Dorog Foci: Történelem, Riválisok és a Váci Zentai Emlékezetes Szerepe

A labdarúgás Magyarországon régóta a nemzeti identitás és a közösségi élmény szerves része. A Dorogi AC története is tele van felejthetetlen pillanatokkal, drámai összecsapásokkal és kiemelkedő játékosokkal. Ez a cikk a dorogi futball gazdag múltját, különös tekintettel a Vác elleni rivalizálást és az abban kulcsszerepet játszó váci Zentai teljesítményét tárja fel, miközben kitekintést nyújt a magyar labdarúgás egyéb történelmi eseményeire is.

A Dorog és Vác Rivalizálásának Kezdetei és Történelmi Akadályai

A dorogiak az egyik legősibb ellenfelük, a Vác ellen játszott mérkőzések révén számos történelmi pillanatot élhettek át. A váciak a legrégebbi olyan vetélytársuk a dorogiaknak, akik már a legelső bajnoki évadban, 1919-ben is a Doroggal voltak egy csoportban és jelenleg is csoporttársak. A két csapat mérkőzései a félszázadnyi jubileummal ünnepélyessé is avanzsálódott, azonban a közös múlt felidézése sajnálatos módon nem lehet teljes.

Ennek pedig egyszerű, de szomorú oka a történelem vihartengereinek romboló hatása. Az I. világháború is éppen eléggé próbára tette az országot, ám a versailles-i békeszerződés után hazánkat továbbra is és folyamatos békétlenségek dúlták a trianoni országszabdalástól a Tanácsköztársaság vérgőzös ámokfutásán át az Antant intervenciójáig. Az ország gazdasági helyzete romokban hevert, amely óhatatlanul az élet minden területén válságos helyzetet is eredményezett. Számos egyéb hiánycikk mellett krónikus papírhiányban is szenvedett az ország. Ezért a XX. század második és harmadik évtizedének fordulóján és a huszas évek első éveiben a honi újságnyomtatás csak a legminimálisabb hírszolgálatra korlátozódott. Az amúgy is meglehetősen ritkán megjelenő hírlapokból a sporttal kapcsolatos cikkek főleg kimaradtak, vagy csak felületes, szűkszavú sporthírek fordultak bennük elő. Ennek a sajátosságnak tudható be, hogy a korszakból rengeteg sporttörténelmi mozzanatot szinte örökre a jótékony homály fed. Az egyesületek házi feljegyzései, jegyzőkönyvei valamelyest segíthettek áthidalni az országos médiában fennálló gondokat, ám további országpusztító viharokban, élén a második világháború eseményeivel, még ez az esély is elveszett. Dorogon igazolhatóan a klub sporteredményeinek regisztrálása folyamatosan zajlott. A szakosztályok külön is rendelkeztek szakosztálynaplóval, ám a Dorogot sújtó több hónapos háborús ostrom során számtalan dokumentum veszett oda. Az eddigi 50 tétmérkőzés közül csak 46 találkozóról rendelkezem biztos forrásokkal is alátámasztott adatokkal. Ezáltal csak az említett 46 találkozót vehetjük górcső alá.

A két csapat 22 bajnoki évadban szerepelt együtt - a jelen bajnokság már a 23. a sorban -, amely további négy kupamérkőzéssel teszi ki az 50 mérkőzést. A bajnoki összecsapások négy harmadosztályú évad kivételével, rendre a másodosztályban történtek. Az első két bajnoki mérkőzés eredménye teljesen hiányzik az 1919-20-as évadból. Legelső biztos eredményünk a következő évadból származik, annak is a tavaszi szezonjából, amelynél a Dorog volt a pályaválasztó, tehát az őszi Vácott játszott mérkőzés ebben az esetben is hiányzik. Ugyanakkor az említett dorogi meccsről meglepő módon részletes leírás jelent meg a korabeli Nemzeti Sportban. Az 1921. május elsején Dorogon lejátszott találkozó 3:2 arányú hazai sikert hozott. A mérkőzés elején dorogi szemszögből ugyan egy meglehetősen szerencsétlen esetet követően a Vác jutott előnyhöz, miután Kertész Lajos kapusunk kiejtette a labdát, amit az élelmes vendégjátékos közelről bekotort. Azonban remek játékkal és szép gólokkal előbb Szilas, majd Tonnhauser lévén 2-1-re fordított a Dorog. Közvetlenül a félidő befejezése előtt Stóhl ugrott meg a hazai védők között és egyenlített. Nagy csatában végül a második játékrész derekán megint Szilas lőtt szépségdíjas gólt. A sportújság még arról is beszámolt, hogy olyan hihetetlenül izgalmas és nagyiramú meccs volt, hogy a kétezernyi szurkolósereg lélegzetvisszafojtva szemlélte az eseményeket. Kertész kapus a meccs elején becsúszott hibáját javította, mert a jók között külön lett említve, amelyben kiemelték, hogy többször is ragyogóan és bravúrosan védett.

