Skardelli György és a KÖZTI: Az ikonikus építész pályafutása és a magyar sportlétesítmények megújítása

A KÖZTI az egyetlen a nagy szocialista tervezővállalatok között, amely sikeresen túlélte a rendszerváltást, és - bár többszörösen megváltozott struktúrával - a mai napig nemcsak működik, de jelentős szereplő a hazai építészeti szcénában. A folytonosság nemcsak a névben, de a szellemiségben és minőségben is tetten érhető, a KÖZTI-hez tartozni minden időben rangot jelentett. Skardelli György, Kossuth-díjas építészmérnök pályafutása szorosan összefonódott a KÖZTI történetével, ahol kezdeti lépéseitől egészen a stúdióvezetői és igazgatósági tagi pozícióig jutott, számos emblematikus épület, köztük a DVTK Stadion és a Puskás Aréna tervezésével gazdagítva a magyar építészetet.

Skardelli György - Kezdetek és a KÖZTI-s szellemiség

Skardelli György érdekes úton került kapcsolatba a KÖZTI-vel, protekcióval egy katonatársam-tankörtársam, Ulrich Tamás révén. Egyetemistaként tanulmányi ösztöndíjat köthettem a vállalattal, ami havi 300 forintot jelentett, és ez akkor nagyon fontos volt számomra. 1980-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 1980-tól dolgozik a KÖZTI-ben, kezdetben szerkezettervező gyakornokként. Az egyes iroda statikus műtermét Horváth Z. Kálmán vezette, Smaraglay Lászlóhoz hasonlóan nagyon sok statikus építész végzettséggel rendelkezett, és az elmélet szerint ők érzékenyebben álltak az építész kollégák gondolataihoz.

Hat hónap után viszont kikerültem Nigériába, ahol Hübner Tibor elnyerte a Kanó-i stadion tervezését. A KÖZTI-nek fontos külföldi kapcsolatai voltak, egy nagy irodája volt Algériában és egy kicsi Kanoban, Észak-Nigériában. Itt betettek az építészek közé, ami visszatérve Nigériából jó ajánló volt Dobozi Miklós műtermébe, ami a cégen belül az egyik legvágyottabb műterem volt, vegyes feladatokkal. Hazatérését követően Dobozi Miklós műtermében dolgozott, gyakran Zalaváry Lajos munkatársaként.

Amikor mi kezdtünk a KÖZTI-ben, akkor Mányoky László tartotta kézben a kormányrudat. Kiváló építész volt, de rendkívül autoriter igazgató. Abban az időben a posztmodern Magyarországon is lábra kapott, és voltak szimplán üres formai követői, Mányoky ezt elég keményen kezelte. Mányoky élt-halt a KÖZTI-ért, de a szabad szellemi kísérletezésnek gátja volt, és ezt jó néhányan korlátként élték meg. Az építészet színes, nem lehet, nem érdemes egy kaptafára készíteni a terveket. Az közismert volt, hogy a KÖZTI-ben remek műtermek, kiváló építészek és szakági tervezők hozzák létre az épületterveket. A hozzáértés, a megbízhatóság a megrendelő számára kiemelkedően fontos volt akkoriban, és fontos most is.

A KÖZTI, mint minden akkori tervezőintézet, önálló világ volt, komplex irodák működtek szakágakkal, emellett volt szakmai könyvtár, fénymásoló és reprográfiai üzem, étterem, az egész egy önálló intézmény volt, a lábunkat se kellett kitenni. Az építészeket a cégvezetés gondja nem terhelte, a szakmára koncentrálhattak. A műterem meghatározó volt a szakmai fejlődés szempontjából. A vállalaton belül kialakultak különböző műhelyek, ahol a mesterek egymásnak adták át a szimbolikus stafétabotot. Ilyen volt idősebb Janáky István - Zalaváry Lajos - Dobozi Miklós és Csontos Csaba egymást követő műterme, de számos ikonikus építész volt mellettük is, a teljesség igénye nélkül: Szrogh György, ifjabb Dávid Károly, Nagy Elemér, Pintér Béla… Minden műterem komoly műhely volt, mindenből tanultunk, amiből akartunk. Akkoriban is követtük, mi történik a nemzetközi építészetben, annak ellenére, hogy az internet még teljesen ismeretlen volt. Többek közt a japánokat figyeltem, vagy Carlo Scarpa-t, de számos külföldi folyóirat elérhető volt mindenki számára a könyvtárban. Rengeteget dolgoztunk, ahogy lehetett pályáztunk.

