A magyar válogatott első számú kapusa: a jelen és a múlt kihívásai
A magyar labdarúgó-válogatott kapuskérdése mindig is kiemelt figyelmet kapott, legyen szó aktuális helyzetről vagy történelmi visszatekintésről. A közelmúltban, a magyar-szlovén felkészülési mérkőzés után Marco Rossi szövetségi kapitány elárulta, hogy jelenleg ki számít a magyar válogatott első számú kapusának, ami újabb beszédtémát szolgáltatott a futballrajongók körében.
Eldőlt a kapuskérdés a válogatottban
Marco Rossi az M4 Sportnak adott interjújában újságírói kérdésre válaszolva többek között azt is elmondta, jelenleg ki a magyar válogatott első számú kapusa. A szövetségi kapitány elmondása szerint 2025 októbere óta Tóth Balázs számít a magyar válogatott első számú kapusának, így jelenleg is ő tölti be ezt a szerepet. Hozzátette, hogy Szappanos szerepe is rendkívül fontos a csapaton belül, ugyanakkor Yaakobishvili Áront is kiemelte, akit kiváló képességű kapusnak tart, külön hangsúlyozva a lábbal való játékát. A beszélgetés során Pécsi Ármin neve is felmerült, akit a Liverpoolban futballozó tehetségként említett. Rossi beszélt arról is, hogy a magyar bajnokságban több tehetséges fiatal kapus is szerepel, kiemelve, hogy ezen a poszton a válogatott megfelelően lefedett, így ebből a szempontból magabiztosak lehetnek. Érdekesség, hogy az ujjsérülése miatt kimaradó Dibusz Dénes neve szóba sem került a sajtótájékoztatón, ami azért is figyelemre méltó, mert Gulácsi Péter visszavonulása óta folyamatosan a magyar nemzeti tizenegyes első számú kapusának számított.
A kapusok fontossága a magyar futball történetében
A kapusposzt kiemelten fontos szerepet tölt be a labdarúgásban, és a magyar futball történetében is számos ikonikus alakja volt ennek a pozíciónak. Az elmúlt évtizedekben, különösen a hetvenes és nyolcvanas években is számos tehetséges kapus tűnt fel, akiknek pályafutása változatosan alakult. Voltak köztük olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, és olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Olyanok is akadtak, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. A sorozatunk bemutatja ezen időszak magyar kapusait, felvillantva pályafutásuk legfontosabb állomásait és kihívásait. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak.
Kovács László: egy ígéretes karrier és a 84-es botrány
Az 1951-es születésű Kovács László tíz évesen kezdte a labdarúgást szülővárosa csapatában, a Tatabányai Bányászban. Tatabányán valami lehetett a levegőben, hiszen a kék-fehér együttes neve gyakrabban szerepel a kiváló kapusok sorában. Volt, aki tatabányai nevelés, volt, aki csak innen lett válogatott, és volt, aki innen lett közismert NB I-es kapus. Tatabányáról lett U21-es válogatott kapus ifjabb Dombai András is a 2000-es években. A leszerelés után Kovács a Videotont választotta, valószínűleg az azonnali védési lehetőség miatt. Közel nyolc szezonon át volt a csapat első számú kapusa, 208 bajnoki találkozón védett csapatában. 1980-ban egy sérülést követően már nem tudott visszakerülni a kapuba. Mikor Disztl Péter végleg kiszorította a csapatból, Verebes József invitálására ekkor lett a Rába ETO kapusa. Három szezont töltött el Győrben, 86 bajnoki mérkőzésen szerepelt.
1979-ben Csepelre igazolt, és több lehetőséget kapott már az elején, mint előző csapatában. 1984-ig 156 bajnoki találkozón védett a vasgyáriaknál. Csepelről lett utánpótlás-válogatott 1979-ben, 1983 ősze és 1984 tavasza között 7 alkalommal a felnőtt válogatott mezét is felhúzhatta, először 1983 októberében, Anglia ellen, az EB-selejtezőn a Népstadionban. Óriási tehetség volt az akkor huszonhét éves hálóőr, ő volt az egyik Mezey-bébi, a kapitány felfedezettje.
