A DVTK anyagi helyzete és a sikertelen évtizedek a magyar labdarúgásban
Az elmúlt másfél évtized a magyar labdarúgásban egy soha nem látott állami pénzeső időszaka volt. Április 12-én országgyűlési választásokat tartanak. Bármi is lesz az eredmény, az már most biztos, hogy egy korszak biztosan véget ér: a magyar gazdasági adatok és a közszolgáltatások állapota alapján nagyon sokáig nem fog annyi pénz belefolyni a magyar futballba, mint amennyi az elmúlt 16 évben. Arról, hogy a magyar futball úgy összességében hogy használta fel ezt a hatalmas állami támogatást, lehet - és kell is - vitázni.
Mivel az alapvető, már-már hungarikumnak mondható strukturális problémák a legtöbb futballklubot egyformán érintik, ezért a Diósgyőri VTK (DVTK) teljesítményét is ilyen adottságok közt kell értékelni. Felvetődik a kérdés: hogyan sikerült a miskolci futballnak a többiekhez képest rosszul sáfárkodnia a soha vissza nem térő lehetőségeivel? A rövid válasz nyilván a „nem”, de ennek is vannak még mélységei, ha áttekintjük a teljes mezőnyt. A DVTK ugyanis nemcsak egy, a befektetett pénzt rosszul hasznosító klubok közül, hanem valószínűleg arányaiban az elmúlt 16 évben Miskolcon rontották el a legjobban minden egyes lehetőségüket a sportban utazó szerencsések.
A DVTK költségvetése és a „Money for Nothing” jelenség
A DVTK anyagi helyzete az elmúlt években rendszeresen viták tárgyát képezte. A labdarúgó NB I-ből az idény végén kieső DVTK hivatalos honlapján megjelent egy interjú a klubot működtető kft. cégvezetőjével, Tamás Gáborral, amely a klub költségvetéséről keringő hírekre volt hivatott reagálni. Mint ismert, sajtóhírek szerint az NB I-től utolsó előttiként búcsúzó miskolci klub 7,5 milliárd forintból gazdálkodott a 2024-es évben, ami a liga második legmagasabb büdzséje volt a Ferencváros után.
„Az alapállítás igaz, a Diósgyőr FC Kft. 2024-es pénzügyi beszámolójából valóban 7,5 milliárd forintos bevétel olvasható ki, azonban tévedés ezt kizárólag a Fizz Ligában szereplő csapatra fordított összegként értelmezni” - idézi a klubhonlap Tamás Gábort, aki hozzáteszi, hogy az általa vezetett cég a felnőttcsapat mellett többek között az akadémiai rendszer, a stadion és az élvonalbeli női csapat üzemeltetéséért is felel. A cégvezető azt is elmondta, hogy a diósgyőri utánpótlás piramisba tartozó tehetségközpontok (Sajóvölgye Focisuli, Eger SE, Salgótarjáni BTC) központi bevételének egy része is a Diósgyőr FC Kft.-n keresztül jut el az érintett egyesületekhez, akárcsak a DVTK más szakosztályainak klubszintű szponzori bevétele. „A Diósgyőr FC Kft. könyveiben bevételként valóban 7,5 milliárd forint szerepel a 2024-es költségvetési évben, azonban ennek kevesebb, mint a fele képezte az első csapat büdzséjét.”
Még ha figyelembe is vesszük ezt a magyarázatot, a kérdés továbbra is fennáll: miért maradtak el az eredmények? A tavalyi adatok szerint a DVTK a második legtöbbet költötte játékosbérekre a 2024/2025-ös idényben, ezzel megelőzve több tradicionálisan erős fővárosi és nyugat-magyarországi klubot. A klub szórakoztató magyarázata szerint valójában csak a középmezőnybe tartozik a DVTK focistafizetésekben - mondjuk ez is felveti a kérdést, hogy akkor miért nincs meg legalább a középmezőny eredményekben is - és szerintük a fiatal focistáknak adott profi szerződés miatt tűnik magasnak ez az összeg. A klubvezetés úgy látja, hogy anyagi lehetőségeik alapján a DVTK jelenleg a magyar bajnokság középmezőnyéhez tartozik.
