A magyar futball legendái és krónikásaik: Régi idők focija, Törőcsik András és Dunai Ede
A magyar futballtörténet bővelkedik felejthetetlen pillanatokban, ikonikus alakokban és olyan történetekben, amelyek mélyen beépültek a nemzeti emlékezetbe. Ezen gazdag örökség egyik gyöngyszeme Sándor Pál örökzöld komédiája, a „Régi idők focija”, amely negyvenötödik évfordulóját ünnepelte az elmúlt hetekben. Ez a film nem csupán egy szívmelengető mozi, hanem tűpontos korrajz és egy ma már legendás alkotás, amely Minarik Ede, a Csabagyöngye elnevezésű klub kisstílű vezetőjének, egyben edzőjének csetlő-botló küzdelmeit mutatja be a labdarúgásért.
A labdarúgás iránti szenvedély generációkat köt össze, és nemcsak a pályán, de az azon kívüli történetekben is él tovább. Ezen hagyomány méltó folytatója Dunai Ede, a legendás Dunai III Ede fia, aki futballista múltja után az írói pályán adózik tiszteletével a sport nagyjainak, különös tekintettel az újpesti legendákra, mint amilyen Törőcsik András is volt.
A legendás „Régi idők focija” film
„Kell egy csapat! Mert kell”. Ezzel a szállóigévé vált idézettel tulajdonképpen össze is lehetne foglalni Sándor Pál 1973-ban készített kultuszfilmjének lényegét. A történet főszereplőjének, Minarik Edének mindene a labdarúgás, éppen ezért saját csapatáért mindenre képes. A film mondanivalója azonban jócskán túlmutat a foci egyszerű imádatán, hiszen az 1920-as évek elején játszódó történetben alapos korrajzot kapunk az akkori társadalmi problémákról. A cselekmény középpontjában tehát az egyszerű munkástelepi mosodás által vezetett Csabagyöngye áll. A Garas Dezső által megformált kis ember kalandjai, reménytelen próbálkozásai, esendő botlásai azt sugallják, akár mi magunk is beférnénk a kezdőcsapatba, ha az élet úgy kívánná!
Korrajz és valóság az 1920-as évekből
A film kiváló korrajznak bizonyult, 1924-ben játszódott, abban az évben, amikor a focibajnokságban az MTK volt az egyeduralkodó és Orth György a nagy sztár (a válogatott viszont 3:0-ra kikapott Egyiptomtól). Amikor Bethlen István volt a miniszterelnök, az Esterházy herceg pedig 222 ezer hold földet tudhatott magáénak. Amikor tombolt a mélyszegénység és az infláció, Róbert bácsi konyhája előtt pedig kígyózó sorban álltak az emberek egy tál ingyen ételért.
Az alkotói háttér
A filmet a legendás Sándor Pál rendezte, neki köszönhetjük többek között a Bohóc a falon, a Herkulesfürdői emléket, a Szerencsés Dánielt és a Ripacsokat is. A film a kiváló író, Mándy Iván novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a készítők kérték fel a novella megírására, ő pedig örömmel vállalkozott rá. A fociért ő is rajongott, büszkén mesélte, hogy gyerekként még látta védeni Zsák Károlyt, a Budai 33 legendás kapusát, meg a Ferencváros nagymenőit is. A film operatőre a legendás, Oscar-díjas Ragályi Elemér volt, aki csodálatos képi világot álmodott meg a hangos némafilmhez. Ragályi Elemér 2023-ban hunyt el 84 éves korában.
A karakterek és a színészek
Garas Dezső alakította a főszereplő, Minarik Ede karakterét. Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét, ám Garas Dezső éppen egy sorozatra készült, így nemet mondott. Major Tamás is főszerepet alakított a filmben, ő Kerényi úr, a mecénás és filmszínház-tulajdonos volt. Márkus László Turner Pipi szerepében remekelt, mint számtalan szerepében, gyermekkorában a Kukori és Béni hangjaként, felnőttként pedig megdöbbentő színpadi jelenetei miatt imádták. Vogt Károly volt Vallay, a csodakapus, aki sajnos meglehetősen fiatalon, 45 évesen hunyt el. Kern András is ott volt a Régi idők focijában, ő volt Kövesi, az örök tartalék.
