A Ferencváros Magyar Kupa Története: Diadalok, Legendák és a Kupa Vándorlása

A legrangosabb és leghosszabb ideje létező magyar futballkupa-sorozat történetének legeredményesebb alakulata a Ferencváros. A zöld-fehérek több mint húsz alkalommal hódították el a Magyar Kupát, ezzel toronymagasan vezetik az MK ranglistát. Ez a cikk a Ferencváros Magyar Kupa-győzelmeinek és emlékezetes pillanatainak krónikáját mutatja be, a kezdetektől a legújabb sikerekig, valamint a kupa trófeájának izgalmas történetét.

A kezdetek és az első sikerek (1910-1935)

A Magyar Kupa létrehozásának ötlete - természetesen angol példa nyomán - Steiner Hugótól és Minder Frigyestől származik. Az első MK-t 1909/10-ben írják ki és az MTK győzelmét hozza. A Fradi első MK mérkőzését 1910. május 22-én vasárnap délután fél hatkor a Millenárison játszotta: FTC-NSC 4-0. A mérkőzés elé nagy érdeklődéssel tekintettek a sportkörök, mert sokan meglepetésre számítottak. Az FTC azonban oly döntő fölényt mutatott, hogy az NSC csak védelemre játszhatott. Állandó fölény mellett 1-0-ra végződik a félidő, melyben Burián ügyesen védi a kapuját. A II. félidőben az FTC mindvégig uralta a helyzetet. Három gólt Schlosser, egyet Bródy révén éri el.

A Ferencváros 1913. június 1-jén nyerte meg először a kupát. Ez volt csapatunk első Magyar Kupa győzelme és a sikert az Üllői úton érték el. A döntőbe mind a mieink, mind a BAK 1-0-s győzelemmel jutott be. A meccset mintegy hatezren tekintették meg. A BAK hosszú időn át gyönyörű kombinációkkal beszorította az FTC-t, amely elszánt védekezés után a legelső kiszabadulását góllá értékelte. Az FTC első Magyar Kupa találatát Tóth-Potya jegyezte. Aztán jött egy Schlosser gól és máris kupagyőztes volt a „korabeli Fradi”. Egy évvel korábban, az 1911/12-es kiírásban az MTK és az FTC jutott a döntőbe. A döntő színhelyének kijelölése miatt kisebb háború tört ki, az FTC nem állt ki, így az 1913. december 14-re kiírt döntő elmaradt.

Az első világháborút követően csak 1921-1922-ben írták ki újból a Magyar Kupát. Az 1921-22-es kiírásban az FTC és az UTE játszotta a döntőt. Helyesebben a döntőket, mivel az első találkozó döntetlenre végződött, ezért újrajátszás következett. A második döntőben a Fradi 10 emberrel kezdte a találkozót, mert nem volt meg a kijelölt csapata! A sorozat az első FTC-UTE finálét, s zöld-fehér győzelmet hozott.

Az első két profi idényben, 1927 és 1928 tavaszán kétszer a Ferencváros következett: nagy időszak volt ez a zöld-fehérek életében, mind a két esztendőben megnyerték a bajnoki címet is, sőt 1928-ban, a magyar csapatok közül elsőként, övék lett a Közép-Európai Kupa is. Egyébként az 1928-as finálé volt az első, amelyben „igazán vidéki” csapat is részt vett: a Fradi ellen 5:1-es vereséget szenvedett, miskolci Attila FC. Vidéki csapat ekkor került először a Magyar Kupa döntőjébe. Méghozzá a Hungária legyőzésével. Egy félidőn át a Fradi ellen is remekeltek, az 51. percben még 1-1 volt az eredmény. Aztán eldurvult a játék - a második gól után pedig kitört a botrány. Két játékos megsértette a bírót, erre az egész csapat levonult - majd visszajött és ekkor már nem volt futball.

Meglepetést hozott az 1930-1931. évi kiírás, a III. Kerület az Üllői úton nyert a döntőben a teljes csapatával kiálló Fradi ellen 4:1-re. Megjegyzendő, az egykori Hungária-játékos, Senkey Imre által dirigált óbudaiaknál is akkori, vagy későbbi válogatott játékosok, mint Szulik Rezső, Bíró Sándor, Lutz Lajos, Fenyvesi László és Dömötör-Drössler Béla szerepelt.

