Észak-Korea Futballjának Két Arca: A Női U20-as Világbajnoki Diadal és a Férfi Válogatott Múltbeli Küzdelmei
Észak-Korea, a világ egyik leginkább elzárt országa, futball tekintetében sokszínű és ellentmondásos képet mutat a nemzetközi sportéletben. Míg a felnőtt férfi válogatottat a 2010-es világbajnokság szereplése utáni állítólagos megaláztatások hírei övezték, addig a női utánpótlás nemrégiben történelmi sikert aratott, bizonyítva az országban rejlő hatalmas sportpotenciált.
A 2024-es Női U20-as Világbajnokság Diadalmas Menete
A világ egyik legelzártabb országának felnőtt női fociválogatottja jelenleg a 9. a világranglistán, kis híján a párizsi olimpiára is kijutottak, ám az utóbbi években eltűntek a nemzetközi mezőnyből, hiszen a koronavírusra hivatkozva a sportolóik évekig nem vehettek részt világversenyeken. Legutóbb 2011-ben jártak világbajnokságon, pedig nem túlzás azt állítani, hogy manapság bármelyik tornának esélyesként vágnának neki. A felnőttválogatott nagyrészét 20-22 éves, tehetséges játékosok alkotják, és azt, hogy az utánpótlásuk a legjobbak közé tartozik a világon, most is bizonyították.
A Kolumbiában rendezett U20-as világbajnokságon ugyanis úgy verték végig a mezőnyt, ahogy arra senki nem számított. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy bár a 2002 óta létező női U20-as vb-ken mindig is a legjobbak között voltak (2006-ban és 2016-ban nyertek, 2008-ban a döntőben kaptak ki), 2024 előtt hat évig egyetlen meccset sem játszottak a koronavírusra hivatkozva. Idén márciusra állt össze ismét a csapat, az Ázsia-kupát pedig rögtön megnyerték, a döntőben 2-1-re győzték le a japánokat. Ennek ellenére a kolumbiai vb-nek mégsem úgy vágtak neki, hogy ők a legnagyobb esélyesek. Az első két meccs után aztán minden megváltozott.
Az argentinokat ugyanis 6-2-re, Costa Ricát 9-0-ra verték, majd a hollandokat is simán, 2-0-ra győzték le, így csoportelsőként jutottak az egyenes kieséses szakaszba. Aki azt gondolta, hogy nem lehet fokozni a mutatott teljesítményt, nagyot tévedett: a nyolcaddöntőben az osztrákok kaptak egy ötöst (5-2), a negyeddöntőtől kezdve pedig gólt sem lehetett szerezni ellenük. A negyeddöntőben és az elődöntőben is 1-0-ra nyertek, méghozzá két topfavorit, Brazília és az Egyesült Államok ellen, majd a döntőben jött a jól ismert Japán. Az ázsiai riválisnak kis túlzással esélye sem volt, mindössze egy kaput eltaláló lövésig jutottak, Észak-Korea viszont ismét szerzett egy gólt, és az 1-0-s sikerrel világbajnok lett.
Hétből hét győzelemmel, 25 szerzett és 4 kapott góllal írtak történelmet, hiszen a németek és az amerikaiak után ők is harmadszor nyerték meg a női U20-as vb-t, ráadásul ez volt az első olyan világbajnokság, ahol már nem 16, hanem 24 válogatott szerepelt. Emellett a két legfontosabb egyéni díjat, az Aranycipőt és az Aranylabdát is elvitték, ugyanis gólkirályként Choe Il-son lett a torna legjobb játékosa is. A mindössze 17 éves csatár hat gólt szerzett összesen, ebből a két legfontosabb a brazilok és a japánok elleni győztes gól volt. Nem meglepő, hogy a finálé legjobbjának is őt választották.
A döntő után észak-koreai sportolótól ritkán látható dolog történt: a csapatkapitány, Chae Un-yong ugyanis a nemzetközi sajtónak nyilatkozott. „Nehéz szavakba önteni az érzéseinket, mert egy ideje már álmodtunk erről a győzelemről. Ahogy arra számítottunk, kemény meccs volt a döntő. Higgadtnak kellett maradnunk, és pontosan be kellett tartanunk az edzőnk taktikai utasításait.” Ri Song-ho szövetségi kapitány a vb alatt végig szorosan tartotta magát a 4-4-2-es taktikához, a szoros védekezéshez gyors támadások társultak. „Megnyertük az Ázsia-kupát és most a vb-t is, természetesen nagyon büszke vagyok a csapatra” - mondta Ri.