A pályám elején az országos tervpályázatok inkább szellemi párbajnak számítottak, presztízs teremtő módon, de nem lett belőlük feltétlenül munka. Később konkrét megbízások lettek a pályázatokból, ez számos megbízást hozott a cégnek és személyesen nekem is. Ez megalapozta a pozíciómat a cégen belül.

Skardelli György - Az építészeti filozófia és a felelősségvállalás

Az építészet talán az egyetlen olyan művészeti ág, amely nem lehet l'art pour l'art, emberi és anyagi szempontból egyaránt nagy felelősséggel jár. Az építészet az a fajta művészet, amely ha akarjuk, ha nem, hat ránk. Egyformán igaz ez egy családi házra és a gigantikus méretű épületegyüttesekre. Az építészet alapelve a funkcionalitás, amelybe én az esztétikumot is beleértem. Ami nem funkcionális, az gyakorlatilag kudarcra van ítélve. Míg egy könyvet letehetek, ha nem tetszik, egy festményt, szobrot nem nézek meg, egy zenét lekapcsolhatok, addig egy épület mindig hatni fog ránk, hiszen a környezetünk, az életünk része lesz. Arra is hatással van, aki közvetlenül nem „használja”, csak éppen napról napra elhalad mellette. A jó épület pozitívan, a rossz negatívan hat az ember közérzetére. Ennek a felelőse - a megbízón túl - mindenképen az építész, a tervező.

Az építészet óriási felelősség abból a szempontból is, hogy a „természetéből fakadóan” rengeteg pénzt emészt fel. Már egy családi ház is sok tízmilliós beruházás, nem beszélve a megaméretű középületekről. Nekem tervezőként, építészként felelősen kell gazdálkodnom a privát megrendelő vagy a közbefektető pénzével. Ha a végeredmény nem jó, az személyes és szakmai kudarc. Minden épület megtervezéséhez úgy állok hozzá, mintha az volna az első. Ez a nézet csak annyiban módosult az idő múlásával, hogy az ember egyre több tapasztalatra tesz szert. De minden feladat teljesen új kihívás, minden épület tiszta lappal indul. Mindegy, mekkora a gyakorlatom, vagy milyen díjaim vannak. Nincs olyan, hogy valamit rutinból csinálok meg. A siker záloga az, hogy minden szempontból meg tudjak felelni a helyszín elvárásának, ahogy az egyetemen tanultuk, a genius locinak és a megrendelői igényeknek.

A Sportlétesítmények Megújítója: A DVTK Stadiontól a Puskás Arénáig

Az utolsó évtizedben főleg sportlétesítményeket tervezett. Jelentősebb munkái a Knorr-Bremse Kutatási és Fejlesztési Központ, a Gandhi Gimnázium Pécsett, a Pannonhalmi Főapátság Fogadóépülete, a Budapest Sportaréna, a Ludovika Aréna, a Puskás Aréna, valamint az MVM Dome multifunkcionális csarnok. Korábban Phenjanban és a nigériai Abujában a magyar nagykövetség épületeit tervezte.

