A Kaposvári és Székesfehérvári Labdarúgás Gazdag Története
A magyar labdarúgásban számos klub hagyott mély nyomot, köztük a kaposvári és székesfehérvári egyesületek, melyek történetét hullámvölgyek és felemelő sikerek egyaránt jellemzik. Ez a cikk a két város futballjának alakulását, meghatározó pillanatait és a köztük lévő ritka, de annál emlékezetesebb összecsapásokat tekinti át.
A Kaposvári Labdarúgás Gyökerei: A Rákóczi SC Kezdetei és Fejlődése
Kaposvár sporttörténete gazdag és eseménydús, melynek alapjait a Rákóczi SC lerakta. Az egyesület célja az összes sportág amatőr alapon való művelése és fejlesztése, az ifjúság erkölcsös nevelése, a társadalmi élet helyes úton való fejlesztése, az elhanyagolt szegény sorsú ifjúság felkarolása, a nemzeti eszmék és a hazaszeretet ápolása, sport- és hazafias ünnepélyek, előadások rendezése, azonban minden politikai irányzattól mentesen. 1924-ben a cukorgyár Ambrus János elnök közbenjárására egy területet adományozott sporttelep építésére. Az első működő szakosztály a labdarúgóké volt, akik 1924. április 13-án a MÁV I. csapata ellen mutatkoztak be. Az Új Somogy hasábjain ekkor jelent meg az első hír „A Rákóczi SC bemutatkozása" címmel. 1925 áprilisában már épült a Pécsi utcai Hősök temploma, ott szorgoskodott a környék lakossága. Júliusban újabb avatás, de ez már a végleges otthoné. Ötvenmillió koronát költöttek a „díszes pályára". A nagy érdeklődéssel várt Rákóczi-Turul mérkőzés 1:1 eredménnyel zárult. 1926 augusztusában megalakult az első kaposvári profi klub, a Somogy FC. A bajnoki rajt előtti utolsó mérkőzésén a Rákóczit választotta partneréül, és bár 9:2-re nyertek a profik, a sajtó megállapította, hogy „odaadással küzdött" a Rákóczi. 1927 tavaszi záró mérkőzésén a Turul 3:1-re leiskolázta a Rákóczit. A Délnyugati Labdarúgó Szövetség csupán a KAC-ot és a Turult sorolta be ősztől a Pécsi Alosztály első csapatába, a gyengén hajrázó Rákóczi a 2. osztályba került.
1928-ban, a gazdasági válságtól terhes esztendőben kialakult a KRC új focicsapata. Ősztől már az első osztályban szerepelt a csapat. 1929. augusztus 18-án az alábbi közlemény jelent meg a Somogyi Újságban, melyben a Rákóczi SC tagjai Dél-Amerikába való kivándorlásuk miatt búcsúztak el sportbarátaiktól. Október 20-án a „világ futball tanárai” látogattak Kaposvárra: a röviddel előtte Dél-Amerikát végigverő Ferencváros érkezett a Somogy FC-hez bajnoki profi mérkőzésre. 1930. február 25-én tovább folytatódott a bajnokság, az átszervezett KRSC 3:1-re alulmaradt a DVAC-cal szemben. Azután, mintha valami varázsütés érte volna a csapatot, a soron következő három mérkőzésen csillogott-villogott, öt pontot szerzett. 1931 augusztus végén ismét a bajnok PVSK jött Kaposvárra. A mérkőzést filmre vették, majd a cukorgyári kultúrotthonban levetítették. Júniusban Békeffy Tibor orvos lett a labdarúgó-csapat új intézője. 1933 a tizedik évforduló. Március 14-én a Turul elleni revans mérkőzésen nyert a KRSC. A Somogyi Újság köszöntötte a jubiláló klubot: „A tíz év előtt még szürke, névtelen kis egyesület ma Kaposvár dísze, büszkesége.”
Névváltozások és Átszervezések a Nehéz Időkben
1934 augusztusában megalakult a KRAC. A labdarúgók leköltöztek a cukorgyári gödörbe, ahol a kerület legjobb füves pályája található, játéktere 110x64 m-es. Növelték az ülőhelyek számát és lépcsőzetesre alakították át az állóhelyi részt. 1936 nyarának kiemelkedő híre a Somogy FC megszűnése volt, miután a profik a csőd szélére jutottak. 1937-ben a Somogyi Újság kérdezte olvasóitól: „Miért haldoklik a kaposvári labdarúgás?” Szente János, a KRAC főtitkára többek között az álamatőrizmusra hivatkozott, és megállapította, hogy azok a csapatok vannak előnyben, amelyek mögött komoly vállalatok és cégek vannak. 1938-ban a belügyminiszter október 4-i dátummal aláírásával szentesítette a két éve létrejött Rákóczi SC-KPAC fúziót. 1940-ben a Somogyi Újság hasábjain cikksorozat indult „Minél több képzett labdarúgót Kaposvárnak" címmel. Játékosokat szemléltek a rövidesen sorra kerülő Délnyugat-Magyarország „B" válogatott mérkőzésre, azonban a KRAC egyetlen játékosát sem találták jónak a válogatottba.
1941-ben Avar (Auer) István, a népszerű „Ricsi”, a 21-szeres (25 gólig jutott!) magyar és sokszoros román válogatott Kaposvárra szerződésével új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében. Avar István, a 21-szeres magyar válogatott, később a Bukaresti Rapid és a román válogatott csatára végleg visszatért Budapestre. Többszöri levélváltás, majd személyes találkozás után Avar elfogadta a kaposváriak kedvező ajánlatát, és családjával együtt Kaposvárra költözött. 1941. augusztus 11-én labdarúgó értekezletet tartottak Pécsett, ahol a KRAC-ot Oszterman Lajos elnök, Kóródi János ellenőr és Avar István edző képviselte. Ez alkalommal adták át a kaposváriaknak a bajnoki aranyérmeket. 1942-ben a Magyar Kupában a Rákóczi a nagyhírű Ferencvárost kapta ellenfeléül. Kezdett nőni a kaposvári labdarúgás tekintélye, jelzi ezt az is, hogy a február 20-i sportvezető-képző tanfolyamon 34 sportegyesület 40 képviselője vett részt. A KRAC-Ferencváros mérkőzés 1:9 eredménnyel zárult, ezzel búcsúztak a Magyar Kupától. A KRAC becsülete az MLSZ-ben is növekedett, ami a jó sportdiplomáciát dicsérte. 1944. augusztus 5-én az MLSZ felfüggesztette az NB-s küzdelmeket, és helyettük körzeti bajnokságot írt ki, 16 körzetre osztva az országot az utazási lehetőségek alapján. Kaposváron nagy felháborodást váltott ki ez a beosztás, a helyi sajtó élesen támadta az MLSZ-t. 1945. május 27-én a Rákóczi a bolgár katonaválogatott ellen futballozott, ötezer néző (!) volt kíváncsi a mérkőzésre. Szervezett bajnokság egyelőre nem volt, így eseményszámba ment az újabb Rákóczi-MTE találkozó, mely 4:3 eredménnyel zárult.
1946 februárjában ülésezett a Rákóczi elnöksége. Dr. Novacsek János elnök javaslatára elhatározták, hogy „tisztelgő látogatást" tesznek a város fiatal egyesületénél, az MTE-nél, és megbeszélik, miként dolgozhatnak közösen a város sportjáért. 1948-ban öt labdarúgó-csapata volt Kaposvárnak, ami felvetette a kérdést, miért ne lehetne ebből egy igazán jót összehozni - ez a kérdés egy olyan lavinát indított el, amelyik rövidesen a kaposvári labdarúgás összeomlásához vezetett. Júliusban szétválasztották a pécsi labdarúgó kerületet. A Délnyugati LASZ döntése értelmében 17 egyesület labdarúgó sportját Kaposvár irányította. 1949 augusztus 31-én az MTE, a Rákóczi és a Vasút sportegyesületei között létrejött a fúzió, megalakult a KDSK (Kaposvári Dolgozók Sport Köre). „Válságban Kaposvár labdarúgósportja" - írta a Somogyi Napló, bírálva a KDSK vezetését. 1950 őszén csak egyfordulós volt a bajnokság, áttértek a tavaszi-őszi rendszerre. Szeptember 3-án az MLSZ tudomásul vette a Rákóczi névváltozását. 1951. január 12-én az ÉDOSZ SE felbomlott. A csapat egy része kivált az ÉDOSZ-ból és Vasas néven szerepelt tovább a megyei bajnokságban. Akik még ezután is megmaradtak, fölvették a Kinizsi nevet. Február 25-én Avar István szakoktató lett. Március 4-én a Kinizsi-pályán ünnepélyesen megnyitották a megyei bajnokságot. 1953-ban a Kinizsi volt a legeredményesebb sportkör Somogyban. 1954 a fordulat éve volt, a szakosztály végre át tudta lépni saját árnyékát, és kijutott a szűk megyei keretek közül. A siker részesei voltak többek között Szlavicsek László, Mezőfi István, Takács László, Németh László, Bajzik István, Biczó István, Fényes István, Bódis Károly, Balázs György, Kanizsai Gyula, Nagy Tibor, Hornyák Mihály, Gyánó Béla, Stadler József és Miss József. 1955 januárjában az új edző Háda József, a Ferencváros és a válogatott egykori kitűnő kapusa lett. Molnár Sándor a Székesfehérvári Honvédtől érkezett a csapathoz. 1956-ban újabb labdarúgók kerültek az egyesülethez Pálfalvai Pécsről, Dérfalvi Kanizsáról. Jött Szigeti és Zsoldos is. Visszatért Csepelről Stadler, magával hozta Jutasit. A pálya siralmas állapotban volt, a Somogyi Néplap is felhívta a figyelmet: „A játéktér átépítése nem tűr halasztást”. December 9-én a Kinizsi közgyűlése ideiglenes intéző bizottságot nevezett ki, amely bejelentette, hogy az egyesület ismét Rákóczi néven szerepel. 1957-ben visszatért Szili Ferenc, ide igazolt ugyancsak az egyetem után Ácsa Árpád és Barna Ferenc. Az apró termetű Tóth Tibor a Dózsából jött, Simon Miklós pedig Pécsről. És megérkezett Rapp Imre. Augusztus 7-én nemzetközi mérkőzésen mutatkozott be az átszervezett Kinizsi. A várt előrelépés elmaradt, Avar tehát ment. 1958. augusztus 17-én a Budapesti Honvéddel játszott edzőmérkőzést a Kinizsi 4500 érdeklődő előtt. Bozsikék 9:1-re győztek. A Somogyi Néplapban terjedelmes írás foglalkozott a szerepléssel: „A nagy múltú egyesület csapatától az egész megye többet várt. Nem csak a Kinizsi ügye.”
Bene Ferenc és az NB I-es Siker
A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó marcali születésű Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. A szupertehetség aztán a lila-fehérekhez került és első mérkőzésén - egy nemzetközi találkozó volt - rögtön góllal debütált. Zsenialitását bizonyította az is, hogy az első Dózsában lejátszott bajnokiján is gólt ért el a Pécs ellen. A gólerős jobbszélső ötször volt magyar gólkirály, 418 bajnoki mérkőzésén 303 találatot szerzett. A tokiói olimpián a bajnokcsapat tagja volt, rögtön az első mérkőzésen mind a hat gólt ő lőtte Marokkó ellen, összesen tizenkét találattal lett a torna gólkirálya. A csehszlovákok elleni döntőben is ő juttatta vezetéshez Magyarországot. Még abban az évben az Európa-bajnoki bronzérmes válogatott tagja is volt. Pályafutása során hetvenhat alkalommal viselte a nemzeti csapat mezét. A válogatottban 1962-ben, a Népstadionban, Jugoszlávia ellen játszott először (0:1), s 1979-ig összesen 76 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Az Újpesti Dózsával nyolcszoros magyar bajnok.
1961. június 4-én a Kinizsi és az MTE találkozott a rangadók rangadóján, a tét a bajnoki cím volt. A mérkőzésen Bene már az első pillanatban őrzőt kapott Horváth személyében. Radnai edző nem vette észre, hogy Bene szinte csak statisztált a pályán. 1962-ben, ahogy a sajtó írta, „a régi csapat a régi szívvel" készült a bajnokságra, de a Kinizsi nemigen tudta javítani helyzetét. 1964-ben létrejött az NB I. B., ami azt jelentette, hogy a kiesett Kinizsinek a második vonal után most negyedosztályú csapata volt. Az új szakosztályvezető dr. Veres Endre lett. 1967. szeptember 17-én a Kinizsi a fennállása óta a legcsúfosabb vereséget szenvedte el: 10:0-ra kikapott Szombathelyen. Az új edző szeptember 29-től Szentannai József lett, feladata a csapat megmentése a kieséstől és a fiatalítás volt. 1968 első napjaiban Jutasi visszavonult, Balázs, Veverán és Lengyeltóti távozott. Ekkor érkezett az utóbbi évek egyik legtehetségesebb kapusa, Korsós, továbbá Horváth József a Dózsából, Márton József Dombóvárról, Szőlősi György a Táncsicsból, Téglás a BVSC-ből, Oglizán Csurgóról. Bekerült a keretbe a saját nevelésű Németh Gyula. A helyi sajtó az éves teljesítmény értékelésében leszögezte, hogy 1968 nem hozta meg a várt sikert.
