A meccsbundázás anatómiája: Mit jelent, hogyan működik és ki a felelős?

Sajnos a 21. század meghatározó eleme lett minden sportban a bundázás. Meccseket adnak-vesznek, és néha már úgy érzi a fogadó, hogy mindegy, hogy mit csinál, ha adott csapat elad egy meccset, akkor ő tehetetlen. A bundázás a sportban csalást jelent, a mérkőzés eredményéről előre kötött megállapodást, valamilyen haszonszerzés céljából. Eredete a „bunda alatt intéz” kifejezésből ered. A sportbunda kifejezésre a Google keresője több mint 237 ezer találatot jelez, nagy részük a nemrégiben kirobbant, hazánkat is érintő futballbunda botrányokhoz kapcsolódik.

A bundázás modern formái és a csalók módszerei

Ezt az új szokást felismerve csalók százai próbálnak meg "100% Fixed" meccsekért pénzt elkérni, gyorsan, hatalmas nyeremény ígéretét biztosítva a naiv játékosoknak. A metódus nagyon egyszerű, de mégis hatékony. Tegyük fel, hogy a több száz, több ezer megkeresett alanyból 99 ember válaszol az üzenetre és kifizeti azt a néhány eurót, amelyet a csaló kér. A biztonság kedvéért első alkalommal még olcsón adja a tuti tippet, hogy az ember ne érezze kidobott pénznek a kiadást, amelyről bár azt gondolja, hogy biztos bukó, a kisördög benne van, hogy mi van, ha mégsem. Természetesen a maradék egyharmadnak az ár azonnal felmegy, de mivel a bizalom már kialakult, örömmel kifizetik az emelt összeget is. A metódus ugyanaz, 33% megkapja a nyerő tippet és boldog, hogy zsinórban két bundatippel tudott kaszálni.

Gondoljunk csak bele, ha az első lépcsőn az ár 5 euró (amit a hecc kedvéért sokan kifizetnek egy tuti bundáért), majd a másodikon 20 euró, a harmadik 100 euró, a negyediken pedig már 150, akkor a csaló játékos máris kaszált több, mint 2500 eurót. Persze végül bedől a rendszer, de ekkor lehet indítani a következő profilt, más árszabással, más jellegű tippekkel.

Fontos megkülönböztetni a hagyományos bundát, amely során a két csapat állapodik meg a meccs eredményéről, a most zajló bundától, aminek lényege, hogy egy nemzetközi bűnszervezet fogad azokra a meccsekre, amelyeknek eredményét előzőleg már megpróbálták befolyásolni. Két-három kulcspozícióban lévő játékos lefizetése már elegendő lehet ahhoz, hogy a „várt” eredmény megszülessen. Főként azon csapatok játékosai lehettek a célpontok, akiknek a fizetése alacsony, viszont a csapat bentmaradása biztos. Ahol netán nem is fizetik ki a játékosokat, ott még könnyebben „emberükre” találhattak a csalók, akik persze kihasználják azt is, hogy számos csapat, főleg hazánkban, a csőd szélén áll, napi gondokkal küzd.

Hogyan ismerhető fel a bundázás? Gyanús jelek és szorzómozgások

Hogy hogyan is változik egy mérkőzés kimeneteleinek szorzója, az nagyban függ a fogadóirodához beérkező hírektől, valamint a fogadók által elhelyezett tétektől. "Egy év alatt körülbelül 300 bundamérkőzés van Európában. A gyanús mérkőzéseket több tucat monitoron vizsgálják annak megfelelően, hogy milyen fogadások érkeznek be a bukmékerekhez, honnan érkeznek a fogadások, valamint milyen arányban oszlanak meg a tétek a pre-match és az élő fogadások között.