Az utolsó, belgák elleni válogatott mérkőzés után pár nappal borult itthon a bili, hogy csapatok, játékosok adják-veszik a bajnoki mérkőzéseket. Kovácsot tíz évre meszelték el. Az akkori csepeli közegről mindent elmond, hogy vele együtt másik három játékostársa kapott olyan léptékű büntetést, hogy örökre eltűntek a süllyesztőben. Mezey mindent elkövetett, hogy enyhébb büntetést kapjon, hiszen vele tervezte kezdeni a selejtezőket, de az MLSZ korifeusai elutasították Mezey kérelmét, maradt az eredeti verdikt. Szerencsére kapusokból akkor is jól álltunk, Disztl Péter, Andrusch József, majd később Szendrei József személyében biztosított volt a merítési lehetőség. Pályafutása lezárását követően többfelé edzősködött, de akkor sem ijedt meg, ha másfajta munkát kellett végeznie. Később szakedzői diplomát szerzett, kapusiskolát nyitott. Kovács László 1986-ban, közel harmincöt évesen fejezte be aktív pályafutását.
Leboniczky László: a Vasas kapusa és a szegedi osztályozó
Az 1956-os, gyöngyösi születésű egykori kapus a Dunakeszi Vasutas labdarúgója volt tizennyolc éves koráig. Leboniczkyról kevesen tudják, hogy 1979-ben megszerzéséért nagy harcban volt a Vasas és az Újpesti Dózsa. Ő a Vasast választotta, mert a Dózsában egy Tóth Zoltánnal több volt a kelleténél. Lebo a Vasasba igazolt. Már az ötvenen jóval túl nyilatkozta pár éve: "Semmit nem bántam meg, pláne nem a Vasas-múltamat." Egyeduralkodása nem tartott sokáig Angyalföldön, hiszen egy évvel később már Kakas László nevével kezdődött a Vasas összeállítása, szerepet jobbára már csak a válogatott kapus sérülése esetén kapott, így a következő szezonban továbbállt a Fáy utcából. A Vasasban öt szezon alatt 44 bajnoki találkozón szerepelt.
1984 nyarán Békéscsabára igazolt, ahol egy évig ő volt a kezdőkapus. 1987-ben igazolt a Szeged SC-be (A SZEOL AK utódja), öt szezon alatt 26 elsőosztályú bajnoki találkozóig jutott, de a csapat kapusa volt a másodosztályú idényekben is. Ő védett Szegeden a botrányba fulladt Vasas elleni osztályozón is. Nem ő tehetett róla, hogy a Vasas bennmaradt, a Szeged pedig nem került fel. 1994-ben szakedzői diplomát szerzett, még aktívan a Dunakeszi játékosa volt, mikor már a Tisza Volán Focisulinál gyermek kapusokat oktatott, aktív pályafutása befejezése után pedig a Dunakeszi Kinizsi vezetőedzője lett.
Leskó László: ifjúsági tehetségtől a bajnoki címig
Az 1955-ös születésű kapus pályafutását végig furcsa kettősség jellemezte. Tizenhat évesen már a Nagykőrösi Kinizsi felnőtt csapatának kapuját védte, első szezonja végén a megye legjobb kapusa címet kiérdemelve. Egy szakszervezeti labdarúgó tornán figyelt fel rá Rákosi Gyula, a Fradi akkori ifiedzője. Mai füllel is parádés névsorú csapatba került a ferencvárosi utánpótláscsapatban. Többek közt a Nyilasi, Rab, Takács, Forintos, Onhausz, Kelemen, Mészöly Pál, Magyar Pista féle generáció tagjaként várta a feljebbjutás lehetőségét. Hogy az olvasók is el tudják ezt a korszakot helyezni, ekkor nézte Domján László a kispadról a Géczi István-Hajdú József generációváltást. Leskó a Budafok 1975/76-os csapatában is szerepelt. Kísérteties a hasonlóság akkori győri kapuskollégájával, Kovács Lászlóval. Az 1982/83-as bajnokcsapat két kapusát Verebes az utcáról szedte össze (Szó szerint!). Leskó a Győrrel magyar bajnoknak, bajnoki ezüstérmesnek és Magyar Kupa (MNK) döntősnek mondhatta magát, 1983-ban.
