Várszegi Gábor "emberkísérlete" és a Ferencváros viharos évtizedei
A Magyar Hírlap által összeállított, az ország legsikeresebb üzletembereit felvonultató lista tanúsága szerint még a leggazdagabb magyarok pályafutása is tele van kudarctörténetekkel, különösen, ha a közelmúlt eseményeit idézzük fel. Ugyanakkor van miből veszíteniük, és egy-egy üzlet elveszítése korántsem jelenti teljes vagyonuk csökkenését, hiszen más érdekeltségeik általában busásan termelik a profitot.
Így például a listát 46 milliárd forintos vagyonával vezető Várszegi Gábor hiába tűnik képtelennek a Ferencváros labdarúgócsapatánál rendet teremteni, a leggazdagabb magyar - a Fotex, a Domus, az Azúr, a Keravill és az Ajka Kristály tulajdonosa, illetve vezetője - tavalyhoz képest mégis hatmilliárd forinttal növelte vagyonát, és őrzi első helyét a Magyar Hírlap listáján.
A Fotex-éra és a meghiúsult álmok
Az MTK-tól ugyan papíron megszabadult Várszegi, üzletileg mégsem biztos, hogy hosszú távon veszít a Ferencváros megszerzésén. Az FTC Labdarúgó Kft. ugyanis nem váltotta be a reményeket, a Fradi márkanév üzleti hasznosításának jogait azonban biztosan kezében tartja a vállalkozó. A 2001-től 2003-ig tartó időszak azért volt nagyon emlékezetes, mert profi egyesületként működött a klub. Megvoltak a lehetőségek, elindult a Fradi klubtelevíziója, a klubhoz köthető termékek értékesítése is.
Orosz Pál, az egykori Fradi-vezető visszaemlékezése szerint a Fotex-érában pénzben nem volt hiány. A tulajdonos úgy kalkulált 2003 tavaszán, hogy ha megnyerik a bajnokságot, kell az erősítés a Bajnokok Ligája-szereplésre. Patrik Bergernek lejárt a szerződése a Liverpoolnál. Megtudták, milyen összeget kér, eldöntötték, hogy ha meglesz az arany, leigazolják, de nemcsak őt, többek között Torghelle Sándor és Zavadszky Gábor szerződtetését is tervezték. Aztán a Debrecen elleni mérkőzés után a pályán történt események miatt ebből semmi sem valósult meg.
Az "emberkísérlet" vége és a pénzügyi viták
Várszegi Gábor 2001 júniusában vette át a Ferencvárost, majd 2003-ban a Debrecen elleni botrányos meccs után vonult ki az egyesületből. Furulyás János, a Ferencvárosi Torna Club akkori elnöke elmondta: a Fotex Rt. a két évvel ezelőtt megkötött szerződés értelmében megkezdte a harmadik 600 millió forintos részlet átutalását. A klub múlt pénteki elnökségi ülése arról határozott: a harmadik részletet a hétfői határidőig mindenképpen ki kell fizetnie a vállalkozónak, különben jogi útra tereli az ügyet. Ezt követően pedig közösen keresnek egy befektetőt, aki átvállalja Várszegi fizetési kötelezettségét. „A gazdasági vezetők arról tájékoztattak, hogy a pénz egy része már megérkezett” - mondta a távirati irodának az FTC vezetője. A 2001-ben megkötött kontraktus alapján a Fotex Rt. négy részletben összesen 2,4 milliárd forintot fizetett volna a IX. kerületi klubnak.
A héten újabb tárgyalás is volt Furulyás János, a Ferencváros elnöke és Várszegi Gábor, a Fotex Rt. feje között. A megbeszélésen akarták rendezni az FTC és a labdarúgócsapatot működtető részvénytársaság közötti nézetkülönbségeket. Várszegi Gábor és cége két esztendeje kötött házasságot a Fradival, de a frigy a nyáron válságba került. Az üzletember ki akart vonulni az Üllői útról, a júliusban esedékes újabb hatszázmillió forintos részletet sem fizette ki teljes egészében. Mégsem került sor a válásra, s információk szerint újra békés megoldásra törekedtek a felek. Az FTC vezetése nem fogadta el a Fotex Rt. kihátrálási szándékát, sőt a klubban várták a július 21-én esedékes újabb hatszázmillió forintot. Ám ebből csak 170 milliót utalt át Várszegi Gábor cége. A Fradi illetékese ezt követően fizetési felszólítást küldött az üzletembernek. A levelet úgymond könyvelési szempontok miatt küldték el, nem pedig azért, mintha kételkednének a Fotex fizetési szándékában. A klubban úgy vélik, a két évvel ezelőtt kötött szerződésben rögzítették az eladó és a vevő kötelezettségeit. Várszegi Gábor állítása szerint - a különböző tartozások kiegyenlítése után - viszont már csak a maradék 82,5 milliót kell kifizetnie. Ez a július 21-e utáni 90 napon belül esedékes. A határidő lejárt, nem történt meg az átutalás, minden 30 millió forint után egy százalék üzletrész visszaszállt az FTC-re.
