Edző-játékos viták a magyar sportban: feszültségek, tanulságok és a nyilvánosság szerepe
A sport világában az edző és a játékos kapcsolata alapvető, mégis gyakran rejt magában feszültségeket és konfliktusokat. Amikor ezek a viták a nyilvánosság elé kerülnek, nemcsak az érintettek, hanem az egész klub vagy szövetség megítélését is befolyásolhatják. Felmerül a kérdés: mit engedhet meg magának egy játékos a kamerák és a szurkolók előtt, és utasíthatja-e őt így rendre az edző? Bár sok sportág sok eseményét követjük, nagyon erősen kellene kutatnunk az emlékeinkben, hogy hasonló eseteket fel tudjunk idézni, pláne női csapatokat vizsgálva.
Az öltöző titkai a nyilvánosság előtt: A kézilabda botrány
A győri eset - Allan Heine és Dragana Cvijic összetűzése
Ha évek múlva a május 10-i Győr-Ferencváros mérkőzésről fogunk beszélgetni, valószínűleg nem a csapatok jó teljesítménye vagy a szép gólok jutnak majd először eszünkbe, hanem az a jelenetsor, amit már az élőképen is ki lehetett szúrni, ismétlésben pedig még egyértelműbb volt: Allan Heine és Dragana Cvijic vitája - talán nem túlzás ezt állítani - majdnem tettlegességig fajult. Férfi együtteseknél nagy ritkán látunk némi kakaskodást edző és játékos között, és bár ott sem szerencsés, legyinteni szoktunk rá annyival, hogy nagy volt a feszültség, holnapra mindenki kialussza.
A mérkőzés második félidejében, amikor már a Győri Audi ETO dominált, a szemfülesebbek az élőképen is kiszúrhatták, majd persze önálló életre kelt a jelentsor: Allan Heine és Dragana Cvijic a kispadnál keveredtek szóváltásba, az angolul tudók kiszúrhatták az F betűs szót is, majd a konfliktus végén az edző a karjánál fogva lökte a kispadra játékosát.
A játékos felelőssége és a hierarchia
A sportban, azon belül is a kézilabdában az elmúlt években meghaladottá vált a szemlélet, hogy egy csapatot csak autokratikus eszközökkel lehet irányítani. Látjuk, hogy a skandináv együtteseknél az időkérések alatt sokszor az edző alig szólal meg, lehet partneri viszonyban is lenni a játékosokkal. Végül az edző mondja ki a végső döntést, ő „viszi vásárra a bőrét”. Ezt a hierarchiát olyan látványosan figyelmen kívül hagyni, mint ahogy Cvijic tette, egyszerűen nem lehet. Nem véletlenül szokták azt mondani a sportcsapatokkal kapcsolatban, hogy tartsanak minél több dolgot az öltözőben, bizonyos konfliktusok nem valóak a nyilvánosság elé.
Cvijic - hogy pillanatnyi felindulásból, vagy a korábbi hetek eseményei alapján némileg tudatosan, azt mindenki egyéni fantáziájára bízom - a nyilvánosságot választotta, ezzel látványosan megfosztotta tekintélyétől edzőjét, illetve általánosságban semmibe vette azokat az alapszabályokat (ha vannak), amik egy profi klubot működtetnek. Itt ugyanis azt a kérdést kell feltenni, hogy mit üzen ez a többi játékosnak, és általában milyen bizonyítványt állít ki a klubbal kapcsolatban. Vajon amikor Jesper Jensen nézi ezeket a felvételeket, őszinte örömmel várja a budapesti munkát, vagy azon gondolkodik, hogy egy rossz szó, és majd ő is ide jut a játékosokkal való viszonyban?
Az edzői reakció és annak következményei
Allan Heine is rendkívül rosszul kezelte a szituációt, főleg annak utolsó szakaszát. Fontos kiemelni, hogy a testi kontaktusok a sportban sokszor sajátos megítélés alá esnek. Vegyük azt a példát, amikor az edző a mezénél fogva húzza vissza a játékosát, hogy az ne lépjen pályára, mikor emberhátrányban van a csapat. Bár maga a mozdulat utalhatna erre, az edző itt nem egy agresszor, aki visszaél a hatalmával, egyszerűen azt akadályozza meg, hogy a csapata két percet kapjon. Mindezzel csupán arra mutatunk rá, hogy nem lehet mindig tökéletesen ráerőltetni a sportszituációkra a mindennapi életben honos etikai és viselkedésbeli szabályokat, ezzel együtt amit Allan Heine a jelenetsor végén csinál, az nem tud nem nagyon rossz asszociációkat életre hívni.
Itt egy ember, aki ebben a szituációban teljesen eszköztelen, és szorult helyzetében csak ahhoz tud nyúlni, hogy ilyen primer módon gyakorolja a dominanciáját. Ha egy vizsgának tekintjük a tiszteletteljes és konstruktív viselkedést, szombaton sem ő, sem Dragana Cvijic nem jelentkezhetett az ötösért.
Az öltözői feszültségek és a klubvezetés kihívásai
Az elmúlt hetekben, de nyilván leginkább az Odense elleni kiesés után felerősödtek a hangok azzal kapcsolatban, hogy nincs minden rendben a Ferencváros öltözőjében, Allan Heine és a játékosok között végleg megromlott a kapcsolat. Elek Gábor fogalmazott úgy (nem teljesen) ezzel a Fradi kerettel kapcsolatban, hogy edzőként képesek felemelni, de nagyon hamar a mélybe is lökhetnek. Az azonban egészen biztos, hogy a mostani Ferencváros speciális ilyen szempontból, hiszen számtalan olyan játékos van ebben a keretben, akiknek korábban is voltak vitás szituációi a pályafutásában.