A hvg.hu 2023-ban összesítette az akkori helyzetet, ezek alapján az addig beérkező különféle bevételekből a Diósgyőr tudott az egyik legkevesebbet elérni arányosan. Két UEFA-pontért 24,1 milliárd forint ment el. Az összeg azóta értelemszerűen csak nőhetett, miközben az eredmények nem lettek jobbak. „A Money for Nothing-díj abszolút győztese: 2015-ben ötödik magyar csapatként érte el az egymilliárd forintos éves határt, 2020 óta már 3-4 milliárd forintból él meg évente.” Ennyi pénzből évekig volt az NB I alsóházában, a nemzetközi selejtezőben pedig csak azért indulhatott, mert 2014-ben az Újpestet kizárta az UEFA, így a kupadöntő veszteseként mehetett helyettük. 2017 és 2019 között három egymást követő szezonban is az utolsó fordulóban izzadta ki a bennmaradást, majd 2021-ben ez sem jött össze, így az ország 4-5. legnagyobb költségvetésével az NB II-ben nézett körbe két évre.
Eredmények és sikertelenség - A DVTK trófea nélküli évtizedei
A foci nagy problémája, hogy szemben a gazdasági adatokkal, a társadalmi problémákkal és hasonló világi dolgokkal, van egy egészen egzakt adat, amin keresztül mérhetővé válik a teljesítmény: a bajnokságban és kupában elért helyezések, esetleg a megnyert kupák száma. Az elmúlt 16 évben a DVTK semmit nem nyert, és összesen egy alkalommal, 2014-ben járt legalább a közelében annak, hogy bármit is nyerjen. Akkor emlékezetes módon a Magyar Kupa döntőjébe jutottak. Az, hogy bajnokságot nem sikerült nyerni, nyilván nem meglepetés: oda olyan klubok jutnak el, amik legalább egy, de inkább két szezonon keresztül tudatosan építkeztek, alakítgatták a keretüket, és valamiféle - szigorúan magyar szinten értendő - minőségi szakmai munka folyt.
A DVTK teljesítményének megértéséhez érdemes összehasonlítani más magyar klubok eredményeivel. Az alábbi táblázat a 2010 óta elért NB I dobogós helyezéseket (2. vagy 3. hely) és Magyar Kupa győzelmeket mutatja a releváns klubok esetében:
| Klub | NB I dobogós helyezések (2. vagy 3. hely, 2010 óta) | Magyar Kupa győzelmek (2010 óta) |
|---|---|---|
| Videoton | 5 | 1 |
| Ferencváros | 4 | 4 |
| Felcsút | 4 | 1 |
| Paks | 3 | 2 |
| Debrecen | 3 | 3 |
| Győr | 2 | 0 |
| Honvéd | 1 | 1 |
| Újpest | 0 | 3 |
| Zalaegerszeg | 0 | 1 |
| Kecskemét | 0 | 1 |
| DVTK | 0 | 0 |
Mivel a Diósgyőr abban a furcsa helyzetben van, hogy egy elveszett kupadöntőre - és egy mellé hozott ötödik helyre - szokás könnyes szemmel aranykorként gondolni, ezért vegyük értelmezhető eredménynek már a döntőbe jutást is: ebben a tekintetben olyan nagyágyúkkal vagyunk egy szinten, mint a Budafok, a Mezőkövesd, a Vasas vagy az MTK: ők mind bejutottak egyszer-egyszer egy döntőbe, még ha ott ki is kaptak. Van egy vesztes döntője az Újpestnek, a Honvédnak, a Felcsútnak és a Győrnek is egyébként. A DVTK sáfárkodott a legrosszabbul a rászakadó lehetőségekkel, ami már a Győri ETO emlegetésekor is egyértelmű. A Győri ETO nemcsak később jutott vissza az NB I-be, mint a Diósgyőr, de az elmúlt 16 évben megélt egy teljes csődöt is, amikor a pénzért felelt aktuális káder, Tarsoly Csaba vállalkozásairól derültek ki kellemetlen dolgok. Az ETO a harmadosztályt is megjárta ebben a 16 évben, az évek során kissé elhasználódott stadionja felét most sem használhatja. Miközben Miskolcon türelmet kérnek, Győrben két szezon alatt bajnokesélyes csapatot építettek, ami természetesen a kupában is áll még.
A DVTK rossz gazdálkodására példa Kecskemét esete is, ahol egy kupagyőztes és egy ezüstérmes csapat is kijött úgy, hogy a kettő között egyszer őket is kizárták az első osztályból. A Diósgyőr 2021 után ismét kiesett az első osztályból, majd idén is búcsúzott az NB I-től.