1932-ben a Hungária két mérkőzéses döntőben verte a bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel megnyerő Fradit, Senkey Imre edzőként újrázott. Aztán 1933-ban ismét kikapott a kupadöntőben az aktuális bajnok, de méghozzá hogyan! Az idény végén a bajnoki címet elhódító Újpestet 11:1-re verte Blum Zoltán Fradija. A Nemzeti Sport lelkesedett: „Tévedne, aki azt hinné, hogy Ujpest megadta magát ellenfelének. Mert a nagy eredmény, a súlyos vereség nem az Ujpest hibáiból fakadt, hanem a Ferencváros remek játéka, egyszeriben feltámadt régi nagysága szülte. A kupadöntőn azt a Ferencvárost láthattuk viszont, amely évekkel ezelőtt a Slaviát verte tönkre egy pünkösdi ünnepen, hogy másnap a Blackburn csapatát hagyja helyben féltucat góllal.” A tizenötödik Magyar Kupa-döntő hozta az addigi legnagyobb különbséget, pedig erre semmi jel sem utalt. Még akkor sem, ha tudjuk, az Újpest kénytelen volt nélkülözni három kulcsjátékosát, Hóri kapust, Pusztait és a gólerős csatárt, Jávort. Érdekes, hogy bár a zöld-fehérek történetük egyik legemlékezetesebb győzelmét aratták a hozzájuk hasonlóan Európa legjobbjai közé tartozó újpestiek ellen, csak alig tudtak örülni a diadalnak. Nehezen tudták ugyanis megemészteni, hogy egyetlen esztendővel a „százszázalékos bajnokság” megnyerése után csak a harmadik helyen tudtak zárni a bajnokságban. 1934-1935-ben a döntőt a Fradi 2:1-re nyerte a Hungária ellen.

Háborús és népköztársasági évek (1941-1978)

1941 őszén újra eljött a Fradi ideje. Ritka vendég volt a bajnoki siker ezekben az években az Üllői út környékén, ellenben a Magyar Kupát sorozatban háromszor is megnyerte a csapat. Először 1942 júniusában, a Hungária körúti (akkor) MOVE-pályán. A Diósgyőrt Sárosi doktor nélkül, a Csikós - Tátrai, Lázár - Sárosi III, Polgár, Nagy II - Lukács, Füstös, Jakab, Kiss, Kiszely tizenegy verte meg 6:2-re, a csatársor minden tagja szerzett gólt, a center kettőt is. A diósgyőriek az Újpest 6-3-as legyőzésével, tehát nagy bravúr véghezvitelével jutottak a döntőbe! A fináléban azonban a Fradit már nem tudták megállítani.

Egy évvel később megint a Fradi szerezte meg az országos kupát, ezúttal a Salgótarján 3:0-s legyőzésével, a Csikós - Rudas, Tátrai - Nagy II, Sárosi III, Lázár - Sipos, Sárosi dr., Onódi II, Finta, Gyetvai összeállításban. A triplázást meg a Kolozsvári AC elleni kétmeccses döntő jelentette, 1943 júniusában-júliusában. Az utóbbi két döntőben egyébként Schaffer Alfréd vezényelt edzőként. „Spéci” a Csikós - Rudas, Tátrai - Nagy II., Kéri, Lakat - Sipos, Sárosi dr., Sárosi III, Onódi II., Lukács E. tizeneggyel nyert a Szamos partján. A Fradi már 2-0-ra vezetett, de a lelkes ellenfél kiharcolta a megismételt döntő lehetőségét. „A találkozó megérdemelte az igazi kupaküzdelem jelzőt. A mérkőzés a labdarúgás igazi hírverése is volt.” Az első vidéken megrendezett Magyar Kupa döntőn vidéki játékos szerezte az első gólt. A Fradi egyébként kitűnő második félidei játékával megérdemelten győzött, különösen a két gólt jegyző Sipos Vilmos remekelt.

