A Deviáns Szurkolói Magatartás és a Sport Devianciáinak Kitekintése
A társadalomtudományok szempontjából a deviancia fogalma széles skálát ölel fel, magában foglalva minden olyan viselkedési formát, amely eltér a társadalmi normáktól és értékektől. A devianciák olyan normaszegő viselkedésformákat jelentenek, melyek ellentétesek az adott társadalom, kultúra érték- és normarendjével.
A deviancia általános jellemzői és a deviáns szubkultúrák
Alapvetően a szociológiában a devianciák öt nagy kategóriáját különböztetjük meg: bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és mentális betegségek, de beletartozhatnak más társadalmi jelenségek is, mint a prostitúció, normától eltérő szexuális magatartásformák, hajléktalanság stb. Miután a devianciák koronként és kultúránként eltérőek lehetnek és folyamatosan változnak, ezért a normaszegő viselkedés egy folyamatosan változó tartalmat jelent, de általánosságban elmondható, hogy a devianciák általában valamilyen ön- vagy közveszélyes, a többségi társadalom által elítélt magatartás- és viselkedési formákat jelentenek.
Egyes esetekben a deviáns magatartás egy szubkultúra alapjává is válhat. Olyan szubkultúra, amelynek tagjai a társadalom többsége által elfogadottól alapvetően eltérő, azzal szembehelyezkedő értékeket vallanak, normasértő magatartást folytatnak. Jellemzője, hogy a csoport szervező elve éppen a deviáns magatartás együttes folytatása. Például ide sorolható a drogfüggők szubkultúrája vagy a bűnözői csoportok. Ugyanakkor jellemző, hogy sajátos, új, csak e körben elfogadott értékeket és normákat is teremtenek. Deviáns szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban.
A deviancia a sport világában
A sport világában, mint ahogy ezt eddig láthattuk, a devianciák megjelenésének is speciális formái vannak. Vannak olyan sportágak, amelyekben az agresszív magatartás, „fizikai erőszak” a sportág részét képezi, mint például a küzdősportok. Másrészt, még ha az erőszak, kemény játék valamelyest a szabályok átlépését is jelenti, mégis látens módon elvárt mind a sportvezetők, mind a közönség részéről a győzelem elérése érdekében.
Látnunk kell, hogy a modern olimpiák szülőatyjának túlzott optimizmuson alapuló pozitív sportképe napjainkban már nem érvényes teljes mértékben. Épp az olimpiai játékok jelentőségének felértékelődése miatt és a professzionista sport kialakulásával vált a sportolás egyre teljesítményorientáltabbá. A győzelem, a teljesítmény felértékelődése az emberi erő és teljesítőképesség áruvá bocsátásához vezetett. A gazdaság, a politika, a média bekapcsolódásával a versenysport bizonyos formái egyre inkább üzletággá váltak.
A sporttal kapcsolatos devianciákat alapvetően két fő dimenzió mentén lehet áttekinteni a sportban. Egyrészt, hogy itt milyen, a szubkultúrára sajátságosan jellemző deviáns megnyilvánulások léteznek, másrészt, hogy a szélesebb társadalomban legáltalánosabb, súlyosan normaszegő viselkedések - melyek elkövetői és elszenvedői lehetnek sportolók, edzők, sportvezetők, szurkolók stb. - hogyan és milyen gyakorisággal fordulnak elő a sportba bekapcsolódóknál.
A sportolói agresszivitás és erőszak formái
A sportolói agresszivitás és erőszak számos formát ölthet a pályán és azon kívül is. Ezeket a következő kategóriákba sorolhatjuk:
- Erős testi kontaktusok (brutal body contact): Ide tartoznak az olyan kontakt sportágak, amelyek lényegét test test elleni küzdelmek adják (ökölvívás, MMA és a küzdősportoknak egyéb fajtái, rögbi, amerikai foci, jégkorong stb.).
- Határvonalas erőszak (borderline violence): Szabálytalan sportolói megmozdulások, de mégis bizonyos esetekben elfogadottak, sőt kívánatosak a sportolók, edzők és a szurkolók részéről.
- Kvázi-bűncselekmények (quasi-criminal violence): Ezek a magatartásformák már nemcsak sport szabályait és a fair play szellemét sértik, hanem a civil életben is a kriminalitás határát súrolják, például amikor a sportolók a játék hevében egymásnak esnek.
- Egyértelmű bűncselekmények: Olyan sportolói magatartások, tevékenységek és cselekedetek, amelyek a civil életben is egyértelműen, büntetendő bűncselekményeknek számítanak. Ilyen eset volt, amikor Zinédine Zidane lefejelte Materazzit a 2006-os futball világbajnokságon.
Az ilyen jellegű sportolói agresszivitás a sport világán kívül is előfordul. Számos olyan sportolót ismerünk az elmúlt évekből, akik valamilyen ütközésbe kerültek a törvénnyel, s bíróság elé, sőt börtönbe kerültek. Ilyen példa Mike Tyson, akit nemi erőszakért ítéltek el és hat év büntetést kapott. Hasonlóan O. J. Simpson amerikai futball-játékos és színész felesége és annak szeretője meggyilkolásáért állt bíróság elé, de bizonyíték hiányában jogerősen felmentették.