Persze nem ritkán előfordul az is, hogy az indokoltnál nagyobb összegek folynak be egy mérkőzés egyik kimenetelére és hiába viszik lejjebb az oddsot a bukmékerek, a játékosok (kevesen, de nagy téttel) kitartanak az eredmény mellett. A masszív oddsesés mögött ugyanakkor állhat bármilyen egyéb tényező is, egy sérülés, az időjárás vagy éppen a tét emelkedése, csökkenése. Érdemes tehát kiemelt jelentőséget tulajdonítani az ilyen jellegű információknak, illetve figyelni az oddsok mozgását. Ha azt látjuk, hogy valahol zuhanórepülésbe kezdett a döntetlen szorzója, joggal várhatjuk, hogy az esés folytatódik, mert a fogadók többsége azt valószínűsíti, hogy mindkét félnek megfelel a döntetlen.

Gondoljunk csak például az olasz bajnokságok utolsó fordulóira, amikor már fontosabb a biztos döntetlen, mint a bizonytalan győzelem. Ha pedig két olyan csapat találkozik az utolsó játéknapokon, amelynek adott esetben jó az iksz, ne csodálkozzunk rajta, hogy mind a fogadók által, mind a bukik által legjobban favorizált eredmény a döntetlen.

A döntetlen szorzók vizsgálata

Míg 30 esetben az iksz 2-szeresnél kisebb oddson volt fogadható. Az alábbi táblázatban például az látható, hogy az adott fordulóban mekkora tétek érkeztek be a mérkőzéseken a döntetlen opciókra. Érdemes megnézni a Chievo-Sampdoria mérkőzés, ahol 3-szoros szorzóról indult a remi, majd 1.55-ön állt meg. A végeredmény végül 0-0 lett. Hasonlóan nyilvánvalóan csinálták az első ligás olasz csapatok, például a Bologna-Párma összecsapás, ahol az X (döntetlen) 1,3x-ra csökkent, ami normál esetben minimum 2,5x. Továbbá mindkét csapat biztos bennmaradó volt már és nem volt már miért küzdeniük.

Az elmúlt években az élő fogadás térhódításával ezen a piacon is jelentősen megnőttek a fogadási csalások. Az oddsok alakulásából itt is gyakran lehet sejteni, hogy valami nincs rendben, erre pedig remek példa a 2014 augusztus Jönköpings-Syrianska mérkőzés, amely 4-0-val ért véget. Ebben a bajnokságban jellemzően 2.50 és 3.00 között szoktak lenni az over 3.5-ös fogadások, ám ebben az esetben 2-es szorzó körül mérték azt, hogy legalább négy gól lesz. Az, hogy a bundázók itt élőben tették meg főleg a tétjeiket, abból is látszik, hogy az 1. percben még 2.25 volt erre a kimenetre a szorzó, míg a 20.-ban már csak 1.53, pedig még ekkor is 0-0 volt az állás.

Kik érintettek a bundázásban? Játékosok, bírók és klubvezetők

Néha nem ismerjük be, de valójában a bírók is emberből vannak, ők is hibáznak. Vannak azonban sajnos negatív példák is, gondoljunk csak mondjuk a 2002-es vb egyik játékvezetőjére, Byron Morenóra vagy a német Robert Hoyzerre. Hoyzer volt az, aki 2005-ben egy Német Kupa-meccset elcsalt úgy, hogy a Hamburg 30 perc után már 2-0-ra vezetett a Paderborn ellen, majd végül tizenegyesekkel és kiállítással "megfordíttatta" a mérkőzést a játékvezető a vendégekkel.

De a bundázások és a mérkőzések befolyásolása nem csak a labdarúgást érintik, sőt. Talán a tenisz a leginkább fertőzött sportág, de nemrégiben egy konferenciadöntő is érintett volt az NBA-ben. Nyugaton a Lakers és a Sacramento játszott a döntőért, öt találkozó után pedig a Kings vezetett 3-2-re. Később kiderült, hogy Tim Donaghy játékvezető éveken keresztül fogadott azokra a mérkőzésekre, melyeket vezetett, habár azt tagadta, hogy valaha befolyásolta volna őket. Az említett párosítás hatodik mérkőzése azonban egyértelműen bunda volt, ráadásul a Lakers sikere nem csak a bírónak állt érdekében, de a liga és a televíziós közvetítő csatorna is jól járt a hetedik, mindent eldöntő meccsel.