A futball legnagyobb nemzetközi csapatai .. Magyarország az 1950-es években
Gellér Sándor: az Aranycsapat „második” kapusa
A legendás Aranycsapatban is volt első számú kapus, Grosics Gyula személyében, de Gellér Sándor is kiemelkedő szerepet játszott. Az Aranycsapat cserekapusa 1925. július 12-én született az erdélyi Szásznagyvesszősön. Pályafutása 1945-ben Püspökladányban indult. Az MTK-ban lett belőle az ötvenes-hatvanas évek egyik legjobb kapusa. 1947-ben igazolt a fővárosi kék-fehérekhez, a klub kapuját 15 éven át védte, az együttes színeiben 244-szer lépett pályára az NB I-ben. Háromszor volt bajnok (1951, 1953, 1957-1958), hétszer lett bajnoki ezüstérmes és kétszeres bajnoki bronzérmes. Egyszer nyerte meg a magyar kupát (1952) és a Közép-európai Kupát (1955).
Gellér Sándor a nemzeti csapat 437. játékosaként 1950. szeptember 24-én az albánok elleni 12-0-s magyar győzelem során csereként mutatkozott be a válogatottban. Általában nagyszerű formában lévő kapusainkat méltatta a Népsport aznapi száma, kiemelve, hogy több olyan kapusunk is van, aki adottságai alapján könnyedén bekerülhetne a csapatba. Ilyen Gellér is, aki - a lap szerint - „megbízhatóság dolgában talán még felül is múlja Grosicsot”, a kapus helyének betöltése tehát korántsem okoz gondot. Kezdőként egy évvel később a Finnország ellen 8-0-ra megnyert összecsapáson kapott először lehetőséget. 1950 és 1956 között nyolc hivatalos (és 16 nem hivatalos) mérkőzésen védett: három találkozón (a finnek, a jugoszlávok és a csehszlovákok ellen) végig, öt meccsen csereként szerepelt. Játszott 1953. november 25-én az Anglia elleni 6:3-as diadalon, amelyen a 78. percben szállt be. Gellér Sándor 1962-től edzőként szolgálta a magyar labdarúgást. Hagyatékának nagy részét a Puskás Intézet gondozza.
A kapuskérdés nemzetközi példái: Barthez és Coupet esete
A "ki legyen az első számú kapus" dilemma nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi labdarúgásban is visszatérő kérdés. Jó példa erre a francia válogatott helyzete a 2006-os világbajnokság előtt, amikor Raymond Domenech szövetségi kapitány a tapasztalatot részesítette előnyben az aktuális formával szemben. Az Olympique Marseille 34 éves hálóőre, Fabien Barthez a bajnok Olympique Lyon portását, a 33 esztendős Gregory Coupet-t „győzte le”. Az újság úgy tudja, hogy Raymond Domenech szövetségi kapitány Bruno Martini kapusedző javaslatára döntött Barthez mellett. Bár a tar kapus csak átlagos teljesítményt nyújtott az elmúlt szezonban, korábban óriási érdemeket szerzett a franciák 1998-as világ- és 2000-es Európa-bajnoki győzelmében és a két szakember úgy ítélte meg, hogy a nagy tornákon szerzett rutin többet ér a pillanatnyi formánál. Coupet akkor kapott lehetőséget a nemzeti együttesben, amikor Barthezt a játékvezető leköpése miatt fél évre eltiltották a válogatott meccsektől. Érdekesség, hogy a francia élvonalbeli futballisták 69 százaléka arra voksolt, hogy Coupet álljon a kapuban a vb-n. Ez az eset is jól mutatja, hogy a kapusválasztás számos szempontot figyelembe vevő, összetett döntés, ahol nem mindig a pillanatnyi forma az egyetlen meghatározó tényező.
