Miért szeretjük a magyar focit? A nemzeti katarzistól a szurkolói szenvedélyig
Sosem voltam különösebben nagy rajongó. Focizni mindig szerettem, de sok-sok éve nem játszom. Más sportok érdekeltek jobban, amikben jobb vagyok, amik jobban illenek a testi adottságaimhoz is, meg a személyiségemhez is. Évek óta, ha tehát nem is érdektelenséggel, de könnyed távolságtartással voltam a foci iránt. Fradistának tartottam magam, de nem volt valós érzelmi kötődésem a csapathoz. A válogatottnak mindig szurkoltam - ahogy a hoki- vagy a vízilabda válogatottnak is. Persze, mindig is tudtam, hogy a foci a világ legnagyobb üzlete - de rajtam nem sok pénzt termelt. És aztán egyszer csak megértettem valamit.
A foci, mint nemzeti katarzis forrása
Már négy éve is magával ragadó volt a körúti hangulat, amikor az Éjjel soha nem érhetett véget... De amikor a Puskás Stadion megnyitóján felállt 65 ezer ember (mínusz egy), és egyként énekelte, hogy „mi egy vérből valók vagyunk”, attól még most is libabőrös leszek. Azon az estén, a Puskás Stadion megnyitóján mindannyian ott szerettünk volna lenni, mindannyian együtt szerettünk volna énekelni azzal a 65 ezer emberrel. Akik között ott volt a családos kispolgár a gyerekekkel, a belvárosi yuppie, a vidéki melós, a bombanő, a régi vágású, Rummenigge-hajú, fogatlan focirajongó... Egymás mellett, együtt… és mindenki magyar volt. Olyan nemzeti katarzist éltünk át, amiből nagyon kevés adódik. Amit nem csak 40 éven át irtott ki belőlünk a kommunizmus, de utána is nehezen találtuk. Ilyen katarzisra képes a foci.
A mostani amerikai fejleményeket nézve, még jobban megértettem. Egy nemzetet a katarzisai tartanak életben - és a katarzisok hiánya pusztít el. Vedd el egy nemzettől a katarzisait - és le tudod győzni. Sőt, legyőzi saját magát. Elgyengül, szétesik. Ugyanezt persze itthon is megpróbálják. Nem azért, mert Amerikához mérhető lenne az erőnk. Hanem, mert nekik minden nemzetállam útban van. Ezért a legnagyobb ellenség a foci, ezért megy 10 éve a stadionozás. Mert a baloldal is tudja, hogy a foci összehozza a magyarokat. És ha együtt vagyunk, megmaradunk. Ha közös, nemzeti katarzisokat élünk át, azokból évekre feltöltődünk, és ellenállunk a globalista nyomulásnak. A foci katarzisában nem vagyunk egyformák, de egy-egy pillanatra felülemelkedünk rajta. A fradista megöleli a honvédost, az okos beszélget a hülyével, a piros és a kék a lilában egyesül. Újra és újra megszületik a nemzet.
A magyar futball gazdag történelme
Jonathan Wilson, a magyar futballról írt könyve kapcsán beleszeretett a magyar labdarúgásba. Szereti Budapestet, de az angoloknak amúgy is különleges kapcsolatuk van a magyar futballal. Tulajdonképpen a magyarok voltak azok, akik felébresztették az angolokat, és ha 1953-ban nem vernek meg minket, biztos nem nyer Anglia világbajnokságot 1966-ban. Angliában mindenki tudja, aki kicsit is foglalkozik a focival, mennyire jó volt Magyarország az 1950-es évek elején. Emiatt egyre többet kutakodtam, és amikor a Futballforradalmat írtam, akkor tudtam összekapcsolni Jimmy Hogant Kürschner Izidorral. Amikor a magyar könyvhöz értem, akkor jöttem rá, hogy az egyetlen klubcsapat, aminek a hatása vetekszik az 1990-es évek végének Barcelonájáéval, az 1918 és 1922 közötti MTK. Elképesztő játékosok, akik közül sokan elmenekültek Magyarországról, és bárhova is mentek, megváltoztatták a futballt: Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban Svédországban, Jugoszláviában, Svájcban, Uruguayban, Argentínában és Brazíliában. Ez páratlan, teljesen egyedi, egy ország sem volt ilyen hatással a világ futballjára.