Utánpótlás-nevelés és játékoskarrierek: Elmaradt lehetőségek Borsodban
Lenne még mire büszkének lenni ennek ellenére is Miskolcon: kiemelt állami futball akadémiaként a DVTK a teljes borsodi régió egyetlen valamirevaló egyesülete, döbbenetes mennyiségű fiatal focista áll papíron a rendelkezésére. Ehhez képest a klub a saját univerzumán belül sem volt képes játékosokat nevelni 16 évig. Az akadémia teljesítményét 2024-ben a Mit Miskolc Adhatott blog nagyon decensen összeszedte, az összkép azóta sem módosult sokat. Bár a Nemzeti Sportügynökség fiatalpercekkel és az MLSZ magyar játékosokkal kapcsolatos elvárásai miatt mostanra valamit javult a helyzet papíron, nem lehet nem észrevenni, hogy a diósgyőri mikrokozmoszon túl azonnal elbuknak a játékosok.
Az akadémia legnagyobb sikere ugyebár az a Szűcs Kornél, akinek ifjú focistaként majdnem leépítette a Diósgyőr a karrierjét, hogy aztán már játékpercek nélkül engedjék el Kecskemétre. Ott kiderült, mégis tud focizni, és egy angol kör után jelenleg a szerb bajnokságban focizik, a DVTK egy forintot sem látott belőle. Kiemelt akadémiaként Szűcs az egyetlen játékos, aki miskolci nevelésként egyáltalán a felnőtt válogatott közelébe jutott 16 év alatt. Hány játékosnak sikerült bejutnia a válogatottba Diósgyőrből? Szinte vicces belegondolni, de volt időszak, amikor a miskolci keret három tagja is kezdőjátékos volt: Elek Ákos, Kádár Tamás és az egy szezon után csúfosan távozó Rudolf Gergely. Ők értelemszerűen a legkevésbé sem miskolci nevelések, Rudolf karrierje mélypontját hozta a Diósgyőrbe. Elek és Kádár szereplése szép emlék, az már jóval kevésbé, hogy külföldre távozásuk után eszükbe sem jutott visszatérni a klubhoz. Előbbi nyíltan beismerte, hogy a klubban uralkodó figurák és az általuk teremtett közeg az ok. DVTK kerettagként pályára lépett három meccsen Futács Márkó, kicsit később pedig Ugrai Roland és a közvetlen közelmúltban Gera Dániel is képviselhette Magyarország focielitjét.
Ironikus módon a legtöbbször csak lelketlen zsoldosként hivatkozott légiósokkal álltak a legjobban: Elton Acolatse - az ő részéről teljesen indokolható - klubváltása mégiscsak onnan indult, hogy Miskolcon az egész mezőny egyik legjobb játékosa lett belőle, nyilván szép emlékeket hagyott maga mögött a spanyol kontingens a 2010-es évek elejéről. Az már más kérdés, hogy minden sikeres külföldi történetre jut három-négy nevetséges, kezdve a már elfeledett grúziai ifjoncokkal például, megérkezve Bitok Stephen történetéig, akinek úgy bontotta fel egészségügyi okokra hivatkozva a klub a szerződését, hogy egy héttel később már a török első osztályban focizott. A műfaj csúcsa természetesen az idei évtől a DVTK-nál fizetést kapó Szakály Péter scouting produkciója: ő a fagyos Magyarországot cserélte egy rövid időre Lagoszra, hogy két nigériai próbajátékossal térjen vissza Miskolcra.
A régió kiaknázatlan tehetségei
Harminchat éve itt összeomlott minden, nem véletlen, hogy az 1990-es rendszerváltás errefelé szitokszó. Rengeteg fiatalok, zömmel cigányok lakta település van Borsodban. Cigány játékosokat mégis elvétve látsz magas szinten futballozni. Rengeteg felzárkózó település van a környéken, építenek műfüves pályát a gyerekeknek, de nem kimondott cél, hogy NB I.-es játékosokat neveljenek, csak annyi, hogy sportolj rendszeresen, legyen tartásod, hobbid, ne herbálozz, ne kristályozz. Holott nemzetközi szinten nagyon jó példák vannak arra, hogyan lehet kitörni a focival. Elképesztő hátországa lehetne ez a magyar futballnak. A kedvenc példám a Jurek Gabié, akit most az MTK-nak adtak kölcsön. Ő egy novajidrányi srác, de Encsre járt focizni, mert a falujában megszűnt a futball. Azóta Encsen is megszűnt.
