A Női Labdarúgás Fejlődése és Kihívásai: Nemzetközi és Hazai Áttekintés
A női labdarúgás története tele van küzdelmekkel, kitartással és úttörő szellemmel, amely a társadalmi előítéletek és akadályok ellenére is utat tört magának. A sportág nemzetközi és hazai szinten is hosszú utat járt be, mire elfogadottá vált, és ma már világszerte milliók rajonganak érte. Fedezzük fel a női labdarúgás izgalmas kezdetétől a modern időkig tartó útját, kiemelve a legfontosabb mérföldköveket és szereplőket, valamint betekintést nyerünk Magyarország gazdag vadvilágába, különös tekintettel az amerikai bölényekre.
A női labdarúgás kezdetei a világban
Az első női futballcsapatok megjelenése a 19. század végére tehető. 1894-ben egy Nettie J. Honeyball néven fellépő angol hölgy szokatlan újsághirdetéseket tett közzé: női futballistákat toborzott egy női futballcsapat megalakításához. Rövid idő alatt harmincan jelentkeztek, így Honeyball és társa, Florence Dixie hivatalosan 1895-ben megalapíthatta a British Ladies’ Football Club nevű egyesületet. Az első játékosok közül is sokan szerepeltek álnéven, vagy „művésznéven”, ezzel együtt is kivehető, hogy az úttörők tipikusan az angol középosztályból érkeztek. Nettie Honeyball igazi nevét sem ismerjük biztosan, csak feltételezések vannak arról, hogy ki volt.
Az első női labdarúgó-mérkőzésre 1895. március 23-án került sor Londonban: a meccsre a csapatot két részre osztották, Észak-London Dél-London ellen játszott. Az első mérkőzést követően a női futballcsapat, valamint az időközben megalakult riválisok is országos turnéba kezdtek, bemutató mérkőzésre került sor Buryben, Walsallban, sőt, még a Newcastle otthonában, a St.James’s Parkban is. A női futball iránti érdeklődés azonban gyorsan alábbhagyott. A St.James’s Parkban még 8000-en nézték végig, ahogy Észak 4-3-ra győzött Dél ellen, valamivel később azonban Jesmondban, Newcastle külvárosában már csak 400-an voltak kíváncsiak a női mérkőzésre.
A női futball megjelenése az európai kontinens országaiban kevéssé dokumentált. Franciaországban 1912-ben megalakult a Femina Sport nevű egyesület, az első női futballeseményre azonban 1917. szeptember 30-ig kellett várni. Ekkor a Femina Sport két csapata mérkőzött meg egymással, a Thérese Brulé vezette gárda 2-0-ra verte Suzanne Liebrard-ékat. A német és a francia felfogás közti különbséget jól jelzi a L’Auto című lap 1917. október 2-i cikke, amely a női testnevelés „nagyon szép eseménye”-ként számol be a találkozóról, amelyet gerelyhajító, távolugró és díjlovagló versenyszámok követtek.
Az első lépések Magyarországon
Magyarország a kontinentális államok közül viszonylag élen járt a női futball gondolatának meghonosításában. Az első magyar női futballcsapat 1912-ben Szegeden alakult meg, egy szegedi órásmester családjából származó fiatal, Brauswetter Boriska tevékenységének eredményeként. Bár hamarosan Szatmáron és Miskolcon is női futballcsapat alakult, a női foci meghonosításának első kísérlete hamarosan kifulladt.
Az első világháború és a futball újjászületése
Közhelyszámba megy, hogy az első világháború gyökeresen átértelmezte a férfiak és a nők társadalmi szerepeit. Az első világháborút követően ezzel együtt is több országban új lendületet vett a női futball. A legismertebb történet talán az angol női labdarúgásé: 1916-ban az angliai lőszergyárak női dolgozói körében kezdett terjedni a futball-láz. 1916 karácsonyán női futballmérkőzésre került sor az Ulverston lőszergyár és egy másik, sajnos ismeretlen gyár csapata között, majd rövidesen lőszergyári csapat alakult Swansea-ben, Newportban és Londonban is. 1918-ban megrendezték a lőszergyári női csapatok (Munitionetts) kupáját is, ezt a Blyth Spartans lőszergyár csapata nyerte.
