A magyar férfi kosárlabda-válogatott története: dicsőséges múlt és ígéretes jövő

Sok olyan pontja is akad a magyar sport történetének, melyek a mai ifjú sportrajongó számára legalább annyira meseszerűek, mint amennyire elképzelhetetlenek. A sportmúltat kutatva márpedig „csodákat” találunk „csodák” hátán. A magyar férfi kosárlabda-válogatott hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik, tele kiemelkedő sikerekkel és emlékezetes pillanatokkal.

A kezdetek és az ötvenes évek aranykora

A magyar férfi kosárlabda-válogatott története az 1935-ös EuroBasketen kezdődött, ahol a csapat a kilencedik helyet szerezte meg. Ez a kezdeti eredmény maga volt a bizonyíték arra, hogy a magyar férfi kosárlabdázók képesek versenyre kelni Európa legjobbjaival a kontinentális színtéren. Akadt ugyan egy Európa-bajnoki bronzérmes csapatunk még 1946-ból, de a férfiaknál nagyjából ennyiből állt a leltár.

Az ötvenes évek Magyarországa mélyen bazaltszürke volt, a reménytelenség és kilátástalanság mindenütt érezhető. A magyar lakosság „kábítószere” a sport, a sportfogadás és a világraszóló sportsikerek voltak. Az elégedetlenséggel egyenes arányú volt a kitörési vágy, és a sport jelentette a kiutat. A munkásosztálynak valahogy csak nem sikerült a Paradicsomba mennie, de még csak közelebb sem férkőzhetett hozzá: egy férfiingért háromszor, a leginkább megvásárolható olcsó szövetért hatszor annyit kellett dolgozni 1956-ban, mint még a háború előtt. Nyomor és tengődés a családok sorsa.

A kosárlabda-válogatott is ott volt, s a szerény 9. helyen zárta az olimpiát 1952-ben. A csapatban levő életerőt és a fejlődést mutatja, hogy négy évre rá megint sorsolják a magyarokat is, s akkor már 9. hely a miénk. Nem csak hogy szép ugrás, de még inkább előremutató. A sportág, ha nem is radikális mértékben, de mégiscsak izmosodik, s az „ősatyák” hamar azon kaphatták tanulékony utódjaikat, hogy minden, ami kosárlabda, az csak növekszik körülöttük. 1954-re 103 budapesti szakosztály mellett már 238 működik vidéken is. Az igazolt játékosok száma 8229, fele-fele megoszlásban Budapest és vidék között. Hasonló az arány az edzőknél is, összesen 252 edző oktat szerte a hazában. A pályák száma az országban szabadtéren 116, csarnokban 90. Mindezeknek a számoknak az igazát időközben alátámasztja a válogatott, mely idővel szép csendben csak elért oda, hogy nem lehetett nem észrevenni a Milánótól Szófiáig aratott hangos sikereiket, nem is beszélve a moszkvai Európa-bajnokság (1953) második helyéről, amivel aztán tényleg valami csodálnivaló került a családi ezüst helyére.

Páder János és az Aranycsapat születése

Győzelmi mámor jellemezte az időszakot. Az a név, hogy Páder, a Kosárlabda 1948. október 1-jei számában olvasható először. Páder, miután a TF-en az atlétikáról átnyergelt a kosárlabdára, már nagyon fiatalon az edzőséggel próbálkozik, az MTE-t vezeti, majd a Vörös Meteort. Ettől kezdve mintha csak egy láthatatlan kéz rendezett volna mindent, hogy az események szerencsés összjátéka elvezessen végül oda, hogy egy csapatnyi, a kosárlabdára éhes ember egymásra találjon, és a közös csillagjuk meginduljon felfelé. Első lépésként 1950-ben megalakult a Bp. Honvéd, mely rögtön bajnoki harmadik helyen termett. A recept a Honvéd fociban bevált, a legkiválóbbakat mind itt is egy helyre gyűjtötték, a legjobb Meteorosokat Páderestől beszippantották. Páder Meteorja még foghíjas volt, de Honvédként bivalyerőssé vált Gremingerrel és Simonnal megfejelve. Páder az ambiciózus fiatal testnevelő-tanár nem volt hát ismeretlen név a szakmában, de az, hogy 1951-ben a tapasztaltabb kollegái előtt őt nevezték ki a válogatott edzőjének, az mégiscsak felért egy áramütéssel. 25 éves volt ekkor, és az olajozott Honvédját átültette a válogatottba. Az igazi szakmai kihívást az jelentette a számára, hogy azokat, akiket nem nyelt be a katonacsapat, mint például Zsíros, hogy illessze a rendszerbe.