1951-ben írták ki ismét, immár Magyar Népköztársasági Kupa néven a sorozatot. Az MNK mérkőzések elkezdődtek 1955-ben és ekkor fejeződtek be. Aztán megtört a jég az 1955-1956-os sorozatban: a későbbi győztes 1955-ben még Bp. Kinizsi néven rajtolt, majd 1958-ban (!), amikor végre lejátszották a döntőt, már régen ismét Ferencvárosnak hívták. A zöld-fehérek ellenfele a kupatörténet egyik nagy vesztese, a Salgótarjáni BTC volt: a nógrádi együttes 1941 és 1943 után harmadszor jutott a fináléba, s harmadszor veszített, másodszor a Fradi ellen. A győztes zöld-fehérek mindkét gólját Friedmanszky Zoltán szerezte, a tarjániak közül Csáki szépített. Küzdelmes, viharos mérkőzés volt - szó szerint hiszen esett, fújt, homokvihar dúlt… 1-1 után a döntő gólt Friedmanszky lőtte a hálóba. Ez volt az FTC első kupadöntője a Népstadionban, a kupaátvétel az akkori csapatkapitány Mátrai Sándor nevéhez fűződik. Érdekes: az FTC akkori edzője, Tátrai (eredetileg Thour) Sándor 1936-ban a Salgótarjánból került játékosként a Fradiba, amelyben játszott is egykori klubja ellen az 1943-as döntőben.

A lila-fehér híveknek, noha klubjuk már 1922-ben is játszhatott a fináléban, 1969-ig kellett várni az első Magyar (Népköztársasági) Kupa-győzelemre. Öt (!) elveszített döntő után az Újpest nyert, miután Dunai II Antal, Bene Ferenc és Nagy László egy-egy góljával 3:1-re verte a korszak ezüstcsapatát, a Bp. Honvédot. Egy évvel később Baróti Lajos együttese ismételt 3:2-re legyőzte a története során először kupadöntős Komlói Bányászt.

1971-ben nem volt kupadöntő, 1972-ben, 14 éves szünet után, ismét a Ferencváros nyert. Vépi és Albert szerezték a Tatabánya elleni gólokat, a bányászcsapat kispadján dr. Lakat Károly ült, akivel a zöld-fehérek az addigi utolsó titulusukat, az 1968-as bajnoki címet megnyerték. Izgalmas, ragyogó kupadöntő volt - és a nagy csata csak öt perccel a befejezés előtt dőlt el, Albert egy védelmi megingást könyörtelenül kihasznált. A kupát is ő emelte a magasba - a szurkolótábor ekkor láthatta utoljára. A Fradi egyébként nagyszerű sorozatba kezdett: attól kezdve négyszer is nyert a páros években. 1974-ben a második vonalbeli csapatként döntős Komlói Bányász, 1976-ban az MTK-VM, 1978-ban hosszabbítás után a Pécsi MSC ellen győzött. A komlóiak hetven percen át 1-0-ra vezettek! Aztán Mucha a hálóba talált, és az egyenlítés után jöttek az újabb gólok. A Ferencváros így - immár az újonnan készült kupát vihette az Üllői úti klubházba. A döntő a rendes játékidő befejeztével 2-2-re állt. Következett a hosszabbítás, ráadásul a mieink Nyilasi kiállítása miatt az 55. perctől emberhátrányban játszottak. De így is mi győztünk. Szokolai, majd Martos góljai alakították ki a megérdemelt 4-2-es eredményt.

Érdekes, hogy a Ferencváros a hetvenes években csak egyszer tudta megnyerni a bajnokságot, ellenben négyszer győzött a Magyar Népköztársasági Kupában, s még kétszer a második helyen végzett. A köztes évek egyikében 1975-ben az Újpesti Dózsa lett a győztes. A Dózsa óriási favorit volt a szombathelyi Haladás VSE ellen. Erre a vasi zöld-fehérek a szünetben 1-0-ra, utána 2-0-ra vezettek Farkas László és a későbbi válogatott beállós, Kereki Zoltán egy-egy góljával. A hajrában ellenben egy olyan játékos segítette kupagyőzelemhez a lila-fehéreket, akitől azt nem igazán vártak: a kor egyik legjobb védője, a gólszerzésben ellenben addig alig-alig jeleskedő Horváth József a második félidő közepén nyolc perc alatt három gólt is fejelt. 1979-ben azért, mert kikapott az eddigi története utolsó kupagyőzelmét elérő Rába ETO-tól. A mérkőzés egyetlen gólját Szabó Ottó szerezte. Az 1976/77-es idényben a négyes döntőbe jutott csapatok (Ferencváros, Ú. Dózsa, Vasas, DVTK) körmérkőzéses rendszerben, semleges helyszíneken döntötték el a kupa sorsát. 1982-ben és 1983-ban Temesvári Miklós kétszer is nyert az Újpesti Dózsával, előbb a Videotont 2-0-ra, majd a Bp. Honvédot 3-2-re legyőzve a döntőben. 1987-ben, az évtizedben már harmadszor, ismét az Újpesti Dózsa nyerte a serleget, Göröcs János volt a győztesek, az akkor először finalista a nagy csatában 3-2-es vereséget szenvedő Pécsi MSC edzője.

