Fantomügyek a magyar futballban: Rejtélyes problémák és megoldások
A magyar labdarúgás történetében számos olyan eset fordult elő, amelyek joggal nevezhetők „fantomügyeknek”: nehezen megfogható, ismétlődő adminisztrációs hibák, átláthatatlan döntések és súlyos igazságtalanságok árnyékolták be a sportágat. Ezek a problémák nemcsak a klubokat, hanem a szurkolókat is mélyen érintették, és rávilágítottak a rendszerszintű hiányosságokra. Cikkünkben ezeket a rejtélyes eseteket és a lehetséges megoldásokat járjuk körül.
A Dunaújváros pontlevonási ügye: egy friss példa a rendszerszintű hibákra
A közelmúlt egyik ilyen "fantomügye" a Dunaújvárost érintő pontlevonási fenyegetés. A csakfoci.hu információi szerint az OTP Bank Liga idei szezonjában rosszul rajtoló újonc Dunaújvárost újabb baj sújthatja, miután pontlevonás fenyegeti az együttest. Úgy hírlik, jogosulatlan játék miatt vonhatnak le pontot a klubtól. A három pontot tehát a papírformának megfelelően a zöld-fehérek szerezték meg, de információink szerint az újvárosiak akár még ennél is rosszabbul járhatnak. Az MLSZ adatbankján fellelhető adatok alapján Józsi György a találkozó eredeti időpontjában még nem volt az újvárosiak igazolt játékosa - érkezését augusztus 13-án jelentették be egyébként az újoncnál. Értesüléseink szerint mindenesetre jogosulatlan szerepeltetés miatt az MLSZ illetékes bizottsága egy pontot levonhat az újonctól, amely ezzel maradna a 15. helyen. Ez az eset újra felveti a kérdést: Hányadszor fordul már elő, hogy a megyei szövetségek, igazgatóságok hibáznak játékengedélyek kiadásánál és óvások, pontlevonások lesznek belőle? Miért nem lehet 2012-ben olyan rendszert kialakítani, hogy ne lehessen hibás játékengedélyeket kiadni?
Az MLSZ informatikai rendszerének visszatérő problémái
A Dunaújváros esete korántsem egyedülálló, és rávilágít az MLSZ informatikai rendszerének hiányosságaira, amelyek hosszú évek óta „fantomként” kísértik a magyar futballt. Már 2014-ben is felmerült a kérdés: miért nem lehet olyan programot elkészíteni, amely kiküszöböli az emberi tévedéseket?
Az elektronikus jegyzőkönyvrendszer kihívásai
2014. áprilisában írtuk: Sajnálatos módon az MLSZ által vezetett elektronikus jegyzőkönyvrendszer (ami egyébként hasznos nyilvántartás) nem tartalmaz olyan adatvédelmi mechanizmust, ami kiszűrné az oda egyáltalán nem való, tévesen rögzített adatokat. Csak kiragadott példaként említjük meg a szombaton lejátszott Cigánd-KBSC meccset az NB III Keleti csoportjából, ahol a Cigánd csapatában egy számjegy elírása miatt Roszel Róbert helyett Madarász Csaba lett lecserélve, holott a 12 éves dunaharaszti ifijátékosnak semmi köze a cigándiakhoz. A rendszer ezt az elírást is minden további nélkül jóváhagyta. Ezen a hétvégén több más esettel is találkoztunk, volt például olyan kiállítás, ami egy korábban lecserélt játékost érintett. A hibát jeleztük a Haladás II csapatánál Márkus Gábor technikai vezetőnek, azóta az elektronikus jegyzőkönyvben javították az elírást. Mint kiderült, a papíralapú jegyzőkönyvben jól szerepeltek a nevek, ám ettől függetlenül az internetes betekintéskor félreértésekre és komoly szankciókra adhat okot, ha egy csapatban emiatt mégis olyan játékos szerepel, akit kiállítottak és éppen eltiltását kellene töltenie. Fentiek miatt ajánlatos óvatosan kezelni az elektronikus jegyzőkönyvek adatait, mert az ott rögzített adatok valódiságát programozói oldalról nem vizsgálják. A Haladás pontlevonása és egyik játékosuk jogosulatlan játéka korábban is téma volt, emiatt nem került fel akkor a Haladás az élvonalba.
