A dán csoda: Az 1992-es labdarúgó Európa-bajnokság hihetetlen győzelme
Az 1992-es év rendkívüli eseményeket hozott a kontinens futballjában. Európa egyik legnagyobb, legtekintélyesebb múltú klubcsapata, az FC Barcelona - történetében először - megnyerte a bajnokcsapatok tornáját. Angliában a Leeds United nyerte meg a Division One utolsó idényét, a következő idénytől már a Premier League-ben játszott az elit. Németországban a VfB Stuttgart története során másodszor nyerte meg a Bundesligát, másodszor is jobb gólkülönbségének köszönhetően. Olaszországban az AC Milan, immár nem Arrigo Sacchival, hanem Fabio Capellóval a kispadon, veretlenül nyerte meg a Serie A-t.
De érdemes kipillantani a mi kontinensünkön kívülre is: Dél-Amerikában a Telê Santana által dirigált São Paulo FC nyerte meg a Libertadores-kupát, a gárda egyébként 1991 és 1994 között tizenegy fontos hazai és nemzetközi címet nyert meg. Szenegálban az Afrikai Nemzetek Kupája döntőjében a futballtörténelemben példátlan módon minden játékosnak lőnie kellett, olyan sokáig nem dőlt el a csata. A torna januárban zajlott, de sokan mertek volna fogadni arra, hogy ennél különlegesebb kontinensbajnoki végjáték már nem lesz a futballévben. Tévedtek.
A délszláv háború árnyékában: Jugoszlávia kizárása és Dánia beugrása
Az Európa-bajnokságot, amelynek az UEFA akkori svéd elnöke a Kicsi szép, Small is beautiful szlogent választotta, nyolc csapattal rendezték meg. A Svédországban 1992. június 10-26. között rendezett torna a kilencedik Európa-bajnokság volt a futball történetében, és az utolsó, amit nyolc résztvevővel tartottak meg. A seregszemlén nyomot hagytak az 1990-es évek elején lezajlott politikai változások. A második világháború óta először szerepelt világeseményen az újraegyesített Németország labdarúgó-válogatottja.
Ezek közé bejutott a selejtezőit sikerrel vevő jugoszláv válogatott is. A „plávik” a 4-es számú selejtezőcsoportot nyerték meg Dánia, Észak-Írország, Ausztria és a Feröer-szigetek előtt. A selejtezők 1990 őszén rajtoltak, ekkor a jugoszlávoknak bivalyerős válogatottja volt. Egy aranygeneráció kezdett körvonalazódni, amelynek tagjai megnyerték az 1987-es ifjúsági VB-t és csak a negyeddöntőben estek ki az 1990-es (felnőtt) világbajnokságon. Minden adva volt tehát egy sikeres EB-szerepléshez, ám a történelem közbeszólt. A soknemzetiségű ország polgárháborúba sodródott, 1991 tavaszán Horvátországban, majd egy évre rá Boszniában törtek ki véres harcok.
Már az 1991. decemberi EB-sorsolás idején (tehát fél évvel a torna előtt) szóbeszéd tárgya volt, hogy ha a háborús események miatt a délszláv válogatott nem tud kiállni, a helyükre Dánia léphet. 1992 januárjában az UEFA közleményében jelezte, hogy ha a politikai helyzet súlyosbodik, akkor Dánia indulhat az EB-n, viszont azt nem részletezték, hogy mit értenek súlyosbodáson. Ám a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség szinte az utolsó pillanatig abban élt, hogy indíthatja a csapatát Svédországban.
Alig három héttel az Európa-bajnokság rajtja előtt lemondott Ivica Osim, a válogatottat 1986 óta irányító szövetségi kapitány, mert mint mondta, „szolidaritást akar vállalni városával, Szarajevóval, amelyet esztelen háború pusztít”. Május 23-án (az egyébként bosnyák) Ivica Osim, jugoszláv szövetségi kapitány lemondott posztjáról, mert szolidaritást akart vállalni Szarajevóval, ahol a családja is élt. A Jugoszláv Labdarúgó-szövetség azonnal kinevezte az utódot, aki Ivan Csabrinovics lett, miután a Sampdoria világhírű szerb edzője, Vujadin Boskov nem vállalta a beugrást. Csabrinovics az első munkanapján - Miljan Miljanicsnak, a válogatott technikai igazgatójának „segítségével” - kijelölte az Európa-bajnokságra tervezett húszas keretet. Abból már a horvátok mellett a két bosnyák légiós, Mehmed Baždarević és Faruk Hadžibegić is hiányzott, miután lemondták a válogatottságot.
