Az Európa-bajnokságok története: Az első lépésektől a modern éráig

A labdarúgó-Európa-bajnokság az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szervezésében, négyévente megrendezésre kerülő, az UEFA-tagországok férfi labdarúgó-válogatottjai számára kiírt labdarúgótorna. Az európai labdarúgás és egyben az UEFA legfontosabb eseménye. Különös, de igaz: a világ jelentősebb focitornái között az Európa-bajnokság a legkisebb testvér. Olimpiákon már 1908-tól, a Copa Americán 1910-től, világbajnokságokon 1930-tól jegyeznek győzteseket. A mai Európa Liga legkorábbi elődjének tekinthető Vásárvárosok Kupájában (később: UEFA Kupában) 1958-tól fut a történet. A kései kezdés oka prózai: Európában egyszerűen nem volt kontinentális labdarúgó-szövetség. Az UEFA 1954-ben jött csak létre.

Az Európa-bajnokság ötlete és a Henri Delaunay Kupa

Az EB ötlete a szervezet első főtitkárától, a francia Henri Delaunay-tól származott. Bár az első EB-t 1960-ban tartották, egy összeurópai megmérettetés ötlete már az 1920-as években felmerült. Ekkor a francia labdarúgó szövetség vezetője, Henri Delaunay azt javasolta, hogy tartsanak egy minden európai országot magában foglaló tornát. Sajnos, a megvalósítást már nem érhette meg Henri Delaunay. Tiszteletére viszont az EB-n kiosztott kupát Henri Delaunay kupának nevezték el. Ha megnézzük egy közeli fotón, láthatjuk, hogy a Coupe Henri Delaunay van az elejére felgravírozva. 2008-ban újították meg legutoljára a kupát, ami főleg a méretének növelését jelentette.

Van úgy, hogy a személyes érintettség sokat segít: Pierre Delaunay, az alapító fia lett az UEFA második főtitkára. Érthető okokból szívügyeként kezelte a torna létrejöttét. Az eredeti, 1957-es javaslat így szólt:

• a sorozat neve: Európai Nemzetek Kupája
• a selejtezők egyenes kiesési rendszerben zajlanak, amíg el nem jutnak a legjobb négyig
• a bejutó négy közül kerül ki az EB házigazdája
• a torna 4 mérkőzésből áll, két elődöntő, bronzmeccs és döntő

A szervezési javaslat egyik kidolgozója az UEFA alelnöke, bizonyos Sebes Gusztáv volt.

Az első Európa-bajnokság: Franciaország, 1960

Az elsőt 1960-ban rendezték Európai Nemzetek Kupája néven. A selejtezőpárok sorsolását az 1958-as svédországi világbajnokság előtt tartották. Európa két akkori világbajnoka, az NSZK és Olaszország nem nevezett, ahogy Anglia is kihagyta a tornát, hasonlóan a hazai pályán épp akkor VB-ezüstérmet szerző Svédországhoz. Arra egyébként mindössze tizenhét válogatott nevezett, köztük hét csapat az úgynevezett béketáborból. Mondhatni Európának ezen a részén hamarabb felismerték a kezdeményezés jelentőségét, mint másutt.

1958. szeptember 28-án Moszkvában két olimpiai bajnok játszotta a focitörténelem első EB-selejtezőjét: a Szovjetunió (1956, Melbourne) és Magyarország (1952, Helsinki). A hajdani legendák közül csak Budai II. lépett pályára a szovjet fővárosban, sima 3-1-es vereséggel zártunk. Az 1959-es visszavágón már Grosics és Bozsik is ott volt, valamint egy akkor pályakezdő, ifjú center, Albert Flórián. A Népstadionban is nyertek a szovjetek 1:0-ra, így számunkra hamar véget ért az első kiírás.

Politikai közbeszólás a selejtezőkben

A szovjetek ezzel a két meccsel bejutottak a döntőbe. Következő ellenfelüket ugyanis eltüntette a politika. A spanyolokat Franco tábornok nem engedte Moszkvába utazni. „Magasabb helyről” visszarendelték a már megvett repülőjegyeiket. Az UEFA, miután a spanyolok nem utaztak el Moszkvába, a szovjetek pedig, a maguk részéről teljesen érthetően, visszautasították annak a lehetőséget, hogy egy mérkőzésen, semleges helyszínen dőljön el a továbbjutás, kizárta a spanyolokat, a szovjetek pedig besétáltak a négyes döntőbe. Pedig ez lehetett volna a legkiegyensúlyozottabb negyeddöntő.

