FC Barcelona: Történelem, Sikerek és Legendás Játékosok
Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának labdarúgócsapata.
A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben.
Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper.
A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 28, a spanyol labdarúgókupát 32, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 15, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét öt, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig öt alkalommal nyerte meg a csapat.
Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették.
A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Hans Krankl, Allan Simonsen, Ronald Koeman, Michael Laudrup, Steve Archibald, Mark Hughes, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry, Zlatan Ibrahimović, Luis Suárez, Neymar és Robert Lewandowski.
A kezdetek
A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt.
Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával.
1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére.
Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons.
A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen.
Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban.
A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során.
Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.
A klub az 1901-1902-es évadban elnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát.
Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben).
1920-tól 1950-ig
1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne.
Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte.
A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát.
Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében.
Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt.
A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt.
A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho.
Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává.
1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt.
Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928-1929-es szezonban került sor.
A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését.
1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt.
Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját.
A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették.
A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el.
Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében.
Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében.
Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott.
A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták.
A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba.
1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját.
Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került.
1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére.
Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták.
Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub.
Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza.
Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete.
1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát.
A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke.
A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia.
A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets.
1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.
A Kubala-korszak és az 1960-as évek
1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében.
A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951-1952-es és az 1952-1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát.
Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is.
A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón.
A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet.
A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban.
Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett.
A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett.
1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt.
A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését.
A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották.
A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett.
Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt.
1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek.
Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját.
Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt.
1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett.
Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket.
A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el.
1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat.
A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre.
Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást.
Ennek következtében lett közismert a "Més que un club" (több, mint egy klub) kifejezés is.
1970-től és 1988-ig
A hatvanas évek - az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére - kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében.
A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában.
Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot.
A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette.
A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt.
Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása.
Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált.
Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket.
Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot.
Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön.
A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében.
A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker.
Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984-85-ös szezonban került sor.
A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco.
A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban).
A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978-79-es és az 1981-82-es szezonokban).
A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni.
A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt.
A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt.
Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult.
Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.
1988-tól 2000-ig
Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével.
Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett.
Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus.
A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el.
Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert.
A legnagyobb sikerre azonban az 1991-1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is.
A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen.
A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona.
A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio.
Az 1993-1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka.
1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól.
A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását.
Cruyffot Bobby Robson követte.
Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett.
Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996-97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett.
A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében.
A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt.
Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett.
Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette).
Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is.
A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította.
Az 1999-2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról.
Núñez és van Gaal távozása mély emléket hagyott a szurkolókban, de ugyanígy volt a csapatkapitány-helyettes Luís Figóval is.
A portugál kultikus hős lett, a katalánok úgy érezték, egy közülük.
Nehezen emésztették meg a játékos az ősi rivális Real Madridba való igazolását, mikor új csapatával a Camp Nouba látogatott, extrém fogadtatásban részesítették.
Első visszatérése alkalmával egy disznófejet és egy teljes üveg whiskeyt dobtak felé a nézőtérről.
A következő évben a menedzserek "egymás kezébe adták a kilincset".
van Gaal utódja Llorenç Serra Ferrer lett, aki nagy játékosmozgás után rosszul kezdte a bajnokságot, ráadásul a Bajnokok Ligájából is kiestek az első körben.
A szezon végén Carles Rexach ugrott be a menesztett menedzser helyére és a bajnokság utolsó fordulójában kiharcolta a BL-szereplést.
Habár jobban szerepeltek a La Ligában, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig meneteltek, Rexach-kal nem kötöttek hosszútávú szerződést, 2002 nyarán visszatért Louis van Gaal.
A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot, a nemzetközi kupában is rosszul szerepeltek, a csapat 2003 februárjában a 15. helyen állt.
Ez a holland szakember menesztéséhez vezetett, helyére Radomir Antić érkezett, aki a 6. helyig vezette a Barcelonát.
A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte.
What would really happen if Joan Laporta loses the FC Barcelona presidential election this Sunday?
A csapat új edzője a korábbi holland válogatott AC Milan-sztár Frank Rijkaard lett.
A pályára egy fél csapatnyi külföldi játékos (pl. Ronaldinho, Deco, Henrik Larsson, Ludovic Giuly, Samuel Eto’o) érkezett, melléjük az utánpótlásból felkerült többek között Carles Puyol, Andrés Iniesta, Xavi és Víctor Valdés, az új állománnyal ráléptek a sikerek útjára.
A 2005-06-os szezonban a Barcelona megvédte címét a bajnokságban és a Szuperkupában egyaránt.
A bajnoki szezon csúcspontja a Real Madrid 3-0-s legyőzése a Santiago Bernabéu stadionban.
Ez volt Rijkaard második győzelme a fővárosi arénában, ezzel ő lett a Barcelona első edzője, akinek ez sikerült.
Ronaldinho 2.; a katalánok 3. gólja után a Real Madrid szurkolói felállva tapsolták meg a brazil zsenit.
| Trófea | Győzelmek száma |
|---|---|
| La Liga | 28 |
| Copa del Rey | 32 |
| Supercopa de España | 15 |
| UEFA Bajnokok Ligája | 5 |
| UEFA Kupa / Európa Liga | 3 |
| Kupagyőztesek Európa Kupája | 4 |
| UEFA Szuperkupa | 5 |
tags: #fc #barcelona #szovetsegi #kapitany
