A Kosárlabdacipő és a Láb Egészsége: Útmutató a Mindennapi Viseléshez és a Sportpályára

Tudod miért voltak magasszárúak az első kosárcipők? És ezek valóban jobban védenek a bokaficamtól? Hogyan jutottunk el a Chuck Tayloroktól a mai lépőkig, és milyen szempontok alapján válassz közülük? A bokaficamtól való félelem egyáltalán nem alaptalan, a leggyakrabban előforduló sérülés a kosárlabda világában.

A kosárlabda-sérülések statisztikái és a 100%-os védelem illúziója

Kezdjük is a száraz statisztikával. A NATA (National Athletic Trainers Association) felmérése alapján középiskolás játékosok esetén a boka és talp sérülései 42%-ot tesznek ki, jóval felülmúlva a többit (csípő környéki izmok: 11%, térd: 9%). És konkrétan maga a ficam/rándulás a leggyakoribb sérülésforma: 43%.

Az NBA-be érkezve is marad a tendencia, csak az arányok változnak. Míg a fiatalabb játékosok kevésbé koordináltak és erősek, emellett kifejezetten rugalmasak (és bátrak), így sokkal könnyebben szednek össze kisebb húzódásokat, ám jóval könnyebben is regenerálódnak belőle. A második helyen a térdízület gyulladása áll, 11,9%-kal (az előbb említett komoly szintű terhelés révén), majd az alsóhát (7,9%) és a hamstring húzódása (3,3%). Ezt követően pedig több száz különböző kisebb húzódás, rándulás, ficam, törés és sajnos néha szakadás. Itt már sokkal komolyabb szakmai stáb áll a srácok mögött, ezért is ennyire szerteágazóak a sérülések. Betudhatóak a nagyfokú egyoldalú terhelésnek és a mozgásbeli kompenzációknak. 100%-os védelem nem létezik.

Kosárlabda sérülések gyakorisága a NATA felmérése alapján

A kosárcipők rövid története: A kezdetektől a modern sportcipőkig

Most, hogy ezt már tudod, jöhetnek végre azok a finom, szaftos sneakerek! A kosárlabda 1891-es feltalálása után nem sokkal megjelentek az első kosárcipők is. Ezek még - a kor cipőihez hasonlóan - bőr talprésszel és vászon felsőrésszel készültek, természetesen kézzel. A Colchester Rubber Company egyébként már ekkor előállt gumitalpú surranókkal, de még annyira gyerekcipőben járt a technológia, hogy ez a többség számára megfizethetetlen volt.

A Converse felemelkedése és Chuck Taylor szerepe

A századforduló után aztán változott a helyzet, fejlődött a gyártás, ezzel javult az ár és a minőség. 1908-ban Marquis Mills Converse elkezdett gumiból cipőket készíteni, és megalakult a Converse Rubber Shoe Company. Ezek eleinte szinte teljesen egészében gumiból készültek, a késő ősztől, kora tavaszig tartó nedves és hideg időszakra, hasonlóan egy mai gumicsizmához.

A siker nem maradt el, ám a nyári száraz, meleg időben az eladások lenullázódtak. A cég a meleg idő eljövetelével elbocsátotta a munkásokat, majd az őszi esőzések kezdetekor újra alkalmazta őket, de ez hosszútávon nem volt fenntartható. A legtehetségesebb dolgozók ígéretet kaptak, hogy egész évben maradhatnak. Kaptak az alkalmon, és előálltak nyárra egy olyan típussal, ahol meghagyták a gumi talprészt, de a felsőrészt már szellősebb vászonból készítették hozzá. Mivel ebben az időben a lábbelik esetében még a funkcionalitás volt a legfontosabb, a kinézettel szemben, az újabb - és a korábbi, kezdetleges modelleknél jóval vastagabb - talpú Conversek, a kényelem, a remek ütéscsillapítás és a jó tapadás miatt igen hamar nagy népszerűségnek örvendtek a kosárlabdázók körében is. Megalakult az All Star vonal.

1921-ben egy igen karizmatikus új tag csatlakozott a cég értékesítési gárdájához, Charles H. Taylor, ismertebb nevén Chuck Taylor, kosaras és kiváló marketinges személyében. Az Akron Firestones egykori játékosa látta a potenciált a márkában, és ravasz észjárásának köszönhetően hamar piacvezető pozícióba repítette a céget. Elkezdett utazgatni az államokban, és helyi csapatok (és nagymenők) ellen játszott egy válogatott kerettel (30 meccs körül évente), emellett előadásokat, bemutatókat tartott a kosárlabdát és a cipőmárkát népszerűsítve.

