Dalnoki Jenő: A Ferencváros Legendás Játékosa és Edzője
Dalnoki Jenő, a magyar labdarúgás kiemelkedő alakja, 1932. december 12-én született Budapesten. Pályafutása során a Ferencváros meghatározó játékosává és sikeres edzőjévé vált, emlékezete a mai napig él a sportágban. Dalnoki az első olyan magyar labdarúgó, aki kétszeres olimpiai érmes lett, aranyérmet szerzett Helsinkiben, bronzot Rómában.
Játékos Pályafutása
Klubkarrier a Ferencvárosban
Dalnoki Jenő tizenöt évesen, 1947-ben kezdett focizni a zöld-fehéreknél, a Ferencváros kölyökcsapatában. Első edzője Kiss Gyula, az egykori jobbösszekötő volt. Három év múlva már az első csapat tagja volt, és attól kezdve már nem is váltott klubot, csak az egyesület elnevezését változtatta a politika. Az első csapatban a Latorca utcai Elektromos-pályán, a Bp. Dózsa ellen mutatkozott be 1950. augusztus 3-án. Élete első meccsét az első csapatban jobbhátvédként kezdte egy Béke Kupa meccsen 1950 augusztusában.
Utolsó mérkőzését 1966. november 20-án, az Ózd ellen játszotta. A klub színeiben 438 mérkőzésen szerepelt, ezekből 283 volt a bajnoki. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Még több is lehetett volna, de 1957 decemberétől egy évet kihagyni kényszerült, előbb eltiltása, majd súlyos sérülése, operációja miatt.
A Ferencvárossal kétszeres magyar bajnok lett (az 1962-1963-as és az 1964-es idényben), háromszor szerzett bajnoki ezüst-, ötször pedig bajnoki bronzérmet. Egyszeres MNK-győztes (1958). Nemzetközi szinten is sikeres volt: 1963-ban Vásárvárosok Kupája elődöntős, majd 1965-ben győztes. Az 1965-ös VVK-döntőben, Torinóban, a Juventus ellen nem ő futott ki a pályára, mint balhátvéd, attól még teljes jogú győztes lett, a teljes kupasorozatban nyolc mérkőzésen játszott.
Játékstílus és Riválisok
Ami játékstílusát illeti, Dalnoki Jenőt méltán tekinthetjük a mai erőfutball egyik előfutárának. Szorosan fogta a területére betörő csatárt, és kompromisszumok nélkül, testi erejének bevetésével próbálta szerelni őt, illetve akadályozni mozgásában. Népszerűségét és tekintélyét nagyban emelte a Sándor Csikarral, az MTK legendás jobbszélsőjével az örökrangadókon vívott csatája. A neki címzett bekiabálás, a „Puha vagy, Jenő!” is kettőjük alakításaiból született, amikor a jobbszélső kicselezte, a lelátóról már érkezett is a „felszólítás” a Fradi balhátvédjének.
Nagyjából másfél évtizeden át vívták a maguk kis külön háborúját a pályán, miközben a civil életben kifejezetten jó viszonyban voltak egymással. 1986-ban, amikor pályafutása legnagyobb ellenfeléről kérdezték, Dalnoki így válaszolt: „Igazán csak egy volt, Sándor Csikar, aki sokszor kifogott rajtam, nála ördöngösebben talán senki sem cselezett, csak ritkán jöttem rá, hogy miben töri a fejét... A többiek?”
Válogatott Szereplés
Dalnoki Jenő 1952. június 15-én, fél évvel a 20. születésnapja előtt, Lengyelország ellen, idegenben játszott mérkőzésen mutatkozhatott be a válogatottban, amelyet a magyar csapat 5:1-re nyert meg. Ebben az évben még egyszer lépett pályára a nemzeti csapatban, ez is elegendő volt ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen a románok elleni, tulajdonképpeni selejtezőn Turkuban. 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes lett az alakuló Aranycsapattal. Az olimpiára készülve, Lantos Mihállyal és Lóránt Gyulával látható egy felvételen.
1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot ígérő Honvédba. A Helsinkiből való hazaérkezés után Farkas Mihály felszólította, hogy lépjen át a Honvédba. Mivel ezt nem tette meg, másnap bilincsbe verve vitték el katonának. Igaz, ettől még játszhatott a Kinizsiben. Az A-válogatottba legközelebb csak 1956 júliusában, Lengyelország ellen került vissza. 1957-ben két mérkőzés jutott neki. 1960-ban a római olimpián bronzérmes volt, alapembere volt az együttesnek, minden mérkőzésen szerepelt. A nemzeti tizenegyben 1961 végén, a dél-amerikai túrán, Uruguay ellen játszott utoljára, tizennegyedszer.
