Diego Maradona: Az argentin zseni pályafutása és öröksége
Szerdán megrázta a világot a hír, miszerint életének 61. évében elhunyt Diego Armando Maradona, az argentin válogatott világbajnok klasszisa, a Boca Juniors, a Napoli és a Barcelona korábbi játékosa. 60 éves korában elhunyt Diego Maradona, a futballvilág történetének egyik legmeghatározóbb alakja. 60 éves korában elhunyt az argentin válogatott egykori csillaga, Diego Maradona, minden idők egyik legjobb labdarúgója. Nem sokkal 60. születésnapja után kórházba került, és úgy tűnt, műtétje után teljesen meggyógyulhat, de november 25-én életét vesztette.
Az elmúlt 25 év a balhéiról, a mélyrepüléséről, drog- és alkoholproblémáiról szólt, ennek ellenére a Maradona-kultusz a mai napig rendkívül erős, rajongói már-már vallásosan, megszállottan imádták, imádják. Maradona egy zseni volt a futballpályán, korosztályának legjobbja és nem véletlen, hogy mindig előkerül a neve, ha azt vizsgálják, hogy ki minden idők legjobb futballistája.
A korai évek és a feltörő tehetség
Diego Armando Maradona 1960. október 30-án született a Buenos Aires melletti Lanúsban, gyermekkorát a Villa Fiorito szegénynegyedben töltötte. Diego Armando Maradona Buenos Aires egyik szegénynegyedében, Villa Fioritóban nőtt fel. Családjában három lánytestvére után ő volt az első fiú, később még két öccse született, Raúl és Hugo, az elsőrangú vezetéknév ellenére mindkettőből közepes labdarúgó lett.
Kivételes tehetségére már korán felfigyeltek. 1970-ben, 10 éves korában észrevették rendkívüli tehetségét, a helyi egyesületben, az Estrella Rojaban játszott. Tízévesen került az Argentinos Juniors kölyökcsapatába, ahol kis termete miatt először fiatalabbnak nézték, ám amikor bemutatta, mit tud a labdával, azonnal szerződtették. Már 15 éves korától segítette a családját, majd amikor az Argentinos Juniorsnál megkapta az első szerződését, végre vehetett egy házat a családjának.

Diego eleinte az Argentinos Juniors utánpótlás-csapatában, a Cebollitasban varázsolta el az ellenfeleket és a nézőket. A felnőtt mérkőzések szüneteiben pedig már 12 évesen labdazsonglőrködéssel szórakoztatta a lelátót. Alig múlt tizenkettő éves, amikor labdazsonglőrként lépett fel a meccsek szünetében, a felnőtt csapatban 1976. október 20-án mutatkozott be. A Pelusa (Hajas, valóban az volt) becenévre hallgató Maradona 1976. október huszadikán, még a 16. születésnapja előtt mutatkozott be az Argentinos felnőttcsapatában a Talleres Córdoba ellen. Tizenhat évesen ő lett az argentin futball történetének legfiatalabb profi játékosa, majd 19 évesen legfiatalabb gólkirálya. Öt szezonból az utolsó két évében gólkirály lett.
Válogatott debütálás és a kezdeti kihívások
Még nem volt 17, amikor későbbi nagy Boca-sikerei színhelyén, a La Bombonerában a nagyválogatottban is bemutatkozott - 1977. február 27-én Magyarország ellen… (Ahogyan a világfutball legnagyobbjai közül 1966-ban Johan Cruyff és 2005-ben Lionel Messi is.) Maradona a 62. percben 5-1-es argentin vezetésnél, Zombori Sándor szépítő gólja után Leopoldo Luque helyére lépett pályára csereként, az eredmény a hátralévő fél órában már nem változott.
César Luis Menotti szövetségi kapitány ekkor már a hazai világbajnokságra építette a csapatát, amelybe Maradona annak ellenére sem került be, hogy mindenki tudta, mekkora játékos formálódik az Argentinos piros-fehér mezében. Menotti inkább Bertoniban, Luquéban és mindenekelőtt Mario Kempesben bízott - igaza lett, Argentína velük is megnyerte az 1978-as vb-t. Így aztán Maradona legközelebb csak 1979 májusában lépett pályára hazája színeiben, és még ugyanabban az évben vezére volt az U20-as világbajnokságot megnyerő együttesnek, sőt őt választották meg a Japánban rendezett torna (amelyen Magyarország is jelen volt, soraiban egyebek mellett Disztl Péterrel, Sallaival, Kardossal, Róthtal vagy Pölöskeivel; Rákosi Gyula csapata nem jutott tovább a csoportjából) legjobb játékosának. 1979-ben megnyerte Argentína az ifjúsági világbajnokságot.
Az Argentinosban 167 meccsen 115 gólt szerzett (az 1979-1980-as idényben 43-at...), majd 1981-ben elvitte Dél-Amerika egyik topklubja, a Boca Juniors. Azonnal bajnok lett, amely az egyetlen Argentínában megnyert címe a legendás játékosnak. Az 1982-es vb-n azonban, amelyen ismét játszott Magyarország ellen, két gólt lőtt az argentin négyből. A brazilok ellen 0-3-nál elpattant a húr, csúnyán és szándékosan ágyékon talpalta Batistát, és piros lappal búcsúzott Spanyolországtól. Az 1982-es világbajnokság balul sikerült - az argentinok elvéreztek, Maradonát a brazilok ellen kiállították.
Európai kaland és a nápolyi isteni státusz
Az 1982-es világbajnokságot követően Maradona Spanyolországba igazolt: a Barcelona világrekordot jelentő, 7,6 millió dollárt fizetett érte. Két spanyol éve alatt Király-kupát, Ligakupát és Szuperkupát is nyert, de bajnoki címet nem, ellenben a bilbaói hentes, Andoni Goikoetxea olyan súlyos sérülést okozott neki, hogy több mint fél évre kivonta a forgalomból. Ottani pályafutásának 1984-ben lett vége, miután az Athletic Bilbao elleni Király Kupa-döntőben verekedésbe torkollott egy mérkőzés.
Maradona életében 1984 hozta el a nagy változást, hiszen ekkor igazolta le az olasz Napoli. Az argentin zseni megtalálta a várost, ahol végre otthonosan érezhette magát, a szurkolókat, akik istenként tisztelték. Bemutatására 75 ezren látogattak ki a San Paolóba, és a klubot, amelyet három, illetve négy év múlva érkező két brazil fegyverhordozójával, Carecával és Alemaóval beemelt a kontinens legjobbjai közé. Olaszország egyik legszegényebb régiójának csapata Maradona érkezése előtt jó esetben is csak középcsapatnak volt nevezhető.