A szovjetek mellett a jugoszláv és a csehszlovák csapat verekedte be magát, meg a világbajnoki bronzérmes francia válogatott. Nem is lehetett kérdés, hol legyen az első EB-döntő. A négyes döntőnek stílszerűen Franciaország adott otthont, a torna alapgondolata mégiscsak Henri Delaunaytól, az UEFA első főtitkárától származott, akitől aztán fia, Pierre vette át a tisztséget és a kezdeményezést.

A döntő (Franciaország, 1960. július 6-10.)

Az első Európa-bajnokságon négy csapat vett részt: Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia és a Szovjetunió. A döntő mérkőzéseit Franciaországban vívták.

Szovjetunió - Csehszlovákia (Elődöntő)

A két elődöntő közül ez a meccs volt a simább ügy. Kvasnák, a kitűnő center mindjárt az elején megsérült - akkortájt még nem lehetett cserélni! - a szovjetek pedig éltek a lehetőséggel, és egyenletesen elosztva rúgtak három gólt. Szegény embernek semmi sem sikerül: prágai barátaink még a 11-est is kihagyták.

Szovjetunió - Csehszlovákia 3-0 (1-0)

Franciaország - Jugoszlávia (Elődöntő)

Párizsban 35.000 néző tombolt a lelátókon. Franciaország válogatottja zsinórban rugdalta a gólokat a meglepett jugoszlávoknak, a 74. percben 4-2 volt az állás. Épp készültek hátradőlni és felkészülni a várva várt döntőre, amikor a hirtelen ébredő "plávik" nekik estek, 3 perc alatt három gól, 4-2 helyett 4-5.

Franciaország - Jugoszlávia 4-5 (2-1)

A bronzmeccs: Franciaország - Csehszlovákia

Talán nem meglepő, hogy a motivációjukat vesztő házigazdák a bronzmeccset is elbukták - de az már igen, hogy most tőlük sérült meg valaki: a jobbfedezet Marcel. A csehszlovákok Kvasnák nélkül is találtak két gólt, a büszke, ám balszerencsés rendező négyből negyedik lett.

Franciaország - Csehszlovákia 0-2 (0-0)

A döntő: Szovjetunió - Jugoszlávia

A döntő így az 1956-os melbourne-i olimpiai döntő visszavágója lett: Szovjetunió-Jugoszlávia. Szakadt az eső Párizsban, a rohamozó jugók 120 percig a futballtörténelem egyetlen aranylabdás kapusával, Lev Jasinnal párbajoztak. Találtak ugyan egy gólt, de ahogy telt az idő, a Fekete Pók lassan az őrületbe kergette őket elképesztő védéseivel. A "szbornaja" egyenlített, túlélte a 90 percet. Hosszabbítottak. A ronggyá ázott közönség (25.000 néző) kezdte tudomásul venni, hogy megismételt meccs lesz (a 11-es rúgások jó 10 évvel később jöttek divatba), amikor a 112. percben Meszhi jobboldali beadását Viktor Ponyegyelnyik a jugó kapuba bólintotta. Az első ilyen eseményt 1960-ban a Szovjetunió nyerte.

Szovjetunió - Jugoszlávia 2-1 (0-1, 1-1, 1-1) - hosszabbítás után

A helyszínen tartózkodó Santiago Bernabéu Jasin mellett még 4 szovjet játékosnak ajánlott szerződést a Realba - mondanom sem kell, hogy feleslegesen. Ha valaki kicsinyelné a torna értékét: 1962-ben, a chilei VB-n Csehszlovákia ezüstérmes lett, Jugoszlávia a negyedik helyen végzett. Előbbi a spanyolokat intézte el, utóbbi az NSZK válogatottját.

A második felvonás: Spanyolország, 1964

Négy évvel később, 1964-ben már egy „másik” szovjet válogatott játszott döntőt a házigazda spanyolokkal. A párizsi finálé szereplői közül csupán három futballista maradt: az addigra már aranylabdás kapus, Lev Jasin, a csatár Valentyin Ivanov - egyébként az egyetlen Európa-bajnok, akinek a fia később játékvezetőként lett Eb-résztvevő - s éppen Ponyegyelnyik. Ekkor már az UEFA 33 tagországából 29 nevezett, csak a ciprusi, a finn, a nyugatnémet és a skót maradt távol.