A leghíresebb angol női csapat a Dick, Kerr & Co. jármű- és lőszergyár dolgozóiból alakult egyesület lett. A háború éveiben alakult csapat az 1920-as években jutott el ismertsége csúcsára. Ekkorra a nők többsége már elveszítette lőszergyári (vagy egyéb gyári) munkáját, így a háború alatt alakult csapatok zöme megszűnt, vagy „társadalmi” egyesületként alakult újjá. Néhány esetben maradt csak meg a gyárakhoz való kötődés, amely már elsősorban a gyár által nyújtott támogatást jelentette. 1919 és 1920 a női futball virágkorát hozta Angliában. 1920-ban nem hivatalos nemzetek közötti női futballmérkőzésre is sor került, 25 ezer néző előtt Anglia 2-0-ra győzött Franciaország ellen. Az angol női csapatok számtalan mérkőzést játszottak, a Dick, Kerr Ladies csapatában ekkor vált országszerte ismert „sztárrá” a még csak 15 éves Lily Parr.
Labdarúgás: Anglia elődöntős a női vb-n
Tilalmak és az önszerveződés korszaka
Az angol labdarúgó-szövetség (FA) azonban 1921-ben betiltotta a női futballt. Az érv (ismét) a futballjáték keménysége volt; orvosok sora nyilatkozott arról, hogy a nők teste nem alkalmas a futballra, az a nők számára rendkívül komoly egészségügyi veszélyforrást jelent. A döntés sokkolta a női futball híveit, és önszerveződésre kényszerítette őket: 1921 decemberében megalakult az Angol Női Labdarúgó Szövetség (ELFA), amely saját hatáskörébe vonta a női labdarúgást, és többek között új szabályrendszert (kisebb pálya, a férfiakétól eltérő labda) is alkotott. A női csapatok egy része az FA által kevéssé ellenőrzött északi területekre húzódott vissza mérkőzéseket játszani, mások rögbipályákra vitték mérkőzéseiket. Az angol minta a kontinens államainak többségében is erősen gátolta a női futball létjogosultságának elfogadását.
A második világháború után a női futball egy jó ideig továbbra is láthatatlan maradt, kevés embert mozgatott meg, az országok többsége nem ismerte el létjogosultságát. Az NSZK-ban 1955-ben kifejezetten megtiltották a kluboknak, hogy női futballszakosztályokat működtessenek, ismét csak az egészségügyi veszélyekre hivatkozva. Angliában végül az 1966-os férfi világbajnoki győzelem, illetve az ennek kapcsán a futball iránti fokozódó érdeklődés járult hozzá a női futball „legalizálásához”. 1969-ben megalakult a Women’s Football Association (WFA), az angol női csapat részt vett az első nem hivatalos női Labdarúgó Európa-bajnokságon. 1970-ben olasz játékosügynökök, illetve üzletemberek kezdeményezésére megalakult az Európai Női Labdarúgó Szövetség (FIEFF). Svédország és Norvégia rögtön eleget is tett a kérésnek, Németországban is feloldották a női futball tiltását, míg az angol szövetség végül 1971-ben helyezte hatályon kívül 1921-es rendeletét a női labdarúgás szankcionálásáról - igaz, itt a női és férfi szakág irányításának egyesítésére csak a nyolcvanas években került sor.
A női futball elfogadása Magyarországon (1960-as évek vége)
Hazánkban a hatvanas évek második felétől kezdett elfogadottá válni a nők labdarúgása, méghozzá az amatőr, vagy tömegsport elemeként. Az első női csapatok különböző gyárak, szövetkezetek sportköreiként alakultak. Az üzemi sportegyesületek felhívásokat tettek közzé, női futballistákat toboroztak. 1970-re a fővárosban és vidéken egyaránt megalakultak az első női futballcsapatok, a női futball pedig kilépett a gyárak sportmozgalmának keretei közül. Az első már nem gyári csapatként szerveződő egyesület az 1970. augusztus 19-én (más adat szerint június 29-én) alakult Femina volt, „üzemi kötődését” mindössze annyi adta, hogy az Észak-Budai Vendéglátóipari Vállalat támogatta működését.