Emlékezetes Összecsapások és a Váci Zentai Dominanciája

A következő eredmény az 1923-24-es évad tavaszáról, éppen egy 2-1-es idegenbeli meccsről származik, amely bosszúságra is adhatna okot, ugyanis Klotz góljával sokáig vezetett a Dorog, ám előbb egy 11-es góllal egyenlített a Vác, végül pedig a maga javára fordította az állást. Az 1924-25-ös az első olyan évad, amikor végre teljes az eredménylista. Mindkét csapat a hazai meccsét tudta megnyerni. A Dorog 1-0-ra, míg ellenfelünk 3-1-re. Az első igazán komolyabb arányú győzelmünk 1927-ben született, amikor hazai pályán magabiztosan nyertünk 4-0-ra, majd egy 5-2-es siker, mégpedig idegenben a következő évadban. Ez az évad egyben kettős dorogi győzelmet hozott, ugyanis hazai pályán is sikerült nyerni a visszavágón 2-1-re. A korszak leggólgazdagabb győzelmét arattuk Vácott 1932-ben, mégpedig 7:3 arányban.

Némi visszavágásként, a Vác a következő idényben szerezte egyetlen nagyobb arányú győzelmét a mieinkkel szemben. Ez volt a fentiekben említett 4-1-es összecsapás a váciak otthonában. A 21. bajnokijuk hozta a legelső döntetlent, az 1934-35-ös évadban, mégpedig a meddő dorogi támadók miatt. A csapat szinte végigtámadta a hazai pályán játszott meccset, de a jobbnál jobb helyzeteit is elpuskázta, így végül mindkét kapu érintetlen maradt. Közben 1931-ben a Magyar Kupa-küzdelmeiben is megmérkőztek, amely egyben a kupasorozat alszövetségi döntője is volt. Az addigi második legtöbb gólt hozó bajnoki évadnak az 1935-36-os sorozat bizonyult, amikor 12 gól esett a két találkozón. Azonban ebből mindkétszer a váciak jöttek ki jobban, ugyanis mindkét meccsen ők rúgtak eggyel több gólt, így ezúttal nekik sikerült oda-vissza nyerni előbb otthon 4-3-ra, majd Dorogon 3-2-re. Az abszolút nyerő ember ezeken a meccseken a váci Zentai volt, aki a váci pályán játszott mérkőzésen szerzett mesterhármast, míg a dorogi visszavágón is az ő gólja döntötte el az eredményt.

A következő dorogi vizitálásuk alkalmán megismétlődött a 3-2-es győzelmük, pedig a mérkőzés biztos dorogi sikernek indult. A mieink már két góllal mentek, ám kapusunk, Glatzner sajnálatos sérülése megfordította az eredményt. A kapust súlyos vállsérülés miatt le kellett hozni a pályáról és az akkori szabályok értelmében még ilyen esetekben sem volt kapuscserére lehetőség. Ezért az egyik támadónk, Gyömbér állt a kapuba, aki amilyen jó volt csatárnak, annyira nem tudott bevállni vészkapusként. A legnagyszerűbb emlékezetű évad az 1943-44-es volt, amikor a Dorog háromszor is alaposan elkalapálta a Vácot, mégpedig kapott gól nélkül. A két bajnokin előbb idegenben 3-0-ra, a visszavágón pedig 6-0-ra. Ezen felül pedig a Magyar Kupában is összekerültek, de itt is magabiztos 3-0-ás dorogi siker született hazai pályán a nyolcaddöntőben. Ezzel a nagyszerű hármas győzelemmel pedig lezárult a két csapat egymás elleni mérkőzéseinek első nagy fejezete, hiszen legközelebb csak 33 év múlva kerültek össze újfent.

