Döntő csaták: Nagy Sándor hadjárata és John Colvin történelemszemlélete
Nagy Sándor, vagyis III. Alexandrosz makedón király hadjáratát az emberiség története során folyamatosan tanulmányozzák és újraértelmezik a történészek. A makedón király Kr.e. 334-től 331-ig tartó keleti hadjáratát annak összetettsége miatt is megannyi szakkönyv, tanulmány és dokumentumfilm elemzi. A hadtörténeti események megértéséhez kiváló támpontot nyújt John Colvin Döntő csaták című műve, amely a katonai összecsapásokat nem csupán győzelemként vagy vereségként, hanem a történelem menetét közvetlenül befolyásoló fordulópontként értelmezi.
Háború az Égei-tengeren
Párhuzamosan Alexandrosz hadjáratával, Memnon ellentámadásba ment át az Égei-tengeren, hogy az itteni görög szigetek elfoglalásával kísérelje meg veszélyeztetni a makedón expedíció tervét. 334-ben a Földközi-tengeren 400 hadihajó állhatott a perzsa király rendelkezésére, ezek nagy részét viszont Fönícia és Ciprus vitorlásai alkották. A következő években Memnón olyan kézzel irányította a hadjáratot, amiből biztosra lehet venni, hogy a kezében összpontosuló flotta nem lehetett jelentéktelen. A flottával visszafoglalta Chiost, Lesbos szigetén Antissa, Mythmna és Eresos városokat, melyek a későbbiekben jó bázisul szolgáltak volna a hadjárat folytatásához.
A háború menete 333 tavaszán fordult meg, amikor Dareiosz Babilónba hívta vissza erőit. A birodalmában minden görög zsoldost, amelyek haderejének alap erejét képezték, visszahívott ide, így a nyugaton lévő perzsa hadvezéreknek is át kellett adniuk zsoldosaikat. Ennek következtében az Égei-tengernél lévő perzsa flotta elvesztette derékhadát, így a további offenzívát folytatni nem tudta.
A perzsa flotta és a zsoldosok szerepe
- Memnón stratégiája: A makedón hátország megtámadása és a zsoldosvezér nyílt harcot kerülő taktikája.
- Pharnabazos kudarca: A zsoldosok kivonása miatt a perzsák többé nem tudtak kezdeményezőként fellépni.
- Agis spártai király akciói: A perzsa pénzügyi támogatással folytatott makedónellenes lázadás Krétán és a Peloponnészoszon.
| Helyszín | Esemény | Következmény |
|---|---|---|
| Mytiléné | Tengeri és szárazföldi blokád | Város eleste, Memnón halála |
| Kréta | Agis és a zsoldosok gyülekezése | Makedónellenes bázis kialakulása |
| Megalopolis | Agis ostroma | Antipatrosz győzelme és a lázadás vége |
A spártai felkelés és a makedón uralom megszilárdulása
Amióta Makedónia egyeduralkodói szerephez jutott a görög városállamok felett, az égei világban a szigeteken különböző oligarchák jutottak hatalomra. Agis spártai király Siphnosban tárgyalt Pharnabazosszal és Autophardatésszel, kérve őket, hogy támogassák Spárta ügyét. A spártaiak egy felkelést akartak kirobbantani a Peloponnészoszi-félszigeten. Antipatrosz végül 330 tavaszán indult dél felé, ahol 40 000 fős hadereje nyomasztó ellenerőt jelentett Agis ellen.
A végső csata egy kisebb sík területen zajlott le, ahol a spártai falanx még egyszer bebizonyította hatékonyságát, és megállította Antipatrosz seregét. A harcban a spártai gyalogság addig harcolt, amíg ki nem merült, de a makedón túlerő végül felülkerekedett. A csata után Spárta mindenfajta védelem nélkül, kiszolgáltatva maradt a korinthoszi szövetségnek, régi hatalmát pedig sosem nyerte vissza.
John Colvin és a döntő csaták jelentősége
John Colvin műve, a Döntő csaták, nem csupán a hadtörténeti tényeket sorakoztatja fel, hanem a győzelem és vereség társadalmi-politikai hatásait vizsgálja. Colvin szerint az a csata tekinthető döntőnek, amely közvetlen befolyást gyakorol a történelem menetére. A könyvben ismertetett példák, mint a szalamiszi ütközet vagy a 20. századi konfliktusok, rávilágítanak arra, hogyan formálta civilizációnkat a hódítás és a katonai erőforrások árapálya.
tags: #donto #csatak #john #colvin