A magyar futballt a sport egy elfeledett fejezeteként írja le Wilson. Két fő oka van ennek. Az egyik az, hogy miközben persze az Aranycsapatról és Puskásról tudunk, de Magyarország nem volt ott sok világversenyen, így nem volt miért beszélni róla. Emellett Magyarországon is elfelejtették a két világháború közötti időszakot, nyilvánvalóan politikai okokból. És persze sokat számít az is, hogy az Aranycsapat több játékosa, Puskás, Czibor, Kocsis, korábban Kubala is emigrált, így ők, illetve róluk sem meséltek már annyit. Nehéz összehasonlítani, de az Aranycsapat nagyon nagy csapat volt. Az angol válogatott nagyon jó volt a 6:3 idején, de a magyarok annyira zseniálisak voltak, hogy őket látva az angolok is rájöttek, változtatniuk kell, mert mégsem elég jók.
A 20. század első felének politikája a sikerekben semmi szerepet nem játszott, a bukásban viszont sok. A két világháború között elképesztően zsongó kultúrája volt a magyar futballnak, ami főleg a Ferencváros és az MTK rivalizálásának volt köszönhető. A politika még meg tudta csinálni, hogy a Honvédba koncentrálta a legjobb játékosokat, és ahogy láttuk, rövid távon ezzel is lehet eredményt elérni, pláne válogatott szinten, de ha elveszti az ember Puskásékat, nincs utánpótlás, mert az ötleteket és kultúrát gyártó MTK és Ferencváros nincs ott. Az MTK-Ferencváros-rivalizálás lezártakor, majd az 1956-os forradalom után is nagyon sok tehetség elmenekült. A magyar futball az 1980-as években bukott el végleg, de azóta is tudni akarja mindenki: miért?
A magyar futball története (2000)
Elfeledett magyar edzőlegendák
Elképesztő élettörténet volt Emerico Hirschl-é, azaz Hirschl Imréé. Brazíliában Guttmann Béla edzővel találkozott, és azt állította magáról, hogy magyar edző, felsorolva olyan csapatokat, ahol soha nem játszott, csak részmunkaidős masszőr volt. Aztán kiderült, hogy jó edző! Végül Uruguay válogatottjának élére is kinevezték, és óriási szerepe volt az 1950-es világbajnokság megnyerésében. Tragikus, de nagyon érdekes Tóth István és Kertész Géza története is. Tóth a Ferencváros edzője volt, egyben a magyar szakemberi hálózat központi figurája is. A II. világháborúban tartalékos tiszti szolgálaton volt, és a pozícióját felhasználva hamis személyi igazolványokat adott ki, sok zsidót és kommunistát megmentett. Az OSS (a CIA elődje) több dokumentumon is megörökítette a rövid együttműködést, aminek során Tóthék német tervekről jelentettek, sőt, Budapest hídjait is meg akarták védeni. A szovjetek megérkezésekor a németek megölték a fogvatartott rabok harmadát, Tóth és Kertész is köztük volt.
A mai magyar foci: sikerek és kihívások
Ráadásul a focink tényleg óriásit fejlődött 10 év alatt. A Fradi BL-csoportkörös. A válogatott zsinórban másodszor jutott ki az EB-re, a Nemzetek Ligájában A-csoportba kerültünk. Két kalappal léptünk feljebb a nemzetközi sorsolásokban. Szeretjük a válogatottunkat, büszkék vagyunk rá. Az elmúlt években sokszor azzal kapcsolatban is szkeptikusak vagyunk Magyarországon, hogy igazából mennyire nagy dolog is volt régen a focink, a hatásának egy részéről pedig egyszerűen nem tudunk. Most azonban mintha történne valami, hiszen két egymás utáni Európa-bajnokság is összejön, Szoboszlai Dominik pedig fantasztikus fiatal játékos.
