Hajdúnánás kiemelkedő személyiségeinek életútja és öröksége

Hajdúnánás gazdag történelmével és pezsgő kulturális életével számos tehetséges és elhivatott személyiségnek adott otthont, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a város és a tágabb régió fejlődéséhez. A helyi köznevelési intézmények, mint az 1656-ban alapított, nagy múltú gimnázium, amely 2015/16-os tanévtől - 67 év után - újra református egyházi fenntartásban működik, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium, amely 2015 óta önálló intézményként biztosít kollégiumi és externátusi ellátást, mind azt mutatják, hogy a tudás és a művelődés mindig is központi szerepet játszott Hajdúnánás életében. Emellett az iskola Hajdú-Bihar megye északnyugati részében a szakképzés terén meghatározó szerepet tölt be, egyedüli tiszta profilú szakképző intézmény a városban, nemcsak helyben, hanem regionálisan is jelentős az oktatott szakmák, ezek között a hiányszakképesítések aránya.

Az alábbiakban néhány olyan kivételes egyéniség életútját mutatjuk be, akik Hajdúnánás szellemi és társadalmi felemelkedéséért dolgoztak.

Makláry Lajos: A zenei élet megteremtője és Kodály-módszer úttörője

Makláry Lajos (1890. május 26., Debrecen - 1974.) édesanyja Paksi Eszter, édesapja Makláry József volt. A család nagy anyagi áldozatok árán taníttatta, ösztönösen is zenei pályára irányították. Édesapjától 13 éves korában kapott egy hegedűt, amely a serdülő fiút a zene csodálatos világába vitte. A Debreceni Református Kollégium Tanítóképzőjében találkozott a zongorával. E két hangszer döntötte el életét, sorsát. 1909-ben szerzett kántortanítói oklevelet. A fiatal kántortanító először Komádiban kapott állást, majd rövid idő múlva Hajdúsámsonba került. Itt kezdte meg karnagyi működését, megalakítva és szép sikerrel vezetve a Hajdúsámsoni Dalegyletet. Majd Gyulaváriban dolgozott. 1914-ben kitört az I. világháború, behívták katonának, az olasz fronton harcolt.

1919-ben Hajdúnánásra került, az itteni nagy református gyülekezet önálló kántorának választotta meg. Itt bontakozott ki kiváló és igen eredményes karnagyi képessége, az általa vezetett dalárdák alapvetően meghatározták Hajdúnánás zenei, kulturális, sőt társadalmi életét és fejlődését. 1920-ban házasságot kötött özv. Baróthy Istvánnéval (született Sebestyén Ilona). Feleségének első házasságából már volt egy leánya; Baróthy Ilona, akinek azután még négy testvére született; Makláry Lajos, Vilma, Ella, Margit. Lajos orvos, a négy leány pedagógus lett.

A fiatal kántor a gimnáziumi ének- és zeneoktatást is végezte. 1922-től került a Városi Dalárda élére, amelynek férfikara még 1860-ban alakult, s amelynek vegyes karát ő szervezte meg, s vezette 1967-ig. Ezt megelőzően két évig egy Földműves Dalárdát vezetett, s miután ott megszerették, munkáját megismerték, utána választották meg a városi énekkar vezetésére. Hogy feladatát az egyre fokozódó követelményeknek megfelelően elláthassa, 1923-ban országos karnagyképző tanfolyamot végzett. Bekapcsolódott az ország zenei életébe. Vezetése alatt az országos hírűvé fejlődött Városi Dalárda 16 év alatt 9 első díjat ért el az Országos Dalosszövetség által szervezett versenyeken. Kiemelkedő munkásságáért a Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége 1926-ban Liszt Ferenc emlékéremmel tüntette ki. Ezt csak a legjobb karvezetők kaphatták meg.

