A Magyar Válogatott Kapusai: Álmok, Küzdelmek és Kitartás

Bernd Storck szövetségi kapitány kijelölte azt a 30 fős keretet, amelynek tagjai részt vesznek a közvetlen Európa-bajnoki felkészülés első jelentős állomásán, a közel két héten át tartó ausztriai edzőtáborozáson. A nemzeti együttesben négy kapus kapott helyet, ezúttal a Király Gábor, Dibusz Dénes, Gulácsi Péter, Megyeri Balázs összetételű négyesre számít a szakmai stáb.

A játékosok több turnusban érkeznek az edzőtáborba, függően attól, hogy mikor végeznek klubkötelezettségeikkel. „A visszaszámlálás elkezdődött, nemcsak a stáb, hanem a játékosok is izgatottan várják a közös munka megkezdését, mindenki nagyon örül, hogy újra együtt lehet a válogatott - mondta az mlsz.hu-nak Bernd Storck szövetségi kapitány. - A keretben nincs túl sok meglepetés, a májusi munka első szakaszára viszonylag bő kerettel készülünk, így fiatalok is lehetőséget kapnak, hogy megmutassák magukat.”

Storck kapitány hozzátette, vannak kisebb nehézségek, például Priskin Tamás és Németh Krisztián is sérült, illetve a német osztályozók miatt Stieber Zoltán, valamint Kleinheisler László is hiányozhat az edzőtábor második feléig. Védőposzton tizenegy labdarúgót figyel a kapitány, köztük az U21-es válogatott Kocsis Gergőt és Bese Barnabást is. Ugyancsak az utánpótlás-válogatottat erősítette az utóbbi fél évben a középpályán számításba vett Sallai Roland-Vida Máté duó, míg a csatársorban Lencse László is bizonyíthat Ausztriában.

A Kapusok Mentális Ereje és Kitartása

A kapusposzt különleges mentális felkészültséget igényel, ahogy azt Aynsley Pears esete is mutatja. A 27 éves kapus a nyáron háttérbe szorult Tóth Balázs miatt, és úgy tűnt, elhagyja a klubot, miután egyértelművé tették számára, hogy a magyar légiós lesz az első számú kapus. A nála egy évvel idősebb magyar kapus sérülése alkalmat teremtett Pears számára, aki nyolc mérkőzésen kapott bizonyítási lehetőséget, és teljesítményére eddig nem lehetett panasz.

„A legfontosabb a kitartás és a mentális erő volt - mondta Pears a BBC Radio Lancashire-nek. - Vannak időszakok, amikor minden ellened dolgozik, nem áll melléd a szerencse, vagy éppen nem vagy előnyben. Ilyenkor az számít, hogyan edzek és hogyan élem a kapuséletet. Mindig készen állok. Amikor Balázs megsérült, egyik pillanatról a másikra kerültem vissza a képbe. Úgy érzem, jól teljesítettem, ezért folytatnom kell a munkát.”

Pears hangsúlyozta, hogy a menedzser korrekt, és azt mondta neki, játsszon továbbra is jól. „Ennél többet nem tehetek. Játszani akarok, és tudom, hogy sokat vagyok képes nyújtani a csapatnak. Két jó kapusunk van, mindig lesz verseny, és mindig lesz valaki, aki elégedetlen. Ez a futball természete. Most én játszom, és mindent megteszek azért, hogy így is maradjon.”

Fülöp Márton Öröksége: Egy Elfeledhetetlen Mosoly

A magyar labdarúgás egy másik ikonikus kapusa, Fülöp Márton is a kitartás és az ambíció példája volt. „Apu, én leszek Magyarország legjobb kapusa!” - ezt mondta Fülöp Márton az édesapjának, miután hétévesen tizenhárom gólt kapott, amikor először beállt a kapuba. Később 24 alkalommal viselhette a válogatott mezét.

Fülöp Márton fájóan korán elment, május 3-án lenne 40 éves. Édesapjának, Fülöp Ferencnek legtöbbször fia mosolya jut eszébe. A Hazafutásban szülei, Fülöp Ferenc és Fülöpné Benjamin Gabriella voltak Szegő Tibor vendégei. A szülők mellett Király Gábor és Gera Zoltán is megemlékezett Fülöp Mártonról a Sportrádióban.

Király Gábor így fogalmazott: „Nagyon szerethető, alázatos, pozitív személyiség volt. Egy hullámhosszon voltunk, de ő mindenkivel, ritkán fordult elő, hogy valaki nem tudott vele egy húron pendülni. Csapatember volt, a maga módján bohókás, mégis komoly, modern gondolkodású, aki ettől függetlenül, a kulisszák mögött el tudta engedni magát, és meg tudott nevettetni minket a történeteivel.”

