Magyar legendák az FC Barcelona történetében: Kubala, Kocsis, Czibor és az úttörők
Az FC Barcelona mottója, mely szerint "Több, mint egy klub", valóban igaz: világmárka, több tízmillió rajongóval. Kevesen tudják azonban, hogy a mai sikerek megalapozásában olyan kiváló magyar játékosoknak is kulcsszerepe volt, mint a „gólgyáros” Kubalának, a „rongylábú” Czibornak és az „aranyfejű” Kocsisnak, vagy az itthon elfeledett Berkessynek és Plattkónak. A magyar labdarúgás aranykorának, az Aranycsapatnak, valamint Puskás Ferenc, Kubala László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán spanyolországi sportsikereinek emléket állító nagyszabású kiállítást nyitottak meg ünnepélyesen a Katalán Testnevelési Egyetemen (INEFC) Barcelonában. Ez a tárlat is bizonyítja, hogy a magyar embereknek a vérükben, a génjeikben van futball szeretete, és ez a rajongás jelentős mértékben köszönhető Puskás Ferencnek, Kubala Lászlónak, Kocsis Sándornak és Czibor Zoltánnak.
Gerard Figueras, a katalán autonóm kormány sportért felelős főtitkára köszöntőjében kiemelte: „Megtiszteltetés az INEFC és a katalán kormány számára, hogy ebben az intézményben adhat otthont a kiállításnak”. Hangsúlyozta, hogy az FC Barcelonának és a katalán sportnak "abban a szerencsében volt része", hogy a legendás Aranycsapat tagjai közül hármat - Kubalát, Kocsist és Czibort - is soraiban tudhatott, akik a futballtörténet korszakalkotói voltak és kulcsszerepet játszottak a Barca szurkolótáborának növelésében is. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára felidézte, hogy hárman közülük az FC Barcelona "zsenijei" voltak, míg Puskás a Real Madridé, aki a két spanyol csapat örökös rivalizálása ellenére Kubala búcsúmeccsén mégis gránátvörös-kék Barca-mezben lépett pályára. „Ez egy olyan nagyszerű pillanat, amire csak a sport képes, mert ezek az emberek ugyan versenyeztek egymással, de barátok is voltak, szerették egymást” - hangsúlyozta.
Aranycsapat - Az évszázad mérkőzése (Angol-Magyar 3-6) | Félidő!
Az első magyarok Barcelonában: Pozsonyi Imre és Plattkó Ferenc
Az FC Barcelona és a magyar labdarúgás kapcsolata nem a legendás Aranycsapat tagjaival kezdődött. A csapat első magyarja egy edző volt, Pozsonyi Imre, aki Jesza Poszony néven dolgozott Barcelonában. Pozsonyi már játékos korában többször járt Skóciában tanulmányúton, és nevéhez fűződik az MTK iskola megteremtése. Pályára lépett a magyar válogatott első két, nem hivatalos nemzetközi mérkőzésén, valamint az első hivatalos összecsapáson, 1902. október 12-én, az osztrákok ellen. A Cracovia edzőjeként megnyerte az első lengyel bajnokságot. Mivel itthon nem kapott edzői állást, potyautasként csatlakozott az MTK-hoz az 1922-es spanyolországi túrájuk során. Barcelonában valószínűleg az MTK edzőjének adta ki magát, és Joan Gamper elnök állást adott neki. Előbb egy hónapos próbaidőre alkalmazták, majd az angol Jack Greenwell asszisztense lett. Átmenetileg már Greenwell menesztése után is kapott vezetőedzői feladatot, majd a szezon végén ismét Pozsonyi lett a vezetőedző. Mivel a szezon felében Pozsonyi volt a Barcelona edzője, így hivatalosan ő is katalán bajnoknak számít, bár ez a dicsőség inkább az utódját, Ralph Kirbyt illeti meg.
