Az észak-koreai "szurkolói hadsereg": Politika, propaganda és az olimpiai színpad
A nemzetközi sportesemények, különösen az olimpiák, különleges platformot biztosítanak Észak-Korea számára, hogy bemutassa magát a világnak. Ezen megjelenések egyik legjellegzetesebb eleme az ország által küldött, precízen összehangolt szurkolói csoportok, akiket gyakran „szurkolói hadseregnek” vagy „pillangók hadseregének” is neveznek. Ezek a delegációk nem csupán a sportolók buzdítására szolgálnak, hanem a totalitárius rezsim gondosan megtervezett propagandájának és diplomáciai stratégiájának fontos eszközei is.
A szurkolói csapatok eredete és célja
Az észak-koreai szurkolói különítmények szervezésének ötlete Kim Dzsongil apjától, Kim Dzsongiltől származik. Az ország nem először szervezett ilyen szurkolói csoportokat; 2002-ben például 288 fős szurkolói gárdával vett részt az Ázsia-játékokon. Amikor azonban romlottak a kapcsolatok Észak- és Dél-Korea között, a szurkoló lányok is elmaradtak, egészen mostanáig. A 2018-as téli olimpia talán legfontosabb eseménye volt, hogy a két Koreát közös hokicsapat képviselte a jégkorongtornán, és ehhez az eseményhez kapcsolódva érkezett 226 főből álló szurkolói különítmény Észak-Koreából Phjongcshangba.
Ezek a szurkolói szekciók a totalitárius észak-koreai diktatúra kormányzati propagandájának egy formáját testesítik meg. Céljuk nem csupán a sportolók támogatása, hanem az ország erejének és egységének demonstrálása is a külvilág felé. Az évente megrendezett Arirang Fesztivál, amely direkt a külföldieknek szól, és az ország erejét demonstrálja tömegtornával és élőképekkel, szintén hasonló célt szolgál, biztosítva ezzel devizabevételt az országnak.
A szurkolói csoport kiválasztása és felkészítése
A szurkolói csoportba csak azok kerülhetnek be, akik megfelelnek a szigorú feltételeknek. 160 centi alatt például semmi esély. Ahogy az sem kerülhet be, akinek bármilyen családtagja eltűnt vagy külföldön él. Régebben a tagokat szinte kizárólag a phenjani egyetemről választották, elsősorban azok közül, akik zenei, illetve tánc tanulmányokat végeztek. A szurkolói csapat nemcsak megjelenésével állít példát az észak-koreai népnek, de feltétlen és végletes rajongásával is.
A szurkolólányokat állítólag szigorú szempontok alapján válogatták ki. Figyelembe vették családi hátterüket, a kinézetüket, a tudásukat és persze a lojalitásukat. Az angol nyelvű tudósításokban cheerleaderként emlegetik azt a 229 észak-koreai nőt, akik szerdán érkeztek meg Dél-Koreába a 2018-as téli olimpiára. Azért lehet rájuk ragasztani a hadsereg megnevezést, mert mindannyian ugyanolyan prémmel szegett vörös kabátot viseltek, rajta az észak-koreai lobogóval, valamint szőrmekucsmát és fekete csizmát. A feladatuk elvileg a szurkolás volt, bár az még kérdéses, milyen formában kellett ezt megtenniük.
A korábbi csoportok tagjai közül többen is valóságos sztárrá váltak egy-egy eseményen, ám Ri Szoldzsu karrierjével egyikük sem vetekedhet. Ri Szoldzsu egyike volt a 2005-ben, Incseonban szurkoló 125 fős csapatnak. Az akkor 16 éves lány szépsége nagy feltűnést keltett Dél-Koreában, a titokzatos lányról azt pletykálták, hogy még a főtitkárnál jó volt egy-egy szívességre.
Szurkolói repertoár és kommunikációs stratégia
Az észak-koreai szurkolók katonai összhangban, ijesztő precizitással táncolnak és énekelnek. Repertoárjukban dalok és hagyományos rigmusok egyaránt szerepelnek. Az egyik szokványos rigmus például szó szerint fordításban azt skandálja két lalázás között, hogy "Gyerünk, gyerünk játékosaink, győzzetek!" - ami funkcióját tekintve nem sokban különbözik attól, hogy "mindent bele!".
Ennél sokkal speciálisabb szövegek is vannak. Egyes mondatok a dalnak is sorai, amit a dél- és észak-koreai lakosok szoktak énekelni, ha nagy ritkán találkoznak. Gyakran rendes népdalokat is énekelnek; egy régi koreai népdal, ami az ország mindkét felében népszerű, szintén a repertoár része. A tapssal követett rigmus pedig nagyjából annyit tesz "Szülőhazánk, egységbe!", ami megtévesztően nyílt politikai felszólításnak hangzik, de a valóságban a csapatmunka fontosságára vonatkozik, és értelmét tekintve inkább azt jelenti, hogy dolgozzatok csapatként.
A vörös kabátos szurkolók között a beszámolók szerint voltak nagyon merész lányok is, akik szóba merészeltek állni dél-koreai újságírókkal. Egyiküktől megkérdezték, pontosan milyen metodika alapján nyomják majd a szurkolást az olimpián. „Légy türelmes. Ha most elmondanám, később már nem lenne olyan izgalmas” - hangzott a válasz, ami jól mutatja a csoport kontrollált kommunikációs stratégiáját.
SUMMA #17 - Észak Koreai drukk
A szurkolók mint a totalitárius rezsim propagandájának eszközei
A szurkolói szekciót a totalitárius észak-koreai diktatúra kormányzati propagandájának egy formájaként azonosították. Ahogy többen rámutattak, „Így néz ki, amikor a demokrácia a hasznos idióták sötétjébe hal. A szurkolók a hazájukat ünneplik a kormány fegyvereiként, propagandisztikus célokból.” Nagyon motiváltak abban a tekintetben is, hogy ne fecsegjenek túl sokat. A téli olimpia néhány kényelmetlen és kínos pillanata az ő akcióikhoz kötődik.
Például nem hajlandók elismerni a többi szurkolótábort. Mikor a koreai női csapat vesztett, és a stadion kiürült, ők az üres jégpályának énekeltek tovább. Óriási volt a kontraszt az egyenruhás nők, illetve az észak-koreai sportolók érkezése között is. A sportolók egyetlen kérdésre sem voltak hajlandóak válaszolni, azonnal rohantak a rájuk váró buszokhoz, míg a szurkolók kommunikáltak, de szigorúan ellenőrzött keretek között.
Kockázatok és szigorú ellenőrzés
Kockázatot jelent önmagában a külföldi látogatás is, kivált nem kommunista országban. A nemzetközi versenyekről hazatérő észak-koreai sportolókat először a munkapárt központi bizottsága, később a sportminisztérium, végül maga a csapat világítja át. A versenyzőktől elvárják, hogy először kritikával illessék társaikat, majd dorgálják meg önmagukat a viselkedésük miatt. Ezen felül a sportolók szigorú felügyelet alatt állnak, tehát valószínűleg nem is tudnának egykönnyen meglépni. Disszidálni nem sok sportoló akar, mivel félnek a retorzióktól: ilyen esetben az otthon maradt családtagjaikat vinnék munkatáborba, ahogy az Hvang Dzsang Jop, a Központi Bizottság egykori titkárának hozzátartozóival is történt.
Ha egy sportoló sikeresen képviseli hazáját, megkaphatja a magasabb életszínvonalhoz elengedhetetlen párttagságot, valamint magánautóhoz is juthat. Mindezen felül a legtöbb észak-koreai sportoló számára már önmagában az is életre szóló élményt jelentett, hogy egy másik kontinensre utazhattak. Turizmus ugyanis nem létezik a Népi Koreában, kizárólag pártmunkásküldöttségek, diplomaták és delegációk hagyhatják el az országot. A 2010-es dél-afrikai vébén éppen ezért Észak-Koreát szurkolók helyett statiszták, kínai színészek buzdították.
A rezsim még a legapróbb interakciókat is szigorúan ellenőrzi. „Ideológiai megtisztuláson” kell átesniük azoknak az észak-koreai sportolóknak, akik vélhetően meggondolatlan örömükben közös fotót készítettek Sin Jubinnal, a pingpong dél-koreai csillagával és más érmesekkel a párizsi olimpián. A pingpongosokat ugyanis átnevelőtáborba küldik. Az indoklás szerint ezzel a cél a mielőbbi detoxikáció, a nem kommunista kultúra gyors méregtelenítése. A fő indok az volt, hogy mosolyogtak az ellenségnek tartott dél-koreai asztaliteniszezők mellett.
Inter-koreai sportdiplomácia és történelmi kitekintés
A sportnak a kettészakadt ország újraegyesítésében is juthat szerep, ám a politikai viszonyok kedvezőtlenek. A két Korea sportolói a sydney-i, majd az athéni olimpia nyitóünnepségén is közös csapatban, a Koreai-félsziget kék-fehér "egyesítési lobogója" alatt vonultak fel, de 2008-ban Pekingben már kudarcba fulladtak a tárgyalások. A két Korea közti viszony fejlődése, ami 1998-99 körül indult és 2008-ig tartott, teljesen egybecsengett azzal, hogy Szöulban liberális kormányzat volt hatalmon. A megbékélés jegyében feltétlen együttműködést, kereskedelmet kezdeményeztek, barátságos meccseket szerveztek, volt, hogy különgépet küldtek az északi válogatottért. Ám 2008 óta Szöulban konzervatív kormányzat van hatalmon, amely sokkal inkább fenntartásokkal kezeli a phenjani rezsimet.
A 2018-as téli olimpia során a két Korea közötti párbeszéd jegyében a dél-koreai egyesítési minisztérium közleményben adott hírt a két ország közötti, olimpiát érintő tárgyalások legfrissebb eredményeiről, jelezve, hogy a megbeszélések során több téma is szóba került. Dél-Korea beleegyezett, hogy kifizeti a több mint kétszázfős észak-koreai olimpiai delegáció, vagyis a hokimeccseken látott szürreális szurkolócsapat phjongcshangi költségeit is. Ebből fedezték a Dél-Koreában fellépő északi zenészeket, énekeseket és táncosokat, a már említett szurkolócsapatot és további stábtagokat is. Az olimpia lehetőséget biztosított arra, hogy párbeszédet kezdjenek, és remélték, hogy megágyazhat a további enyhülésnek.
Észak-Korea egy 140 fős zenekart is küldött a phjongcshangi téli olimpiára, amelynek tagja a sztárénekesnő Hion Szong Vol, a Moranbong Band vezetője, Észak-Korea legismertebb popzenekara. A hajót tüntetők fogadták, akik dél-koreai és amerikai zászlókat lengettek, illetve a dél-koreai himnuszt énekelték.
Kihívások és félreértések
Észak-Koreáról nehéz abszolút hiteles forrást találni, miután a helyi hírügynökség csak propagandát továbbít, Dél-Koreában pedig a baloldali lapok pozitívan elfogultak Északkal szemben, a jobboldaliak viszont előszeretettel színezik ki a Phenjanra rossz fényt vető híreket. Ez a dezinformáció okozhatja, hogy a korábban említett konzervatív dél-koreai lapok szívesen támaszkodnak észak-koreai emigránsok elbeszéléseire. A dél-koreai közhiedelem szerint északon bármilyen vétségért elvihetik az embert - bármilyen pozícióban legyen is - Aodzsiba, egy orosz határon lévő bányakomplexumba.
A világszerte nagy visszhangot kiváltó hír, miszerint a focivébéről hazatérő észak-koreai válogatottat nyilvános megalázásban részesítették Phenjanban, dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének adjunktusa szerint fenntartásokkal kell kezelni. "A hírt az amerikai székhelyű Radio Free Asia tette közzé elsőként, a dél-koreai konzervatív sajtó pedig átvette, míg a déliek országos hírügynöksége, a Yonhap nem, sőt később több dél-koreai forrás is cáfolta az értesülést" - mondta. "Ez azt sejteti, hogy valószínűleg egy bulvárhírről van szó, amely annyiból nem légből kapott, hogy Észak-Koreában a rezsim kezdete óta küldenek embereket bányákba vagy építkezésre kényszermunkára, és eléggé ismert módszer az is, hogy a hibázó tisztviselőknek nyilvánosan önkritikát kell gyakorolnia."
Alejandro Cao de Benos, a Koreai Barátság Szövetségének (KFA) elnöke, aki Észak-Korea külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságának tiszteletbeli különleges küldötte, határozottan cáfolta a nyilvános megalázás hírét, és elmondta, hogy a hazatérő válogatottat virágokkal fogadták a reptéren családtagjaik, barátaik és a kormány hivatalnokai. Az országról nehéz abszolút hiteles forrást találni, így az álhírek terjesztése aligha szűnik meg a közeljövőben.
tags: #eszak #koreai #olimpiai #szurkolok
