A Diósgyőri Stadion: Történelem, Fejlődés és Az Új Aréna Megnyitója

A diósgyőri labdarúgás története több mint száz évre nyúlik vissza, és e hosszú idő alatt a sporttelep is számos átalakuláson ment keresztül. Ez a történeti áttekintés megmutatja majd, hogy milyen hatalmas mértékű infrastrukturális fejlődésen ment keresztül a diósgyőri sport az elmúlt valamivel több mint 100 évben, egészen a modern kori stadion megnyitójáig.

A Diósgyőri Sporttelep Gyökerei és Az Első Évek

1907-ben a diósgyőri már az ország legnagyobb vasgyára volt, lakótelepein, a kolóniákban 10.000 fő élt. Ez év augusztusában költözött Budapestről a vasgyári Schulek családhoz a játék szabályait ismerő Bende Antal: az általuk közösen megrendelt labdával már szabályszerű keretek között kezdtek el a vasgyári ifjoncok játszani. Futballpálya híján azonban a legények csak a Kerekdomb alatti réten tudtak egymás között focizni, innen azonban rendszerint elzavarták őket a legelőtársaság dolgozói. A leglelkesebb fiatalok úgy döntöttek, hogy - a Miskolci Sportegyesület mintájára - hivatalos egyesületi formában szervezik meg tevékenységüket. Bár a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) már 1910. február 6-án megalakult, még másfél évig a Kerekdombnál kialakított futballpályán kellett játszaniuk.

Vanger Vilmos felismerte, hogy kevés tekintéllyel bír a gyárigazgatóság előtt egy új pálya megépítéséhez, így az elnöki tisztséget csak ideiglenesen vállalta. A DVTK első hivatalos mérkőzése még a Kerekdombon: 1910.05.01. A sportpálya 1911 tavaszán induló építését páratlan összefogás övezte. Maguk a játékosok nagy lelkesedéssel végezték a földmunkákat, a salak szétterítését és az egyéb munkálatokat is. Így az év augusztusára elkészült a várva várt sporttelep, amelyen egy 96×46 méteres, salakos futballpálya, valamint egy ahhoz tartozó futókör kapott helyet. A pályának a villamos sínpár felőli oldalán egy 60 méter hosszú, fából készült, 5 sorból álló lelátót, ezzel szemközt, a mészárszék felőli oldalon állóhelyeket alakítottak ki. A „munkás étterem mögötti” pályát ünnepélyes keretek között, 1911-ben adták át.

1922-ben a labdarúgópálya méretét - a kor szabványainak megfelelően - 110×55 méteresre növelték. A DVTK ebben az évben nyerte meg először a Kerületi Bajnokságot, majd játszhatott a Vidék legjobbja címért, így nem csoda, hogy nem csak a pályát, hanem a nézőteret is át kellett alakítani. Négy évvel később, amikor a DVTK sorozatban a negyedik kerületi bajnoki címet szerezte meg, hozzáfogtak a nézőtér bővítéséhez. Nem is lehetett volna méltóbb mérkőzéssel felavatni az újjávarázsolt sportpályát, mint a két, örök rivális vasgyári csapat mérkőzésével, melyre 1927-ben került sor. Bár a régi sporttelepet többször fejlesztették, mégsem jelenthetett hosszabb távon megoldást. Mivel a pályát folyamatosan két egyesület több mint tucatnyi futballcsapata és számos atléta használta, így az nem bírta el a folyamatos terhelést. Az egyre növekvő nézőszám és a DVTK jó szereplése indokolta egy új stadion építését, hiszen az NB-s bajnokságba kerülésért küzdő vasgyáriak felnőtt csapata nem tudott zavartalan edzésmunkát végezni. A klub vezetősége jelezte is igényét a gyárigazgatóság felé egy új, korszerűbb, nagyobb befogadóképességű stadion építésére. Markotay-Velsz Jenő, a MÁVAG akkori igazgatója azonban csak abban az esetben egyezett ebbe bele, ha a két vasgyári sportegyesület fuzionál.

