Az 1996-os atlantai olimpiára készülő magyar U21-es labdarúgó-válogatott sikerszériája
Az 1996-os atlantai olimpiára való felkészülés jegyében 1994 augusztusában drasztikus fiatalításba kezdett a magyar labdarúgó-válogatott. Az OTSH és a MOB hathatós támogatásával Dunai Antalt bízták meg az 1973-nál fiatalabb korosztály irányításával.
Dunai Antal játékosként korszakos gólvágó volt, ezüst- és bronzcipős, edzőként viszont rövid zalaegerszegi, illetve veszprémi munkát leszámítva nem dolgozott itthon, második karrierjének nagyját Spanyolországban írta (Xerez, Betis, Castellón, Murcia, Levante).
A fiatalítási folyamatban Dunait és stábját (benne edzőként Bene Ferenc és Borbély László, továbbá a menedzserként messze a korát megelőzően dolgozó Magyar Zoltán) nagyban segítette, hogy mindenekelőtt Debrecenben, Újpesten és az Üllői úton is sokat ígérő generáció tagjai mutatkoztak be az NB I-ben, és lettek klubjukban meghatározó játékosok.
A Sándor Tamás, Dombi Tibor, Pető Zoltán, Madar Csaba, Szatmári Csaba ötös Debrecenben varázsolt hétről hétre, és nyerte meg 1995-ben a klubtörténet első bajnoki érmét. Újpesten Szűcs Lajos, Molnár Zoltán, Szanyó Károly, Egressy Gábor, később Sebők Vilmos követelt magának helyet a kezdőben, a Fradiban pedig a Lisztes Krisztián, Hrutka János, Zavadszky Gábor trió, majd Vincze Ottó tört be a nagyok közé. Rájuk már lehetett építeni - és Dunaiék építettek is.
A selejtezőt a nem kis szerencsével megnyert törökök elleni meccs (2-1) nyitotta 1994 őszén, majd Svédországban győztek a fiúk Lisztes góljával, és a csoport élén fordultak 1995-re. A folytatásban itthon megverték Svájcot (1-0) és a svédeket (2-1) is, így aztán az izlandi 1-1-et már-már csalódásként fogta fel az ország, amely egyre jobban figyelt a korosztályra.
A csoportgyőzelem kézzel fogható közelségbe került, márpedig az U21-es Eb-n a nyolc közé a legjobb mutatóval a mieink érkeztek, és a negyeddöntőben búcsúzó csapatok közül a legjobb is atlantai résztvevőnek vallhatta magát. Az öt kvótát értelemszerűen a négy elődöntős plusz egy kieső csapat kapta - viszont az ugyancsak versenyben lévő Skócia csupán az UEFA-nak tagja, a NOB-nak Nagy-Britannia részeként, így rá olimpiai szemmel nem kellett figyelni.
A selejtező finisében kikaptak a fiúk Törökországban (1-2), Svájcban viszont sikerült 3-2-re nyerniük úgy, hogy a 84. percben még vesztésre álltak. Az Izland elleni győzelem (3-1) zárta a menetelést, és mivel a nyolc között éppen a skótokat kaptuk, könnyű volt kiszámolni: összesítésben ki is eshetünk, de ha az egyik meccset megnyerjük a kettőből, ott leszünk az olimpián.
Az olimpiai álom beteljesülése
Így is történt. 1996. március 12-én, egy dermesztő Üllői úti délutánon nyert a csapat 2-1-re, Dombi a kvalifikációs sorozatban ötödször „adott el” büntetőt érő szabálytalanságot a 16-oson belül (Szanyó negyedszer rúgta be, egyszer Sándor volt eredményes), és a skótok egyenlítése után - a 2006-ban tragikusan fiatalon elhunyt - Zavadszky Gábor lőtte ki a válogatottat Atlantába.
A lelátón olyan ünneplés kezdődött, mintha megnyertük volna a világbajnokságot, lám, egy korosztályos siker (lásd a bronzéremmel záruló 2009-es U20-as vb-t), adott esetben az olimpiai részvétel is elég ahhoz, hogy Magyarországon kitörjön a fociláz.
Az U21-es hősök névsora és az olimpiai szereplés
Összesen 26-an léptek pályára a nyolc plusz kettő U21-es Eb-selejtező mérkőzésen, és közülük 17-en (továbbá újoncként a BVSC-s Bükszegi Zoltán) lehettek ott Atlantában, pontosabban Floridában, hiszen a nigériaiak, a brazilok és a japánok elleni csoportmeccseit ott játszotta a magyar válogatott.
A névsorból csak a pécsi Dienes András, a kispesti Forrai Attila és Hungler Gábor, továbbá az újpesti Szanyó Károly és Molnár Zoltán (ő Atlantában már BVSC-sként játszott) nem volt később nagyválogatott, és szinte mindannyian kipróbálták magukat légiósként is.
Az olimpiai keret tagjai:
- Sáfár Szabolcs (Vasas)
- Babos Gábor (MTK)
- Szűcs Lajos (UTE)
- Dárdai Pál (PMFC/BVSC)
- Dienes András (PMFC)
- Dombi Tibor (Debrecen)
- Dragóner Attila (Sopron/Stadler)
- Egressy Gábor (UTE)
- Forrai Attila (Kispest)
- Herczeg Miklós (Győri ETO)
- Horváth Ferenc (Parmalat FC)
- Hrutka János (FTC)
- Hungler Gábor (Kispest)
- Lendvai Miklós (ZTE)
- Lisztes Krisztián (FTC)
- Madar Csaba (Debrecen)
- Mátyus János (Kispest)
- Molnár Zoltán (UTE/BVSC)
- Pető Zoltán (Debrecen)
- Preisinger Sándor (ZTE)
- Sándor Tamás (Debrecen)
- Sebők Vilmos (UTE)
- Szanyó Károly (UTE)
- Szatmári Csaba (Debrecen)
- Vincze Ottó (FTC)
- Zavadszky Gábor (FTC)
Két héttel a rajt előtt az eredetileg jó pénzért, 400 ezer dollárért tervezett dél-koreai túra helyett egy közép-amerikai utat (és három demoralizáló vereséget) vállalt be a csapat, amelyben az esküvője miatt (!) túlkorosként nem lehetett ott a 26 éves Telek András. Az első szűkítésnek pedig Babos Gábor kapuson és Bárányos Zsolton kívül két sérült, Sebők Vilmos és Lisztes Krisztián esett áldozatául.
Mivel tizennyolcan utazhattak, várható volt, hogy ha Lisztesék sérülése javul, már Orlandóban lesz kénytelen két embertől búcsút venni Dunai kapitány.
Így is történt: napokkal a rajt előtt Lisztes és Sebők visszakerült a keretbe, a vésztartalékként a csapattal készülő Herczeg Miklós és Bükszegi Zoltán is teljes jogú résztvevő lett. Az is szült némi feszültséget, hogy végül a Hrutka János, Mátyus János duót tette ki a Dunai vezette stáb, amely mindössze 18 labdarúgót nevezhetett, és ebből kettő (Sáfár Szabolcs, Szűcs Lajos) kapus volt. Ráadásul a torna premizálásával kapcsolatos kérdések vitáját is sikerült az első meccs előtti estére időzíteni, így nem is véletlen, hogy a későbbi olimpiai bajnok Nigériától éppen úgy kikaptak a srácok, mint a favorit Brazíliától, majd Japántól.
Út az olimpiára: U21-es Eb-selejtező, 3. csoport
Eredmények:
- Magyarország-Törökország 2-1 (1-0)
- Svédország-Magyarország 0-1 (0-1)
- Magyarország-Svájc 1-0 (0-0)
- Magyarország-Svédország 2-1 (1-1)
- Izland-Magyarország 1-1 (0-0)
- Törökország-Magyarország 2-1 (2-0)
- Svájc-Magyarország 2-3 (0-0)
- Magyarország-Izland 3-1 (1-1)
A csoport végeredménye:
- MAGYARORSZÁG: 8 mérkőzés, 6 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 14-8, 19 pont
- Svédország: 8 mérkőzés, 5 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 15-4, 16 pont
- Törökország: 8 mérkőzés, 4 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 13-12, 14 pont
- Svájc: 8 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség, 9-16, 7 pont
- Izland: 8 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen, 7 vereség, 7-18, 1 pont
Negyeddöntő
- Magyarország-Skócia 2-1 (1-1)
- Skócia-Magyarország 3-1 (1-1)
Továbbjutott: Skócia, 4-3-as összesítéssel.
