A Dunaferr Labdarúgócsapatának Története és Bajnoki Diadala

A magyar futballtörténelemben Dunaújváros labdarúgócsapatának története tiszta lenyomata a kor politikájának, hiszen alig van még egy bajnokságot is nyert klubja a magyar futballtörténelemnek, amelynek ilyen erős lenne a kapcsolata a város gyökereivel. Dunaújváros sportja azokban a napokban fogantatott, amikor 1949 novemberében néhány férfi - a sárban mélyre süppedő csizmákban - bejárta a pentelei fennsíkot. Akkor még csak kevesen tudták, és még kevesebben hitték, hogy itt húsz esztendő múlva virágzó város áll majd.

A Dunaújváros és a Labdarúgás Kezdetei

Az 1949 végére tehetőek, amikor is a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége döntést hozott egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart. A kezdetben Mohács környékére álmodott beruházásnak a megromlott magyar-jugoszláv kapcsolatok miatt új helyszínt kerestek, így esett a választás a Mezőföldi-plató szélén álló településre: az első ötéves terv legjelentősebb beruházásaként kezdődött tehát az új város - akkori nevén Sztálinváros - építése, melynek neve - 1961-től - Dunaújváros.

A Sztálin vasműből Dunai Vasmű, majd Dunaferr Rt. lett. Az 1950-ben elsőként felállított barakkokkal, az első, alapozáshoz megásott árkokkal szinte egyidőben hasítottak ki egy futballpályányi földdarabot a mai Barátság városrészben, majd hozzákezdtek a Központi Sporttelep építéséhez. Az "Új születik" című nyitó írás feleleveníti a város sportéletének hajnalát is, miszerint 1951-ben már rendszeresen sportoltak a vasmű és a város építői. Ugyancsak 1951-ben 2000 dolgozó szerzett MHK-jelvényt, és két sportegyesület is hívogatta a sportolni vágyó fiatalokat: a Sztálin Vasmű Építők, meg a Sztálinvárosi Vasas. Dunaújváros sportjának ez a két őse, amelyek azonban egy szülőhöz kötődtek: az épülő Dunai Vasműhöz.

Gerő Ernő 1951 őszelőjén javasolta Rákosinak, hogy az iparkomplexumot Sztálinról nevezzék el. Ennek fényében 1951. november 7-én Sztálinvárosra változtatták át Dunapentele és Sztálin Vasműre a Dunai Vasmű nevét. Ugyanakkor már az ötvenes évek előtt is volt futball élet a városban - Dunapentelei KSK néven létezett egy egyesület, de ez nem számított a dunaújvárosi csapat jogelődjének.

A Labdarúgócsapat Megszervezése és Névváltozásai

1951-ben már megalakult a Dunaújvárosi Vasmű Építők SE, majd a Dunaújvárosi Kohász jogelődje, a Dunapentelei Vasas is. Az év őszén felsőbb utasítás alapján hozzáláttak egy labdarúgócsapat megszervezéséhez is. A játékosok adminisztrációs átigazolásával Sztálinvárosba érkeztek labdarúgók, többek között a Budapesti Bástyából, a Budapesti Dózsából, a Csepeli Vasasból és Szegedről. A létrehozott csapatot az NB II-be sorolták be. A kimondott cél az NB I elérése volt, ami sikerült is: a Sztálini Vasmű Építők osztályozón jutott fel az első osztályba.

Az 1952-ben alapított, akkor még Sztálin Vasmű Építők létrejött csapat egy évvel később, már Sztálinvárosi Vasas SK néven be is mutatkozhatott az élvonalban, de a szezon végére ki is estek. Az immár Orczifalvi István által irányított legénység 1953-ban, elsősorban kitűnő őszi szereplésének tulajdoníthatóan, a tavaszi hat ponthoz további tizenhármat szerezve, a 12. poszton zárva, különösebb gond nélkül maradt benn az NB I-ben.