Pozsonyi edzősködése idején került a katalán fővárosba a csapat történetének egyik legismertebb és legsikeresebb kapusa, Plattkó Ferenc. A világhírű hálóőr a Vasasban lett ismert játékos, ahol 1916-17-ben a bajnokság legjobb labdarúgójának választották, pedig még 18 éves sem volt. Márpedig Plattkó 1923-ban Barcelonába szerződött. Vele a csapat 1930-ig, egy év kivételével mindig katalán bajnok lett. Sőt, 1929-ben megnyerték az első ízben kiírt spanyol bajnokságot is. A spanyol kupát háromszor hódították el. Barcelona után még pár évig védett, majd edzőnek állt. Az 1934/35-ös, és az 1955/56-os szezonokban a Barcelona csapatát is irányította. Előbbi idénye volt kevésbé eredményes, utóbbi azonban jóval sikeresebb, ahol csak egy ponttal szorultak a bajnok Bilbao mögé, de kilenc egységet vertek a harmadik Real Madridra. Plattkó később Chilében lett valóságos szent, az ország focijának felemelőjeként tekintenek rá.
Plattkó Ferenc eredményei és elismerései játékosként és edzőként:
- 2-szeres Katalán bajnok (FC Barcelona 1923-1924, 1934-35)
- Spanyol bajnok (FC Barcelona 1928-1929)
- 3-szoros Spanyol kupa-győztes (FC Barcelona 1925, 1926, 1928)
- Román bajnok (Venus Bucuresti 1936-1937, edzőként)
- 4-szeres chilei bajnok (Colo-Colo 1939, 1941, 1947, 1953, edzőként)
Nem csak az 1955/56-os szezonban volt magyar játékosa Plattkónak, hanem már 1934/35-ben is, mégpedig nem is egy. A romániai magyar Berkessy Elemér volt a sikeresebb. A Nagyváradon született, 190 cm-es magassága miatt Jegenye becenevű fedezet Trianon után román állampolgár lett, majd 1934-ben Plattkó Barcelonájába került, ahol két szezont játszott. Amikor kitört a spanyol polgárháború, Berkessynek el kellett jönnie az országból. Berkessyvel egy időben érkezett Barcelonába Szeder György. A cinkotai születésű játékos a Soroksár csapatából került Katalóniába. Itt azonban csak 5 barátságos mérkőzésen kapott szerepet, majd, mivel nem vált be, két hónap után megváltak tőle.
A legendás trió: Kubala, Kocsis és Czibor
A ’20-as, ’30-as évek barcelonai magyarjai közül csak Berkessynek volt fradista kötődése, a következő generáció három legnagyobb alakja azonban mind kapcsolódtak valamilyen formában a Fradihoz. A Kubala, Kocsis, Czibor trióból előbbit érdemes elsőként megemlíteni, nem csak azért mert ő töltötte a legtöbb időt gránátvörös-kék mezben, hanem azért is, mert egy 1999-es szavazáson, a culék őt választották meg a XX. század legjobb játékosának.
Kubala László, a Camp Nou építője
Kubala László a Ganzban kezdett focizni, de 18 évesen leigazolta a Ferencváros. Már itt csapattársak voltak Kocsissal. Mivel be akarták sorozni, részben szlovák származását kihasználva Csehszlovákiába távozott, majd visszatért Magyarországra. A kommunista hatalomátvétel után azonban újra elhagyta az országot. Mivel az MLSZ kérésére a FIFA két és fél évre eltiltotta, így csak egy emigráns válogatottban játszhatott, akik számos helyen szerepeltek barátságos mérkőzésen. Többek között legyőzték a Real Madridot, a spanyol válogatottat, és Barcelonában az Espanyolt is. Itt figyeltek fel rá a Barca képviselői. Így 1951-ben, az apósa által edzett Barcelonába igazolt. Kubalának még érvényben volt az eltiltása, de Franco tábornok közbenjárására a FIFA csökkentette azt, így hamarosan pályára léphetett a gránátvörös-kékeknél. A Barcelona játékosaként a spanyol nemzeti csapatban is pályára lépett, ezzel világrekordernek számít, ő az egyetlen, aki három ország válogatottjában is szerepelt.
