Egy szurkoló naplója: Szenvedély, identitás és a sport pszichológiája
„Pontosan egy évtizeddel a Manchester Uniteddel játszott kupadöntő után, 1989 májusában éppen egy forgatókönyvemről vártam visszajelzést, miközben úgy tűnt, hipp-hopp szertefoszlik a tizennyolc éve most először felcsillant tuti esély a bajnokság megnyerésére.” Nick Hornby, angol író, többek között a „Pop, csajok satöbbi” és az „Egy fiúról” című regények és filmforgatókönyvek írója, nem mellesleg vérbeli Arsenal-szurkoló, írja a fenti sorokat „Fociláz” című könyvében.
Hornby személyes története hűen tükrözi a szurkolói lét mélységeit és azokat az érzelmeket, amelyek áthatják egy igazi rajongó életét. Így folytatja: „A forgatókönyv, amellyel egy tévésorozatra pályáztam, tovább eljutott, mint az elődei; volt néhány találkozás a Channel 4 embereivel, dúlt a lelkesedés, szóval klasszul álltak a dolgok. De egy zakó utáni elkeseredésemben - kikaptunk otthon a Derbytől a szezon utolsó szombatján - valamiféle személyes áldozati oltáron felajánlottam a munkámat (amelynek az elfogadása megmenthetett volna egy karriert és egy összeomlani készülő önbecsülést): ha megnyerjük a bajnokságot, nem bánom a forgatókönyvem visszautasítását.” A szurkoló számára a csapat sikere felülírhatja a személyes karrier vagy önbecsülés fontosságát. „A visszautasítás annak rendje és módja szerint meg is érkezett, és hónapokon sajgó sebet ejtett a lelkemen; de megnyertük a bajnokságot is, és most két évvel a történtek után, amikor a csalódás rég elmúlt, de Michael Thomas góljától még mindig libabőrös leszek, ha rá gondolok, tudom, hogy jó üzletet kötöttem.” Ez a vallomás jól példázza, hogy a sport nem csupán egy játék, hanem az identitás, a szenvedély és a közösség alapköve.
A szurkolói azonosulás és a klubhoz való kötődés
De hogy lehet, hogy egy író, aki abból él, hogy regényeit kiadják, forgatókönyveit megfilmesítik, színdarabjait előadják, hajlandó lenne szinte mindent feladni a karrierjében csak azért, hogy kedvenc csapata végre egyszer megnyerje az angol bajnokságot? A kérdés mélyebben gyökerezik az emberi pszichológiában és a csoportdinamikában.
A szurkolók csapathoz való kötődésének kialakítása és újabb szurkolók klubhoz vonzása egy fejlett sportgazdaságban elengedhetetlen. Magyarországon ez a téma évtizedes megoldatlan problémát jelent, miközben látványos beruházásokkal új stadionok épültek, amelyek kihasználtsága a hazai labdarúgó bajnoki mérkőzések esetében jelentős mértékben fejleszthető lenne. Egy friss kutatás a 2022-23-as szezonban az OTP Bank Liga magyar elsőosztályú labdarúgó bajnokságban szereplő Mol Fehérvár FC tekintetében vizsgálta a mérkőzéslátogatás és a szurkolók klubhoz való kötődése közötti kapcsolat jellemzőit és jelentőségét. A kutatási kérdés megválaszolására kvalitatív kutatás készült 26 mélyinterjú segítségével. Eredményeink szerint a klub letért arról az útról, amit a szurkolók a tradíciója alapján elvárnak tőle, valamint hiányzik a szurkolók tisztelete és megbecsülése. Mindez megmagyarázhatja az alacsony nézőszám problémáját, hiszen a sport területén az érzelmi alapú kötődés meghatározó a lojalitás tekintetében.