FM | Lotfi Begi x B-közép: Mi vagyunk a Ferencváros! (2019)
A Ferencváros vezetőinek labirintusa
Amikor a klub vezetői feladatait vizsgáljuk, a lehetetlen küldetésre vállalkozunk. Lehetetlen, mert egy-egy időben nem mindig lehet meghatározni, ki is volt a labdarúgás ügyeiért felelős első számú vezető. Egy biztos, nem mindig az, aki papíron a legmagasabb tisztséget töltötte be. A dilemma megvilágítására elég a mai állapotot felhozni. A klubon belül a labdarúgás működtetése az FTC Labdarúgó Zrt. feladata. A zártkörűen működő részvénytársaság igazgatótanácsának az elnöke: Dr. Berzeviczi Attila, a vezérigazgatója: Orosz Pál, az igazolásokért felel: Hajnal Tamás sportigazgató, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy a legfontosabb kérdésekben nem döntenek Kubatov Gábor, az FTC elnöke nélkül, aki a társaságban „csupán” igazgatósági tag. A történelemben többször voltak ehhez hasonló felállások, amikor volt szakosztályi vagy épp igazgatótanácsi elnök, ám a tényleges operatív vezetés az intéző vagy éppen igazgató, netán alelnök kezében volt.
Néhány példa a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-szakosztályának vezetői közül, kiemelve a posztok sokszínűségét és a felelősség megoszlását:
-
Kárpáti Béla (1900-1908)
Született: 1861. november 19., Temesvár. Meghalt: 1920. augusztus 22. Kárpáti Béla volt az első, akit a football osztály alakuló ülésén erre a posztra megválasztottak. A nagy tekintélyű tanárember ekkorra már elismert volt a magyar sportéletben, nem véletlen, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetségének megalakulásánál is ott bábáskodott, abban aktív szerepet vállalt. Fiatal korában több sportággal is megismerkedett, nemcsak űzte azokat, a szervezésükben is részt vett. Számítottak a munkájára, hiszen nem mindenkinek volt sportmúltja, sportvezetői tapasztalata, mint neki. Az MLSz megalakulása után az FTC választmányának a tagja lett, majd 1904. június 11-én az FTC alelnökévé választották.
-
Horváth Ferenc (1900-1908)
Született: 1874. szeptember 26., Söjtör. Meghalt: 1932. december 8. A Kárpáti Béla fémjelezte korszakban volt a football osztály I. kapitánya. Horváth Ferenc gyermekkorát beárnyékolta egy szörnyű baleset, amelynek következtében a jobb karját elvesztette. Testi fogyatékossága ellenére nem volt ügyetlen a futball művelésében sem, ám már ekkor figyelemre méltó volt az elméleti felkészültsége, a szabályok mélyreható tanulmányozása és ismerete. Ő volt az, aki a futball osztály megalakulása után az FTC részéről az elsők között vetette fel a Magyar Labdarúgók Szövetsége megalapításának gondolatát, a szervezett futballbajnokság elindítását. Mi több, az MLSZ első alapszabályát ő fogalmazta meg, őt választották a szervezet első főtitkárának. 1903-ban az általa irányított futballcsapat elhódította a BTC-től a bajnoki címet, ezzel megszerezte az FTC első bajnokságát. Később lemondott MLSZ főtitkári tisztségéről, hogy minden energiáját a Ferencvárosi Torna Clubra fordíthassa.
-
Orosz Pál (1968-1970, majd 2011-től napjainkig vezérigazgató)
„A Fradi a mindenem, játékosként és vezetőként is szolgáltam az egyesületet.” Orosz Pál játékosként és vezetőként is meghatározó alakja volt a klubnak. Brutálisan jó társaság verődött össze a csapatban, és ezekkel a srácokkal többet ért neki az a hatvanhat NB I-es mérkőzés, mint ha máshova ment volna. Soha nem bánta meg, hogy maradt. 2000 februárjában Torgyán Józsefnek köszönhetően lehetett a Ferencváros ügyvezető igazgatója. A Várszegi Gábor nevével fémjelzett időszakot követően utólag nem bánta, hogy kimaradt a látványos mélyrepülésből, az NB I-ből való kizárásból, a hanyatlásból. Később, 2011 márciusától napjainkig az FTC Zrt. vezérigazgatói posztját tölti be, ahol Dr. Berzeviczi Attila elnökkel és Hajnal Tamás sportigazgatóval dolgozik együtt.
