DVTK Szurkolói Rigmusok és a Diósgyőri Szurkolói Kultúra Mélységei
A DVTK szurkolói kultúrája legendásan szenvedélyes és elhivatott, melynek egyik leginkább magával ragadó elemei a rigmusok és a dalok. Bizonyára sokak számára cseng ismerősen a DVTK szurkolói rigmus, mely így hangzik: "Amíg élek én nem érdekel más, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr!" Ez a mondat nem csupán egy szurkolói kiáltás, hanem egy egész közösség hűségét és elkötelezettségét fejezi ki a Diósgyőr iránt.
A közelmúltban jelent meg Tompos Ádám "Amíg élek én..." című kötete, mely éppen ezt a különleges világot, a DVTK szurkolóit igyekszik bemutatni. A könyvbemutatóra minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők, ahogy arról Brézai Zoltán, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár munkatársa megosztotta szerkesztőségünkkel a hírt. Az Amíg élek én... című kötetet portálunk olvasói is megismerhetik, ha november 21-én, csütörtökön 16.30-ra ellátogatnak a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár központi épületébe a Görgey Artúr utca 11. szám alá.
A Szurkolói Elkötelezettség Gyökerei
Kerényi Zoltán, egy tapasztalt DVTK szurkoló visszaemlékezései szerint, az elkötelezettség sokaknál már fiatalon kialakul, bár nála viszonylag későn, 16 évesen jött a meccsre járás. Annak ellenére, hogy későn érkezett a stadionba, már előtte is figyelte a Diósgyőrt. Az első meghatározó élmény 1997-ben történt, amikor a Haladással játszottak, és a félidőben két góllal ment a szombathelyi csapat, de fordítottak, és a vége 3-2 lett. Ez a „soha fel nem adni” és a „mindig küzdeni kell” mentalitás nagyon benne maradt. Utána kezdtek el kijárni, először még apukámmal, majd a haverokkal, osztálytársakkal.
Szurkoló és Szurkoló: Nincs Különbség a Hűségben
Sokan szeretnek különbséget tenni szurkoló és szurkoló között, különösen azok, akik nem ultrák, és nem biztos, hogy értik a jelenséget. Kerényi Zoltán szerint azonban nincs olyan, hogy ki a nagyobb Diósgyőr szurkoló. Mindegy, hogy valaki ott van minden meccsen, esetleg úgy szurkol, mint az ultrák, és 90 percen keresztül énekel, koreográfiát csinál, esetleg alkalmanként ott ül a Naposon a gyerekeivel, a családjával. Mindenki nagy Diósgyőr szurkoló, nincs ilyen, hogy ki a nagyobb, vagy a kisebb szurkoló. A különbség inkább a mentalitásban van. Az ultrák és a táborba járók jobban szeretik kiengedni a hangjukat, és ez valamilyen szinten buli is, főleg a fiataloknak.
Érdekes tendencia, hogy amíg régen az úgynevezett „átlagos szurkolók” nem nagyon jártak idegenbe, ma már többen vannak, mint az ultrák, vagy a tábor tagjai. A paksi meccs jó példa erre, ahol talán hárman vagy négyen voltak az ultrák. Néhány évvel ezelőtt még leosztották egymás között, hogy minden meccsre menjen el legalább egy-két ember minden csoportból, legyenek kint a drapik, legyen egy-két dob és legyen valaki, aki vezérszurkoló lesz a meccsen. Most már nincs ilyen sajnos.
Az Ultra Élet Kihívásai és Az Okok
Kerényi Zoltán nem túl pozitív véleménnyel van a jelenlegi helyzetről, ugyanis az ultra élet sajnos kezd kihalni, már nagyon a végét járja. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek első felében még virult a mozgalom az egész országban és Diósgyőrben is. Akkor rengetegen voltak. Jelenleg pár tucat főről beszélhetünk, nem éri el a százat. Ezt is külön kell választani: vannak az ultrák, van a brigád és van a tábor. Aki a táborban használható, és nagyjából állandó, az olyan 300-400 fő. Ez az Y szektor és a közvetlen környezete, nem az egész kanyar.
A haldoklás okai között szerepel, hogy egy generáció „kihalt”, akik ezt szerették csinálni. Nem a bojkott miatt veszítettek el sok embert, hanem már az azt megelőző időszak miatt. Amikor jöttek a különböző tiltások, az sok embernek elvette a kedvét. A Groupamában láthattuk, hogy gyakorlatilag már fel sem szabad állni, mert a rendezők rászólnak. Az emberek így már nem akarnak kijönni. A bojkott miatt a fiatalokat veszítették el, azokat az embereket, akiket be lehetett volna építeni.