Jelen kutatás a vizsgált klub példáján keresztül rávilágít arra a helyzetre, hogy a magyar labdarúgás bajnoki rendszerében kialakult egy sajátos helyzet, amely megkérdőjelezi a szurkoló fontosságát, sőt a kutatási eredmények felvetik azt is, hogy a kluboknak szükségük van-e egyáltalán szurkolókra? Mindez felhívja a sportmarketinges szakma figyelmét a márkatulajdonosi felelősségre és a szurkolói kötődés kezelésének fontosságára.
A sportesemények és az erőszakos viselkedés
A sportesemények körüli erőszakos esetek nem ritkák. Bár egy meccs nem jelenti automatikusan a szurkolók erőszakos megnyilvánulását, gyakran halljuk a médiából, hogy a drukkerek között verekedés tört ki meccs után. Ennek gyakorisága különösen fokozódik a fontos futballmérkőzések, EB és a VB idején, de az Olimpia kapcsán is előtérbe kerül. Az agresszív viselkedés a sporteseményeken nem új jelenség, visszanyúlik egészen az ókori Rómáig, ahol a gladiátorharcok közben is előfordultak tömeges összecsapások.
Huligánok vs. lelkes szurkolók
Mielőtt megvizsgálnánk a fociszurkolók körében tapasztalható erőszakos viselkedést, fontos elkülöníteni a focihuligánokat a valódi szurkolóktól. A huligánok előre tervezetten, erőszakos szándékkal érkeznek a stadionokba, amelyeket csupán helyszínként használnak cselekedeteikhez. Ezzel szemben a valódi szurkolókra ez nem jellemző. Ők elkötelezettek klubjuk és szurkolói közösségük iránt, ami önmagában is identitást képvisel. De miért tör elő időről időre ez az erőszakos viselkedés?
Agresszióhoz hozzájáruló csoportjelenségek
Az emberi természet komplex és sokszínű. Hátterében számos összetett tényező áll, így az egyén viselkedését nehezen lehet megjósolni, de ez még inkább változhat egy csoport esetén. Az erőszakos megnyilvánulások okainak meghatározása kihívást jelent, mert önmagában egyetlen jelenséggel sem lehet megmagyarázni. A szociálpszichológia nagy hangsúlyt fektet a csoportviselkedésre és annak az emberi agresszióra gyakorolt hatására. Azonban ezek a vizsgálatok inkább a csoportviselkedést magyarázzák, mintsem az egyéni erőszakos megnyilvánulásokat. Vizsgáljuk meg a legfontosabb szociálpszichológiai jelenségeket, amelyek a szurkolók erőszakos viselkedése mögött állhatnak:
- Deindividuáció: A deindividuáció során az egyén elveszíti saját identitását és önkontrollját, személyes identitása a csoportéba olvad, az „én” „mi”-vé alakul. Ez érzelmi és impulzív viselkedéshez vezet. Például, ha egy meccsen körülöttünk mindenki feláll és kiabál, mi is csatlakozunk a tömeghez. A személy ilyenkor a tömeg részévé válik, gondolatai és cselekedetei a csoport tagjaiéhoz hasonulnak még akkor is, ha más körülmények között nem így viselkedik. A deindividuáció lehetővé teszi az egyén számára, hogy elhatárolódjon pusztító viselkedésétől, mivel az egyén megszűnik önmaga lenni, és a csoport részévé válik.
- Konformizmus: Az egyén tudatosan összehangolja reakcióit és válaszait a többségével. A csoportnyomás hatására megváltoztatja attitűdjét és viselkedését, hogy az illeszkedjen és megfeleljen a csoport normáinak. Annak érdekében, hogy a csoporthoz tartozzon, akár olyan magatartást is képes felvenni, ami teljesen eltér attól, amit egyéni szinten tanúsítana. Ehhez hasonló jelenség a konformizmus, de lényeges a kettő közötti különbség: míg a deindividuáció során az egyén szinte elveszíti önmagát a tömegben, addig a konformizmus esetében tudatosan szeretne beilleszkedni oda.
