A Diósgyőri VTK legendás játékosai és mérföldkövei

A Diósgyőri VTK (Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre) a magyar élvonal egyik részt vevő labdarúgócsapata Miskolcról. A sportegyesületet 1910-ben eredetileg a Diósgyőri Vasgyárban dolgozók hozták létre, ami csak a későbbiekben vált profi csapattá. 1940-ben szerepelt először a legfelsőbb osztályban, míg egyik fénykorát a 70-es évek végén, 80-as évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát, és bronzérmes lett az NB I-ben.

A DVTK alapítása és a kezdeti évek

A klub története egészen korán kezdődött, mielőtt hivatalosan is megalakult volna. Az első, Angliából származó futball-labda ajándékként került Diósgyőrbe, melyet a Magyar Királyi Vas-, Acél- és Gépgyár mintaasztalosa, Petőfi Sándor a fiának szánt. A gyermekek azonban nem sokáig élvezhették a játék örömét, mert a labda hamar tönkrement.

1909. szeptember 19-én a miskolci sajtó a következő beszámolóval jelentkezett a miskolci labdarúgók egri vendégszereplése kapcsán: „Vasárnap délután volt a futballmérkőzés az ETE (Egri Torna Egyesület) és a miskolczi tornaegyesület (Diósgyőr - Miskolczi Rambellerek) tagjai között az Érsekkert mögötti térségen. A közönség arról győződött meg, hogy az egriek csapata már igen jól képzett, gyakorlott csapat, a diósgyőrieké kezdő játékos csapat.”

A mérkőzés után két hónappal Vanger Vilmos elemi iskolai tanító és egy öt tagból álló bizottság kérelemmel fordult a helyi vasgyár igazgatójához egy labdarúgó-egyesület létrehozásának céljából. Az egyesület alapító gyűlésére 1910. február 6-án került sor a Vasgyár munkástermében. A gyűlés határozata alapján a klub Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) néven alakult meg.

1910. május 1-jén a DVTK a Miskolci Sportegyesülettel játszott gyakorló mérkőzést. Erről a következő jelent meg a korabeli sajtóban: „A vasgyári csapat színe piros-fehér. Mintegy két éve már, hogy a vasgyárban komoly gondolkodású iparos ifjú szövetkezett, s a maguk gyönyörűségére elkezdték az általánosan kedvelt labdarúgó játékot művelni.” A csapat első kapusa Révai Károly volt, a kulcsjátékosok pedig Posteiner Árpád, Ferenczi Sándor, Zeltner Hanzli, Wrbata Ferenc és a három Bova fiú voltak.

A DVTK alapszabályának belügyminisztériumi jóváhagyására 1910-ben került sor, 1912-ben pedig a csapat már bajnoki mérkőzésen is részt vett. 1912. május 16-án került sor a Miskolci AK-Diósgyőr-Vasgyári TK barátságos mérkőzésre, mely a miskolci csapat fölényes győzelmét hozta. A mérkőzés végeredménye 11:0 lett. A Miskolczi Újság tudósítója így számolt be az összecsapásról: „A mérkőzés kezdetén óriási zápor tette csúszóssá a pályát, mely körülmény a labdatechnikát erősen befolyásolta. A játék egész menete alatt a MAK fölényesen erős tempót diktált, sőt az erős iramot a játék végéig bírta. A II. félidőben a DVTK is lendületesen játszott.”

1916-ban és 1918-ban a klub megnyerte az észak-magyarországi kerületi bajnokság bajnoki címét. A DVTK 1920-ban már elmondhatta magáról, hogy megmérkőzött a korszak összes első osztályú csapatával.

Az élvonalbeli bemutatkozás és a válogatott játékosok

A diósgyőriek a magyar bajnokság első osztályában először az 1940-41-es idényben szerepeltek DiMÁVAG néven, és újoncként a 6. helyen végeztek. Diósgyőr csapata 1940. augusztus 25-én szerepelt először a magyar labdarúgó-bajnokság első osztályában. Ellenfele az élvonalbeli tapasztalatokkal már rendelkező Csepel volt. A találkozó végül a vendég Csepel sikerét hozta (DiMÁVAG - WMFC Csepel: 3:4). A DVTK első találatát Fazekas szerezte a tizedik percben. A csapat első győzelmére az ötödik fordulóig kellett várni.

