A Real Madrid titka: Miért igazolták le Dean Huijsent és Eduardo Camavingát?

A Real Madrid, mint a világ egyik legpatinásabb futballklubja, mindig is a figyelem középpontjában állt. A csapatot ért kritikák és a lenyűgöző sikerek egyaránt rávilágítanak arra, hogy a klub működése messze túlmutat a puszta anyagiakon. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, milyen tényezők segítik a Real Madridot abban, hogy a legmagasabb szinten szerepeljen, különös tekintettel a fiatal tehetségek, mint Dean Huijsen és Eduardo Camavinga leigazolására, valamint a klub saját nevelésű játékosainak helyzetére.

A múlt és a tradíció megvásárolhatatlan értéke

„Vannak dolgok, amiket nem pénzért árulnak: ilyen a múlt és a tradíció.” A Real Madrid rendelkezik ezzel a felbecsülhetetlen értékkel, akárcsak a Liverpool, a Bayern München, a Barcelona, a Manchester United és a Juventus. Ezek a csapatok nem véletlenül értek el komoly nemzetközi és hazai eredményeket. Ezzel szemben a Manchester City-nek és a PSG-nek nincs számottevő múltja és komoly tradíciója - utóbbit 1970-ben alapították, ami sporttörténeti léptékkel mérve rendkívül rövid időszak.

Bár a címer és a klub maga nem fut ki a pályára, a múlt és a tradíció semmire sem elég önmagában. Mégis, mintha az ezekben a mezekben pályára lépők jobban átéreznék, mit jelent egy klubért játszani. A PSG esetében nehéz bármit is belelátni a párizsi projektbe a pénzen kívül, ezért nem elfogadható az az állítás, hogy Mbappé az otthonának tekinti Párizst és ezért nem akart Madridba szerződni. Igen, de azért lehúzott annyi bőrt régi-új kenyéradójáról és kimaxolt egy olyan szerződést magának, amilyen még nem volt a futballtörténelemben. Hamarabb is letehette volna azt a hűségesküt, de hát ma már ugye semmi sincs ingyen…

A mentális erő és a nyugalom, mint sikerfaktor

A múlt és a tradíció mellett a mentális erő is elengedhetetlen a sikerhez. A Real Madridot jellemző haláli nyugalom, magabiztosság és hit a sikerben kulcsfontosságú volt a Bajnokok Ligája megnyerésében. Sem a PSG, sem a Chelsea, sem a Manchester City ellen nem látszott rajtuk a pánik legkisebb jele sem - pedig nem egyszer táncolt pengeélen és állt masszívan a kiesés szélén a Real Madrid. Ellenben az ellenfeleknek remegett meg annyiszor a lába, és hibáztak a vártnál többet, mert tele lehetett az a bizonyos alsónemű… Modric haláli nyugalomban adta külsővel az álompasszokat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Benzema lecsapott minden kapus és védő által elkövetett hibára (volt belőle bőven, főleg a PSG és a Chelsea ellen…), a City elleni odavágón meg olyan halálnyugalomban panenkázta be a tizenegyest Éderson kapujába, mint ha nem néhány nappal korábban hagyott volna ki kettőt is egyazon bajnokin...

Ez a nyugalom jellemezte Carlo Ancelotti edzőt is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a finálé utolsó perceiben cserélt először, s nem félve az esetleges hosszabbítástól, lehozta a pályáról Modricot és Viniciust. A játékosok nagy része többszörös BL-győztes volt már, tudták, hogyan kell nyerni, nem volt félnivalójuk, és Carlo Ancelotti is nyert már egy s mást edzői karrierje során. Őket az sem zökkenthette ki, hogy a finálé 36 perc késéssel kezdődött. Attól sem ijedtek meg, hogy a Chelsea hirtelen megfordította a párharcot ellenük, vagy hogy reménytelen helyzetben várhatták az utolsó perceket a Manchester City ellen. Két angol óriást már eltüntettek, miért féltek volna a Liverpooltól? Ezzel szemben a Vörösökön sokkal inkább lehetett látni a feszültséget, az idegességet, az izgalmat. Szalah bizonyítani akarta, hogy a 2018-as elveszített BL döntő után, amiről ő sérülés miatt hamar kiszállt, tud nyerni BL-t a Real Madrid ellen. Trent-Alexander Arnold is végig nagyon feszültnek tűnt, pedig az ő higgadtságára is nagy szükség lett volna.