Fülöp Márton 2008-ban, a Magyarország-Albánia világbajnoki selejtezőmérkőzésen védte a válogatott kapuját. Halála a csapatot is mélyen érintette, különösen a sorsdöntő norvégok elleni Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés előtt, 2015-ben. „Nagyon nehéz nap volt. Mindenképp nyernünk kellett, nyomás nehezedett ránk, nagy volt az elvárás. Tudtuk, hogy a norvégok jobbak, jó csapat. Mentálisan készültünk már a meccsre, és arra ébredtünk, hogy Marci eltávozott, ez azért ütött a csapaton” - emlékezett vissza Király Gábor. „Sose felejtem el, Gera Zolival aludtunk egy szobában, odamentem az ablakhoz, kifelé néztem, ő az ágyon ült. Kérdeztem: »Akkor most?«, mire ő annyit felelt: »Menni kell tovább, meg fogjuk csinálni!« Egy nullra nyertünk Norvégiában, de a mérkőzés végén nem tudtunk önfeledten örülni.”

Gera Zoltán többek között a következőket mondta Fülöp Mártonról: „Nagyon jó srác volt, akivel kiválóan lehetett beszélgetni, nem csak futballról, az életről is. Egyenes, őszinte embernek ismertem meg, szerencsére Angliában is tölthettünk időt egymással. Hiányzik, nagyon fiatalon ment el.”

Végh Zoltán: Az NB I Rekorder Kapusának Sorsa

A labdarúgó NB I rekorderének, Végh Zoltánnak az élete drámai fordulatot vett. Az egykori magyar válogatott kapus kényszerhelyzetbe került, és végül segédmunkásnak állt, hogy fizetni tudja a hiteleit. Végh Zoltán a mai napig az NB I abszolút rekordere, az élvonalban 570 mérkőzésen szerepelt, ezt a csúcsot azóta sem tudta megdönteni senki. A 25-szörös magyar válogatott kapus nemrég terjedelmes interjúban beszélt arról, mivel telnek a mindennapok mostanság.

Végh Zoltán az NB II-ben szereplő Soroksár csapatánál dolgozott kapusedzőként, ám hosszú idő után elköszöntek tőle. Az MTK 55 éves legendája megannyi klubnál, ismerősnél és barátnál érdeklődött, de nem kínáltak neki munkát sehol. Végh ekkor úgy döntött, segédmunkásnak állt: sittet hordott, fahulladékot pakolt teherautóra, gipszkartonfalakat bontott.

„Van bennem keserűség bőven. És nem azért, mert fizikai munkából kellett eltartanom magam. Jó erőben vagyok, bírom a melót, de azt nem könnyű feldolgozni, amikor az embert épp a barátja teszi az utcára se szó, se beszéd. Lipcsei Péterrel 14 évig dolgoztam együtt. Előbb a Fradi tarcsinál, majd a másodosztályú Soroksárnál. Természetesen kapusedző voltam, a magam módszerei szerint tettem a dolgom.”

Tóth György és Tóth Zoltán: A Kapusok Két Generációjának Dilemmái

Tóth György 15-ször húzhatta magára a magyar labdarúgó-válogatott mezét. Kisebbik fiából is kapust nevelt, nem is akármilyent. Bár Tóth Zoltán csak egyszer állt a felnőtt válogatott gólvonalán, a szurkolók mégis úgy emlékeznek rá, mint a magyar futball legnagyobb ígéretére. Történetük rávilágít a magyar labdarúgás nehézségeire és a játékosok dilemmáira a múlttban.

„Apu, nekem elegem van ebből az egészből!” - mondta egyszer Tóth Zoltán édesapjának. „A rohadt komcsikból van elegem. ... De mégis itt maradtál.” Tóth György válasza sokat elárult a korról: „Hogy is léphettem volna? Ezek a gusztustalan hóhérok kinyírtak volna. ... És a Gyurika? Alig volt pár esztendős.”

Az ötvenes, hatvanas években a nyugati klubok a csillagokat is lehozták volna az égről, hogy magukhoz csábítsák hazánk legjobb futballistáit. Európa topcsapatainak vezetői ráébredtek, hogy a labdarúgás immár nem csupán egy a megannyi sportág közül, hanem maga az üzlet. Ettől az időszaktól kezdve viszont Magyarország szép lassan elveszítette előkelő pozícióját a futballnagyhatalmakkal szemben.

Legjobb focistáink fizetése egyáltalán nem verdeste az eget. Ennek ellenére az idősebb klasszisok ritkán zúgolódtak, ők beérték azzal a kevéssel, ami jutott nekik. Ekkorra már a nyugati és a magyar futballisták fizetése között hatalmas szakadék tátongott. A politika kihasználta a focisták népszerűségét, mintegy saját diadalukként beállítva a sikereket. A legfontosabb törvénymódosítást, azaz klasszisaink legális úton történő Nyugat-Európába igazolását rendre lesöpörték az asztalról. Külföldön focizni, sok pénzt keresni csak disszidálással, azaz szökéssel lehetett.