A női futball irányításának szervezeti keretei is kezdtek kialakulni, bár egyelőre nem az MLSZ-hez kapcsolva. A Budapesti Labdarúgó Szövetségen belül heti rendszerességgel találkoztak a női szakosztályok vezetői, sőt megindult a klubok közötti barátságos mérkőzések szervezése is. A FŐSPED Szállítók NB1/B-s meccsei előtt a klub női futballcsapata játszott előmérkőzéseket. Az MTS mindazonáltal még 1970-ben is kijelentette: „ha futballozni akarnak a nők, tegyék. Semmi akadálya. De bajnokságot nem írhatnak ki.”
Az MTS 1971-re megváltoztatta álláspontját, és a FŐSPED Szállítók egyesületét, mint a női labdarúgás egyik központi szereplőjét, felkérték egy női labdarúgótorna megszervezésére. 1971 tavaszán tíz csapat részvételével indultak a küzdelmek. A Népsport az eredményeket a fokozódó érdeklődés ellenére sem közölte, így a mezőnyről további biztosat nem tudunk, csak annyit, hogy az első bajnokságot a Femina (akkori nevén a III. ker.) nyerte.
Az 1971-es első bajnokság nevező csapatai
| Csapat neve | Megjegyzés |
|---|---|
| FŐSPED Szállítók I | Az első bajnokság résztvevője |
| FŐSPED Szállítók II | Az első bajnokság résztvevője |
| Femina I | Az első bajnokság győztese |
| Femina II | Az első bajnokság résztvevője |
| Vasas I | Az első bajnokság résztvevője |
| Vasas II | Az első bajnokság résztvevője |
| Erzsébeti Spartacus | Az első bajnokság résztvevője, a 2. csoportból |
| Magyar Kábel | Az első bajnokság résztvevője, később kupagyőztes |
| Nagytétényi Chinoin | Az első bajnokság résztvevője |
| Budatétényi Mecalor | Az első bajnokság résztvevője |
A magyar női labdarúgás növekedése és kihívásai a '70-es években
A következő bajnokságot 1971 nyarán írták ki a Budapesti Labdarúgó Szövetség szervezésében. A női futball a BLSZ Öregfiúk Bizottságának hatásköre alá került, a versenybizottság tagjai a következők voltak: Hernádi József elnök, Dr. Ezt a bajnokságot már „bajnoki”, kétszezonos rendszerben, 1971 őszi és 1972 tavaszi fordulóval rendezték. 1971 szeptemberében rendezték meg az első alkalommal a magyar női A és B válogatottak mérkőzését Kispesten. Ekkor már több mint 900 női labdarúgót tartottak nyilván. Nagy eredmény volt, hogy 1971. A Nyugati csoport élén végül a Femina végzett a Magyar Kábel előtt, míg a Keleti csoportot a FŐSPED Szállítók nyerte, második a Kistext együttese lett.
A New York-i Magyar Élet tudósítása alapján tudjuk, hogy 1972 augusztusában a Femina az Elektromos-pályán az olasz (már profi keretek között készülő) Bologna csapatát fogadta. A mérkőzésre egészen hihetetlenül sok, 15 ezer néző volt kíváncsi, az eredmény pedig óriási meglepetésre 1-1 lett, ami a Femina komoly sikerét jelentette. A női labdarúgás egészségügyi kockázatainak kérdése végigkísérte a hetvenes éveket, sőt még a nyolcvanas évek elején is elő-előjött.
„Nemcsak falvakban, de a világ fővárosaiban is idegenkedve, előítélettel fogadták a női labdarúgást, nőietlennek, majdnem hogy erkölcstelennek bélyegezték. De a nők nem hagyják magukat - fociznak, egyre többen. Arra azonban kevesen számítottak a női labdarúgás pártfogói között, hogy falvainkban is megindul a nők térhódítása ezen a területen is. Mennyi akadályt, mennyi előítéletet kellett legyőzniük Gelej és Nyékládháza labdarúgó leányainak és asszonyainak (!), amíg végre nyilvános mérkőzésen mérhették össze erejüket.”
„A labdarúgás semmivel sem veszélyesebb a nők számára, mint a kosárlabda vagy a kézilabda. Sőt, talán veszélytelenebb. Mellsérülés ugyanis sokkal inkább előfordulhat a kosárlabdánál és különösen a kézilabdánál, hiszen mindkét sportágban általában sokat halad a labda mellmagasságban és a védekezés is itt történik.”