A modern futball és a taktikai megfontolások

Elmúltak már azok az idők, amikor a legnagyobb csapatok minden meccsen 6-7 gólt vertek. A foci megváltozott. Kevesebb a gól, a játék pedig taktikusabb lett. Sokkal fontosabb a gólzápornál, hogy valaki mentálisan rendben legyen! Aki azt mondja, hogy a Real Madrid bunkerfocival nyert, annak ajánlom figyelmébe a 2012-es BL győztes Chelsea-t, Jose Mourinho Interjét, vagy az idei Konferencia Liga győztes AS Romát. Na, ők beparkolták a buszt. Nem szép, nem látványos az a játék, de a cél szentesíti az eszközt és a győzelem érdekében mindenki azt az eszközt veti be, ami a rendelkezésére áll. A Real Madrid nem a védekezésével nyerte meg a Bajnokok Ligáját (soha nem is arról volt híres…), ezt már csak azért sem mondhatjuk, mert a finálé kivételével minden tavaszi BL meccsén kapott gólt, összesen nyolcat.

A védelmét kifogástalannak ugyan nem mondhattuk, de az, hogy mentálisan ennyire erősnek bizonyult, a védekezésére is jó hatással volt. Mert kaptak ők potyagólt kiélezett helyzetben az egyenes kieséses szakaszban? Párizsban az utolsó pillanatban fájt Mbappé gólja, de akkor, abban a pillanatban arra gondoltunk, hogy örüljünk, hogy nem négy góllal kaptunk ki, s azt az egy gólt megérdemelték a franciák. A Chelsea elleni visszavágón talán túl kényelmes helyzetben volt a Real, a gólok miatt elő is lehetett venni egyik-másik védőnket, de miután égett a ház, rögtön sikerült rúgni egyet, hosszabbításra mentve a párharcot. A City ellen kapott négyet Manchesterben, de kaphatott volna hetet is a Real Madrid, viszont főleg az egyéni villanásoknak köszönhetően csak egygólos mínuszban kezdődött a visszavágó. Rijad Mahrez találata és a negyedórával a vége előtt összeszedett két gólos hátrány után sok csapat feladta volt… De a Real Madrid mentálisan a világ legerősebb klubcsapata!

A szerencse szerepe és az ellenfelek legyőzése

Egy hosszú menetelést természetesen nem nyerhetsz meg úgy, ha menetközben néha nincs szerencséd. A sorsolással idén a Real Madridnak nem volt: gyakorlatilag mindenből a legkeményebbet kapta. A világválogatott PSG-t és a világ legerősebb bajnokságának tartott Premier League három reprezentánsát kellett legyűrni a 14. BL címhez, akik között a sorozat aktuális címvédője, a másik tavalyi döntős, valamint az öt év alatt a harmadik BL döntőjére készülő klub is ott volt. Mission impossible? A lehetetlen nem létezik! Igaz, szerencse nélkül már a legelső tavaszi meccsen megáshattuk volna a Real sírját, de a PSG sok helyzetet, még egy büntetőt is kihagyott. A visszavágón az első párizsi hiba hozta a többit (s addig Mbappé a szabályos gólja mellett két lesgólt is szerzett, ami kicsit megint csak szerencse, hogy egyik helyzetben sem ragadt bent senki…) - a Madridnak szerencséje volt, mert 180 percből elég volt harmincon jól futballoznia…

A Chelsea ellen a sima londoni győzelem után elúszhatott volna a továbbjutás, de a szerencse megint a Real mellé szegődött. A Manchester City rengeteg helyzetet elpuskázott, de még így is gyakorlatilag az egész párharcban végig dominált és magabiztosan állt továbbjutásra - aztán Madridban a 90. percben kaptak egy gólt, majd egy perccel később még egyet. Háromszor meg lehet ezt csinálni pusztán szerencsével? A Real Madrid nem vádolható azzal, hogy minden ellenfelét lefocizta volna a pályáról. Párizsban például nagyon rosszul és elképzelés, na meg támadójáték nélkül játszottak, de az élet végül őket igazolta, mert csak a 94. percben kapott góllal veszítettek. A Chelsea a visszavágón, a ManCity az odavágón futballozott sokkal jobban, de a helyzeteit nem tudta hatékonyan berúgni - ellenben a Real Madriddal. Ha visszagondolunk a tavaszi hét meccsre, összesen 15 gólt rúgtak a spanyolok. Párizsban nem volt helyzetük, hazai pályán a három gólon kívül nem volt nagy ziccerük. A Chelsea elleni öt góljuk mellett emlékszem még egy-egy Vinicius és Benzema kapufára. Édersonnak is legfeljebb 1-2 nagy bravúrt kellett bemutatnia a City hálója előtt, az angoloknak sokkal több helyzete volt. A Liverpool ellen meg volt egy véleményes lesgól és egy szabályos gól. Emellett egyáltalán nem volt kapuralövésük, Alissonnak nem is kellett védenie egész meccsen. Szerintem 20-22 helyzetből rúghatott 15 gólt a Real Madrid, amit emberfeletti teljesítménynek is nevezhetünk.