Az 1939-es Stadion és Aranykor Kezdete

Az új diósgyőri stadion „alapkőletétele” 1937-ben történt. A stadion terveit illetően hamar döntés született. Lucsányszky Gézát, az atlétikai szakosztály elnökét berlini tanulmányútja - az 1936-os berlini olimpiára épített stadion - ihlette. Így a diósgyőri stadion füves pályájának méretei azonosak lettek a berlini stadionéval, főbejáratnak pedig maratoni kaput építettek. Az építkezés költségeit 625.000 pengőre taksálták. Némethy Imre, a DIMÁVAG ügyvezető elnöke a következőket nyilatkozta a Sporthírlapnak egy hónappal a tervezett megnyitó előtt: „Közel másfél évi munka után jutottunk el a mai állapotig, amikor már a megnyitó ünnepség műsoráról kell gondoskodnunk. Június 8-ra tervezzük az ünnepélyes megnyitást, erre a napra olyan műsort hozunk össze, amilyet vidéki egyesület még nem látott.”

Végül az ünnepélyes pályaavatóra 1939. június 25-én került sor 6000 néző jelenlétében. A korabeli sajtó a következőképpen emlékezett meg az eseményről: „A DiMÁVAG pályaavató ünnepélyének nagyszabású előkészítő munkája a mai napon befejeződött. (…) A kultuszminisztérium képviseletében vitéz Tárczay Felicidesz Román dr. miniszteri tanácsos vesz részt az ünnepélyen. A délutáni sportnapon a magyar sport kiválóságai találkoznak és mérik össze erejüket az új stadionban. A diósgyőri sportünnepély elé élénk érdeklődéssel tekint Miskolc és az egész megye sporttársadalma. A sportközvélemény ugyanis azon a véleményen van, hogy a stadionavatás egyben biztató előjele kell, hogy legyen a magyar sport örvendetes fellendülésének.” (Magyar Jövő, 1939. június 25.) Nagyarányú érdeklődés, impozáns keretek és fényes külsőségek között avatta fel a Diósgyőri MÁVAG Sport Club a diósgyőri vasgyárban épült hatalmas és teljesen korszerű sporttelepét. A pályaavató ünnepély megmozgatta a magyar sporttársadalom színe-javát. Az avató ünnepség 1939-ben méltóképpen mutatta be az új arénát.

A céltudatos diósgyőriek nemcsak az új stadionjukkal, hanem a csapatukkal is be akartak kerülni a legjobbak közé. Ez többszöri nekifutásra sem sikerült, de úgy tűnt, hogy az új környezet szerencsét hozott. A Diósgyőri MÁVAG Sport Club (DiMÁVAG) új otthonának első évében még másodosztályban, az NBB Felvidéki csoportjában szerepelt, a következő év meghozta az áttörést. Az első NB1-es szezonjában (1940/41) nem is akárhogyan tette le a csapat a névjegyét, hiszen a Ferencvárost idegenben győzték le, majd a következő szezonban hazai pályán is, akárcsak az Újpestet. A DiMÁVAG 1942-ben hatalmas bravúrt végrehajtva kiverte az Újpest csapatát (6:3) a Magyar Kupából. Bár a döntőben a Ferencváros ellen 6:2 arányban alulmaradt, legjobb amatőr csapatként mégis elnyerte a Corinthian-díjat.

Az 1968-as Bővítés és A Diósgyőr Futballfellegvárrá Válása

A második világháború végéig a csapat az első osztályban szerepelt, majd 1946-ban kiesett. A feljutás négy évvel később újra sikerült, akkor már Diósgyőri Vasas néven. A klub fennállásának 50. évfordulóját egy 5. hellyel ünnepelte az NB1-ben, elnyerve ezzel a Vidék Legjobbja címet. Bár a DVTK idegenben 2-1-re kikapott olasz ellenfelétől, a visszavágóra 1960. július 10-én 22.000 néző sereglett össze. Ez a nézőszám az akkori stadion kapacitásán is túlnőtt, de a ’60-as évektől egyre megszokottabbá vált az a jelenség, hogy egy-egy rangadót a teltházas stadionból kiszorult nézők egy része a környező fák tetejéről követte. A fokozott szurkolói érdeklődés - nem feltétlenül időrendi sorrendben - a sportág népszerűségének, Miskolc, Diósgyőr és a Vasgyár egyesülésének, a lakosságszám növekedésének, a többi miskolci sportegyesület fokozatos megszűnésének tudható be.