A diósgyőri csapat történetében az első válogatottságot elérő játékos Berecz István volt. A korabeli diósgyőri válogatott játékosok között találhatjuk Dudás Zoltánt is, aki 1955-ben az Aranycsapat védelmében játszott a Csehszlovákia elleni, 3:1-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen. 1958-ban Szigeti Oszkár (a Werner-Szigeti-Paulás hátvédhármas tagja, amelyet ma is a legjobbak között tartanak számon a szurkolók) válogatottként szerepelt a 2:0-ra végződött Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen.

Solymosi Ernő válogatottbeli pályafutása is a DVTK-ban indult, majd az Újpesthez került. Solymosi a válogatottban hatalmas lövőerejével tűnt ki. 1960 és 1968 között 38 válogatott mérkőzésen vett részt és 7 gólt szerzett. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai bronzérmes csapatnak. 1962-ben a Chilében megrendezett világbajnokságon ötödik, 1964-ben pedig a Spanyolországban lebonyolított Európa-bajnokságon harmadik helyet ért el a magyar válogatottal. A szurkolók szemében legendássá vált Werner-Szigeti-Paulás hátvédhármas 1957. szeptember 8-án szerepelt először együtt. Szigeti Oszkár 1953. március 15-én, Paulás Tibor 1956. május 2-án, Werner Gyula pedig 1957. január 1-jén került a klubhoz.

Mérföldkövek és az "Aranycsapat" korszaka

Az 1957-58-as bajnoki szezonban került sor a DVTK 300. élvonalbeli mérkőzésére a Csepel ellen, és a csapat a Tatabánya ellen szerezte meg az ötszázadik élvonalbeli találatát. Ezt a mérkőzés tudósítója a következőképpen kommentálta: „Paulás hozza fel a labdát, Ivánhoz játszik, a jobbszélső nagy lendülettel elfut, s a tisztán álló Papp mintegy hat méterről okosan, belsővel a kapu jobb oldalába helyezi a labdát. 3:1”.

A következő években tovább folytatódtak a DVTK sikerei. Sor került a klub századik élvonalbeli győzelmére, és az 1959-60-as szezonban első alkalommal lett a legjobb vidéki csapat (4. helyezés). 1968-ban került sor az 500. mérkőzésre az élvonalban, és ekkor szerződött a csapathoz a legendássá vált Veréb György kapus. Ebben az időszakban alakult ki az a sikeres diósgyőri csapat, amely nemzetközi porondon is megmérethette tudását. A DVTK 1978-79-es NB I 3. helyezésével bronzérmes lett.

Az 1974 és 1984 közötti időszak elhozta a klub történetének legsikeresebb időszakát. Ehhez számos labdarúgó hozzájárult. Közülük az ismertebbek: Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükő, Váradi és Teodoru, hogy csak néhányat említsünk. Az 1976-77-es szezonban a DVTK nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt a bajnokságban, mivel a csapat 34 bajnoki mérkőzésen csak 32 pontot ért el, ami a 10. hely megszerzésére volt elegendő.

Szabó Géza edző a következőket nyilatkozta: „A legjobb nyolc közé akartunk eredetileg eljutni. A Videotonnal, az Olajbányásszal és a MÁV DAC-cal kerültünk egy csoportba a 16 között. Idegenben legyőztük az NB II-es csapatokat, ami nem volt könnyű feladat, mert a Videoton nem bírt velük. A négyes döntőben esélytelenek voltunk a három nagycsapattal szemben. Ez határtalanul megnyugtatott bennünket. Elhatároztuk, hogy megnehezítjük a Ferencváros, a Vasas és az Újpesti Dózsa sorsát. Nem gondoltuk, hogy elsők leszünk, hanem azt, hogy esetleg valamelyiküket legyőzzük, s azzal tesszük le névjegyünket. A döntő azonban várakozáson felül jól sikerült. Ehhez egy kissé vissza kell kanyarodnom, oda, amikor a válogatottunk a görögökkel emlékezetes mérkőzését vívta. Mi, Diósgyőrben akkor úgy láttuk, csapatunk egy kicsit visszaesett a bajnoki küzdelmekben. Ezért megnöveltük az edzésmunkát, s ez a későbbiekben jótékonyan éreztette hatását. Végig bírtuk a bajnoki hajrát, amikor szerdán és szombaton is pályára kellett lépnünk. Jó erőben érkeztünk az MNK négyes döntőjéhez is. Az Újpesti Dózsa felett aratott győzelmünk az önbizalmunkat is erősítette. Bár ezután vesztettünk a Ferencváros ellen, úgy gondoltuk, hogy semleges pályán van esélyünk a Vasas ellen. Ezt a mérkőzést is megnyertük, így a döntőbe jutottunk, ahol végül a Ferencvárost legyőztük.”