Vezetői instabilitás és a szakmai döntések kudarca
Jöjjön itt még pár száraz szám: az egyedüli biztos pont a klub életében Sántha Gergely, aki a 2010-es nagy rendszerváltással együtt érkezett a Diósgyőrhöz. 16 év alatt kilenc sportigazgató és 23 edző dolgozott alatta, bár mindkettőben vannak visszatérő nevek. A folyamatos vezetői és szakmai váltások, valamint a minősíthetetlen döntések jellemzik a klub működését.
Nála sokkal fontosabb visszatérő név Benczés Miklós, akiről az előző évtized elején a legtöbben azt hitték, klublegenda lesz. Nos, nekik igazuk volt, de valószínűleg nem erre a legendára számítottak: a miskolci-felcsúti „kettős állampolgár” Benczés 2012-ig a DVTK kötelékében dolgozott, utána jött először Felcsút, majd miután 2015-ben onnan menesztették, 2016-ban megint a DVTK-nál lett sportigazgató. 2018-ban újra bizalmat szavaztak neki Felcsúton, ezért közös megegyezéssel szerződést bontott Miskolcon, hogy aztán 17 meccs után megint véget érjen a kalandja az ország legfontosabb falujában. Ennek ellenére Miskolc újra visszavárta: 2019-ben ismét a DVTK sportigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 2022-ig töltötte be: ezalatt többek között az ő sportszakmai tevékenységének is köszönhetően simán kiesett a klub az első osztályból, de karrierjének még ez sem vetett véget, és egy teljes csődöt jelentő másodosztályú szezon kellett ahhoz, hogy az év áprilisában távozzon a klubtól. Bár Felcsútra harmadik körre nem hívták vissza dolgozni, némi játékosügynöki munka után 2025 októberében a klub büszkén jelentette be, hogy a DVTK sportegyesület - tehát a focit, a hokit és a többi sportot is magába foglaló szervezet - alelnöke Benczés Miklós lett.
Az edzőváltásokkal kapcsolatban érdemes kiemelni még egy finomságot: 2010 óta egyetlen alkalommal fordult elő, hogy ugyanaz ült a kispadon a szezon elején, mint annak végén: ez a siker Fernando Fernandez nevéhez kötődik. A minimum kétséges minőségű szakmai döntések rendre ugyanabban az ütemben érkeznek: a vezetés megvárja, ameddig az aktuális szezon már teljesen menthetetlenné válik, hogy aztán érkezzen az aktuális megmentő, akitől majd valamikor a következő szezon közben szabadulnak meg. Ennek a 16 évnek három olyan szezonja volt összesen, ami nem hasonlóan zárult: a már említett 2013-2014-es idényben tömegek hitték el, hogy végre elindult valami, és talán lesz még feljebb. A másik két másodosztályú szezon, ezeken a feljutás után kivételesen volt mit ünnepelni. Az összes többi klasszikusan pár hónap után ment a levesbe úgy, hogy az utolsó meccseknél már kifejezetten örült a közönség is, amiért végre vége lett ennek a szenvedésekkel teli szezonnak is. Talán mondhatjuk, hogy az idei etap ebben is állatorvosi ló lett: bár az egész város látta az első pillanattól, hogy Radenkovicnak nincs se játéka, se ötlete, a vezetés mégis megvárta, amíg már nem az a kérdés, katasztrofális lesz-e a végeredmény, hanem az, hogy mennyire lesz az. Volt néha pechünk is, de 16 év alatt nem lehet valakinek mindig pechje. Ha ezt elfogadjuk, azonosítjuk ennek a felelőseit, és nevén is nevezzük őket, nem elbujtatva a bábként cserélgetett sportigazgatók és még náluk is jelentéktelenebb edzők mögé, az már jó lépés lehet a megfelelő irányba. Most ért be a rövid távú gondolkodás, a pazarlás.