1967 szeptember végén Dézsi János későbbi Ybl-díjas tervezőmérnök és Kovács Lehel statikus tervei alapján kezdődtek el a korszerűsítési és bővítési munkálatok. Érdekes adalék, hogy míg az 1939-es stadion terveit a berlini, úgy ennek bővítését a montreali stadion terve ihlette. Ekkor készültek el azok az állóhelyi, jellegzetes bástyaformájú szektorok, amelyek évtizedekre megalapozták a stadionképet. A következő évre elkészült a futópálya és az „eredményjelző villanyújság” is, valamint az addigi deszkakerítéseket korszerűbbre cserélték. Így, a korabeli sajtó számai szerint, az addigi 10-12 ezerről 25 ezer férőhelyesre bővült a korszerűsített aréna. A stadion építési munkálatait - éppúgy, mint elődeit - kiemelt társadalmi munkában, az ún. „szombat délutáni akciók” keretében végezték el. Az újjáépített stadion első mérkőzését a DVTK a Csepellel vívta 1968. május 26-án, amely 1-1-es végeredményt hozott, a diósgyőriek gólját Szurgent szerezte a 26. percben 27.000 néző előtt.

Hivatalosan csak pár nappal később, június 7-én, egy nemzetközi torna keretében avatták fel az újjávarázsolt sporttelepet. Az ünnepségen beszédet mondott Pesti György, a klub elnöke, egykori kiváló játékosa, aki ezzel jelképesen „birtokba vette” az új arénát. Az erre az alkalomra rendezett „minitornán” a Poprad és a Trinec csapata vendégeskedett Diósgyőrben. A kibővített stadionnal kezdődött meg a klub történetének legsikeresebb korszaka. A 70-es évek második fele és a 80-as évek elején igazi futballfellegvárrá alakult Miskolc. A kupagyőzelmek és a bajnoki helyezéseknek hála tiszteletét tette itt többek között a Crvena Zvezda, a Dundee United, a Besiktas, a Hajduk Split, a Rapid Wien, a Kaiserslautern és a Celtic is. A nemzetközi porondhoz tartozik még, hogy a nagyválogatottban 5 diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán) is bemutatkozhatott 1979 őszén, pedig ez korábban csak hét (Berecz, Füzér, Károlyi, Dudás, Szigeti, Solymosi és Tamás) labdarúgónak sikerült összesen. Az olimpiai együttes pedig teljesen a DVTK-ra épült. Példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy egy válogatottban kilenc játékos szerepeljen egyetlen klubcsapatból. Márpedig a Lengyelország elleni diósgyőri selejtezőn Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán, Veréb, Oláh, Fekete és csereként Fükő is pályára lépett.

Viharos Időszakok és Részleges Felújítások a 2000-es Években

A 2000-es évek elején a szó szoros értelmében viharos időszak következett. Az ezredforduló évének tavaszán hatalmas szélvihar söpört végig Miskolcon, amit a tribün tetőszerkezete sínylett meg: „Orkánerejű, egészen pontosan 94 km/h sebességű szél söpört végig tegnap délután Miskolcon. Ennek látta kárát - többek között - a diósgyőri stadion, amelynek tetőszerkezetét meg is bontották a széllökések…” - írta 2000. április 26-án a Magyar Hírlap. De nem csak ekkor került sor nem várt bontásra a stadionban. Amikor 2001-ben a Dunaferr ellen kiesett a DFC, a szurkolók dühükben kezdtek hozzá a stadion „átrendezéséhez”, így a mérkőzés félbeszakadt. Sokáig ez volt az utolsó élvonalbeli mérkőzés a stadionban, ugyanis a klub rövid időn belül csődbe ment, majd megszűnt, hogy főnixmadárként éledjen újjá a szurkolók jóvoltából - a hetedosztályban… A gyors visszakapaszkodást fúzióknak köszönhette a klub, így hamarosan újra a másodosztályban találta magát.