Pizza és Maradona. Ez Nápoly, ahol a futball egy vallás, és az argentin legenda a város legnagyobb mozgatórugója. Két bajnokságot és egy UEFA-kupát nyert az Isteni Diego vezetésével a Napoli. A Napoli első bajnoki címe után 1987-ben hetekig tartó ünneplés vette kezdetét a városban, az utcákat ellepték az emberek. Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte.
Ifjúkorának városa, Buenos Aires kivételével talán sehol sem szeretik őt ennyire. Nápoly az övé volt, az isteni Diegóé. Maradona öröksége ma is megtalálható városszerte. A kultusza leginkább a Via Emanuele de Deo, 13, 80132, Napoli cím alatt érzékelhető. Itt található a híres Maradona Murale, ahol falfestményeken vannak megörökítve a legendás focista egyes pillanatai, de több más nápolyi klubikon képére is rábukkanhatunk itt. A hely valódi turistalátványosságnak számít, ahol forró nyári napokon Maradona jeges teájával hűthetjük le magunkat.
Az 1986-os világbajnokság: Isten keze és az Évszázad gólja
Nem mellesleg nápolyiként játszott két vb-döntőben: az 1986-ost megnyerte, az 1990-est elveszítette az NSZK ellen. Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon Argentína megszerezte második világbajnoki címét, ebből a torna aranylabdása Maradona lett. Egy sportolói kultusz kialakulásához leginkább erős pillanatokra, jó sztorikra van szükség, amelyek azt igazolják, hogy - esetenként - a sport képes túlnőni azon, hogy például mi történik egy futballpályán. Maradona ebben rendkívüli volt. Az egyik az 1986-os világbajnokság, amikor gyakorlatilag egyedül nyerte meg a tornát az argentinoknak.
Az az argentin válogatott szenvedve kvalifikálta magát a tornára, egyáltalán nem számított favoritnak, és csak azután vették némiképp komolyan őket, hogy az első meccsen döntetlent játszottak a címvédő olaszokkal. Ennek a tornának és Maradona karrierjének legemlékezetesebb meccse az Anglia elleni negyeddöntő volt. Különös jelentőséggel bírt, hiszen az 1982-es Falkland-szigeteki háború miatt feszült volt a viszony a két ország és válogatott között. Ebben a meccsben gyakorlatilag minden benne volt, ami a Maradona karrierjére, kultuszára jellemző: megtévesztés és zsenialitás, vitatottság és hallhatatlanság.

