A Tatabányai Sport Club labdarúgócsapatának viharos története

A tatai szénmedencében 1896 karácsonyakor az I. aknából felszínre küldték az első csille szenet, amelyet a későbbiekben sok millió tonna követett. A bányászat jellegéből adódóan más vidékekről sokan jöttek ide dolgozni, és az ottani tájakról hozták a sportolás, szórakozás igényét. Az 1900-as évek első évtizedeiben rohamos volt a gazdasági gyarapodás, ezzel együtt a testnevelés és sport korai lépései is ekkor kezdődtek. A hőskor első lépéseként a futball hódított. A helyi fiatalok sportolási vágyai lassan találkoztak a már egyesületben gondolkodó, sportot szerető vezetők és a sport nagyszerű tömegformáló erejét érzők gondolataival. Kisebb-nagyobb füves területek adta lehetőséget kihasználva, 1908 elején már összejött egy csapatra való fiatal. Ők kezdetleges felszerelésükben, de nagyon lelkesen megmérkőztek a már ismert Tatai Testedzők Köre labdarúgócsapatával.

A kezdetek és az alapítás (1910-1947)

Ekkor már elhatározták az úttörők és kezdeményezők egy labdarúgópálya kialakítását. A főszervező a Győrből idetelepedett fiatalember, Müller József volt, aki felismerte és kezdeményezte az egyesület megalakítását, lelkesen hirdette a sport szükségességét. A nagy lelkesedést látva egy fiatal bányamérnök, Frey Ferenc felkarolta a klub megalakításának ötletét, melyet rövidesen tett követett. A Tatabányai Sport Clubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök. 1910. február 6-án a régi Altiszti Kaszinóban megalakították a Tatabányai Sport Clubot, a TSC-t. Az elnök az ötletfelvető Frey Ferenc lett, titkárnak Szmuk Lajost választotta meg a jelen levő 71 lelkes sportszerető férfi. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”.

Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futballmérkőzést. A leendő pálya kialakítására a MÁK Rt.-től kértek területet, melyet a mai újtelepi temetővel szemben meg is kaptak, ahol salakos pályát alakítottak ki, öltözők nélkül. A pályaavatás 1910. augusztus 21-én, a Győri ETO elleni mérkőzéssel történt, melyet a már régebbi sportmúlttal rendelkező vendégcsapat nyert meg több mint ezer néző előtt. Következtek sorban a mérkőzések és a szép eredmények. 1911-ben 2:0 az UTE ellen, az URAK ellen (szintén újpesti csapat) 5:0-ás győzelem. Később sok sikert könyvelhetett el a labdarúgás. Habár ebben az időben már több nagyvárosban létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak. Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat.

Az elsőosztályba kerülés és stabilizálódás (1947-1957)

Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt egy esztendőt leszámítva. 1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet. Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte.

Nemzetközi szereplés és virágkor (1957-1988)

A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor kerülhetett. Az 1957-58-as szezonban elért negyedik helyezés a Közép-európai kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt. Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Tibor és Gelei József olimpiai bajnok lett. Az 1966-os angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1966-os idényben a csapat a legjobb nyolc közé jutott a közép-európai kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen. A Tatabánya akkori edzője Hidegkuti Nándor volt, aki pár évvel korábban az olasz csapat trénere volt. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.

Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. Az 1972-73-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2-1-re legyőzte. Az 1973-74-es szezonban bajnokságban a Közép-európai kupában ismét nyert a csapat, így megvédte a címét. A döntőben ezúttal a Csehszlovák ZVL Zilina együttesét kettős győzelemmel verte meg (3-2, 2-0). Az együttes az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette.

A Tatabányai SC kiemelkedő labdarúgó eredményei (1957-1988)

Mélypont és feltámadás (1988-2002)

A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás követett. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről. Egészen 1992-ig nagy nehézségek árán próbálta tartani ezen sportolókat és sportvezetőket az egyesület vezetése, azonban ez akkora teher volt a klub számára, hogy folyamatosan elkezdődött először a szakmai stáb, majd a sportolói létszám leépítése. A megmaradt létszám tartása is jelentős adósságokat rótt az egyesület számára és folyamatosan nőtt egészen a 90-es évek közepéig az adósságállomány. A 90-es évek végére olyan nehézzé vált a működés finanszírozása, hogy már az egyesület léte forgott kockán. Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya a harmadosztály utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.