De talán még nem is ez volt a négyes döntőig tartó selejtező legnagyobb meglepetése, hanem a hollandokat Rotterdamban legyőző luxemburgiak bejutása a legjobb nyolc közé. S még a négyes döntőre is akadt esélyük, hiszen két döntetlen után csak harmadik mérkőzésen, 1:0-ra kaptak ki a dánoktól. Utóbbiak amúgy nem panaszkodhattak Fortunára: úgy kerültek be Európa legszűkebb elitjébe, hogy a máltaiakat, az albánokat és a luxemburgiakat búcsúztatták. Ez a torna sem múlt el politikai ügy nélkül: ezúttal a görögök nem álltak ki az albánok ellen, akik így bejutottak a nyolcaddöntőbe.

A magyar válogatott sikere

A magyar csapatnak sokkal nehezebb út jutott, a walesiek, a keletnémetek és a franciák kiejtésével került a legjobb négybe Baróti Lajos csapata. A hatból egyetlen mérkőzését sem veszítette el. A házigazda spanyolok elleni elődöntőt (1:2) igen - az volt egyébként futballtörténelmünk második hosszabbításos válogatott meccse az 1954-es, Uruguay elleni vb-elődöntő után. A bronzmeccsen Csehszlovákia 2-0-ra nyert Franciaország ellen. A magyar-spanyol elődöntőben Bene Ferenc a 84. percben szerzett gólt.

A két spanyolországi meccsen egyaránt két-két gólt szerző Bene Ferenc és Novák Dezső a négyes döntő gólkirályai lettek a spanyol Pereda társaságában. Mindketten tagjai voltak aztán októberben a tokiói olimpiát megnyerő válogatottnak, a még tizenéves Bene ott is megszerezte a gólkirályi címet. Mégsem volt igazán boldog: élete végéig sem tudta megbocsátani magának, hogy „csak” harmadikok lettek a Nemzetek Kupáján.

A döntőben a spanyolok 2:1-re megverték a szovjeteket, ez volt a válogatottjuk legnagyobb sikere a 2008-as Eb-győzelemmel kezdődött aranykorszak előtt. A fináléban gyors gólváltást követően sokáig 1-1-re állt Spanyolország és a Szovjetunió, de Marcelino a 84. percben gólt szerzett.

További korai Európa-bajnokságok és az első formátumváltások

1968, Olaszország

1968-ban az Európai Nemzetek Kupája változtatta nevét Európa-bajnokságra. Fortuna a házigazdával volt Olaszországban. Az elődöntőben Jugoszlávia Dzsajics góljával verte Angliát Firenzében. A döntőben Olaszország és Jugoszlávia először 1-1-es döntetlent játszott, amit egy megismételt mérkőzés követett, ahol az olaszok 2-0-ra győztek. A bronzmeccs után Csehszlovákia büntetőpárbajban verte az olaszokat.

1972, Belgium

Az 1972-es kontinenstorna Belgiumban zajlott, június 14. és június 18. között. A kontinens negyedik Európa-bajnokságán négy csapat vett részt: a Szovjetunió, az NSZK, Belgium és Magyarország. Az Eb-n összesen négy meccset játszottak: a két elődöntőt, a bronzmeccset és a döntőt, érdekesség, hogy mindegyiket más és más stadionban. Az Európa-bajnokság a német Gerd Müller varázslatos játékáról marad emlékezetes. Az 1972-es Európa-bajnok NSZK volt, amely Wembley-beli csoda után diadalmaskodott. Az NSZK szerezte meg a címet, miután a döntőben, június 18-án, az 1960-as Európa-bajnok Szovjetunió ellenfeleként 3-0-ra győzött.

1976, Jugoszlávia

Az 1976-os Eb záró szakaszát Jugoszláviában, június 16. és június 20. között tartották. Ez volt az utolsó olyan Európa-bajnokság, amelyen még négy csapat vett részt és ahol a házigazdának szintén selejteznie kellette a szereplésért. Minden idők leggólgazdagabb Eb-je volt az 1976-os, a négy meccsen 19 gól született. Az első elődöntőben Csehszlovákia 3-1-re verte Hollandiát, a másodikon az NSZK 4-2-re Jugoszláviát. A bronzmérkőzésen Hollandia 3-2-re győzött Jugoszlávia ellen, a döntőben viszont büntetőpárbajban győzött Csehszlovákia az NSZK ellenében (a hosszabbítás után 2-2-re álltak a csapatok).