A diósgyőri együttes ezt követően megismételte korábbi teljesítményét, és 1980-ban ismét diadalmaskodott a magyar kupában, sőt 1981-ben is bejutott a döntőbe, ekkor azonban „csak” az ezüstérmet szerezte meg. A DVTK 25-30 ezres nézőszámmal büszkélkedhetett és a magyar labdarúgás egyik meghatározó csapata volt. A két magyarkupa-győzelem közötti időszakban a kezdő 11 szinte minden tagja rendelkezett valamilyen válogatottsággal. Előfordult, hogy az olimpiai válogatottban csak 2-3 „idegen” labdarúgó szerepelt. Az 1979 novemberében játszott mérkőzéseken 8-9 játékos volt az olimpiai válogatott tagja. Ugyanakkor többen közülük egyben az „A” válogatott keretének a tagjai is voltak. 1979. szeptember 12-én a Csehszlovákia (2-1), szeptember 26-án az Ausztria (1-3) és október 17-én a Finnország (3-1) elleni válogatott mérkőzéseken a nemzeti csapatban öt diósgyőri játékos is szerepelt egy időben.

Nehéz idők és újjáépítés

Az aranykor után a csapat hét éven keresztül a másodosztályban szerepelt, ami után ugyan ismét feljutott az élvonalba, de ezt újbóli kiesés követte. A DVTK 1991-ben Palicskó Tibor vezetőedző segítségével jutott fel újra az élvonalba, de a csapat csak két évet töltött az NB I-ben. Mindkét alkalommal a tabella alján fejezte be a szezont, és osztályozó-mérkőzés lejátszására kényszerült. Először még sikerült a bennmaradás, de az 1992-93-as szezonban a csapat ismét kiesett az első osztályból.

A csapat helyzetének stabilizálása Tornyi Barnabás nevéhez fűződik, aki 1996-ban vette át újból a vezetőedzői teendőket. Egy év múlva az élvonalba juttatta a csapatot, ahol a diósgyőri együttes újoncként a 8. helyen végzett. A kilencvenes években ez volt a klub legsikeresebb szezonja, melynek során a legendás Veréb György kapus 49 évesen befejezte labdarúgó pályafutását. Veréb utolsó szereplésére az 1998-as DFC-Videoton szezonzáró mérkőzésen került sor, amelyre a 49 éves labdarúgó sérülés miatt reaktiválta magát. Az összecsapást az teszi különösen emlékezetessé, hogy a Veréb kapust váltó Dávidot kiállították, így a csapat kapus nélkül maradt. Ekkor az egyik gólszerző, Kiser László állt a kapuba, és sikerült a mérkőzést kapott gól nélkül befejeznie, amelyen még büntetőt is hárított.

Még ebben az évben - 18 év után - a csapat újra kijutott az európai kupaporondra, és következett az Intertotó-kupa-menetelés a máig emlegetett Kulcsár-Egressy csatárduóval és a középpályás Kiser Lászlóval. A második élvonalbeli szezonban egy fantasztikus őszi menetelés következett, melynek során a csapat legyőzte idegenben többek között az Újpestet és a Ferencvárost.

A 1990-es évek általános jellemzője, hogy nem volt tőke a labdarúgásban, és ez a Diósgyőrt is érintette. Pénz nélkül próbáltak sikeres csapatot építeni, amibe belerokkant az egyesület. A focisták egy része ugyan nem volt klasszis labdarúgó, edzőjük mégis el tudta velük hitetni, hogy képesek nyerni, és így is lett. 2000 telén azonban a focisták nagy része eligazolt a klubtól, így már az is meglepetést keltett, hogy be tudták fejezni a szezont.