Isten keze
Az első gólt kézzel szerezte Maradona, ő is meglepődött, hogy a játékvezető nem vette észre a kezezést. A gól után a bíróra nézett, majd ünnepelni kezdett. Az egyik csapattársa, Oscar Ruggeri később azt nyilatkozta, alig hitték el, hogy végül megadták a gólt. Maradona ünnepelt, és közben azt mondta a csapattársainak, hogy öleljék meg - attól félt, hogy végül mégis elveszik a gólját. Az angolok elleni - legendássá vált - negyeddöntőben az 51. percben kézzel juttatta a hálóba a labdát, amit a rossz szögben álló partjelző meg is ítélt. Maradona egyfelől jó hazafiként a '82 tavaszán kitört falklandi háború miatt semmiféle megbánást nem érzett az angolokkal szemben, másrészt mindig is büszkén énekelte az eset kapcsán írt La mano de Dios - az Isten keze - című argentin dalt.
- Érez néha bűntudatot az angoloknak Mexikóban beütött gól, az „Isten keze” miatt?- Ugyan már, miféle bűntudatot éreznék? Soha. Egyáltalán nem. Nem tudom, hogy az angolok mit gondolnak az esetről, de elmondom, hogy Argentínában mi hogyan gondolkodunk a futballról. Ha mi játszunk, akár az utcán vagy bárhol, mindig arra törekszünk, hogy kihasználjunk minden lehetőséget. Használjuk a kezünket, a könyökünket, és a játékvezető háta mögött minden megengedett, mert a győztesek kapnak szendvicset és üdítőt. Abban a pillanatban tisztában voltam vele, hogy most a válogatottban, a világbajnokságon játszom, de tudtam azt is, hogy ha lehetőségem van használnom a kezemet, használnom is kell! És a játékvezető nem vette észre, úgyhogy bevált. Ráadásul nem ez volt az egyetlen gól, amit kézzel szereztem. Volt egy a Napoliban is az Udinese ellen. A gól után Zico odafutott hozzám, és azt mondta: „Diego, meg kell mondanod a bírónak, hogy kézzel szerezted a gólt. Különben becstelen vagy”. Én erre kezet nyújtottam neki, és azt válaszoltam: „Örülök, hogy találkoztunk, Zico. Diego Becstelen Maradona vagyok”.

Az évszázad gólja
Öt perccel később aztán jött a zseni, Maradona a félpályánál megkapta a labdát, kicselezett minden útjába kerülő angolt, és berúgta Peter Shilton kapujába a labdát. Később az évszázad góljának választották ezt a találatot. Négy perccel később saját térfelén egy mozdulattal három angolt csapott be, majd nekiiramodva labdával is gyorsabb volt, mint az őt üldöző védők, és a fél angol válogatottat kicselezve talált a hálóba. 2002-ben ezt választották a futball-történelem legszebb góljának. Öt gólja közül a két leghíresebbet Anglia ellen szerezte. Itt már csak Peter Shilton eszén kellett túljárnia Maradonának. Esélye sem volt a kapusnak.
- Gary Lineker szerint borzasztó volt a pálya talaja Mexikóban, így még inkább lenyűgöző volt a második gólja. Hogy emlékszik vissza arra a napra? Mesélje el, amint nekiindult, futott, cselezett, majd belőtte...- Linekernek teljesen igaza van, mindenben egyetértek vele. Az Azték Stadion gyepe katasztrofális volt, olyan, mint egy krumpliföld. Tíz méterre is nehéz volt passzolni. Talán abban a cselsorozatban is Isten segített kicsit, mert ha meg kellett volna ismételnem, nem biztos, hogy sikerül. Abban az időszakban már képtelenség volt rendesen játszani azon a pályán. De nemcsak az Argentína-Anglia meccsen. Játszottunk többször is az Aztékban, de a fű sohasem volt jó állapotban. Futás közben gondoltam arra is, hogy passzolni kellene Valdanónak, láttam, hogy jön a bal oldalamon, át is adtam volna neki a labdát, ha lett volna rá esély, hogy el is jut hozzá azon a talajon.