Az üzlet szépen virágzott, ám a történet itt még vált tündérmesévé. A cég ugyanis érdekelt volt a kerékgumi gyártásában is, ekkor viszont az autógyártás fellendülésével hihetetlenül fejlődött a gyártástechnológia, amivel anyagilag képtelenség volt lépést tartani. Ezen a nagy gazdasági világválság sem sokat segített, így mikor ez az üzletág bedőlt, majdnem magával rántotta az egész vállalkozást. Ennek következtében még ebben az évben, 1929-ben, Marquis Mills Converse elvesztette cégét.

Tulaj tulajt váltott, egy biztos pont azonban megmaradt. Chuck úgy döntött, a kezébe veszi a dolgokat, és elkezdte önmagát hirdetni, mint „A nagyszerű kosárlabdajátékos”, a nevét pedig hozzáadta a cipőkhöz. 1933-ban aláírt egy szerződést a Converse-el, az All Star vonal ezentúl pedig a „Chuck Taylor All Star” nevet viselte. Folytatta a turnékat, és ő lett a kosárlabda nagyágyúja.

Egészen a 60-as évek végéig a kosárlabdacipő piac 90%-át kényelmesen uralta a Converse. Egyik gyártónak sem volt ezidáig olyan terméke, mely ekkora hatással lett volna a piacra és a játékra, mint a Chuck Taylor All Star. 1968-ban a sportág népszerűsítésében elért sikerei elismeréseként Taylort a kosárlabda „Hall of Fame”-jei közé választották, mint a „Kosárlabda Nagykövete”. Egy évvel ezt követően elhunyt, még pont a márka hanyatlása előtt, ugyanis megjelentek az egyre komolyabb vetélytársak, többek közt a Nike, akik 2003-ban, a cég csődjét követően fel is vásárolták a Converse-t. Ezt nem csak a megújulás hiánya, az újabb technológiák és stílusok megjelenése okozta, a Converse - a többi gyártóval ellentétben - nem volt hajlandó fizetni a játékosoknak, hogy hordják a cipőiket.

Magas vagy alacsony szár? A bokavédelem mítosza

Az első kosárcipők, ahogy láthatjátok kivétel nélkül magasszárúak voltak. És hogy miért? Meg fogsz lepődni, a 19. század elején a bokacsizma volt az általános cipőviselet, így kézenfekvő választás volt egy kosárcipő esetében is ezt a vonalat követni. A trend maradt is egészen 1969-ig, amikor kijött az első alacsonyszárú cipő az Adidas Superstar személyében, majd volt még pár villanás, de egészen a 2000-es évek közepéig továbbra is a magas szár dominált.

Közben a cipők egyre inkább specializálódtak a kosárlabdázók igényeire. Tovább javult a tapadás, miközben a jobb védelem és tartás érdekében egyre robusztusabbak lettek és egyre több anyagból készültek, de ezzel igazából csak egy dolgot értek el: a baromi nagy súlyt.

Az ezredforduló után végül elkezdték ezt felismerni a gyártók, és a súlycsökkentés legkézenfekvőbb módját választották, a kevesebb anyaghasználatot. A cipők újra elkezdtek bakancsok helyett sportcipőkre hasonlítani, és sokszor a szárak magasságával is spóroltak jó néhány grammot. Egyre több modell jött alacsony szárral. A megváltás végül 2009-ben jött el, a Kobe 4-el. Kobe nem csak egy újabb sikeres szezont futott az új modelljében, de a döntőben 4-1-re nyert a Lakerssel az Orlando Magic ellen, ráadásként bezsebelte a döntő MVP díját is.

Mostanra nagyjából az NBA és a főiskolai játékosok fele választja az alacsony szárú cipőket. Eddig a többség úgy vélte, hogy a magas felépítés megvédi a bokasérülésektől. Ezek a sérülések viszont többnyire olyan szituációkban történnek, mikor sikerül egy másik játékos lábán landolnod, vagy hasonlóan kellemetlen pozícióba csavarodik a bokád. Ekkor viszont olyan nagyok a fellépő erőhatások, hogy teljesen mindegy milyen cipővel lettetek instant lelkitársak anno a plázában.