Zinedine Zidane utolsó pillanatai labdarúgóként | Piros lap Olaszország ellen a 2006-os FIFA-világbajnokságon Németországban™
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy ezek a sportolói devianciák (akár a pályán, akár a magánéletben) elsősorban a profi sportolók média szereplésével és közvetítése által látnak napvilágot, s jutnak el a szélesebb rétegek felé, az amatőr sport világában ezek alig fordulnak elő.
De nemcsak a sportolók, hanem velük szemben is számos formában és esetben történhetnek erőszakos cselekmények. A sportolókkal szemben elkövetett egyéb bűncselekmények közé tartoznak azok az esetek, amikor idősebb, erősebb, magasabb hatalmi pozícióban lévő személyek (edzők, menedzserek, sportvezetők stb.) visszaélve helyzetükkel fizikailag, lelkileg vagy éppen szexuálisan zaklatják, bántalmazzák, zsarolják őket egy-egy csapatba, válogatott keretbe való bekerülés, esetleg versenyre való eljutás, vagy éppen erőszakos, durva eszközöket és módszereket alkalmaznak az edzéseken a jobb teljesítmény elérése érdekében.
A dopping: A teljesítményfokozás árnyoldala
Mivel a teljesítmény ennyire felértékelődött, s magának a sportolónak is az értékmérője, elterjedt a doppingszerek használata, s e szerek előállítása iparággá fejlődött. A teljesítményfokozó szerek alkalmazása ellentétes a coubertini fair play elvével, hiszen olyan előnyt jelent, ami hozzájárul a nagyobb teljesítményhez, s ezáltal a győzelemhez. Egyértelmű, hogy az ilyen szerek alkalmazása csalásnak minősül, s a legtöbb esetben törvény által szankcionálják a doppinghasználatot, nem beszélve ennek az egészségre, fizikumra gyakorolt, akár az életet veszélyeztető káros hatásairól.
A doppingolás tulajdonképpen egyidős a sport történetével: már az ókorban is használtak „teljesítményfokozókat”, pl. az egyik legerősebb birkózóbajnok, Milón fehérjeigényét nagy mennyiségű borjúhús elfogyasztásával biztosította (állítólag napi 9-15 kg-ot evett meg).
A különböző sportágak sportolói bár eltérő arányban, de mégis nagy számban doppingolnak, s ami még rosszabb, sokan még csak bocsánatos bűnnek sem tartják. Egyfajta normaként fogadják el az élsportolók és edzőik is a tiltott szerek használatát, mondván, „mindenki használ valamit”, ezért a jobb teljesítmény érdekében szükséges. Ily módon az esélyegyenlőtlenség már nem abból származik, hogy valaki jogtalan előnyre tesz szert, hanem, hogy ha egy sportoló nem használ ilyen szereket, akkor hátrányba kerül. A doppingvétségek megítélése a társadalomban is többnyire enyhe: sokszor a média hatására az emberek a doppingvétséget elkövető sportolók mellé állnak rosszul értelmezett sport- vagy hazaszeretetből, jobban sajnálják a lebukás tényét, mint a vétség elkövetését.
Az olimpiák történetében a 60-as évektől kezdte meg a harcot a NOB a kábítószerek, sportban használatos teljesítményfokozók ellen. A legnagyobb világméretű botrány Ben Johnson nevéhez kapcsolódik, aki az 1988-as szöuli olimpián világcsúccsal, a világtörténelemben először 10 másodperc alatt lefutva a 100m-t nyerte meg a számot, majd két nap múlva szteroidot találtak vizeletmintájában. Az eset mélyen megrendítette a világ közvéleményét, s olyan fordulópontot jelentett a dopping- és a doppingellenes küzdelem történetében, hogy társadalmi szintre emelkedett a téma: a világ ekkor döbbent rá, hogy milyen elterjedt az élsportban a tiltott teljesítményfokozók használata. Ben Johnsonból bűnbakot csináltak, törölték eredményét és elvették az olimpiai aranyérmét, de ami miatt ez az eset nagyobb visszhangot váltott ki más „lebukásokhoz” viszonyítva az az, hogy nyilvánvalóvá vált: jól működő, összetett, sokszereplős, gazdasági alapokon működő rendszer épült ki a dopping köré, amelyből közösen veszik ki a részüket a szerek gyártói, fejlesztői, orvosok, edzők, menedzserek és nem utolsó sorban megannyi sportoló.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1968 | Az első doppingellenőrzések bevezetése a mexikói nyári olimpián (NOB, WADA szakemberek) |
| 1976 | Az első dopping-lista megjelenése a montreali olimpián |
| 1988 | Ben Johnson doppingbotránya a szöuli olimpián, amely fordulópontot jelentett a doppingellenes küzdelemben |
| 2002 | A WADA felhívást tett közzé a géndopping veszélyei elleni közös nemzetközi összefogás érdekében |
Azt kell látnunk, hogy a nemzetközi (NOB, WADA) és nemzeti szinten működő szervezetek erőteljes küzdelme nem képes megállítani a doppingszerek használatát, újabb és újabb technikák alkalmazását köszönhetően annak, hogy az újabb technikai és gyógyászati fejlesztések a doppingiparban is megtalálják a helyüket. Ma már vérdoppingról is, sőt géndoppingról is beszélhetünk, melynek alkalmazása több kérdést is felvet. Egyrészt a génmanipulációk segíthetnek számos, akár gyógyíthatatlan betegség (pl. vérzékenység, Alzheimer-, vagy Parkinson-kór), vagy sportsérülések kezelésében, ugyanakkor megvannak a visszaélés lehetőségei is, hiszen pl. felhasználható a teljesítményfokozásra is az izomműködés befolyásolásával. Ezért 2002-ben a WADA felhívást tett közzé e veszélyek elleni közös nemzetközi összefogás érdekében.