Ugyanakkor 1954-ben - már Sztálinvárosi Vasmű Építőkként - katasztrófafutballal lett utolsó és simán kiesett. Ekkor a legelső martinkemence beüzemelése és az első csapolás után felülről elrendelt sportkörcserét hajtottak végre: a Sztálinvárosi Vasmű Építőket visszasorolták a megyei másodosztályba, helyére az NB II-be a megyei másodosztályú Sztálinvárosi Vasas került.

A klub az évtizedek során számos névváltozáson esett át, melyek hűen tükrözték a város és az ország politikai-gazdasági változásait:

Fellendülések és Visszaesések a Rendszerváltásig

Az ’54-ben bekövetkezett kiesést követően a gárdára ingázás várt az első és a másodosztály között, egészen az 1989-es rendszerváltásig. Jávor (Jakube) Pál irányításával 1965-ben a DKSE visszamesterkedte magát az NB I-be, ami bő évtizedig a drukkerek vágyálma volt csupán. 1971-ig bent tudott maradni, közben Palicskó Tibor a 8. helyig kormányozta sajkáját 1968-ban, mely a klubtörténet addigi legjobb pozíciója volt. A Kohász pár szép eredményt ért el nemzetközi vizeken is, 1967-ben például 3:0-ra legyőzte a Sturm Grazot Stájerországban, 1:0-ra az Union Berlint, 4:2-re a Rot-Weiss Erfurtot odahaza.

A hetvenes évek második felében a Kohász megvetette a lábát az NB I-ben. 1971-től számítva öt évadot az NB I B-ben töltött, majd 1976-ban Palicskó Tibor vezényletével megnyerte a második ligát, és újfent jegyet váltott az élvonalra. Öt esztendő jutott neki a legjobbak futamán, 1978-ban szert tudott tenni a 7. helyre, legendáriumában korábban nem volt értékesebb pozíció. Liftezés következett praxisában az I. és a II. liga között: 1986-ban feljutott, 1987-ben megbukott, 1988-ban visszakapaszkodott, 1989-ben „sikerült” megint kiesnie. Úgy tűnt, folytatja pendlizését a két szint között, aztán a DVSC-vel vívott osztályozót 1990 kora nyarán elrontotta.

A Dunaferr SE Előtti Jelentős Játékosok

A klub története során több játékos is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Kotász (Gottlieb) Antal volt az első sztálinvárosi, aki bekerült az A válogatottba, 1954. szeptember 19-én játszott először az Aranycsapatban. Oláh József, a vecsési születésű centerhalf ligaválogatottságig vitte. Formaggini Károly, az olaszos hangzású nevű labdarúgó megbízhatóságáért, lelkiismeretességéért tisztelték, 129 első ligás találkozóján öt gólt szerzett. ifj. Lengyel Ferencnél többször senki sem viselte NB I-es mérkőzésen az egylet uniformisát, 177-szer öltötte magára, és a fellépésein 37-szer volt eredményes. Kuti László, a technikás balszélső, a második, akit a piros-fehér sor delegált a válogatottba, viszont az első újvárosi, aki gólt szerzett nemzeti tizenegyünk dresszében, 1979. szeptember 12-én bevette Dusán Kéketi hálóját.

A Diadalmas Dunaferr SE Korszaka

A rendszerváltást követően több magyarországi klub is anyagi gondba került, de szerencsére a dunaújvárosiakat ez nem érintette. Eközben a labdarúgó csapat a kilencvenes években a másodosztály élcsapatainak egyikének számított, és a várva várt feljutás végül az 1997/98-as szezonban be is következett. Az élvonalban már az egykori Fradi játékos, Varga Zoltán irányította a gárdát, aki elhozta a Fraditól Dejan Milovanic-ot, Igor Nichenko-t és Zavadszky Gábort - ezzel a trióval gyakorlatilag a későbbi bajnokcsapat alapjait rakta le. De hiába a rekordot jelentő 5. helyezés, a szezon végét már Varga Zoltán segédje, Ebedli Zoltán vezényelte le, majd a következő szezonra Egervári Sándor lett a vezetőedző, akit a bajnok MTK-tól küldtek el. Egy valami közös volt Egerváriban és Vargában: az újonnan érkezett edző is három játékost szerzett meg az általa jól ismert klubtól.