A klub megszűnése után a szurkolók maguk vették kezükbe a kezdeményezést, és maguk alapították meg az új DVTK-t. Az első szezont a klub a hetedosztályban kezdte, de a Borsod Volán SE-vel történő egyesülés után az NB II-ben folytatták az idényt. Később a csapat egyesült a Bőcsi csapattal, amiben segítségükre volt az önkormányzat és még számos más támogató is. Így kerültek egy osztállyal feljebb a diósgyőriek. Később még a Monor labdarúgócsapata is Miskolcra költözött, majd az összefogás eredményeként a csapat jó pár év kihagyás után, 2004 májusában visszajutott a magyar labdarúgás élvonalba.

A 2005-2006-os szezon negyedénél ismét edzőt cseréltek Diósgyőrben: Zoran Kuntics lett a befutó, de mivel nem volt meg a megfelelő képesítése, Pajkos Jánossal együtt irányították a csapatot. Télen aztán nem tudták folytatni a munkát együtt, ezért az évadot Pajkos egyedül fejezte be. A szurkolók örömére a 2006-2007-es szezont a mesteredző Csank Jánossal csinálta végig a csapat. Az ősz fantasztikusan sikerült, az 5. helyen telelt a csapat. A szokásos „téli kiárusítás” ugyan nem maradt el, de a meghatározó játékosok nélkül is elég szép eredményt értek el.

A 2007-2008 szezon kezdete előtt Csank mester az utolsó percben a Ferencvároshoz szerződött, és ismét Pajkos János vette át a csapatot. A 10. forduló után még mindig nyeretlen csapat edzőjét elküldték, helyére az új tulajdonossal együtt érkezett Szegedről Vágó Attila. A télen hatalmas takarítást tartottak a csapatnál, az afrikai különítményt „hazaküldték”, és 13 új játékost szerződtettek. A 2008-2009 szezonban Vágó Attila - a gyenge szereplés miatti - menesztése után Sisa Tibor lett a vezetőedző. 2010-ig tartott volna a szerződése, de az anyagi nehézségek miatt 2009 januárjában távozott a csapat éléről. A szurkolók, játékosok, az ügyvezető igazgató, az új szponzor és Káli Sándor, Miskolc polgármestere még aznap este elutazott hozzá Ludányhalásziba, hogy maradásra bírják, de mégis nemet mondott a visszatérésre. Az új edző a tavaszra Gálhidi György lett, de nyáron nem hosszabbították meg lejáró szerződését. A csapat végül a 12. helyen végzett a bajnokságban.

A 2009-10 szezonban a klub fennállása századik születésnapját ünnepelte. A csapat nem tudott megfelelően felkészülni az évfordulóra, mivel 2009. június 30-án Káli Sándor polgármester, Baranyi Sándor tulajdonos és Wicha József vállalkozó megbeszélése után sajtóközleményben tették közzé azt a hírt, hogy a Szeviép - a világgazdasági válságra hivatkozva - kivonul a diósgyőri futballból. Előzetes költségvetési tervezetekből kiderült, hogy a diósgyőri futball százmilliós veszteséggel zárhatja az évet. Sokáig kérdéses volt a bajnokságban való indulás is. Ezután az utolsó percekben közvetve az önkormányzat lett a tulajdonos, és Aczél Zoltán vezetőedzővel indultak neki a bajnokságnak, elkezdték a csapat megerősítését és az adósságok törlesztését. 2009. augusztus 9-én egy Újpest FC elleni meccsen - a DVTK aranycsapatának labdarúgóival - elbúcsúztatták a 40 éves „napos” (keleti) oldali lelátókat, helyére a jubileumra fedett nézőteret terveztek. 2009 telén az átigazolási szünetben, immár harmadjára, ismét Tornyi Barnabás lett a vezetőedző. A régi-új trénerrel fél+egy éves szerződést kötöttek a klubnál, de Tornyi nem töltötte ki az időt, hat forduló után lemondott, utódja az addigi sportigazgató, Tóth László lett, akit öt mérkőzés után Benczés Miklós váltott a szezon végéig. A csapat a 2009-10-es szezon végén kiesett a magyar labdarúgás élvonalából.

