Dunaferr és a Hypo Niederösterreich összecsapásai: Egy korszak drámai pillanatai
A magyar nőikézilabda-bajnokság történetében először csatlakozhatott egy osztrák élcsapat, a Hypo Niederösterreich a honi ligához. Az osztrák klub fő indokként azt hozta fel, hogy otthon egyetlen csapat sincs, amely megszoríthatná az együttest, márpedig így a fontos nemzetközi szereplés előtt képtelenek kellően motiválni a kéziseket. A magyar szövetség megvitatatta a javaslatot, s végül úgy határozott, elfogadja az osztrák ajánlatot, a színvonal emelkedésével magyarázva a döntést.
A Hypo magyarországi szereplése és a kezdeti súrlódások
A Hypo Niederösterreich együttese hat fordulón van túl eddig a magyar nőikézilabda-bajnokságban, de három veresége közül kettőt továbbra sem tudott megemészteni. A Győr elleni, elhalasztott mérkőzés után a Hypo annak rendje és módja szerint el is páholta az ellenfeleket (Békéscsaba, Kőbánya-Spartacus, FTC), majd az ötödik fordulóban meglepetésre kikapott Esztergomban. Három nappal később a Dunaferr vendégeskedett Südstadtban, s győzött magabiztosan 29-21-re. Ez a hazai zakó utáni tiltakozásuk nyomán összeült az osztrák és a magyar szövetség közös játékvezetői bizottsága.
Török Péter, a magyar testület elnöke az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a bírók munkája nem volt tökéletes, egyformán tévedtek mindkét csapat kárára, de ítéleteikkel nem befolyásolták a 29-21-es dunaújvárosi sikert. "Olyan fokú részrehajlás, mint amilyet Gunnar Prokop, a Hypo menedzsere jelzett, nem történt" - hangsúlyozta Török Péter. Közben szombaton, Hódmezővásárhelyen is elbukott az osztrák csapat, s a visszalépés gondolatát ezúttal is a sajtó tudomására hozta. A Délmagyarorszáknak nyilatkozva Kovács Ferenc, a Hypo NÖ technikai igazgatója a Jancsó, Marczinka bírókettőst okolta az újabb kudarcért: "Gunnar Prokop még nem tudja az eredményt, de nemsoká telefonálunk neki és elmondjuk. Ha megtudja, hogy megint irreális körülmények között kaptunk ki, szinte biztos, hogy visszalépteti együttesét bajnokságtól."
Gunnar Prokop menedzser is megszólalt, aki elmondta, csapatának szüksége van a globalizációra, ugyanis húsz év óta egyetlenegy vereséget sem szenvedett együttese a hazai bajnokságban. "Higgyenek nekem, az osztrák liga rossz, amatőr, a szövetség és a csapatok cselekvésképtelenek" - állította a sportvezető. Sinka László elmondta: "A bajnokság mind a tizenkét csapatára egyformán érvényes és kötelező szabályok vannak, a Hypo nem élvezhet semmilyen előnyt. Természetesen normális, ésszerű javaslat elől nem zárkózunk el, de egyrészt ultimátumot senkitől sem fogadunk el, másrészt nem mi hívtuk őket, ők kérték, hogy vendégként részt vehessenek az általuk a világ legerősebb bajnokságának tartott NB I-ben." Hozzátette, hogy ha a Hypo kilépne, felrúgná a megállapodást, amire a saját szövetségének is lenne egy-két szava, nem beszélve az EHF-ről, és erkölcsi hátrány mellett komoly anyagi kár is érné.