Az 1999/2000-es Bajnoki Diadal

Az 1999/2000-es szezonban az Egervári Sándor által irányított Dunaferr SE felért a magyar foci csúcsára, és mindössze 1 bajnoki vereséget szenvedve a magasba emelhették a bajnoki trófeát. Egervári irányításával a gárda meg sem állt a bajnoki címig, mindezt úgy, hogy a legtöbb szerzett- (máig rekordnak számító 79 gól) és a legkevesebb kapott gól (23) mellett csupán egyszer hagyták el vesztesen a pályát.

2000. május 13-án szerezték meg a Dunaferr labdarúgói a bajnoki címet, miután Orosz kettő, Zavadszky és Nicsenko egy-egy góljával 4-1-es sikert arattak a címvédő MTK otthonában. Ezzel a győzelemmel három fordulóval a labdarúgó-bajnokság befejezése előtt, matematikailag behozhatatlan előnyre tett szert legyőzött ellenfelével szemben a Dunaferr. Ezzel pedig a Nagyváradi AC, a Rába ETO és a Vác után negyedik nem fővárosi klubként szerzett aranyérmet, ami aztán az első és utolsó is volt labdarúgásban a klub életében. A Dunaferr már bajnokként hátralévő három meccsét is megnyerte a Győr, a Nyíregyháza és a Diósgyőr ellen, így tizenhat ponttal előzték meg a második MTK-t, egy vereség, hét döntetlen mellett huszonnégy győzelmet arattak.

A Bajnoki Címet Eldöntő Mérkőzés

A második helyen álló MTK elleni találkozó jegyzőkönyve szerint az azóta tragikusan elhunyt Zavadszky Gábor Tököli passzából szerezte meg a vezetést a 12. percben, Orosz a félidő előtt kettőre növelte az előnyt. A fordulás után Gusatu szépített, de négy perccel később megint jött Orosz, a 83. percben pedig Nicsenko tette fel a pontot az i-re.

JEGYZŐKÖNYV
2000. május 13.
MTK Hungária FC-Dunaferr SE 1-4 (0-2)
Hungária körút, 6000 néző. Vezette: Hanacsek (Dubraviczky, Kovács).

MTK: Babos - Komlósi (Bea), Kuttor, Szamosi, Elek, Madar (Egressy), Erős, Halmai, Illés, Kenesei, Gusatu. Vezetőedző: Henk ten Cate.
Dunaferr: Rabóczki - Molnár, Salamon, Éger, Kóczián, Zavadszky (Komódi), Lengyel, Kiss Gy., Rósa, Orosz (Nicsenko), Tököli (Nagy T.). Vezetőedző: Egervári Sándor.
Sárga lap: Komlósi, Halmai.

Lengyel Ferenc a Magyar Televíziónak nyilatkozva elmondta: „Nagyon boldog vagyok, de pár nap kell, amíg ez leülepszik, de az igazság az, hetek óta már erre készültünk. Meglepően sima mérkőzés volt, azért erre nem számítottunk. Pikantériája van ennek a győzelemnek, de talán így még jobban emeli, mert voltak nyilatkozatok arról, hogy nem mi vagyunk a legjobb csapat Magyarországon, azt hiszem, ezt most cáfoltuk.” Hozzátette: „Bizonyítani kellett az ország előtt, és az edzői stábnak is szerettünk volna meglepetést okozni, hiszen ők az MTK-tól jöttek hozzánk. Az biztos, most ünnepelni fogunk, mert ez a brigád arról is híres, hogy tud örülni a sikereknek, ezért nem félek a mai estétől. Spontán buli lesz, mivel előre nem terveztük be, de meg fogunk felelni ennek a feladatnak is.”