A 2010-es Férfi Világbajnokság és az Azt Követő Viták
Mint ismeretes, Észak-Korea 1966 után jutott ki ismét labdarúgó-világbajnokságra, a 2010-es dél-afrikai tornára. Az ország készült az eseményre, olyannyira, hogy a Portugália elleni meccs az első élő közvetítés volt Észak-Korea történetében. Nem volt jó választás, hiszen a csapat mindhárom csoportmérkőzésén vereséget szenvedett:
Észak-Korea három meccset játszott a dél-afrikai focivébén, mindháromszor vereséget szenvedett:
| Ellenfél | Eredmény |
|---|---|
| Brazília | 1-2 |
| Portugália | 0-7 |
| Elefántcsontpart | 0-3 |
Világszerte nagy visszhangot váltott ki a hír, amely szerint a focivébéről hazatérő észak-koreai válogatottat nyilvános megalázásban részesítették Phenjanban. Az észak-koreai labdarúgó-válogatott edzőjét és játékosait nyilvánosan megalázták és felelősségre vonták, miután hazatértek a dél-afrikai világbajnokságról - erről a dél-koreai média számolt be. A beszámolók szerint az észak-koreai szövetségi kapitányt, Kim Dzsong Hunt játékosaival együtt három nappal az országba való visszatérésük után nyilvánosan számoltatták el. A labdarúgók hat órán keresztül a fővárosi kultúrpalota emelvényén álltak, és a nyilvánosság előtt hallgatták a sportminisztertől és a mintegy 400 kormányzati tisztviselőtől kapott ideológiai alapú kritikákat. A cikk szerint Kim Jong-hun szövetségi kapitányt építőmunkássá "fokozták le" és kizárták a Koreai Munkáspártból. A tréner a vádak szerint „ideológiai csatát vesztett” és elárulta Kim Dzsong-unt, Kim Dzsong Il trónörökös fiát. A játékosokat állítólag mind arra kényszerítették, hogy az edzőjüket vádolják a csúfos szereplésért. A dél-koreai média szerint Észak-Koreában nem ritka, hogy azokat a sportolókat, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, munkatáborokba küldik vagy börtönökbe zárják.
A hírek hitelességének kérdése
Bár ez a büntetési forma távolról sem ismeretlen a kommunista országban, a hírt erős fenntartásokkal kell kezelni, mondta dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének adjunktusa. A hír bejárta a világsajtót és számos ember felháborodását kiváltotta, dr. Csoma Mózes szerint ugyanakkor fenntartásokkal kell kezelni ezt a történetet. "A hírt az amerikai székhelyű Radio Free Asia tette közzé elsőként, a dél-koreai konzervatív sajtó pedig átvette, míg a déliek országos hírügynöksége, a Yonhap nem, sőt később több dél-koreai forrás is cáfolta az értesülést" - mondta Csoma Mózes. "Ez azt sejteti, hogy valószínűleg egy bulvárhírről van szó, amely annyiból nem légből kapott, hogy Észak-Koreában a rezsim kezdete óta küldenek embereket bányákba vagy építkezésre kényszermunkára, és eléggé ismert módszer az is, hogy a hibázó tisztviselőknek nyilvánosan önkritikát kell gyakorolnia."
Észak-Koreáról nehéz abszolút hiteles forrást találni, miután a helyi hírügynökség csak propagandát továbbít, Dél-Koreában pedig a baloldali lapok pozitívan elfogultak Északkal szemben, a jobboldaliak viszont előszeretettel színezik ki a Phenjanra rossz fényt vető híreket. Csoma szerint azonban azt még a kommunista országban is tudják, hogy irreális a vb-re negyvennégy év után kijutott válogatottat megbüntetni egy Brazília vagy egy Portugália elleni vereség után. Egy éhező országtól a vb-részvétel is óriási siker. "Egy olyan országról beszélünk, amelyik élelmiszerhiánnyal, alapvető ellátási gondokkal küzd és nemzetközi szankciók alatt áll, tehát a mostani vb-szereplés önmagában is nagy eredmény, amit a propaganda igyekszik is a lehető legjobban kihasználni."
A hírbe hozott észak-koreaiak részéről Alejandro Cao de Benos, a Koreai Barátság Szövetségének (KFA) alapító elnöke és Észak-Korea külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságának tiszteletbeli különleges küldötte, határozottan cáfolta a vádakat. "Ez a hír nem igaz, megtévesztő propaganda" - írta a jelenleg Lisszabonban élő férfi. A kérdésre, hogy létezik-e a nyilvános megalázás mint büntetési forma, azt felelte: "Abszolút nem." Az edzővel kapcsolatban Alejandro Cao de Benos elmondta: "Kim Jong Hun eljuttatta a csapatot Dél-Afrikába, miért kellene kirúgni? Továbbra is ő marad az edző, mindaddig, amíg örömöt talál a munkájában." A phenjani hangulatról Alejandro Cao de Benos a következőképp festette le: "A hazatérő válogatottat virágokkal fogadták a reptéren családtagjaik, barátaik és a kormány hivatalnokai. Ők kiváló játékosok, akik a lehető legszerényebb forrásokból is lehetővé tették a futballunk bemutatását a világbajnokságon. Mindannyian büszkék vagyunk rájuk, hogy eljutottak a legmagasabb nemzetközi szintre."
Megszakadtak a megbeszélések Észak-Korea és az Egyesült Államok között
Észak-Korea Sportélete a Nemzetközi Színpadon
Észak-Korea a többi sportágban igencsak passzív szereplője a nemzetközi vérkeringésnek. Az ország 1972-ig nem indult az olimpiákon, majd később az 1984-es Los Angeles-i és az 1988-as szöuli játékokat is bojkottálta. Bár a 2008-as pekingi olimpián hatvanhárom sportoló képviselte az országot (öten érmet is szereztek, Pak Hjon Szuk a női súlyemelők közt aranyat nyert), a vancouveri téli játékokon mindössze két KNDK-s sportoló vett részt, a 2009-es Ázsiai Fedettpályás Játékokon pedig három úszóból állt a népköztársaság delegációja. Összehasonlításul: Dél-Koreát Pekingben kétszázhatvanheten, Vancouverben negyvenhatan képviselték, mindkét világversenyen sikeresen: hetedik, illetve ötödik lett az ország az éremtáblázaton.
A labdarúgó-válogatott szerepel ugyan a kontinentális sorozatokban, klubcsapataik azonban kizárólag hazai pályán játszanak, sem az Ázsiai Bajnokok Ligájában, sem a többi sorozatban nem vesznek részt. Mind a női, mind a férfibajnokság összes meccsét a phenjani Kim Ir Szen-stadionban rendezik. Futballhuligánok sincsenek, a Wikipedia egyik szócikke szerint csupán egyszer, egy 2005-ös, Irán elleni meccsen kaptak össze az ellenféllel az észak-koreai drukkerek, miután egyik játékosuk tiltakozott egy ítélet ellen a szíriai bírónál.
A futballválogatottakon kívül férfi- és női hokicsapata is van az országnak, a legnagyobb esemény azonban az évente megrendezett Arirang Fesztivál, amely direkt a külföldieknek szól, és az ország erejét demonstrálja. Az Arirang Fesztiválon tömegtornával és élőképekkel szórakoztatják a közönséget, továbbá ezzel biztosítanak devizabevételt az országnak.
Külföldi edzők és a disszidálás kérdése
Bejutni nem lehetetlen Észak-Koreába, Csernai Pál személyében például másfél éven át magyar szövetségi kapitánya volt az ország válogatottjának. Az edzőt nagyon marasztalták, csakhogy az újabb szerződés aláírása mellett már az állampolgárság felvételét is követelték tőle. Mindez 1994-ben történt, azóta változott a helyzet, de nem gyökeresen. Azért kérhettek állampolgárságot, hogy még jobban kihasználhassák ennek a propagandaértékét. Ilyen más külföldiekkel is előfordul, például vannak dezertőr amerikai katonák, akik ott telepedtek le, ők filmekben szerepelnek, ismert embereknek számítanak, és a phenjani rezsim erőteljesen próbálja kihasználni a jelenlétüket. Ezen kívül a különböző szakmák jeles szakértőit is szívesen látják Észak-Koreában, mondta az ázsiai országba kerülőkről Csoma.
Disszidálni ugyanakkor nem sok sportoló akar: félnek a retorzióktól, ugyanis ilyen esetben az otthon maradt családtagjaikat vinnék munkatáborba, ahogy az Hvang Dzsang Jop, a Központi Bizottság egykori titkárának hozzátartozóival is történt. Ezenkívül a játékosok szigorú felügyelet alatt állnak, tehát valószínűleg nem is tudnának egykönnyen meglépni. Ha pedig a sportoló sikeresen képviseli hazáját, megkaphatja a magasabb életszínvonalhoz elengedhetetlen párttagságot, valamint magánautóhoz is juthat. Mindezen felül a mostani észak-koreai válogatott tagjainak már önmagában az is életre szóló élményt jelentett, hogy egy másik kontinensre utazhattak. Turizmus ugyanis nem létezik a Népi Koreában, kizárólag pártmunkásküldöttségek, diplomaták és delegációk hagyhatják el az országot. A dél-afrikai vébén éppen ezért Észak-Koreát szurkolók helyett statiszták, kínai színészek buzdították.