A Dunaferr felemelkedése: Dunaújváros sporttörténete
A Dunaferr igazi aranykora ekkor kezdődött, és ezúttal is a női kézilabda-csapat járt elöl. Az 1950-ben alapított Sztálinvárosban rögtön két klub alakult meg, a Dunai Vasmű Építők és a Dunapentelei Vasas. A rendszerváltás is úgy jött el, hogy semmi sem utalt a későbbi sikerekre. A női kézilabda-szakosztály más utat járt be, ott a vezetők tudatosan építettek fel évek alatt egy ütőképes csapatot. Kocsis Erzsébet még a 80-as évek végén igazolt a klubba, ahol már ott volt Meksz Anikó, később érkezett Siti Beáta, Mátyás Auguszta. A szövetségi kapitányi posztot is betöltő Laurencz László edzette csapat az EHF-kupában, a döntőben a német Lützellinden ellen a kétgólos hátrányt sikerült ledolgozni a hazai visszavágón, és 49-43-as összesítéssel Dunaújvárosba került a kupa.
A 95/96-os szezon aztán több szakosztályban is nagy változásokat hozott. A női kézilabdázók leigazolták Zalaegerszegről a szerb Bojana Radulovicsot, aki a Dunaferr legnagyobb sztárja lett a következő években. Az ekkor már Zsiga Gyula edzette együttes 97/98-ban mindent megnyert, ahol elindult. Százszázalékos mérleggel hozta első bajnoki címét, két góllal múlta felül a szekszárdi kupadöntőben az FTC-t (23-23 után 26-24), és végigment az EHF-kupában is, a döntőben a Besztercebányát győzte le (összesítésben 60-49). Zsiga Gyula így emlékezett: "Csapatunk az elmúlt időszakban nagyon sokat fejlődött, erősödött, ennek köszönheti a sikersorozatot. Előbb még a csapat előtt állt Szekszárdon a Ferencváros elleni Magyar Kupa-döntő, amelyet az újvárosiak büntetőkkel megnyertek."
A legendás Bajnokok Ligája elődöntő: Dunaferr vs. Hypo (1999)
Bár többnyire szép emlékeket idéz a kilencvenes évek második fele a magyar női kézilabdázásról, azért nem minden évben nyert Bajnokok Ligája trófeát magyar klubcsapat, mint manapság a Győri Audi ETO KC. Sőt, 1999-ig már tizenhét év telt el a Vasas BEK-diadala óta, s bár az angyalföldi együttes 1993-ban és 1994-ben is döntőt játszott, mindkétszer a Hypo Niederösterreich emelhette magasba a kupát. Így különösen nagy súlya volt az 1998/99-es szezon Bajnokok Ligája elődöntőjének, ahol újra a címvédő osztrák Hypo Niederösterreich volt a Dunaferr ellenfele. Az első mérkőzésen 24-20-ra kikaptunk Bécsben. 1999. április 18-án is csak titkon remélhettük, hogy a Dunaferr képes lehet valamiféle bravúrra a Gunnar Prokop vezette sztáralakulat ellen, amely a BL-elődöntő első meccsén 24-20-ra nyert Bécsben. Magabiztosan érkezhettek tehát a dunaújvárosi visszavágóra a négygólos előny birtokában.
A visszavágó előtti nehézségek és a mérkőzés drámája
A Dunaferrt az ág is húzta: Bojana Radulovics műtétje után a lelátóról nézte találkozót, Balogh Beatrix megsérült az utolsó előtti edzésen, és a bemelegítés alatt is még sántikált, Siti Beáta bokája aláfordult az első félidő végén. Az akkor éppen Kovács László által edzett osztrák sztáralakulatot abban az időben ritkán győzték le öt góllal, legfeljebb akkor, ha mindez a továbbjutását nem fenyegette. A visszavágó előtt azonban mintha valami lett volna a leveőben, még akkor is, ha a sérült Radulovics nem játszhatott. Először került sor kézilabda-mérkőzésre az újvárosi Jégcsarnokban, négyezer őrjöngő néző előtt, és a feszültséget nem viselte mindenki jól.