Mi volt ez, katonai drill? Lehet. Nagyon erős egyéniségeket eggyé gyúrni, törekvő fiatalemberekkel megértetni és elfogadtatni a közösségi szellem elsőrendűségét, ebben rejlett a mestervizsga. Az eredmény mindnyájuk hozzáállásának bizonyossága. A játékosok egykorúak voltak a mesterükkel, akit tegeztek, Janikának szólítottak, és ha kellett, nem szégyellték felrúgni focizás közben. Az ország vezetőit mindinkább magával ragadta a nagy sportsikerekkel együtt járó mámor és hevület, az, hogy bizonyítva látták, helyes az irány, a magyar nevet, ha már másképp nem megy, a sportolók emeljék magasba, bármerre is járjanak-keljenek szerte a világban. Megnyílt hát a terülj-terülj asztalkám a tatai edzőtáborban. Perspektívát jelentett sportolni, még inkább a válogatottba bekerülni, leginkább világhírű sportolónak lenni. Avery Brundage „állami profizmus”-nak nevezte a rendszert. Az állam biztosította a feltételeket, majd a maga ereje szerint igyekezett elismerni az eredményeket, melyek a teljes lakosságot, válogatás nélkül mindenkit roppant büszkévé tettek. 1952-ben az olimpia utáni fogadtatás minden képzeletet felülmúlt a tömeg méretében és abban, hogy szemben a május 1-jei felvonulásokkal az emberek akkor önként és dalolva, tiszta szívből lengették kalapjaikat a maguk választotta, valódi bálványaik előtt.

Az 1955-ös Európa-bajnoki aranyérem

Különösen az 1950-es években vált a magyar férfi kosárlabda-válogatott az európai kosárlabda egyik domináns erejévé, ezt az 1953-as moszkvai tornán szerzett ezüstérem, és az 1955-ben, saját közönség előtt megszerzett aranyérem is bizonyítja. Ezek a sikerek nemcsak a magyar kosárlabda történetében, hanem az egész ország sporttörténetében kiemelkedő teljesítménynek számítanak. A válogatott legnagyobb sikere az 1955-ös hazai rendezésű Európa-bajnokságon elért aranyérme. Greminger János volt a csapat fáradhatatlan motorja, aki a bemelegítésnél is, a mérkőzéseken is a középpontban állott. Szemkápráztató labdakezelését, az összjátékhoz való nagyszerű érzékét, irányítókészségét megcsodálhatták a jugoszlávok is, mint ahogy Simon labdabiztonságát és Bánhegyi eredményességét is. A szovjetek elleni döntőn Greminger már az első másodpercekben sokkolta a nagy riválist. A magyar csapat legalacsonyabb tagja óriássá nőtt. „Különböző vérmérsékletű, természetű emberek vállvetve harcolnak a sikerért, hol az egyik, hol a másik dominál, de mindegyik teljesítménye nélkülözhetetlen a végső siker szempontjából. „Én, ugye, akaratos, önfejű, nagyon kellemetlen társ voltam a pályán. Engem lehetett utálni, de végrehajtották, amit mondtam” - nyilatkozta Greminger János, a csapat csupa-szív motorja. „Az egyébként billiárdozásban is verhetetlen Bánhegyi mindig tanult, Bogár igazi úriember volt, Zsíros örökké vidám és viccelődő, Greminger kedves, de akaratos és mindig az élen járt az edzéseken” - emlékszik a társaira a csapat egyik húzóembere, Hódy László. A válogatott ajtaját átlépve varázsütésszerűen a klubbeli, nem mindig szenvedélyektől mentes rivalizálásból semmi sem maradt. Más kötötte le a figyelmüket, az, hogy meg voltak győződve a küldetésükről, arról, hogy ők kosárlabda-történelmet írnak a nap minden percében.

Az olimpiai szereplések

A férfi kosárlabda-válogatott négyszer jutott ki a nyári olimpiai játékokra. Az 1948-as olimpián a 16. helyen végeztek. 1952-ben tíz későbbi Európa-bajnokkal szerepelt a csapat az olimpián ‒ éretlenül. Az 1952-es és 1960-as olimpián a 9. helyezést érték el, ami a legjobb eredményüknek számít az ötkarikás játékokon. Legutóbb 1964-ben szerepeltek az olimpián, ahol a 13. helyet érték el.

