A Debreceni Kinizsi SE Futballcsapatának Története a Városi Derbik Tükrében
Debrecen sporttörténetében a labdarúgás mindig is kiemelt helyet foglalt el, és bár az elmúlt évtizedekben a Debreceni Vasutas SC, vagyis a Loki uralta a helyi focit, a városban valaha számos más csapat is komoly rivalizálást folytatott. A Debreceni Kinizsi SE ezen csapatok egyike volt, amelynek története szorosan összefonódik a debreceni derbik izgalmával és a helyi labdarúgás alakulásával. A Lokin kívül nagyjából hét olyan egyesület ismert, amelyik története során valaha játszott a másodosztályban: Bocskay FC, Debreceni Kinizsi SE, Debreceni Egyetemi AC, Debreceni MTE, Debreceni TE, Debreceni Titász Elektromos SE, Honvéd Bocskai SE.
A Debreceni Egyetemi Atlétikai Club és a Korai Derbik
A debreceni labdarúgás egyik alapköve a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) volt. 1919. augusztus 1-jén fontos dolog történt Debrecenben. A Debreceni Egyetemi Körből kilépő tornászok és az őket támogatók létrehoztak egy új egyesületet, melyet Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubnak neveztek el. Alig egy hónappal később már labdarúgó-mérkőzést is játszottak a frissen verbuvált klub tagjai. Szeptember 21-én barátságos helyi rangadóra került sor, az egyetemisták a nagy DVSC-vel csatáztak. Nem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat: a DVSC 5-0-ra nyert.
Egy évvel később viszont már nemcsak pariban volt a DEAC a Lokival, hanem óriási meglepetésre tétmérkőzésen le is győzte az akkor már 18 éve létező gárdát. Az első DEAC-győzelem csaknem napra pontosan 100 évvel ezelőtt született meg, 1920. augusztus 6-án, amikor a DEAC 2-1-re verte a DVSC-t. A DEAC 1921-1922-es debütáló szereplését azonnali siker koronázta, a DVSC mögött a bajnokság második helyén végzett a Kelet-magyarországi Kerületi labdarúgó-bajnokságban, mely abban az évben rajtolt. Ez az ezüstérem volt a DEAC legjobb amatőr bajnoki eredménye 1945 előtt. A távoli múltban gyakrabban keresztezték egymás útját, és a randevúk során nem mindig a nagy DVSC volt boldogabb. Néhány említésre méltó DEAC-siker nagyon régről: 1923. április 29. DEAC-DVSC 1-0, 1930. november 18. DEAC-DVSC 2-1.
A DEAC neve különös módon évekkel megalakulása előtt felbukkant a sajtóban: "Az egyetemen mintegy távcsövön keresztül láthatjuk a közeljövő sportéletének gyönyörű perspektíváját. A D.E.A.C. hatalmas egyletté fogja magát felküzdeni, amely a DTE-vel való nemes vetélkedésben fog igyekezni arra, hogy a sportnak minden ágában a hegemóniát a maga részére megszerezze." (Sport Hirek 1911.) A DEAC színe eredendően is fehér-fekete volt, mint számos más egyetemi gárdáé. 1924-ben a jobboldali MOVE DSE (Magyar Országos Véderő Egyesület Debreceni Sport Egyesülete) tagjainak egy része csatlakozott a DEAC-hoz. A címerében (armorum insignia) látható E betűjelet, valamint a színkombinációt átvették az alföldiek. 1921 szeptemberében futballpályájuk talaját füvesíteni kezdték, 400 000 korona segélyt kaptak a munkálatokhoz a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Kutatások szerint ez volt az első szisztematikusan füvesített labdatér Debrecenben. 1926-ban hozzáfogtak - Mattyók Aladár okleveles mérnök tervei alapján - a stadion felépítéséhez, és előbb adták át, mint az egyetem központi épületét. 1928. június 3-án avatták fel a romantikus környezetben fekvő létesítményt, bizonnyal a legszebbet a húszas évek Magyarországán.