A Dunaferr sokáig szenvedett, a szünetben két góllal vezettek az osztrákok, és a vége előtt tíz perccel is 20-20 volt az állás. Nem sok jel mutatott arra, hogy magyar örömünnep lesz a vége. Majd jött Siti Beáta, Mátéfi Eszter, no meg a fenomenálisan védő Farkas Andrea, a rendes játékidő vége előtt hét másodperccel pedig 23-20-as újvárosi vezetést mutatott az eredményjelző, amikor Mátéfi hetest lőhetett. Az erdélyi születésű, világbajnoki ezüstérmes és olimpiai bronzérmes klasszis addig ötből ötöt lőtt be, és a hatodiknál sem hibázott. 24-20, teljes „meccsnull” lett a rendes játékidő vége, így a döntőbe jutást büntetők döntötték el. Az első öt sorozatot követően 4-4 volt az állás. Ekkor már egy hiba akár végzetes is lehetett.
Karkut a felső lécre pattintott, de Balogh nem tette fel az i-re a pontot. Morhammer bevágta, előny a vendégeknél, így óriási súly nehezedett Simics Juditra, de ő elbírta. Vaszkova rettenetesen rosszul, fölé lőtt. Mátéfi másodszor állt oda döntő helyzetben, négyezren skandálták a nevét, de ez sem volt elég. Farkas ezt követően kitalálta Bozsovics gondolatát, és jött Takács Gabriella. Egy lövő csel, aztán még egy, lendült a kar - és a labda ott táncolt a hálóban! Takács Gabi pedig futásnak eredt. Nyomában az egész csapattal, fülében ezrek örömittas ordításával. A Dunaferr kiejtette a hétszeres BEK-győztes, verhetetlennek hitt Hypót a BL elődöntőjében!
EHF Kupa döntő 1998 Dunaferr
A Prokop-Szabó incidens
Óriási perpatvar támadt abból, hogy a csalódott és feldühödött Hypo vezér, Gunnar Prokop nekiesett a Dunaferr elnökének, Szabó Józsefnek. A magáról megfeledkezett osztrákot a biztonságiak választották le a magyar klubvezetőről, a dolog természetéből fakadóan némi lökdösődés kíséretében. A Hypo Niederösterreich ráadásul óvott is, mivel a klub véleménye szerint egy óra-visszaállítás miatt 12 másodperccel tovább tartott a meccs. Az óvást elutasították. A Dunaferr 100 ezer schillinges büntetést kapott, egy vétkesnek talált rendezőt és Szabó József klubelnököt pedig egy évre eltiltották az egyesület nemzetközi mérkőzéseinek látogatásától. Az EHF korifeusainak döntése alapján Gunnar Prokopot ártatlannak vélték.
A Bajnokok Ligája győzelem és a Grand Slam
A Krim Electa Ljubljana elleni döntő ehhez képest - kis túlzással persze - izgalommentes volt. Az itthoni 25-23-as győzelem után a szlovén fővárosban csupán egyszer állt vesztésre Zsiga Gyula együttese, amikor a hazaiak 11-8-ra vezettek. A vége 26-26 lett, a Dunaferr pedig Bajnokok Ligája-győztes! Napra pontosan tíz éve, 1999. május 16-án játszotta a Bajnokok Ligája-döntő visszavágóját a Dunaferr nőikézilabda-csapata, amely a hazai kétgólos siker után Ljubljanában 26-26-os döntetlent ért el, s a Vasas 1982-es diadala után második magyar női csapatként lett Európa legjobbja.
Visszaemlékezések a BL-sikerre
"Csupa szép és jó emlékeim vannak a tíz évvel ezelőtti időszakról" - kezdte a visszaemlékezést Zsiga Gyula, a csapat akkori szakvezetője, akit Montenegróban értünk utol telefonon. "Olyan éveket éltünk meg együtt a csapattal, amely során minden sikerült, két éven keresztül mindent megnyertünk. Azt hiszem, erre lehet azt mondani, hogy jókor voltunk jó helyen." Zsiga szerint megkönnyítette a munkát, hogy világszintű csapat és világszínvonalú háttér állt rendelkezésére. "Úgy kezdtük a munkát 1998-ban, hogy egy trófeát nyerjünk a szezon során. Ehhez képest bajnokok és kupagyőztesek lettünk, s diadalmaskodtunk az EHF-kupában is. Ezek után a következő évadra már kimondva kimondatlanul is az volt a klubvezetés célja, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé jussunk. A döntőről még mi magunk sem álmodtunk. Aztán ahogy meneteltünk, úgy jött meg az étvágyunk."