A játékvezetőkhöz hasonlóan a játékosok is emberből vannak, olykor érthetetlenül rossz teljesítményt nyújtanak a pályán. Persze mindenki kelhet fel bal lábbal, mindenkinek lehet rossz időszaka, de vannak azok a mozdulatok, amelyeket ép ésszel nem lehet megmagyarázni. Erre az egyik legjobb példa az itt látható teljesítmény Ferhat Kaplantól, akinek Wesley Sneijder lövését nem volt kedve védeni. Talán a magyar fogadóknak kevésbé ismert eset a Boston College nevű egyetemi kosárcsapat 1978/79-es botránya. A Boston College-nek több mérkőzése is érintett volt, a lényeg pedig az lett volna, hogy a csapat lehetőleg egyszer se hozza a megállapított hendikepet. Ám manapság sajnos nagyon gyakran éri a vád a játékosokat egy-egy rossz helyezkedés, rosszul elvégzett büntető vagy gyenge játék miatt, hogy bundáznak, holott lehet, hogy tényleg csak egy rossz napról van szó.

A bundázók célpontjai és motivációi

Természetesen nem véletlen, hogy a fogadási csalások letartóztatottjai között nem találunk igazán ismert labdarúgókat és játékvezetőket, sem idehaza, sem külföldön. A monogramok alapján néha még a legvérmesebb szurkolóknak is muszáj találgatniuk, játékoskereteket böngészgetniük ahhoz, hogy azonosítsák, kikről is van szó. Ez nem fog változni: Lionel M. és Wayne R. helyett továbbra is csak hasonló kaliberű játékosokról és volt játékosokról lehet szó Magyarországon, nem kerülnek nagy halak a hálóba.

Ilyesfajta ügyletekbe elsősorban még idehaza sem a topjátékosok (és topjátékvezetők) keveredhetnek, hanem olyanok, akiknek jóval kevesebb a kockáztatni valójuk: a futballközeg belterjes világán kívül nincs nevük, presztízsük, és a jövedelmük is jóval alacsonyabb a magyar élcsapatok meghatározó labdarúgóinál. A maffia éppen ezért eleve őket célozza be, a közismert játékosokat meg sem próbálják bevonni.

Ennek egyszerű pénzügyi oka van: egy-egy meccsen a várható bevétel nem az adott versenysorozat fontosságától vagy a futballisták kaliberétől függ, hanem csakis a fogadóirodák által kínált nyereményszorzótól és a megtett téttől. A nyereményszorzó pontosan ugyanakkora lehet egy fontos és egy kevésbé fontos meccsen, ha a két csapat egymáshoz viszonyított játékereje a két mérkőzésen megegyezik, a szervezők által használt tét összege meg nyilván azon múlik, hogy mennyire bíznak a beszervezett játékosokban, és így a kívánt eredmény kialakulásában. A fogadás legfőbb költsége viszont már a meccs és a futballisták minőségétől függ: minél jelentősebb találkozóról és minél ismertebb, jobb anyagi körülmények között élő játékosokról van szó, annál többet kell fizetnie a maffiának. A bűnözők tehát a várható nyereségüket maximalizálandó akkor járnak a legjobban, ha minél érdektelenebb meccsen minél kisebb csapatok minél rosszabbul fizetett játékosait szervezik be, hiszen így azonos bevétel mellett lényegesen kisebb költséggel kalkulálhatnak.