A fejlesztések elmaradása és a hiányzó nyilvántartások
Az MLSZ átigazolási rendszere 2003-tól működik, de az igazi áttörés 2006. januárjában megrendezett élvonalbeli teremtorna volt, ahol bemutatták az MLSZ megújult ügyviteli rendszerét, a digitális jegyzőkönyvezést. Az MLSZ akkori vezetőinek elvárása az volt, hogy egy olyan rendszert hozzon létre a szövetség, amely a mérkőzés előtt már kiszűri, hogy jogosultan szerepel-e a játékos. A tervek megvoltak, de a fejlesztés sok esetben elmaradt. Három év alatt azonban megállapíthatjuk, hogy a legfőbb célt nem érte el a digitális jegyzőkönyv bevezetése: nem szűri ki a jogosulatlan játékot és nem ad kellő tájékoztatást a csapatok számára. Nem kerültek feltöltésre a mezszámok, sportorvosik és az eltiltások sem. A rendszer nem kezeli még megfelelően az eltiltásokat, korosztályokat és a versenykiírás néhány pontját. A kritika mellett azonban dicsérni is kell a rendszert, hiszen naprakész információkat lehet kapni a tabellákról, gólszerzőkről és a sorsolásról, amelyet az MLSZ Adatbankban meg lehet tekinteni.
Megdöbbentő az a tény is, hogy 2014-ben nincsen az MLSZ-nek nyilvántartása a Fegyelmi határozatokról. Az MLSZ ügyviteli rendszerébe nem lehet felvinni az eltiltásokat, így gyakorlatilag senki nem tudja nyomon követni, hogy kit mikor meddig tiltottak el.
I. MLSZ Sporttudományi és Erőnléti webinár
Az elképzelések és a jövő
Az MLSZ akkori tervei szerint a tagsági igazolvány használata nem lett volna szükséges. Az MLSZ Versenyszervezési osztályának munkatársai (MLSZ VSZO) a bajnoki idényt megelőzően az MLSZ Informatikai rendszerében rögzítették volna az érvényes játékengedéllyel rendelkező labdarúgók névsorát - mezszámukat, orvosi igazolásukat és posztjukat. Amennyiben a játékos játékjogosultságában hiányosság mutatkozna, azt a gép automatikusan jelezné piros színnel, így a játékost a mérkőzésre nevezni nem lehet. Ezzel gyakorlatilag a jogosulatlan játék lehetősége megszűnne! A rendszert az UEFA is alkalmazza, ott a játékvezető kizárólag azt ellenőrzi, hogy az lép-e pályára, aki be van írva a mérkőzés jegyzőkönyvébe. Az MLSZ weboldalán található információk szerint 75 millió forintot költenek informatikai rendszer fejlesztésére. Határozat van arról, hogy hibásak az MLSZ szabályzatai és jogbizonytalanságot okoznak.
Klubok javaslatai a digitalizációra
Mi lehet a jövő? Margitai Zoltán, a Gyirmót FC klubigazgatója 4 fő irányvonalat jelölt meg a fejlesztéseknek:
- Javasoljuk a labdarúgók és sportszakemberek szerződéseinek digitális regisztrálását és tárolását.
- Javasoljuk a versenyigazolvány megszüntetését, illetve digitalizálását.
- Javasoljuk a sportorvosi engedély megszüntetését, ill. digitalizálását.
- Végül javasoljuk a digitális átigazolási rendszer bevezetését.
