Grosics Gyula, a Fekete Párduc: Az Aranycsapat legendás kapusa

Idén, február 4-én lenne 100 éves Grosics Gyula. Száz éve született Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, a Fekete Párduc. Bár már 12 éve nincs velünk, szelleme és nagysága nem csökkent cseppet sem az évek során. Ma tehát nem csak egy születésnapot ünneplünk: egy életművet, egy példaképet és egy nemzetközi futball-legendát, aki örökre beírta magát a magyar labdarúgás történetébe. Nem is vitás, hogy a magyar futball aranykorának egyik meghatározó alakja volt.

A Fekete Párduc születése és pályafutásának kezdetei

Grosics Gyula 1926. február 4-én Dorogon látta meg a napvilágot. 1941-ben a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, majd négy év múlva, mindössze 19 évesen védett először az NB I-ben. Első meccse 1945. október 21-én a Budafok ellen 3-2-re megnyert hazai bajnoki volt. Két szezonon keresztül őrizte a dorogi csapat az élvonalban. Az 1945-1946-os idényben 31 mérkőzésen állt a gólvonalon, 1946-1947-es évadban pedig 30 találkozón kapott lehetőséget.

1947-ben igazolt a fővárosi MATEOSz MSE-hez, majd három évvel később a Budapesti Honvédhoz került. Puskás Ferencékkel háromszor volt magyar bajnok. A sportsajtóban elterjedt beceneve a „Fekete Párduc” volt, hiszen ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán. Nemcsak azért ragadt rá ez a becenév a kiváló kapusra, mert fekete mezben védett, hanem mert mozgása a pályán valóban a dzsungel királyára emlékeztetett: gyors, fürge, és minden váratlan mozdulatra készen állt. A fiatal, kamasz Grosics újságpapírral tömte ki a kapuscipőt, a mez pedig a térde alá ért.

Az Aranycsapat ikonja és forradalmi kapusjáték

Grosics Gyula világklasszis volt, kora egyik legjobbja. Mi több, minden idők egyik legjobb kapusa. Grosics neve szinte egyet jelent az Aranycsapattal, amely az ötvenes évek magyar futballját nem csupán meghatározta, hanem nemzetközi szinten is legendává tette. Ő volt a kapus, aki - a legtöbb esetben - a nézők szívét is megvédte a csalódástól, a szenvedésektől.

Legendásan bátran jött ki a kapujából, igazán merész, kifutó mozdulatokat vállalt, irányította a védelmet, sokszor a kapus szerepét teljesen új értelmezésbe helyezve. Nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet, szinte az egész csapatot, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva. Szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársakat. „Azt szoktam mondani, a kapus nem futballista, az kapus” - idézte fel egy alkalommal.

A magyar válogatottban 86-szor játszott. A válogatott tagjaként 1947-ben Balkán-kupát, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert. Az 1952-es helsinki XV. nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett a magyar labdarúgó-válogatottal.

A legendás 1953-as londoni 6:3, az évszázad mérkőzése Anglia ellen csak megerősítette Grosics Gyula és az egész Aranycsapat helyét a futball történetében. Az a mérkőzés, amelyen a magyar válogatott újraírta a játék szabályait, elképesztő technikát, bátorságot és önbizalmat mutatott. Persze az akkor már olimpiai bajnok labdarúgó bravúros védései is kellettek a fantasztikus magyar győzelemhez. Grosics védett a visszavágó mérkőzésen is, melyre 1954-ben került sor.

Világbajnokságok és a "berni trauma"

Grosics Gyula európai rekorder lett a vb-szereplések számát tekintve. Három tornán szerepelt (1954, 1958, 1962). Ezt a rekordot csak 1998-ban múlta felül a negyedik vébéjén is pályára lépő Andoni Zubizarreta.

Következett az 1954-es labdarúgó-világbajnokság, ahol a magyar csapat veretlenül jutott a fináléba. A döntőre 1954. július 4-én került sor Bernben, ahol a magyar csapat 3:2-re kikapott a németektől. But természetesen őt is érték kudarcok a futballpályán. Az 1954-es svájci világbajnokságon csak az ezüstérmet szerezte meg a toronymagasan esélyes, topfavorit Aranycsapattal.

A 2000-es években, tehát már idős emberként, e sorok írójának arra a kérdésre, hogy megbékélt-e már az 1954-es világbajnokságon elért második hellyel, így válaszolt: „Még ma sem tudom sikerként elkönyvelni azt az ezüstérmet. A sors, az élet igazságtalansága, ami Bernben, a Wankdorfstadionban történt velünk a németek ellen. Magasan a miénk volt a világ legjobb futballcsapata abban az időben, a vb-döntőben mégis kikaptunk 3-2-re attól a válogatottól, amelyet a csoportmeccseken 8-3-ra megvertünk. Lacikám, én ezt még ma is kudarcként, traumaként élem meg, örök fájdalom, és ez már így is fog lenni életem végéig, ebben biztos vagyok” - mondta anno a 86-szoros válogatott Grosics Gyula.