A "Fradi-ügyek nyomában" című könyv megpróbál választ adni számos kérdésre: hogyan befolyásolta a politika a Ferencvárost az elmúlt évtizedekben, mikor adott és mikor vett el szinte mindent a zöld-fehérektől? A szurkolók milyen szerepet töltöttek be a klub életében, hogyan alakultak ki a Fradi mindennapjait befolyásoló csoportok, amelyek egyre jobban kinyilvánítják véleményüket? Miért nem talált az egyesület olyan tulajdonost, aki hosszú távon megoldást jelenthet az egyesület problémáira, és mely események vezettek el odáig, hogy már nem is törekszik erre? Hogyan változott a klub játékosigazolási politikája az idők során, miért tűntek el a saját nevelésű labdarúgók a multikulturálissá vált csapatból? Melyek azok a megdöbbentő halálesetek, amelyek sorozatban sokkolták a zöld-fehér családot? Milyen egzisztenciát jelentett ferencvárosi játékosnak lenni a különböző korszakokban?
A szurkolói kultúra és a rasszizmus árnyékában
A közelmúlt egyik hazai botránya a ferencvárosi szurkolók viselkedése, illetve a nyugati sportvilág kemény retorziója. Ez a cikk nem a futballról, hanem - ahogyan Nick Hornby írja a maga Focilázában -, a „futball fogyasztásáról" szól. Negyvenkettedik éve járja a szerző hétről-hétre a magyar labdarúgópályákat, s az ott történő eseményeket „szakmai ártalomból" is immár jó két évtizede történeti eseményekként is szemléli. Az erőszak, a rasszizmus, a kendőzetlen fasizmus kényszerített sokakat arra, hogy elhagyják megszokott helyeiket a stadionokban.
Most, amikor a legnépszerűbb magyar futballcsapat, a Ferencvárosi Torna Club szurkolóit - a világ legjobb csapata, az Ajax kérésére - rasszizmus vádjával kitiltották az Ajax Amsterdam stadionjából, ahol kedvenc csapatuk, a Fradi játszott visszavágó mérkőzést, a probléma súlyossága nyilvánvalóvá vált. Ez nemzeti tragédia, bizonyos értelemben némileg hasonlatos ahhoz a csapáshoz, amit 1954-ben szenvedtünk el, amikor Magyarország egy „tuti meccsen" elveszítette a világbajnokságot Németország ellenében.
Az 1985-ös brüsszeli brit-olasz futballtragédia után többé nem volt kétséges, hogy a legnépszerűbb sportot is megfertőzte a tömeges erőszak. Régiónkban a rendszerváltás folyamatában jöttünk rá arra, hogy a világgazdaságba való beilleszkedés leértékelte a magyar munkaerőt, és a multinacionális tőkés társaságokat tette meg a legfőbb tulajdonosokká Magyarországon is. Ez az átalakulás széles társadalmi rétegek elszegényedésével járt együtt. Ugyanakkor ez az átalakulás - elsöpörve az egypártrendszert - magával hozta az uralmi viszonyok egy új formáját is. Az állam mint intézmény Magyarországon is meggyengült, bizonyos funkcióit privatizálták, megjelentek a magánrendőrségek, átértékelődött a szabadság fogalma. A futballpályákon is megváltozott a szurkolók és játékosok mentalitása.
A szurkolók „csak" annyit éreznek, hogy elveszítették munkahelyüket, megszűnt korábbi létbiztonságuk, felbomlottak a régi munkahelyi közösségek, a régi politikai korlátozások lebomlásával szabad utat kapott az „ösztönös fasizmus", a rasszista propaganda is. A problémát többé nem rendszerimmanens okokkal magyarázzák, hanem etnikai momentumokkal, zsidókkal, cigányokkal, németekkel, törökökkel vagy éppen amerikaiakkal. Magyarországon mindenekelőtt a zsidók, a cigányok, de a románok és az erdélyi magyarok („románok") is fent vannak a képzeletbeli listán.
A 80-as években azonban már Budapesttől Debrecenig, Miskolctól Szombathelyig szinte minden pályán büntetlenül folyt a tömeges zsidózás, ahol csak az MTK pályára lépett, és folyt a cigányozás szinte minden mérkőzésen, függetlenül attól, hogy voltak-e cigányok a játékosok és a szurkolók között vagy nem. A sajtó és a hatalom többnyire csak hallgatott, néha sajnálkozott, majd cinikusan összekacsintott a „kemény magyar gyerekekkel". A magyar pályákon megjelenő jelképek a 80-as évek végétől a magyar és a nemzetközi szélsőjobboldal teljes „arzenálját" felvonultatják. A lumpenfasiszta közeg természetesen nemcsak ferencvárosi, hanem jóval kiterjedtebb jelenség.
Amikor 1986-ban Verebes József lett az MTK edzője, a „minőségi fordulat" manifeszt jelenségekben öltött testet. Cigány származása miatt Verebes már korábban is a sajtó és a kollégák egyes számú ellenségének számított. A tömeges zsidózás emlékezetünk szerint 1987-1989-ben emelkedett képtelen színvonalra. Akkor hallatszott futballpályán először: a „csontot, szappant!" üvöltözés, és a „mocskos zsidók!" több ezer ember szájából. Kezdetben csak a ferencvárosi és az újpesti rasszisták kiabálták, ma már országos jelenség.
tags: #emberkiserlet #varszegi #es #a #fradi