A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. 2000-ben a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában. 2001-ben az egyesület elnöksége - Máj Jánosné, Bársony László, Berki Ferenc, Dr. - vezetésével komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy továbbra is működőképes maradjon a klub és megmentse azt a széthullástól.

A közelmúlt és az újabb kihívások (2002-napjainkig)

2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét új szponzor vette át. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be. Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során. Az elsőosztályban minden várakozást felülmúlva az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán.

Két évvel később, 2008-ban azonban újabb mélypont következett, mindössze 5 pontot szerezve kiesett a csapat az NB1-ből, mivel sok játékos távozott az alakulattól. A klub kerete teljesen átalakult, és a megfiatalított keret meglepetésre 4. helyen zárta a bajnokságot. 2009 nyarán tulajdonosváltás történt, távozott az eddigi tulajdonos, az amerikai David Altomare és cége, a csapatot Tatabánya Önkormányzata vette szárnyai alá. Kialakításra került a labdarúgó klub számára egy műanyag borítású műfüves focipálya, megépítésre került az új súlyemelőcsarnok a bővítéssel valamint a judo-birkózó csarnok. A sportlétesítmények felújítása 2001-ben indult el, melyek eredményeként megújult az atlétikai szakosztály által is használt centerpálya és az köré egy 6+2-es műanyag borítású atlétikai pálya került megépítésre.

A 2015-ös olasz befektetés és a klub végnapjai

Massimiliano Caroletti, az AGS-Sport 23 Kft. vezérletével 2015 nyarán az olasz befektető megvásárolta az NB III-ban szereplő Tatabánya 70 százalékos tulajdonrészét, a maradék harminc százalék pedig a város tulajdonában maradt. Az olasz üzletember a klub tulajdonrészéért 4,2 millió forintot fizetett, és vállalta, hogy saját forrásból finanszírozza a személyi kiadásokat, illetve a versenyeztetéssel kapcsolatos kiadásokat. A város vezetése ehhez az infrastruktúra fenntartását és az évi 36 millió forintos támogatást tette hozzá. Massimiliano Caroletti arra is ígéretet tett, hogy a Tatabánya Futball Club Kft. 58.000.000 forintos tartozásának rá eső részét, azaz 70 százalékát kifizeti. Az AGS több privát és nemzetközi befektetőből áll. Az olasz ügyvezető, aki korábban Magyarországra, a Haladásba hozta az egykori Lazio- és Inter- játékost, Thommaso Rocchit, őt Tatabányára is magával vitte. Jött új vezetőedző Bruno Giordano személyben, aki két fiát (Rocco és Marco) is magával hozta. Továbbá argentin, olasz, spanyol és szlovák játékosok érkeztek egy új erőnléti edző társaságában. Tehát egy komplett különítménnyel újult meg a Tatabánya NB III-as csapata. Akkora volt a túljelentkezés a klubnál, hogy 2015. júliusában még Tatabánya FC B csapat is indult. Gyakran tizenegy idegenlégiós volt a pályán, tatabányai fiatal egyetlen egy sem. - Mindenki utálta az olasz csapatot. Csak úgy hívták őket, hogy a pornósok - hallottuk.

A nagy fellángolás nem tartott sokáig, 2016. januárjában a városvezetés költségcsökkentés címen kivette saját emberét a futball Kft.-ből, az évi támogatást 36 millióról 25-re csökkentette. Az MLSZ által hozott légiósszabállyal hirtelen minden megváltozott. Massimiliano Caroletti vezérletével csődbe jutott a gazdasági társaság, és a szövetség döntése alapjaiban döntötte romba a tatabányai futballálmot. Ez a pályán látszott meg a leginkább: a Csorna elleni 2016. április 16-i találkozón már bőven fel lehet fedezni magyart a kezdőtizenegyben. Várhidi Péter tavaly nyáron egy mérkőzés után felmondott, ugyanis már akkor több havi fizetéssel tartoztak neki. 2016. novemberében a Kemma.hu-n megjelentek szerint benzinpénz híján több játékos nem tudott eljönni a fővárosból edzésre. Massimiliano Caroletti és Schmidt Csaba, Tatabánya polgármestere találkozóztak, utóbbi megígérte, hogy segít szponzorokat találni, kifizetik az eltitkolt adósságokat, illetve megkapjuk a havi több mint 2 milliós, éves szinten 25 millió forintos támogatást. Remo - Herasz, Martínez, Sztanisics, Pelajasz - Rocco Giordano, Kopúnek, Portilla - Marco Giordano, Garrido, Sergio Agüero. Nem, ez nem egy véletlenszerűen kiválasztott másod- vagy harmadosztályú olasz csapat összeállítása, hanem a Tatabánya FC kezdő tizenegye 2016. február 20-án az ETO FC Győr ellen. És, hogy teljes legyen a kép: a kispadon lévő hét játékos között további négy külföldi foglalt helyet.