A Bajnokcsapat Tagjai és Vezetősége

A Dunaferr bajnokcsapatának névsora a következő volt:

• Kapusok: Bita László, Rabóczki Balázs
• Mezőnyjátékosok: Cseke László, Éger László, Jäkl Antal, Kiss György, Komódi László, Kóczián Ferenc, Lengyel Ferenc, Dejan Milovanovics, Molnár Zoltán, Oleh Mozhovij, Nagy Tamás, Ihor Nyicsenko, Nikolov Balázs, Orosz Ferenc, Rósa Henrik, Salamon Miklós, Tököli Attila, Zavadszky Gábor

A szakmai stábban Egervári Sándor vezetőedző munkáját Kenyeres Imre pályaedző és Pálinkás András kapusedző segítette.

Egervári Sándor szeretettel emlékezett az újvárosi évekre: „Európai csúcstartók voltunk azzal, hogy másfél éven át nem kaptunk ki, 43 fordulón keresztül veretlenek maradtunk a bajnokságban. Nagyszerű időszakot töltöttem itt, évekkel ezelőtt boldogan vettem át a város díszpolgára kitüntetést. Ez volt a legjobb hangulatú, legközvetlenebb klub, ahol dolgoztam, amiben elévülhetetlen érdemei voltak Szabó Józsefnek. A legjobb sportvezető, akivel pályafutásom során dolgoztam. Harmóniát teremtett, a bajnoki arany évében minden a helyén volt.”

Dr. Szabó József, „Dzsoni", az Acélművek Kft. egykori igazgatója, a Dunaferr SE elnöke hatalmas szerepet vállalt a diadalban. Ő korábban így beszélt erről a sikerről: „Büszke voltam a futballistákra, de a többi, csapatsportágban érdekelt együttesünkre is. Nagyszerű időszakot éltünk meg, ott voltunk az élen, a cél az aranyérem volt mindenütt. A labdarúgócsapat 2000-ben szerzett aranyérme azért is különleges, mert előzőleg ilyen magasságokba nem jutottunk.”

A Bajnoki Cím Után: BL-szereplés és a hanyatlás

A következő, 2000/01-es szezonban a BL-ben is kipróbálhatták magukat, és a Hajduk Split ellen ugyan továbbjutottak, de a BL csoport kapujában a norvég Rosenborg 4:3-as összesítéssel búcsúztatta a gárdát. Szabó József elmondta: „A Hajduk Split legyőzése után a csoportkör volt a tét Trondheimben, a jelentős BL-múlttal rendelkező Rosenborg ellen, nem sok hiányzott a bravúrhoz. Itthon, Győrben 2-2-re végeztünk, idegenben kikaptunk 2-1-re, de végig komoly esélyünk volt a sikerre. Ha továbbjutunk, kis túlzással ma is abból élhetnénk.”

A címvédés ekkor már nem sikerült, mert a szezon végén a Fradi 2 ponttal többet szerzett, emellett a Zavadszky Gábor, Dejan Milovanovic, Orosz Ferenc hármas is távozott a gárdától. Egervári Sándor is utalt erre: „Sajnos az anyacégnél bekövetkezett változások a folytatásban már éreztették hatásukat.” Ugyan a 2001/2002-es szezont is Egervári irányította végig, de még 2001. októberében bejelentették, hogy a csapat stadionját rekonstruálják. Ekkor már Nichenko és Rabóczki is elhagyta a keretet, és a bajnokság befejeztével elért 4. hely után Egervári Sándor visszament az MTK-hoz.

Mire a 2002/2003-as szezon második felére elkészült a stadion, a Dunaferr csak árnyéka volt önmagának, és a távozó bajnokcsapat alapjait és edzőjét már nem sikerült megfelelően pótolni. Az új stadion átvételét követően a klub nemcsak, hogy búcsúzott az élvonaltól, de ők voltak az elsők a magyar futball történelmében, akik az új stadion birtokba vétele után kiestek. Kieséskor a felnőtt labdarúgás megszűnt, mivel a kft-nek nagy adóssága volt.