Kulcsjátékosok a siker mögött

Muszáj néhány játékost külön megemlíteni a siker fő letéteményesei közül, poszt szerint haladva:

A kapusposzt: Thibaut Courtois

Thibaut Courtois tavaszi parádéi nagymértékben hozzájárultak a sikerhez. Kifogta Messi büntetőjét, bemutatta a BL-sorozat legnagyobb védését Azpilicueta bombája után, védett egy szenzációsat a Chelsea ellen, és a City elleni meccsen is hárította Grealish lövését. A Liverpool elleni finálén megkoronázta egész éves teljesítményét: Szalahnak legalább 3 kísérletét védte bravúrral, Mané lövését meg a kapufára tolta. A finálé legjobbjának is megválasztották, 9 védést mutatott be a döntőben - ilyen produkciót fináléban legutóbb éppen 20 éve láttunk a fiatal Iker Casillastól, akinek csereként kellett 20 perc alatt három nagyot védenie! Ekkor indult el San Iker a legenda státusz és a világhírnév felé, s nagyon nehéz volt őt elengednie minden Madridistának 2015-ben Portóba. Aztán jött Keylor Navas, aki történelmet írt, 3 BL-t nyert a Madriddal, s mindannyian nagyon megszerettük. Erre meg itt van ez a hórihorgas belga, aki a városi riválist is erősítette, s aki kiszorította a costa ricait… Finoman fogalmazva, sokáig nem bírtam a búráját.

A középpálya motorja: Luka Modric

A fáradhatatlan középpályás, a Real Madrid motorja, aki 36 évesen is kirobbanthatatlan a csapatból. Mások ebben az életkorban már valahol az arab világban fürdenek az aranyban, de ez a horvát fiú még mindig a legmagasabb szinten futballozik, s aranyból ő sem szenved hiányt: labdája 2018-ból van, érmeket pedig továbbra is intenzíven gyűjt… Luka Modric idén is az egyik legfontosabb láncszeme volt a csapatnak. A PSG ellen Madridban 1-1-nél, az ő átadása után egyenlítette ki összesítésben Benzema a párharcot. Okos meglátás volt a védők mögé belőtt labda, nem is számítottak rá… Előtte meg az a beindulás - a franciák a mozgását alig bírták követni... A Chelsea ellen Londonban szintén a második gól előtti assziszt volt az övé: úgy ívelte Karim Benzema fejére a labdát, ahogyan csak nagyon kevesen képesek. A visszavágón pedig 0-3-nál, nagyon kiélezett helyzetben adott külsővel olyan álompasszt Rodrigónak, amitől tátva maradt az ember szája. Modric miatt még mindig érdemes leülni a tévé előtt, mert játékában ott a váratlan.

A gólfelelős: Karim Benzema

Élete szezonját futotta, aki valószínűleg Aranylabdát is kap majd év végén (Robert Lewandowski nem lájkolja ezt…), s ebben az évben végleg elhallgattatta minden kritikusát. Minden bepattant róla, a leglehetetlenebb helyzetekből is gólt szerzett (nekem a PSG elleni harmadik, s a Chelsea elleni első gólja tetszett a legjobban, nehéz mozdulatok után szerezte azokat a gólokat), őt látva a legjobbnak hitt kapusok is megzavarodtak (Donnarumma és Mendy is összehoztak neki egy-egy gólt…), ráadásul nem csak ott volt, oszt’ beverte a helyzeteket. A csapat szellemi vezéreként viselkedett, példakép volt, aki góljai mellett gólpasszokat is adott, visszament védekezni, részt vett a támadásépítésben.