Csapatunk 1977-es NB I-ből való kiesését követően, az 1977-78-as bajnoki évadban találkoztak legközelebb. Mintha csak a váciak a legutóbbi 33 évvel ezelőtti sérelmeiket akarták volna törleszteni ellenük, olyan kellemetlen élményben részesítettek. A Dorog a 4. fordulóban látogatott a váciakhoz listavezetőként, mindhárom előző meccsüket megnyerve, 6:1-es gólaránnyal. A Vác viszont megállította a dorogi menetelést, pedig sokan elkönyvelték már addigra, hogy a mieink biztosan visszajutnak egy évet követően az első osztályba. Vácott azonban kijózanító 2-0-ás vereséget szenvedtünk 6 ezer néző előtt. A tavaszi visszavágó sem az elképzeléseink szerint alakult, miután a mérkőzés elején 11-esből előnybe kerültek vendégeink. Végül nagy hajrát nyitva csak az egyik pontot sikerült megmenteni az 1-1-re végződött találkozón. Bár maradtunk a másodosztályban a váciakkal egyetemben, azonban az akkori egycsoportos NB II-t az évad után szétszedték három csoportra osztva, s míg a mieink a Nyugati, addig a Vác a Közép csoportba lett beosztva.

A Dorogot később átirányították a Közép csoportba, ezáltal az 1981-82-es évadban lettünk megint ellenfelek. Ősszel Dorogon ragyogó mérkőzésen magabiztos 2-0-ás győzelmet arattunk, ám a visszavágón 3-1-re kikaptunk. Ez volt a tavaszi második veresége a csapatnak úgy, hogy Vácra 7 veretlen meccsünket követően utaztunk. Egyben ez volt az egész évadban az egyetlen alakalom, amikor csapatunk három gólt kapott egy meccsen, pedig kettőt sem gyakran tudtak lőni a dorogi védelemnek akkoriban. A bajnokság végén azonban mi örülhettünk, hiszen abban az évben a drasztikus létszámcsökkentés miatt csak az első 5 csapat maradhatott bent a másodosztályban. A váciak roppant szerencsétlenül jártak, mert pontazonossággal végeztek az 5. helyezett Ganz Mávag mögött a 6. Két év elteltével, 1984-ben a Vác visszajutott az NB II-be, majd három évvel később már az NB I-be került, míg a Dorog közben folyamatosan az NB III-ban rostokolt. Jelenleg viszont úgy fest a dolog, hogy a tervek megfeneklettek és sokkal inkább a biztos talponmaradás a közeli jövőt illetően a realitás.

Dorog - Vác Összecsapások Statisztikája (46 mérkőzés alapján)

A két csapat mérlege a fentiekben említettek alapján: 46 mérkőzésből 19 győzelem és 9 döntetlen mellett 18 vereség, 86:66-os gólaránnyal. A kiegyenlítettség ellenére viszont vaskos különbség mutatkozik a gólarányban a mieink javára. Ez annak tudható be, hogy amíg a dorogiak többször is alaposan megszórták ellenfelüket, addig a váciak szerényebben teljesítettek a góllövés terén. A dorogi győzelmek esetén találhatunk a szerzett gólok között 7, 6, 5, többször pedig 4 gólt is, míg a Vác legtöbb gólja egy meccsen 4 volt, az is csak kétszer és kapott gólokkal fűszerezve.

Rekordok a Magyar Labdarúgás Történelmében

A minőségi sport nézők nélkül egészen más, mint zsúfolt lelátok előtt. A Népstadion dupla mérkőzésein regisztrálták a magyar bajnokság legnagyobb nézőszámait. Most arról a napról lesz szó, amikor a legtöbben gyűltek össze a mai Puskás Aréna helyén lévő, de annál nagyobb befogadóképességű stadionban. Az indok egyszerű: március 27-én vívták azt a bizonyos találkozót, 1955-ben, vagyis néhány hónappal az ezüstérmet hozó világbajnokság után. Puskás Ferenc is pályára lépett a 98 ezer néző előtt megrendezett összecsapáson. Ezen a napon 13.45-kor kezdődött a Bp. Dózsa-Dorog előmérkőzés, majd 15.30-kor a fő mérkőzés. Gyönyörű, napos időt hozott az a vasárnap. A szocializmus alapjait heti hat napban, gőzerővel lerakó dolgozók közül így aztán sokan döntöttek úgy, hogy a pihenőnapjukat focimeccsen töltik. Akkor még csak bő másfél éves volt a Népstadion, sokan talán éppen ezen a nyárias napon jutottak el először oda. 1955-ben ez volt az első fociesemény ott. Nem kellett regisztrálni a belépőkért, nem kellett különböző igazolványokat mutogatni, csak odaadni a pénzt a jegyárusítóknak. Természetesen hosszú sorbaállás után. A Képes Sport „verselője", Kolozsvári Gyula ezt így fogalmazta meg anno: „Körös-körül, véges-végig a Stadion tájékán jegyvásárlók torlaszolták az utcák forgalmát."

