A rasszizmus árnyéka a futballpályákon: A sötét bőrű játékosok helyzete és a szurkolói nyomás
Az európai labdarúgásban, óriási üzlet ide vagy oda, lassan egy évszázada nem sikerül megoldani, hogy főleg az európai meccseken a szurkolók egy jelentékeny, tíz-húsz százalékos hányada ne legyen aktívan rasszista, antiszemita, idegengyűlölő, netán homofób a rendezvényeken. Valójában persze közel sem csak a szélsőséges szurkolókkal van ilyen gond. Külön kategória, amikor az érintett szurkolók egy pályán lévő játékost vagy a játékvezetőket kezdik el rasszista módon támadni.
A szurkolói rasszizmus megnyilvánulásai és hatásai
A rasszista támadás jellemzően a fehér szurkolók felől a sötétebb bőrszínű játékosok felé irányul. Erre ismert szimbólumrendszer is létezik a huhogástól a banándobáláson át mondjuk a karlendítésig. Ezeket használva a multikulturális európai fociban felmerülő esetleges nyelvi korlátok sem jelenthetnek akadályt. Közelebbi példákat hozva: az MTK idénynyitója indult azzal, hogy az ellenfél szegedi szurkolók kezdtek antiszemita műsorba az elvesztett meccsük után. A kolozsvári Universitatea augusztusi, Sepsi OSK elleni meccsét meg is állították az előbbiek ultráinak magyarellenes skandálása miatt. A ZTE-Honvéd meccs közvetítése alapján a cigányozás vagy a huhogás biztosan nem lehetett lényegesen nagyobb, mint egy átlagos magyar NB I-es meccsen. De bőven lehet más példákat is sorolni, nemrég Párizsban próbálták banánnal dobálni a brazil válogatott játékosait.
Az efféle atrocitásokra gyakran nehéz azonnali választ adni a mérkőzések során. Viszont ha emiatt megszakítják a meccset, az egész iparág legértékesebb termékét teszik tönkre, miközben sokszor bizonyítani is nehéz az ilyen nézőtéri próbálkozásokat, nem is a játékos feladata, és a vonatkozó szabályok is nagyon általánosak. Ezért eddig az érintettek a legtöbbször mégiscsak tűrték a hasonló támadásokat, a meccsek után tudtak bejelentést tenni. „Olyan szívesen feltenném a kérdést ezeknek az uraknak: miért? Miért gyűlöltök? Remélem, utólag elgondolkodtak, miért így engedték ki a gőzt.”
RASSZISTA SZURKOLÓK BANÁNT DOBTAK DANI ALVESNEK AKI CSATTANÓS VÁLASZT ADOTT
A nézők hiánya mint természetes kísérlet: A teljesítmény és a rasszizmus kapcsolata
A globális Covid-járvány a stadionbeli rasszizmus hatásának mérésénél egyedi természetes kísérlet lehetőségét hozta el. Ez azt jelenti, hogy fel lehetett mérni ugyanazon játékosok és ellenfeleik teljesítményét nézők nélküli környezetben.
A járvány miatti zárt kapus focimeccsek elemzése során derült ki, hogy az olasz első osztályban jobban teljesítenek a sötét bőrű focisták, ha nincsenek helyszíni nézők. Ez nem drámaian nagy növekedés, viszont semmilyen más csoportnál nem volt szignifikáns elmozdulás. Megnézték, hogy nem lehetséges-e, ha nem a rasszizmustól, hanem általában a több nézőtől romlik a Serie A afrikai játékosainak teljesítménye. De nem. A nulla nézőtől viszont nagyot javul, és a mérés szerint egyedül attól. Nála általában a nem fehér játékosok teljesítménye nőtt, csak kisebb mértékben.