Az edzői szerep és a fiatal tehetségek

A spanyol sajtó szerint a Real Madridnál idén nyáron nem egy játékos, hanem egy vezetőedző lehet a legnagyobb igazolás. A klubelnök álláspontja egyértelmű: a Real Madrid jelenlegi kerete már most is elit szintű. A vezetőség szerint nem a játékosállomány minőségével van a probléma, hanem azzal, hogy nem sikerült kihozni belőle a maximumot. Pérez úgy látja, hogy a keret minden poszton megfelelő minőséget képvisel, és megvan benne a potenciál a legnagyobb trófeák megnyerésére. A klubnál ezért nem tartják indokoltnak egy újabb drága sztárigazolás végrehajtását. A Real Madridnál már zajlik a keresés. A klub olyan edzőt szeretne, aki tapasztalt, képes kezelni a sztárokat, és rövid időn belül eredményeket tud felmutatni. Eddig felmerült Jürgen Klopp és Zinédine Zidane neve is.

Eduardo Camavinga leigazolása

A Real Madrid hivatalosan is bejelentette, hogy leigazolták a francia Rennes 18 éves szupertinijét, Eduardo Camavingát. A középpályásnak egy év volt hátra a rennes-i szerződéséből, és a hírek szerint 30 millió euróért vásárolta meg a madridi csapat, és hatéves szerződést kötöttek a francia válogatott játékossal. Camavinga a francia futball legnagyobb reménysége, aki mindössze 17 évesen mutatkozhatott be a válogatottban, amivel egy több mint 100 éves rekordot ért el. A Rennes saját nevelésű játékosa egyébként egy angolai menekülttáborban született kongói szülők gyermekeként, de kétéves kora óta Franciaországban él. A válogatottban eddig háromszor játszott, de az Eb-keretbe végül nem került be, az olimpiai keretbe pedig a csapata nem akarta elengedni. Az kérdéses még, hogy mennyi szerep juthat neki a Real Madrid kezdőjében, hiszen Kroos, Modrić és Valverde személyében már összeállt a középpálya középső része, ahol Camavinga is játszik. A nemzetközi átigazolási piacnak egyébként augusztus 31-én van vége, vagyis a Real Madrid az utolsó pillanatra hagyta a több európai topklub által is kiszemelt középpályást. A játékos fiatal kora ellenére már 70 hivatalos meccsen lépett pályára a Rennes színeiben. Camavinga egyébként 5. helyen végzett azon a 2020-as listán, amelyen Európa legjobb 21 éven aluli játékosait gyűjtötték össze.

Dean Huijsen: A jövő ígérete

A spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Luis de la Fuente elsősorban két fiatal játékosát dicsérte, a mérkőzés legjobbjának megválasztott Lamine Yamallal kapcsolatban például kijelentette, „Lamine megint lecsapott, neki kell kapnia az Aranylabdát”, míg a középső védő Dean Huijsenről a következőket mondta: „Minket már nem lep meg a teljesítménye, egyértelmű, hogy korát meghazudtoló érettséggel játszik. Nem véletlenül igazolta le a Real Madrid.” A meccset követő vegyes zónában Huijsent már a Portugália elleni döntőről és a Cristiano Ronaldo elleni párharcról kérdezték. „Nagy álmom válik valóra azzal, hogy ellene játszhatok, ám félreértés ne essék, mindent megteszek, hogy levegyem a pályáról” - fogalmazott a 20 éves hátvéd.

Saját nevelésű játékosok a Real Madridban

Az elmúlt két évtizedben az FC Barcelona saját nevelésű játékosai vezetésével ért el nagy sikereket. A Real Madrid keretében ebben az időszakban kevesebben és kevésbé fontos szerepet töltöttek be a Castillából felkerült játékosok. Ezúttal annak jártunk utána, hogy a Real utánpótlásából kikerült legtehetségesebb játékosok milyen karriert futnak be, és közülük mennyien jutnak el a legmagasabb szintre. Hosszasan sorolhatnánk, hogy az FC Barcelona sztárjátékosai közül kik játszottak kulcsszerepet a katalánok elmúlt húsz évben elért nemzetközi és hazai sikereiben. Aligha kell a futballt kedvelők számára bemutatni Lionel Messit, Andrés Iniestát, Xavi Hernándezt, Sergio Busquestet, Gerard Piquét, Jordi Albát, Thiago Alcántarát, vagy a jelenkor csapatából Gavit, Ansu Fatit, Alejandro Baldét, illetve a 17 éves korában a klubhoz kerülő Pedrit, hogy csak néhány sztárjátékost emeljünk ki.