A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. A folyamat már 1968-ban elkezdődött, hiszen az „első fecskék”, a feljutó gárda első két játékosa akkor került a csapatunkhoz. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapta” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesett az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerült a másodosztályba. Az ifjúsági együttesből Hegedűs kapus, Bőzsöny és Savanyó is a felnőtt keret tagja lett, valamint Kaposvárra igazolt Kovács Csaba, Duschák István és Hoffmann István is. 1973-ban ötvenes a Rákóczi, és március 1-től Mathesz Imre lett az együttes edzője, akivel történelmet írtak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus az FTC-ből, Patyi Károly az Olajbányászból, Konrád László és Rékási Károly Pécsről, Karasz János Békéscsabáról, Bocsev István az FTC-ből, Petrók Viktor pedig az MTK-ból került a Rákóczihoz. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett. A megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. A bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15.000 néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. 1975 nyarán hamisítatlan fociláz tört ki Kaposváron, mindenki a csapatról beszélt. Az újonc remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között.
1976 nyara nem volt zökkenőmentes, hisz a kiváló hálóőr Hegedűs Péter Szombathelyre, Burcsa Győző pedig Székesfehérvárra igazolt. Burcsa Győző 1954-ben született Kaposváron, egy hatgyermekes család fiaként. Labdarúgó lett, és máig Somogy legeredményesebb futballistái közé tartozik. 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett, az Auxerre színeiben. A Videoton együttesével UEFA-kupadöntőt vívott, s a fehérváriakkal otthonában győzte le a Real Madridot, a világ egyik legjobb klubcsapatát. Itthon kétszeres magyar bajnok, edzőként a Videotonnal és a Matáv Sopronnal ért el szép eredményeket. Az 1976-77-es bajnoki szezonban is sikerült az első osztályban maradás a Rákóczinak. A Népsport osztályzatai alapján az év legjobb kapusa a mieink hálóőre, Buús lett. Két év élvonalbeli szereplés után a kiesés következett a Kaposvári Rákóczi labdarúgó csapatának életében. A kaposváriaknak mindössze egy pont kellett volna ahhoz, hogy az NB I-ben maradjanak, azonban a Székesfehérvári MÁV Előre megelőzte a mieinket. A somogyiak legjobb mérkőzése - bármilyen furcsa - a Bp. Vasas elleni hazai 3-0-s győzelem volt a bajnokság 29. fordulójában. Kiss László, a Rákóczi középcsatára tarthatatlan volt a mérkőzésen. Kiss László 33-szoros magyar válogatott játékos lett a Vasas színeiben. Legemlékezetesebb találata a Norvégia elleni gól, amelyet egy pimasz emelésből szerzett. Kiss világrekordot is tart, ugyanis négy perc alatt ért el mesterhármast az 1982-es spanyolországi VB-n El Salvador ellenében. Nem kellett sokat várni az NB I-be való visszakerülésre. 1980-81-ben ismét a legjobbak közt szerepelt a csapat. Augusztus 9-én a Pécs gárdája ellen 2-1-es győzelemmel mutatkozott be a Rákóczi 12.000 néző előtt. Az Újpest otthonában elért 3-3 is hatalmas bravúrnak számított, sőt csapatunk 4-2 arányban győzött idegenben az MTK-WM ellen a Hungária Körúton, de a bennmaradás nem sikerült. Az utolsó NB I-es meccsen a kaposváriak hazai pályán 1-1-es döntetlent értek el a Ferencváros ellen. Ezt követően másod-és harmadosztályú szereplés várt a Rákóczira. Az NB III-ból csak a harmadik bajnoki cím után vágott neki a kaposvári alakulat a nagyobb a kihívásoknak, és az 1986-87-os szezonban a második vonal küzdelmeit is megnyerte, egy ponttal a Váci Izzó előtt és hét év után ismét az NB I-be jutott a gárda. Ebből a gárdából többen ma is szerepet vállalnak Kaposvár labdarúgásában. A Rákóczi jelenlegi vezetőedzője, Prukner László minden