Sőt, a kutatások (1, 2, 3) is azt mutatják, hogy az égvilágon semmi különbség nincs a sérülés kockázatában, bármelyik szabást is választod. Viszont egy nagyon fontos dolog, a bokádnak nem árt a szabad mozgás, mert így kap elég ingert az agy ahhoz, hogy megfelelő legyen az intermuszkuláris koordináció (amikor az agy a különböző izmokat összehangolja mozgás közben). Ezt viszont a magasszárú cipők némileg rontják (1, 2). A tested alapesetben egy tökéletesen komponált séma alapján mozog, a talajreakciós erők viszont gyorsabban terjednek az ízületeken, csontokon és lágyszöveteken keresztül, mint amilyen gyorsan az izmok reagálni képesek. Éppen ezért fontos a kifinomult érzékelés, a propriocepció és ezáltal az izmok megfelelő előfeszítése, a becsapódások előtt.

Ha túl magasan van a lábfej, ráadásul alápakolsz egy giga légtalpat, ami sajnos oldalirányban elég instabil, az is rengeteg kockázattal jár (1), egész pontosan 4,3-szor nagyobb eséllyel fordul ki a bokád egy ilyen cipőben. Mindig lesznek, akiknek jobban fog feküdni a magas szár és az ezzel járó mozgásérzet, ahogyan a ló túlsó végén, alacsony felépítéssel végre mindenki megkapja a mozgás szabadságát, miközben semmit sem kell a biztonság oltárán feláldoznod. A jelenlegi technológiáknak köszönhetően a súlyban, csillapításban és tartásban, bármilyen igényeid is legyenek, megtalálod a neked valót, ennek már csak a pénztárcád szabhat határt.

Az innováció és a sérülések kockázatának csökkentése

A kapitalizmus érdeme a folyamatos innováció. A szár magassága és az ütéscsillapítás még mindig csak egy része a teljes képnek. A nagy gyártók egyre jobb és jobb termékeket akarnak piacra dobni, ezért folyamatosan kísérleteznek újfajta anyagokkal és technológiákkal. Tesztelik és mérik a tapadást és a csillapítást, különféle szenzorokkal és kamerákkal rögzítik, majd lemodellezik a sportolók mozgását, sőt időnként még röntgenképeket is készítenek róluk. A Morgan Stanley becslései alapján, a Nike 2012 és 2017 közt közel 2,5 milliárd dollárt költött csak a kutatásra és fejlesztésre.

Ez lehet elsőre soknak hangzik, de a mérnököknek nincsen könnyű dolguk. A produktumnak könnyűnek kell lennie, közben tartósnak és kényelmesnek, miközben megbirkózik az ugrások, földet érések, irányváltások és sprintek okozta erőhatásokkal. Nehéz mindenben egyszerre jónak lenni, és minden változtatásnak ára van. Például egy stabilabb bokarögzítés egy nagyobb erőhatásnál lehet levesz némi terhet a bokáról, de közben sokkal nagyobbnak teszi ki - többek közt - a térdeid.

A tapelés és a prevenció jelentősége

Az NBA-ben a játékosok 80%-a használ tapet, az UCLA-ben pedig egyenesen kötelező - nem csak meccsen, de edzésen is - a viselete. A gyenge vagy frissen sérült bokán ugyan segít, a szükségessége viszont egészséges sportolók esetén egyre kérdésesebb (még nem áll rendelkezésre elég releváns kutatás). Ráadásul a plusz védelmet sem közvetlen a tape adja - ahogy ezt gondolnád -, ez ugyanis mozgás közben viszonylag hamar veszít a feszességéből, hanem az általa biztosított jobb propriocepció (testérzékelés), aminek egyébként a hiányát maga a cipő és a hosszútávú cipőhordás is okozza.

Tehát - ahogyan már korábban is beszéltünk róla - mikor sérülékenyebb helyzetbe kerül a boka, a jobb testérzékelésnek köszönhetően gyorsabban és erősebben reagálnak az izmok, így nagyobb eséllyel sikerül elkerülni a sérülést. De ugyan ezt a hatást tudatos munkával is el lehet érni. Ahogy a profi ligában is egyre jobban teret hódít magának a komoly szakmai alapokon nyugvó erőnléti edzés, manuálterápia és prehabilitáció, erre neked is ugyanúgy (és szerintem minden embernek) szükséged van, hogy a test, azon belül is, többek közt a boka és a talp egy jól funkcionáló és erős egységet alkosson. Ha ez megvan, nem kell tape, nem kell bokarögzítő, nem kell semmi. Ha ezek valóban annyit jelentenének, minden játékos, - akinek ugye ezen múlik a jövője és a családja megélhetése - tetőtől talpig rögzítőkben és letapelve játszana.