Makláry Lajos a Debrecenben havonta megjelenő Zeneközlöny szerkesztőbizottságának is tagja volt. Ez a folyóirat a Magyar Református Énekvezetők Egyesületének hivatalos lapja volt. 1930-ban Makláry az Egyesület főjegyzője, egyúttal férfikarának karnagya, 1932-ben pedig az egyesület elnökévé választotta. Ebben az időben alakított ki harmonikus zenei munkakapcsolatot olyan kiválóságokkal, mint Vikár Béla, Ádám Jenő, Ákom Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Országh Tivadar. Ugyanebben az időben püspöki megbízás alapján a Tiszántúli Református Egyházkerület egyház zenei szakértőjeként is dolgozott. 40 éven át volt református kántor. Nevéhez fűződik a református templom orgonájának zenei megtervezése. A Hajdúnánási Ének- és Zeneegyesület választmánya 1945. december 4-én felkérte az énekkar újjászervezésére és további vezetésére. Folytatta szerkesztőbizottsági munkáját a Zeneközlönyben is. A Magyar Énekkarok Országos Szövetségének vezetősége az 1938-as határozatot megismételve Bárdos Lajos elnöksége és Forrai Miklós országos karnagysága mellett Makláry Lajost társkarnagynak választotta.

A kántori teendők, s egyre több énekkar vezetése mellett a gimnáziumban is tanított 1920-tól 1974-ig. Elsők között alkalmazta az országban a Kodály-módszert, tanítványai szolmizáltak, kottából énekeltek. 1967-ben tanítványaival együtt személyesen tisztelegtek Kodály Zoltán búcsúztatásán. A gimnázium mellett a fiúiskolában is évtizedekig volt óraadó, és gyermekkórust is vezetett. Külön gondot fordított a temetési gyermekkórusra, akit a városiak „deákgyerekekként” emlegettek. Munkájához, hivatásához az utolsó percig hű maradt. 1974. május 8-án a búcsúzó negyedikes gimnazisták távozása után esett ágynak, ahonnan nem tudott már többé talpra állni. A városban mindenki ismerte, sokan tisztelték, szerették. Sikerei, emléke, s főleg emberi tulajdonságai példaértékűek számunkra és a jövő nemzedék számára is.

Madarász Gyula: A festőművész és művésztanár

Madarász Gyula szülei Madarász Imre és Ecsedi Julianna voltak. Felesége Kathy Margit, ruhatervező iparművész. Művésztanár volt. Hajdúnánáson tanított feleségével Madarászné Kathy Margittal 1959-től 1975-ig, majd Debrecenbe költöztek, ahol nyugállományba vonulásáig a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola tanára volt. 1961 óta rendszeresen kiállított hazai és külföldi galériákban, több, mint 30 önálló kiállítást rendeztek képeiből. Debrecenben a Medgyessy-teremben több alkalommal, Budapesten a Derkovits-teremben, a Csepel Galériában, a Tárogató Galériában, a debreceni TIT-Galériában, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a DOTE Galériában rendezett önálló tárlatokat. Kiállított a Műcsarnokban, a Magyar Nemzeti Galériában, az Ernszt Múzeumban, a Szegedi és Debreceni Nyári Tárlatokon, az egri Akvarell Biennálékon, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kiállításán, az Alföldi Tárlatokon Békéscsabán, a hatvani Tájkép Biennálékon, valamint a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon szerepelt képeivel.

Külföldön csoportos kiállítások anyagában Ungváron, Munkácson, Moszkvában, Vilniusban, Lublinban, Targovistében (Bulgária), Essenben (Németország), Bredában (Hollandia), Laonban, Szt. Michelben, Reimsben (Franciaország), Jyväskyläben (Finnország) városokban voltak képei kiállítva. Önálló kiállítással Ausztriában 1993-ban Linzben, 1995-ben Salzburgban és Linz-Leondingban mutatkozott be. 1995 júniusában Szabadkán (Subotica, Jugoszlávia) állították ki képeit. 1998-ban Helsinkiben, a Magyar Köztársaság Kulturális és Tudományos központjában volt önálló kiállítása, majd 1999-ben Linzben és Morestelben (Franciaország) közös kiállítása Kathy Margittal. 2000-ben Caluire-ben (Franciaország) is közös kiállításon szerepeltek. Tagja és alapító tagja volt a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művészettelepnek, alapító tagja volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Dolgozott a Tokaji, Bajai, Abádszalóki, és a Hajdúszoboszlói Cívis Művészettelepnek. Részt vett a Kazimierzi (Lengyelország), Kamjankai (Ukrajna), Gyergyógyászhegyi (Románia), Targoviste (Bulgária), Szt. Michel (Franciaország), Palanga (Litvánia) alkotótelepeken.