Miért bundáznak? Gazdasági és társadalmi okok

A kérdés elsőre nyilván álnaiv és egyben költői, de mégis érdemes feltenni: miért kockáztatják labdarúgók a jó hírüket, egzisztenciájukat, lelkiismeretüket és esetenként a családjukat is némi többletjövedelemért? A játékoskeret többsége a harmincas évei felé közelít, s láthatóan nem fognak kifutni nagy karriert a tagok (nem válogatottak, topligába esélyük sincs szerződni, a nemzetközi kupa porond elérése esélytelen), akkor nyitottak a bundára. Külön érdemes figyelni azokat a csapatokat, amelyeknél hosszú ideje fizetési gondok vannak.

A labdarúgókat nem feltétlenül rögtön bundázási kéréssel keresik meg, hanem gyakran először csak anyagi segítséget, kölcsönöket ajánlanak fel a nehéz anyagi helyzetbe kerülő játékosoknak a futballközegben ismert személyek, mondván, nem sürgős visszaadni. Aztán egyszer csak mégis sürgőssé válik, és ha az adós nem tud törleszteni, akkor választhat a kölcsönadó „kreatív pénzteremtési javaslata” vagy az általa küldött behajtók között. Tehát minden a pénzen múlik? Törvényszerű, hogy aki rosszabbul keres társainál, az eladja a lelkét az ördögnek? Ha így lenne, nagyon sok bűnöző lenne Magyarországon. De számszerűleg valóban nehéz megállapítani, hogy melyik közeg a korruptabb: a magyar labdarúgás, vagy úgy egészében a magyar közélet? Márpedig a kettő nem választható el egymástól, a futball sem szakítható ki a hazai mindennapokból. Bőven lehet példákat hozni a labdarúgásunkban felbukkanó egyéb simlikre, mint ahogy közéletünk sötét oldalára is. Ettől még persze nem kell elfogadni a bunda létezését, de tudni kell társadalmi kontextusában kezelni.

Marad az, hogy csődközelben álló csapatokhoz mesés fizetésért igazolnak játékosok, mert jobb ajánlatot kaptak innen, mint más kluboktól, és csodálkozva néznek, mikor nem jön a pénz a számlára. Marad az, hogy ezek a játékosok könnyű célpontok, mert a pénz nélküli profi focista, olyan mint a korgó gyomrú katona. Nem harcol. És ha jön egy visszautasíthatatlan ajánlat, akkor ugyan kinek fáj egy Ligakupa, amit csak 3 csapat vesz komolyan? Főleg ha a játékos nem is kötődik a klubhoz, mert szezon elején jött, szezon végén meg menni fog, mert a klub nem fizetett időben. Tévedés, hogy a focisták jól keresnek. Az egyetemi oktató, sportjogász szerint a rendszerváltás után omlott össze a sportfinanszírozás.

Bundázás tipikus helyzetekben

Amikor kategorizálni akarjuk a manipulált mérkőzéseket, többféle szempontrendszer szerint gondolkozhatunk. A magyarországi 1988-as bundabotrányban bukott ki az évtizedek óta vezetett „nagy könyv” elve. A klubok vezetői nyilvántartották, hogy csapatuk melyik csapatnak hány ponttal tartozik, és kik azok akik nekik tartoznak. Azaz bajnoki szerepléstől függően adták vették a pontokat az együttesek, kinek mikor mennyire volt szüksége céljainak eléréséhez. Fordulónként két-három „sáros” mérkőzés mindig akadt. A lebukás akkor jött, amikor pénzért kezdték adni-venni a meccseket a játékosok-edzők maguk között.

1. Teljesen mindegy mindkét csapat számára, hogy mi lesz a találkozó kimenete. A barátságos találkozók, különféle kitalált felkészülési kupák, bajnokik, de akár lényegtelen BL, EL csoportmeccsek, világbajnoki selejtezők, VB, EB csoportmeccsek. Könnyű préda a manipulálók számára. Mennél alacsonyabb szintű, kis érdeklődéssel kísért, kupáról, vagy utánpótlás találkozóról van szó annál rejtettebben, s biztosabban szerezhet pénzt a „befektető”.
2. Előre jól látható, hogy az adott találkozón milyen eredményre van szüksége a céljait elérni kívánó csapatnak. Példa: 1978. 06. 21-én játszott Argentína-Peru világbajnoki mérkőzés.
3. Megegyezéses találkozónak mondható, amikor egy döntetlennel mindkét csapat célba ér. Példa: 2008. 11. 25-én a Villareal-Manchester United találkozó. A BL csoportkör ötödik fordulójában, egy döntetlennel mindkét együttes a legjobb 16-ba került volna.
4. Ha a játékoskeret többsége a harmincas évei felé közelít, s láthatóan nem fognak kifutni nagy karriert a tagok, akkor nyitottak a bundára. Külön érdemes figyelni azokat a csapatokat, amelyeknél hosszú ideje fizetési gondok vannak.
5. Kis költségvetésű csapat bennmaradási tervekkel szezon elején sorra nyeri a meccseket. Az extra teljesítményt nem tudja a klub honorálni, s elkezdik leadogatni a pontokat. A másik véglet, ha egy nagy csapat betlizik és a kieső zónában szenved az első tíz forduló után, pedig eredetileg a nemzetközi kupaporond lett volna a cél. El kezdik venni a meccseket, nyeregetnek, a játékosoknak visszajön az önbizalma, megerősítik a keretet és a végére csak odaérnek.

Nagyon gyakori eset, hogy azok a csapatok, akik úgy állnak a bajnokságban, hogy megtehetik, vagy pénzügyileg állnak úgy, hogy szükséges számukra saját maguk ellen fogadnak. Mindenki hallotta már a pletykákat, hogy Szlovákiába, Horvátországba járnak fogadni magyar focisták, vagy megbízott személyek.

A játékvezető megvesztegetése egy újabb szempontrendszer. Többnyire maguk a játékosok nem is tudnak róla. A játékvezetőnek, és asszisztenseinek külső megrendelésre produkálniuk kell az adott kimenetelt. Klubvezetők, alkalmazottak, edzők, ritka esetben játékosok. Az eddig leírt feltételek és típusok rendszerint összemosódnak. A zavaros helyzet létrehozása konkrét célja a bundázóknak. A vereséget intéző csapat mixelte el a találkozót, de mindenki a játékvezetőre mutogat - a mixelők is -, miközben nem is volt benne. Sok esetben csak a mérkőzés végén derül ki mi volt a bunda fő célja.

Annyira sok a variációs lehetőség a különféle irodáknál, hogy bármire irányulhat a manipuláció. Előre látható kimenetelre irányuló manipulációt: szüksége van az egyik csapatnak a pontokra bizonyos okokból, miközben a másiknak nem (feltételek 2-es és 5-ös pontja is teljesül). Példa: 2013. 08. 24. Pápa-Diósgyőr 0:1. Ragyogóan kezdte a bajnokságot a Pápa, miközben a botrányoktól és a rossz szerepléstől harsogott egész Borsod. Le kellett nyugtatni a kedélyeket egy önbizalom-növelő győzelemmel, miközben a Pápának nem kellett jelenlegi helyzetében a pont. Ebben az esetben, ha elég bátrak vagyunk, köthetünk nagy odds-ra fogadást.

Előre nem látható kimenetelre irányuló manipulációt: csak akkor jó, ha valahonnan kapunk egy fülest, másképp a fogadók rémálma. Ha sikerül kiszúrnunk az ilyen mérkőzést, s nem fogadunk rá akkor már jól járunk.

A bundázás következményei és a sportra gyakorolt hatása

A megbundázott meccsek mindenkinek ártanak. A sportnak, a sportszervezeteknek, az adott nemzetnek, a csapatoknak, a játékosoknak és az államnak is. Hiszen, ha a bundázott mérkőzések miatt kevesebben fogadnak, az abból befolyt pénz is csökken, aminek egyébként egy részét az állam és az adott sportág kapná meg. És a magántőke sem fog egy megbundázott sportág mögé állni.