Politikai meghurcoltatás és száműzetés

Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Még a hírhedt Andrássy út 60-ba, az ÁVH központjába is bevitték kihallgatásra. Kémkedéssel és hazaárulással vádolták, és a nyomozás több mint egy évig tartott. Bár fel is mentették, de a Budapesti Honvédhoz már nem térhetett vissza.

Pestről, a Budapesti Honvédtól száműzve a Tatabányai Bányásznál folytathatta pályafutását, ahol 1963-ig játszott. A hazatérése után Tatabányán kellett folytatnia a pályafutását. A bányászvárosi együttest 1956 és 1962 között erősítette. 1955-ben aztán a kommunista államhatalom ÁVH-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta a labdarúgástól, valamint a Budapest Honvédtól Tatabányára „száműzték”. Az 1956-os forradalom leverésével nemcsak az álmok hullottak szét, de az Aranycsapat is.

Visszavonulás és edzői pályafutás

A válogatott kapusaként még szerepelhetett az 1958-as svéd, majd az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokságon, ahol a negyeddöntőben búcsúzott a magyar csapat. A mérkőzés utáni gyászos hangulatú, közös vacsorán kapta a hírt Grosics, hogy az OTSB (Országos Torna és Sportbizottság) vezetése nem engedélyezi a Ferencvároshoz történő átigazolását. Akkor felállt, elnézést kért, és bejelentette visszavonulását.

1964-ben, 38 évesen hagyta abba a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Visszavonulása után edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Külföldön a kuvaiti szövetségi edzőként és szakfelügyelőként vállalt munkát. Grosics 2007-ben a szakmai tanácsadó testület tagjaként részt vett a Puskás Akadémiánk megalapításában.

A legidősebb Fradi-játékosként 2008-ban, 82 évesen, szimbolikusan, de szabályosan leigazolta a Ferencváros. 2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt.

Nemzetközi elismerés és örökség

Akkoriban elsősorban a közép- és kelet-európai kapusokat jegyezték magasan a kontinensünkön, közülük is hármat különösen magasan: Grosics Gyulát, a jugoszláv Vladimir Bearát és a szovjet-orosz Lev Jasint. Utóbbit később (1963-ban) Aranylabdával tüntette ki a France Football, ezzel megelőzte két kortársát.

Grosics Gyula az elsők közé tartozott az Aranylabda-szavazáson pontot (illetve voksot) kapott hálóőrök között is. Az első ankéton, 1956-ban Lev Jasin ötödik lett (éppen Puskás Ferenc mögött), s kapott még pontot, mondhatni némi meglepetésre, a cseh Brestislav Dolejši is. A következőben Jasin és Grosics kapott pontot, előbbi nyolcat, utóbbi hetet. A Fekete Párduc még kétszer, 1959-ben és 1961-ben kapott pontot, a szavazás hőskorában a kapusok közül egyedül Lev Jasinra szavaztak legalább három különböző évben.

Az IFFHS, a futballvilág történetével és statisztikáival foglalkozó világszervezet az előző évezred végén összeállította a XX. század legjobb európai kapusainak listáját. Grosics Gyulát 1998-ban az évszázad legjobb magyar kapusának választották, 1999-ben pedig bekerült a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé. A 20. század legjobb magyar kapusának választott futballista 1994 óta a Hallhatatlanok Klubjának a tagja, s 2011 márciusa óta a Nemzet Sportolója.

Példakép a következő generációknak: Király Gábor és Grosics Gyula

A Fekete Párducként becézett legendás labdarúgó Király Gábor példaképe, a két csúcstartó jó kapcsolatot ápol a mai napig. Király Gábor 2016-ban a 108. válogatottságával vette át nagyra tartott példaképétől az elsőséget a kapusok között. Király Ferenc és Grosics Gyula 2007-ben készült közös fotója is tanúskodik erről.

„Azt, hogy egyáltalán ismerhetem Gyula bácsit, óriási dolognak tartom. Sokat köszönhetek neki, volt a pályafutásomban egy mélypont, és ő segített a tanácsaival kijönni a gödörből. Modern gondolkodású ember volt, és nagyon sokat tudott erről a játékról, a szakmájáról, a kapusposztról. A tanácsai nemcsak játékosként értek aranyat, hanem később, visszavonulásom után a Király Gábor Nemzetközi Kapusiskolában is hasznosíthattam, hasznosíthatom a mindennapokban” - mondta az Origónak a 49 éves, 108-szoros magyar válogatott kapus, Király Gábor.

Grosics Gyula 2014. június 3-án hunyt el Budapesten, 88 éves korában.

Grosics Gyula főbb eredményei és statisztikái

tags: #fekete #parduc #kapus

Népszerű bejegyzések:

• Sportfogadás tippek útmutató
• Lépésről lépésre útmutató ZTE routerekhez
• Spanyolország vs. Hollandia: 2010-es döntő
• Rájátszás állása a Nyugati Konferenciában
• az olasz bajnokság hőskora és Weisz Árpád története