A Dunaújvárosi Női Kézilabda Diadalútja és Kocsis Erzsébet Életműve
A Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia alapítása óta a település legsikeresebb csapatsportját, a női kézilabdát képviseli Dunaújvárosban. Az új egyesület a 90-es és 2000-es évek számos sikert halmozó Dunaferr sajnálatos szétesése után nem kisebb feladatot tudhatott magáénak, mint, hogy a város kézilabda életét revitalizálja, és a korábbi sikeres évek nyomdokába lépjen. A klub a felnőtt csapat mellett az utánpótlást teljes egészében összefogó, akadémia-rendszerű koncepció alapján működik, célja, hogy megtalálja és kinevelje a tehetséges magyar fiatalokat, akik később nem csak a hazai bajnokságokban, hanem akár nemzetközi szinten a címeres mezt felöltve is fontos szerephez juthatnak. Az Akadémia jelmondata: "Tanulni - Küzdeni - Tisztelni". Az Akadémia csak lányokat vár soraiba.
A Dunaújvárosi Sportélet Gyökerei és a Női Kézilabda Felemelkedése
Az 1950-ben alapított Sztálinvárosban rögtön két klub alakult meg, a Dunai Vasmű Építők és a Dunapentelei Vasas. A foci mellett kezdettől fogva jelen volt a városban a férfi kézilabda, az ökölvívás, a pingpong, a röplabda, a sakk és a torna is. Az egyéni sportok hozták az első sikereket: az akkor Dunaújvárosi Kohásznak hívott egyesület első olimpikonja a nehézsúlyú szabadfogású birkózó Nyers László volt a 68-as mexikóvárosi olimpián. A rendszerváltás is úgy jött el, hogy semmi sem utalt a későbbi sikerekre. A női kézisek az első osztály alsó feléből próbáltak kitörni, a férfiak ingáztak az első és a második vonal között.
A női kézilabda-szakosztály más utat járt be, ott a vezetők tudatosan építettek fel évek alatt egy ütőképes csapatot. Kocsis Erzsébet még a 80-as évek végén igazolt a klubba, ahol már ott volt Meksz Anikó, később érkezett Siti Beáta, Mátyás Auguszta. Az újvárosi aranycsapat létrejöttének első lépcsőfoka Meksz, majd Kocsis érkezése volt. Velük stabil középcsapat lett a Dunaferr, később pedig a rideg, iparvárosi környezet ellenére egyre vonzóbb lett a hazai éljátékosok számára. Laurencz László edzette csapat a bolgár Gabrovót, a dán Rödovrét, az ukrán Szpartak Kijevet, valamint az orosz Volgográdot győzte le, és a döntőbe jutott. Ott a német Lützellinden ellen a kétgólos hátrányt sikerült ledolgozni a hazai visszavágón, és 49-43-as összesítéssel Dunaújvárosba került a kupa.
Kocsis Erzsébet: Egy Kézilabda Legenda Pályafutása
Március 11-én ünnepli hatvanadik születésnapját a dunaújvárosi kézilabdázás egyik ikonja Kocsis Erzsébet, akit harminc éve a világ legjobbjának választottak. Kocsis Erzsébet rendkívül mozgékony gyerek volt, a győri panellakásban rendszeresen tigrisbukfencezett, cigánykerekezett, ezért a szülei sportolni küldték. A sportágválasztást nagyban megkönnyítette, hogy 15 unokatestvére közül az egyik a 155-szörös válogatott, világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó, Nyári Zsuzsa. Testnevelés-tagozatos általános iskolába, majd gimnáziumba járt, ahol nagyon komoly alapokat kapott. Mint mondta, nem volt kimondottan ügyes kézilabdás, de nagyon gyors volt, vékony és apró testalkatú. Nagyon jól tornázott, általános testnevelési műveltséget szedett magára, hiszen akkor még nem volt divat a rendkívül specifikus sportági képzés egészen fiatal korban.