Ez volt az első torna, ahol tizenegyesrúgásokkal döntötték el a helyezések sorsát, Csehszlovákia és Nyugat-Németország meccsén. Ebben a tizenegyespárbajban döntötte el a továbbjutás sorsát a cseh Antonín Panenka, aki egy alányúlt emeléssel teremtett hagyományt a tizenegyesrúgások történetében. Az utolsó büntetőt Antonin Panenka lőtte, kultuszt teremtve a labda alá nyesésével. Csehszlovákia ünnepelhette Európa-bajnoki címét.

Az Európa-bajnokságok formátumának és a résztvevők számának növelése

A tornán résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték. 2008. szeptember 26-án az UEFA arról határozott, hogy 2016-ban 24 csapat vehet részt az Eb-n, és 51 mérkőzést rendeznek. A résztvevő csapatokat minden alkalommal selejtezők során választották ki. 1976-ig a rendező országot a 4 részt vevő csapat hazája közül választották. Ezt követően a selejtezőket megelőzően döntötték el, hogy mely ország rendezi a bajnokságot, így ettől fogva már ennek az országnak a válogatottja automatikusan - selejtezők nélkül - kvalifikálta magát a tornára.

1980, Olaszország - az első 8 csapatos torna

Az első olyan Európa-bajnokság, amelyen már nyolc csapat vett részt, 1980. június 11. és június 22. között zajlott. Először jutott ki automatikusan a házigazda, így Olaszországnak nem kellett selejtezőt játszani. A döntőben két négyes csoportot sorsoltak ki, mindenki játszott mindenkivel, a győzelem két, a döntetlen egy pontot ért. Németország második alkalommal lett Európa-bajnok, a gólkirály is közülük került ki (Klaus Allofs személyében). A bronzmérkőzésen Csehszlovákia büntetőpárbaj után verte az olaszokat, másodszor vett részt az Eb-k történetében 11-es párbajban.

1984, Franciaország - Platini varázslata

Az esemény 1984. június 12. és június 27. között zajlott, és ekkor érvényesült a négyévenkénti rendezés elve. Franciaország már az A csoport küzdelmei során jelezte, nehéz lesz megverni: Dániát 1-0-ra, Belgiumot 5-0-ra, Jugoszláviát 3-2-re verte, mellettük Dánia lépett az elődöntőbe. A döntőt a párizsi Parc des Princes stadionban játszották 1984. június 27-én. Franciaország első Európa-bajnoki címének örülhetett. Ez az Európa-bajnokság a Michel Platini varázslatáról szólt, aki kilenc gólt szerzett a tornán.

1988, NSZK - a holland forradalom

A hét selejtezőcsoport győztese harcolta ki a részvételt az Eb-n, ezek Anglia, Dánia, Hollandia, Írország, Olaszország, Spanyolország és a Szovjetunió voltak. A nyolc résztvevőt két négyes csoportba osztották, az A jelű négyesből az NSZK és Olaszország, a B-ből pedig a Szovjetunió és Hollandia jutott be az elődöntőbe. Ez az Európa-bajnokság a hollandokról szólt. A döntőt a müncheni Olympiastadionban játszották június 25-én, ahol a Szovjetunió ellenfele Hollandia volt. A hollandok Marco van Basten kapásgóljával (amely történetének első kontinensbajnoki címét jelentette) nyertek.

1992, Svédország - dán álom

Az elmúlt két Európa-bajnoksághoz hasonlóan nyolc csapat vett részt az eseményen. A rendező Svédország mellett hat selejtezőcsoport-győztes, Anglia, Franciaország, Független Államok Közössége (még Szovjetunióként jutott ki), Hollandia, Németország és Skócia vehetett részt az 1992-es Eb-n. A csapatokat két négyes csoportra osztották, ennek első két helyezettje jutott az elődöntőbe. Az A csoportból Svédország és Dánia, a B-ből Hollandia és Németország. Nyaralásból lettek Európa-bajnokok a dánok! Mivel Dánia egy elrontott selejtezősorozat után csak az UEFA döntésének köszönhetően kerülhetett az EB-re, miután Jugoszlávia felbomlása után Szerbia és Montenegró ellen szankciókat vezettek be. És így is meg tudták nyerni a tornát.

1996, Anglia - az első 16 csapatos torna

Ez volt az első olyan kontinenstornát és első alkalommal vett részt 16 csapat. Az együtteseket négy darab négyes csoportba osztották be, innen a kvartettek első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőbe. A negyeddöntőben Németország Horvátországot, Csehország pedig Portugáliát győzte le. Mind a két elődöntő tizenegyesekkel dőlt el, a finálét Németország és Csehország vívhatta egymással. A németek Olivier Bierhoff 95. percben szerzett aranygóljával nyerték a döntőt 2-1-re. Csehország 1976-ban még Csehszlovákiaként diadalmaskodott.