A közelmúltbeli sikerek és feljutás az NB I-be

A DVTK a közelmúltban jelentős sikereket ért el a másodosztályban. A DVTK már hetekkel korábban bebiztosította a bajnoki címet, és jövőre az OTP Bank Ligában folytatja a szereplést. Fel sem merülhet, hogy megérdemelt-e a feljutás, hiszen 13 pont előnnyel végzett a második helyezett MTK előtt, emellett rekord mennyiségű pontot szerzett (87), és rekord mennyiségű győzelmet (28) aratott. A bajnokság első és második körét külön-külön is megnyerte, élen végzett a hazai és az idegenbeli tabellán is. De ha a kákán is csomót keresünk, akkor is csak annyit találunk, hogy a 79 lőtt gól "mindössze" a második legtöbb (az MTK 86-tal zárt), illetve a 36 kapott gól is "csak" a második legkevesebb (a PMFC 31-szer állt fel extra középkezdéshez).

A DVTK mögött az MTK jutott fel, míg a Dorog és a Békéscsaba kiesett. A házi gólkirályi címet Lukács Dániel szerezte meg 19 góllal, őt Jurek Gábor 10, Bényei Ágoston és Lőrinczy Attila 5-5 találattal követi. A védelem 1 gól/mérkőzés átlagot hozott, miközben 13 alkalommal megőrizték a saját hálót. A Merkantil Bank Liga idei kiírásában a DVTK Labdarúgó Sportakadémia több növendéke is debütált a felnőttek között. Piros lapot Szatmári Csabának, Oláh Bálintnak és Bárdos Bencének mutattak fel. Az egész bajnokság során 72 830 néző látogatott ki a DVTK Stadionba, ami azt jelenti, hogy átlagosan 3833 szurkoló buzdította a helyszínen a diósgyőri labdarúgókat.

A kezdeti botladozást követően Kuznyecov Szergej érkeztével a Diósgyőr rohamtempóban gyarapította a pontjai számát. A télen igazolt Lőrinczy Attila ötödik gólját lőtte tavasszal. Lukács Dániel pedig a 20. gólt is elérte az idényben. Lukács Dániel 19 góllal szerezte meg a házi gólkirályi címet. Legutóbb Dzurják József szerzett minimum 19 gólt. Az 1985/1986-os idényben 25, egy évvel korábban 28 gólig jutott szintén 38 forduló alatt az NB II.-ben.

Legtöbb mérkőzés: Salamon József és Oláh Ferenc

A DVTK történetében a legtöbb élvonalbeli mérkőzésen Salamon József lépett pályára 375 alkalommal. Közvetlenül mögötte áll Oláh Ferenc, aki 350 alkalommal képviselte a DVTK-t az élvonalban és 63 gólt szerzett.

A DVTK góllövői a Fehérvár (Videoton) ellen

A DVTK és a Fehérvár (korábban Videoton) párharcai során számos emlékezetes gól született. A 82. élvonalbeli DVTK - Vidi párharcra hangolódva tekintsük meg, mely DVTK-játékosok lőtték a legtöbb bajnoki gólt a Fejér-megyei csapat ellen. 1968 óta 57 DVTK-játékos volt eredményes az élvonalban a Videoton csapata ellen. Köztük nyolcan tudtak duplázni: Szabó Levente, Borostyán Mihály, Domokos Béla, Ion Petcu, Szemere Zoltán, Bognár István, Fekete Ferenc és Egressy Gábor, aki ugyebár kétszer is.