2004 óta a tábor nagy része legalább ötször kicserélődött. Minden szezonkezdetkor új és új arcokat látnak, a régiekből pedig egyre kevesebb van. Azok közül, akikkel Kerényi Zoltán elkezdett meccsre járni a 16-os szektorba, már csak néhány tucat ember van. Nagyon sok fiatal azért jön a szektorba, hogy szelfizzen, vagy csajozzon, ezért sincs hangerő. Először azt kellene megtanulni az embernek, ha szurkolás van, akkor teljes hangerővel szurkoljanak, ne csak tátogjanak.
A Tábor Létszámának Csökkenését Befolyásoló Tényezők
- Családi okok: Sokan kinőttek belőle, elsősorban a család miatt.
- Televíziós közvetítések: Sok ember inkább otthon nézi a televízióban a meccseket, ami kényelmesebb.
- Időjárás: A tavaszi Nyíregyháza elleni NB III.-as meccsen sokan voltak, de még több ember lehetett volna, Kerényi Zoltán sok ismerőse is azt mondta, hogy itt lesz, de esett az eső és nem jöttek ki.
- Jegyárak: Nagyon drágák lesznek a belépők. A Napos Oldal is sokszor foghíjas, ami többek között a pénz miatt van.
A Tábor Vezetése és Újraépítése
Kerényi Zoltán tíz éve volt már Laci mellett, ő állt a kerítésen, én álltam a korláton néhány társammal együtt. Ha Feledi Laci nem tudott jelen lenni, akkor főleg Kerényi volt az előénekes. Amikor 2014 decemberében az Újpest meccs előtt bejelentette, hogy abbahagyja, akkor azt mondta, hogy Kerényi legyen az utód. Laci kilépése meggyengítette a Bajtársak csoportot, addig meghatározó volt a táboron belül, ma már szerintem nem az, pont azért, mert sokan kiléptek belőle. Akik még benne vannak, azoknak is csak egy része aktív. Kerényi Zoltán jelenleg is azon dolgozik, hogy Nomád belejöjjön a dologba, és ha ő esetleg nem lesz egyáltalán, akkor Nomád tudjon helyettesíteni száz százalékosan.
A tábor létszámának növelésére az elsődleges, hogy a fiatalok itt legyenek velük a szektorban. Fontos, hogy megismerjék az arcokat. Kerényi Zoltán is úgy került be a szűkebb brigádba, hogy látták rajta, hogy mindig ott van, kiveszi a részét mindenből, és használható ember. Erre van a leginkább szükségük, hogy valaki használható legyen. A második lépés az, hogy idegenbe is utazzon velük. Ilyenkor nem csak egy brigádba lehet bekerülni, hanem rengeteg barátság is szövődik, hiszen egy idegenbeli túra sokkal jobban összehozza az embereket, mint egy hazai meccs, amikor itt vannak kettő órán keresztül a stadionban.
Szurkolói Csoportok és Az Egység Kérdése
Jelen pillanatban a Commandos a legerősebb csoport a táboron belül. Néhány évvel ez előtt a Sturm und Drang nagyon erős volt, ők elsősorban huligán csoport, de nagyon sokszor segítettek a koreográfiákban, a szurkolásban és minden másban. Korábban még a Barcikai brigád volt nagyon erős és összetartó. Új csoportok is megjelentek, de velük is az volt a baj, hogy fiatalok voltak, és rengeteg ember elhagyta őket, mert megunták a dolgot.
Az a kérdés, hogy nem lenne-e szerencsés újra egy zászló alá összevonni a csoportokat, de Kerényi Zoltán szerint nem. Annyira másképp gondolkodnak a dolgokról, hogy sokszor még így is nehéz megcsinálni, amit szeretnének. Azért sem lehetne ezt nehéz tető alá hozni, mert a Commandos például 2003 óta létezik, ők biztosan nem mennének ilyenbe bele, hogy elhagyják a nevüket egy nagyobb csoport kedvéért. A Harcosok idején is nagyon sok probléma adódott a rivalizálásból, és a csoport megszűnése után is volt széthúzás ebből. Aki a Fighters-ből érkezett, az nem ugyanúgy gondolkodott, mint aki a Redskins-ből, vagy a régi Ultras-ból.