Ezzel szemben a Real Madriddal kapcsolatban sokszor elhangzik az az érv, hogy hiába kiváló csapat, és egyébként az elmúlt tíz kiírásból ötször megnyerte a Bajnokok Ligáját - amire a Barcelona 2015 óta vár, hogy akár csak egyszer is sikerüljön neki - de csupán néhány saját nevelésű játékosuk van a felnőtt keretben. Daniel Carvajal, Lucas Vázquez és Nacho Fernández alkotja azt a hármast, akik az imént említett sikerek szinte mindegyikének részesei voltak és a Castillából kerültek fel a 2010-es évek elején. A galaktikus éra elején Florentino Pérez elnök jelmondata az volt, hogy „Zidane-ok és Pavónok” csapata lesz a Real. Ez annyit jelentett, hogy a világ legjobb középpályásait, csatárait igazolják át, emellett pedig - elsősorban a védelemben - saját nevelésű madridi futballisták fognak játszani. A 2002-es BL-cím után a 2000-es évek hátralévő részében fokozatosan esett vissza a csapat, ahogyan a sztárok érkeztek. Az elmúlt néhány évben az a tendencia kezd egyre markánsabban kirajzolódni, hogy fiatalon szerződtetnek nagy potenciállal rendelkező labdarúgókat, akik a Real Madridban érnek igazi klasszissá, ezzel pedig rengeteg pénzt megspórol a klub. Ennek nagyon fontos eszköze, hogy olyan edző irányítsa a csapatot, akinek a kezei alatt képesek fejlődni ezek a labdarúgók.

Visszatérő saját nevelésű labdarúgók

Ezen a nyáron két korábbi utánpótlás játékosát is visszaszerezte a Real Madrid Fran García és Joselu személyében. García a Rayo Vallecanónál Andoni Iraola irányítása alatt építette fel magát és lett a LaLiga egyik legjobb balhátvédje, a 33 éves Joselu pedig az Espanyolban termelte a gólokat, és a katalánok kiesését követően még nagyobb örömmel fogadta, hogy nevelőklubja kölcsönügylet keretében visszahívta őt kiegészítő embernek. A következőkben kiemelünk néhány olyan futballistát, akik a Real Madrid utánpótlásában nevelkedtek éveken át, valamint játszottak a Castillában az elmúlt tíz évben, és valamelyik topbajnokságban szerepelnek, de a Realban nem tudták megvetni a lábukat. Az igencsak hosszú lista jól mutatja, a „blancók” komoly hangsúlyt helyeznek a tinédzserek képzésére, de olyan csúcsminőségű játékost csak elvétve tudnak nevelni, aki világklasszissá válik. Márpedig, ha nem a legmagasabb polcon jegyzik a posztján, akkor nincsen esélye bekerülni az első csapatba. Kísérletezésre nincsen idő, mert a szurkolók és a klubvezetés is trófeákat szeretne nyerni minden évben, ezért inkább kölcsönbe adják azokat a játékosokat, akik már elérik az első osztály nívóját, és reménykednek benne, hogy fog annyit fejlődni, hogy később a segítségükre lehet. Fontos megjegyezni, hogy azokat a labdarúgókat, akiket 18-20 évesen igazolt le a Real Madrid Castilla, illetve, akik csak néhány mérkőzésen játszottak a tartalékcsapatban, őket nem emeltük ki ezúttal. Ilyen volt többek között a Liverpoollal mindent megnyerő Fabinho, az Arsenalnál most kiteljesedő Martin Ödegaard, illetve a legnagyobb sikereit eddig a Reallal elérő Casemiro és Federico Valverde.