Kiemelkedő teljesítmények a Fehérvár ellen

• Egressy Gábor: A többek között Újpesten, MTK-ban, Zalaegerszegen, BVSC-ben és Kispesten is megforduló Egressy két részletben is erősítette a Diósgyőrt. Először az 1998/99-es szezonban, majd a 2004/05-ös évadban. Habár nem sok időt töltött a vasgyári sporttelepen, sikerült maradandót alkotnia. Az első Diósgyőrben töltött szezonjában 17 góljával a házigólkirályi cím is az övé lett, míg a 2004/05-ös szezonban tízszer volt eredményes, a kiírás végén Tisza Tiborral osztoztak a legeredményesebb DVTK-játékos címen. Emellett Egressy az egyetlen Diósgyőr játékos, aki két különböző alkalommal is duplázni tudott a Videoton ellen. 1998 novemberében 2-1-re vezetett a Videoton, és bő 20 perc volt hátra, azonban Egressy 14 perc alatt megfordította a meccset a DVTK javára. 20 év után tudott újra DVTK-játékos duplázni a Királyi Városban, legutóbb 1978-ban Borostyán Mihály vette be a Fehérvár kapuját kétszer. 2005 áprilisában ismét megmentette a csapatot Egressy egy Videoton elleni vereségtől; habár Kuttor Attila révén egy órán át vezetett a Vidi, a budapesti csatár előbb a 73. percben egyenlített, majd három perccel később meglőtte másodikját is.
• Fekete László: Az egész karrierjét a DVTK-ban töltő, varbói születésű támadó 64 bajnoki gólt szerzett a csapat színeiben, ezzel a bajnoki mérkőzéseken szerzett találatok tekintetében a harmadik helyen áll az örökranglistán. Ezen felül hét alkalommal volt a csapat házigólkirálya. A temérdek gólból a Videoton hálójába is fért néhány, szám szerint 3. Első találatát a nyugati piros-kékek ellen 1968 augusztusában lőtte, egy 2-0-s győzelem alkalmával. A miskolci találkozót, ami egyébként a csapat első élvonalbeli győzelme volt a Videoton ellen, 18.000 ember tekintette meg a helyszínen. 1970 márciusában is az ő góljával szerezte meg a vezetést a Diósgyőr a fehérváriak ellen, egy végül szintén 2-0-ra megnyert mérkőzésen.
• Borostyán Mihály: A sajószentpéteri csatár 9 évet töltött a DVTK csapatában, tagja volt a Magyar Kupát kétszer elhódító diósgyőri aranycsapatnak a ’70-es évek végén, és a klub mindenkori NB1-es házigóllövőlistáján a harmadik helyet foglalja el holtversenyben Fazekas Zoltánnal, 55 találattal. 1978 márciusában az ő góljaival nyert 2-0-ra a csapat Fehérváron, ezzel ő lett az első DVTK-játékos, aki duplázni tudott a Videoton otthonában. Harmadik gólját a piros-kékek ellen évekkel később szerezte, 1984 májusában egy fordulatos 4-3-as vereségen.
• Ion Petcu: A román támadó mindössze egy szezont töltött a klubnál, ennek végén a házi gólkirályi címet is elhódította, nyolc találattal. 2021 februárjában ő lett az első DVTK-játékos, aki mesterhármast lőtt a Fehérvár otthonában; fél órával a rendes játékidő vége előtt még 1-0-ás hátrányban találta magát a csapat, a gyulafehérvári csatár azonban 29 perc alatt három gólt lőtt a pályaválasztóknak.
• Novothny Soma: Novothny két különböző szezonban (2015/16, 2016/17) is kölcsönben játszott Diósgyőrben, 50 bajnoki találkozón 12 gólt lőtt. A veszprémi születésű csatár utolsó perces góljával 2016 márciusában 2-1-re verte a DVTK a Videotont, amivel egyike volt azon három csapatnak, akik tavasszal legyőzték a piros-kékeket. Néhány hónap elteltével ismét betalált a fehérváriaknak, egy 2-0-ás győzelem alkalmával az utolsó előtti hazai mérkőzésen a régi Diósgyőri Stadionban.
• Kiser László: A miskolci születésű Kiser három részletben is a DVTK tagja volt; először 1990-től ’93-ig, majd egy kazincbarcikai kitérőt követően 1996-tól három éven át erősítette a csapatot, végül 2001-től további két évet húzott le Miskolcon. 109 NB1-es találkozón nyolc alkalommal volt eredményes, köztük kétszer is a Videoton ellen, ráadásul ugyanabban a szezonban. 1998.06.06-án, a Videoton elleni, máig emlékezetes 4-1-es győzelem alkalmával is bevette a Videoton kapuját bajnoki mérkőzésen.

DVTK játékosok kiemelkedő teljesítményei a Fehérvár ellen

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a DVTK néhány kiemelkedő játékosának Fehérvár elleni teljesítményét.