A hanyatlás és az újraéledés jelei

A 60-as évek vége óta a magyar férfi kosárlabda-válogatott kevesebb sikert ért el a nemzetközi porondon. Az EuroBasketen való részvétel 1999-ig váratott magára, majd 2017-ben és 2022-ben sikerült ismét kvalifikálniuk magukat. Ez idő alatt a csapat küzdelmei és kitartása ellenére nem sikerült elérniük az egykoron megszokott magas szintet. Az újraéledés jeleit mutató magyar kosárlabda-válogatott 2022-es EuroBasket kvalifikációs sikerével ismét bebizonyította, hogy képes meglepetéseket okozni. A csoportjukban a címvédő Szlovénia elleni győzelem különösen emlékezetes pillanat volt, amely újra felébresztette a magyar szurkolók reményeit és bizalmát a nemzeti csapat iránt.

Jelenlegi helyzet és jövőképek

A magyar kosárlabda-válogatott jelenlegi helyzete és a jövőképe pozitív kihívásokkal és lehetőségekkel teli. A csapatnak továbbra is dolgoznia kell azon, hogy rendszeresen részt vehessen a nagy nemzetközi tornákon, és hogy ismét felépíthesse régi dicsőségét. A válogatott szereplése az Európa-bajnokságokon is figyelemre méltó. A 2025. novemberi adatok szerint a csapat a világszövetség erősorrendjében a 21. helyen állt a vb-selejtezők előtt. A csoportellenfelek közül Franciaország az 5., Finnország a 7., Belgium pedig a 24. helyen állt.

A 2027-es világbajnokság selejtezői és a jelenlegi keret

A válogatott jelenlegi menetrendje a 2027-es katari világbajnokságra való kijutásért zajlik. A selejtezők során a magyar csapat november 28-án Finnországot fogadta Szombathelyen, majd december 1-én Belgiumban lépett pályára. A további mérkőzésekre 2026-ban kerül sor Franciaország ellen. A szövetségi kapitány Gasper Okorn, aki 2023 decemberében vette át a csapat irányítását. Okorn célja, hogy egy versenyképes csapattal álljanak készen a 2029-es Európa-bajnokságra.

A csapat kerete a következő:

• Benke Szilárd (Atomerőmű SE)
• Cseh Botond (SZTE-Szedeák)
• Filipovity Péter (Kometa-KVGY Kaposvári KK)
• Flasár Zalán (Sopron KC)
• Golomán György (Hiopos Lleida, Spanyolország)
• Lukács Norbert (BC Nizhny Novgorod, Oroszország)
• Meleg Gergő (NKA Universitas Pécs)
• Pallai Tamás (NHSZ-Szolnoki Olajbányász)
• Perl Zoltán (Falco-Vulcano Energia KC Szombathely)
• Pongó Marcell (Alba Fehérvár)
• Nate Reuvers (Valencia Basket, Spanyolország)
• Somogyi Ádám (NHSZ-Szolnoki Olajbányász)
• Tanoh Dez András (Falco-Vulcano Energia KC Szombathely)
• Valerio-Bodon Vincent (Endo Plus Service-Honvéd)
• Vojvoda Dávid (Alba Fehérvár)

A magyar férfi kosárlabda-válogatott az elmúlt években ismét felhívta magára a figyelmet. A 2025-ös évben a csapat szép eredményeket ért el a vb-selejtezőkön, legyőzve többek között a finn és a belga válogatottat. Ezek a sikerek tizenegy helyet javítottak a csapat pozícióján a világszövetség erősorrendjében. A válogatott jövője is biztató, hiszen a fiatal tehetségek, mint Pongó Marcell és Meleg Gergő, valamint a 18 éves Lukácsi Gábor is bekerültek a keretbe. A rutin és az ifjúság ötvözete reményt ad a további sikerekhez. A magyar kosárlabda szövetség folyamatosan dolgozik a sportág népszerűsítésén és a válogatott támogatásán. A múltbeli sikerek és a jelenlegi eredmények alapján a magyar férfi kosárlabda-válogatott továbbra is képes lesz arra, hogy szép sikereket érjen el nemzetközi szinten.

A válogatott eddigi szereplése a nemzetközi porondon

tags: #europai #kosarlabda #bajnoksagok #magyar #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• Kreatív Valentin-napi ötletek
• Mikor kezdődik a Wales meccs?
• Kényelmes iskolatáska focistáknak
• Athéni olimpiai szereplésünk
• Euroliga meglepetés