Győri évek és a motiváció
Amikor véletlenül arcon lőtte az edzőjét, arra gondolt, hogy többször nem kellene edzésre mennie, nyolcadik osztályos korában viszont egy iskolák közötti tornán őt választották a legjobb játékosnak. A díja egy üres piros diplomatatáska volt. "Úgy raktam el, mint egy kupát! Soha nem nyúltam hozzá, nem használtam, csak néztem. Nagyon meghatározó volt számomra, hogy azt megnyertem" - emlékezett vissza. Igazolt játékosnak 1975-től mondhatta magát, majd a Győri Richards, illetve a Győri Textiles színeiben jutott el az utánpótlásból indulva az NB II-n és az NB I/B-n keresztül a felnőtt élvonalba. Az utánpótlás-válogatottakban csupán öt-tíz alkalommal számítottak rá. Csakhamar a korosztályos csapatot irányító Horváth Lajos lett az edzője Győrben, neki pedig volt egy bordó válogatott melegítője. "Az edzéseken simogattam a melegítőt, és arra gondoltam, ha egyszer nekem ilyenem lehetne..." - ez volt a legnagyobb motiváció, ugyanolyan meghatározó élmény, mint a piros táska, mert önmagában a válogatottságra soha nem gondolt.
Dunaújvárosba igazolás és áttörés
Először 1986-ban egy romániai felkészülési tornán játszott a válogatottban. Annyi haszna mindenképpen volt a túrának, hogy Kocsis ott került baráti kapcsolatba Meksz Anikóval, aki miután Dunaújvárosba igazolt, "egy éven keresztül könyörgött, hogy menjek én is". Miután Győrben lejárt a szerződése, Dunaújvárosba költözött, de eleinte úgy érezte, hogy ez volt élete legrosszabb döntése. Nyolc hónapig nem léphetett pályára, mert nem adták ki a játékengedélyét, ezzel akkoriban rendszeresen revolverezték a sportolókat. A győriek arra apelláltak, hogy Kocsis rendkívül családcentrikus, ezért nem fogja otthagyni a szüleit, ám Dunaújvárosban szinte rögtön megismerkedett Sári Árpáddal, aki akkoriban a Dunaferr SE férfi csapatában kézilabdázott, és gyorsan párkapcsolat szövődött közöttük, majd összeházasodtak.
Az első meccsén beálló helyett irányítóként kapott lehetőséget és 15 gólt lőtt a TFSE-nek, ezzel rögtön állandósította helyét a csapatban és a szurkolók is azonnal megkedvelték. Ekkor, 1989-ben már a válogatottban is remekelt, fizikálisan is kiváló formában volt, a mérkőzéseken pedig szórta a gólokat. Nem volt kérdés, hogy helye van a csapatban. Szöulban legyőzték az olimpiai címvédő Koreai Köztársaságot, amely egy órán keresztül melegített a kezdés előtt. Bár a B világbajnokságon csak a 13. helyen végeztek, neki jól sikerült a torna, nagyon sok gólt szerzett.
Visszatérés a szülés után és a klub támogatása
Laurencz László szövetségi kapitányi időszakának legelején már terhesen játszott, és bár így is bizonyított, úgy gondolta, lehetséges, hogy a gyermekvállalás miatt véget ér a pályafutása. Ez olyannyira nem így történt, hogy a novemberi szülést követően januárban már újra edzett, februárban pedig klubedzője, Árva Csaba unszolására megint mérkőzést játszott. 1993-ban nagyon jó fizetéssel, nagyon jó lehetőségekkel csábította a Vasas, de Újvárosban mindent elkövettek, hogy maradjon, ezzel is mutatni akarták, hogy komoly csapatépítésben gondolkodnak. Bementem Szabó József klubelnökhöz, és mondtam: úgy gondolom, nem kapom meg azt a megbecsülést, ami járna, de nem anyagilag. Nem értékelték a csapatot, de utána minden megváltozott és nagyon erőteljesen dolgoztak azon, hogy még jobb legyen a csapatunk - emlékezett vissza Kocsis. A dunaújvárosi sikerek egyik fontos összetevőjének tartja, hogy nagyon jó volt a háttér, a klubnál mindent megtettek annak érdekében, hogy jól teljesíthessenek, mindent megkaptak.