A rendszerváltás utáni sikerek és a Nyilasi-korszak (1991-1995)

A nyolcvanas években a Fradi kétszer játszott kupadöntőt, 1986-ban tizenegyesekkel, 1989-ben egy góllal veszített. 1990-től ismét Magyar Kupának hívják a sorozatot. Az 1991-es kupadöntőt 1-0-ra nyerte meg a Fradi Diósgyőrben, 8000 néző előtt. Érdekes, hogy a rendszerváltozás utáni első fináléba, az első immár nem MNK-, hanem MK-döntőbe az akkor még NB II-es Paks kiejtésével került be a csapat. A döntőben aztán az algériai Nacer góljával 1-0-ra verte Csank János csapatát, a Váci Izzó MTE-t. A klub történetében másodszor fordult elő, hogy vidéki városban küzdöttek a kupalesőségért. Az első „újkori” kupa végül nagy küzdelemben került a zöld mezesek kezébe. És sporttörténeti tényként jegyezzük fel, hogy a Magyar Kupák történetében először döntött egy idegenlégiós játékos, Nacer személyében. Balogh Tamás, mint a mezőny legjobbja külön kupát kapott a remek védéseiért. A kupát egyébként csapatkapitányként Pintér Attila vette át. A győztes csapat edzője, Nyilasi Tibor boldogan mondta a mérkőzés után: „Kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint hogy edzősége első évében bajnoki ezüstérmet szerez a csapatával és megnyeri a Magyar Kupát.”

Noha a Fradi esélyesebb volt, mint a csak a második félidőben jól játszó Vác, úgy tűnik az évtizedek távlatából, hogy a vezetők nem „mentek biztosra”. A Vác - immár Vác FC-Samsung néven - ismét bekerült a kupadöntőbe, a Ferencváros elvérzett a másik későbbi finalista, az Újpesti TE ellen. Csank János csapata ezúttal hosszabbításban vérzett el: a Kovács Ferenc által irányított Újpesti TE Eszenyi Dénes - a váci középső védők hibáját kihasználva - a 117. percben kilépett a balösszekötő helyén és Koszta János mellett a kapu bal sarkába helyezte a labdát. Egyébként ezen a meccsen készült a korszak egyik leghíresebb magyar futballfotója: ifjabb Thaly Zoltán a már lecserélt, s egy rövidnadrágban a kispadon ülő Bácsi Sándort fotografálta le egy inkább déd-, mint nagymama korú néni mellett.

A következő évben folytatódott a Nyilasi-korszak, az 1991-es MK-győzelem és az 1992-es bajnoki cím után a zöld-fehérek ismét megnyerték a kupasorozatot. Igaz, a lehető legkisebb különbséggel a bajnoki idényben a második vonalban szereplő, a végén onnan feljutó Haladás VSE ellen. A szombathelyi Rohonci úton 1-1-re végződött az ezúttal kétmeccses döntő első felvonása, Jagodics Zoltán és Keller József voltak a gólszerzők. A papírforma azt ígérte, az Üllői úton az FTC eldönti majd a párharcot már a rendes játékidőben. Ám ismét csak két gól született (a 23. percben Fodor Imre, illetve a 89. percben Kovács Sándor révén), a hosszabbításban meg egy sem, így aztán tizenegyesek döntöttek. 1986-ban veszített így döntőt a Fradi (a Vasas ellen), most nyert, miután a büntetőpárbajban mind az öt rúgója (Lipcsei, Gregor, Telek, Kelle, Fodor) jól tette a dolgát, a szombathelyiek közül Kenesei Zoltán, Jagodics Zoltán és Nagy Mihály sikeres lövése mellett Neudl Gábor hibázott (5:3). A remek kupadöntőt a televízió jóvoltából az egész sporttársadalom láthatta. És aki látta Keller gólját, alighanem soha nem feledi. Az új Üllői úti stadionban ez volt az első Magyar Kupa döntő! Kuriózum: a kezdőrúgást az az ifjú Keller Jocika végezte, akinek az édesapja bő két óra múlva a kupát emelhette a magasba. És tett is érte: A 23 percben úgy ment át a vendégek védelmén, min kés a vajon, és a kapu előtt megosztotta a gólszerzés örömét Fodorral, aki ezen a mérkőzésen még egyszer főszereplő volt, ugyanis a Haladás a 89. percben kiegyenlített! A hosszabbításban is állták a sarat a vasi zöld-fehérek, olyannyira, hogy Teleknek a 102. percben egy az üres kapuba tartó labdát bravúrral kellett hárítania. A 120 perc utáni 1-1-es eredmény után ugyanis a mindent eldöntő tizenegyesek következtek. A Magyar Kupát így tizenegyes rúgásokkal az FTC nyerte. A szurkolók betódultak a pályára s bizony Puskás Ferenc ezrektől körülvéve adta át a Springer szobor előtt a trófeát Keller Józsefnek, a mieink kapitányának. Sporttörténeti pillanat volt, hiszen a klub történetében ekkor fordult először, hogy az Üllői úton Magyar Kupát vett át ferencvárosi csapatkapitány.