A szurkolók és az üres stadion
A DVTK szurkolótábora hagyományosan az egyik leglelkesebb és legnagyobb vidéki Magyarországon, de ott vannak a legszerencsétlenebbek között is - megszűnéssel, kiesések garmadájával. A még ott maradt szurkolók soha nem látott érdektelenséggel követték az egészet, és valójában senki nem számított másra: pontosan ugyanezt a focit láthatták hónapok óta, emiatt a legtöbben már előre elkönyvelték a kiesést. A DVTK Stadion a múlt hét végén is szinte teljesen üres volt, a múlt heti, szabolcsiak elleni mérkőzést a DVTK hivatalos közlése szerint mindössze 1176-an látták a Diósgyőri stadionban, ami anyagi tekintetben több millió forintos kiesést jelentett. A kongó stadion lehangoló látvány volt...
Az Ultras Diósgyőr szerdán újabb bejegyzéssel jelentkezett közösségi oldalán, amelyben teljes stadionos bojkottra buzdítanak a szombati, listavezető ETO FC Győr elleni összecsapáson. Mint az ismert, december óta jeges a viszony a DVTK vezetése, a klub és a szurkolók között. Utóbbiak, a szervezett szurkolói csoportok azt szerették volna elérni még múlt év végén, hogy a gyenge játék és eredménysor miatt távozzon Diósgyőrből Vladimir Radenkovic vezetőedző, és a stáb külföldi tagjai. A klub irányítói mindezt elutasították, bár Radenkovicot megerősítő közleményükben hangoztatták, hogy a drukkerek hangja fontos számukra, azonban ebben az esetben látják a trénerben a potenciált, a munkáját. A szerb tréner tehát másodszor is megerősíttetett posztján, „megcsinálta” a téli felkészülést, majd a tavaszi szezon eddigi két összecsapásán mindössze egy pontot gyűjtött (3-2-es vereség Debrecenben, 1-1 hazai pályán a Kisvárdával).
Három fordulóval a bajnokság vége előtt matematikailag is biztossá vált, hogy a Diósgyőr kiesett a labdarúgó NB I-ből. A piros-fehérek hazai pályán 5-0-ra kaptak ki a Debrecentől, ami önmagában is hatalmas pofonnal ér fel. A mérkőzés után a DVTK ultrái arra szólították fel a játékosokat, hogy vegyék le a mezt, amire szerintük nem méltóak. Szatmári Csabáék nem tettek eleget a szurkolók felhívásának, szótlanul elsétáltak. A mezlevétel meghiúsult, a közösségi médiában forrtak az indulatok. „Ilyen rövid időn belül ennyire tönkreverni egy klubot” - ez már az 1910.hu szurkolói oldalon jelent meg. A Diósgyőr 2021 után ismét kiesett az első osztályból.
Ami sikernek mondható, az tulajdonképpen maga a beton: lett új stadion, igaz, ennek a nézőszámhoz vajmi kevés köze van. Miközben épp nézőszám-bumm történik még Magyarországon is, egészen meglepő helyeken jön össze egy-egy meccsre sokezer ember, addig a DVTK-nak azt sikerült elérnie, hogy nem csökkent radikálisan az átlagnézőszám. A legendásan jó diósgyőri meccshangulatról még él valamiféle önámítás, de azt például épp most láthattuk Kispesten, hogy ez már valójában közel sem olyan egyedi és megismételhetetlen, mint 15 éve volt. Ez nem annyira a becsületes táboron múlik: tulajdonképpen a 2014-es európai szereplés óta nincs igazán közös pozitív élménye a miskolci szurkolóknak. Míg általános az a tendencia, hogy ahol hosszú ideig relatíve messzire - mint a Diósgyőr esetében Mezőkövesdre, illetve Debrecenbe - kényszerül egy csapat az új stadion építése alatt, ott még az új létesítményekkel sem sikerül visszacsábítani annyi nézőt a stadionba, mint annak előtte.