Május 27-én, nagyjából két héttel a nyitó mérkőzés előtt vetődött fel először, hogy a jugoszlávok mégsem lehetnek ott a tornán. Május 27-én a Nemezetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), valamint az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) vezetői a walesi Llantrisantban tárgyaltak, mivel tudni lehetett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókra készül Jugoszlávia ellen. Ennek ellenére Lennart Johansson UEFA-elnök a rendezvényen elmondta, hogy szívesen látják a jugoszláv csapatot a kontinenstornán. Másnap minden a feje tetejére állt! Május 30-án az ENSZ BT 757. Erre hivatkozva a FIFA május 31-én felfüggesztette a jugók tagságát. Így az UEFA-nak nem maradt más lehetősége, mint kizárni Jugoszláviát az EB-ről, tíz nappal a nyitómeccs előtt. Ráadásul, mint az a fentiekből is kivehető, végig számoltak a részvételi lehetőséggel.
Dánia beugrása és a „strandról összeszedett” legenda
A döntés akkor született meg, amikor a jugoszláv válogatott már Svédországban tartózkodott. A dán még természetesen nem, ám az a kizárás pillanatában eldőlt, hogy az északi ország csapata a beugró, korábban egy esetleges ilyen tartalmú döntésre számítva, már megkezdődtek az egyeztetések. A nemzetközi sajtó nagy sztorija volt azokban a napokban-hetekben, hogy a dánokat a strandokról szedte össze a kapitányuk, ami, persze, jól hangzott, de nem volt igaz. Az ellenben igen, hogy nem állt mögöttük hosszú közös felkészülés. Richard Möller Nielsen szövetségi kapitány húszas keretében mindössze a kapus Peter Schmeichel (Manchester United) és támadó Brian Laudrup (Bayern München) számított nemzetközileg jegyzett játékosnak.
„A FÁK elleni barátságos meccsre készültünk, amikor ebéd közben megjött a hír, a jugoszlávokat kizárhatják és mi ugorhatunk be. Bár nem jutottunk ki az Eb-re, de edzésben voltunk, hiszen Svédországgal szomszédos országként sok válogatott szeretett volna velünk felkészülési mérkőzést vívni. A FÁK ellen készültünk, és a délelőtti edzés után kaptunk egy infót, hogy lehet, kizárják a jugoszlávokat.” Peter Schmeichel utólag elárulta, fejben már a nyaralásra készültek, de ettől még fizikálisan teljesen rendben voltak. A dánokon semmilyen nyomás nem volt, amely később rengeteget számított. Michael Laudrup nem kért abból, hogy csak úgy, hipp-hopp beugorjon az Eb-re. Utána még hat évig játszott a válogatottban, de egy Eb-arannyal megrövidítette magát.
A csoportkör: A dánok útja az elődöntőig
A Jugoszlávia helyét elfoglaló dán válogatott helyzete korántsem volt egyszerű, hiszen Franciaország, Anglia és Svédország mellé kerültek az 1. csoportba. A dánok szolidan kezdtek, gól nélküli döntetlennel nyitottak az esélyesebb angolok ellen. Utána ráadásul - tulajdonképpen a papírformát érvényesítve - kikaptak a Råsunda Stadionban a házigazdától, s ezzel visszacsúsztak négyesük utolsó helyére. Utóbb azt mesélték a játékosok, hogy borzasztó csalódottak voltak, mert a helyzetek alapján nyerniük kellett volna.
Az utolsó csoportmeccsüket a franciák ellen vívták. A franciák jól jártak volna, ha nem lenézik, hanem komolyan veszik őket. Mert így a dánok kiejtették őket. Azok után, hogy azt tapasztalták a meccs előtt: a franciák lenézik őket. 1:1-es állásnál Richard Møller-Nielsen a 68. percben lehívta leghíresebb csatárát, Brian Laudrupot, Lars Elstrupot küldve a helyére. Utóbbi lőtte a győztes gólt a 78. percben! Igaz, akkor még kiesésre álltak, végül azzal jutottak be az elődöntőbe, hogy a párhuzamos mérkőzésen a hazai közösségtől hajtva a svédek nem elégedtek meg a döntetlennel, hanem a győzelemre játszottak az angolok ellen. A svédek végeztek a csoport élén, a dánok a második helyen.