A Futball Élet Dunaújvárosban a Dunaferr Után

A Dunaújváros FC pont létrejött, hogy legalább másodosztályú csapata legyen a városnak. Megvették a Fót indulási jogát. Ezért nem jogutóda a Dunaújváros FC a Dunaferrnek. A Dunaferr színe piros-fehér volt, a DFC-é pedig arany-kék. 2009 tavaszán szűnt meg a DFC (de volt közben Kohász, Slant-Fim is) anyagi problémák már voltak, Hégerék ingyen akarták használni a stadiont, de az önkormányzat pénzt akart a használatáért. Így lett vége Dunaújvárosban a focinak egy időre. Később a PASE az évek alatt szépen jött felfelé, és a 2013/14-es szezonban, a Nyíregyháza társaságában, az élvonalra hangolódhatott.

25 Éves Jubileumi Ünnepség a Stadionban

A Dunaferr bajnokcsapat negyedszázados jubileumát ünnepelték pénteken a városi stadionban, ahol az 1999-2000-es aranyérmes játékosok és vezetők újra együtt idézték fel a klub labdarúgó szakosztályának történelmi sikerét. A Dunaferr bajnokcsapata ugyanis legendás lett nemcsak a városban, de országszerte is.

Megható és emlékezetes találkozó helyszíne volt a Dunaújváros Stadion, ahol a Dunaferr bajnokcsapat legendái - az 1999-2000-es idény felejthetetlen hősei - gyűltek össze, hogy 25 év után együtt ünnepeljék meg a focisták egyetlen NB I-es bajnoki címét. A játékosokat, edzőket és stábtagokat dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselő köszöntötte, kiemelve: ez a csapat nemcsak egy bajnokságot nyert meg, hanem egy egész várost töltött el hittel és büszkeséggel.

A rendezvényen megjelentek a teljesség igénye nélkül: Egervári Sándor mesteredző, Kenyeres Imre pályaedző, Pálinkás András kapusedző, Pesei Tibor gyúró. A csapatból Rabóczki Balázs, Bita László, Kóczián Ferenc, Lengyel Ferenc, Dejan Milovanović, Molnár Zoltán, Nagy Tamás, Igor Nicsenko, Rósa Henrik, Salamon Miklós és Tököli Attila, akik örömmel, büszkén és sokat meséltek az akkori korszakukról. A bajnokcsapat támogatói közül dr. Szabó József, „Dzsoni", az Acélművek Kft. egykori igazgatója, a Dunaferr SE elnöke és Kocsa László a Dunaferr kereskedelmi vezérigazgató-helyettese is megjelentek. Az esemény házigazdája és főrendezője dr. Dobos Barna a Dunaújváros FC ügyvezetője, moderátora Szirmai György volt.

Köszöntők és Emlékek

Dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselő köszöntőjéből idézünk: „Ezen a különleges délutánon, együtt idézzük fel a dunaújvárosi labdarúgás történetének egyik legfényesebb fejezetét. Negyed százados jubileumhoz érkeztünk, 25 év telt el azóta, hogy városunk csapata 2000-ben megszerezte a magyar labdarúgás legnagyobb hazai elismerését, az első osztályú bajnoki címet. Az a csapat, az a közösség, az a stáb, játékosok, edzők, vezetők nem csak bajnokságot nyert, valójában egy egész városnak adott hitet, büszkeséget és példát. Mert bajnoknak lenni nem csak tehetség kérdése. A bajnoki cím mögött ott van a kitartás, az alázat, a munka, és mindenek előtt az összetartás. Az az erő, amelyet egy csapat a pályán, egy város pedig a lelátón épít fel.” Majd így folytatta: „Ez a nap nem csak nosztalgia, sokkal több annál. Tisztelgés azok előtt, akik a pályán megírták ezt a felejthetetlen történetet, és köszönet mindazoknak, akik a háttérben dolgoztak érte. És köszönet a szurkolóknak is, akik nélkül nincs sport, nincs futball, nincs lelke a stadionnak. Köszönjük önöknek, hogy örökre beírták Dunaújvárost a magyar futball nagykönyvébe. Példát adtak egy generációnak, és ahogy ma látjuk a lelátón a fiatalokat, talán az újabbnak is.”

