A Bayern München legendás kapusai: Az ikonikus hálóőrök történetei
Az FC Bayern München története során számos nagyszerű játékos fordult meg a klubnál, de a kapusok szerepe mindig is kiemelkedő volt. A Bayern kapuját mindig egy karizmatikus egyéniségnek kell védeni, olyan hálóőröknek, akik nemcsak bravúrjaikkal, de személyiségükkel is a csapat élére állnak.
A kezdetek és Fazekas Árpád
A klub korai történetében is találunk olyan kapusokat, akik mély nyomot hagytak. Köztük van egy magyar legenda, Fazekas Árpád, aki 1930. június 23-án született a Vas vármegyei Kámonon. Pályafutását Szombathelyen kezdte, majd 1951-ben Pécsre igazolt. Két évvel később Újpestre került, ahol 1953. május 31-én, 23 éves korában Henni Gézát váltva a kapuban mutatkozott be az NB I-ben, a Budapesti Honvéd 5-2-es legyőzésekor. Az élvonalban először Puskás Ferenc vette be a kapuját. Majd két szezont követően az MTK (akkori nevén Budapesti Vörös Lobogó) játékosa lett. Az MTK-val 1955-ben Közép-európai Kupát (KK-t) nyert és az NB I-ben második helyen zárt.
Fazekas az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után elhagyta az országot. Az eltiltása után a Bayern Münchenhez szerződött. A bajorokat négy éven át szolgálta, s 1957-ben tagja volt a Bayern München történetének első kupagyőztes csapatának. Fazekas Árpád Magyarországra küldött üdvözlőlapja, a Bayern München játékosainak az aláírásával, amelyet az 1957-es nyugatnémet kupa-döntő előtt adott fel, emlékezetes pillanat a klubtörténelemben. A magyar kapus a német sztáralakulat 2005-ös szurkolói szavazásán a kapusok közötti rangsorban az ötödik helyen végzett Sepp Maier, Oliver Kahn, Raimond Aumann és Jean-Marie Pfaff mögött. Későbbi karrierje során, az 1962-1963-as Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) az Anderlecht a Real Madriddal játszott a nyolcaddöntőben. A madridi 3-3-as döntetlen után Fazekas Belgiumban lehúzta a rolót, a csapata pedig 1-0-ra megverte Puskás Ferenc együttesét, s így meglepetésre továbbjutott. Fazekas 1964-ben belga bajnok volt a klubbal. Fazekas Árpád 88 esztendősen, 2018. augusztus 10-én hunyt el Budapesten.
Sepp Maier: A „korszakos egyéniség”
Senki sem szolgált rá a „korszakos egyéniség” jelzőre úgy, mint Sepp Maier. Sepp 1959-ben került a csapathoz, és már 1963-ban bemutatkozhatott a felnőttek között. Első évében még meg kellett küzdenie Fritz Kosarral, ám a Bundesligába való feljutást követően kisajátította helyét a kapuban. 1966 és 1979 között nem védte más a csapat kapuját, csak ő. Egyedül Manfred Seifert volt az, aki lehetőséget kapott, de ő is pusztán egyfajta gesztusként védhetett Maier cseréjeként. Nyilvánvaló, hogy a lazaságáról híres kapuvédő megfelelt a karizmatikus egyéniség feltételének.
A feljutó szezonban (1964-65) a Bayern színterére olyan trió lépett fel, akik a későbbiekben alapjaiban meghatározták a klub sikerességét. Kapus Sepp Maier, és a söprögető Franz Beckenbauer, ők a Bayern saját nevelésű játékosai voltak, valamint hozzájuk csatlakozott a fiatal csatár Gerd Müller, aki a TSV Nördlingen csapatából érkezett. Mindegyikük a saját posztján a világ legjobbjai lettek, és együtt alakították az „arany tengelyt” az FC Bayernben. Az első Bundesliga évben (1965/66) a fiatal csapat az előkelő 3. helyet szerezte meg. 1969-ben következett a rég áhított bajnoki cím. A következő fontos lépés volt az FC Bayern számára, hogy a Grünwalder Stadionból az Olimpia Stadionba költöztek. 1972. június 28-án abszolválta első hazai mérkőzését az Olimpiai Stadionban. Ebben az évben lett a Bayern harmadszor bajnok. Eztán következett két további bajnoki cím (1973, 74) és az első totális focisiker - az 1974-es BEK győzelem egy drámai döntőben az Atlético Madrid ellen Brüsszelben.
Maier gól nélkül hozott le egy KEK és három BEK döntőt, valamint egy komplett Világkupa párharcot. Hasznosságát mutatja, hogy a 69-es és a 73-as bajnoki cím során is a legkevesebb gólt kapta az egész ligában; utóbbi évben csak 29 gólt kapott. Az angliai világbajnokságon még a dortmundi Tilkowski mögött ült a padon, ám onnantól kezdve a Nationalelfben sem volt több vetélytársa. A VB legjobb kapusteljesítményét nyújtotta 1970-ben és 1974-ben is, valamint kapott gól nélkül hozta le az 1972-es Európa-bajnokság mérkőzéseit is. A nagy tornákon egyetlen meccsen nem ő védett, csak a mexikói VB bronzmeccsén adta át a helyét. Bundesliga pályafutása során sok zakóban volt része (0:7, 1:6, 0:4), de egy pillanatra sem merült fel, hogy mást kellene a lécek közé állítani. Nyilvánvaló, ha már akkor is kihirdették volna a világ legjobb kapusa díjat, Sepp fél tucat ilyen elismeréssel lenne ma gazdagabb.