A csoportok végeredménye
| Csoport | Csapat | Pont | Helyezés |
|---|---|---|---|
| A-csoport | Svédország | 5 | 1. |
| A-csoport | Dánia | 3 | 2. |
| A-csoport | Franciaország | 2 | 3. |
| A-csoport | Anglia | 2 | 4. |
| B-csoport | Hollandia | 5 | 1. |
| B-csoport | Németország | 3 | 2. |
| B-csoport | Skócia | 2 | 3. |
| B-csoport | FÁK | 2 | 4. |
Elődöntő: Dráma a címvédő Hollandia ellen
A dánokra a címvédő (van Basten, Gullit, Rijkaard, Bergkamp fémjelezte) hollandok vártak a legjobb négy között. Óriási favoritnak számított a holland válogatott, amely nem csupán címvédő volt, de a csoportkörben is - különösen a németek 3-1-es legyőzésekor - meggyőző teljesítményt nyújtott. „A hollandokat fényképezte szinte mindenki az Ulleviben. Jutott ugyan néhány kocka »szegény« dánokra is, de inkább csak kötelességtudatból. Mindez persze némileg érthető is, mert hozzávetőlegesen olyan fölénnyel várta az itt lévő újságíróhad az Oranjét a döntőbe, mint Carl Lewist, ha velem futna versenyt” - tudósította a Nemzeti Sportot a helyszínről Dénes Tamás.
A hollandoknál pályára léptek kilencen is (köztük Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard) a négy évvel korábbi Európa-bajnok csapatból, de már ott volt a következő generáció nagyjai közül Dennis Bergkamp és Frank de Boer. A dánoknál a legnagyobb név kétségkívül a Bayern München csillaga, Brian Laudrup volt.
Akkor már nagyon divatjamúltnak számított a söprögetőposzt, de a trendek nem izgatták különösebben Richard Möller Nielsen dán kapitányt, vállalta, hogy az övé az egyetlen csapat a tornán, amely alkalmaz egy biztosító játékost (Lars Olsen) a kapus és a védősor között. Előtte négy védő helyezkedett, majd három középpályás és két csatár, ami ránézésre igencsak defenzív felállásnak tűnik, de erre a piros-fehérek igencsak rácáfoltak. Rinus Michels 4-3-3-ban játszatta a hollandokat, de a csatársorban Van Basten és Gullit mellett Bryan Roy inkább csak a „tömeget növelte”, sok vizet nem zavart.
A dánok azonnal tudatták mindenkivel, hogy nem védekezni rendezkednek be a címvédő ellen. Már a 40. másodpercben ziccerük volt, pedig a hollandok kezdtek… Újabb helyzet a második percben, és vezető gól az ötödikben: Brian Laudrup beadása átszállt Hans van Breukelen kapus fölött, Henrik Larsen pedig befejelte. Dennis Bergkamp (Henrik Larsennel, Riedlével és Brolinnal holtversenyben a torna gólkirálya) egyenlített, ám Larsen a 79. percben újra vezetést szerzett. Ellenben Rijkaard ezt is kiegyenlítette a 86. percben. A kétszer 15 perces hosszabbításban nem született gól, a tizenegyespárharcot pedig Marco van Basten hibája miatt az egyet sem rontó dánok nyerték meg.
A legnagyobb tehertétellel Kim Vilfortnak kellett megküzdenie, aki az elődöntőt megelőzően a leukémiában szenvedő, haldokló kislányánál tett látogatást egy koppenhágai kórházban. Brian Laudrup úgy emlékezett, hogy álltak a játékoskijáróban, körülnézett, s kiket látott: Gullit, Van Basten, Rijkaard, Ronald Koeman… S hirtelen arra gondolt, nekik is jó csapatuk van, de hát ez más nagyságrend. Azt olvasta ki a narancsmezesek szeméből, hogy csak az a kérdés, hogy mennyivel nyernek.
A kétszer 15 perces hosszabbításban Dánia foggal-körömmel védekezett, mert nem volt több cserelehetősége Richard Möller Nielsennek (akinek Henrik Andersent is sérülés miatt kellett lecserélnie), majd John Sivebaek és Lars Olsen is megsérült, és nem jött le ugyan, de már csak sétált a pályán… Így kellett kitartaniuk a dánoknak Van Basten, Gullit és Bergkamp ellen - micsoda hősiesség! És hogy a tizenegyespárbajban éppen a hollandok legnagyobb sztárja, az előző Eb gólkirálya, a kétszeres (és az Eb-kudarc ellenére az év végén háromszorossá váló) aranylabdás Marco van Basten hibázott - micsoda dráma! Egy világ omlott össze valószínűleg mindenkiben, aki nem Schleswig felett él, de mondhatjuk azt, hogy a dánok megérdemelten jutottak a döntőbe.