Pannonhalma például külön fejezetet érdemelne. Nem tudok Magyarországon még egy olyan egyházi, illetve közintézményt, ahol a minőségi hazai és nemzetközi kortárs építészet ilyen sok ágon tudott volna szárba szökkenni. Elképesztőnek tartom, hogy ott ez ilyen módon megvalósulhatott. Nem föltétlenül csak arra az épületre gondolok, amelynek a megvalósításában részem volt, hanem minden más megoldásra is. Hosszú történet, hogy milyen küzdelmeket kellett megvívni érte. Csak annyit jegyek meg: előbb kezdtük el tervezni a hatszáz négyzetméteres fogadóépületet, mint a Budapest Sportarénát a maga százharmincegyezer négyzetméterével, és később adtuk át. Ha nem áll mögénk kortalan szilárdságával, monolitikus tekintélyével az apátság és az akkori főépítész, M. Szilas Katalin, nem jött volna létre.

Berobbantotta és leterhelte a magyar építőipart a stadionépítési-boom, árulta el a DVTK arénáját tervező Pottyondy Péter a Figyelőnek. A lap hosszú interjút közölt a Közti Zrt. két mérnökével, Pottyondy mellett a Puskás Arénát jegyző Skardelli Györggyel. „Borzasztó, emberhez méltatlan állapotok uralkodtak" a magyar pályákon. Skardelli szerint a döntéshozók előtt két út állt, vagy lebontják és beszántják a rossz állapotú létesítményeket, vagy a mai körülményeknek figyelembe véve újakat építenek. Hatalmas lökés volt ez a szektornak, ami most, hogy lassan minden új stadion elkészül, kezd visszatérni az eredeti, normális működéséhez.

„Nagyon színes társaság volt, határontúli területekről is érkeztek magyar munkások. (..) Jó volt látni, hogy a kivitelezésben résztvevők visszajelzései alapján nekik is tetszett az, amin dolgoznak.” - A DVTK Stadion építése és nemzetközi elismerése is kiemelkedő. A Stadiumdb.com oldal 2012 óta választja meg az Év stadionját a közönségszavazatok és a szakmai zsűri kategóriájában. 2018-ban a közönségnél a DVTK Stadion a kilencedik, a MOL Aréna Sóstó a tizenegyedik lett, a szakmai ítészeknél a DVTK Stadion győzött, a fehérvári MOL Aréna Sóstó nyolcadik helyezést szerzett.

A Puskás Aréna és a Népstadion öröksége

A Budapest Aréna ország-világ előtt igazolta, hogy egy ilyen hatalmas léptékű feladatot képes volt minőségi módon megoldani egy magyar tervezőcsapat. Ezzel a tapasztalattal és referenciával bátrabban, potens résztvevőként jelentkezhettünk a Puskás Stadionra, amely persze az arénánál sokkal nagyobb épület. A huszonkét hazai pályázó közül egyedül voltam azzal a nézetemmel, hogy az új stadionnak legyen köze a régihez, az „eredetihez”. Aki repülővel Budapestre érkezik, vagy távozik innen, e városképi jelentőségű és városszerkezeti léptékű együttest láthatja. Egy megszokott és megszeretett városképet, különösen ilyen nagy látogatottságú épületek esetében - ha az jó, márpedig ez jó volt - érdemes megtartani. A Dávid Károly által tervezett Népstadion a pozitív példák közé tartozott. Dávid kiváló építész volt, aki 1932-ben Le Corbusier párizsi irodájában is dolgozott. A lépcsőpilonok az épület fotókon, képeslapokon leggyakrabban megörökített, jellegzetes elemei voltak. Pusztán nosztalgiából nem hoztam volna vissza őket, de rendkívül jól funkcionáltak. Nemcsak a régi stadion alapvető tartószerkezeteként szolgáltak, rajtuk keresztül minden lelátórészt el lehetett érni. Aki ezekben közlekedett, pontosan látta, hogy éppen hol jár, és hova kell mennie. Egy ilyen, több tízezer nézőt befogadó épületben ez biztonságot nyújt a látogatók számára. Belátható térben jobban elkerülhetők az esetleges pánikhelyzetek is. Az eredeti szerkezeti elemeket szerettem volna átemelni az új stadionba, de a statikusi vélemények alapján végül ezeket is el kellett bontani. A pilonokat ezért picit más formában, de újjáépítjük, méghozzá azzal a csipkeként ható finombeton-borítással, amely visszaidézi a korábbi homlokzatot. Egy minden tekintetben 21. századi, unikális megjelenésű nemzeti stadion épül, amely a futballmeccsek, sportesemények lebonyolítása mellett a korábbi stadionhoz hasonlóan alkalmas lesz megakoncertek rendezésére is.