Cipőválasztás a mindennapokban: egészség és kényelem

Amikor cipőt választunk magunknak, sokszor nem csak - sőt, nem is elsősorban - a kényelem számít. Pedig nagyon fontos lenne, hogy ne hordjunk a lábunkat megnyomorító lábbelit. Ha csak így kényelmes, biztos, hogy az a cipő a lábad egészségének sem jó! Vannak olyan cipők, amikről már ránézésre, de legkésőbb első egész napos viselése után tudja mindenki, hogy nem tesznek jót. Vannak viszont olyan lábbelik is, amelyek első pillantásra ártalmatlannak, sőt, akár egészségesnek is tűnnek, pedig legalább olyan károsak a láb egészségére nézve.

Mire figyeljünk a mindennapi cipőválasztásnál?

• Lapos és vékony talpú cipők: Ha egészen eddig azt gondoltad, hogy a lapos és vékony talpú (egyébként tényleg nagyon vagány) cipők megfelelőek az egész napos rohangáláshoz, nem is tévedhettél volna nagyobbat. Ebben az esetben a sarok minden egyes lépésnél nagyon gyenge csillapítással vagy csillapítás nélkül ütődik a talajhoz. A fékezőhatás hiányában az összes ízület a bokától az első nyakcsigolyáig egymásnak ütődik, amely kopáshoz és ízületi gyulladáshoz vezet. A lapostalpú cipőben a talp nem kapja meg a szükséges ingert az egészséges járáshoz, az Achilles-ín túlfeszül, hamar lefáradnak az ízületeket körülvevő izmok, ólmos lábfáradtságot és lúdtalpat eredményezve.
• Vastagon bélelt csizmák (hótaposók): Biztosan ismered, hidegben talán hordod is azt a mostanában megint divatos, kissé bocskorra emlékeztető csizmát, amit sokszor vastag (mű)szőrrel bélelnek ki. Természetesen télen ne fázzon meg a lábad, de hótaposó vastagságú cipőre csak vastag hóban és repkedő mínuszokban van szükség, télire válasszunk vastag bőrből készült cipőt és meleg zoknit, de még ez is túlzás lehet, ha aztán egész nap a fűtött irodában ücsörgünk.
• Gumicsizma: Bár manapság már olyan csinos gumicsizmákat lehet kapni, hogy az ember elcsábul, hogy tavaszi, őszi átmeneti időben akár állandóan is hordja őket, a szakemberek óva intenek ettől. A gumicsizmák hajlamosak befolyásolni a járásunkat, emiatt egy egész napos gumicsizmázás után fáradtnak és elnehezülnek érezheted a lábadat, és nagyobb valószínűséggel dörzsölik ki és hólyagosítják fel a lábad, ha túl hosszú időt töltesz bennük.
• Balerinacipő: Ha valami, hát a balerinacipő kifejezetten ártalmatlan jószágnak tűnik, ráadásul nemrég ismét vissza is tért a divatba. Rossz hír viszont, hogy ezekben a cipőkben lábad egyáltalán nem kap boltívtámaszt, ez pedig hosszú távon térd-, csípő- és hátproblémákhoz vezethet.
• Flip-flop: A flip-flop hosszú távú viselése az egyik legrosszabb, amit a lábaddal tehetsz. Ennek a lábbelinek egyetlen esetben van létjogosultsága: abban a pár (másod)percben, míg a fürdőszobából a hálószobába csattogsz. Hosszas utcai használatra semmiképpen nem ajánlott ilyesmit viselni!
• Platform és magas sarkú cipők: Jóval kíméletesebbnek tűnik, mint a tűsarok, mert az ember abból indul ki, hogy jobban eloszlik benne a súly, viszont a platformok merevsége komoly kényelmetlenséget okoz, akadályozza az egészséges lábmozgást, ez pedig (kombinálva azzal, hogy az ember emelvényen próbál túlélni), sokszor balesetveszélyes is. A magassarkú cipő viselése esetén a testsúly kétharmada a láb elülső részére és a harántboltozatra terhelődik, ami hosszú távon komoly deformitásokat okoz a lábfejben. A túlterhelt előláb statikai szerkezete megborul, és olyan esztétikai problémák alakulnak ki, mint a kalapácsujj, bütyök, vagy ellaposodó lábujjak. A talpban lévő szalagok, izmok meggyengülnek, megnyúlnak, a láb kisízületei a talajhoz nyomódnak, a harántboltozat megsüllyed. A magassarkú cipők okozta természetellenes pozíció nemcsak a lábfejre van káros hatással, hanem a gerincünket is természetellenes helyzetbe kényszeríti.