A Debreceni Kinizsi SE Megalakulása és Helye a Városi Fociban
A Debreceni Kinizsi SE egy másik jelentős szereplője volt Debrecen futballtörténetének. Az 1928-ban megalakított egyesület 1948-tól Debreceni Dohánygyári Lendület néven szerepelt, majd ÉDOSZ lett és 1951-ben vette fel Kinizsi nevét. A klubhoz szorosan kötődött a helyi dohánygyár, amely a játékosoknak biztos megélhetést nyújtott. A Kinizsi a város legjobb utánpótlásképző klubjaként ismertté vált, és minden évben 2-3 játékost adott a magasabb osztályú DVSC-nek, amellyel nagyon jó kapcsolatban állt.
Kinizsi: A Hűség és az Utánpótlás Fellegvára
Hivatalosan ugyan nem tartanak nyilván ilyen adatot, de a csütörtöki összejövetel megnyitóján az egyesület történetét a többieknek felidéző Oláh György valószínűleg az, aki a klubhűség rangsorát vezeti a maga negyven évével. Bár egy másfél esztendős kitérőt ő is tett a DVSC-hez, de számára a Kinizsi jelentette a futballt. Oláh György 1953-ban került a serdülőcsapatba, akit - mint sok más kinizsis játékost - Kaszás István a klub egyik „játékosmegfigyelője” fedezett fel. A felnőtteknél 1958-ban Tiszalökön debütált az NB III-ban, és 1969-ig szerepelt a dohánygyár csapatában a már említett kitérőt leszámítva, bár nem kellett messze mennie, hiszen a Loki stadionja a szomszédban volt. A Lokiban végül 4 mérkőzés jutott neki, így inkább visszatért nevelőegyesülete csapatába, amellyel csoportjukban meg is nyerték a megyei bajnokságot, és visszakerültek az NB III-ba. Játékosként legemlékezetesebb meccse ’64-es visszatértekor a feljutást eldöntő Hajdúböszörmény elleni, ahol az ő két szabadrúgásból szerzett góljával győztek.
A Kinizsi 1969-ben újra kiesett a harmadik vonalból, Oláh György ezután edzőként a serdülőkkel kezdett foglalkozni, majd három év múlva átvette a felnőttcsapatot. Immár edzőként újabb bajnoki címet szereztek a megyében, de később a bajnoki rendszer átszervezése miatt ugyanabban az osztályban folytathatták a küzdelmeket. Kétszer lettek másodikok előbb Balmazújváros, majd a Hajdúszoboszló mögött. A találkozó egyik főszervezőjét, Huszti Ferencet az idősebb Loki-szurkolóknak nem kell bemutatni, de azt talán kevesebben tudják róla, hogy legalább annyira kötődik a Kinizsihez, mint a DVSC-hez. Édesapja a dohánygyáriaknál edzősködött, és neki is nevelőegyesülete a Kinizsi. A legendás technikai vezető további adalékkal is szolgált a két klub közötti szoros szálakról. Eszerint a Loki 1979-es bajnokcsapata kovácsai - Fülöp Kornél, Szűcs Sándor, Szabó Lajos és Császár Ferenc - is a Kinizsiben fociztak Elek Gyula, illetve Oláh György irányításával.
A Hatvanas Évek: DEAC és DVSC az NB II-ben
1961-ben már a maihoz hasonló bajnoki rendszer másodosztályában találkozott a két debreceni csapat. A szeptember 3-án, a mai helyén lévő, de akkor még hatvanas évekbeli Nagyerdei Stadionban rendezett találkozóról a Hajdú-Bihari Napló a következőket írta: „Vasárnap délután a Nagyerdei Stadionban, szép labdarúgó-időben 12.000 néző volt kíváncsi a DEAC-DVSC NB II-es helyi rangadóra. A szurkolók zöme a DVSC győzelmében bízott, azonban amikor kivonultak a csapatok, s a DEAC-ban ott látták Varsányit, a DVSC-ből pedig hiányzott az irányító, Kertész, már olyan hangok hallatszottak, hogy a vasutas támadósor kevésbé tudja majd ebben az összeállításban áttörni a jó erőt képviselő főiskolások védelmét.” Így is történt. A DEAC Szűcs 75. percben szerzett góljával 1-0-ra nyert.