A forgatási helyszínek nyomában
A film teljes egészében Budapesten készült, nagyrészt külső helyszíneken forgott. Íme néhány ikonikus helyszín:
- Minarik mosodája: A film díszletervezője, Romvári József egy komplett stúdiót alakított át a kellően lepusztult külvárosi atmoszféra megteremtéséhez, míg a mosoda külső bejáratát a józsefvárosi Dankó utca egyik udvarában találták meg.
- A csapat toborzása: Amikor Minarik elindul, hogy összeszedje a kezdő tizenegy tagjait, a rendező gondosan megválogatja, hogy egyes játékosok milyen környezetből és a társadalom melyik rétegéből jönnek:
- A belvárosi bérház gangja, ahol a jobbhátvéd Orbán távozása után az elkeseredett proletáranya megátkozza Minarikot.
- Egy elegáns budai villa teniszpályája mellől szólítja el Sebestyént, a középcsatárt.
- Vallait, a csodakapust egyenesen szerelmese karjából szakítja el a Fűvészkertben lévő üvegházi épületben.
- Huttinger, a játékosügynök, egy nyilvánosházban tartózkodott, amely valójában Óbuda egyik építészeti büszkesége, az egykori Selyemgombolyító.
- Kövesi (Kern András), az örök tartalék, a burzsuázia érdekeiről tartott politikai kiselőadást az egybegyűlt munkásosztálynak.
- A betonhátvéd és erőművész Miatoffot az Alexander cirkuszból hívja Minarik.
- Színes Géza csatlakozását a Milleniumi Kisföldalatti, az akkor még működő Állatkert állomás felszínre kivezető szakaszánál látjuk.
- A Csabagyöngye pályája: Valahol a városszélén, a határon is túl, ahová még út se nagyon vezet. Földborítású, egyenetlen, piszkos, néhány rozoga léc a lelátó és egy viskószerű ház az öltöző. A forgatás helyszínét ma hiába is keresnénk Kőbányán, mert a Jászberényi út melletti területen ma lakópark áll.
- Kerényi úr mozija: A városban lévő Bodográf mozi épületét a nyolcadik kerületben az egykori Otthon filmszínház alakította. Helyén most a Baross utcai lakótelep épületegyüttesei magasodnak.
- Minarik válogatott múltja: A grundról érkező nincstelen szakadt fiúval való kergetőzés az óbudai K-hídon, valamint a Hajógyári szigeten is játszódik, ahol a Dunán fajvédő diákok felrobbantanak egy kompot. Minarik egykor válogatott volt, ennek képi felidézését a Sport utcában lévő BKV Előre stadionban látjuk viszont.
- Az első osztályú liga és a kudarc: Az első osztályú liga játékvezetői bizottsága egy elegáns szállodai környezetben, a belvárosi Astoria szállodában találkozik, ahol Minarik burleszkszerű jelenetben próbál bejutni hozzájuk. A Centrál kávéházban dől el minden lényegi kérdés drámai módon, ahol Vallai szívét elrabolja a szép csillárnő (Esztergályos Cecília), Minarik pedig kapus nélkül marad.
- A befejező jelenet: A Csabagyöngye végül nem tud feljutni az első osztályba. A katarzis pillanata, amikor a magyar labdarúgó válogatott megsemmisítő 3-0-s vereséget szenved az 1924-es olimpián Egyiptomtól, a csalódott tömegben hirtelen feltűnik Minarik és a film összes szereplője a Nyugati pályaudvaron.
Törőcsik András - Az újpesti legenda
A "Régi idők focija" a múltat idézi, de a magyar labdarúgásban nemzedékek nőttek fel olyan zsenik játékán, mint Törőcsik András. Az újpesti futball ikonikus alakjának tehetsége már fiatalon megmutatkozott. A hetvenes évek közepén elkerülhetetlenné vált a fiatalítás a „világverő” Újpesti Dózsában. Sok fiatal tehetség került Újpestre, így került oda egy szőke, zseniális tehetségű fiatalember, aki 19 éves volt, és akiről azt mondták, hogy ő lehet az új Göröcs.
Nem telt el egy év, és az egész ország rajongott a zseniális játékáért, a csibészes mosolyáért. Sok zsenije akadt a magyar labdarúgásnak, de a labda senkinek nem engedelmeskedett úgy, mint neki. Emlékezetes pillanat volt például 1983-ban a Köln elleni meccsen, a Kupagyőztesek Európa Kupája sorozatban az, amikor Paul Steinert oda-vissza kicselezte „Törő”, és az akcióból Kiss Sanyi fejelt egy csodálatos gólt.
