Az 1963-as Moszkvai Evezős Európa-bajnokság: Magyar Részvétel és Kiemelkedő Eredmények
Az 1963-as női evezős Európa-bajnokságot Moszkvában rendezték, és a magyar evezős sport számára egyedi kihívásokkal és kiemelkedő teljesítménnyel járt. Az eseményt megelőző időszakban Magyarországon súlyos egészségügyi intézkedések befolyásolták a sportolók utazását.
Egészségügyi korlátozások és az utazás akadályai
1963 augusztus végén - évtizedek óta először hazánkban - himlőmegbetegedés történt Budapesten. Ezt követően szigorú járványügyi intézkedések léptek életbe. A beteget, aki a Royal Nagyszálló alkalmazottja volt és enyhe lefolyású betegséggel küzdött, szigorúan elkülönítették, minden kontaktját védőoltásban részesítették. A szállodát két hétre egészségügyi zárlat alá helyezték.
Szerencsére sem Budapesten, sem vidéken nem fordult elő egyetlen újabb himlőgyanús megbetegedés sem. Nem betegedett meg senki a Royal Nagyszállóban elkülönített 220 külföldi vendég és az Istenhegyi úti Védőnőképző Intézetben egészségügyi zárlat alá helyezett 89 magyar állampolgár közül sem. Mindezek alapján nem vált szükségessé kötelező védőoltás elrendelése, de önkéntes alapon igénybe lehetett venni. Ehhez kapcsolódóan 1963 nyarán, Budapesten, 400.000 oltás után 5 esetben jelentettek encephalomyelitist, a postvaccinatiosan fellépő legsúlyosabb oltási szövődményt.
Hogyan győztük le a fekete himlőt - Simona Zompi
A nemzetközi járványügyi egyezmények értelmében viszont külföldre készülő magyar állampolgárok továbbra is csak akkor hagyhatták el az ország területét, ha a szükséges úti okmányokon kívül eredményes védőoltást tanúsító igazolvánnyal is rendelkeztek! A Népsport egy nappal korábban, már tényként közölte a címlapon, hogy az érvényben lévő egészségügyi rendelkezések következtében a magyar sportolók nem vehetnek részt a közeli napokra tervezett néhány nemzetközi találkozón. Így - többek között - elmarad a női evezőseink részvétele a moszkvai Európa-bajnokságon.
A magyar csapat küzdelme a részvételért
A tatai edzőtáborból szeptember 2-án, hétfőn utazott fel a női evezős válogatott (mivel a megyei KÖJÁL nem volt „illetékes”), hogy Pesten sürgőséggel megkapja a védőoltást, miközben a versenyek szeptember 6-tól, 8-ig tartottak. Az utazás csak megfogant oltás esetén volt lehetséges, így ezt ki kellett várni. A keddi repülőjegyet át kellett íratni csütörtökre. Végül csütörtök délelőtt jött a jó hír a Közegészségügyi és Járványügyi állomásról: megvan az engedély, így a csapat megkezdhette az utazást a moszkvai Európa-bajnokságra.
Kiemelkedő magyar eredmény Moszkvában
A számos nehézség és az utazási bonyodalmak ellenére a magyar női evezősöknek sikerült részt venniük a moszkvai Európa-bajnokságon, és kiváló eredményeket elérniük. Dr. Domonkos Anna, aki több évtizedes küzdelmével és erőfeszítésével kivívta magának a tiszteletet az evezős társadalomban, 1963-ban Moszkvában bronzérmet szerzett Pekanovits Máriával kétpárban. Ez az eredmény különösen figyelemre méltó, tekintettel az utazás körüli rendkívüli kihívásokra és a felkészülést befolyásoló tényezőkre.
Dr. Domonkos Anna pályafutása során összesen három Európa-bajnoki bronzérmet szerzett: egyet 1963-ban Moszkvában Pekanovits Máriával kormányos nélküli kétpárevezősben, egyet 1964-ben szintén kormányos nélküli kétpárevezősben, valamint egyet 1965-ben egypárevezősben. Emellett három 4. helyezést is elért, és ötszörös magyar bajnok volt.
A női evezés korabeli kihívásai
A női Európa-bajnokságok kezdetétől (1954) az első női csapataranyérem megszerzéséig (1965) terjedő időszakban számos tényező gátolta a jobb eredmények elérését. Ilyen hátráltató tényezők voltak a nem megfelelő sporteszközök, a hajószállítási bonyodalmak, a tételes vámvizsgálatok, a kiutazási nehézségek, az eredményes védőoltást tanúsító igazolvány beszerzése, valamint a sportsérülések és sportbalesetek. Mindezek a kihívások már önmagukban is jellemformáló, személyiségfejlesztő hatással voltak a sportolókra.
Példaként említhető az 1955-ös romániai, snagovi utazás, ahol vasúton utaztak a sportolók. Komoly gondot okozott, hogy nem volt hajószállító kocsi, míg az OTSB hajóépítő műhelye egy széthúzható csővázas rönkszállító-kocsiból készített hajószállító-kocsit. A kocsi csak külön útlevél-engedéllyel közlekedhetett, hatalmas méretei miatt. A hajószállításhoz 18 méter hosszú vasúti kocsit rendeltek, de a nyolcas szállító ládája 19 méter volt, így még egy utánfutó vasúti kocsit is kellett kapcsolni a hajószállító kocsi mögé. A nyolcas szállítóládájának súlya körülbelül 600 kg volt, így a fel- és lerakáshoz 20 ember segítségére volt szükség.
Az 1959-es maconi (Franciaország) Európa-bajnokságra is kalandos volt az utazás. A bonyodalmak Hegyeshalomnál kezdődtek, ahol a vámvizsgálat miatt az egész evezős válogatottnak le kellett szállnia. A vámépületben zajló alapos utas- és személyi poggyász átvizsgálás 11-től délután fél 4-ig tartott. Pár osztrák vasutas jóindulatán múlt, hogy a bécsi csatlakozást a „Wiener Walzer”-re nem késte le a csapat, mert felajánlották, hogy Bécsbe szállítják őket pakk kocsival, illetve marhavagonnal.
Ezek a nehézségek rámutatnak a sportolók hihetetlen kitartására és elhivatottságára, amelyek nélkül az 1963-as moszkvai bronzérem, és más történelmi sikerek sem valósulhattak volna meg.
tags: #evezes #europa #bajnoksag #1963 #moszkva