A Döntő: Dánia Európa bajnoka
A göteborgi döntőben Németországgal kerültek szembe, a két évvel korábbi világbajnokkal. A papírforma persze azt diktálta volna, hogy ezt a hollandok ellen vívják meg, de ehhez a dánoknak is volt egy-két szavuk. A finálé Peter Schmeichel nagy napja volt, aki elképesztő védéseket mutatott be. Bár szinte végig a németek irányították a játékot, Jensen révén mégis a dánok szereztek vezetést a 18. percben. Kim Vilfort hatéves lánya, Line néhány héttel a nagy diadal után elhunyt. Kim Vilfort óriási lelki teherrel bár, de családja kifejezett kérésére mégis vállalta a játékot. Majd Kim Vilfort volt eredményes a 78. minutumban, ezzel beállítva végeredményt.
A döntő ellenben Peter Schmeichel napja volt. A dán óriás elképesztő védések tömegével babonázta meg Jürgen Klinsmannt és társait. Ahogyan Richard Møller-Nielsen mondta: „Peter kitűnően védett, különösen az első félidőben.” Brian Laudrup kevésbé volt visszafogott: „Szerintem mi abban a félidőben jöttünk rá igazán, micsoda kapusunk van.” Akkor mesélte (Peter Schmeichel): „Amikor kivédtem Klinsmann fejesét, direkt kerestem a szemét. Minden kapus így csinál, élvezni akarja a diadalát. El akarja venni a csatár kedvét a továbbiaktól. Hogy ő is lássa az én szememet, amint mosolyog, s azt jelzi: haver, fölöslegesen töröd magad. Szóval, néztem Klinsmann szemét.” Pedig minden igaz volt, amit korábban lehetetlennek gondoltak-gondoltunk: a „strandról” összeszedett dán válogatott, kiemelkedően legjobb játékosa, Michael Laudrup nélkül, legyőzte a világbajnokot, s megnyerte az Európa-bajnoki döntőt.
Az egész tornán kiválóan védett az akkor már a Manchester Unitedben szereplő kapus, az Eb öt meccsén összesen négy gólt kapott. A csúcs mindenképpen Van Basten tizenegyesének hárítása volt. Az elődöntő után mondták azt a dán újságírók, hogy hosszú ideig azt sem tudták, hogyan kell kiejteni a nevét, mert az evidensnek tűnő, németes „Smejhel” nem az igazi, ugyanis a kapus családja lengyel eredetű. Akkor tudták meg, hogy „Smájkelnek” kell ejteni. De akárhogy is kell, ezen a napon mindenki megtanulta a nevét - legalább leírni.
A győztes csapat összeállítása és a gólok
Döntő (1992. június 26., Göteborg, Ullevi Stadion, 37 800 néző. Vezette: Aron Schmidhuber (német))
Dánia: Schmeichel - L. Olsen (csapatkapitány), Sivebaek (66., Christiansen), K. Nielsen, Piechnik, Christofte, Vilfort, J. Jensen, H. Larsen, Povlsen, B. Laudrup. Szövetségi kapitány: Richard Möller Nielsen.
Németország: Illgner - Helmer, Kohler, Buchwald, Reuter, Hässler, Sammer (46. Doll), Effenberg (81., Thom), Brehme, Riedle, Klinsmann. Szövetségi kapitány: Berti Vogts.
Gólok: J. Jensen (18.), Vilfort (78.)
A torna gólkirályai
| Játékos | Csapat | Gólok |
|---|---|---|
| Henrik Larsen | Dánia | 3 |
| Karl-Heinz Riedle | Németország | 3 |
| Dennis Bergkamp | Hollandia | 3 |
| Tomas Brolin | Svédország | 3 |
A dán diadal utóélete
„Azok a játékosok, akik két héttel ezelőtt még a különböző szállodák bárjánál vagy az úszómedence partján ültek, most Eb-hősöknek számítanak” (Express - angol). „Őrület - ezek a vikingek! Fantasztikus ez a Povlsen. Nem Marco van Basten, nem Jean-Pierre Papin és nem Gary Lineker Európa legjobb középcsatára, hanem Flemming Povlsen” (Bild - német). „A dánok ellen a világbajnok sem érezheti majd biztonságban magát” (Westdeutsche Allgemeine Zeitung - német).
Dánia Eb-győzelme napokkal azután következett be, hogy egy népszavazáson az állampolgárok az Európai Unióról szóló szerződés ratifikálása ellen szavaztak. A dánok sikere azért is figyelemre méltó, mert az országban 1986-ig nem is voltak profi klubok. Az EB-döntő lefújása után úgy 3 perccel eltörölték végre a megfogható hazaadást, elvéve így az akkori francia, angol, F.Á.K. és dán válogatott fő fegyverét, valamint felemelték a győztes meccsért járó pontok értékét háromra. Ha másért nem, ezért megérte végigszenvedni ezt a tornát.
tags: #dan #csapatkapitany #1992 #eb #gyoztes #lars