A 2024/25-ös magyar futballidény mindkét osztályban a végletekig kiélezett volt. Az utolsó fordulóban dőlt el az első osztályban a bajnoki cím a Ferencváros és a Puskás Akadémia, a kiesés a Fehérvár FC és a DVSC, a másodosztályban a feljutás a Kolorcity és a Vasas között. Az látszik, hogy a futballfejlesztés beindulását követő hullámvölgy (2013-2018) után a 2020-as évekre sikerült az európai nemzetközi klub-versenyrendszerekben az 54 UEFA tagország rangsorának első felébe tartósan beverekednie magát a magyar futballnak. Nagyon helyes és jó kormányzati döntés volt a stadionok megújításának a programja. Az utóbbi két évben már négyezernél is több szurkoló volt átlagosan egy bajnoki mérkőzésen.
A magyar futball gazdasági valósága
Sportközgazdasági szempontból a kiélezett bajnokság nagyon rendben lenne akkor, ha minden szereplő nagyságrendileg azonos pénzügyi feltételekkel versenyezne. De közülük az egyik, a Ferencváros TC, nagyon nem egyenlő. A közönségszám-növekedés örömteli, csak ezzel is van egy kis bibi. „Tisztességes”, azaz a közérték szempontjából elvárható átlagos látogatottságot igazából csak a Nyíregyháza Spartacus Városi Stadionja produkált (71%-os kihasználtság), ezen kívül 50% feletti töltöttséget egyetlen csapat tudott csak hozni, tá-dááám, az MTK Budapest. Az esetükben az 56%-os kapacitáskihasználtság amúgy 2 974 fős átlag nézőszámot jelent. Arányaiban a legkevesebben éppen Székesfehérváron látogatták a mérkőzéseket (23%).
A magyar hivatásos futball homokra épült ház, hiányoznak a gazdasági alapjai. Itt szinte semmi sem az, aminek látszik. Az UEFA kimutatása (a The European Club Finance and Investment Landscape éves jelentései) szerint 2023/2024-ben - ez a legfrissebb kimutatás - az OTP Bank Liga csapatai Európában a 20. helyen állnak bevételszerkezetük alapján. A bevételszerkezet viszont egyedülálló volt a Top 20-ban.
| Bevételi Forrás | OTP Bank Liga (2023/24) | Európai Top 20 átlag (2023/24) |
|---|---|---|
| Mérkőzésnapi bevételek | 2% | Magasabb (pontos adat nem elérhető, de jelentősebb) |
| UEFA pénzdíjak | 7% | Magasabb (pontos adat nem elérhető, de jelentősebb) |
| Egyéb nem kereskedelmi bevételek (támogatások, adományok) | 50% | Alacsonyabb (pl. Franciaország, Belgium 25%) |
A mérkőzésnapi bevételek mindössze 2%-ot tettek ki az összbevételből, ami messze a legrosszabb ebben a körben, de az UEFA pénzdíjakból való részesedésében sincs rosszabb nálunk (7%). Ellenben mi vagyunk az elsők a Top20-ban abban, hogy kiugróan magas az „egyéb nem kereskedelmi” bevételek aránya, ez adja a magyar hivatásos futball bevételeinek felét. A magyar futball legnagyobb problémájának nem a kormányzat és a költségvetés inkább közvetett, mint közvetlen jelenlétét gondolom. A magyar piac mérete szinte lehetetlenné teszi a számottevő nemzetközi eredmények és üzleti alapon hosszú távon fenntartható működés dilemmájának feloldását. A kettő együtt nem megy.