Nyilasi Tibor edzői pályafutása első négy évében egyszer sem maradt trófea nélkül, a bajnoki cím mellett harmadszor nyerte meg a Magyar Kupát. Csapata az Üllői úton Wukovics László, Lipcsei Péter és Páling Zsolt egy-egy góljával 3-0-ra megnyerte az első mérkőzést, s ez sima visszavágót ígért. A Bozsik Stadionban is nyert a Fradi 2-1-re, Vincze István lőtte a hazaiak, a dán Kenneth Christiansen és Wukovics László a vendégek gólját, góljait. Ám minden volt, csak nem sima a végjáték: a Fradi-tábor egy része a meccs vége után - az előzetes tiltás ellenére - beszaladt a gyepre, ünnepelni a játékosokat, a győzelmet. Ott összecsaptak a rendőrökkel, akik gumibotokkal, majd a megérkező lovasrendőrök kardlapozással igyekeztek oszlatni a tömeget. A játékosok és Nyilasi megpróbálták védeni a szurkolókat, de ők is kaptak. „Érthetetlen demonstráció történt, s külön örülök, hogy a tévénézők is szemtanúi lehettek a brutalitásnak. Jómagam, Szeiler Józsi és Lipcsei Péter is közelebbről megismerkedtünk a kardlapokkal” - mondta az edző. Kónya Imre az akkori kormányváltásig a belügyminiszteri posztot betöltő MDF-es politikus a maga és a rendőrség nevében elnézést kért a ferencvárosi szurkolóktól, és a csapattól. Ugyanakkor Benkő László, az MLSZ elnöke elítélte a volt belügyminisztert ezért a nyilatkozatáért, aki felelőtlenül bocsánatot kért azoktól is, akik garázdálkodtak, rendőröket sebesítettek meg.

1995 is a Fradi elsőségét hozta: 1991 után ismét a váciakkal játszott a zöld-fehér csapat, immár Novák Dezső irányításával. Az első találkozón 2-0-ra nyert, Nagy Zsolt és Czéh László egy-egy góljával. Különlegesség: a csereként beállt Nagy az első labdaérintéséből szerzett gólt, majd a hajrában az ő labdáját juttatta az ugyancsak csereként beállt Czéh Koszta János kapujába. A váci pálya világítását hivatalosan ekkor avatták - még papi szentelő is volt. Az eseményt a hazaiak góllal köszöntötték. A 38. percben pedig már 3-0-ra vezettek a váciak. Ezt követően azonban „fényes” Fradi percek következtek. Kopunovics fejese az üres kapu felé tartott, amit Nagy Tibor kézzel kiütött. Kiállítás és 11-es! Lipcsei lába nem remegett… A 72. percben a kapura törő Kellert felvágták - ismét 11-es, és ismét Lipcsei - mesterhármas a kupadöntőn! A váci visszavágó hét gólt is hozott, a 38. percben a hazaiak Víg Péter két és Nyikos József egy góljával 3-0-ra vezettek. A szünetig Lipcsei Péter büntetőből szépített. Teljesen nyílt volt a kupadöntő, ugyan az idegenben szerzett góllal ismét a Fradi állt jobban, de egyetlen további váci gól mindent megváltoztatott volna. Ám a második félidő Lipcsei Péter pályafutásának egyik legjobb 45 percét hozta, szerzett még két gólt (egyet tizenegyesből), majd Keller József állította be a végeredményt: 4-3, hasonlóan 1994-hez, a Fradi kettős győzelemmel lett kupagyőztes. A váci győztes kupadöntőről egy gyönyörű zöld színű nyitott autóbusz hozta Budapestre a kupagyőztes fiúkat, a „fedélzeten” a Baranyi Miklós szervezte turai cigányzenekar játszott örömmel.