Madarász Gyula kitüntetései

Munkásságát számos díjjal ismerték el:

Dr. Daróczy Pál: Ügyvéd és tiszti főügyész Hajdúnánáson

Dr. Daróczy Pál (1895. augusztus 28., Hajdúnánás - 1969.) szülei Daróczy Pál földműves és Batta Eszter háztartásbeli voltak. Édesapját 5 éves korában elvesztette, édesanyja egyedül, majd nevelőapjával nevelte fel. Elemi iskoláit, majd gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson végezte, és itt tett érettségi vizsgát 1913-ban. Ez évben elkezdte jogi tanulmányait, melyet megszakított az első világháború, melyben 1914-től 1918-ig vett részt. A 3. debreceni, majd az 1. budapesti honvéd gyalogezredben szolgált, végül harctéri szolgálatát a 3. honvéd gyalogezredben fejezte be. 1914-ben az orosz frontra vonult be, majd 1915-ben áthelyezték az olasz frontra. Részt vett mind a 12 úgynevezett isonzói csatában, kétszer meg is sebesült. Világháborús kitüntetései között szerepelt a 3. honvéd gyalogezrednél bronz vitézségi érem és ezüst signum laudis. A háború végén századosként szerelt le.

Jogi tanulmányainak részleges folytatására lehetőség volt a háború alatt is, de azt a háború után fejezte be. 1920 decemberében doktorált. Ügyvédi vizsgát 1923-ban tett. Ügyvédjelölt Dr. Berencsy János ügyvédi irodájában volt, akivel ügyvédi vizsgája után annak 1931-ben bekövetkezett haláláig közös irodájuk volt. Ezután egyedül folytatta magányügyvédi munkáját, amely leginkább ingatlanforgalommal kapcsolatos tevékenység volt. A harmincas évek elejétől a városi képviselő-testület tagja volt, majd 1936-ban Hajdúnánás városi tiszti főügyészévé választották. Főügyészként az általános ügyészi tevékenység mellett a város ingatlanainak gazdálkodását felügyelte. Emellett ügyvédi tevékenységét is folytatta.

1944 őszén családjával a várost elhagyta, majd katonai szolgálatra behívták. Alakulatával nyugatra került Bajorországba, ahol 1945 májusától októberig amerikai hadifogságban volt. 1945 novemberében tért haza. Mint tiszti főügyészt nyugdíjazással igazolták. Ingatlanait családi háza kivételével kisajátították. Ennek jogszerűtlenségét később elismerték, de életében kárpótlást nem kapott. Ezután kizárólag ügyvédi gyakorlatot folytatott 1959-ig. 1959-ben az ügyvédi kamarai tagság általános felülvizsgálata alkalmából - egyéni bosszú következményeként - kizárták az ügyvédi kamarából és nyugdíjazták. (Kizárása miatt a járó nyugdíjának csak 50%-át kaphatta meg.) 1959-től a városi tanácsnál alkalmazták, mint földrendezőt 1961-ig. Ezután folyamatosan a Haladás MgTsz-nél volt földrendező és jogtanácsos 1969. július 21-én bekövetkezett váratlan haláláig.

Káldy Margit: Hajdúnánás néprajzi örökségének őrzője

Káldy Margit (1914. szeptember 6., Hajdúnánás - 2009.) szülei K. Imre és Nagy Erzsébet voltak. Tanulmányait a hajdúnánási Református elemi népiskolában, majd a Református Gimnáziumban végezte. Tanítónői oklevelét Debrecenben, a Dóczy Tanítóképző Intézetben szerezte 1935-ben. A hajdúnánási Református elemi népiskola, majd a 2. Számú Általános Iskola pedagógusa volt 1937-től 1967-ig. 1967-től 1970-ig Miskolcon, mint énekszakos tanár foglalkozott néprajzzal is. Az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton 1963-64-ben eredményesen szerepelt Nánási népballadák és leányjátékok gyűjtésével. 1996-ban a Debreceni Déri Múzeum Honismereti és Néprajzi pályázatán Hajdúnánási leányjátékok és a Kola családról szóló pályamunkával vett részt, díjazásban részesült. Tíz évig vezette a Hajdúnánási Leánynevelő Otthon kórusát. Életét a helyi kultúra és hagyományok megőrzésének szentelte.