idők legsikeresebb trénere azok közül, akik eddig a klubnál dolgoztak. A 80-as évek végére, és a 90-es évekre az NB II-NB III közötti ingadozás volt a legjellemzőbb. Persze, ezekben az időkben is feltűnt több nagy tehetség. A ’94-95-ös bajnoki szezonban 76-11-es gólkülönbséggel, veretlenül jutott a másodosztályba az együttes. Az NB II-ben folytatódott a jó sorozat és a harmadik helyet szerezte meg a csapat. A Békéscsabával játszhatott osztályozót a feljutásért a Rákóczi, ami sajnos nem sikerült. A 2003/2004-es bajnoki évadig ez volt az utolsó NB I-hez „közeli” kaposvári helyezés. 2003 nyarán Prukner László lett a Rákóczi (már nem csak megbízott) vezetőedzője, több meghatározó játékos távozott a csapattól, köztük a másodosztály gólkirálya Rajczi Péter is. A szurkolók pedig attól féltették a legjobban szeretett csapatukat, hogy ki fog esni az NB II-ből a 2003/2004 szezont követően.
A Székesfehérvári Labdarúgás Felemelkedése: A Videoton Története
Székesfehérvár első számú futballklubját 1941-ben alapították, akkor még Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. Első bajnoki mérkőzését a megyei bajnokságban, a Móri Bányász ellen játszotta az 1942-1943-as idényben, és 6:4-re győzött. Az együttes első alkalommal az 1957-1958-as idényben indult az NB II-ben, s rögtön 2:1-es győzelemmel mutatkozott be a Veszprém ellen. A csapat első másodosztályú gólját a későbbi sportvezető, Dérfalvi Imre szerezte. A fehérváriak végül a 6. helyen végeztek. Az egyesület időközben számos névváltozáson ment át, de folyamatosan fejlődött, 1962-ben például már a dobogón végzett az NB II-ben, 3. lett.
Feljutás az NB I-be és Az UEFA-kupa Döntő
A klub stadionját, a Sóstói Stadiont 1967. szeptember 20-án avatták fel a Rot-Weiss Erfurt elleni mérkőzéssel. Abban az idényben másnak is lehetett örülni Székesfehérváron, a csapat ugyanis története során először kiharcolta a feljutást az NB I-be. Bár az első szezonban nem sikerült a bent maradás, Székesfehérváron csak egy évet kellett várni az újabb élvonalbeli idényre, és onnantól kezdve stabil első osztályú klubbá nőtte ki magát az együttes. A Videoton 1976-ban a második helyen végzett az NB I-ben, de 1973-tól 1986-ig csaknem minden idényben az élbolyban zárt. A csapatot Kovács Ferenc irányította 1972 és 1977 között. A Vidi 1983-ban a 13. helyen végzett, így korábbi edző visszatért, s rögtön a 3. helyig vezette a piros-kékeket 1984-ben. A székesfehérváriak ezzel kiharcolták az UEFA-kupa-indulás jogát. Bár a negyedik alkalommal indultak el a sorozatban, korábban nem tudtak elérni átütő sikert. Az 1984-1985-ös idényben azonban kijött a lépés. A többek között Disztl Péterrel, Disztl Lászlóval, Burcsa Győzővel, Szabó Józseffel, Vadász Imrével és Csongrádi Ferenccel felálló együttes sorra vette az akadályokat. Az első körben a cseh Dukla Praha ellen 1-0-s összesítéssel ment tovább. A következő fordulóban a francia PSG, majd a szerb Partizan következett, s mindkét vetélytársát 5-2-vel ejtette ki. A negyeddöntőben az angol Manchester United ellen szerepelt, és 1-0-s idegenbeli vereség után 1-0-ra győzött otthon a Vidi, és végül 11-esekkel jutott tovább. Az elődöntő hasonlóan izgalmas perceket hozott a jugoszláv Zeljeznicar ellen. Miután a fehérváriak 3-1-re nyertek a Sóstói Stadionban, a visszavágón már 2-0-s hátrányban voltak, ami azt jelentette volna, hogy idegenben szerzett kevesebb góllal kiesnek. A csattanó azonban a végére maradt: Csuhay József a 87. percben szépített, így végül a magyar együttes jutott a döntőbe 4-3-as összesítéssel. A finálé azonban már nem a tervek szerint alakult. A Vidi az első mérkőzésen hazai pályán 3-0-ra kikapott a spanyol Real Madridtól, és bár idegenben bravúrral nyert 1-0-ra, be kellett érnie az ezüstéremmel.