Az alábbi táblázat néhány Real Madrid utánpótlásban nevelkedett játékost mutat be, akik ma már topbajnokságokban szerepelnek, de nem a Real Madrid első csapatában tudtak tartósan megvetni a lábukat:

A klublegendák kezelése: Ramos esete

Sergio Ramos esete jól mutatja, hogyan bánik a klub a legendáival. Ramos fantasztikus volt a 2020-2021-es szezonban a sérülései előtt, de a színfalak mögött igazából egyértelmű volt, hogy ilyen problémák után már nem lesz a régi. Mindeközben Pérez látta azt is, hogy Éder Militao jobban teljesít, mint a Raphaël Varane, s tudta, hogy nagy lehetőség hullott az ölébe a Ramosnál fiatalabb, kevésbé sérülékeny David Alaba esetleges megszerzésével. Úgyhogy ő bízott Militaóban, eladta Varane-t, hogy később nagyobb eséllyel licitálhasson Mbappéra, mellette pedig ingyen hozta Alabát. Megpróbálta megtartani Ramost, de csak olyan áron, amit neki ért. Ramos ügynöke nem ment bele, több pénzt követelt, túl sokáig várt, közben meg Pérez hivatalosan is megegyezett Alabával. Könyörtelen bánásmód egy klublegendával szemben? Igen. Alaba fantasztikus, igazi vezéregyéniség, aki jobbá teszi a körülötte lévőket, s nagy mértékben hozzájárul a játék felépítéséhez. Alaba tökéletesen illik a Real Madridhoz, olyan, mintha évek óta ő lenne a vezér a hátsó szekció közepén. Mindeközben Ramos azért küzd, hogy egészséges tudjon maradni, alig játszik a PSG-ben, még a klub sem titkolja, hogy fölöslegesen igazolta. Az is előfordulhat, hogy már a nyáron megpróbálnak megszabadulni tőle, mindössze egy évvel a szerződtetése után. El tudják képzelni azt az illúziorombolást, ami keletkezett volna, ha Ramos a Real Madridban szerepel ebben a szezonban is? A szurkolókat megosztaná, sokan támadnák, sokan megvédenék. Viták lennének, hogy kivel játsszon párban hátul - ronda szituáció lenne, aminek az árnyékában Eden Hazard helyzete remekül nézne ki. Pérez tehát valóban jól döntött. Nem csak a klub, de Ramos érdekében is. Ramos így dráma nélkül kereshet sok pénzt Párizsban, miközben a madridi öröksége 100 százalékosan érintetlen marad úgy, mint a klub történetének egyik legjobb játékosa, az együttes valaha volt egyik legjobb középhátvédje.

Kaká igazolása a Real Madridhoz

A nem rég visszavonult brazil aranylabdás Kakával a Marca készített hosszabb interjút, amiben elmondta, miért hagyta ott 2009-ben a Milánt, és igazolt a Real Madridhoz. Kaká 2007-ben Bajnokok Ligáját nyert az olasz csapattal, az év végén pedig őt választották meg a világ legjobb játékosának. Két évvel később azonban az eredménytelenségbe belefáradt Real-elnök, Florentino Pérez mozgósította minden tartalékát, és 250 millió eurót vert el a nyári átigazolási időszakban. Ebből 65 milliót Kakára.

„A Milannál akkoriban senkit sem akartak eladni - mesélte az interjúban Kaká. - Csak akkor, ha valaki nyilvánosan kérte, hogy engedjék el. Az első ilyen Sevcsenko volt, amikor a Chelsea-hez igazolt. Az én esetem más volt. 2009 januárjában a Manchester City megkeresett minket. A Milan nyitva hagyta az ajtót, de én azt mondtam, ha egyszer távoznom kell, akkor csakis a Real kedvéért vagyok hajlandó. A szezon végén Florentino felhívta Gallianit (a Milan akkori ügyvezető-igazgatója - a szerk.), és kérte, hogy engedjenek el engem. Aztán felhívták édesapámat, ő pedig engem. Azonnal igent mondtam, hiszen gyerekkori álmom volt, hogy a Realban játsszak." Kaká 2009 és 2013 között 85 meccset játszott Madridban, ezeken 23 gólt szerzett. 2011-ben spanyol kupát, 2012-ben bajnoki címet nyert. Mint az interjúban elmondta, az anyagiaknak fontos szerepe volt a klubváltásban, de valójában nem ez határozta meg a döntését. „Annyira a Realba akartam igazolni, hogy még a kisebb fizetést is vállaltam."

tags: #ezert #igazolta #le #a #real #madrid

Népszerű bejegyzések:

• Az egerszegi sípmester felemelkedése
• A Puskás Stadion aranyának növekedése
• Gólstatisztikák a La Ligában
• Kötelezettségek a vízilabdában
• Bravúros kapusok