Európából olimpiai kvótát szerzett: Olaszország, Franciaország, Spanyolország, MAGYARORSZÁG, Portugália.
Az olimpiai csapat java része később a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, Bicskei Bertalan 1998 tavaszától íródó második kapitánysága alatt például nagyban az „atlantai” fiúkra épített, de erejükből csak részsikerekre futotta. Ez a korosztály sem váltotta meg a világot.
U21: Nem azzal kell foglalkozniuk a játékosoknak, hogy kevesebbet játszanak – Gera
A Diósgyőri VTK labdarúgócsapatának története és az olimpiai kapcsolat
A Diósgyőri VTK (alapításkori név: Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre, később Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre, ma DVTK, avagy Diósgyőri VTK) egy több sportág bajnokságában csapatot, versenyzőket indító sportklub Miskolcon. Az egykori sokszakosztályos egyesület az 1990-es évek elején szétesett, a 2000-es évektől épült újjá. Az egyik legismertebb magyar élvonalban szereplő labdarúgócsapat.
A sportegyesületet 1910-ben eredetileg a Diósgyőri Vasgyárban dolgozó fiatalok hozták létre, ami csak a későbbiekben vált profi csapattá. 1940-ben szerepelt először a legfelsőbb osztályban, míg egyik fénykorát az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát, és bronzérmes lett az NB I-ben.
A klub az évek során sokat változott a tulajdonosok váltakozása, majd átmeneti megszűnése miatt. Története során új szakosztályok jelentek meg a klubban, de a rendszerváltás után ezek különváltak.
A DVTK 1958-ban Szigeti Oszkár (a Werner-Szigeti-Paulás hátvédhármas tagja, amelyet ma is a legjobb védelemként tartanak számon a szurkolók) válogatottként szerepelt a 2:0-ra végződött Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen. Solymosi Ernő válogatottbeli pályafutása is a DVTK-ban indult, majd az Újpesthez került. Solymosi a válogatottban hatalmas lövőerejével tűnt ki. 1960 és 1968 között 38 válogatott mérkőzésen vett részt és 7 gólt szerzett. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai bronzérmes csapatnak.
Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején a Diósgyőr aranykora volt. A két magyarkupa-győzelem közötti időszakban a kezdő 11 szinte minden tagja rendelkezett valamilyen válogatottsággal. Előfordult, hogy az olimpiai válogatottban csak 2-3 „idegen” labdarúgó szerepelt. Az 1979 novemberében játszott mérkőzéseken 8-9 játékos volt az olimpiai válogatott tagja. Ugyanakkor többen közülük egyben az „A” válogatott keretének a tagjai is voltak.
1979. szeptember 12-én a Csehszlovákia (2-1), szeptember 26-án az Ausztria (1-3) és október 17-én a Finnország (3-1) elleni válogatott mérkőzéseken a nemzeti csapatban 5 diósgyőri játékos is szerepelt egy időben.
Az olimpiai válogatott másodedzője, később edzője édesapja, Mészöly Kálmán volt. "Szeretem a diósgyőri stadiont, különleges élmény is fűz ide, hiszen annak idején édesapám volt az edzője Lakat Karcsi bácsi mellett annak az olimpiai válogatottnak, amely kilenc diósgyőri játékost tudott soraiban. Jól emlékszem azokra az időkre, remek játékosai voltak a piros-fehéreknek. Mindig is nagyszerű közönsége volt a csapatnak és ez most is elmondható. A Diósgyőr felszívta magát az utóbbi találkozóin, nagy skalpokat szereztek."
tags: #diosgyor #olimpiai #valogatott