Ebben a szezonban került sor az első villanyfényes mérkőzésre is. 2003. november 15-én a Kecskemét rontotta el az ünnepet: 10.000 néző előtt rabolták el a 3 pontot Miskolcról. 2004 és 2010 között viszonylag hosszabb ideig az élvonalban szerepelt a csapat. Ekkor került sor a stadionrekonstrukció második fázisára, mely a klubház és a tribün teljes felújítását jelentette. A korzó nevű lelátórészt elbontották, a tribünön a régi padokat pedig műanyag székekre cserélték, így valamelyest csökkent a stadion befogadóképessége. A klubház teljes külső és belső átalakításon esett át, szerkezete megerősítésre került, továbbá a játékosoknak és a játékvezetőknek új öltözőket és vizesblokkokat alakítottak ki. Korszerűsítették a gépészeti, erős- és gyengeáramú hálózatot, illetve megújult a csatornarendszer is. A felújított épületet 2006. március 31-én adták át.

Viszlai József, Miskolc főépítésze már három évvel ezelőtt nyilatkozott a Diósgyőri stadionról, még mielőtt Miskolc főépítésze lett. A stadionrekonstrukcióban személyesen is érintett volt, ugyanis építészként ő készítette el azt a tervet, amelyen alapján a diósgyőri klubházon, illetve azon belül zajló munkálatokat elvégezték. Viszlai József 2005. decemberében is arról beszélt, hogy a klubház felújítása után az állóhelyi rész felújítását is meg kellene kezdeni: „Nem esztétikai okok, hanem a balesetveszély miatt kell időben lépni, és nem félbehagyni a stadionrekonstrukciót. Nem bontani kell, csak átalakítani, az ezzel kapcsolatos tervek, az ülőhelyek kialakítására már elkészültek. E szerint 9-10 ezer néző tudná - az európai labdarúgó-szövetség előírásainak megfelelő körülmények között - nézni ülve a mérkőzéseket.” A főépítész azt is hozzátette: nem a tervezésen múlik, hogy milyen tartalommal valósul meg a beruházás. A minimális műszaki tartalom meghatározásához feltétlenül szükség van egy komplex tartószerkezeti vizsgálatra, melynek során egyesével fel kell mérni a lelátók acéltartóinak és vasbetonszerkezeteinek állapotát. A korábbi terveket műszaki, korszerűségi szempontból felül kell vizsgálni. Építészeti szempontból az lenne szerencsés, és Viszlai József azon az állásponton is volt, hogy a stadion lelátójának műszaki megújulása a látványban is megjelenjen. A minimális műszaki beavatkozásnak is olyannak kell lennie, aminek eredményeként további minimum 50 évvel hosszabbodik meg a jelenlegi állóhelyi résznek az időtartama.

A 180 millió forintos önkormányzati és a 335 millió forintos állami forrásból megvalósítandó diósgyőri stadionrekonstrukció első részét a 2003. november 15-én átadott villanyvilágítás jelentette. A beruházás második részét 2006. március 31-re kellett volna befejezniük a kivitelezőknek, az átadás azonban a műanyag székek nem határidőre történt felszerelése miatt néhány hetet csúszott, így a 2006. április 23-án megrendezett Diósgyőr - Ferencváros bajnokira valósult meg a teljes műszaki tartalom.

2009. augusztus 10-én kapta meg a kivitelező azt a területet a stadionban, ahol 7 bástyaszektor elbontásával megkezdte az új, fedett lelátó építését, amit később Napos oldali lelátórésznek neveztek el a szurkolók. A rekonstrukció keretében a 3.137 ülőhellyel, korszerű mosdókkal és büfével ellátott lelátórész komfortosabbá tette a stadiont, de ezzel is csökkent a stadion kapacitása. A 2010. március 6-án átadott lelátót szintén vereséggel avatta a csapat a Videoton ellen (0-1). Ebben az évben ünnepelte a klub fennállásának 100. évfordulóját is. Bár az Andrássy úti stadiont a 2000-es években sokat csinosítgatták, az 1939-ben átadott, majd 1968-ban kibővített stadion sok esetben korszerűtlennek bizonyult.

Stadiontörténeti Adatok és Események

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a diósgyőri stadion legfontosabb építési és kapacitás adatait az évek során:

A Stadion Használata A Labdarúgáson Túl

A stadion hosszú pályafutása során nem csak a DVTK futballcsapatának biztosított otthont. Példának okáért ezt a törekvést reprezentálta az 1939-es stadionavató is, ahol minden egyes szakosztály felvonult, és a Kispest elleni futballmérkőzést megelőzően atlétikai versenyeket is rendeztek, sőt egy bokszmérkőzést is lebonyolítottak. Az ezt követő években az is előfordult, hogy nagypályás kézilabda mérkőzéseket láthattak az érdeklődők ugyanitt. Kiemelendő még az 1994-es III. Ifjúsági Atlétikai Világbajnokság, melynek szintén a diósgyőri stadion adott otthont.