Az új stadion a korábbinál magasabb lesz. A régi stadionban a futballpályát atlétikai pálya övezte. Az UEFA és a FIFA ezt nem engedi. Nekünk egy igazi futballarénát kell építenünk, amely a meccseken hatvanhétezer nézőt tud kényelmesen befogadni. A régi stadionnak a közönség által járható legmagasabb része harminc méteren volt. A miénknek ugyancsak ott lesz, de a lelátója sokkal meredekebb szerkesztésű. Fölé pedig még egy gépészeti szint is kerül. Ebben az épületben sok fedett helyiség, kisebb-nagyobb terem lesz, a főbb események közötti időszakban különböző programok, rendezvények, konferenciák befogadására alkalmas terek. Kis túlzással azt mondhatom, hogy egy olyan univerzális rendezvényközpont készül, amely sport- és kulturális kihívásoknak egyaránt megfelel.

Hihetetlen nyomás alatt van az ember, de amikor kimegyek az építkezésre, olyan felemelő érzés tölt el, amelyre nehéz szavakat találni. Úgy tapasztaltam, hogy a kint dolgozók ugyanígy vannak ezzel. Tudják, hogy nem hétköznapi munkát végeznek, itt valami kivételes születik. Mindenki lelkesen teszi a dolgát. Ha elkészül, évente százezrek viszik majd magukkal a stadion képét és az ott szerzett élményeket. A régi épületet nagyon sokan szerették.

„Ez egy csapatmunka” - hangsúlyozta építészeti tevékenységét illetően Skardelli György, hozzátéve azt is, hogy egy kimerítő időszak után (amikor egymással párhuzamosan készült az MVM Dome, a Puskás Aréna, a Belvárosi Sportközpont és a Ludovika Aréna) hátrébb lépett, mostanában leginkább a tehetséges, fiatal kollégáit igyekszik segíteni. Arról is beszélt, hogy távol állnak tőle az építészeti allűrök, nem szereti az olyan dolgokat, amik nem az adott témáról, a teljesítményről, a végeredményről szólnak. Ez egyrészt az otthoni neveltetéséből adódik - ezt látta az építész édesapjától és az építésvezető nagyapjától is -, de a Középület-tervező Vállalatnál, a Köztinél is ugyanezzel a hozzáállással találkozott.

További sportlétesítmények és a tervezés kihívásai

Felvetődik a kérdés, honnan volt ereje a Kossuth-díjas építésznek a Puskás Aréna után belevágnia egy hasonló nagyságrendű projektbe. Az én erőmet és a csapatom erejét is kizsigereli ez a feladat, hihetetlenül feszített a tempó, amiben dolgozunk. Ezekben a vészterhes, koronavírusos időkben is muszáj dolgozni, internetes konferenciabeszélgetéseket folytatunk naphosszat a megrendelői és a fővállalkozói oldallal. Mi pedig, a stúdióban felállítottunk egy chatoldalt, és azon osztjuk meg a problémákat. Eközben a fizikai munka is folyik a terepen. Érdekességként jegyzem meg, miközben tavaly novemberben már mindenki a Puskás Aréna ünnepélyes megnyitójára készült, mi már nyakig benne voltunk a kézilabda-csarnok tervezésében, úgyhogy igazán nem is volt időnk örülni és ünnepelni. Még fél nap pihenőnk sem volt! Csupán a megnyitó napján engedtük el pár órára az egeret... Másnap rögtön rá kellett kattánunk nekünk és a számítógép egerének is az új feladatra.