Csak jöttek és jöttek az érdeklődők a szocialista betonmonstrumba. Mikor az újpesti és a dorogi csapat elkezdte a meccsét az állóhelyi részek már szinte teljesen megteltek, és az ülőhelyekre is érkeztek rendesen. Ez nagyjából 60 ezer nézőt jelentett. Majd a találkozó során a további helyek is megteltek. Így az 1-0-ás dorogi győzelmet jelentő Molnár-gólt a 88. percben már 98 ezren látták. A lefújás után a két csapat játékosai gyorsan lejöttek és azonnal átadták a helyüket a fő mérkőzés szereplőinek. Soha ekkora tömeg nem volt Magyarországon bajnoki találkozón, mint azon a Bp. Honvéd-Bp. Kinizsi rangadón! Mivel ma már mások a biztonsági előírások bizton állítható, hogy soha nem is lesz. A hatodik fordulóban vívták a találkozót, mert akkor éppen tavasz-ősz rendszerben zajlott a pontvadászat.

A Honvéd rosszul rajtolt, 5 mérkőzéséből egyet elveszített, egyen döntetlent játszott. Az akkor Kinizsinek hívott Ferencváros viszont még veretlen volt, öt találkozójából négyet megnyerve második helyen állt a 100%-os, akkor Vörös Lobogónak nevezett MTK mögött. A Kinizsi szakosztályvezetője, Ónody Lajos a sajtón keresztül a következőket üzente csapata drukkereinek: „Szeretnénk győzni, de helytelen lenne, ha egyes szurkolóink megfeledkeznének magukról, akár örömükben, akár bánatukban. Ez épp' annyira elítélendő lenne, mint az, hogy egyesek máris bajnokságot várnak a csapattól. A jobbtól kikapni sohasem szégyen és el kell ismernünk, hogy a Bp. Honvéd csapata jelenleg nagyobb tudású, mint a mienk." A Honvéd hamarosan összeszedte magát, és a folytatásban úgy szerepelt, ahogy játékosai képessége alapján az várható volt, és megvédte a bajnoki címét. 26 mérkőzésen 99-szer voltak eredményesek Puskásék. 24 meccsen lőttek gólt, ezen mérkőzésen kívül csak a Pécsi Dózsa elleni egyik mérkőzésen maradtak gólképtelenek. A Bp. Dózsa elleni két meccsen pl. 13-szor találtak a kapuba. A Kinizsi elleni júniusi „visszavágó" 4-4 lett. Azt a meccset viszont „csak" 65 ezer néző látta.

A Magyar Kupa Történetének Mérföldkövei

Az angol FA-kupa mintájára 1908-ban határozta el az MLSz a magyar nemzeti kupaküzdelem létrehozását. Az első találkozóra 1909. november 21-én került sor, a Litographia 2:1-re legyőzte a VAC együttesét. Az első döntőt három részletben játszották le az MTK és a BTC labdarúgói. Az első találkozó 1:1-es döntetlenre végződött, a megismételt finálé október 2-án a 80. percben 2:1-es vezetésnél félbeszakadt, az utolsó tíz percet november 21-én játszották le. A sorozat először 1911 és 1921 között az 1. világháború miatt szünetelt, 1923-1924-ben a párizsi olimpia miatt nem írták ki. Az 1925-1926-os évadban a profizmus bevezetésének évében csak amatőr csapatok indulhattak rajta. 1945-től 1951-ig ismét nem rendezték meg, elsősorban a 2. világháború miatt, csak az 1951-1952-es évadban írták ki ismét. Az 1955-1956-os kiírás a forradalom miatt szakadt félbe, a döntőjét csak 1958-ban rendezték meg. Újabb hat év szünet után 1964-től indult újra, azóta minden esztendőben megrendezik, csak 1970-ben nem rendeztek döntőt a futballnaptár őszi-tavaszi rendszerre visszaállítása miatt. Az első ezüst trófeát 1923-ban készítették el, az első két győztes (MTK, FTC) kapott egy-egy replikát. Az MTK-é eltűnt, azt 2009-ben egy aukción vásárolta vissza a szövetségnek a szervezet akkori elnöke.

