Détári Lajos: Az Utolsó Magyar Világsztár Pályafutása

Kiváló technika, hajszálpontos labdák, pazar lövések, összességében remek futball - nem véletlenül emlegetik az utolsó magyar világsztárként Détári Lajost: az április 24-én hatvanesztendős klasszis pályafutása a magyar labdarúgás egyik legfényesebb kincse is egyben. Détári Lajos (1963. április 24.) hatvanegyszeres válogatott, hétszeres világválogatott és egyszeres Európa-válogatott magyar labdarúgó, edző.

A szőke hajú "Döme", az utóbbi évtizedek labdarúgásának egyik legnagyobb tehetségű, (kishíján) világklasszis középpályása volt. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, kiválóan, kiszámíthatatlanul cselező, pazar rúgótechnikával rendelkező játékos volt. Nagyszerűen kivitelezett szabadrúgásai komoly gondokat okoztak a kapusoknak. Rendkívül jól értett társai foglalkoztatásához.

A Pályafutás Kezdetei és a Honvéd Évei

Détári Lajos 1963. április 24-én született, Budapesten. Gyermekkorát Pestszentlőrincen, a Havanna-lakótelepen töltötte. Kilenc évesen kezdett ismerkedni a labdarúgással Rákoskeresztúron, a közeli Aszfaltútépítő FC pályáján kezdett futballozni Longa Ferenc keze alatt. Amikor a tréner Kispestre került, a srác tehetségére felfigyelve a Bp. Honvédhoz igazolták.

Még nem volt 18 éves, amikor bemutatkozott a Tichy Lajos által irányított Bp. Honvéd első csapatában (Pécs-Bp. Honvéd 1-1). Tizenkilenc évesen már állandó csapattag volt. Ebben az időszakban Dajka László a csatársorban, Nagy Antal pedig a védelemben játszott. A Honvéddal úgy lett 1984 és 1986 között háromszor bajnok, hogy közben ő maga mindhárom alkalommal gólkirály lett az NB I-ben. 1985-ben az Év játékosának választották. A Honvéddal bajnokságot és Magyar Kupát is nyert. A kispesti csapatban vált válogatott játékossá. A Tatabánya elleni 5-0-s kispesti diadal alkalmával mesterhármast szerzett a kupadöntőben. 1987. június 13-án a Debrecen - Bp. Honvéd mérkőzésen, piros-fehér mezben utoljára lépett pályára. Korszakában a honi futball legjobbjává nőtte ki magát.

Világsztár a Nemzeti Tizenegyben

Détári Lajos a magyar labdarúgó válogatott játékosaként 1984-ben lépett először pályára, Svájc ellen. Az 1984. október 17-ei emlékezetes, 2:1-es idegenbeli magyar győzelemmel záruló Hollandia-Magyarország EB-selejtező 26. percében megszerezte első válogatott gólját is. A Döme becenévre hallgató gólerős középpályás egyik vezére volt az 1986-os vb-részvételt kiharcoló együttesnek. A vb-felkészülés során a brazilok felett a Népstadionban aratott 3-0-s siker alkalmával ő szerezte az első gólt.

Mexikóban a Szovjetunió elleni vereség után, a második csoportmérkőzésen, Kanada 2-0-s legyőzésekor Détári állította be a végeredményt, ezzel ő az utolsó magyar gólszerző a vb-k történetében. Az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokság mérkőzésein a nemzeti csapat kulcsjátékosa volt. A magyar labdarúgó válogatott történetének egyik legszebb gólja is az ő nevéhez fűződik: a lengyelek ellen 1987. május 17-én szabadrúgásból, majdnem az alapvonalról csavart a kapuba.

Détári Lajos összesen 61 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és 13 gólt szerzett. Klasszikus irányító volt, akit manapság „10-es” poszton emlegetnének.

Nemzetközi Légiós Karrier

Ereje teljében, 24 évesen - már a rosszul sikerült 1986-os mexikói vb-t követően - került külföldre az NSZK-beli Eintracht Frankfurtba. 1987-ben az Eintracht Frankfurt légiósa lett, és az egyetlen ott töltött idényét emlékezetes góllal zárta le, a Német Kupa döntőjében az ő szabadrúgás góljával győzött a csapata a Bochum ellen 1-0-ra. Nemcsak a Német Kupa 1988-as döntőjében szerzett gólt, hanem az előcsatározások során is. Wolfgang Kraus sportigazgató akkor döntötte el, kifizeti érte a 3.6 millió márkát, amikor látta, hogy az 1987-es rotterdami holland-magyaron (2-0), kötényt adott Ruud Gullitnak. 1988-ban a Bundesliga legjobb külföldi játékosa címet érdemelte ki.