Az 1972-73-as bajnokságot már első és másodosztályú csoportbeosztásban indították. A csoportok kialakításánál az előző évi eredményeket vették alapul. A bajnokságokon kívül a csapatok különféle kupákban, körmérkőzéseken is összemérték erejüket. Az 1972 október 26-án megrendezett Első Magyar Asszonyok, Lányok Kupát 350 néző előtt a Magyar Kábel nyerte a Fősped Szállítók ellen 1:0-ra. A 3. helyért lejátszott mérkőzésen a III. ker. Lovász Gyöngyi feljegyzéseinek köszönhetően a győztes Magyar Kábel összeállítását is felidézhetjük: Tárnoki K. - Mészöly A., Lénárd E., Horváth M., Lojd Zs., Bartha É., Vedres A., Witzenleiter T., Kékesi M., Solti G., Bárfy Á. Edző: Baksa László.
Labdarúgás: Anglia elődöntős a női vb-n
Politikai akadályok és a válság
A bajnokságokra nevező csapatok létszáma is mutatja, hogy a női labdarúgás az 1970-es fellendülést követően viszonylag gyorsan veszített népszerűségéből, illetve talán nem túlzás ezt mondani, fenntarthatóságából. 1973-ban két vidéki klub, a székesfehérvári Videoton és a Miskolci Spartacus is indulni kívánt a bajnokságban, de nevezésüket a BLSZ csak akkor fogadta volna el, ha átvállalják a pesti csapatok utazási költségeit. Ezt a két vidéki egyesület értelemszerűen nem tudta vállalni, így végül visszavonták jelentkezésüket.
A magyar futball nemzetközi kapcsolatai a hetvenes évek közepére-végére megerősödtek. A női futball szocialista blokkon belüli helyzetét nagyban nehezítette a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság 1973-as döntése, amelyben felidézve a húszas évek Angliájának és Németországának világát, a nők testi épségének megőrzésére való hivatkozással betiltották a női focit a Szovjetunióban. A döntés „hozzáadott értéke” annak kijelentése volt, hogy a női foci (és néhány ugyancsak burzsoá sport, például a bridzs) nem segíti elő a szovjet emberek harmonikus és sokoldalú fejlődését.
Esetenként felbukkanó eredmények, mérkőzés-beharangozók, esetleg kupamérkőzések kapcsán tudjuk, hogy a hetvenes években szerepelt a bajnokságokban a Femina mellett a KISTEXT (KISZ-lakótelep néven is), a KELTEX, a Telefongyár, a Volán, a BRG, az ÁÉSZ (Általános Építőipari Szövetkezet) Spartacus - a Magyar Kábel utódcsapata, a Taurus, a KIPSZER, a Medicor, a 43. sz. Utóbbi edzője volt egy ideig Verebes József is, aki - mint Medvegy Judit, a korszak egyik meghatározó játékosa elmondta - megtanította a csapatnak a női futballban addig ismeretlen, nem alkalmazott lestaktikát. Ez olyan hatékonyan működött, hogy a 43. sz. A vidéki egyesületek közül a Miskolci Spartacus, a Pécs, az Eger, a Szombathely, a Monor, a Tatabánya, a Gyula neve ismert.
A női bajnokságokat a hetvenes években mindvégig egy-egy csapat dominanciája jellemezte. A Femina és a FŐSPED Szállítók sikereit követően az ÁÉSZ Spartacus uralta a bajnokságokat - a FŐSPED Szállítók megszűnése, pontosabban Volánbusszá történő átalakulása után a csapat nagy része az ÁÉSZ-hez igazolt. A női futball azonban mintegy 7 évnyi működés után 1977-ben súlyos válsághelyzetbe került: az üzemi támogatók kiválása olyan mértéket öltött, hogy az 1977/78-as nagypályás bajnokságot nem írta ki a BLSZ. A női futball szigorúan amatőr alapokon szerveződött, a klubok nem kaptak központi támogatást, így létük gyakorlatilag kizárólagosan a támogató gyárak, intézmények közreműködésén múlt. Még a legnagyobb klubok is legfeljebb a pályabérlet összegének megfelelő támogatást kaptak. Az 1978-as év új lendületet hozott a női labdarúgásba: miután az ÁÉSZ kiszállt a női futballból, a csapatot átvette a Renova Építőipari Szövetkezet. A csapat új néven, Renovaként folytatta.