Az Európa-bajnokságok résztvevőinek számának alakulása

Emlékezetes pillanatok és sikercsapatok a későbbiekben

2000, Belgium-Hollandia - az első közös rendezés

2000-ben először rendezett közösen két ország Eb-t, ekkor Hollandia és Belgium adott otthont az eseménynek. A tornán 16 csapat vett részt. A házigazdákon kívül minden csapatnak selejtezőkből kellett kvalifikálnia magát. A spanyol válogatott is könnyedén búcsúzhatott volna már a csoportkörben, ám az egész viadal egyik legjobb meccsén a 94. és a 96. percben szerzett gólokkal jutott tovább. Hollandia ellenben házigazdaként magabiztosan menetelt, a negyeddöntőben 6-1-re kiütötték a jugoszlávokat, az elődöntőben azonban egy gól nélkül végződő drámai összecsapást követően büntetőkkel kikaptak az olaszoktól. A döntőben a gallok a rendes játékidő utolsó pillanataiban egyenlítettek az olaszok ellen, majd Trezeguet aranygóljával megnyerték a kontinensviadalt, Olaszországot 2-1-re legyőzve.

2004, Portugália - görög hősköltemény

Meglepetéssel indult a kontinenstorna, a házigazda portugálok ugyanis 2-1-es vereséget szenvedtek a görög válogatottól. Az elődöntőben Portugália Cristiano Ronaldo találatával szerzett vezetést Hollandia ellen, majd Maniche duplázta meg a házigazda előnyét, az Oranje erejéből pedig már csak a szépítésre futotta. A döntőt 2004. július 4-én játszották. A végeredmény 1-0 lett, a görögök nyertek (az Európa-bajnokság előtt 100:1-es oddsot adtak görög-győzelemre).

2008, Ausztria-Svájc - spanyol aranykorszak kezdete

A 2008-as és a 2012-es eseményt is két ország közösen rendezte. A spanyol válogatott diadalmaskodott. Az "a selección" másodszor is nyert, ezúttal Raúl nélkül.

2012, Lengyelország-Ukrajna - címvédés

Iker-siker: az első címvédés a spanyoloké volt. A spanyol válogatott harmadik alkalommal diadalmaskodott.

2016, Franciaország - Portugália sikere

Legutóbb, 2016-ban az Európa-bajnokságot Franciaország rendezhette. Megvan a tizedik győztes: a döcögve induló Portugália.

2020 (2021) - az új, többvárosos koncepció

2020-ra Michel Platini UEFA-elnök új javaslattal állt elő: ne legyen kifejezetten házigazda ország, hanem az egyes mérkőzések rendezési jogát különböző országok egy-egy városa kapja meg. Közel egy évnyi várakozás után végre sor kerül a 2020 EB megrendezésére. Eredetileg 2020. június 12. és július 12. között rendezték volna, de az UEFA 2020. március 17-én az eseményt egy évvel elhalasztotta a koronavírus-járvány miatt. A tervek szerint a torna 2021. június 11. és július 11. között zajlik majd.

Összesített rekordok és érdekességek

Az EB-k történetének két legsikeresebb csapata Németország és Spanyolország, mindkettő gárda három címet nyert. A legtöbb mérkőzést az EB-k történetében a német csapat játszotta, bőven ötven felett, de ők rúgták a legtöbb gólt és szerezték a legtöbb győzelmet is. Nyertek már EB-t az oroszok, a csehek, a portugálok, a hollandok, a dánok és a görögök is. Rajtuk kívül még három ország játszhatott döntőt az EB-k történetében, de sikertelenül: Szerbia, Belgium és Anglia.

Az évek során az EB egyre népszerűbb lett a tévénézők körében is, 2016-ban már 2 milliárd nézője volt az EB 51 mérkőzésének. A 2012-es EB-n ez a szám még nem érte el a 2 milliárd nézőt. Az UEFA sikeresen hozzá is tett a nézőszám növeléséhez azzal, hogy az amerikai és az ázsiai kontinens nézői számára is nézőbarát dátumokra tette a mérkőzéseket.

tags: #elso #europa #bajnoksag

Népszerű bejegyzések:

• Nadeshiko Japan felemelkedése
• Magyar jégkorong tehetségek Zimányi Dániellel
• Mérkőzésidőpont-változások a ZTE KK és Körmend esetében
• Részletek az 1955-ös kosárlabda-Európa-bajnokságról
• Az olasz válogatott aktuális programja