Jürgen Klopp, a neves tréner akkoriban a frankfurti amatőröknél játszott, s később, amikor Détári Lajos Mainzban járt edzői tanulmányúton, a német kitörő örömmel üdvözölte játékosbálványát. Mezey György szerint: „Ha egy év után nem áll tovább Frankfurtból, világsztárrá válik. Technikailag kapásból jobbak voltak az adottságai, mint az általam szintén jól ismert, később aranylabdássá lett Lothar Matthäusnak.”

Ezt követően az Olimpiakosz játékosa lett, a görögök 18 millió német márkát fizettek érte, akkor az addigi legdrágább magyar futballista volt. Ekkor a magyar középpályás volt a világ harmadik legdrágább játékosa Diego Maradona és Ruud Gullit mögött. Görögországban két évet töltött, és a kupasiker mellett ugyan bajnokságot nem tudott nyerni az együttessel, de több mint 30 góljának köszönhetően nagy közönségkedvenc volt. Bajnoki ezüstérem, görög gólkirály, kupagyőzelem, a 4:2-re megnyert görög kupadöntőn 2 gólt rúgott. A klub stadionjában a mai napig névre szóló széke van, minden alkalommal a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel és szeretettel fogadják.

Görögországban minden szépen alakult, ám a Koszkotasz fivérek ellen illegális pénzügyi tranzakciók miatt eljárást kezdeményeztek. A klub körüli problémák miatt - az Olympiakosz Dömének is tartozott, igaz, ő nem akart pereskedni - a középpályás nyitottá vált, hogy eligazoljon. Görögország után Olaszországban folytatta pályafutását, megfordult a Bologna, az Ancona és a Genoa csapatában. Legnagyobb olaszországi sikerét az jelentette, hogy a Bolognával negyeddöntőbe jutott az UEFA Kupában. A görögök megállapodtak a Bolognával (a tartozásról is). A Juve ugyan ismét jelentkezett, sőt, Ruud Gullit sérülése miatt a Milannál is szóba került, előszerződést is kötöttek, de bolognai maradt.

Détári Lajos a Ferencvárosban

„Én először úgy terveztem, ha hazatérek külföldről, hol másutt, mint Kispesten folytatom, de ott nem kértek belőlem...” - és a klasszis labdarúgó így került Olaszországból a Fradihoz. 1993-ban fél évre hazatért Magyarországra, a Ferencvárosba. A Ferencvárosi TC-vel 1993-ban Szuperkupa-győztes, 1994-ben pedig Magyar Kupa-győztes lett. A zöld-fehérek szerződése értelmében elengedték a Genoához.

Válogatott eredményei: A nemzeti tizenegyben 1984 és 1994 között 61 alkalommal lépett pályára, ebből 2 alkalommal Ferencváros játékosaként. Keller József, az FTC 29-szeres válogatottja szerint: „A jelenlétében mindenki másként edzett, más volt a csapatszellem.”

Későbbi Játékos Évek és a Visszavonulás

Az ekkor még mindig csak harminc éves Détári a szezon második felére visszatért Olaszországba, a Genoa csapatához, ahol 8 mérkőzésen 1 gól volt a mérlege. Egy idény után a svájci Neuchatel Xamax következett, s ott még a bajnokság egyik legjobbja volt. Karrierje végéhez közeledve Svájcba igazolt. Majd osztrák kitérővel a BVSC, a Dunakeszi, az SC Ostbahn XI Wien, és még egy osztrák alacsonyabb osztályú csapat (St. Pölten) következett. Az MLSZ felfüggesztette a játékjogát, mondván, a szomszédban nem amatőrként, hanem profiként lépett pályára. Még utolsó aktív évét töltötte Ausztriában, mikor már edzősködni kezdett a román FC Bihor csapatánál.

Edzői Pályafutás

Aktív karrierje után Détári Lajos edzőként is kipróbálta magát. A kétezres években idehaza edzőként dolgozott. Edzőként nem tudott olyan karriert befutni, mint játékosként. Edzői munkájának megítélése már nem olyan egyértelmű, mint játékos-pályafutásáé.

Fél év nagyváradi, és fél év csepeli edzősködés után a Kispest-Honvéd kispadját foglalta el, és a hetedik helyen végzett a csapattal. Volt a Fradi trénere is, FTC szakmai igazgató (2011-2012). Szakvezetőként számos együttesnél megfordult, többek között a Haladással feljutott az NB I-be. A válogatottnál Bozsik Péter kapitány mellett szövetségi edző volt 2006-ban, de a Máltán elszenvedett, történelmi Eb-selejtezős kudarcot követően az ő szerződését is felbontották. Abban, hogy nem teljesedett ki edzői karrierje, amellett, hogy idényenként váltott csapatot, az is közrejátszott, labdarúgásunk hátországának rendezetlensége nemigen adott lehetőséget az általa megálmodott szakmai munka elvégzésére.