A foci társadalmi szerepe és a szurkolói identitás
Miért érdekel ez minket? Erre a válasz a szocializáció. Egyszerűen gyerekkoruk óta otthon, baráti körben azt látják a srácok, hogy az apjuk nézi a meccseket, BL-től az egyéb rangadókig, selejtezőkig, s ez mintanyújtásként szolgál. Ez persze inkább a fiúknál jelent elsősorban szocializációt. A fociban nincsenek társadalmi rétegek sem, ott mindenki egyenlővé válik. A sport összehozza az embereket, lebontja a társadalmi rétegződést. Élménytársadalomban élünk, s ezen élményt a foci - és a sportok egy része még - maximálisan kiszolgálja. Izgalmat és szórakozást nyújt. De ebben óriási szerepe van a médiának is. Igaz, ezt csak akkor képes megtenni, ha van rá fogadókészség, azaz a foci kultúrája az adott országban jelen van. Ebből fakad, hogy a focikultusz jóval gyengébb például az USA-ban vagy Indiában.
De miért érdekel minket, hogy mit játszik Irán vagy Kolumbia? Erre is van szociológiai válaszom: az identitás. Vagyis hogy kivel azonosulunk. A csoporthoz tartozás igénye ősi, belénk ivódott reflex: azonnal csoportot kell választani s ahhoz tartozni. Mert akkor maradunk életben - a darwini mechanizmus itt is működik. Az, hogy legutóbb kint voltunk az EB-n, valós vágyat ébresztett bennünk, hogy ez az éjjel nem érhet véget? Hogy a vb is sikerül? Amikor a portugáloknak gólt lőttünk, akkor is eufóriát éreztünk, pedig erre egy percen belül jött a viszontválasz. Ebből is látszik, hogy ez a sportág érzelmileg is átitatja az embereket, teljes odaadással tudják szemlélni a történéseket. Az érzelmek felülírják a racionalitást.
Ismert emberek véleménye a foci EB-ről
Hevesi Kriszta, a szexuálpszichológus nagyon szereti a focit, az Eb eseményeit is követi, és természetesen nagyon szurkolt a magyar csapatnak is. Hozzá nagyon közel áll a mediterrán temperamentum, a spanyol mentalitás, a spanyol emberek, úgyhogy Spanyolországnak szurkol. Nagyon sajnálta, hogy a magyarok kiestek, kedvence, Varga Barnabás sérülése miatt. Pető Brúnó nagyon szereti a focit, figyelmmel követi a meccseket. Az elején, látatlanban az angolokat tette meg győztesnek, de már nem úgy gondolja. A franciák is gyengék magukhoz képest. A spanyolok jó brigád, meg a németek, pedig nekik annyira nem örülne. Balázs Pali is figyelemmel követi az idei Labdarúgó-Európa-bajnokság történéseit, hiszen nagy focirajongó. Sajnálja egy picit a magyar csapat kiesését, jó lett volna még legalább egy meccset játszani, de hát az ember elégedett, mert büszkeséggel tölti el, hogy kijutottak. A spanyolok játéka tetszik eddig a legjobban, szerinte még akár esélyesek lehetnek a döntőre is.
A magyar focikultúra árnyoldalai és politikai vetületei
A futball ugyanis a miénk, csakis a miénk. Ria-ria - aki ezt nem látja, az hazaáruló, de jobb esetben is egy csapott vállú libsi. De hogyan jutottunk el odáig, hogy a futballhoz való viszony meghatározhatja az ember hazájához való viszonyát és erkölcsi nívóját? Orbánnak a futball azonos a politikai- és életstílusával: macsóizmus, öltözőkultúra, állandó győzelmi kényszer, összekacsintáson alapuló vasszilárd lojalitás és magyar nacionalizmus (amely most már a magyar kivételesség ideáját csapdossa). A foci a magyar sport ópiuma. Szurkolói rászoktak, s akkor se jönnek le a szerről, ha már elfogyott.