Maradona „Isten keze” gólja az 1986-os világbajnokságon
Argentína 1978 után 1986-ban is világbajnoki címet ünnepelhetett, miután a döntőben 3-2-re legyőzte az NSZK válogatottját. A Mexikóvárosban megrendezett találkozót 114600 néző tekintette meg a helyszínen. Maradona hivatalosan is felért a csúcsra.
Az 1990-es világbajnokság és a sötét oldal
1990-ben is vb-döntőbe jutott az argentinokkal, de ezúttal csapatával elvesztette a döntőt a németek ellen. Címvédőként ismét ott volt a világbajnokság favoritjai között Argentína. A kezdés azonban nem sikerült jól: Kamerun hatalmas meglepetésre legyőzte az argentin válogatottat, amely némi szerencsével, a csoport utolsó helyéről jutott tovább.
Az 1990-es vb elődöntője fordulópont volt Maradona pályafutásában. Az Olaszország elleni találkozót Nápolyban rendezték meg, amely a régiók közötti ellentét miatt garantálta a feszültséget. Maradona ráadásul arra buzdította a helyi ultrákat, hogy az olasz szurkolók ellenére az argentinokat támogassák. Végül Argentína tizenegyesek után továbbjutott - a döntőt elveszítette -, Maradona pedig ezután első számú közellenség lett az országban. Maradona 1990-es teljesítménye közel sem volt annyira domináns, mint az 1986-os. Az argentin zseni bokasérülése ellenére döntőbe vezette csapatát, ott viszont nem bírtak az NSZK-val.

Közben az igazi Diego személyisége fokozatosan háttérbe szorult. Ahogy jöttek a sikerek, a már nem normális imádat, úgy merült el az éjszakában Maradona, lett egyre szorosabb a viszonya a helyi maffiával, a Giuliano-klánnal. Barcelonában kokainfüggő lett, ami később az 1991-es eltiltáshoz is vezetett. Maradona 1991-ben doppingvétség miatt eltiltották, Nápolyból is mennie kellett. Nem volt már érinthetetlen, nem hunytak szemet a drog- és prostituált ügyei felett, doppingvétség miatt eltiltották.
Pályafutásának vége és az edzői szerep
Rövid sevillai kitérő után hazatért Argentínába, de már csak szórványosan lépett pályára. Nem sokkal később meggondolta magát, és gőzerővel edzeni kezdett, hogy visszakerüljön az 1994-es világbajnokságra készülő argentin válogatottba. Ennek ellenére visszahívták a válogatottba: segítségével nemcsak kijutottak, hanem kiválóan is kezdtek az 1994-es világbajnokságon, de a második mérkőzés után, a Nigéria elleni győzelem után ismét megbukott a doppingteszten. Maradona bekerült az 1994-es világbajnoki keretbe, de csak két mérkőzésen játszott, ugyanis pozitív lett a doppingmintája. Az argentin futballista azt állította, egy energitalon keresztül juthatott a szer a szervezetébe, amit a személyi edzőjétől kapott. E dicstelen mozzanattal gyakorlatilag le is zárult pályafutása, utoljára 1997. október 25-én lépett pályára a Boca Juniors mezében. Maradona 1997-ben, telefonos interjú közben jelentette be, hogy felhagy a futballal. Ez volt a nyolcadik alkalom, hogy a visszavonulásáról beszélt, ám ekkor már véglegesnek bizonyult a döntés.

Visszavonulása után edzőként dolgozott, 2008-ban argentin szövetségi kapitánynak is kinevezték, de a kispad mellett nem tudta megközelíteni azokat a sikereket, amelyeket a pályán elért. Maradona először 1994-ben kóstolt bele az edzősködésbe, korábbi csapattársa, Carlos Fren oldalán. Sem a Mandiyú, sem a Racing kispadján nem volt különösebben eredményes.
Argentína ismét a megváltójához fordult segítségért: 2008 novemberében az Argentin Labdarúgó-szövetség egy váratlan húzással Diego Maradonát nevezte ki a válogatott szövetségi kapitányának. Maradona kinevezésével nagy kockázatot vállalt Argentína, hiszen az 1994-es és 1995-ös - amúgy eredménytelen - próbálkozásait leszámítva nem volt edző korábban. Ez érződött is az argentin válogatott játékán, amely sokkal inkább az egyéni képességekre és a pillanatnyi ihletre épült. Az álom csúnyán ért véget a világbajnoki negyeddöntőben, a német válogatott 4-0-ra kiütötte Maradona csapatát. A torna legnagyobb sztárja, Lionel Messi gól nélkül zárta a versenyt. A csalódást keltő eredmény után nem hosszabbították meg Maradona szerződését a válogatott szövetségi kapitányaként. Diego Maradona haláláig a Club de Gimnasia y Esgrima La Plata együttesét irányította az argentin élvonalban.