Kubala tíz évig volt a Barca játékosa, mai napig a klub negyedik legtöbb gólját szerezte. Annyian voltak kíváncsiak a játékára, hogy a hatvanezres Les Corts stadion nem bírta kiszolgálni a szurkolói igényeket, így miatta épült meg a százezres kapacitású Camp Nou. Kubala a csapattal négyszer nyert spanyol bajnokságot (1951-1952, 1952-1953, 1958-1959, 1959-1960), ötször volt spanyol kupa-győztes (1951, 1952, 1953, 1957, 1959). A magyar legenda kétszer hódította el a Vásárvárosok kupája-trófeát (1955-58, 1958-60), kétszer Copa Eva Duarte-győztes volt. 1958-ban az ő közbenjárásával került a katalán egyesülethez az Aranycsapat két legendája, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor.
Kubala búcsúmérkőzése 1961. augusztus 30-án a Stade Reims ellen volt a Camp Nouban. A nagy eseményre Kubala meghívta a Real Madridból két jó barátját, Puskás Ferenc és Alfredo Di Stéfanót, akik gránátvörös-kék mezt húztak, így Kubalával, Puskással, Kocsis Sándorral és Szalay Tiborral összesen négy magyar játszott a találkozón.
Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, az Aranycsapat barcelonai hősei
Kocsis Sándor Fradi nevelés volt, Czibor Zoltán Komáromból igazolt a IX. kerületbe. Kocsis Bozsik és Puskás csapattársa lett, ezentúl nem csak a válogatottban, de a Honvédban is. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnok válogatottnak, háromszor lett gólkirály. Czibor egy csepeli kitérővel került Kispestre, ő még a szigetlakók színeiben nyerte meg az olimpiát. A jobblábas balszélső is gólkirály lett a Honvédban, megelőzve Kocsist és Puskást is. Kocsist a korszakban sokan még Puskás Ferencnél is jobb játékosnak tartották.
1956-ban Kocsis, Czibor és Puskás együtt hagyták el az országot, pontosabban nem tértek haza a Honvéd külföldi túrájáról. Előbbi kettő az 1958/59-es szezonban került az épp Helenio Herrera által edzett Barcelonához, természetesen Kubala közbenjárására. „Kocka”, vagy ahogyan Spanyolországban becézték „Aranyfej”, az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után nem tért haza Magyarországra. Ők már az új stadionba, a Camp Nouba érkeztek, és rögtön egy bajnoki címmel indítottak. Ebben a szezonban a bajnoki cím mellé egy VVK győzelmet is sikerült bezsebelni. Az 1960/61-es szezonban a BEK döntőben mind a hárman, Kubala, Kocsis és Czibor is a kezdőcsapatban kaptak helyet. A döntőt a Kocsis és Czibor számára rossz emlékű berni Wankdorf Stadionban játszották, és 3:2-re nyert az ellenfél, a Guttmann Béla edzette Benfica. Czibor ugyanúgy gólt lőtt, mint a németek ellen, de ez most is kevés volt a győzelemhez.