A DVTK góllövői a Ferencváros ellen hazai pályán

A DVTK-Ferencváros összecsapások mindig különlegesek voltak, tele történelmi pillanatokkal. Most pedig tekintsük meg, mely DVTK-játékosok találtak be legtöbbször a Ferencváros kapujába Miskolcon, illetve hogy góljaik mennyi pontot értek a csapatnak. 1940 óta 48 DVTK-játékos talált be a Ferencváros ellen hazai pályán az NB1-ben.

Top 10 góllövő a Ferencváros ellen (hazai pályán)

1. Oláh Ferenc: A Miskolcon született középpályásról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egész életét a Diósgyőrnek szentelte. A DVTK saját nevelésű játékosa, 1970-ben debütált a felnőtt csapatban, és egészen 1987-ig szerves tagja volt a csapatnak. Része volt az 1977-ben, illetve 1980-ban Magyar Kupát nyerő aranycsapatnak, illetve az 1979-es bronzéremben is nagy szerepe volt, hiszen abban az idényben 3060 percet töltött pályán. A Ferencvárosnak hazai pályán két egymást követő győztes mérkőzésen is betalált: 1976 októberében az ő két góljával állt fel 1-0-s hátrányból a Diósgyőr, majd nyerte meg a meccset 3-2-re, illetve 1978 februárjában Fükő Sándor mellett ő volt a csapat másik gólszerzője a 2:0-ra megnyert mérkőzésen. 350 alkalommal képviselte a DVTK-t az élvonalban - ezzel a második legtöbbet pályára lépő DVTK-játékos Salamon József (375) mögött, és 63 gólt szerzett.
2. Csorba Lajos: 1950 és 1954 között, majd 1955-től 1957-ig volt a DVTK játékosa. 1951 szeptemberében 12 perc alatt kétszer is betalált a Fradinak, ezzel elősegítve a Diósgyőr 3-2-es győzelmét. A szezonban 13 gólt szerző csatárnak ez volt a harmadik duplája az 1951-es idényben, miután a Szeged, illetve az MTK ellen is két gólt lőtt. 1952 októberében Csorba révén szerzett vezetést a Diósgyőr a Ferencváros ellen a történelmi, 3-0-s siker alkalmával. Összesen 25 alkalommal volt eredményes piros-fehérben, 1951-ben a csapat házigólkirálya.
3. Pál: A Nyíregyházán született labdarúgó a Körmendi Építők csapatában kezdte karrierjét, Diósgyőrbe 1958-ban igazolt a Szombathelyi Haladásból. Ő lőtte a DVTK egyenlítő gólját a Ferencváros ellen 1957 novemberében, a végül 2-1-re elveszített találkozón. Ez volt a sportsajtóban Pál I néven ismert játékos második találata, a végül négy egymást követő mérkőzésig tartó gól-sorozatának. Ezen kívül betalált a zöld-fehérek kapujába az 1959 októberében (2-1), és 1961 márciusában (2-0) megnyert bajnoki mérkőzéseken - utóbbi a legutolsó gólja volt DVTK-mezben.
4. Seydi: A szenegáli csatár 2011 nyarán lépett először pályára a DVTK piros-fehér szerelésében, és mindjárt a debütáló mérkőzésén duplázni tudott a Zalaegerszeg ellen. Novemberben az ő fejese nyitotta meg a gólcsapot a 2:3 arányban elveszített rangadón a Ferencváros ellen. Másfél évvel később duplázni tudott a Fradi elleni 2-2-es döntetlenen, ezzel 1976 után az első DVTK játékos lett, aki hazai pályán duplázott a 9. Kerületi brigád ellen, legutóbb Oláh Ferenc volt erre képes. 2013-ig játszott a csapatban, 12 bajnoki találat fűződik a nevéhez.
5. Iván József: Iván József Szolnokról érkezett a csapathoz 1957 nyarán. A Ferencváros ellen hazai pályán két gólt is szerzett, ráadásul mindkettő találat győzelmet ért a DVTK-nak. 1959 júniusában ő lőtte a Diósgyőr második gólját a 3:2-re megnyert bajnokin, amivel a csapat nyolc év után győzte le ismét a zöld-fehéreket az NB1-ben. Nem kellett sokat várni következő találatára, hiszen néhány hónappal később ismét gólt lőtt a Fradinak a 2-1-es győzelemmel végződő találkozón 1959 októberében.