A zárt kapus mérkőzések során megfigyelt teljesítményváltozás a Serie A-ban a játékosok bőrszíne szerint:
| Játékoscsoport | Teljesítményváltozás nézők nélkül | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Sötét bőrű focisták | Jobb teljesítmény (szignifikáns növekedés) | Különösen azoknál, akiknek csapatában korábban több rasszista incidens volt. |
| Nem fehér játékosok (általában) | Teljesítménynövekedés (kisebb mértékben) | Nem olyan drámai, mint a sötét bőrűeknél. |
| Afrikai szülőtől származó focisták | Hasonlóan jobb teljesítmény | Specifikus alcsoport a sötét bőrű játékosok között. |
| Egyéb játékoscsoportok | Nincs szignifikáns elmozdulás | A nézők hiánya nem befolyásolta jelentősen a teljesítményüket. |
Némileg hasonló hatást találtak, ha nem az afrikai állampolgárokat, hanem a kontinensen született szülőtől származó focistákat vizsgáltak. Még nagyobb volt a teljesítménynövekedés, ha olyan csapatok afrikai játékosairól volt szó, amelyeknél előző évben több rasszista ügyben kellett eljárnia a szövetségnek. Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben kirívóan gazdag, profi játékosokat mértek.
Az egybevágó eredményeket idővel nagyobb mintán, alacsonyabb osztályokban és más országokban is megpróbálják majd tesztelni, például a bíróknál is, akiknél szintén torzítást hozhat a helyszíni csoportnyomás. Az ilyen mérések nem csak a futball számára lehetnek hasznosak.
Az önbíráskodás esete: Cantona reakciója
A focivilág leghíresebb önbíráskodását a brit Manchester United francia játékosa, Éric Cantona követte el 1994-ben. Miközben a korábban kiállított Cantona levonult a pályáról, a 21 éves Matthew Simmons Crystal Palace-szurkoló tizenegy sornyit lerohant, hogy a pálya széléről üvölthesse a játékosnak a „francia … anyja” mellett, hogy „... vissza Franciaországba, te francia…” Cantona azonnal mellkason rúgta a meglepett szurkolót, és párszor fejbe is ütötte. Tettéért a karrierjét megroppantó, nyolc hónapos teljes eltiltást kapott a szövetségtől, Simmons pedig egyéves kitiltást a stadionokból. De az a gyanú, hogy az esetek elsöprő többségében semmilyen szankció nem ért senkit.
A futball és a társadalmi felelősség: Történelmi perspektíva és jelenlegi kihívások
A futball mindig is több volt, mint puszta játék; a rendszer megerősítésére is felhasználták. Az Egyesült Királyság és más demokráciák is használták a focit a rendszer megerősítésére. A focinál van ellenfél, testkontaktus, a kevés gól miatt is elég kiszámíthatatlan, a gyenge csapatok sem esélytelenek. Rengetegen tudják a helyszínen nézni, a csapatok buzdítása, az ellenfél összezavarása pedig befolyásolni tudja a meccset. A csapatok felvették vagy segítettek nekik felvenni a városi, nemzeti, akár pártjelképeket, reklámozták értékeiket. Emellett háborús retorikát erőltettek, miközben egyébként is új háborúra készült a kontinens. Ez a politikai termék egyébként leginkább a gazdasági nehézségekről és a politikai elnyomásról való figyelemelterelésre vált be talán leginkább. Az emberek úgy érezhették, hogy „nemzeti dicsőségben” kapják meg a hiányzó állami szolgáltatásokat.
Ezek a módszerek egyébként máig nem vesztettek az aktualitásukból. A nem megjelölt kommentátorok köszöntik a német válogatottat a Németország - Svájc világbajnoki focimeccs előtt, Párizsban, 1938. Benoit alapján a szinte folyton futó meccsek megnyugtatták a lakosságot, és kivonták az aktívabb politikai gondolkodásból. Hitlernél ez olyan kiemelten fontos volt, hogy egyáltalán nem is engedélyezett nem náci sportcsapatot. Jelzésképp felvillantva: a Sky Sports és YouGov 2021-es felmérése alapján az érintett brit focidrukkerek nagy része is érzékelte a problémát. Ők nyilván nem minden nyugati drukkert képviselnek, de az irányt jó eséllyel jelzik.