Sepp Maier – Az Anzingből származó macska 🇩🇪 | Legjobb mentések összeállítása
Végigvédte az 1979-es szezont is, és készült a következő idényre, valamint az olaszországi Európa-bajnokságra, mikor autóbaleset érte. Megpróbálkozott a visszatéréssel is (1979/80-ban nevezve is volt), de be kellett fejeznie a pályafutását.
Oliver Kahn: A „VulKahn”
Ha meg kellene neveznem azt az embert, aki miatt sokan megszerették a Bayern Münchent és a német válogatottat, akkor „VulKahnt” említenék elsőként. Magabiztossága, elementáris erejű karizmája, és nem utolsó sorban a bravúrjai egy életre meghatározták a szurkolók hovatartozását. Oli személyisége olyan volt, hogy a többiek tűzbe mentek volna érte, és ő ezt meg is követelte Sagnoléktól. Ha a védelem kapitulált, nem volt kegyelem; ha a hátvédek jól dolgoztak, nem volt dicséret, de legalább nem vonták magukra egy bombaként robbanó kapus haragját.
1987 és 1994 között a Karlsruhe hálóját őrizte, és óriási szerepet játszott abban, hogy a kiscsapat az UEFA Kupa elődöntőjébe jutott. A Bayern vezetőire nyilvánvalóan 1993 decemberében tett nagy hatást, amikor valósággal kivédte a későbbi bajnokok szemét. Első müncheni idényében magabiztosan védett, ám keresztszalag-szakadás miatt nem lehetett ott a BL elődöntőjében, így a csapat simán kiesett. Az idény utolsó meccseire azért már felépült, és 1995 júniusában már a válogatottban is bemutatkozott. A 95/96-os szezon sokat tett azért, hogy legendaként tekintsenek rá Bajorországban, hiszen az UEFA Kupa menetelés során szinte alig kapott gólt, a bajnokságban pedig szintén a legjobb hálóőrök között tartották számon.
A következő 12 évben egyetlen Ligakupa döntőt leszámítva nem volt olyan döntőfontosságú mérkőzése, amelyen ne ő védte volna a csapat kapuját. Földöntúli bravúrjaival és a büntetők hatékony hárításával óriási szolgálatot tett az egész egyesület számára, a szurkolók szemében pedig valóságos istenné nemesült. Legjobb időszaka kétségtelenül az 1998 és 2002 közötti periódusa volt, ebben az időben sorban nyerte a világ legjobb kapusa címeket. Ha nem volt sérült, nem dobták meg golflabdával, vagy nem állították ki, valóságos ihletett formában védett. A 2000/2001-es idényben kevés embernek köszönhettünk annyit, mint Olinak, ő pedig a szeretet 3 megfogott büntetővel viszonozta a milánói BL döntőben. Ebben az időszakban kapott gól nélkül hozott le egy kupadöntőt, egy angol-német rangadót, több bajnokit, mint bárki más, nem kapott gólt a Bernabeuban és az Old Traffordon sem, valamint a Világkupa döntőben sem fogtak ki rajta a Boca Juniors játékosai.
A világbajnokságon a hátán cipelte a döntőbe a németeket, ám felháborító módon szinte csak a döntőbeli hibáját emlegetik fel a sajtóorgánumok. Véleményem szerint nettó hülyeség, hogy Rivaldo kiejtett lövése miatt nem nyerte vissza a formáját, hiszen ezt követően felállított egy 836 perces rekordot a Bundesligában. Mélyponton 2004-ben volt, mikor a REAL, a Werder Bremen, valamint a Juventus ellen is bakizott, ám 2005 őszére visszanyerte formáját. A válogatottban azonban elveszítette helyét, és a Konföderációs kupán csak kettő, a világbajnokságon pedig egy mérkőzést védett. A Portugália elleni bronzmeccs volt az ő hattyúdala. A VB egyik legszebb pillanatai is hozzáköthető, mikor sok sikert kívánt az általa gyűlölt Lehmannak az argentinok elleni büntetőpárbaj előtt.
Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es lesz az utolsó idénye, ám a gyenge bajnoki szereplése miatt még egy évet ráhúzott. Bár nemzetközi búcsúja nem sikerült túl szépre (0:4 a Zenit ellen), de utolsó idényében nevéhez méltóan végezte a dolgát a duplázó csapatban. Utolsó bajnokiját a Hertha ellen játszotta és végleg átadta helyét Rensingnek. 2008. szeptember másodikán külön búcsúmeccset szerveztek neki, ahol meglehetősen megható körülmények között köszönt el Oliver Kahn, a világtörténelem legnagyszerűbb kapusa.
tags: #fc #bayern #volt #kapusai