Személyes drámák és örök harcok
Szerinte Maradonának két arca volt. Diego egy átlagos srác volt, aki néha lehetett bizonytalan, de összességében egy remek karakter, aki szerette az életét. És ott volt Maradona, akinek meg kellett felelnie a média és a közönség elvárásainak, akinek el kellett viselnie a bálványozás súlyos terhét. Ezt elmondta Maradonának is, aki azt válaszolta, ha nem lenne Maradona, akkor Diego még mindig az argentin szegénynegyedben gürcölne. Ezt a státuszt pedig azt sem tudta igazán elhomályosítani, hogy karrierje után az élete katasztrófa volt, rengeteg vállalhatatlan megjelenését rögzítették kamerák, és tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy ne a futballpályán látottak miatt emlékezzenek rá.
2000-re Maradona drogproblémái már igen súlyosak voltak, túladagolás miatt kórházba kellett szállítani. Orvosai szerint szívproblémákkal, magas vérnyomással és légzési nehézségekkel is kezelni kellett. Ezt követően ő is belátta, hogy segítségre szorul. Több elvonókúrán esett át Kubában, ahol Fidel Castróval is összebarátkozott. 2000-től négy évet élt Kubában, ahová azért utazott, hogy túllépjen a kokainon. Alkoholproblémáinak viszont nem tett jót a rum, és három kubai hölgyet is sikerült nem tervezett gyermekáldással megajándékoznia. 2004-ben pedig szívinfarktus miatt került kórházba. 2005-ben gyomorszűkítő műtéten esett át. Az eredmény látványos volt: nyolc hét alatt 33 kilótól szabadult meg. 2007-ben ismét kórházi ellátásra szorult. Nem csak hazájában, de Nápolyban is aggódtak állapotáért. Az idén novemberben depresszióval kórházba került, vérszegénységet és kiszáradást is megállapítottak nála. Később koponyaűri vérzés miatt megműtötték, melynek során vérömlenyt távolítottak el, majd nyolc nappal később, november 12-én elhagyta a kórházat.

A magánélete is mozgalmasan alakult. 1989-2004-ig volt együtt feleségével Claudia Villafané-val, két lánya született. 2004-ben véget ért házasságából két, házasságon kívüli kapcsolataiból további három gyermeke született, sőt unokája is volt. Lányát Giannina Maradonát Sergio Agüero vette el, de 2012-ben elváltak. Benjamin Agüero Maradona 2009-ben született és a keresztapukája Lionel Messi. 2013 elején felmentették az adócsalás vádja alól Olaszországban, ahol közel 40 millió eurót követeltek tőle.
Erősen rokonszenvezett a baloldali politikusokkal, Fidel Castro és Hugo Chávez mellett Che Guevarának is nagy tisztelője. Többször élesen bírálta az Egyesült Államokat.
Maradona örök - a statisztikák
| Kategória | Adat |
|---|---|
| Születési név | Diego Armando Maradona |
| Születési idő és hely | 1960. október 30., Lanús |
| Elhunyt | 2020. november 25. |
| Nemzetiség | argentin |
| Válogatottság | 91 mérkőzés / 34 gól (1977-1994, Argentína) |
| Klubjai játékosként | Los Cebollitas (1966-1976), Argentinos Juniors (1976-1981), Boca Juniors (1981-1982, 1995-1997), Barcelona (1982-1984), Napoli (1984-1991), Sevilla (1992-1993), Newell's Old Boys (1993-1994) |
| Csapatai edzőként | Deportivo Textil Mandiyú (1994), Racing Club de Avellaneda (1995), Argentína (2008-2010, szövetségi kapitány), al-Vaszl (2011-2012), Deportivo Riestra (2013-2017, másodedző), Fudzsairah (2017-2018), Dorados de Sinaloa (2018-2019), Gimnasia de La Plata (2019-2020) |
| Legjobb eredményei | világbajnok (1986), vb-2. (1990); U20-as világbajnok (1979); Copa América-3. (1989); UEFA-kupa-győztes (1989); 2x olasz bajnok (1987, 1990), Olasz Kupa-győztes (1987), olasz Szuperkupa-győztes (1990); spanyol Király-kupa-győztes (1983), spanyol Szuperkupa-győztes (1983); argentin Metrpolitano-győztes (1981) |
| Egyéni elismerések | FIFA Az Évszázad Futballistája (2000), Világbajnoki Aranylabda (1986), U20-as Világbajnokság legjobb játékosa (1979) |
tags: #diego #maradona #valogatott