A sportrendezvények mellett több kulturális, közéleti valamint politikai rendezvénynek is helyt adott a sporttelep. A második világháború előtt több cserkésztalálkozóról tudósított a helyi média, a politikai töltetű rendezvények leginkább a szocializmus éveit jellemezték. Már a világégést követő években tartottak a stadionban pártgyűléseket, de a korszakot jellemző május 1-i, április 4-i ünnepségeket, spartakiádokat is gyakran a sporttelepen rendezték. Látványában ezek közül is leginkább kiemelkedik a „felszabadulás” 25. évfordulójára rendezett felvonulás. Kulturális és zenei rendezvényeknek is gyakran helyszínéül szolgált a létesítmény. Ezek közül leginkább kiemelkedik az 1973. június 10-én rendezett első magyar pop-rock fesztivál, amit a mai napig a magyar Woodstockként emlegetnek. Ez a nagyszabású rendezvény emelte a „magyar rock fővárosává” Miskolcot, amelyre az ország minden szegletéből érkeztek a szórakozni vágyók fiatalok, végül az egész napos koncertsorozaton több mint huszonötezren vettek részt. A nagy érdeklődésre nem is lehet rácsodálkozni, hiszen a fesztiválon az ország akkori legnívósabb zenekarai és számos miskolci együttes fellépett: többek között Koncz Zsuzsa, Delhusa Gjon, a Neoton, a P. Mobil és az Illés együttes.

A stadion bontását megelőző értékmentés során a Herman Ottó Múzeum birtokába került egy ikonikus rézkorlát is, mely az egyik lépcső kapaszkodójaként funkcionált. Kevésbé ismert tény, hogy a régi stadionban, az egyik kispad mögötti kerítésen egy postaláda is helyet kapott, bár nem eredeti rendeltetése szerint funkcionált. A DVTK alapítójáról, Vanger Vilmosról készült portréfestmény egészen hihetetlen utat járt be addig, amíg a Herman Ottó Múzeumba került. A festmény a DFC megalakulásáig ékesítette a mindenkori klubvezetők irodáját, ekkor azonban ismeretlen és egyben érthetetlen okból az új klubvezetés nem tartott igényt a festményre. Nem sokkal később egy konténerben talált rá Juhász László, aki hazavitte, hogy megmentse és állagát megőrizze. A DVTK alapítójának portréja az ő felajánlásából, 2016 őszén került a múzeumba.

Az Új Diósgyőri Stadion Megépítése és Megnyitója

Az Andrássy úti stadiont a 2000-es években sokat csinosítgatták, az 1939-ben átadott, majd 1968-ban kibővített stadion sok esetben korszerűtlennek bizonyult. A stadion felépítése évekig húzódott, de csak azt követően írták ki végül a közbeszerzést a kivitelezésre, hogy Orbán Viktor kijelentette: „2016 őszén, ha a fene fenét eszik, akkor is építkezni kell”. Az építési területet a szerződés már aláírását követő munkanapon, 2016. november 2-án átvette az építőipari cég. A kivitelezést 11 milliárdért Orbán egyik kedvenc oligarchája, Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. végezte.

Az elején látszólag minden flottul ment, az építők hetente körbehurcolták a sajtó képviselőit az helyszínen, és minden alkalommal kijelentették, hogy az átadás tartható. Az elmúlt év végére fogyott el az optimizmus, ha valaki meg szerette volna nézni az építkezést, azzal utasították el, hogy a sajtó csak zavarná a hajrában lévő munkásokat. Aztán jöttek a „hogy ez tuti, hogy nem lesz kész?” meg a „jó, de akkor pontosan meddig kell bérelt pályán játszani a DVTK-nak?” kérdések, de Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. és a Market Zrt. meg a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt.-hez irányított mindenkit. Orbán Viktor először március elején, minden hivatalos bejelentést mellőzve bukkant fel Miskolcon a diósgyőri körzetet (B.-A.-Z megye 2-es) támogatandó. Természetesen meglátogatta a stadion építkezését is. Az átadással kapcsolatban azt mondta, a választás nem múlik a stadion átadásán, ezért arra biztatná az építőket, hogy akkor adják csak át, amikor minden készen van.