„Nincs családom. Ugyan mi tartana vissza” - folytatta Zoli, ám abban a minutában, ahogy kimondta ezeket a szavakat, eszébe jutott valami. Hirtelen felemelte a fejét, és az édesapjára nézett. Olyasvalamit látott a szemében, amit már nagyon régen nem. Könnycseppeket. Elszégyellte magát. „Apu, téged komolyan nem zavar, hogy milyen körülmények között élsz? Sokszoros válogatott voltál, háromszoros bajnok, ehhez képest semmi megbecsülést nem kapsz. És az sem számít neked, hogy én vagyok a kétszeres bajnokcsapat kapusa, de meg kell gondolnom, ha a barátnőmet el akarom vinni egy étterembe? Akár csak egy önkiszolgálóba. Mert a Gundel nem fér bele, ugye, tudod? Sőt, ha nem lettünk volna bajnokok, semmilyen étterem nem fért volna bele.”

„Apu, én világklasszis akarok lenni! És fizessenek meg érte! De ez itt nem megy.” Édesapja mégis maradásra biztatta: „Akkor se menj el, kisfiam! Meglátod, százszoros válogatott leszel. Még Bozsik rekordját is megdöntheted. Kisbabaként is mindig labdával aludtál. Remélem érted már, miről beszélek. Nem akarom, hogy…”

Az Újpesti Dózsa Kapusának Szökése

A legfiatalabb generáció azonban másképpen képzelte el a jövőjét. Az Újpesti Dózsa fiatal kapusa, Tóth Zoltán pontosan ebbe a körbe tartozott, és már 1977 nyarán, egy spanyol túrán elkezdett puhatolózni, hogy milyen lehetőségek várnának rá az igazi profik világában. Östreicher Emil akkor is, mint minden alkalommal, ezúttal is segítő kezet nyújtott a Megyeri úti együttesnek.

1979 augusztus huszonnegyedikén, a kora reggeli órákban a Ferihegyi repülőtérről felszállt az Újpesti Dózsa küldöttségét szállító gép. És természetesen a mindenki által szívből utált „Kukker úr” a Belügyminisztérium beépített embere tarthatott még a csapattal, aki ebben a minőségében kiemelten fontosnak, már-már nélkülözhetetlennek tartotta magát, holott nem volt egyéb, mint egy szimpla, gerinctelen pártállami besúgó. Ezek a semmirekellők pártutasításra az összes nyugati túrára elkísérték a labdarúgókat. Nyitott fülekkel és szemekkel jártak-keltek a klasszisok között, azt képzelve, hogy bármiben is felérhetnek hozzájuk.

A magyar bajnokcsapat tagjai kora délután elfoglalták szobájukat a Cádiz belvárosában fekvő, minden igényt kielégítő ötcsillagos szállodájukban. Várhidi mester este nyolc órára átmozgató edzést iktatott be a programba, de addig még bőven volt idejük a fiúknak a csendes pihenőre vagy egy kis városnéző sétára. „Várj, Sumi, két perc múlva mehetünk, van még egy kis dolgom odabent” - mondta Zoli a recepcióhoz érve, majd benyitott az egyik ajtón. „Hé, hová mész? Az a szálloda irodája!” Két perc nem sok, annyi sem telt el, és a kapus széles vigyorral az arcán, mint aki jól végezte a dolgát, kilépett az irodából. „Mi a túrót csináltál odabent stikában?” „Ne faggatózz légy szíves, inkább ezt nézd!”

Zoli megpróbált nyugodtnak látszani, de ez a legkevésbé sem sikerült neki. „Látom, majrézol!” - mondta Sumi. „Még szép! Persze, hogy félek! Mi lesz, ha lebukok és elkapnak? Lehet, hogy börtönbe zárnak vagy tudom is én milyen büntetés jár ilyenkor.” Sumi nem válaszolt egyből, noha legbelül tudta, hogy mit fog mondani. Egész egyszerűen nem volt más választása, mint hogy visszatér Magyarországra. Bár gyakran eljátszott a gondolattal, hogy ő is otthagy csapot-papot, és szerencsét próbál a szabad világban, de a lelkiismerete megálljt parancsolt. Péterért ugyanis nagyon aggódtak idehaza. A felesége, Gabi a szíve mélyén sejtette, hogy mire készülnek, ezért egy-egy ilyen nyugati utazás maga volt a rémálom a csinos, röplabdás hölgy számára. „Nem megyek veled, ne haragudj!” - felelte percekkel később, noha kifejezetten nehezen hagyta el a szája ez az ominózus mondat. „Nagyon padlón vagyok, hogy elmész! De drukkolok neked, a kurva életbe! Az tuti, hogy rohadtul fogsz hiányozni!”

A Kapusok Helyzete a Különböző Korszakokban - Összehasonlítás

tags: #en #leszek #a #valogatott #kapusa #kapusa

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit tudni érdemes a futballpályákról
• Az UEFA-hős kapus
• A Fenomén angliai kalandja a nyolcadosztályban
• A költőnő kritikai fogadtatása
• A Watford FC és Elton John kapcsolata