A Puskás Aréna elsöprő sikere nyilván a nemzetközi építész- és megrendelői körökben is elterjesztette a Skardelli Stúdió hírét. „Kategorikus a válaszom: nem. Ha kapnánk is ilyen ajánlatot, képtelenség lenne elvállalni. Ez a mostani csarnoktervezés felemészti minden energiánkat, hihetetlenül feszített tempóban dolgozunk, képzeljék el, a népligeti kézilabdacsarnok kétszer akkora befogadó-képességű lesz, mint a Papp László Sportaréna, amit szintén mi terveztünk. Nincs mese, ez a cégünk legjelentősebb projektje a fedett kategóriában. Az épület átadási határideje 2021 vége, s ha a Puskás Aréna megvalósítási folyamatából indulunk ki, akkor nekünk, tervezőknek is ott kell lennünk egészen az átadásig.

A KÖZTI folytonossága és az új generációk

A KÖZTI sikeresen túlélte a rendszerváltást. Az átalakulás után sokan elmentek, saját céget alapítottak, de együtt maradt egy komoly mag, akik egy nagyon erős szakmai és szellemi közösséget alkottak. A KÖZTI-sek közül sokan oktattak egyetemen, és idehívták a tehetségeket, ezért egyre több fiatal, tehetséges építész érkezett. Mivel a belvárosban voltunk jó helyen, tudtuk, hogy előbb-utóbb el kell jönni onnan, a nagyvállalatokat sorra kipaterolták. Az állam lelépési pénzt fizetett, új székházat építettünk a Pálya utcában - a terveket belső pályázaton választották ki. Az állomány ezt követően is csökkent, 2012 óta stabilan 70 körüli a létszám, ezért az új Lublói utcai székházunk mérete is ehhez igazodik. A nagyvállalatok közül kevés cég élte túl a rendszerváltást, a KÖZTI szerencsés helyzetben volt, mert a jó referenciáknak köszönhetően az akkori vezető tervezőket rengeteg munkával keresték meg.

1988-tól vezető tervező, 1990-től műteremvezető, majd a részvénytársaság keretei között stúdióvezető. 2004-től 2021-ig a vállalat igazgatóságának tagja. Miután Smaraglay László nyugdíjba ment, Tima Zoltán új felépítéssel kezdte működtetni a céget, alkalmazkodva a megváltozott gazdasági környezethez. A különböző létszámú csapatok projektekre szerveződnek, a projektvezető építészek vezetésével. Pottyondy Péter elmondása szerint: „Szerencsés generáció vagyunk, mert eddig háború nélkül megúsztuk. Belenőttünk egyfajta társadalmi puhaságba. Az 1980-as évek elejétől izgalmas volt a szamizdat, a demonstrációk világa - ezeknek volt építészeti vonatkozása is. A falurombolásra adott reakciók, vagy Nagy Imre újratemetésének installációja építészetileg is jelentésteli volt, reményteljes volt ezekben élni. A következő időszak arról szólt, hogy talál magára az ország a szabadságban. Ez építészként is tele volt kihívással. Az egyik ezek közül, hogy mit kezdünk a visszakapott, magán kézbe került, vagy elhagyott épületekkel, amik sokszor használhatatlan állapotban voltak. Jó egyházi kapcsolataink révén terveztük meg például a Horánszky utcai jezsuita központot, ami mára komoly szellemi bázissá lett...”