A 21. századi diadalok és a rekorderek (2003-2004)

1998-ban Egervári Sándorral az MTK lett kupagyőztes, amely Kuttor Attila góljával győzte le a bajnoki címet nyerő, Várhidi Péter által irányított Újpesti TE-t. 2002-ben, Győrben, az Újpest 2-1-re megverte a Haladást, s története eddigi utolsó előtti nagy sikerét érte el. A lila-fehérek Kisteleki Istvánnal a kispadon kezdték, és Glázer Róberttel zárták az idényt. Még híveik sem állíthatták, hogy a szerencsefaktor elhanyagolható volt a sikerükben: a kupasorozat harmadik fordulójában tizenegyesekkel búcsúztatták a Ferencvárost, aztán az elődöntőben ugyancsak tizenegyesekkel ejtették ki a Lombard FC-t. Végül a győri fináléban Robert Vagner, megfejelve a 26. percben lőtt gólját, amelyet Halmosi Péter még kiegyenlített a 75. percben, a meccs utolsó lövésével, a 120. percben nyerte meg a trófeát csapatának.

2003-ban és 2004-ben ismét a Ferencváros neve került fel a trófeára. Az első szezonban Garami József dirigálta a zöld-fehéreket, akik közül Lipcsei Péter és Keller József már a kilencvenes évek sikersorozatának is részese volt. Mindketten ötödször lettek MK-győztesek! (Lipcsei 2004-ben megnyerte a hatodikat is.) Alkalmasint ők is, Szűcs Lajos is elsősorban Tököli Attilának köszönhették a DVSC-MegaForce 2-1-es legyőzését. A 2003. május 6-i, a Puskás Stadionban rendezett finálé szünetében még a Loki vezetett 1-0-ra, miután Szűcs Lajos a kupadöntők történetének talán legnagyobb potyagóljával jutotta előnyhöz az ellenfelet. Tököli aztán a második félidőben két gólt rúgva fordított. A Ferencváros tíz gólt szerzett az egész sorozatban, ebből hetet Tököli. Szűcs kapus megérdemli, hogy tágítsuk a horizontot: a zöld-fehérek a Pápai ELC ellen kapcsolódtak be a sorozatba, a kapus bravúrjainak is köszönhetően hosszabbításban jutottak tovább. A következő körben a Kaposvár ellen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs Lajos két lövést kivédett, ismét főszereplő volt. Következett a bajnoki címvédő ZTE, amely ellen Szűcs nem kapott gólt, majd az elődöntőben a meglepetés-csapat, a BKV Előre, amely ellen ugyancsak Tököli két gólja hozta a sikert. Három és héttel a megnyert kupadöntő után a Ferencváros a DVSC elleni hazai 0-0-val elveszítette a bajnoki véghajrát.

2004-ben már Pintér Attila vezette a Ferencvárost a fináléban az akkor ugyancsak második vonalbeli Bp. Honvédot kellett legyőzni. A 3-1-es sikert Tököli Attila, Gera Zoltán és Thomas Sowunmi egy-egy gólja hozta meg, Bábik Tiboré ellenében. A mieink magabiztos játékkal megérdemelten szerezték meg a Ferencváros 20. Magyar Kupa győzelmét. Csapatunk ezzel a 20 Magyar Kupa győzelemmel toronymagasan vezeti MK ranglistát.

Játékosok közötti rekorderek a Fradiban: Lipcsei Péter (1991, 1993, 1994, 1995, 2003 és 2004) és Keller József (1991, 1993, 1994, 1995, 2003 és 2004) 6 -6 Magyar Kupa-győzelmükkel. (Keller a legutolsó sikerét már edzőként aratta). A második legsikeresebb dr. Sárosi György, aki ötszörös Magyar Kupa-győztes.