Az 1995-ös KEK-győzelem: Az Első Nagy Siker
Az 1995-ös KEK-győzelemmel egyre ismertebbek és elismertebbek lettek, olyannyira, hogy a Volgográdban és Kijevben lejátszott mérkőzéseik jóvoltából kedvező tárgyalási pozícióba hozták főtámogatójukat, a Dunaferrt, amelynek akkor még nagyon komoly piaca volt a keleti régióban. A döntőben a német Lützellinden ellen hazai pályán nyolc góllal nyertek, ezzel ledolgozva hátrányukat elhódították a KEK trófeát. Bár a Bajnokok Ligája-aranyérem és az EHF Kupa-siker felé vezető úton is pályára lépett, gólokat szerzett, és Zsiga Gyula vezetőedző komoly edzésmunkájában is az élen járt fizikálisan, a klubcsapatával elért nagy sikerek közül a már említett KEK-győzelem áll a legközelebb a szívéhez. Mellé gólkirálynői címet is szerzett, ráadásul a döntőben a német Lützellindent múlták felül, amelyben örök riválisa, Elekes Csilla is szerepelt. "Igazándiból ez volt az én eredményem, az én sikerem, ennek voltam nagyon aktívan részese a pályafutásom csúcsán" - vallotta. Élete legjobb formájában 1992-ben volt, minden mérkőzésen 15-16 gólt dobott, egy bokasérülés miatt mégis lemaradt az aranyéremmel és feljutással végződő B világbajnokságról. Ez sokkal jobban fájt neki, mint a műtét, de nagyon gyorsan felépült: amíg társai a válogatottban szerepeltek, ő gólkirály lett a téli Köfém Kupán. A komolyabb sérülések egyébként egész karrierje során elkerülték.
A Dunaferr női kézilabda csapatának KEK menetelése a 1994/95-ös szezonban:
- Legjobb tizenhat közé jutásért:
- Gabrovo (BUL) ellen: idegenben 25-12, otthon 33-13.
- Nyolcaddöntő:
- Rodovre (DEN) ellen: otthon 12 góllal nyertek, visszavágón is négy góllal győzött a Dunaferr.
- Negyeddöntő:
- Szpartak Kijev (UKR) ellen: idegenben 25-24-re nyert a Kijev, otthon 24-19-re győztek Sitiék.
- Elődöntő:
- Volgográd (RUS) ellen: 24-19-es vereséggel távozott Dunaújvárosból a Volgográd, a második meccsen nem tudták ledolgozni a hátrányt az oroszok, csak 23-20-ra nyertek.
- Döntő:
- Lützellinden (GER) ellen: az első felvonáson a Lützellinden kétgólos előnyre tett szert, ám itthon a lányok 26-18-as sikerükkel feltették a koronát teljesítményükre.
A Világ Legjobb Kézilabda Játékosa
A következő időszak is meglehetősen sűrű volt számára a válogatottban, hiszen 1994-ben Európa-bajnoki negyedik és szintén gólkirálynő, egy évvel később világbajnoki ezüst-, 1996-ban pedig olimpiai bronzérmes lett. Laurencz Lászlótól tudta meg, hogy a világ legjobbja Kocsis Erzsébet lett. Örömét csak némileg árnyékolta be, hogy a kapitány a következő meccsen éppen ezért nem küldte pályára, mondván, a kezdés előtt adják át neki a díjat és ez elterelné a figyelmét a játékról. A torna kapcsán felidézte: leírhatatlan volt a hangulat Győrben, a budapesti Körcsarnokban és a bécsújhelyi döntőben is, márpedig őt egész pályafutása során feldobta és motiválta, ha teltházas csarnokban, sok szurkoló előtt játszhatott.
Kocsis Erzsébet a Dunaújvárosi Hírlapnak így nyilatkozott 1999 decemberében a vb alatt, miután a világ legjobbjának választották:
- - Meglepetés volt számomra. Itt a világbajnokságon tudtam meg, hogy én lettem a világ legjobbja.
- - Hogyan és kik döntik el, kit tartanak erre a kitüntetésre érdemesnek?
- - Egy nemzetközi zsűri állított össze egy hetes listát. Ez a névsor megjelent a Nemzetközi Kézilabda Szövetség lapjában, és szakmai szavazatok alapján döntöttek az elsőség kérdéséről.
- - A hírek szerint meggyőző fölénnyel nyert...
- - Kétezer-háromszázhetvenhét voksot kaptam. A második helyezett litván, de ma már osztrák színekben játszó Ausrazenkiene-re, ezernégyszázhatvanöten szavaztak.
- - Nem túl eredeti kérdés, de mit érzett a díjátadás pillanatában?
- - Életem második legboldogabb napja volt a csütörtöki. Az első helyen a kislányom születése áll. Bármiben a legjobbnak lenni a világon, az nagyszerű dolog. Felemelő érzés, hogy a szakma így döntött. Most már csak az hiányzik, hogy megnyerjük a világbajnokságot.