Az orbáni politikai attitűd vigyázó tekintete alatt felépített focikultúra nemcsak olyan viselkedésformákat normalizál, mint az ordító szexizmus, rasszizmus, vagy homofóbia, de önmagában választóvonalat is képez a magyar társadalomban. A (férfiak által játszott) futball természetéből adódóan egy macsós műfaj. A mostanra maximumra járatott „fiúskodás”, ami a magyar focikultúrát övezi a már önmagában is rém patriarchális magyar társadalmat tovább lökdösi abba az irányba, ahol a férfi az EMBER, a nő pedig trófea/kiegészítő/státuszszimbólum/oldalborda - kinek mi.
Úgy tűnik, mintha a foci teret adna a frusztrációk, a kirekesztő érzések kicsatornázásának - amit máshol nem, azt a lelátón szabad. A homofóbia mellett masszívan megjelenik a rasszizmus is, 2021-ben például a nemzetközi sajtó szalagcímei is az angol játékosokat a Puskás stadionban érő rasszizmusról beszéltek. Ekkor és más alkalmakkal is jellemző volt ugyanis, hogy a magyar szurkolók az ellenfél csapat Black Lives Matter mozgalom melletti kiállását, nevezetesen a meccs előtti térdelést fütyüli ki, kifejezve ezzel, hogy köszönik szépen, ők nem kérnek a rasszizmus elleni kiállás ezen formájából.
A foci átpolitizálása és nemzeti identitássá tétele valójában nem az összekovácsolásunkat célozza, pontosabban nem a társadalmunk egészének magyarságtudatát hivatott erősíteni. Sokkal inkább képez a rendszer által kedvelt csoportot, akikre számítani lehet, akik jó magyarok. A jó magyar, a hazafi nem károg azon, hogy mennyi pénz megy el focira, nem kezdi el robotszerűen sorolni, hogy „oktatás, egészségügy”, amikor újabb stadion épül, és nem érdekli az sem, hogy ki nevelte ki Szoboszlait. Dübörög az Európa-bajnokság, magyar zászlók mindenütt, a futball pedig gyors ütemben és láthatóan erősíti az összetartozást - vagy mégsem? 2024 nyara más, mint a többi, idén ugyanis a labdarúgó-Európa-bajnokság éve van, amelyen a magyar válogatott is pályára lép, keményen küzd, és tölti be legalább néhány kósza pillanatra a hatalom által rávarrt „társadalom-összekovácsoló” szerepet.
Hogyan nézzük a focit ma?
Amekkora érdeklődés övezi hazánkban, azt gondolhatnánk, hogy a magyar egy igazán foci kedvelő nemzet, valójában a felmérés adatai alapján mindössze a lakosság 14%-a néz rendszeresen labdarúgást. Ugyan hasonló arányban vannak azok (13%), akik ha nem is néznek mindig meccset, de a kedvenc csapataik mérkőzéseit hétről hétre követik. Míg régebben rádión hallgattuk főként a meccsközvetítéseket, majd bejött a tv adás, ma már számtalan módunk van követni az eseményeket. Bár továbbra is ez maradt a fő közvetítő eszköz, és a futballnézők közel 80%-a televízión követi a játékokat, a fiatalabb generációk körében a számítógép (34-35%) vagy okostelefon (29%) alkalmazása erre a célra egyre elterjedtebb.
Ha pedig már nézzük, akkor szeretjük megadni a módját és a lehető leginkább a helyszínre röpíteni magunkat az élményben. A futballnézők fele használ valamilyen kiegészítő technológiát a képernyő mellé, például hangszórót vagy házimozi rendszert (24%), esetleg Smart TV alkalmazásokat (18%), amelyek egyre nagyobb spektrummal állnak rendelkezésre a sportesemények közvetítésére. Bár az idősebb korosztály többnyire egyedül nézi otthon a mérkőzéseket, a meccsnézésre alapvetően személyes, társasági élményként tekintünk. A válaszadók fele barátokkal és ismerősökkel osztja meg az élményt, míg további 12% nyilvános helyeken más szurkolókkal. Most is így tervez a többség, 39% vendégségben, vagy vendéglátóként szeretné barátaival, szeretteivel átélni a meccsek izgalmait.
tags: #ezert #szeretjuk #a #magyar #focit