Magyarország állatparkjai és vadvilága
Az ország számos pontján találkozhatunk különleges állatfajokkal és természeti értékekkel. Hazánkban az állatkerteken kívül mindössze három helyről tudunk, ahol bölények élnek. Ezek egyike a kaposmérői farm, amelyet közel egy évtizede négy amerikai bölény érkezésével alapított Gelencsér László. Birtoka feleleveníti a régmúlt idők emlékeit, amikor ez a hatalmas növényevő még honos volt nálunk. A kaposmérői bölénycsorda egy 13,5 hektáros területen kedvező körülmények között szabadon él. A farm meglátogatásával megfigyelhetjük szokásaikat, például, hogy szeretik a vizet, jól úsznak, mégis a sekély pocsolyákban érzik legjobban magukat, ahol az élősködők elleni védekezésül vastag sárréteg tapadhat a bőrükre. A farm a település északi felén található, a Hetes-Juta átkötőút jobb oldalán.
Zala és Somogy határán él Magyarország legnagyobb olyan bivalycsordája, amelynek élete közelről tanulmányozható. A faj bemutatásának népszerű központja a hazánkban őshonos bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében is fontos szerepet játszik. Az állatok megfigyelésében távcső segíti a látogatókat, amellyel a dagonyázó, legelésző bivalyok mellett a fürgén futkározó ürgéket is láthatják. Téli időszakban a bivalyok az istállóban és a karámban vannak, ilyenkor még közelebbről megnézhetjük őket. Az egész évben nyitva tartó rezervátumon kitáblázott sétaút vezet végig, a gyerekeket játszótér és állatsimogató is várja. Az istállóban régi fotográfiák és a hagyományos bivalytartás eszközei tekinthetők meg.
A Balaton közelében, Kerekiben található a Balatoni Madárkert. A 8000 négyzetméteres park tulajdonosainak legfontosabb célja a díszmadártartás megismertetése és népszerűsítése. A kerten végigsétálva nem csupán gyönyörködhetünk a színpompás, egzotikus madarakban, de egy-egy röpdéből akár udvariasan ránk is köszönnek a lakók.
Belső-Somogy európai „vidranagyhatalom”. A Petesmalmi Vidraparkban a természetes vidrakotorék minden részletét hűen utánzó kifutóban és az azt körülvevő tórendszeren közelről tanulmányozhatjuk ezt a védett, rejtett életmódot folytató állatot. Megismerkedhetünk a vidrák életmódjával, viselkedésével, és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is különleges élmény a játékos állatok megfigyelése. A látogatóközponttól induló két kilométeres tanösvényen kitárul előttünk Európa legértékesebb menyétféle ragadozójának természetes élőhelye, annak növény-, és állatvilága. A park egyben sérült vidrák és egyéb védett emlősök, madarak menhelye.
A Zselici-dombságban, Bőszénfán 1360 hektáros területen közel 2000 gímszarvas, dámszarvas és muflon él. A gímszarvasoknak ez a legnagyobb farmon tartott hazai tenyészete, mintegy 1100 egyedet számlál. A vadasparkban kialakított útvonalon végigsétálva tájékoztató táblák segítségével megismerkedhetünk hazánk vadászható nagyvadfajaival és néhány háziasított, valamint egzotikus állattal is. Mindennap 11 és 16 órakor indul a Séta a szarvasokkal program: a látogatók szakember kíséretében bemehetnek a szelíd gímszarvasok kertjébe, ahol testközelből figyelhetik meg ezeket a csodálatos állatokat.
A Korokna-patak egykori árterének elárasztásával tizenöt hektáros vízfelület jött létre, a láperdő, a tocsogók sokféle vízi madárnak, fekete és fehér gólyának adnak bőséges táplálékot. A pásztorpark legeldugottabb szegletében háromhektáros mocsár bújik meg, ahol olyan ornitológiai különlegesség is megjelent, mint a törpe vízicsibe.
Balatonföldvár közelében, két kilométerre a vízparttól, ahol már nem zavaró a nyári forgatag, található Magyarország első és egyetlen látogatható teknősgyűjteménye. A Teknőspark félhektáros területén 183 teknős él. Megcsodálhatjuk a különböző fajhoz tartozó egyedeket kicsiktől az óriásokig, ragadozókat és növényevőket egyaránt. A jó tartási körülmények miatt az állatok kiválóan szaporodnak, minden évben 150-200 kisteknős születik július közepétől szeptember végéig.
tags: #feher #boleny #noi #football #csapat