A Tatabánya FC a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) hatályos döntése alapján ki van zárva az átigazolásokból, és a hétvégi Gyirmót elleni NB III-as mérkőzésen is csak egy játékos, a kapus Rigó János jelent meg a bányászváros képviseletében. Az olasz befektető azért hátrált meg, mert nem látta a megfelelő anyagi támogatást a város részéről, mi pedig személyes okokkal rontottuk el, olyan edzőnek adtunk bizalmat, aki a saját fiait favorizálta, ez pedig hátrányként ért bennünket. Ezért úgy döntött a vezetőség, hogy nincs külföldi játékos, s csak magyarokkal próbálkozunk. A Kft. gazdasági helyezete kimondottan instabil lett, felszámolási eljárás indult a gazdasági társaság ellen, s jelenleg is zajlik a volt olasz ügyvezető elleni vizsgálat. A jelenlegi állapotok alapján úgy tűnik, felszámolják a 107 éve alapított tatabányai futball klubot. A patinás csapat végnapjait sokak szerint a 2015 nyarán érkezett olasz befektető okozta.

Újjászületés a megyei bajnokságból

A nagymúltú klub utánpótlást nevelő egyesülete, a TASK, vagyis új néven TFCE 2016-ban elindította első felnőtt csapatát a Komárom-Esztergom megyei III. osztályból, ahová az olasz játékosok miatt játéklehetőséget nem kapó fiatalok játszottak. 2016 telén sorsdöntő lett a tatabányai labdarúgásban, a felnőtt csapat vezetése és az utánpótlás egyesület vezetése között elmérgesedett a viszony. 2017 januárjától a játékosok csatlakoztak a TFCE utánpótlás nevelő egyesület felnőtt csapatához, csakúgy mint a szakmai vezetés. Ekkor mindent egy lapra feltéve, újraindult a tatabányai labdarúgás - hiszen márciusban végérvényesen kizárták a Tatabányai FC Kft. csapatát a nemzeti bajnokságból. A megerősített TFCE csapata pedig 2017 tavaszán már veretlenül fejezte be a megye III. osztályú bajnokságbeli szereplést, feljutva ezzel a megyei II. osztályba. 2017 tavaszától a stabilan működő kisegyesület egyre inkább elnyerte a közönség és a játékosok szimpátiáját, egyre több - magasabb osztályban futbalozó - tatabányai fiatal gondolta úgy, hogy visszatér szülővárosába a helyi labdarúgás felemelkedése érdekében. Ennek következményeképpen a 2017/18-as évben 1 vereséggel és 29 győzelemmel, több, mint 200 rúgott góllal a megyei II. osztályt is megnyerte. A tatabányai futball újjáépítése 2016-ban kezdődött a megyei harmadosztályban. A helyi erőkből újjászerveződő csapat 2020-ban jutott vissza az NB III-ba, majd 2023-ban már ezüstérmes lett. A Tatabányai Sport Club története a kitartás és az újrakezdés példája. A klub fennállásának 115. évében újra a másodosztályban szerepel és a célok egyértelműek: visszatérni a magyar futball legmagasabb szintjére.

tags: #epitok #tatabanya #foci #csapat

Népszerű bejegyzések:

• Emlékezetes döntők Tajpejben Babos Tímeával
• a válogatott pontgyűjtése és kvalifikációja
• A Milan BL-sikerei
• Részletek a Lovćen-Kom Podgorica összecsapásról
• Az olasz foci kártyák története