- Érzelmi fertőzés: A szurkolótáborok különösen érzékenyek az érzelmi fertőzésre. Ilyenkor az egyén szinkronba hozza saját érzelmeit a körülötte lévőkével, így azok akaratlanul is átterjednek egyik személyről a másikra. Függetlenül attól, hogy a csapat sikert ér el vagy veszít, a szurkolókban ez erőteljes érzelmi reakciót vált ki.
- Csoportidentitás: A legelszántabb szurkolók gyakran fenyegetve érzik magukat a stadionban vagy arénában, mert a környezetet veszélyesnek tekintik, úgy érzik, hogy a rivális csapat célpontjai. Ezért óvatosak, mindenre figyelnek és harcra készek.
Evolúciós és hormonális okok
A szurkolói viselkedés mélyebb megértéséhez elengedhetetlen figyelembe venni az evolúciós okokat. Az evolúció során kialakult csoportos viselkedési stratégiák, melyek az élelem, erőforrások és a terület megszerzéséért folytatott versengésből erednek, ma is meghatározóak a szurkolói kultúrákban. Ez a mentalitás az erőszakos viselkedés formájában gyakran a csoport védelmét szolgálja.
A hormonok is jelentős szerepet játszanak a szurkolók viselkedésében. A kortizol és a tesztoszteron jelentős szerepet játszanak a szurkolók erőszakos viselkedésében. A meccs során fellépő stressz növeli a kortizolt, ami pedig növeli az agresszív viselkedés jelenlétét. A rajongókból szintén stresszt válthat ki a csapatuk vesztes mérkőzése vagy rivalizáló szurkolókkal való konfliktus, ami fokozhatja az agresszív reakciókat. A tesztoszteron szintén növekedésnek indulhat egy-egy meccs során - főleg győzelem esetén nő meg - ilyenkor dominancia érzése jelenhet meg, ami erősítheti az agresszív viselkedés megnyilvánulásának esélyeit. Ezek a hormonális változások magyarázatot adhatnak az érzelmi és viselkedési reakciókra a sporteseményeken, és fontosak lehetnek az ilyen helyzetek kezelésében és megértésében.
A sport összetartó ereje
A futball az egyik, ha nem a legnépszerűbb csapatsport Európában és hazánkban egyaránt. Az agresszív megnyilvánulásokat nem csak a fociszurkolóknak tulajdoníthatjuk. Az ilyen közös érzelmi megmozdulások hatalmas indulatokat váltanak ki az emberből - hasonló megnyilvánulások más sporteseményeken is előfordulhatnak. A csapatok heves reakcióit a mérkőzések során vagy után számos tényező együttes hatása váltja ki, legyen szó győzelemről vagy vereségről. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy egy-egy mérkőzés nemcsak szenvedélyt és lelkesedést vált ki, hanem erősíti a közösségi összetartozás érzését is. Lehetőséget teremt, hogy együtt örüljenek, szurkoljanak, és közösen éljenek át élményeket, ami hozzájárul az emberi kapcsolatok erősítéséhez.
A sport a jövő generációk számára is fontos közösségformáló és nevelő erejű. A Budaörs Handball hetedik alkalommal rendezte meg az egész éves általános iskolai kézilabda programját ilyenkor tanév vége felé lezáró Decathlon Kupát. Az idén hét budaörsi és környékbeli iskola 38 csapata, közel 400 harmadik osztályos gyerek 83 mérkőzésen mutatta be, hogy mit sikerült a többségüknek heti egy testnevelési órán a kézilabdából a Budaörsi Handball edzőitől elsajátítani. Bár ebben a korosztályban a fiúk és a lányok a külön edzéseken még együtt gyakorolnak, a kupán már osztályonként külön-külön állítottak ki fiú és lány csapatokat. A győztes a Kesjár Csaba Általános Iskola lett, két arany- és egy bronzéremmel.