Edzői Pályafutása
Képzés és Kezdetek
Még játékos korában elvégezte a segédedzői, majd pedig a Testnevelési Főiskolán 1962-ben az egyéves edzői tanfolyamot. Utána beiratkozott a hároméves szakoktatói tanfolyamra, amelyet 1966-ban sikerrel fejezett be. 1966 telén megkapta az FTC ifi III. csapatának irányítását, és edzői pályafutásának első állomásaként 1967-1970 között az FTC ifjúsági csapatát vezette.
A Ferencváros Edzőjeként
A felnőtt csapat kispadján 1970 szeptemberében, majd 1973 és 1978 között öt idényen át, és később 1985-1987 között ült. Összesen 401 alkalommal ült a Fradi első csapatának kispadján, más adatok szerint 398 mérkőzésen. Edzőként legendásak voltak öltözői szólásai. Az erőseket motiválta, a gyengéket elpusztította. Munkásságát 1985-ben mesteredzői címmel ismerték el.
Legnagyobb sikereit a hetvenes évek közepén, egy jól bevált, de sok korábbi válogatott játékos pályafutását lezáró fiatalítás eredményeként érte el. Bajnok (1976), háromszoros Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1974, 1976, 1978), és KEK-döntős (1975) lett. Az 1974/45-ös idényben ő irányította a KEK-döntőig menetelő Ferencvárost. 1975-ben és 1976-ban a Képes Sport „Ön tizenegye” szavazásán a szurkolók az év edzőjének választották.
Dalnoki Jenő edzőként olyan "szentségtörést" követett el, mint hogy gyakorlatilag belekényszerítette Albert Flóriánt a búcsúba, de ő léptette le a színről Géczi Istvánt, Juhász Istvánt, Máté Jánost, küldte el Páncsics Miklóst és Szűcs Lajost a Honvédba, Kű Lajost a Vasasba, Branikovits Lászlót a Csepelbe. Cserébe olyan játékosokat épített be a csapatba, mint Rab Tibor, Magyar István, Pusztai László, Takács László, Onhausz Tibor, Ebedli Zoltán, Szabó Ferenc, Viczkó Tamás, Kelemen Gusztáv és Vad István. 1974 májusában az Üllői úti stadion avatásakor a Ferencváros történelmi vereséget szenvedett a Vasastól. A mérkőzés után azt mondta az öltözőben, "Nem kötelező az FTC-ben szerepelni."
Egyéb Edzői Szerepkörök
A Ferencváros mellett Dalnoki Jenő irányította az ifjúsági válogatottat (1980-1982), majd a Tatabányai Bányászt (1982-1984) és a Nyíregyházát (1984-1985) is. Egy alkalommal, 1983 szeptemberében egy Abu-Dhabi elleni gálameccsen Szabó György búcsúzott a tatabányai közönségtől Gerencsér József pályaedző és Dalnoki Jenő vezetőedző társaságában.
| Kategória | Eredmény | Év(ek) |
|---|---|---|
| Játékosként | Olimpiai bajnok (Aranycsapat) | 1952 |
| Olimpiai bronzérmes | 1960 | |
| Magyar bajnok (Ferencváros) | 1962-63, 1964 | |
| Vásárvárosok Kupája győztes (Ferencváros) | 1965 | |
| Edzőként | Magyar bajnok (Ferencváros) | 1976 |
| Magyar Népköztársasági Kupa győztes (Ferencváros) | 1974, 1976, 1978 | |
| KEK döntős (Ferencváros) | 1975 |
A Dalnoki Jenő Labdarúgó Akadémia
Alapítás és Célok
A Dalnoki Jenő Labdarúgó Akadémia egy 2006-ban megalapított magántulajdonban lévő budapesti utánpótlásnevelő egyesület. Klubunk a fiatalabb korosztályok számára nyújt Magyarországon nem tapasztalt, magas szintű szakmai munkát és odafigyelést. A focihoz igazi elhivatottságot érző gyerekeknek, a “legjobbak a legjobbakkal” elv alapján, életkori sajátosságaiknak megfelelően biztosítjuk a folyamatos fejlődést. Képzésünkkel az egyéni sajátosságok maximális figyelembevételére törekszünk. Az akadémiai csapatok számára minden évben biztosított a nemzetközi megmérettetés is.