Margitai Zoltán elmondása szerint: „Azt tudni kell, hogy az MLSZ-nek van egy világszínvonalú informatikai rendszere (adatbank.mlsz.hu), melybe sokan a hosszú évek folyamán rengeteg energiát fektettek azért, hogy a mai szinten működni tudjon. Ezt a rendszert kell fejleszteni a fenti irányban.” Pécsi kollégája, Czett Szabolcs is megerősítette: „Valóban megélénkült az érdeklődés ismét a klubok és az MLSZ irányából is.” Margitai Zoltán és a Gyirmót javaslatát legtöbben támogatják, hiszen ezzel nemcsak időt és pénzt spórolnak a csapatok, de a digitális ügyintézés leegyszerűsíti mindenki dolgát. Az egész folyamatot úgy kell elképzelni, hogy a klubvezető és a játékos megállapodik az átigazolásban és a szerződéses feltételekben, és a klub irodájában mindent el tudnak intézni pár kattintással, nem kell a szerződéseket 4-5 példányban elpostázni az MLSZ-nek, nem kell több tíz papírt kinyomtatni egy ügyhöz. Az MLSZ stratégiai célja sem lehet más, mint hogy minden sportszakember, aki erre igény tart, az adott élethelyzetében felmerülő problémájának megoldására elektronikus ügyintézés keretében lehetőséget kapjon. Az elektronikus ügyintézéssel kizárhatóak az óvások, jogosulatlan játékok és a téves átigazolások.
Történelmi fantomügyek: a Ferencváros kizárása és a pozsonyi csata
A Ferencváros NB I-ből való kizárása (2006)
Manapság már-már természetes - külföldi ligákban is -, hogy sokszor nem a pályán elért eredmények, hanem a licencadó bizottság dönti el, mely csapatok vehetnek részt a következő kiírásban, de 2006 tavaszán még senki sem tudta elképzelni, hogy ezt az ország legnépszerűbb csapatával, a Ferencvárossal is meg lehet csinálni. A 2005-06-os idényben elért hatodik helyezésével ugyan nem büszkélkedhetett a magyar rekordbajnok, de azt azért kevesen gondolták volna, hogy ezzel a helyezéssel nem lehet bent maradni az NB I-ben.
Amikor 2006. május 10-én az MLSZ elsőfokú licencadó testülete elutasította a Honvéd, a REAC, a Sopron és a Ferencváros licenckérelmét, még mindenki legyintett, hogy porhintés az egész. Különösen azután, hogy május 31-én a fellebbviteli licencadó testület már mind a négy klubot átengedte a rostán, az FTC-t azzal a „szigorú” feltétellel, hogy az Üllői úti létesítmények ingatlanpályázatáról és a klub pénzügyi helyzetéről folyamatosan beszámol. Elég álságos hozzáállás volt ez abban az időszakban, amikor szinte valamennyi klub adósságban úszott, de a kiskapuk jó szokás szerint tárva-nyitva álltak, mindegyik egyesület próbálta különféle papírokkal bizonyítani, hogy mennyire tőkeerős. Hat klub (Fehérvár FC, Újpest, Diósgyőr, Sopron, Honvéd, FTC) még így is csak a reorganizációs hitelnek köszönhetően tudott fennmaradni, amelyet nem sikerült időre visszafizetnie egyiküknek sem, ám az utolsó pillanatban a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga (MHLL) átvállalta ezt az adósságot. Ez volt a papírforma, mégsem úgy haladtak tovább a dolgok, ahogy azt mindenki prognosztizálta. De végül ki is zárta ki a Fradit az NB I-ből? Ki volt a licencadó bizottság hét rejtélyes tagja? És végül miért nem ők döntöttek? Az ilyen „fantom” döntéshozói folyamatok a mai napig kérdéseket vetnek fel a sportszakmai közvéleményben.
A Slovan Bratislava-Ferencváros mérkőzés (1992)
1992. szeptember 16. nem eredmény miatt lett a magyar futball egyik fekete napja. Bár a Slovan Bratislava 4-1-es győzelme a Ferencváros ellen az első alkalommal kiírt Bajnokok Ligája első fordulójában önmagában is elszomorító lett volna, sokkal keserűbb a szánk íze, amikor a meccs előtt és alatt a lelátón történtekre emlékezünk vissza. Arra, ahogy a szlovák biztonsági emberek és rohamrendőrök ok és indok nélkül, puszta szórakozásból verték agyba-főbe a magyar csapatot elkísérő szurkolókat. A mai napig joggal szorul ökölbe minden magyar fociszurkoló keze, a történtek felidézésekor. Nem túlzás azt állítani, hogy a pozsonyi eset az európai klubfutball egyik legsötétebb fejezete volt.