Az új diósgyőri stadion már messziről kimagaslik a környék épületei közül, egyedi formatervezésével és alumínium burkolatával „Ezüst Kehely” formát idéz. A régi stadion elbontása után egy teljesen új, 14 646 „vandálbiztos” székkel felszerelt, fedett nézőterű, nemzetközi találkozók lejátszására is alkalmas aréna jött létre. A szurkolói élmény fokozásának érdekében a stadion legfelső szintje körbejárható, a sarkokban pedig hatalmas közösségi tereket alakítottak ki, ahol a rajongók találkozhatnak egymással, megvitathatják a mérkőzéseket. A 18 belépőkapun keresztül a szurkolók gyorsan és biztonságosan juthatnak be a lelátókra. Magyarország legnagyobb kivetítőit helyezték el a stadionban, a nézők a legtávolabbi pontokról is jól láthatják a két eredményjelzőt. A diósgyőri stadionban egyedülálló módon olyan fényerejű reflektorokat állítottak fel a kapuk mögött, amelyek a jobb láthatóság mellett lehetővé teszik a legérdekesebb jelenetek szuperlassítását a televíziós közvetítésekben. Ilyen technikát először a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon alkalmaztak, mostantól Diósgyőrben is élvezhetjük előnyeit. A stadionban környezettudatos megoldásokat is alkalmaztak, így például a csapadékvizet a stadion tetőszerkezetén keresztül összegyűjtik, az esővízzel öntözik a játékteret és a parkolóterület füves részeit. A hosszú távú, gazdaságos üzemeltetés érdekében az aréna küzdőtere és a főépület helyiségei is többféle célra használhatók, így sport- és kulturális rendezvény, stadiontúrák, családi vagy más esemény is rendezhető bennük. Egészen impozáns látványt nyújt a DVTK új stadionja belülről.

A Diósgyőri Stadion Megnyitója és Az Üzemeltetés Körüli Kérdőjelek

2018. május 5-én hatalmas mérföldkőhöz érkezett a diósgyőri labdarúgás, hiszen ekkor került sor az első hivatalos tétmérkőzésre az új DVTK stadionban. A DVTK összesen három meccset játszott tavasszal a saját stadionjában: május 5-én a Mezőkövesd ellen, május 19-én a Paksot fogadták, június 2-án a Videotont látták vendégül. A 2018-ban átadott diósgyőri stadion - melyet a Garancsi István vezette NER-közeli Market Építő Zrt. épített bruttó 13 milliárdért - ünnepélyes átadása azonban botrányosra sikeredett szombaton, a drukkerek kifütyülték a polgármestert. A város nagyon készült az eseményre, az önkormányzati hetilap az alkalomra különszámot jelentetett meg, és a tömegközlekedés is ingyen volt a meccsre igyekvőknek. Több éves ígérgetés után, a kormány 2015-ös rendelete alapján nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásként épült fel a 15 ezer nézőt befogadó stadion. A stadion teljes ára időközben 8-ról 13 milliárd forintra emelkedett. Az okokról és a kötbér összegéről azonban már senki nem akart nyilatkozni. A stadion építésére létrehozott projektcég, a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. a Market Építő Zrt.-hez irányította az Átlátszót, ami a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt.-enk passzolta a labdát. Az Átlátszó információja szerint a kötbér naponta a teljes nettó összeg 0,3-0,5 százaléka körüli összeg. A kötbér kifizetéséről egyelőre nem hivatalosan nem tudni.