Kutatások szerint egyre többen hordunk nem a valódi lábméretünknek megfelelő cipőt. Az állandó dörzsölés irritálhatja a láb ízületeit, ami pedig ízületi gyulladáshoz vezethet. Nagyon fontos, hogy a lábujjaknak elegendő helye legyen, ne préselődjenek össze a cipőben. A túl szoros cipő számos kellemetlen lábproblémát okoz, mint például a bütyök, kalapácsujj vagy karvalyujj.

Az az ideális cipő, amely épp a mérete a viselőjének, nem túl bő, de nem is szűk, megtámasztja, de nem szorítja a lábat, teret ad a mozgásának, nem akadályozza a keringését, és közepes sarokmagasságú: a lábnak ugyanis a legegyenletesebb terhelést a 3-5 centis sarokmagasság biztosítja. Érdemes próba közben sétálni egy keveset a cipőben, hogy megbizonyosodjunk annak kényelméről.

Kosárlabdacipő kiválasztása: átfogó szempontok a pályára

Új kosárcipőt szeretnél vásárolni? Ahányféle ember, annyiféle igény. Vegyük elsőnek azt a néhány legalapvetőbb pontot a történetben, amely már a kezdetektől meghatározza azt, hogy mi a számunkra kijelölt út, amin elindulunk.

Főbb szempontok a kosárlabdacipő kiválasztásához:

1. Stabilitás és felsőrész: Az egyik legfontosabb dolog, hogy a cipő a megfelelő stabilitást adja a lábadnak. Ez különösen a saroknál, a lábfejnél, és a bokánál fontos. Nagyon lényeges, hogy jól illeszkedjen a lábadra, és kényelmes legyen. Ne felejtsd, hogy a kosárcipőt nagy terhelésnek fogod kitenni, és sokat fogsz benne futni/ugrani!
2. Játékos tudásszintje és edzésgyakorisága: A megfelelő kosárcipő kiválasztásához figyelembe kell venni a játékos tudásszintjét és az edzések gyakoriságát.
3. Játékstílus: A sportoló játékstílusa is kulcsfontosságú. Reakcióképesség és mozgásgyorsaság vagy nagyfokú ütéscsillapítás az erőteljes kitámasztásokhoz, ezek mind befolyásolják a választást. A játékteret és a csapatot, nagy vonalakban három részre tudjuk osztani pozíciók alapján, ha a magyar értelmezést vesszük. Ezek nem mások, mint a center, bedobó és irányító. Ettől függően nagyon változatosak lehetnek az igények. Egy irányítónak fontos, hogy a cipő könnyű legyen és szabadon tudjon benne mozogni a cselezésnél, tartsa a bokáját, ezért bizony nem kell feltétlen az extra magas szár, sőt… Egy center viszont bent harcol a palánk alatt, szedi a lepattanót, sokat ugrál, miközben lökdösik, aminek következtében könnyedén valaki alá léphet. Viszont a palánk alól kevésbé mozog ki.
4. Sérülések és lábforma: Nem szabad elmennünk amellett, hogy kinek milyen múltbéli sérülése volt. A térdsérülések enyhítésére vagy elkerülésére érdemes alaposan megvizsgálnunk a szármagasság viszonyát és a léptalp használatát. Ha valaki rendszeresen küzd a sérült bokájával, akkor semmiképp se kísérletezzen az alacsonyabb kivitelekkel. Kizáró tényező lehet a gyenge ízület és a vékony csontozat is, aminek erős támogatás kell. Figyeljetek arra is, hogy a bokacsontotok formája milyen. Aki széles bokacsonttal rendelkezik, valószínűleg nem fogja komfortosan érezni magát egy magasabb kialakításban. Nekik inkább azt a fajta mid méretet ajánlom, ami a bokát alulról megtámasztja a belső részen, mint a PG széria, egészen a PG3-ig bezárólag. Emellett ott van még a boltozat formája vagy a rüszt. Nem mindegy, hogy emelt boltozatú vagy egyenes talpú surranót húzunk fel. Meg kell vizsgálni a lépők talpformáját és azt, hogy mennyire szűk fazonú egy cipő.
5. Szármagasság: Fedje a bokát vagy ne? Sokszor felmerül a kérdés: alacsony vagy magas cipőt válasszak? Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb cipők szabadabb mozgást adnak a lábnak és nagyobb fizikai teljesítmény érhető el velük, míg a magas cipők kényelmesebbek és jobban védik a lábat sérülés ellen. Nyilván alacsony cipőt viselve is lehet védeni a bokát egyéb technológiákkal (ragasztással, bokavédővel), de a gyártók próbálják a megfelelő kialakítással elérni, hogy az alacsony kosárlabda cipők esetében is minél kisebb legyen a sérülés kockázata. Az alacsony cipők elsősorban az alacsonyabb, gyors mozgású, mezőnyjátékosoknál figyelhető meg nagyobb arányban, míg a lassabb, erőteljesebb, belső posztos játékosok inkább a magas kosárcipőket részesítik előnyben.
6. Anyaghasználat: A piacon jelenleg többfajta anyag is megtalálható a Flyknittől kezdve, egészen a műbőrig.
7. Cipő súlya: Napról napra könnyebb és könnyebb lábbeliket készítenek a gyártók. Ma már igazán nehéz cipő nincs a piacon, csak könnyű és még könnyebb. Neked kell eldönteni, hogy mennyire szeretnél könnyű cipőt, vagy mennyire szeretnéd "érezni a cipőt a lábadon".
8. Szellőzés: Régebben sajnos akadtak rossz példák a cipők szellőzésére, de a ma gyártott kosárlabda cipők nagy többsége már kiválóan szellőzik. Nem nagyon akad olyan modell, ami a szellőzés tekintetében ne felelne meg az alapvető elvárásoknak.
9. Talp és tapadás: A talp kétség kívül az egyik legfontosabb része egy kosaras lépőnek. Ez biztosítja azt, hogy rendesen meg tudjunk állni egy kitámasztás során és elkerüljük az esetleges csúszós padlóból eredő baleseteket. Ehhez nem csak az anyag, de a forma is sokat számít. Konyhanyelven, ha egy talp bordázása nagyon egyszerűnek tűnik, akkor az valószínűleg semmit nem ér, főleg ahogy koszolódik be a pálya. Érdemes olyanokat keresni, amiken minél inkább keresztbe állnak a mintázatok és minél bonyolultabb, annál nagyobb az esély rá, hogy jobb a tapadás. Összegezve a két legfontosabb dolog a mintázat bonyolultsága és a gumi keménysége.
10. Csillapítás (légtalpak): Jelenleg a légtalpas cipők hódítanak a pályán, legalábbis a Nike legtöbb lépőjében valamilyen formában megtalálható részben vagy egészben. Az elhelyezése is változhat a játékosok igényei szerint. Alapvetően három fajtáról beszélhetünk. Az egyik legkevésbé elterjedt megoldás manapság, amit például a Freak 1 esetében láthatunk, hogy a sarkunk alatt van egy téglalap alakú párnácska. Azoknak, akik inkább teli talpra vagy sarokra érkeznek le, nekik ajánlottan sokkal jobban tompít, mint azok amelyekben elől található a légtap. A teljes légtalpas kialakítás, mint a Lebron 17-ben és a PG 4-ben is, előnyös a csillapítás szempontjából, de a rugalmasságból veszít, merevebbé téve a cipőt és elnyelve az energiát, csökkentve a robbanékonyságot. Általánosságban inkább elöl található meg a légbetét, amely kialakítás inkább azoknak ajánlott, akik felsőbb posztokon játszanak, mivel náluk fontos a robbanékonyság és nagyobb terhet helyeznek a láb elülső részére.
11. Stílus, kinézet, márka: Tapasztalatunk alapján ma sokan az alapján választanak cipőt, hogy hogy néz ki, melyik játékos cipője, esetleg milyen a színe. A fenti pontok szintén nagyon fontosak a cipő választásában, nem csak a cipő kinézete, kérjük erre legyetek tekintettel! Márka, design, stílus tekintetében nagyon nagy a választék, a legkülönfélébb cipőket a legkülönfélébb színekben tudjátok megvásárolni.
12. Ár és tartósság: Manapság egy igazi kosaras csuka az bizony közel 30-40 ezer forintról indul. Sokszor ezt az árat tornázza feljebb az épp aktuális sztár hírneve. Mérlegelned kell azt, hogy mennyit költhetsz el cipőre, és várhatóan (használattól függően) mennyi ideig fog tartani a cipőd. Márkás termékek, minőségi anyagok, talán ezek lehetnek a kulcsszavak a tartóssághoz, hogy minél tovább tudd viselni a lépődet. Tekintsünk úgy a dologra, hogy ha kifogunk egy kényelmes modellt, akkor az ízületeink és testi épségünk érdekében megéri a borsosabb árat is kifizetni érte. Azért ehhez hozzátenném, hogy sok esetben a méregdrága kosárcipők sem bírják évekig. Minden attól függ, hogy mennyire intenzíven használjuk azt és vigyázunk-e rá. Például edzés után nem szabad a táskánkban hagyni a következőig, mert az anyag hamarabb tönkre mehet.