Szurkolói devianciák: Huliganizmus és vandalizmus
A deviancia egy másik, kifejezetten a sport világában előforduló formája a futball- (vagy más sportágakhoz kapcsolódó) huliganizmus, vandalizmus, szurkolói erőszak. A rivális csapatok szurkolói összetűzésbe keverednek, verekednek, szitkozódnak, tárgyakat dobálnak egymás felé, a másik csapat játékosainak emberi méltóságát sértik, rasszista szövegeket skandálnak. Sokszor a meccsek előtt és után is összeverekednek a rivális szurkolók. Az akciókat az úgynevezett „kemény mag” kezdeményezi, s olykor a meccsek alatt közülük néhányan igyekeznek beszivárogni az ellenfél csapatának szurkolóihoz, hogy konfliktust provokáljanak.
Hazánkban is problémát okoz a futball-huliganizmus, nemcsak az erőszakos viselkedés, hanem a szurkolás közben elhangzó antiszemita, rasszista és xenofób megnyilvánulások miatt is. Ezek egyrészt az ellenfél szurkolóira, másrészt a csapatokra, a játékosokra és a bírókra irányulnak. Szóbeli megnyilvánulásokat, transzparenseken és ruházaton szereplő szlogeneket alkalmaznak véleményük kifejezésére, de a különböző tárgyak bedobálásától sem riadnak vissza.
Az agresszív szurkolás okait valószínűleg a makrotársadalmi folyamatokban kell keresni, hiszen e jelenségeket nem a sport termelte ki, hanem a mindennapi élet velejárói, az agresszivitás a társadalmi gyakorlatból gyűrűzik be a sport világába. Ez a szurkolói magatartás egyrészt bizonyos, alapvetően alsóbb társadalmi helyzetűek, sajátos szocio-kulturális réteghelyzetükből fakadó frusztrációjuk levezetésének sajátos módja, másrészt szubkulturális jellegéből fakadóan identitásképző és -megerősítő szerepe van.
A streakerek jelensége
Sajátos, a sport világában előforduló rendbontók, közszeméremsértők a streakerek, akik esetenként meztelenül, alulöltözötten vagy furcsa ruhákban szaladnak be a pályákra, mérkőzésekre megzavarva ezzel a játék menetét. Mark Robert, a világ egyik leghíresebb streakere, több száz nagy sporteseményen „mutatkozott be”. Példaként említhető a 2018-as pjongcsangi téli olimpia 1000 m-es gyorskorcsolya számán felbukkanó streaker is.
Sport és társadalom: Az életmód és az értékrend kapcsolata
Milyen szurkolói devianciákat ismer? Mennyiben játszik szerepet a modern társadalom tagjainak életében a sport? Mit jelent a sport számukra? Hogyan illeszkedik életmódjukba? Mi határozza meg az egyes társadalmi csoportok sportolási szokásait? Ezek a kérdések a sportot a társadalom jelenségeivel kapcsolják össze, igazolva, hogy az életmód valamennyi eleme, így a sportolás is sok szállal kötődik a kultúrához, a társadalom érték- és szokásrendszeréhez.
A sportot ugyanakkor szoros kapcsolat fűzi az egészséghez, gondoljunk csak a fejezet elején említett ókori mondásra: „Mens sana in corpore sano” - ép testben ép lélek, ahogy a régi latin mondás tartja, az eredete azonban az ókori görögökhöz nyúlik vissza, akik valóban jó példát mutattak a sport egészségvédő hatásaira. S bár a későbbi korok már nem voltak ilyen pozitív véleménnyel a testedzésről, napjainkban tudományosan is beigazolódott a sport betegségmegelőzésben játszott szerepe. Ugyanakkor a nyugati típusú, fogyasztói társadalomban egyszerre van jelen a testedzés igénye, amikor a testre való odafigyelés az önmegvalósítás eszközévé vált, és az inaktív életmód, amikor viszont a felgyorsult életritmusba sokak számára nem fér bele a fizikai aktivitás szépsége.
tags: #devians #szurkoloi #magatartas #irodalom