Kocsis Sándor 1958-tól 1965-ig játszott a katalán sztárcsapatban, s ez alatt 126 tétmérkőzésen 82 gólt szerzett, Vásárvárosok Kupája-győztes (VVK) volt, valamint 2-2 alkalommal nyert spanyol bajnokságot és spanyol kupát. Kocsis pályafutása utolsó trófeáját éppen ebben a sorozatban hódította el 1963. június 24-én. A Camp Nouban rendezett Barcelona-Zaragoza kupadöntőben a katalán gárda 3-1-re verte ellenfelét, a magyar támadó a 18. percben talált be. Kocsis 65 évvel ezelőtt, 1959. június 21-én szintén főszereplője volt a spanyol kupa-döntőnek, ahol duplázott a Santiago Bernabéu Stadionban. A magyar játékos tehát kifejezetten jól teljesített a döntőkben, az ő nevéhez fűződik a Barcelona történetének első BEK/BL-döntős gólja. Kocsis a Barcelona játékosa maradt egészen 1966-ig, majd az ificsapat edzője lett. Czibor a BEK-döntős vereség után elhagyta a gránátvörös-kékeket, de a várost nem, az Espanyol játékosa lett.
Kocsis nem maradt magyar csapattárs nélkül, a Sevillától leszerződtették a volt ifjúsági válogatott, korosztálya egyik legnagyobb ígéretének tartott Szalay Tibort. Szalay 1938-ban született, a Vörös Lobogóban nevelkedett, és ő is 1956-ban hagyta el az országot. Mindössze két mérkőzésen játszott Barcelonában.
Magyarok az El Clásicón: Egy történelmi rivalizálás tükrében
Puskás Ferenc Kocsis Sándor ellen, és nem Kispesten vagy az Üllői úton, hanem a Camp Nouban és a Bernabéuban. Talán senkit nem lepünk meg a ténnyel, hogy ma már egyik csapat keretében sem lesz magyar játékos. Korántsem volt mindig így, volt idő, amikor magyar focisták nevét skandálta diadalittasan a lelátók népe. Nem volt hosszú időszak, de abban a három évtizedben (1934-től 1965-ig), amíg magyar játékosok szerepet kaptak a két gárdában, nem vallottak szégyent. Sőt!
Plattkó Ferenc a Primera División indulásának évében, 1930-ban már a Barcelona keretének tagja volt, azonban egyik Madrid elleni rangadón sem kapott szerepet. Nem úgy az 1934-35-ös szezonban, amikor már edzőként segítette a katalánokat - egy őszi 8-2-es vereséghez a Real Madrid otthonában. A következő év tavaszán viszont hazai pályán egy 5-0-s veréssel álltak bosszút a katalánok, akiknél ekkor már pályán volt Berkessy Elemér, az El Clásicók első magyarjaként. 1934 és 1936 között a Real Madrid történetének első európai légiósa, Alberty Gyula védett a királyi együttesben. Alberty két Real-Barcán állhatott a kapuban, és a madridiak mindkét meccset 3-0-ra nyerték meg az 1935-36-os szezonban. Ebben az időszakban, 1930 és 1932 között volt a Real Madrid vezetőedzője Hertzka Lipót (Lippo Hertzka), aki négy klasszikuson irányította az övéit, a '31-32-es szezonban pedig bajnoki címre vezette a Realt.
Két évtizedig csend volt a "magyar-spanyol viszonyban", mígnem az 1956-os forradalom után meg nem jelentek az Aranycsapat egykori sztárjai: Puskás a Real Madridban, míg Czibor Zoltán és Kocsis Sándor a Barcelonában csillogott. Utóbbi kettő a Barca történetének egyik legjobb játékosával, Kubala Lászlóval egyetemben.
Kubala László 1951-től egy évtizeden át volt a Barca játékosa, és ez idő alatt 13 bajnoki El Clásicón lépett pályára - ennél több egyetlen honfitársunknak sem adatott meg. Sok szép emléke viszont nincs ezekről a derbikről, hiszen csak a két utolsón rúgott gólt, az egyiket - hazai pályán - 5-3-ra, a másikat 3-2-re veszítették el.