Allan Heine nagyon hamar megtapasztalta ennek az éremnek mindkét oldalát. Általánosságban viszont azon kell elgondolkodni, hogy miként működik egy olyan klub, ahol a játékosok néhány meccs alatt megbuktatnak egy edzőt, vagy ilyen színvonaltalan módon állnak bele a következő, eddig megmentőnek kikiáltott trénerükbe. A kérdés tehát adott: lehet, hogy amit Elek korábban félig viccesen megjegyzett, valójában épp az a plafon, amit a Fradinak át kellene törnie az igazán profi működéshez, és azokhoz a célokhoz, amiket Kubatov Gábor olyan gyakran hangoztat?
Old school kormányzás és abszolút filmszínház egyszerre | Elemző Benyó Ritával és Lakner Zoltánnal
Személyes döntés vagy edzői utasítás? A tornász dilemmája
Székely Zója esete a korlátdöntő előtt
Nemcsak csapatjátékokban, hanem egyéni sportágakban is előfordulhatnak az edző és a sportoló közötti nézeteltérések, különösen kritikus pillanatokban. Székely Zója tényleg szembement edzője döntésével? Székely úgy számolt, ha végig tudja csinálni a gyakorlatot, akkor pontszerző helyen végez, azaz az első hatban.
A tornász hozzátette, a bemelegítés során már komoly fájdalmai voltak a korlátdöntő előtt, könnyített leugrást (egyenes testű szaltó) azonban ekkor abszolválta, ezután a csapattal nagy dilemma előtt álltak. "- Volt olyan terv, hogy a könnyített leugrással hajtsam végre a gyakorlatot. El volt ültetve a fülembe a bogár, hogy ezzel lehet könnyebb lenne a leérkezés, de ott volt az is, hogy ha az eredetit meg tudom csinálni, akkor jó helyen végezhetek. Én döntöm el, hogy mit csinálok a szeren, de itt nagyon gyorsan kell meghozni a döntést."
Ugyanakkor Székely Zója igyekezett azt is kihangsúlyozni, hogy a csapattal együtt hozták meg a döntést a bemelegítés után. Ezzel szemben a szövetség az ellentétét állította. "- Nekem a lelkiismeretem ezt nem bírta volna. Tartalékok álltak mögöttem, a döntőbe nagyon kevesen jutnak el, ezt nem tehettem meg, óriási dolog volt ide bekerülni. Ha nem próbálom megcsinálni a gyakorlatomat, azzal másoktól vettem volna el a lehetőséget. Én ott reggel átállítottam a fejemet, és a csapattól azt kértem, tegyünk meg mindent, hogy a térdem olyan állapotban legyen, hogy a gyakorlatot megcsináljam."
A háttérben meghúzódó feszültségek: A „magyarajánlás” és az edzők dilemmái
Az edző-játékos viszonyra nemcsak az egyéni személyiségek és a pillanatnyi feszültségek, hanem a rendszerszintű döntések és szabályozások is hatással vannak. A Magyar Labdarúgó-szövetség tavaly életbe léptetett „magyarajánlása” is ilyen beavatkozásnak tekinthető, amely bár nem közvetlenül vitákat generált, de jelentős kihívások elé állította a klubvezetőket és az edzőket.
"Én egy évvel ezelőtt is azon az állásponton voltam, hogy bár hiszek a természetes előmenetelben, a szövetségnek valamit lépnie kellett, s bár mesterségesen avatkozott bele a klubok játékospolitikájába, divatosan szólva a filozófiájába, a magyar labdarúgásnak most ez volt az érdeke." A Magyar Labdarúgó-szövetségben talán arra voltak igazán kíváncsiak, tényleg azért nem derül-e ki, milyen ifjú labdarúgóink vannak, mert a csapatok nem vállalnak kockázatot, és az eredmények hajhászása közben inkább az olcsó légióspiacról válogatnak - vagy így akart erélyesebben beavatkozni a rejtelmes menedzser-edző-klubvezető összefonódásokba.
Esetleg ösztökélni akarta a klubokat, hogy érdemes sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni az utánpótlás-nevelés minőségére, mert nyilván melósabb, de jobban megéri kinevelni magyar fiatalokat, mint drágán vásárolni vagy esetenként lelketlen, külföldi zsoldosokkal próbálkozni. "Tudom, sok klubvezetőnek és főleg edzőnek fájt a feje, amikor tavaly megmondták, hogy a „magyarajánlás” alapján kell dolgozni, összerakni a csapatot, keretet, ez alapján muszáj meccsek közben cserélni is, mindezt úgy, hogy ne menjen a minőség rovására."
A minőségi légiósok ellen senki sem érvel, mindenkinek itt a helye, aki emeli a magyar bajnokság színvonalát és nagyobb erőfeszítésre, harcra készteti a mieinket. De talán mindenkinek elég a tucatkülföldiekből, a zsoldosokból, a teljesítmény nélkül fél év múlva továbbállókból. A rendszer lassan be fog állni, és teljesen természetes lesz, hogy egy-egy mérkőzésen a pályán lévő játékosok fele a magyar utánpótlás terméke, ami be is árazza majd a kluboknál zajló nevelői munkát. Az „magyarajánlással” lejátszott első bajnokság szerintem jól sikerült, érdemes ezen a vonalon továbbmenni.
tags: #edzo #jatekos #vita #nemzeti #sport