Koreográfiák és A Szurkolás Költségei
A DVTK szurkolók nem kevés pénzt, időt és energiát áldoznak arra, hogy ott legyenek mindenhol és színesítsék a szurkolást. Az Újpest elleni koreográfia például 50 ezer forintból jött ki. Voltak régebben nagyobb koreográfiák is, amikor csinálták a 100 éves, ötszektorost, vagy a bajnokcsapatos, hétszektorost, azok már nem is tudni pontosan mennyibe kerültek. A stadionbúcsúztatóra a gyűjtést már együtt csinálják a Napos Oldal szurkolóival, és együtt is akarják kivitelezni a látványt. Azt akarják, hogy a három szektorban legyen egy nagy koreográfia és végig az egész Naposon. Már tavaly ősz eleje óta elkezdtek gyűjteni, és a következő hazai meccsen, valamint a Gyirmót elleni idegenbeli előtt is akarnak egy nagyobb gyűjtést csinálni.
Bár felmerült, hogy sálakat, pólókat gyártsanak és ezeket valamilyen támogatás fejében osztogassanak, árusítsanak a szurkolóknak, de mivel elég jól működik jelenleg a DVTK Ajándékbolt, nem lenne nagy bevétel belőle. Emellett nagyon sok herce-hurca árán lehet jogilag is rendezni mindent. Volt egy időszak, amikor bordó pulcsikat árultak, a csoportok saját emblémáját tették rá, és volt olyan, amit logó nélkül adtak. Ezekből nagyon sokat sikerült eladni, a bevételt a koreográfiákra fordították.
Rigmusok, Dalok és A Szurkolás Szervezése
Tavasszal négy új dalt kezdtek próbálgatni, de ezek sajnos még nem mennek túl jól. Korábban volt két állandó dobosuk, akik ma már kevesebbszer állnak oda a dobhoz, ez nagyon nagy érvágás. Jöttek fiatalok, akik elkezdtek dobolni, de nekik ebbe még bele kell tanulniuk. Jelen pillanatban van egy olyan fiatal dobosuk, aki ha nincs itt, akkor káosz van. Éppen ezért nem ülnek többek között az új dalok sem. A Napos Oldallal mostanában kezdtek el beszélni arról, hogy jobban be kellene vonni őket a szurkolásba. Náluk is van dobos, a cél az lenne, hogy kitaláljanak valami olyat, amivel az egész lelátót be tudják vonni akár perceken keresztül is, többször is egy meccs alatt.
Az új dalok általában úgy születnek, hogy elmennek egy idegenbeli túrára, és elkezdenek énekelni. A szurkolás vagy a túrák szervezési oldalát nézve 2016-ban, az internet félig-meddig már beleszól ebbe. A logisztikáról annyit, hogy Kerényi Zoltán nem egyedül vezető, ő az előénekes, ő került a kirakatba, de van még néhány ember, akik egyenrangúak vele. Ők a csoportok vezetői és néhány idősebb tag.
A Játékosok és Az Edzői Stáb Kapcsolata
Feri vezetőedző kezdeményezett egy találkozót a szervezett szurkolói csoportok vezetőivel, ami meglepte a tábor tagjait, mert legjobb tudomásuk szerint ilyen még sohasem történt Diósgyőrben. Csak jót tudnak mondani róla, vagy teljesen őszinte volt, vagy nagyon tudta azt, hogy mit szeretnének hallani a szurkolók. Nagyon komolyan gondolja a dolgokat, nagyon szimpatikus volt. Annyit kért, hogy adjanak neki időt. Azt mondta, hogy az első négy meccsre ő egy pontot remélt. Ismerjük az eredményeket, a szárnyalás nem tartott sokáig, de rossz volt nézni, hogy mennyire szétesett az első két meccs után a játék, mintha a játékosok nem akartak volna játszani.
A játékosok és a szurkolók közötti viszony sem volt mindig felhőtlen. A tavalyi évben volt sokszor probléma, hogy egy vesztes meccs, vagy egy hazai döntetlen után a városban látták őket bulizni. Ebből voltak is apróbb nézeteltérések, de szerencsére semmi komoly. Ezt a DVTK játékosa nem engedheti meg magának. Üljenek be valahová, ahol nem látja őket senki, ott azt csinálnak, amit akarnak. Ugyanakkor vannak kivételek, mint az a játékos, aki válogatott volt, és amikor szólt a magyar himnusz, a mellette lévő dumált neki, mire ő odafordult és azt mondta, hogy: "barátom, örülj, hogy itt lehetsz és a magyar himnuszt hallgathatod, a magyar címerre téve a kezedet." Ezekből is látszik, hogy ő milyen ember.
tags: #dvtk #szurkoloi #rigmusok