Kállai Zsófia: Az irodalom és a kulturális mozgalmak lelke

Kállai Zsófia (1934. június 12., Hajdúnánás - 2021.) szülei Kállai Sándor és Varga Eszter voltak. 1948-ban félbehagyta a gimnáziumot, a családnak segített. 1950-ben elvégezte a gyors- és gépíró iskolát. Ezután adminisztrátorként dolgozott a tiszalöki erőmű építkezésénél. Innen jelentkezett továbbtanulásra. Szakérettségit tett, majd másfél évet elvégzett a Filmművészeti Főiskolán. Ezután könyvtárosként dolgozott előbb Biharkeresztesen, majd Hajdúnánáson, később Budapesten. Időközben jelentkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakára, amit levelező tagozaton végzett el. 1958-ban ment férjhez Kalász Márton költőhöz. A család élt Budapesten, Dunaújvárosban, Székesfehérvárott, Berlinben, majd újra Budapesten. 1983-ban Budapesten az Árendes közi Általános Iskolában elindította a Szépen Magyarul, Szépen Emberül mozgalmat. 1992-ben létrehozta Hajdúnánáson a Szépen Emberül! Alapítványt, melynek elnöke lett. Az elmúlt másfél évtizedben 200 előadást tartott Magyarországon. 1990-ben előadókörúton járt a Felvidéken, 1992-ben Kárpátalján és 1994-ben Erdélyben.

Kabay János: Az Alkaloida Gyár alapítója és a morfingyártás úttörője

Kabay János (1896. december 27., Büdszentmihály - 1936.) gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán, Nagykállón és Hajdúnánáson végezve 1915-ben beiratkozott a budapesti Műegyetem vegyészmérnöki karára, de rövidesen katonának hívták be. Az I. világháború befejeztével először gyógyszertári gyakornok volt, majd 1920-tól folytatta tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen, ahol Winkler Lajos tanítványaként gyógyszerész-oklevelet szerzett 1923-ban. Ezután Hajdúnánáson, bátyja gyógyszertárában dolgozott, itt kezdte el morfin-kutatásait. A munka hatékonyabb folytatására a budapesti Gyógynövény Kísérleti Állomáson vállalt állást, ahol megismerkedett dr. Kelp Ilona vegyésszel, későbbi feleségével és munkatársával.

Sikeres kísérletei alapján szabadalmaztatott eljárása 1927-ben Büdszentmihályon (a mai Tiszavasváriban) megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. 1935-ben az Alkaloida már fióküzemet létesített Lengyelországban. A Népszövetség Kábítószer-ellenőrző Bizottsága meghívta, hogy Genfben ismertesse módszerét. Az 1936 májusában tervezett előadásra azonban már nem került sor, mert előtte három hónappal egy műtét kapcsán fellépett orbánc következtében, 39 éves korában elhunyt. Munkássága előtti időkben a morfiumot ópiumból készítették, az ő gondolata volt, hogy morfiumot közvetlenül mákból állítson elő. Fáradságos kísérleteit siker koronázta, amit 1925-ben az „Eljárás ópium alkaloidák előállítására zöld máknövényből” néven kapott szabadalma fémjelzett. A zöld mákból történő előállítás azonban sok hátránnyal járt, ezért folytatta kutatásait. Hatékony módszert dolgozott ki teljesen kicsépelt, száraz máknövényekből (mákszalmából, mákszárból), elsősorban pedig a mák fején lévő mákgumóból való morfin-előállításra. Eljárása Magyarországon új iparág, a morfingyártás kifejlődéséhez vezetett. Gyárához minden készüléket maga tervezett, és a gyártás ütemtervét is ő készítette. Erről írt „A morphin magyar módszerű gyártásának ismertetése” (Bp. 1936) címmel. Módszere világszerte elterjedt, és ma is sok helyen a Kabay-féle eljárás szerint gyártják a morfint.

tags: #csorvasine #kapusi #aliz #hajdunanas

Népszerű bejegyzések:

• A magyar kézilabdázás Müller Györgyről
• Ismerje meg a Szusza Ferenc Stadiont
• Pallagi Akadémia utánpótlás-nevelés
• Chelsea-győzelem a Swansea ellen
• Fedezze fel a Kalapácsosok világát