Koreai Futball és a Nemzeti Egység Kérdése
Korea a második világháború után szakadt ketté. A szövetségesek Potsdamban megállapodtak arról, hogy a Koreai-félszigetet a 38. szélességi fok mentén kettéosztják. Északon a szovjet, délen az amerikai hadsereg szabadította fel az országot a japán megszállás alól. A három éven át tartó koreai háború 1953 júliusában ért véget, de a két ország azóta is hadban áll egymással. A kommunista Észak-Korea fővárosa Phenjan, Dél-Koreáé Szöul lett.
A sportnak a kettészakadt ország újraegyesítésében is juthat szerep, ám a jelenlegi politikai viszonyok kedvezőtlenek. A két Korea sportolói a sydney-i, majd az athéni olimpia nyitóünnepségén is közös csapatban, a Koreai-félsziget kék-fehér "egyesítési lobogója" alatt vonultak fel 2008-ban, Pekingben azonban már kudarcba fulladtak a tárgyalások. A két Korea közti viszony fejlődése, ami 1998-99 körül indult és 2008-ig tartott, teljesen egybecseng azzal, hogy Szöulban liberális kormányzat volt hatalmon. A megbékélés jegyében feltétlen együttműködést, kereskedelmet kezdeményeztek, barátságos meccseket szerveztek, volt, hogy különgépet küldtek az északi válogatottért. Ám 2008 óta Szöulban konzervatív kormányzat van hatalmon, amely sokkal inkább fenntartásokkal kezeli a phenjani rezsimet.
A nacionalizmus kulcsszerepet játszik a koreai emberek, így a sportolók identitásában is. Japánban sok koreai él, akiket, illetve akik elődeit még a japán gyarmati uralom idején, 1910 és 45 között hurcoltak be. Ennek a nehéz kisebbségi létben élő közösségnek van egy észak- és egy dél-koreai szervezete. Az idősebb korosztály inkább az északiakhoz húz. Dzsong Te Sze, aki elsírta magát a brazilok elleni meccs előtt hazája himnusza alatt, édesanyja is észak-koreai. Európai gondolkodással nehéz megérteni, hogy a külvilágtól tökéletesen elzárt diktatúrába teljesen szabad ki- és bejárás biztosított a világ egyik legfejlettebb kapitalista országában élő futballistáknak, mint például a Japánban született és ott futballozó Dzsong Te Sze és An Jung Hak. Ugyanerre a nacionalizmusra vezethető vissza, hogy a 2002-es japán - dél-koreai közös rendezésű focivébén a dél-koreai szurkolók hatalmas "1966" feliratokat feszítettek ki az olaszok elleni meccsük előtt. Bő négy évtizede az angliai vb-n Észak válogatottja győzte le Olaszországot, ám a sportsikereket abszolút közös eredménynek érzik - ez az a nemzeti büszkeség, ami felülemelkedik mindenféle politikai nézetkülönbségen. A két ország kulturálisan és nyelvileg teljesen egy közösségnek tekinthető, elvégre csak 1945-ben szakadt ketté. Koreát egész történelmében számos megaláztatás érte, így vállalják a közösséget, különösen, ha a külfölddel szembeni ellenállásról vagy teljesítményről van szó, fejtette ki az adjunktus.
Az álhírek hatása
Az álhírek terjesztése azonban aligha szűnik meg a közeljövőben. Még a 2010-es vb alatt is cikkezett arról a sajtó, hogy négy játékos eltűnt az észak-koreai csapatból, egy nappal később viszont kiderült, hogy a hír kacsa. A dezinformációt az okozhatja, hogy a korábban említett konzervatív dél-koreai lapok szívesen támaszkodnak észak-koreai emigránsok elbeszéléseire. Délen mintegy húszezer észak-koreai menekült él, ami nem túl magas szám, de a disszidensek szervezetei elég harcos álláspontot képviselnek Phenjannal szemben. A hozzájuk közel álló sajtó kelti ezeket a híreket.
tags: #del #korea #eszak #korea #foci