Óriási megtiszteltetésnek és büszkeségnek tartja, hogy 1998-ban Dániában ötször is pályára léphetett a világválogatottban, többek között a keretet összeállító Anja Andersen, valamint Camilla Andersen, vagy Cecilie Leganger társaságában. Azért is volt különös élmény számára, mert egyrészt az akkor nyolcéves lánya is vele tarthatott, másrészt például labdakezelésben és a labda vakszolásában is számos újítást láthatott testközelből az olimpiai, világ- és Európa-bajnokoktól. Az origo.hu korábbi cikkében írják, hogy a visszaemlékezések között olvasva több helyen feltűnt, hogyan lett a Republic dala a magyar válogatott indulója ezen a világbajnokságon. A Szállj el... című dal a magyar csapat kabalája lett, a világbajnokság hátralévő meccseit el sem lehetett képzelni a Republic slágere nélkül.
Visszavonulás és emlékezetes visszatérés
Végül a hazai sikerek sem kerülték el: kétszeres bajnokként, kétszeres Magyar Kupa-győztesként, élvonalbeli gólkirálynőként 1999-ben visszavonult, ezt követően technikai vezetőként, illetve ügyvezetőként tevékenykedett a dunaújvárosi klubnál. Hiába a számos siker, érem, trófea és különdíj, a 125 válogatott találkozón szerzett 328 gól, karrierje legkedvesebb emlékét az utolsó utáni mérkőzése jelenti számára, 2009-ben ugyanis egy meccs erejéig visszatért a pályára. Az újvárosi csapat súlyos anyagi gondok miatt végveszélybe került, és csak fiatalokkal tudott volna kiállni a Pécs elleni, sorsdöntő meccsre, ezért Oblisz Anita, Gáspár Gabriella, Sirina Irina és Kocsis is reaktiválta magát, Ferling Bernadett pedig a kispadról segítette az együttest. Ugyanolyan fergeteges hangulat fogadta őket a teltházas csarnokban, mint annak idején a KEK-döntőben, és a siker sem maradt el.
A Dunaújvárosi Hírlapnak így nyilatkozott akkor: "Mi hárman, Oblisz Anita, Gáspár Gabriella és én - de ki ne feledjem kapusunkat, Sirina Irinát sem - nem féltjük a nimbuszunkat. Most arról van szó, hogy a fiatalok mellé kell állni, hogy a pécsieket pénteken megverjük, s meglegyen a két bajnoki pontunk. Mi teljes szívből szeretnénk, ha első osztályú maradna a Dunaferr. S aki kijön a nézőtérre pénteken, az jelzi, hogy vette a mi üzenetünket." Kétgyermekes édesanyaként, középkorú hölgyként szebbé akarta varázsoltatni magát, ő azonban mindezt ország-világ előtt vállalta, ugyanis jelentkezett a VIASAT3 tévécsatorna Jól nézek ki! című műsorába. "Örök elégedetlen voltam az alkatommal, ezért mindig szívesen nézegettem a csatornán futó korábbi átalakító műsorokat. Mindig zavart, hogy kicsi mellekkel áldott meg a sors. Ám amíg aktívan sportoltam, szó sem lehetett semmilyen beavatkozásról. Most azonban gondolkodás nélkül igent mondtam erre a különleges ajánlatra. Nem akartam hatalmas kebleket, csak olyan ízléseseket, amelyek mennek az asszonyos alkatomhoz" - magyarázta a dunaújvárosiak büszkesége.
A Dunaferr Női Kézilabda Aranykora
A 95/96-os szezon aztán több szakosztályban is nagy változásokat hozott. A női kézilabdázók leigazolták Zalaegerszegről a szerb Bojana Radulovicsot, aki a Dunaferr legnagyobb sztárja lett a következő években. A Dunaferr igazi aranykora ekkor kezdődött, és ezúttal is a női kézilabda-csapat járt elöl. Az ekkor már Zsiga Gyula edzette együttes 97/98-ban mindent megnyert, ahol elindult. Százszázalékos mérleggel hozta első bajnoki címát, két góllal múlta felül a szekszárdi kupadöntőben az FTC-t, és végigment az EHF-kupában is, a döntőben a Besztercebányát győzte le. A következő két év a Dunaferr legsikeresebb két szezonja lett, az elsőben a kapus Farkas Andreával, Raduloviccsal, Kocsissal, Bohus Beával, Mátéfi Eszterrel, Simics Judittal, Oblisz Anitával, Pálffy Zuzsával felálló női kézilabdacsapat BEK-et nyert.