Tompos Ádám, a Magyar Hang térséggel foglalkozó riportere „Amíg élek én - A Diósgyőri VTK szurkolótáborának lebilincselő története” címmel írt szociográfiát, ami messze nem csak egy csapatról és egy szurkolótáborról szól. A covid alatt felfutott a Netflixen a Sunderland 'Til I Die, ami a diósgyőrihez nagyon-nagyon hasonló történet. Az angliai Sunderland és Miskolc is lepukkant gyárváros keleten, piros-fehér a csapat színe, a történet telis-tele van tragédiákkal, kiesésekkel, és a csapathoz képest indokolatlanul nagy nézőszámokkal. Amikor látta, hogy a covid alatt a Diósgyőr valószínűleg ki fog esni, arra gondolt, érdemes lenne intenzívebben követni ezt a történetet. Az eleje nagyon-nagyon nehéz volt. Covid, zárt kapus meccsek, maszkos korszak, kocsmák is csukva. Ha Miskolcnak van halott arca, akkor az még halottabb volt abban az időben. Rögtön az első nyílt kapus meccsen dőlt el, hogy ki fognak esni, és akkor a szurkolók bojkottot hirdettek. A szurkolók a vereség után az új stadionban szarházi pénzéhes kurvákat üvöltözve a luxusautók körül kergetik a saját játékosaikat, meg azt ordítják, hogy vedd le a mezt. A jó kérdés az, hogy honnan ez a fanatizmus, miért alakult ki.
A politikai és gazdasági háttér - A magyar futball sajátosságai
El nem tudom képzelni, hogy ez a jelenlegi struktúra fenntartható lenne, hiszen „perverz pénzügyi tranzakciókon keresztül finanszírozták a focit”. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy tanulmány arról, hogy egy nemzetközi szempontrendszer alapján hogyan használják fel a magyar klubok a pénzeket. Kiderült, hogy a Diósgyőr a legnagyobb pénzégető. Valószínűleg mostanra adódott össze minden. Nem volt koncepció, türelem, utánpótlás.
2018-ban a fideszes Tiba István balmazújvárosi országgyűlési képviselő és klubelnök bement a Digi Sportba, és kipakolt arról, hogyan dől el egy-egy csapat sorsa, a klubok anyagi helyzete attól függ, van-e a kormányhoz közelálló patrónusuk. Annak az interjúnak a megigazulását sokszor láttuk azóta. Volt olyan cégvezető, aki utálja a focit, de kötelező volt a skyboxba járni meccsre, mert a cégének a jövője, jelene ott dőlt el. A Pancho Aréna is „kiumbuldázott állami pénzből, taóból felhúzott stadion”. Az ország legszegényebb gyerekeit odaengedik az ország leggazdagabb emberének a stadionjába. Ez jellemző az egész FETE-programra: az állam a legszegényebb településeken nem teljesen látja el a feladatát, inkább ad a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak egy nagyobb összeget, hogy akkor csináljatok felzárkózást, lehetőleg máma még.
„Van az a mondás, hogy a Diósgyőr választási évben nem eshet ki. Most kiesett.” A klub valódi tulajdonosának, Mészáros Lőrincnek a hirdetései máris eltűntek. Miskolcon „szépen sikerült telibe kapni az újabb rendszerváltást: a labdarúgás megtisztulását mi már az NB II.-ben kezdjük.” Korábban amúgy tényleg nem eshetett ki választási évben a Diósgyőr, különösen az önkormányzati választásokra volt ez igaz. A mostani kampányban Hollósy András fideszes képviselőjelölt-alpolgármester szedte össze leggyorsabban az ajánlásokat, ő a DVTK szpíkere is egyben. A DVTK infrastruktúráját használta, a stadion előtt állított fel sátrakat, tömött sorokban álltak itt az emberek. Mindez rávilágít a rövid távú gondolkodás és a pazarlás következményeire, amelyek mélyen beépültek a magyar futball rendszerébe, és különösen a DVTK helyzetében kulcsszerepet játszottak a kudarcok sorozatában.
A 2011-ben elfogadott huligántörvényt a NER egyik legizgalmasabb húzásának nevezték. Az nem olyan nagy baj, hogy nem verekszenek a nézők, de a szurkolás az új stadionokban kilúgozott lett. A huligántörvényt akkor alkották meg, amikor Orbán kormányzásának talán legnagyobb megszorító csomagját fogadták el, még ha nem is így hívták, hanem Széll Kálmán tervnek, meg akkor államosították a magánnyugdíjpénztárakat is. A gárdamellényes Jobbik ott állt politikai zsákmányszerzésre készen, Miskolcon is megjelentek a lelátón a közbiztonsággal kapcsolatos drapériák, amikre nem tudtak rendőri választ adni. A Fidesz nem engedhette át ezt a közeget, nem akarták, hogy összefogjanak ellenük, ahogy Gyurcsányék ellen tették például a tévészékház ostrománál. Egyszerre jelentették be a stadionépítési programot és szavazták meg a huligántörvényt. Cukor és korbács.