6. Oláh Károly: Az ózdi születésű csatár 1975 és 1982, majd 1985 és 1988 között volt a DVTK tagja. 1978 februárjában ő lőtte a csapat első gólját a 2-0-ra megnyert, Ferencváros elleni mérkőzésen, illetve az 1981 júniusi bajnokin is betalált, amit ugye 3-0-ra nyert a Diósgyőr.
7. Tatár György: A közülünk 2024 áprilisában eltávozó legenda 247 NB1-es mérkőzésen húzta magára a DVTK címeres mezét, és tagja volt a két Magyar Kupát elhódító, és a csapat történelmének legmagasabb bajnoki helyezését elérő aranycsapatnak. A Vasgyári Pályától 500 m-re született középpályás egyébként pont a Ferencváros ellen debütált az élvonalban 1973 márciusában, egy 1-4-re elveszített találkozón. Első gólját a Ferencváros kapujába Miskolcon 1980 júniusában lőtte, a híres 3-0-s győzelem alkalmával. 1952 után verte ismét 3:0 arányban a zöldeket hazai pályán a DVTK. Tatár betalált az 1982 szeptemberi 2-2-es döntetlenen, itt a tizenegyespontról.
8. Füzér János: Tagja volt a DVTK első élvonalbeli csapatának, 1937 és 1944 között játszott Miskolcon. Ő volt az első Diósgyőr játékos, aki Miskolcon gólt lőtt a Ferencvárosnak, ezt az 1940 szeptemberében 6-3-ra elveszített bajnokin tette. Második gólját a már fentebb említett 1942 májusi, első Fradi elleni diadal alkalmával szerezte a mérkőzés 4. percében. Összesen 46 alkalommal iratkozott fel a góllövőlistára a DVTK színeiben, ez az NB1-es örökranglista 5. helyét jelenti.
9. Szurgent Lajos: 1966-tól 1968-ig erősítette a DVTK csapatát. A Békéscsabáról igazolt Szurgent első gólját is a Ferencváros ellen lőtte, az Üllői Úton elveszített 5-1-re végződő meccs alkalmával. 1966 októberében a Ferencváros elleni, 1-0-s győzelemhez is az ő találata kellett. 1968 novemberében is betalált a zöldek kapujába a 2-1-es Fradi-sikerrel végződő találkozón. Ez a mérkőzés egyébként a DVTK-Stadion történelmének legmagasabb nézőszámú bajnokija, 35.000 hivatalos nézővel. Szurgent 1968 novemberében távozott Miskolcról, 76 mérkőzésen 26 góllal tette hozzá magáét a Diósgyőr teljesítményéhez, ezzel holtversenyben az NB1-es örökranglista 11. helyén állt.
10. Turbéki Dezső: A szigetvári születésű csatár 1940 és 1944 között játszott a DVTK-ban. 84 bajnokin 38 gólt szerzett, ezzel az NB1-es házi örökranglistán a 6. helyet foglalja el. A fentebb említett 1942 májusi mérkőzésen az első diósgyőri játékos lett, aki duplázott a Ferencváros ellen. Két találatával - és persze Füzér János góljának köszönhetően - a DVTK első bajnoki győzelmét aratta a Ferencváros felett. Egy hónappal később a Magyar Kupadöntőben is betalált a zöld-fehérek ellen, azonban itt 3:6 arányban veszített a csapat.

DVTK gólszerzők és pontértékük a Ferencváros ellen (hazai pályán)

Az alábbi táblázat részletesebben bemutatja a kiemelt gólszerzők teljesítményét és góljaik csapatra gyakorolt hatását.

tags: #diosgyori #vtk #legtobb #merkozes

Népszerű bejegyzések:

• Friss Információk a Pest Vármegyei Fociról
• A birkózás szabályairól
• A genfi torna Djokovic szemszögéből
• Tudjon meg többet a DVTK Stadion ülőhely-kiosztásáról
• Szurkolói rigmusok és szidalmak