A Fradi végül 1500 jegyet kapott a találkozóra, de a meglehetősen lepusztult Téglamezei Stadionban (amelynek a helyén azóta az új szlovák nemzeti stadion áll) a nézők mintegy negyede volt magyar, rengetegen mentek ki egyénileg, és nagyon sok felvidéki magyar is a vendég szektorokba vett jegyet a meccs napján. Már a meccset megelőzően is volt jele a rendőri brutalitásnak: a stadionba vezető úton, illetve a találkozó előtt (még a tévés közvetítést megelőzően, így felvétel nem is készült róla) is rátámadtak a rendőrök a fradistákra. A találkozón aztán a 60. perc környékén szabadultak el az indulatok, vagy inkább a szlovák kommandósok. A Slovan Pavol Gostic, és az előző idény cseh-szlovák bajnokságának gólkirálya, Peter Dubovsky két góljával 3-0-ra vezetett, amikor a kommandósok teljesen váratlanul és indokolatlanul megrohanták a vendég szektorokat, és ütöttek-vertek-rúgtak-gumibotoztak mindenkit, akit csak értek, tekintet nélkül arra, hogy az illető férfi, nő, öreg vagy fiatal. A mintegy 300 fős rendőri erő felvonultatását, és a magyar szektorokba való behatolásukat „a nagyobb botrányt megelőzendő" lépésként magyarázták.
A játékosok is látták, hogy mi történik a Fradi-szurkolók szektorában, Lipcsei Péter még azt is felvetette, hogy levonuljanak a pályáról, ezt azonban Nyilasi Tibor határozottan megtiltotta. Szívós István, a klub akkori elnöke így fogalmazott: „Ha nem látom a két szememmel, amit a szlovák rendőrök műveltek, talán el sem hiszem. Pedig sportszerű meccs volt, de amit a kommandósok csináltak, az példátlan. Bűnözőkre kiképzett emberek lányokat, gyerekeket vertek és nem kíméltek senkit, aki magyarul beszélt. Hogy előre megtervezett akció volt-e, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a rohamosztagosokat nem azért hívták, hogy meccset nézzenek. Ami Pozsonyban történt, az már túllép a sporton.” A klubvezetőnél is keményebben fogalmazott a végül 4-1-re elveszített találkozó lefújása után a Fradi edzője, Nyilasi Tibor: „Meggyőződésem, hogy előkészített menetrend szerint zajlottak az események. Nem félek kimondani, amikor a barna ruhás, fekete maszkos kommandósok megindultak, a fasizmus jutott eszembe.”
Jól látszik a történtek súlya abból is, hogy mindkét országban a politika legmagasabb köréig jutott az ügy. Az UEFA gerinctelenségért és kétszínűségért már akkoriban sem ment a szomszédba: a Fradi óvását nem csupán elutasították, mondván a lelátón történtekre már 3-0-s hazai vezetésnél került sor, az tehát nem befolyásolta a végeredményt, de a rendező Slovanhoz hasonlóan a Fradit is megbüntették 15 ezer svájci frankra. A zöld-fehéreket azért, mert provokálták a rendőröket, a szlovákokat pedig az aránytalanul durva rendőri fellépés miatt. Wukovics László, egykori Fradi-játékos is megerősítette: „Természetesen ránk, játékosokra is hatással voltak a történtek. Nem azt mondom, hogy emiatt kaptunk ki 4-1-re, de a lelátón zajló „háború" nyilván rányomta a bélyegét a teljesítményünkre. Sokkoló volt, még ma is beleborzong az ember az emlékekbe, annál is inkább, mert szülők, rokonok, barátok is ott ültek a lelátón.” A visszavágón a meccs végeredménye 0-0 lett, így a Fradi búcsúzott Bajnokok Ligájától. Ez az eset a futballon túli „fantom” problémák, a politikai feszültségek és az elszámoltathatóság hiányának szomorú példája maradt.