Újabb Felemelkedés és Bajnoki Címek
A következő években valamelyest visszaesett a teljesítmény, az 1990-es évekre középcsapat lett a Vidiből. Az évezred végén, 1999-ben viszont kiesett az együttes - 30 év után először. A feljutás egyből összejött Csank János vezetésével, ám az edzők folyamatosan váltották egymást a kispadon a 2000-es évek elején. A klub ráadásul nehéz anyagi helyzetben is volt, ám 2005-ben úgy tűnt, rendeződik a helyzet. Ez egyből meg is látszódott, mivel a bajnokságban bronzéremig jutott, ráadásul története során először megnyerte a Magyar Kupát. Bár ezt követően volt némi megingás, csaknem csődbe ment a klub, de Garancsi István megmentette a Vidit. A fehérvári alakulat a 2010-es évektől Magyarország egyik első számú klubjává nőtte ki magát. A csapat 2010 óta csak egyszer csúszott le a dobogóról, azt leszámítva viszont hat ezüstérmet szerzett, ám ami ennél is lényegesebb, hogy három bajnoki címet is bezsebelt. Időközben a nemzetközi porondon is emlékezeteset nyújtott. Az Európa-liga 2013-2014-es idényében bejutott a csoportkörbe. A belga Genk és a svájci Basel mögött a harmadik helyen végzett, vagyis a portugál Sportingot megelőzte, ami bravúrnak tekinthető. A remek teljesítményt az előző idényben megismételte az együttes. Akkor a görög PAOK-ot előtt végzett a harmadik helyen, és csak két ponttal maradt le a már továbbjutó fehérorosz BATE Boriszovtól.
Fehérvár és Kaposvár Közvetlen Összecsapásai
A két város labdarúgócsapatai ritkán találkoztak a történelem során azonos osztályban, de az utóbbi időben, különösen az NB I-es szereplések alkalmával, sor került néhány emlékezetes összecsapásra.
Az FC Fehérvár jóval többet támadott, helyzete is több volt, de a legbiztosabb ziccereket sem voltak képesek értékesíteni a hazai játékosok. A Kaposvár pedig lelkesen játszott és végül egy védelmi hibából megérdemelten szerezte meg az egyik pontot a Sóstói Stadionban. A mérkőzés második félidejében akár több gólt is szerezhetett volna a Kaposvár, ám egy pontot sikerült itthon tartani. A felkészülési mérkőzések alapján többet lehetett volna várni a Fehérvártól.
Labdarúgó NB I, 2. forduló:
Fehérvár FC - Gabona Trans Kaposvár 1-1 (1-0)
- Székesfehérvár, 1500 néző, V: Bognár
- Fehérvár: Sebők - Kocsis, Baranyai, Koller, Mohl - Farkas B. (Csobánki 66.), Bozsics, Simek, Dvéri (Nagy D. 58.), Vayer - Dajics.
- Kaposvár: Milinte - Grúz, Petrók, Zahorecz - Pest K. (Ribi a szünetben), Vasziljevics, Maróti, Szakály P. (Szuljics 87.), Pintér A.
Később egy másik mérkőzésen két góllal nyert a Mol Fehérvár FC a Kaposvár FC otthonában az NB I 12. fordulójában, miután előbb Milanov tizenegyesből megszerezte a vezetést, majd a folytatásban az emberhátrányban játszó hazaiak ellen Futács bebiztosította a győzelmet. Maradt a tabella élén a Fehérvár.
LABDARÚGÓ NB I 12. FORDULÓ
Kaposvári Rákóczi-Mol Fehérvár FC 0-2
- Kaposvár, Rákóczi Stadion, 1500 néző.
- Vezette: Iványi Zoltán
- Gólszerző: Milanov (3. - 11-esből), Futács (51.)
- Kiállítva: Pogacsics Krisztián (Kaposvár 24.)
tags: #fehervar #kaposvar #foci