Kocsis Sándornak kevesebb meccs, de több sikerélmény jutott. Kocsis 1958-ban lett a Barca játékosa, és már a következő évben a BEK elődöntőjében bevette a Real kapuját - igaz a fővárosiak oda-vissza 3-1-re nyertek. Két bajnokin is gólt lőtt (ezeket viszont a Barca nyerte 3-1-re) és egy kupameccsen is duplázott, amit szintén a katalánok nyertek (4-2). Czibor Zoltán három szezonon át volt a Barca játékosa, de bajnokin csak egyszer lépett pályára El Clásicón, ezen is kiállították.
Puskás Ferenc góljai a Barcelona ellen
Puskás a BEK-ben sem kímélte a legnagyobb riválist, az 1959-60-as sorozat elődöntőjében otthon egy, idegenben két gólt lőve segítette csapatát abba a glasgow-i döntőbe, ahol négyet vágott az Eintracht Frankfurtnak. A Real Madridot 1958-tól 1966-ig szolgáló ballábas zseni 11 bajnokin 9 gólt, összesen pedig 14-et szerzett a Barca kárára - amivel holtversenyben az ötödik a vonatkozó örökranglistán. Mai napig ő az egyetlen, aki Madridban és Barcelonában is mesterhármast tudott rúgni.
Puskás Ferenc góljai a Barcelona ellen tétmérkőzésen:
- 1959. 06. 07., Real Madrid - FC Barcelona 2-4 (kupa): 1 gól
- 1960. 04. 21., Real Madrid - FC Barcelona 3-1 (BEK): 1 gól
- 1960. 04. 27., FC Barcelona - Real Madrid 1-3 (BEK): 2 gól
- 1961. 03. 26., Real Madrid - FC Barcelona 3-2 (liga): 1 gól
- 1961. 09. 30., Real Madrid - FC Barcelona 2-0 (liga): 1 gól
- 1962. 04. 22., FC Barcelona - Real Madrid 1-3 (kupa): 1 gól
- 1963. 01. 27., FC Barcelona - Real Madrid 1-5 (liga): 3 gól
- 1963. 12. 15., Real Madrid - FC Barcelona 4-0 (liga): 3 gól
- 1964. 03. 30., FC Barcelona - Real Madrid 1-2 (liga): 1 gól
Az El Clásicón Puskás Ferenc 1966-os madridi visszavonulása óta nem szurkolhattunk magyar focistának. Vincze Ottó a Barcelona, míg Szalai Ádám a Real Madrid tartalékcsapatáig, Tajti Mátyás pedig a katalánok akadémiájáig jutott, de El Clásicót ők is csak tévében láthattak.
Az örökség és a kiállítás Barcelonában
A magyar labdarúgás aranykorát bemutató tárlat anyagát a Puskás Intézet állította össze, a több száz darabból álló gyűjtemény összesen húsz vitrint tölt meg a barcelonai kiállítótérben. Az érmek, kupák, trófeák, korabeli újságcikkek, fényképek, relikviák között különlegességnek számít például Kubala László menekült útlevele, Puskás Ferenc futballcipője, amelyet az 1952-es olimpiai döntőben viselt, és az itt megnyert aranyérem Kocsis Sándortól. A megnyitóra az FC Barcelona is kölcsönadta a Kubala-érában megnyert eredeti trófeákat, és beszédet mondott az eseményen a világhírű klub veteránszekciójának elnöke, Ramón Alfonseda is.
Szöllősi György, a magyar futballhagyományok nagykövete beszédében szólt arról is, hogy a két legendás játékost, Puskást és Kubalát közismert segítőkészsége, nagyszívűsége miatt is rajongás és tisztelet övezte. „Puskásnak ma már szobra áll Madridban, Kubalának pedig Barcelonában. A két pesti kölyökből a világ talán két legnagyobb hatású és legnépszerűbb futballklubjának korszakos hőse lett” - mondta Szöllősi György. Hozzátette: eltökélt szándékuk a jövőben Czibor Zoltánnak és Kocsis Sándornak is emléket állítani Barcelonában.
tags: #fc #barcelona #puskas #kocsis #czibor #kubala