Komoly problémák voltak a stadion leendő üzemeltetőjével kapcsolatban is. A közbeszerzés sikertelen volt, és senki sem jelentkezett azóta sem. Érdekes módon Orbán neve fel sem merült, hogy ő nyitná meg a stadiont. Helyette egy kormánybiztos érkezett az országosan legnagyobb szurkolótáborral rendelkező DVTK új otthonába, amelynek a nem éppen kormányközeli Leisztinger Tamás a tulajdonosa. Miskolc polgármesterének megnyitó beszédét erős füttykoncert fogadta. A vidéki futballközpontok közül Debrecen és Szombathely után újabb nagy futballmúltú város, Miskolc kapott a kormánytól stadiont. A szombati diósgyőri stadionavató ünnepség mindenesetre baljósan kezdődött. Orbán Viktor miniszterelnök már leszokott arról, hogy személyesen ő adja át a legújabb létesítményeket, már tavaly ősszel Szombathelyre sem utazott le ezért, ami egyáltalán nem csoda, korábban jó sokszor kifütyülték, az meg hiányzik a francnak. Mert hát lehet új stadion, ráadásul egy igen csodás darab, fedett, három oldalán hatalmas egybefüggő placcal a szurkolóknak, ami így növeli a tömeghatást, de ha nincs foci, és az mostanában Miskolcon nagyon nincs, akkor az egész nem más, mint egy émelyítő szirupos máz. Nehéz helyzetben volt a Diósgyőr, és ezen nem valószínű, hogy az új stadion fog segíteni. Mindenesetre Leisztinger még kitartott, bár az ő helyzete erősen emlékeztetett a Debrecen tulajdonosának vesszőfutására. Szima Gábor egykor Andy Vajnával együtt gyakorlatilag monopóliumot kapott a magyar kaszinók üzemeltetésére, aztán ott is eltört valami, ami a csapat zuhanórepülésével járt együtt. Persze érthető is, hiszen miközben a cikket írtam, tízezer diósgyőri az "egyszerűen senkik vagytok, hej"-rigmust énekelte a saját csapatának. Annak a csapatnak, amelynek népszerű edzőjét két hete simán kirúgta a tulajdonos, és aki mellett ezen a szombaton a nézők hosszasan tüntettek. A csapat kilátástalan helyzetben volt, a szintén a kiesés ellen küzdő Mezőkövesd az utolsó percben szerzett góllal pedig simán legyőzte.

Amilyen szomorúak voltak a DVTK szurkolói ezekben a hetekben, olyan boldog volt a meccs után Tállai András, a Mezőkövesd elnöke, államtitkár és az adóhatóság elnöke, aki a stadionban úgy örült, mintha csapata BL-t nyert volna. Az, hogy mellette lesznek még más kisvárosi és falusi futballhatalmasságok is, az egyáltalán nem számít, hiszen a magyar fociban a nézők igényei és a futball csak másodlagos tényezők. A Fidesz potentátjai csodapalotákat emelnek maguknak, hogy legyen hol lapogatni egymás vállát egy-egy teljesen érdektelen mérkőzés után, de más már nem nagyon számít. A stadion másodlagos. És ez abból is kiderült, hogy a meccs után körülállták a VIP-parkolót, és elhordták mindennek az onnan kisereglőket. Egyetlen jelentkezőként újabb öt évre a Diósgyőr FC Kft. üzemelteti a diósgyőri stadiont. A Diósgyőr FC az újra elnyert közbeszerzés alapján 45,6 millió forintot fizet az üzemeltetés jogáért évente. A G7 gazdasági lap megjegyezte, hogy így sem biztos, hogy olyan jó üzlet a stadionüzemeltetés, annak ellenére sem, hogy Diósgyőrön még a legmagasabbak között van a stadionokban tartott mérkőzések látogatottsága: átlagosan 4400 fő. Ez azonban csak az országos alacsony nézettséghez képest jó, ahhoz képest, hogy a stadion 15 ezres, már kevésbé, hiszen arra, hogy más rendezvénnyel lehessen megtölteni az arénát, végképp nincs esély. Márpedig a fenntartási költségek is a klubot terhelik, amely a jegyekből ugyan 110 millió forintra tesz szert évente, ám az üzemeltetés költségei jóval meghaladhatják azt a 70 millió forintot, amely ebből marad az üzemeltetési jogért kifizetett összegen felül.

tags: #diosgyori #stadion #megnyito #tallai

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit a Slavia Praha hoki sztorijáról tudni érdemes
• Tippek szurkolóknak Prágába és Belgrádba
• Interjú Tóth Bence Miklóssal a debreceni akadémiáról
• A sportolói szerződések szabályozása a labdarúgásban
• Soft grip technológia előnyei