Elismerések és Hatás

Pályafutása során hét alkalommal szerepelt a világválogatottban is, ebből négy alkalommal FIFA-regisztrált mérkőzésen. Az egyetlen olyan magyar játékos, aki négy alkalommal is szerepelt a FIFA hivatalos Világválogatottjában. Fantasztikus emlék: a világválogatottban Détári Lajos az argentin sztár, Diego Maradona cipőjében futballozhatott. Játékos-pályafutásáról így vélekedett: „Összességében elégedett vagyok azzal, amit elértem. Azt szoktam mondani, hogy lehetett volna jobb, de lehetett volna rosszabb is a pályafutásom. Annak ellenére, hogy kis szerencsével futballozhattam volna a Barcelonában vagy a Juventusban, jól éreztem magam a későbbi klubjaimban, az említetteknél lényegesen kisebb csapatokban is.”

Vélemények

Esterházy Márton (67 éves) a Bp. Honvéd 29-szeres válogatottja: „Volt idő, hogy szedte a labdát a meccseimen, ahhoz képest jó kis játékos lett... A tréfát félretéve, amikor felkerült a nagyokhoz, rögtön látszott, szinte mindent tud a sportágról. Magyarországon Nyilasi Tibor, Törőcsik András, Gyimesi László mellett a legjobb, akivel futballoztam.”

Garaba Imre (64) a Bp. Honvéd 82-szeres válogatottja: „Örömmel fogadtuk, láttuk, olyan tulajdonságai vannak a labdarúgáshoz, amelyek belőlünk hiányoztak. Be is bizonyította, a sportág honi csillagainak sorában nagyon az elején van a helye. Sajnálom, hogy nem játszhatott spanyol vagy olasz topcsapatban, száz százalék, hogy bizonyított volna.”

Gyimesi László (65) Bp. Honvéd, 12-szeres válogatottja: „A mi időnkben a taktika még nem nyomta agyon a futballt. Döme nagyon jól látta a lehetőségeket, mikor kell indítani, mikor cselezni, lehetett vele színezni a játékot. Kétlábasok voltunk, ő jó is fejelt, de azért is jól megértettük egymást, mert a grundon felnőve nem tartottunk senkitől, volt bennünk becsvágy.”

Keller József (57) az FTC 29-szeres válogatottja: „Parádés technika, pontos kivitelezés - már persze, ha jött a labda. Tizennégy éves korunk óta együtt léptünk pályára a különböző válogatottakban, azt hittem, ismerem, de mindig becsapott. Úgy tett, mintha indítana, de csak lövőcsel lett belőle, hiába lendültem meg. Ezen aztán jó néhányszor összevesztünk...”

Détári Lajos Sikerei és Klubjai

1. Játékosként:
   • Bp. Honvéd (magyar, 1980-1987)
   • Eintracht Frankfurt (német, 1987-1988)
   • Olympiakosz (görög, 1988-1990)
   • FC Bologna (olasz, 1990-1992)
   • AC Ancona (olasz, 1992-1993)
   • Ferencváros (magyar, 1993)
   • Genoa (olasz, 1993-1994)
   • Neuchatel Xamax (svájci, 1994-1996)
   • SKN St. Pölten (osztrák, 1996-1998)
   • BVSC (magyar, 1999)
   • Dunakeszi VSE (magyar, 1999-2000)
   • SC Ostbahn XI (osztrák, 2000-2001)
   • Družstevník Horná Potôň (szlovák, 2001)
2. Edzőként:
   • FC Bihor Oradea (román, 2000-2001)
   • Csepel SC (magyar, 2001-2002)
   • Budapest Honvéd FC (magyar, 2002)
   • LG-ACB Ha Noi (vietnámi, 2002-2003)
   • Szombathelyi Haladás (magyar, 2003-2004)
   • FC Tatabánya (magyar, 2004)
   • Diósgyőri VTK (magyar, 2004)
   • Nyíregyháza Spartacus (magyar, 2004-2005)
   • Panserraikos FC (görög, 2005)
   • Unione FC Budapest (magyar, 2005-2006)
   • magyar válogatott pályaedző (2006)
   • Felsőpakony FC (magyar, 2006-2007)
   • FC Sopron (magyar, 2007-2008)
   • FC Poros (görög, 2008)
   • BFC Siófok (magyar, 2008-2009)
   • Vecsési FC (magyar, 2009)
   • FK Tornala (szlovák, 2009-2010)
   • Vecsési FC (magyar, 2010-2011)
   • Ferencváros (magyar, szakmai igazgató, 2011-2012)
   • Felsőtárkány SC (magyar, szakmai igazgató, 2013-2014)
   • Balatonszepezd (magyar, 2015)
   • Nagyréde SE (magyar, 2016)

tags: #detari #lajos #ftc

Népszerű bejegyzések:

• A teniszjáték felépítése
• a statisztika hatása a sportfogadásra
• Részletek a Siófok KC sportkomplexumáról
• Hol nézhető az NBA Magyarországon?
• Részletes tudnivalók a nagytarcsai kispályás bajnokságról