Ferencváros Magyar Kupa Győzelmei (válogatás)

A Magyar Kupa trófeájának története

A Magyar Kupa gömb alakú, középső részén két dombormű található: az egyik bölényvadászatot, a másik vitézek hódolatát ábrázolja fejedelmük előtt. Mind a két dombormű ősmagyar alakokkal képzett. A feliratot Stobbe Ferenc, a magyar labdarúgás egyik ősvezére, a hazai futball egyik meghonosítója írta. A kupát pedig Tarján Oszkár szobrászművész alkotta.

A Kupa sosem nyerte el igazi rangját a magyar focivalóságban. Az 1933-as 11:1 eredményt hozó Fradi-Újpest mindenki számára ismert, azonban nem lehet elfelejteni azt sem, hogy amikor a magyar labdarúgás épp a csúcson volt, akkor alig-alig lézengtek a döntő mérkőzéseken a nézők. Telt házat később is csak egy-egy vidéki fellegvár esetleges fináléja hozott. A Magyar Kupa a két világháború, valamint különböző kül- és belpolitikai események miatt többször is szünetelt, a II. világháború után, 1951-ben pedig a neve is megváltozott: Magyar Népköztársasági Kupa néven indult újra. 1990-től ismét Magyar Kupának hívják a sorozatot.

A kupa 1973-as eltűnéséről tudott volt. Az viszont igen ritka, ha egy ilyen relikvia előkerül. Augusztus 18-án azonban Kisteleki István egy sajtótájékoztató keretében arról számolt be, hogy mellékesen visszavásárolta az elkallódott serleget. Röviden annyi a lényeg, hogy a srác hatalmas relikvia-gyűjtő, és mint az ilyenek általában, rendszersen látogatja az online aukciós oldalakat. Az egyik hirdetésen azonban különösen megakadt a szeme: valaki az 1973-ban eltűnt Magyar Kupát árulta! Szerencsére nem volt rest, billentyűzetet ragadott és levelet írt az illetékes fórumoknak. További szerencse, hogy nem a rendőrséget, vagy a Ferencvárost (ahonnan eltűnt a serleg) kereste meg, hanem az MLSZ-t. Reméljük, hogy levele hatására (is) beindult valami a kőérberki koponyák agytekervényeiben, mert mint látjuk, az eredeti kupa újra a magyar labdarúgás birtokába került. A hírek szerint személyesen Kisteleki István elnök úr vásárolta meg. Az 1923-ban először az MTK Platkó, Mándi, Kertész II, Vágó, Opata, Molnár György, Orth, Braun fémjelezte csapata, utoljára 1973-ban a Géczi, Bálint, Eipel, Kű, Branikovits, Mucha, Magyar néven ismert klasszisokkal telitűzdelt Ferencváros csapatkapitánya (Géczi) emelhette magasba. A 2009/2010-es kiírásnak ismét úgy futnak neki a csapatok, hogy a győztes újra az eredeti Magyar Kupa serlegét veheti majd át a döntő után. 36 év telt el közben. A magyar labdarúgó-társadalom nevében: köszönjük az érintetteknek ezt a nemes cselekedetet! Ha továbbra is ilyen összefogással lesz majd képes együtt munkálkodni szurkoló, egyesület és szövetség, akkor lehet újra reménykedni. Apró lépések politikája.

A serleg helyzete és az „eredetiség” kérdése

Közben egyre inkább úgy tűnik, hogy a most visszavásárolt serleget eredetileg az MTK kapta 1923-ban, azzal az indokkal, hogy korábban ők és a Ferencváros nyertek csak Magyar Kupát, viszont ezért díjat nem kaptak. Az MTK-nál sajnos nem tudják, mikor és hogyan tűnt el ez a másolat. A visszavásárlás ténye, azonban így is megsüvegelendő. Összegezve: jelenleg négy serleg van forgalomban. Egy van a Ferencvárosnál (másolat 1923-ból), egy a Budapest Honvédnál (másolat 1973-ból, címvédő jogán) és egy az MLSZ birtokában (másolat 1923-ból), valamint az eredeti, amiről nem tudunk semmit. Ez a helyzet jól mutatja a Magyar Kupa történetének komplexitását és a trófea körüli érdekességeket.

tags: #ferencvaros #magyar #kupa

Népszerű bejegyzések:

• Matematika mondókákkal gyerekeknek
• A PEAC sokszínű sportélete
• A rally világa: versenyek, autók, pilóták
• Mindent a Honvéd Kosárlabda Táborról
• Részletes elemzés az Aston Villa keretéről