Egervári Sándor, a legendás csapat mesteredzője is szólt az egybegyűltekhez: „Nagyon jó volt ez a találkozás a csapattal. Örömteli volt visszajönni közéjük, és felidézni azokat az élményeket, amit közösen sikerült egymásnak okoznunk. Én azt mondom, a legnagyobb érdem természetesen a játékosoké. Sokat köszönhetünk a Dunaferr vezetésének, aki a támogatást megadta számunkra. Természetesen a szurkolóknak is, hiszen a lehetőségekhez képest szerintem mindig követtek bennünket. Örömteli volt megélni az MTK pályán a győzelmet, amikor a bajnoki címet elnyertük. Rengeteg dunaújvárosi szurkolónak okoztunk vele örömöt. Életem legszebb sportélménye a legkedvesebb klubban! Több helyen is dolgoztam, ahol különböző szintű eredményeket tudtunk elérni, de ilyen jó közösségben, ilyen nagyszerű csapat szellemben nem volt részem sehol máshol.”

Dr. Dobos Barna, a Dunaújváros FC ügyvezetője házigazdaként gratulált a csapatának a Paks FC II. elleni 4-2-es győzelméhez, amit a Dunaferr legendás csapatának játékosai előtt ért el: „Köszönjük szépen, örülök neki, hogy ismét sikerült három pontot szereznünk. A mai nap arról szól itt a stadionban, hogy a régi és az új futball teljesítményéről beszélünk. Szeretnénk a klubot méltó helyére emelni. Most 25 éves évfordulója van a bajnokcsapatunknak, ami példa, ezért sokat kell dolgoznunk, illetve kell egy gazdasági stabilitás, hogy fejlődjünk. Szeretnénk megint egy osztályt váltani fölfele, úgy ahogy tavaly is sikerült. Ez nemcsak elegáns dolog volt, hanem remélem a mostani generációnak jó példakép. A helyi labdarúgó múltunknak az ápolását már elkezdtük egy pár éve, voltak már itt csapatok, akiket ünnepeltünk. Most ez kicsit nagyobb reflektorfénybe került, hiszen ez az egyszeres magyar bajnok csapatunk. Nagyon örülök neki, hogy szinte mindenki eljött.” Hozzátette: „A bajnokok mindegyike azt mondja, hazajött. Tehát valami olyan mágia van itt a stadion környéken, ami életre szól. Remélem és bízom benne, hogy a mai játékosoknak is sikerül belőle juttatni. Jó alkalom volt arra, hogy a mai, illetve a múltbeli játékosok megismerhették egymást.”

Dunaferr: Több mint Labdarúgás

A Dunaferr Zrt. Budapesttől 70 km-re délre, a Duna jobb partján fekvő Dunaújváros egyik meghatározó vállalatcsoportja. A ZRT. legnagyobb szponzora. A cégcsoport 1951-ben alakult. A labdarúgó szakosztály mellett kajak-kenu, férfi röplabda, torna, valamint úszás sportágakban is aktívak. Versenyzőik többsége a hazai élvonalhoz tartozik, VB- és EB helyezéseket érnek el. Fiatalok százai készülnek szakosztályaikban, szakavatott edzők irányításával. A sportolók rendelkezésére állnak a modern versenylehetőségek és mérkőzéshelyszínek.

tags: #dunaferr #labdarugo #mezszamok

Népszerű bejegyzések:

• a klasszikus szórejtvény története
• A dorogi kézilabda áttekintése
• Minden, amit a Kiss Szilárd Sportcsarnokról tudni érdemes
• A TAPPE-Békéscsabai Előre NKSE mérkőzései
• Történelmi kihívások a Ferencvárosnál