Andras Torocsik amazing goal
Lackó és a Törő mez
Az újpesti legenda iránti rajongás a fiatalabb generációkban is élt. Egy újpest-drukker kissrác, Lackó, aki maga is lelkesen focizott, Törőcsik Andrásra felnézve találta meg a saját hősét. Annak ellenére, hogy egyre többet volt kórházban és egyre kevésbé tudott mozogni, már csak nézőként jött le a térre, de annak fantasztikus volt. Egy szürke, szomorú őszi napon Lackó felcsengetett egy barátjához, és a súlyos betegség árnyékában is a szőke zseniről érdeklődött. Karácsonykor, amikor az apukája megkérdezte, minek örülne a legjobban a világon, Lackó csak annyit mondott: „A Törő mezében szeretnék aludni!” Akkoriban még nem volt névre szóló mez, de azt mindenki tudta, hogy ki a lila-fehér kilences.
Dunai Ede - A futballistából író
Dunai Ede, Dunai III Ede fia, maga is az újpesti utánpótlásban nevelkedett. Az Újpesti Dózsa tartalékcsapatában kétszeres bajnok és egyszeres gólkirály volt, de miután Varga István, a Megyeri útiak akkori trénere nem számolt a fiatalokkal, az NB I-ben való pályára lépés csak álom maradt számára. Ezután sávot váltott, lábai után a kezeit használta, és 1992-ben hivatalosan is sznúkerjátékos, majd sokszoros magyar bajnok lett, aki a Közép- és Kelet-Európa legjobbja címet is besöpörte.
A biliárdasztalt követően az íróasztal következett. Dunai Ede mára három könyvet jegyez: a „11 újpesti legenda”, a „Lila karácsony”, valamint a „Törőcsik András - Út a csúcsra” című köteteket. Az írás számára nem mindig sima út, de gördülékenynek érzi, mert sikerült azokat az embereket magához állítania, akik nagyon jóban voltak Andrissal, elsősorban Törőcsik Évit, András nővérét, valamint volt csapattársait, mint például az édesapját, Nagy Lacit, Hegyi Gyuszit, Sarlós Bandit és Schumann Petit.
Az írói munka és a kihívások
Dunai Ede általában késő este, inkább éjszaka foglalkozik az írással, mert akkor tud hangulatba kerülni a jó ihlethez. Első könyve, a „11 újpesti legenda” a gyermekkori és a labdarúgó-élményekből táplálkozik, és Törőcsik András is sokat segített a dedikálásokon. A második mű, a „Lila karácsony” teljesen saját kútfőből született, félig-meddig fiktív regény. A „Törőről” szóló legújabb könyv megírásában ismét segítséget nyújtott András testvére, Évi, illetve Hegyi Gyuszi, aki a legjobb barátja volt az akkori újpesti tartalékcsapatban.
Az, hogy Dunai Ede a legendás Dunai III Ede fia, kétélű dolog: nyilván előny, amikor valahová odamegy az ember, és örülnek neki, de hátrány, amikor elkezdenek összehasonlítani vele a labdarúgó-pályafutás kapcsán. A könyvek megírása óta hatalmas élmény számára, hogy sokan kérik tőle, hogy Juhász Petivel, Noskó Ernővel, apuval vagy éppen Dunai Antival írassa alá valamelyik kötetét, aminek igyekszik eleget tenni.
A sikeres írói pálya
Dunai Ede három könyve egy éven belül jelent meg. A „11 újpesti legenda” hatalmas siker lett, nagyon sokan vették. A „Lila karácsony” is viszonylag jól ment, de az már kevésbé fogyott, mint egy regény, ami a régmúltban játszódik, ráadásul akik Szusza Ferencet látták, azok már nem élnek, emiatt picit visszafogottabb volt az érdeklődés. A „Törőről” írt könyv most szárnyal, amit lehetett is várni, hiszen Törőcsik Andris a legfiatalabb szereplője Dunai Ede műveinek, ráadásul a vele egyidősek, a negyven akárhány évesek látták élőben futballozni. Egy hét után újra kellett nyomni, ami motiválja őt, hogy ezt folytatnia kell. Gondolkodik azon, hogy nemcsak az Újpestről, hanem a magyar válogatottról is írjon, hiszen elképesztő mennyiségű klasszisunk és sikerünk volt anno.
tags: #dunai #ede #regi #idok #focija #torocsk