Hasonlóképpen emlékszik vissza a történésekre Siti Beáta is, aki elmondása szerint Európa akkori legjobb csapatában szerepelt, olyan közösségben, amelyre pályafutása során sehol máshol nem volt példa. "A Krim Ljubljana elleni finálé sem volt könnyű, hiszen a sorozatot végig úgy vívtuk meg, hogy Radulovics Bojana sérült volt, s bár a döntőben játékra jelentkezett, erővel sem nagyon bírta, így kevés lehetőséget adhattam neki. Ráadásul Balogh Beatrix is sérülten vállalta a szereplést."
A Grand Slam és egy korszak vége
A Dunaferr 17 évvel a Vasas győzelme után nyerte meg a BEK-et, úgy, hogy először indult a sorozatban. A klub összesen öt szezon alatt valamennyi nemzetközi kupát hazavitte, és mindegyik sorozatban első nekifutásra tudott győztes lenni. A slusszpoén még hátra volt: 1999 szeptemberében a Viborgban rendezett európai Szuper-kupa-döntőn az EHF-kupa győztes dán házigazdát, a Viborg HK együttesét és a KEK-címvédő norvég Baekkelagetset egyaránt 28-27-re győzte le a Dunaferr, így lett teljes a Grand Slam. Az európai Szuper-kupa siker egyszersmind egy korszak végét is jelentette, hiszen a Dunaferr az 1999/2000-es szezon után már nem tudta megismételni ezt a parádés sorozatot.
Bár 1995-99 között négy év alatt a csapat a Bajnokok Ligáját, a Kupagyőztesek Európa Kupáját, az EHF-kupát és az európai Szuper-kupát is elhódította, a játékosok közül - és a címek kapcsán a magyar kézilabdázók összességét nézve - egyedül Siti Beáta volt tagja valamennyi együttesnek. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, ám jól jelzi a magyar női kézilabdázás akkori erejét, hogy a mindent besöprő együttesben mindössze „másfél” külföldi szerepelt: az 1999-ben magyar állampolgárságot szerző, később magyarként olimpiai- és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes, mindhárom nagy világversenyen gólkirálynő, kétszer a világ legjobbjának választott, és a határ mentén magyarok között (is) felnövő Bojana Radulovics; valamint a második számú kapusnak számító szlovák Marianna Hamerliková.
A sikerek utáni hanyatlás és a tragédia
A női kézilabdacsapat még kétszer, 2003-ban és 2004-ben is bajnok lett. A nemzetközi kupákban háromszor is a rettenetesen erős Slagelse ütötte el a sikerektől Radulovicsékat: 2003-ban az EHF-kupa döntőjében, a következő két szezonban a BL elődöntőjében volt jobb a dán együttes. Az önállósodott női kézilabdásoknál tragédia okozott törést: 2005 januárjában a világklasszis beállós, Kulcsár Anita autóbalesetben meghalt, amit a csapat nem tudott feldolgozni. Az elbukott bajnoki cím egy adminisztratív hibán is múlott, a Kulcsár halála miatt halasztott meccseken pályára lépett az a Fauszt Éva, aki az eredeti időpontokban még nem rendelkezett érvényes játékengedéllyel, amiért négy pontot vontak le a klubtól.
Bába Mihály keseregve mondta: "Nagyon nehéz ezt végigélni, látni, hogy semmivé válnak a korábbi sikerek. Korábban BEK-győzelmet ünnepeltünk, most meg nincs fizetésünk, és a bent maradásnak örülhetünk."
tags: #dunaferr #hypo #a #meccs