Az Ötlet Születése és Névadás
A Dalnoki Akadémia ötlete Czuk Henrik egykori ferencvárosi utánpótlásedző fejéből pattant ki még a 2005/2006-os bajnoki idény alatt. Az akkor kiemelten tehetséges ´98-as korosztályba nem lehetett minden játékost felvenni, így szinte szükségszerűségből adta magát a gondolat, hogy a keretbe be nem férő játékosoknak egy külső bázist, fiókegyesületet kellene alapítani. Ez az új klub önálló szakmai koncepcióval és saját költségvetéssel kapcsolódott volna a Ferencvároshoz.
2006. február 4-én 74 éves korában elhunyt Dalnoki Jenő. Czuk Henrik a családot személyesen felkeresve kért engedélyt az akkoriban alakuló focisuli névhasználatához. Dalnoki Jenő leszármazottai, Dalnoki Ildikó és ifj. Dalnoki Jenő, a kérést beleegyezéssel nyugtázták. Az egykori Fradi-legenda neve így halálát követően szinte néhány hónappal máris a labdarúgással, azon belül is az utánpótlással kapcsolódott össze. 2006 szeptemberében megalakult a Dalnoki Jenő Labdarúgó Akadémia.
Az Akadémia Fejlődése és Működése
A klub székhelye a XV. kerületi Tesvériség pálya lett. Jenő bácsi a kerület egykori díszpolgáraként a sportpályától kőhajításnyira a Rákospalotai temetőben nyugszik. A 2006/2007-es szezon végén, az akkor komoly anyagi nehézségekkel küszködő Ferencvárostól, Czuk Henrik több más utánpótlásedzővel együtt, távozott a Népligetből. A személyi kötődésből adódóan azonban nemcsak a gyerekek „föle”, hanem gyakorlatilag az akkori ´98-as csapat jónéhány tehetsége is vele tartott az akkor már létező új egyesületbe, a Dalnoki Akadémiába. Az így összeállt egykori Fradis gyerekek köré verbuválódott a Dalnoki Akadémia első hivatalos korosztálya, az akkori U10-es csapat (1998. január 1. után születettek). A gyorsan kialakult jó hírnévnek köszönhetően nem sokkal később a Ferencvárostól teljesen függetlenül összeállt egy rendkívül erős ´99-es évfolyam is.
A Dalnoki Akadémiának már a kezdet kezdetétől volt egy tehetős mecénása, Lassu Zsolt személyében, akinek fia szintén az egyesületben sportolt. Lassu Zsolt elnök-tulajdonos pénzt és energiát nem kímélve remek körülményeket teremtett a Bánkút utcában. Öltözők újultak, labdák és kapuk kerültek a sportpályára, márkás felszereléseket kaptak a gyerekek és a tulajdonos rendszeresen rangos külföldi tornákon is szerepeltette a csapatokat. Ezen felül egy műfüves pálya és egy lábtenisz pálya is épült. A szülőknek és a látogatóknak egy mini „Dalnoki-park” lett kialakítva, fapadokkal és asztalokkal. Az évtizedek óta leépülő Testvériség sporttelep új arculatot kapott.
Hagyományok és Kiválasztás
Egyesületünk a kezdetektől nagy hangsúlyt fektet a hagyományok kialakítására, melyet mind a mai napig ápol a klub: így pl. minden évben elültetésre kerül a korosztályok „Dalnoki-fája”, melyet a sporttelepen ültetnek el a legkisebbek. Dalnoki Jenőről elnevezve rendezik meg immár 8. alkalommal az Emléktornát is, amely időközben az egyik legrangosabb gyermeklabdarúgó torna lett Magyarországon. Itt az U11-es korosztály legjobbjai tömörülnek 12 fős mezőnybe, hogy a díszes vándorkupát elnyerjék.
A kiválasztás folyamata klubunknál már óvodás korban elkezdődik. Ebben a szisztémában jó alapot jelent az a mintegy 10 óvoda, ahol jelenleg is Akadémiánk edzői tartanak foglalkozásokat. A legkisebb, már kiválasztott korosztályunknál egy minimális létszámmal formált kiscsoportot alkotunk, ahol sok türelemmel és játékos módszerekkel kezdjük el a labdarúgóképzést. Korosztályaink a pihenés és terhelés egészséges életkori ritmusának megfelelően járnak edzésekre, maximum heti 3-szor. Az első célirányosan versenyeztetett évfolyamunk az U9-es csapat, ahol a hazai bajnokságok és mérkőzések mellett már a nemzetközi játéktapasztalat megszerzésére is törekszünk.
Szakmai Vezetők és Együttműködések
2008 őszén a Dalnoki Akadémia vezetése megvált Czuk Henrik szakmai vezetőtől és javarészt új személyzettel töltötte fel az addigi állományt. A klub élére egy külsős szakember, Prisztai Viktor került, aki a Szigetszentmiklós utánpótláscsapatától érkezett; ő az Akadémia vezetői státusza mellé a kiemelt ´98-as korosztály - az akkori Csikócsapat - vezetőedzői teendőit is ellátta. (A Csikócsapat elnevezés Dalnoki Jenő 1975/76-ban bajnokságot nyert fiatal Ferencvárosi csapatára utal, s „belső szóhasználattal élve” egyesületünk mindenkori legidősebb évfolyamát jelenti.)
2009-2013 június között az MTK-val kialakított sportszakmai együttműködés keretében, egyesületünkből kikerülő játékosoknak közvetlenül biztosított továbblépési lehetőséget. A működéshez szükséges anyagi forrást az MTK garantálta, cserébe kispályás csapataink kiemelt tehetségeit a nagypályára átvehette. Egyesületünk neve, színe, címere nem változott, sőt a szakmai munka szuverenitása is érintetlen maradt. A 2010/2011-es bajnoki év ismét új arcokat hozott a szakmai stábba, ekkor került az egyesülethez Balogh Attila vezetőedző, aki később szakmai vezető lett. Balogh Ákos - korábban szintén Ferencvárosi utánpótlásedző - kettős funkciót vállalt fel a Dalnoki Akadémián, az edzői teendők mellett a Szövetség és az Önkormányzat felé történő kapcsolattartás is feladata lett, majd Prisztai Viktor távozását követően a 2010/2011-es szezontól vette át az akadémia vezetői posztot.
Sok Fradi szimpatizáns nagy örömére egyesületünk 2013. július 1-től a Ferencvárosi Torna Club Észak-Pesti utánpótlás központja lett. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet vállalt Orosz Pál a Ferencváros Zrt. vezérigazgatója, Kubatov Gábor az FTC elnöke, valamint Dragóner Attila - egykori Dalnoki-díjas - volt válogatott labdarúgó. A Ferencváros azzal a döntésével, hogy égisze alá vonta a Dalnoki Akadémiát, nem csupán egy jól működő utánpótlásműhelyt karolt fel, hanem Jenő bácsi emlékét és a név takarta szellemiséget is. Egyesületünk az „átvételt” követően folyamatos szakmai konzultációkat tartva reformálta újjá a belső szakmai irányelveket. Jó két évbe telt, mire elmondható, hogy a hétköznapok munkája mára teljes egészében a népligeti mércéhez igazodik.
Egyesületünk 2015 augusztusában ünnepelte a 10. jubileumi Emléktornát, mely mérföldkő volt fiatal klubunk életében. Ugyanezen a nyáron távozott viszont egyesületünk éléről Lassu Zsolt elnök-tulajdonos, aki 8 év után Frey Andrásra valamint Balogh Ákos akadémia vezetőre bízta a klub további jövőjét. A Dalnoki Akadémia krónikája jelenleg tehát itt tart, bizakodva megyünk azonban tovább a megkezdett csapáson a megszokott színekben.
Dalnoki Jenő Emlékezete
Dalnoki Jenő 2006. február 4-én hunyt el Budapesten, 74 éves korában. Sírja a Rákospalotai Köztemetőben található, a sportpályától kőhajításnyira. Az egyik legismertebb és legikonikusabb kép róla: az Üllői úti kispadon az elmaradhatatlan pipával. Életéről a számtalan cikk és megemlékezésen kívül két könyv is megjelent: 1984-ben Pongrácz György: Puha vagy, Jenő! és 2007-ben Gyenes András: Fradi gyászinduló. Emlékezete a magyar labdarúgásban máig él, mint egy szenvedélyes, elkötelezett és sikeres játékos és edző, aki hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a sportot és klubját, a Ferencvárost.
tags: #dalnoki #laszlo #labdarugo