Fontos tanácsok cipőpróba és ápolás kapcsán:

1. Méret: Javasolt az első edzés előtt felpróbálni a cipőt, és a kosárlabdázáshoz megszokott méretet választani. Ha kicsinek érzed, válassz egy mérettel nagyobbat belőle. A lábujj vége és a cipő orra között körülbelül 1 cm-nek kell lennie, mivel a lábfej térfogata és hossza edzés közben megnövekedhet.
2. Zokni: Végül válassz kosarazáshoz tervezett zoknit, ami minimálisra csökkenti a kidörzsölődést a leginkább igénybe vett területeken is.
3. Tárolás és ápolás: Javasoljuk, hogy a cipőt minden használat után vedd ki a táskából, és száraz helyen tárold! Használj szagsemlegesítő sprayt a kellemetlen szagok ellen! Gépben nem mosható! Szárítógépben nem szárítható.

Minden cipőnket szakértői csapataink tervezik és tesztelik. Ezt a cipőt amatőr és profi játékosok tesztelték és hagyták jóvá, akik mind nagyon elégedettek voltak a kényelmével és a teljesítményével. Szenvedélyes kosárlabdázókként mi is örömmel próbáljuk ki a saját magunk által tervezett termékeket, és különösen büszkék vagyunk arra, hogy ezt a cipőt kínálhatjuk Neked.

Emlékezetes esetek a kosárlabdacipők történetében

Talán a történelem egyik legnagyobb NBA botránya volt, ami cipőhöz kapcsolódott és minden sneakert szerető embernek kötelező történet. Akkoriban, amikor az Air Jordan 1 megjelent, még a hivatalos szabály szerint a ligában csak fehér cipőben lehetett játszani. Ám Jordant és a Nike-t ez közel sem érdekelte, és a ‘Chicago’, valamint az azóta már csak ‘Banned’ színállásként is emlegetett surranókban lépett pályára. Ezért az NBA pénzbírsággal büntette minden egyes meccsen, amelyen viselte. A bírságot a Nike egy az egyben kifizette, ugyanis jobb üzlet volt, mint reklámra költeni azt a pénzt. A botránynak köszönhetően elképesztően népszerű lett a Jordan 1-es. Olyannyira, hogy a várt 3 milliós bevétel helyett 130 millióra tett szert a sportszergyártó.

Valószínűleg erről mindenki hallott már, ugyanis a közösségi médiát felrobbantotta a hír. Az NBA 1/1-es draftoltként várt Zion Williamsonnak, egy kitámasztás során, 36 másodperc játékidő után, a lábáról szó szerint lerobbant egy PG2.5-es. Az egyetemi kosárlabda és Duke rajongók egyből nekiugrottak a Nike-nak. Azért a háttérben ott volt, hogy (az azóta már) a New Orleans Pelicans sztárja 130 kiló és embertelen atletikussággal rendelkezik, amit egy elhasználódott cipő elég nehezen bír.

tags: #egeszseges #mindennapos #hasznalatra #a #kosarlabda #cipou

Népszerű bejegyzések:

• A világbajnok védő pályafutása
• Labdarúgó elemzési módszerek
• Az ETO FC Győr labdarúgásának történelme
• Ismerje meg a Szusza Ferenc Stadiont
• Ismerje meg a Kishangya Focisuli kispesti programját