Ahogy az újság írja: „A taktikailag fegyelmezettebb DEAC nagy lelkesedéssel játszva megérdemelten győzte le a formájában visszaesett, s igen gyenge támadósorral rendelkező DVSC-t.” A DEAC csapatában játszott azon a mérkőzésen a később eredményes edző, Temesvári Miklós. Míg a DVSC-ben helyet kapott az akkor 17 éves Puskás Lajos, aki hamarosan a Vasas és a válogatott sztárja lett. A két csapat tavaszi találkozójára április 8-án került sor. Ezen 10.000 néző előtt Lázár 11. percben született góljával a DVSC nyert 1-0-ra. Akkor mérkőzött legutóbb egymással bajnoki pontokért a két csapat. A szezon végén a DEAC a nyolcadik helyen végzett, a DVSC pedig első lett, így a következő évben az első osztályban szerepelt.
Debreceni Futballegyetem a Real-Madrid szakembereivel
A Városi Fúziók és a DMTE Korszaka
Debrecen labdarúgása a hatvanas évek végén ért a mélypontjára, ekkor a várost az első két osztályban egyetlen csapat sem képviselte. 1968-ban a DVSC a harmadosztályban vívhatott helyi rangadót az MGM Vasassal és a Debreceni Elektromossal. A hetvenes években a DVSC váratlanul kapott egy helyi vetélytársat, ugyanis a Gördülőcsapágygyár, az Építőipari vállalat és az Elektromos művek dolgozóit tömörítő klubokat a helyi pártbizottság fúzióra kényszerítette. Az MGM Vasasból, az Építőkből és az Elektromosból létrehozott DMTE azt a célt tűzte ki, hogy 10 éven belül NB I-be kerül. Úgy tervezte, hogy hamarabb, mint az 1964 óta onnan hiányzó DVSC.
A DMTE 1978 nyarán találkozott először a DVSC-vel. Augusztus 13-án a maximum háromezer néző befogadására alkalmas Oláh Gábor utcai stadionban a rekkenő hőségben legalább tízezren zsúfolódtak össze. Ez a stadion a DMTE tulajdona volt, és később ebben ünnepelt hat bajnoki címet a Loki, valamint több komoly nemzetközi kupameccset is vívott itt. A Lokiban játszott a későbbi sikeredző, Herczeg András, a cselkirály, Menyhárt Ernő, vagy a válogatottban is bemutatkozó hátvéd, Kiss János. A DMTE-ben szerepelt Tőzsér Dániel édesapja, meg a Honvédban sikert sikerre halmozó Bodonyi Béla bátyja, Péter. A szezon végén a DMTE hetedik lett, a DVSC viszont megnyerte a három csoportos másodosztály keleti régióját, így 15 év után visszajutott a legjobbak közé.
Ám a helyi pártbizottság házasságra kényszerítette a DMTE-vel. Így 1979-ben a debreceni csapat a meglehetősen bizarr Debreceni Munkás Vasutas Sport Club (DMVSC) néven mutatkozott be az NB I-ben. Hivatalosan kék-sárga színben, de a szurkolók nagy része továbbra is a piros-fehér DVSC feliratú zászlókkal járt mérkőzésre. A másodosztályban pedig a DMTE megüresedett helyére a Debreceni Universitas Sport Egyesület (DUSE) került, mely egyesítette a helyi egyetemi klubokat. Ez kivételesen nem volt rossz ötlet, elvileg felépülhetett volna egy masszív piramis, amely komoly tényezővé tette volna a debreceni sportot.