Egyéb történelmi pillanatok a magyar labdarúgásból: A Perecesi NB I-es Csapat

Pereces kis bányatelep volt Miskolc mellett, majd Miskolcon belül, mert 1950-ben a nagyvároshoz csatolták. Ám hetvenöt éve még önállóságot élvezett, és az NB I-ben játszott, miután a Szegedi Tisza elleni drámai osztályozón felkerült az élvonalba. A perecesi meccset - 5000 lelkes szurkolójuk előtt - 4-2-re a borsodiak nyerték, ám a visszavágón már 3-0-ra vezetett a szegedi együttes, aztán a 84. Az NB I-es átlag nézőszám Perecesen 1960-at tett ki, de a Ferencvárost hatezren várták a hivatalosan négyezres kapacitású helyi sporttelepen, amelyen fű nem nőtt, mert az első osztályú kiscsapat pályája salakos, a korszellemnek megfelelően vörös volt. A bányász labdarúgók között pedig egész dinasztiák akadtak; Futóból és Polczból például hármat is számláltak, közülük Futó II Jenő az NB I 1946-1947-es évadában mind a 30 meccsen játszott, míg Polcz II Jenő csupán egyetlen mérkőzést mulasztott a harmincból. Kettő volt Zentaiból, András (25) és István (10), ahogyan Salamonból is, Zoltán (28) és András (10).

De sok baj volt vele: hol a partdobás akadt el a pályára behajló faágban, hol összedőlt a kapu, ahogyan az 1947. A nagyobb neveket persze az FTC vonultatta fel, még úgy is, hogy Rudas, Kéri és Mike sérüléssel bajlódott. A zöld-fehérek ebben az összeállításban futottak ki a Futókkal együtt: Henni - Káldi, Kispéter - Hernádi, Csanádi, Lakat - Korányi, Gyulai, Szabó, Sárosi dr., Gyetvai. A rendezők azon nyomban a pályára rohantak reparálni, és tizenhét perc elteltével a kapu újra állt. Ám Várszegi Rezső játékvezető már a malőr pillanatában véget vetett a meccsnek, mondván: „Ha összedől a kapufa, a mérkőzést le kell fújni. Ezzel szemben Czeizler Sándor, az észak-magyarországi szövetség elnöke a kapufát a helyreállítás után teljesen szabályosnak találta, és úgy vélte: a mérkőzést mindenképpen folytatni kellett volna. Nagy László, az FTC elnöke nem bánta a páratlan kimenetelt: „A szerencse sietett a segítségünkre a kapu összeomlásában. A szokatlan eset aztán bohózatba fordult, mert az MLSZ a találkozó újrajátszását rendelte el azon az alapon, hogy negyven perc még hátra lett volna, azaz senki nem tudhatja, milyen eredménnyel zárul a másfél óra, ha nincs az egyedi gikszer. A pótmérkőzést május 21-én meg is rendezték Perecesen, s a másfél óra ezúttal kapuaffér és gól nélkül telt el. Közben azonban fellebbezett a Pereces, az újabb tárgyalást május 22-re tűzték ki. Az újrajátszás másnapján a szövetség immár a vidéki klubnak adott igazat, és az eredeti 3-0-t ismerte el hivatalosnak. E döntés ellen öt klub - a Dorog, a Győri ETO, a Szolnok, az Erzsébet-Soroksár és a Szentlőrinc - közös beadványban tiltakozott, elvégre egyikük sem akart kiesni.

tags: #dorog #foci #zentai #lajos

Népszerű bejegyzések:

• The Legacy of Zsuzsa Koncz
• MOL Magyar Kupa közvetítések
• Felkészülési mérkőzések jegyvásárlás
• A klub tulajdonosai
• Versenykiírások Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében