Csorvásiné Kapusi Aliz életrajz
Az alábbiakban egy átfogó áttekintést nyújtunk Dr. Balogh Zoltán nyugalmazott főorvos, a Hévízi Kórház egykori főigazgatója küzdelméről és az általa feltárt, Magyarország nemzeti kincseit érintő súlyos eseményekről. Ez a történet, amelyet "A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével" című könyve, valamint különböző rádiós és televíziós adások is feldolgoztak, rávilágít a titán stratégiai jelentőségére, a bauxitfeldolgozással kapcsolatos megállapodásokra és a Hévízi-tó megmentéséért folytatott harcra.
A titán stratégiai jelentősége a hidegháborúban
A hidegháború éveiben a titán rendkívüli stratégiai fontosságra tett szert, különösen a hadiiparban. Tudvalevő az amerikaiak U2 kémrepülőinek a sorsa, melyek 21 000 m magasságban, 900 km/óra sebességgel haladtak. Ezeket az oroszok rakétákkal le tudták lőni. Erre az amerikaiak megalkották az SR-71 Black Bird nevű kémrepülőt, mely 26 000 m magasságban 3200 km/óra sebességgel repült. Ezt a magasságot már nem tudták elérni az oroszok, de abban a magasságban a nyomást csak a titán képes kibírni.
A Nyírád környéki bauxit, timföld tartalmazza ezt az oroszok részére stratégiailag fontos fémet.
A magyar titántermelés tervei és a szovjet beavatkozás
Magyarország az 1950-es években rendelkezett a titán előállításához szükséges szakértelemmel és nyersanyaggal. Gillemot László professzor 1949-1952-ben kidolgozta a technológiát, a titán-oxidból fém titán előállítását, és 1954-ben elkezdték építeni az üzemet, mely arra lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titán-oxidból, 4 millió tonna fém titánt termeljen ki. A titán akkori ára a londoni tőzsdén kilónként 10 dollár volt. Ez 40 000 000 000 dollárt tesz ki. Hatalmas kincs, ezért már érdemes beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot és a hozzá tartozó üzemet. A tervek szerint 1955. december 31-én kellett volna az üzemet átadni. Ebből nem lett semmi, mert hirtelen leállították az építést.
Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth-díját „A magyar nyersanyagból fémtitán előállítására” elnevezésű munkájáért. Az ötvenes évek elején az oroszok még sehol sem voltak a titán előállításának technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetunióba, hogy ingyen és bérmentesen átadja és betanítsa a módszerét.
1958-ban az elhárítás megjelent, orosz kamionokra felrakták az egész laboratóriumot, és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz katonai kísérettel elszállították „ismeretlen helyre”. Valójában oda, ahova Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetunióba, megtanítani, átadni a technológiát. Gillemot professzor tanítványa, Mihara Ferenc docens adott bővebb tájékoztatást a titán lényegéről és a körülményekről.
Az 1962-es timföld-alumíniumszerződés és a titán sorsa
1962-ben Apró Antal aláírta, és Kádár János jóváhagyta a Timföld-alumíniumszerződést a Szovjetunióval. Ebből a szerződésből Apró Antal kihagyta a titán sorsát, ezt nagylelkűen oda ajándékozta az oroszoknak. Mi több, a timföldet el kellett szállítani a 2500 kilométerre fekvő Volgográdba, fizetni a szállítást, amely további iszonyú teherként jelentkezett. Ezek szerint 6000 tonna szállítását fizettük Volgográdig, az oroszok valószínűleg az egytonnás alumíniumtömbök szállítását viselték visszafelé.
A riportból kiderült, hogy a feldolgozás után maradt iszapban titán volt. Ezért kellett kivinni a bauxitot, és nem Magyarországon feldolgozni. Erről még a bányász sem tudott akkoriban! A kész, feldolgozott titán értéke akkori árakon számolva - összesen, amit kivittek a Szovjetunióba - 40 000 000 000 dollár, azaz negyvenmilliárd dollár. Összehasonlító adat: 1989 végén a legmagasabb magyar állami adósság összege csak húszmilliárd dollár volt.
Értékösszehasonlítás (akkori árakon)
| Leírás | Érték (USD) |
|---|---|
| Feldolgozott titán értéke | 40 000 000 000 |
| Magyar állami adósság 1989 végén | 20 000 000 000 |
Ma ennek a többszöröse az államadósság.
A Hévízi-tó fenyegetettsége
A bányászati tevékenység és a titán iránti vágy nem csupán gazdasági, hanem környezeti katasztrófával is fenyegetett. Amikor a tó még bántatlan volt, a karsztvíz magassága az Adria vízszintjéhez képest 176 méter magasan volt. Akkor 116 méteres karsztvízoszlop préselte be a gyógyvizet a tóba, 550-600 litert másodpercenként. Ennek eredményeként két nap alatt a tó vize kicserélődött, és nem tudott lehűlni. Amikor kipumpáltak 10 milliárd tonna kristálytiszta karsztvizet, melynek 60%-a ment a Dunába, a karsztvízoszlop lecsökkent 4 méterre. Ez a depressziós tölcsér nem állt meg, hanem haladt Budapest felé. Ott mindössze már csak két méteres volt a túlnyomást biztosító karsztvízoszlop.
Ekkor előjöttek egy őrült tervvel, hogy 32 centiméterrel csökkenteni kell a tó vízszintjét, és akkor a kisebb nyomás eredményeként továbbra is kellő mennyiség lesz a melegvízhozam. Ez nem működött, mert a fürdőzők lábai felkavarták a fenéktalajt. Ekkor azt tanácsolták, hogy megszívni a melegvízforrás kráterét, de a beomlás veszélye miatt Dr. Balogh ebbe nem egyezett bele. Ekkor a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat, és csövön szándékoztak elvezetni a gyógyvizet, hogy hozzájuthassanak a tó alatt fekvő titánhoz.
30-40 milliárd forintba és 3-4 évbe is telhet a hévízi tófürdő helyreállítása
Politikai ellenállás és Dr. Balogh Zoltán kiállása
Az Országos Tervhivatal elnöke, Faluvégi Lajos akadályozta a tervet, ezért létrehozták 1987-ben a Tervgazdasági Bizottságot, amely felettese lett Faluvégi hivatalának. A Tervbizottság elnöke Medgyessy Péter, a D209 ügynök lett. Grósz Károly miniszterelnökkel és párttitkárral kiegészült a rablóbanda, és az ügyet az iparügyi miniszter és az Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójának hatáskörébe utalták. 1987. június végén aláírták a Hévízi-tó, Budapest gyógyforrásai és a közép-dunántúli vizek halálos ítéletét.
Kaponyi László iparügyi miniszter személyesen, az egészségügyi miniszter helyettese, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, és a Budapesti Fővárosi Tanács elnökhelyettese látták el kézjegyükkel. Ez utóbbi ezzel lemondott a Budapesti gyógyvizekről! Medgyessy jóváhagyta, de a Hévízi-tó működését irányító Dr. Balogh Zoltánnak is alá kellett volna írnia. December 15-ére összehívták az értekezletet Budapestre, de már 14-én megérkezett a másnapi értekezlet szövege, határozata!
Dr. Balogh magával vitt egy munkatársát, és vele olvastatta fel a tiltakozásukat. Ekkor magából kikelve odarohant Dósa Lajos, az Alumínium Tröszt elnöke, elragadta a mikrofont, és üvöltötte, hogy a projektet azok ellenzik, akik nem értenek hozzá, és ezt végre kell hajtani. Dr. Balogh Zoltánnak két lehetősége volt: vagy lemond, és akkor tucatnyi ember kap az állásért, és aláírják, vagy szembefordul a Szovjet hadiipar igényeivel. Szót kért, és megtagadta az aláírást. Szerencsére a Vízügyesek is melléálltak, és Németh Miklós, aki időközben miniszterelnök lett, leállította az egész gyalázatos tervet. Ha megvalósul, akkor a Duna vize befolyt volna az ivóvízbe az összes szutykával, nem lennének gyógyfürdők Budapesten, és nem lenne a Hévízi-tó.
A következmények és Dr. Balogh Zoltán hagyatéka
Rendszerváltáskor Dr. Balogh Zoltán reumatológus főorvos az újságokból értesült, hogy fegyelmi indult ellene, és kitiltották Hévízről. Két évig pereskedett, megnyerte a pert, visszahelyezték az állásába, de már belefáradt a küzdelembe. A kutatási eredménye a porckopásról ott nyugszik a fiókjában. Most a harmadik köteten dolgozik, melynek a fő címe továbbra is ugyanaz, alcíme: Vádirat. Ebben a kötetben megírja, hogy ki mit tett Magyarország érdekei ellen, dokumentumokat mellékelve megnevezi név szerint azokat, akik 1962 és 1989 között Magyarország kirablásában részt vettek.
Az "akcióban" többek között közreműködött Apró Antal - 1951. évben, Medgyesi Péter - akkor D-209-es, mint később kiderült, aki saját elmondása szerint akkor a magyar nemzeti érdekeket védte a KGB-vel szemben, a nyolcvanas évek közepén az ipari miniszter, Kapolyi László, aki most az áramot importálja Oroszországból stb., akik mind a nyírádi bánya további fenntartása érdekében és a hévízi tó öt évre történő bezárása érdekében lobbizott.
A történet vége, ez már nem volt benne a riportban: Apró Piroska szerepet kap az Magyar Alumíniumipari Trösztben, majd Gyurcsány Ferenc (vő) privatizálja az alumíniumiparhoz tartozó cégek egy részét. Kaponyi László arról is híres, hogy orosz kutatókkal felfedeztek nagy mennyiségű szenet, ünnepélyesen megnyitották a bányát, amelybe előzőleg hordattak néhány kamion szenet. Az első és utolsó csille kigördült a szénnel, az oroszok felvették a kutatásukért a búsás jövedelmet. A szén meg sehol.
A forrásokból az derül ki, hogy a "bűnözők még közöttünk élnek és nem is akármilyen módban!!!". Ma milliárdosok, és börtön helyett bársonyszéken ülnek. A klikk ma is együtt van, és továbbra is az ország érdekei ellen tevékenykednek, a saját zsebük javára. Egyedülálló ország vagyunk a világon, ilyen nyílt rablást talán még az afrikai diktátorok sem vittek végbe. Vajon mit szólna ehhez a rabláshoz a hágai nemzetközi bíróság?
Szívből gratulálunk Dr. Balogh Zoltán főorvos úrnak, hogy volt ereje és kitartása ehhez az iszonyú küzdelemhez, túlélte, és megmentette a Hévízi-tavat. Köszönjük! Áldja meg és adjon neki a magyarok Istene erőt és egészséget, még nagyon sokáig!
tags: #csorvasine #kapusi #aliz