A Kinizsi Az NB II-ben és a '80-as Évek Derbijei
A női kézilabdázók magyar bajnokok lettek, és komoly nemzetközi sikereket értek el DMVSC néven, a foci felemelkedésére azonban várniuk kellett az ottani szurkolóknak. Olyannyira, hogy négy évvel a DMVSC megalakulása után már a nagy terveket szövögető csapat ismét helyi rangadót vívott a másodosztályban. Ezúttal a Debreceni Kinizsivel, mely 1979-ben jutott fel az NB II-be, és három éven keresztül jó hangulatú derbiket vívott ott a DUSE-val. A Kinizsi alaposan megkeserítette a Loki életét. Az 1983-84-es szezonban az első találkozót a DMVSC 3-1-re nyerte meg, de a másodikat 2-0-ra a Kinizsi. Az első meccsen 9000, a másodikon 7000 néző szurkolt a lelátókon.
A tavaszi meglepő Kinizsi-sikernek az a magyarázata, hogy több olyan játékosa volt, aki a Lokitól érkezett oda. Ők többszörös erővel akartak bizonyítani. Csak egy név abból a csapatból: Garamvölgyi Lajos volt a középhátvéd, aki később az első komoly sikerekre vezette a Lokit edzőként. A DMVSC akkori mestere, a legendás dr. Lakat Károly nem úszta meg azt a vereséget: azonnal menesztették. A váltás után a Loki feljutott az NB I-be, de öt évvel később ismét NB II-es volt, és akkor négy helyi rangadót is vívhatott egy szezonban. Ugyanis az 1988-89-es évadban (amikor két másodosztályú csoport volt) rajta kívül a Kinizsi és a DUSE is itt szerepelt. Viccből sem állítható, hogy az az év volt a debreceni foci csúcspontja, de a debreceni derbiké feltétlenül! És nem is akármilyen eredmények születtek.
A mérkőzések:
- DMVSC-Kinizsi 0-1
- DMVSC-DUSE 3-2
- Kinizsi-DUSE 3-1
- Kinizsi-DMVSC 2-0
- DUSE-DMVSC 1-4
- DUSE-Kinizsi 1-0
A tavaszi Kinizsi-DMVSC meccset a Játékvezetői Testület annyira komolyan vette, hogy Puhl Sándorra bízta annak irányítását. A szezon végén a Loki első lett, a Kinizsi ötödik, a DUSE tizenkettedik. Akkor, vagyis 31 éve vívott utoljára helyi rangadót a város elsőszámú csapata. Ez volt egyébként az utolsó „nagy korszak”, ugyanis ezt követően a Lokin kívül debreceni csapat a másodosztályban sem igen akadt még mutatóban sem.
Legendás Alakok és Feledhetetlen Emlékek a Kinizsi Történetéből
A Kinizsitől „legmesszebbre” jutó Nagy II. János viszont 1982-ben a DMVSC-ben fejezte be élvonalbeli pályafutását, ami 1959-ben a Kinizsiben kezdődött. „Macska”, ahogy a többiek becézik, máig nem felejti Kóródi Józsi bácsit, a „papír nélküli” edzőjét, aki szerinte megelőzte korát, mert már akkor egyénre szabott tréninget tartott mindenkinek, s nem utolsósorban meg tudta szerettetni a labdarúgást a tanítványaival. S, hogy milyen munícióval jutott el a 9 válogatottságig, illetve az élvonalban 350 mérkőzésen szerzett 68 góljáig? Erre is van válasza a Videotonban 11 évet lehúzó egykori középpályásnak. 1968-ban ezekkel az erényekkel az NB III-as Kinizsi játékosaként az összes NB-s csapatot figyelembe véve a legtöbb gólt rúgta, 38-at. Nem csoda, hogy kapkodtak utána az élvonalbeli klubok, ő mégis az akkor másodosztályú a Videotont választotta, és fel is jutottak az élvonalba.