Az újvárosiak magabiztosan jutottak a csoportkörbe, ahol a bécsi Hypótól oda-vissza kikaptak. Másodikként így is továbbléptek, az Ikast negyeddöntős legyőzése után máig emlékezetes párharcban újra Gunnar Prokopp Hypója következett. A lefújás után máig nem tisztázott dulakodás tört ki: Prokopp állítólag rátámadt a Dunaferr elnökére, Szabó Józsefre, majd az osztrák menedzserrel a biztonsági őrök feltörölték a padlót. Az biztos, hogy a Hypo sok helyütt nem kedvelt főnökét kórházba kellett szállítani, mert súlyos szemsérülést szenvedett. A döntőben egy másik nemzetközi alakulat, a Krim Electa Ljubljana várt Zsiga Gyuláékra, ráadásul a visszavágót Szlovéniában rendezhették. Az első meccsen, megint az újvárosi jégcsarnokban, az idegenben jobban teljesítő ljubljanaiak ellen már 15-7-re, a félidőben 16-11-re vezettek Radulovicsék. A végén elfáradt a Dunaferr, hat perccel a vége előtt már 23-23 volt az állás, végül 25-23-ra sikerült hozni a meccset. A Dunaferr 17 évvel a Vasas győzelme után nyerte meg a BEK-et, úgy, hogy először indult a sorozatban. A klub összesen öt szezon alatt valamennyi nemzetközi kupát hazavitte, és mindegyik sorozatban első nekifutásra tudott győztes lenni.
A női kézilabdacsapat még kétszer, 2003-ban és 2004-ben is bajnok lett. A nemzetközi kupákban háromszor is a rettenetesen erős Slagelse ütötte el a sikerektől Radulovicsékat: 2003-ban az EHF-kupa döntőjében, a következő két szezonban a BL elődöntőjében volt jobb a dán együttes. Az önállósodott női kézilabdásoknál tragédia okozott törést: 2005 januárjában a világklasszis beállós, Kulcsár Anita autóbalesetben meghalt, amit a csapat nem tudott feldolgozni. Az elbukott bajnoki cím egy adminisztratív hibán is múlott, a Kulcsár halála miatt halasztott meccseken pályára lépett az a Fauszt Éva, aki az eredeti időpontokban még nem rendelkezett érvényes játékengedéllyel, amiért négy pontot vontak le a klubtól. Még 2007-ben is azzal a felkiáltással szerződtették az addig a férficsapatot edző Imre Vilmost, hogy újra BL-sikerekre vágyik a csapat. Az ifikkel még valahogy sikerült végigcsinálni a szezont, a korábbi eredményeknek is köszönhetően bentmaradt az első osztályban, de tíz évvel a BEK-győzelem után a jövő még mindig bizonytalan.
"Ez a huszonötödik évem a csapatnál. Láttam itt mindent, azt is, amikor hatalmas eredmény volt a hatodik hely, és azt is, amikor BL-t nyertünk" - mondja Bába Mihály. "Nagyon nehéz ezt végigélni, látni, hogy semmivé válnak a korábbi sikerek. Korábban BEK-győzelmet ünnepeltünk, most meg nincs fizetésünk, és a bent maradásnak örülhetünk" - kesereg Bába Mihály.
A Dunaújvárosi Központi Sportegyesület és a Sport Városa
Dunaújvárosban az ezredfordulón néhány éven belül összesen hat csapatsport bajnoki aranya került Dunaújvárosba. Az újvárosi csoda szűk tíz évig tartott. Dunaújváros nagymértékben hozzájárult eredményességével ahhoz, hogy 1998-ban Dunaújváros megkapta a Sport Fővárosa címet. Csapatsportágakban többszörös magyar bajnok és magyar kupagyőztes, valamint BEK győztes női kézilabda csapatunk volt, felnőtt jégkorongozóink is több alkalommal nyertek magyar bajnokságot és magyar kupát, férfi kézilabda csapatunk 1999-2000-ben nyert magyar bajnokságot, többször szerepelt nemzetközi kupákban, röplabda csapatunk szintén szerzett magyar bajnoki címet, valamint NBI-es labdarúgó csapatunk az 1999-2000-es bajnoki szezonban bajnokságot nyert. Volt olyan év, amikor négy csapatsportágunk nyert egyszerre bajnokságot. A Dunaújvárosi Központi Sportegyesület elsődleges célja a helyi sportélet meghatározó sportegyesületeként lehetőséget teremteni az itt élők számára a rendszeres szabadidős és versenyszerű sportolásra és ezáltal preventív módon hozzájárulni a lakosság egészségének fejlesztéséhez.
tags: #erzsebet #dunaujvaros #kezilabda