Ha a kötelességszegés bizonyítottá válik, egytől öt évig terjedő szabadságvesztés is adható a játékosoknak a Btk. 251. szakasza értelmében. Ám a bizonyítás nehéz, hiszen ki tudja megmondani, hogy egy öt méterről elrúgott labda direkt vagy véletlenül ment a kapu mellé. Amióta élsport létezik, jelen vannak a manipulált mérkőzések. Az internet és az elektronikus fogadási lehetőségek terjedésével napjainkra jelentősen megnőtt a gyanús sportesemények száma.

Félreértés ne essék, nem a játékosokat védem, de nem lehet csak annyival szőnyeg alá söpörni, hogy kivesszük a magyar meccseket a totóból és a tippmix-ből, meg keresünk két lúzer gárdát amelyik majd elviszi a balhét, és máris rend van.

Megoldások és jövőbeli kilátások

Miközben a FIFA, az UEFA és a különféle nemzetek legkülönbözőbb sportági szövetségei rendszeresen ítélik el a bundázókat, lényegében nem történik semmi. Az üzlet azonban folytatódik tovább. Csak a szereplők változnak folyamatosan, hogy minél követhetetlenebb legyen a pénz vándorlása. A különféle sportágak irányítói folyamatosan szabadkoznak. Igazából a hülyét játsszák!

Mi lehetne hát a megoldás? A kérdés megválaszolása egyszerű, de fájdalmas. Ha valami nagy rendet szeretnénk rakni, akkor először a szövetségnek komolyan kell venni saját szabályait. A kluboknak nem fekete kakast kell áldozni holdtöltekor, hogy hátha akkor jövő hónapra is lesz pénz a kasszában, hanem aszerint megszabni a fizetést, amit a kasszából ki lehet fizetni, és nem 35 fős keretet tarthatnak fent, mint a Barcelona, hanem csak mondjuk 24-est. Lehet, hogy akkor nem jut pénz néhány hazai szinten sztárra, de lehet, hogy ha mindenhol így kalkulálnak, akkor a "sztár" is enged a fellépti-díjából.

Az amerikai foci szabályrendszere és az NFL lebonyolítási rendje egy külön cikket mindenképpen megérdemelne. A fő cél a rájátszásba kerülés, amelyet 12 csapat érhet el. Az európai sportágaknál is kulcsszám lehetne a 12-es. Próbálkoztak hazánkban is, az NB1-ben ezzel, de olyan, „beteg” 33 fordulós rendszerrel, hogy az hamar megbukott. Azonban ha két csoportban 12-12 csapatos mezőnyt raknánk össze, kialakulhatna egy NB1 „A” és egy NB1 „B”. Az őszi szezonban le lehetne tudni 22 fordulót - főleg ha a manipulálható ligakupát beszüntetnék - és a legjobb nyolc tavasszal játszhatna egy 14 fordulós bajnokságot. A középső csoport bajnokságát is hasonló módon kellene tisztává tenni úgy, hogy az „A” csoport utolsó négyese ne adogathassa le következmények nélkül a legjobb nyolcnak az őszi mérkőzéseket. Elsőre ez komplikáltnak tűnhet, de az NFL lebonyolításához képest egyszerű. A tömegek számára vonzó mérkőzések száma megnőne, de a kis csapatok számára is maradna esély a nagy pénzosztó közelébe keveredni 2-3 év alatt.

Koltai Róbert zseniális filmje 1993-ban került a mozikba. Gyuszi bácsi a lóverseny rabja, civilben vállfa árus. Megkapja a tuti befutó sorrendjét az egyik - 2, 9, 11 - és mindenét ráteszi. Koltai elmondása szerint, miután egy filmforgatás során a valóságban is megbeszélték a zsokékkal a befutó pontos sorrendjét, és a véletlen (vagy a profi sportolók tehetsége) folytán a megbeszélt eredmény hihetően megvalósult, azóta nem jár a lóversenypályára. Tehát azok a sportolók, akik tökéletesen tudják játszani az adott sportágat, bármit képesek életszerűen produkálni. Persze ahogy mindenben, itt is vannak fokozatok. Egy olasz utánpótlás mérkőzésen nyilvánvalóan látható, amikor kilóg a lóláb.

A szurkolók szerepe

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi, szurkolók, sportfogadók kis emberek nem szólhatunk bele a világ dolgaiba. Ez nem így van. Ha a saját pénzünket különféle irodákban a sporteseményre feltesszük, akkor is mi fizetünk. Lenyeljük közben a reklámokat, vagy utazunk rossz időben a helyszínre, közben időt és pénzt áldozunk. A sporteseményeket a nézőknek rendezik! Szervezzenek nekünk olyan lebonyolításban mérkőzéseket, amely garantálja azok tisztaságát.

Sok esetben a nézők is hibásak. Ha kiderül a csapatukról, hogy elcsaltak egy mérkőzést, nem történik semmi. Még olyat nem láttam, hogy szurkolói csoportok kifeszítik a „Légy szíves, ne csaljatok” feliratú drapériát. Esetleg zártkapusak lehetnének egy bundázó csapat mérkőzései egy szezonra, vagy nem közvetítené az egyesület találkozóit a televízió. De még csak szurkolói bojkott sem történik, és a fogadóirodák sem veszik le kínálatukról a csapat mérkőzéseit. A sportfogadó a tiszta mérkőzéseket szereti. Ha a fogadó szakértelemből, rutinból, megérzésből eltalál egy jó kimenetet, és azzal pénzt keres az öröm leírhatatlan. Különösen fájó, ha kiderül, hogy elcsalt mérkőzésen veszítünk. Veszélyes üzem, mert vádaskodássá fajulhat. Nehéz különbséget tenni valódi meglepetések, bravúrok és a bunda között. Ezért a fórumon indított Bunda volt? témában megvitathatóvá tesszük első körben a napi eseteket. Különösen magas szorzójú kimeneteleket, érvekkel alátámasztott indoklásokat várunk. A cikk szempontrendszere szerint kategorizáljuk az eseményeket.

Biztos benneteket is érdekel, hogyan és hol találhattok bunda meccseket, amire akár Ti is fogadhattok. Ezt kicsit a kincskereséshez hasonlítanám, mivel elég sok utána járást igényel napról-napra. Nekünk is hosszú időnkbe tellett, amíg összeszedtük az összes lehetséges jelet, ami arra utalhat, hogy egy mérkőzés bunda lesz.

Ahogy kezdtük is a cikket, úgy is fejezzük be: bundázások voltak, vannak és lesznek, ezek már elkerülhetetlen elemei a sportnak. Napjainkban azonban már teljesen máshogy néznek ki ezek a bundák, mint akár néhány éve. A legfelsőbb szinteken ezt rendkívül okosan csinálják, nem pedig olyan feltűnően, mint a fentebbi videókban látható. Egy korán bekapott első gól, a megszokottnál több szöglet, esetleg egy 1-1-es vagy 3-3-as végeredmény. A mostanság az egyik tetőpontját elérő bundabotrányról már sokfelé, sok mindent megírtak az írott- és nyomtatott médiumok, néha közölve gyanús meccseket, nevek kezdőbetűit, összegeket. Néha tudni vélik ki a bűnös, és ki csak a gyanúsított, ki miért tette amit tett. Van olyan játékos aki már elismerte, van olyan aki ártatlan, vagy annak vallja magát.

tags: #eto #meccs #bunda

Népszerű bejegyzések:

• a fővárosi röplabda bajnokságokról
• Ferencváros Grosics Gyula emlékére
• Bajnoki címért vívott Arsenal–Liverpool összecsapás
• Keserédes olimpiai arany
• Ismerje meg a Kannibál Floorball Klubot