Elismerések és az „SK” könyv

A Kossuth-díjas építészmérnök, Skardelli György megírta könyvét, amelynek borítóján csupán ennyi áll: SK. A két betű az alkotó nevének első két betűje, de ha jobban tetszik, azt is jelentheti, saját kezűleg. Az építész saját életét örökítette meg a kiadványban. Egy építészmérnök esetében a megvalósult tervei beszélnek helyette, ám Skardelli esetében ezzel tisztában vagyunk: ő tervezte többek között a 2019-ben átadott Puskás Arénát és a 2022-es férfi kézilabda-világbajnokság helyszínét, az MVM Dome-ot. A sportot szeretőknek ez a két legfontosabb építménye, megjegyzem, a könyvben pazar fotók láthatók - nemcsak a két említett létesítményről, hanem a kronológiai sorrendben felsorolt összes többi munkájáról. A könyv precízen, vagy ha úgy jobban tetszik, mérnöki pontossággal szerkesztett. Csupán egy fejezetcímet emelnék ki: sportszeretet, életre szóló szenvedély. A szakma és a közönség elismerését egyaránt kiérdemlő, különleges épületek, köztük a „kavicsnak” becézett Budapest Sportaréna, a Puskás Aréna, valamint az MVM Dome terveit is jegyző Skardelli György kapta meg a Hegyvidék díszpolgára kitüntető címet. „Nagyszerű építész, egyedülálló épületek, ihletett házak tervezője. De az építészetnél is sokkal fontosabb, hogy Skardelli György jó ember” - mondta méltatóbeszédében Vadász Bence építész.

Skardelli szerinte olyan ember, aki magában hordozza és vállalja régi, szeretett tanárainak, mestereinek intelmeit, soha meg nem tagadva őket. Alkotóként egyszerre hagyománytisztelő és hagyományteremtő, művei pedig szívhez szólóak, mert természetesek és értünk vannak. „A díszpolgári cím nem a szakmai teljesítményt értékeli, arra ott vannak a szakmai szervezetek díjai. Itt elsősorban az emberi minőséget értékeljük” - mondta el Pokorni Zoltán polgármester. A polgármester elárulta, kevés focimeccsen járt az élete során, ám ezek egyike volt a francia és a magyar válogatott mérkőzése az új Puskás stadionban, ahol rendkívüli élményben lehetett része. „Politikai kérdéssé vált, hol és milyen stadionra van szükség, de az biztos, hogy az építészeti minőséget például a Népstadion helyén felépített Puskás Aréna esetében senki sem kérdőjelezte meg. Az új létesítmény felidézi a régi alakját, mégsem egy retró stadion lett, hanem egy ízig-vérig 21. századi, modern sportarénát tudtunk megvalósítani.

Skardelli György hegyvidéki kötődései

A díjazott a hegyvidéki kötődései kapcsán felelevenítette: 1955-ben született a János kórházban, az első huszonnégy évében pedig a Krisztina körút és a Csaba utca sarkán lakott, egy nem annyira jól lakható lakásban. Ennek kényelmetlenségét kárpótolta a városmajori park, ahol sok időt töltött. Télen-nyáron itt focizott és tagja lett a majori galerinek, ami miatt - szülei nem túl nagy örömére - még egy ifjúságvédelmi dokumentumfilmbe is bekerült. Az építész felidézte, hogy miután elkezdődött a feleségével közös élete, más kerületekben laktak, de tíz év után, amint lehetőségük adódott rá, visszaköltöztek a Hegyvidékre, az Ugocsa utcába. „Nagyon szeretünk itt élni. A Városmajort időközben felváltotta a Normafa, ide járok fel a kutyámmal minden este” - mesélte az építész, aki azt vallja: mindenkinek megvan a maga ösvénye, amire próbál visszatalálni, ha ott jól érezte magát. Számára a XII. kerület az otthon.

Magyar stadionok a Stadiumdb.com szavazásán

A Stadiumdb.com oldal 2012 óta választja meg az Év stadionját a közönségszavazatok és a szakmai zsűri kategóriájában. Magyarország kiemelkedően szerepelt az elmúlt években, több stadion is nemzetközi elismerést szerzett.

tags: #dvtk #es #skardelli #gyorgy

Népszerű bejegyzések:

• Szabó Zoltán sportpályafutása
• Real Madrid vs Villarreal mérkőzés esélyek
• Tudj meg többet a Ferencvárosi Női Kézilabda csapatáról!
• A tegnapi focieredmények elemzése
• Mérkőzés elemzés: Konyaspor vs Galatasaray