A 83 éves Bartók Józsefet is legendásként emlegetik az utódok, amit valószínűleg kivételes futógyorsaságának köszönhetett. Az ötvenes évek közepétől a végéig játszott a Kinizsiben, amely akkor közel egy szinten volt a DVSC-vel. Így nem csoda, ha még az akkori újság is lehozta, hogy a G. Nagy, Bartók, Varsányi hármast a Lokomotív le akarja igazolni. Ács Zoltán büszke rá, hogy 1963-ban a DVSC előtt nyerték meg a serdülőbajnokságot, majd az ifit is megverték a stadionban egy Loki-Honvéd meccs előtt. Feledhetetlen emlékei közé tartozik a Tiszakécskén 1979-ben lejátszott osztályozó, melynek érdekessége volt, hogy az NB II-ből kieső Gyöngyös küzdhetett meg a megyei bajnok Kinizsivel, s a debreceniek 3-1-re győztek. A klub történetének talán legemlékezetesebb találkozója az a bizonyos kupameccs volt 1976-ban, melyet kicsit hasonlóan úgy nyertek meg a debreceniek, mint 2002-ben a ZTE a Manchester United ellen.
A Kinizsi Eltűnése és az Újraéledő Debreceni Derbik
Az 1989-90-es szezont (amely a politikai rendszerváltás hónapjaival esett egybe) már ismét DVSC néven, hivatalosan is piros-fehér színekkel, a régi címert reaktiválva kezdte el. A DUSE is széthullott, újra megalakult a belőle kiváló DEAC is. A DUSE jogán újra DMTE nevű csapat indult, míg az egyetemi klubok tömegsport szintű alsóbb osztályokban folytatták. Az utolsó profi debreceni derbit ez a bizonyos DMTE vívta a Kinizsivel az 1989-90-es évadban, majd ennek végén a Kinizsi eltűnt a süllyesztőben, majd egy év múlva ugyanez történt a DMTE-vel is. A DVSC pedig az évezred végén elkezdte hódító útját a magyar labdarúgás legmagasabb régiójában, és közel 100 nemzetközi kupamérkőzésen képviselte hazánkat.
Majd 2020 júniusában kiesett az NB I-ből. Mivel a koronavírus-járvány miatt 17 mérkőzés után felfüggesztett NB III Keleti csoportjában a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club állt az élen, ezzel az NB II-be került. Így újra debreceni derbire került sor a Nagyerdei Stadionban. A DVSC 27 év után ismét csak a másodosztályban szerénykedik, újra városi „rangadót” tartanak. A Debreceni Kinizsi SE ugyan 2001-ben megszűnt, de hagyatéka és emléke tovább él a város sporttörténetében. A DVSC Debreceni csapatok ellen a másodosztályban 12, míg a harmadosztályban hat mérkőzést vívott. A mérlegük: 12 győzelem, egy döntetlen és 7 vereség, 29 rúgott és 18 kapott gól mellett. A Lokit legtöbbször a Kinizsi verte meg. A legnagyobb arányú vereséget az egykori gyári csapat, a Magyar Gördülőcsapágy Művek csapata mérte rájuk 1969 novemberében.
Nézőszámok a Debreceni Rangadókon
A debreceni derbik iránt mindig is nagy volt az érdeklődés, és a nézőszámok gyakran meghaladták a tízezres határt, bizonyítva a helyi futball jelentőségét és a rivalizálás erejét.
| Mérkőzés | Dátum | Nézőszám | Helyszín |
|---|---|---|---|
| DEAC-DVSC | 1961 ősz | 12 000 | Nagyerdei Stadion |
| DEAC-DVSC | 1962 tavasz | 10 000 | Nagyerdei Stadion |
| DVSC-DMTE | 1979 február | 12 000 | Oláh Gábor utcai stadion |
| Loki-Kinizsi | 1983 augusztus | 10 000 | Oláh Gábor utcai stadion |
A kultúrtörténeti pikantéria miatt a DEAC elleni derbin megint telt ház közeli, tízezer feletti látogató várható, ám korábban is volt, hogy a nézők száma elérte a tízezret.
tags: #debreceni #kinizsi #se #futball #csapatainak #tortenete
