Fernando Torres: Az Atlético Madrid Hűségének Megtestesítője – Miért soha nem játszott volna a Real Madridban

Fernando Torres, akit rajongói csak „El Niño” néven ismernek, egy olyan ikon, akinek pályafutását nemcsak tehetsége, hanem az Atlético Madridhoz való rendíthetetlen hűsége is meghatározta. Ez a hűség tette elképzelhetetlenné, hogy valaha is a rivális Real Madrid mezét öltse magára, mélyen gyökerező kapcsolata nevelőklubjával messze felülírt minden más lehetőséget.

A kezdetek: Egy legenda születése az Atlético Madridban

Az 1984 márciusi születésű játékos 11 évesen került élete klubjához, az Atlético Madridhoz. Hétévesen Torres levetette a kapuskesztyűt, és csatárként kezdett játszani egy másik környékbeli csapatban, a Mario’s Hollandban, ez a váltás később meteorszerű felemelkedéshez vezetett az európai futball élvonalába. A sport iránti szeretetét egy japán rajzfilmnek, a Captain Tsubasa-nak tulajdonítja. Az utánpótlásban végigjárva a ranglétrát, 15 évesen írta alá első profi szerződését. 2000-2001-ben már az első keretben is feltűnt, hogy aztán tavasszal, 17 évesen, 2001 májusában debütáljon az első csapatban a CD Leganés ellen.

Az Atlético ekkor még messze volt a mai európai élcsapattól, a másodosztályban szerepelt egészen a 2001-02-es szezonig, amikor feljutott. Mivel egy év múlva az ő segítségével került vissza az Atlético az első osztályba, Torres kezdett a klub emblémájává válni. A következő szezonban az Atlético a 11. helyen végzett, Torres pedig 13 gólt szerzett. 2003-ban bemutatkozott a válogatottban, majd a 2003-’04-es idényben 19 góllal a La Liga góllövőlistájának harmadik helyén végzett. A bajnokságban egyre jobban belelendült, bár a 20 gólt sosem érte el a ligában, rendre az Atlético legeredményesebbje volt, a csapat pedig biztosan tartotta magát az első osztályban.

Hűség és elutasítás a topklubokkal szemben

Torres iránt hamarosan felkeltette Európa topklubjainak érdeklődését. Már ekkor megmutatkozott az Atlético Madridhoz fűződő mély elkötelezettsége. Már a 2002-03-as szezonban felkeltette a Chelsea FC érdeklődését egy 28 millió fontos ajánlat formájában, amelyet azonban elutasítottak. A Chelsea 2006-ban újra próbálkozott, de ekkor már sejthető volt, hogy az Atlético nem tudja sokáig megtartani. Ugyanebben az időszakban a Manchester United is szerette volna megszerezni, hiszen onnan minden bizonnyal távozik Ruud van Nistelrooy. Az angol klub a sajtóban megjelent hírek szerint több mint 25 millió angol fontot kínált a spanyolért, aki azonban kedden bejelentette, hogy marad az Atleticónál.

A fiatal válogatott támadó bejelentette, hogy idén nyáron még biztosan nem távozik az Atletico Madrid együttesétől. „Tavalyhoz hasonlóan ismét részt veszek a felkészülésben a következő szezonra, és nem áll szándékomban itthagyni a csapatot.” „El kell felejtenünk a csalódást okozó legutóbbi szezont. Új edzőnk (Javier Aguirre) van, akiben bízik a csapat. Emellett több új játékost is igazolt az egyesület, úgyhogy alig várom már az első meccseket.” - mondta a madridi egyesület gólzsákja.

A Liverpool-korszak: Fényes sikerek és Steven Gerrard hatása

Az Atlético szurkolók szívfájdalmára Torres egy év múlva igent mondott a Liverpoolnak. Vélhetően szerepe volt ebben, hogy az egyesületet a spanyol Rafa Benítez edzette, aki otthonos körülményeket tudott teremteni a „kölyöknek”. A 20 millió fontos átigazolással klubrekorder lett, és azonnal berobbant a Premier League-be. Mesésen alakultak az első évei: szinte minden testrészéről bepattant a labda, és nem csupán sok, hanem nagy gólokat is szerzett. 24 gólt szerzett első idényében, és ő lett az első Liverpool-játékos Robbie Fowler óta, aki 20 bajnoki gól fölé jutott egy szezonban. Az Anfield közönsége új hőst talált benne.

Torres az idény végére belőtte az 50. gólját a Premier League-ben, ezzel Liverpool-rekordot döntött. Az idén tavasszal javította azt meg Mohamed Szalah. Kezdetben nehéz volt a napfényes spanyol időjárás helyett az angol klímát megszoknia, de meg volt ehhez a módszere Torres-nek: Ebben segített neki a helyi kultúra, különösen a The Beatles zenéje: „Mindig is szerettem a Beatlest. Már azelőtt hallgattam őket, hogy Liverpoolba kerültem volna. Most újra felfedeztem őket, mert segítettek gyorsabban megtanulni a nyelvet.”

Pályafutása ezen szakaszában egy különleges kapcsolat is formálódott. „Mindig azt mondom, hogy a legjobb, akivel játszhattam, Steven Gerrard volt. Arra jöttem rá, hogy ő volt az a futballista, aki kiteljesítette a játékomat. Azt hiszem, új szintre, új dimenzióba léptem, amikor vele voltam a pályán. Vagyis úgy gondolja, volt egy ember, aki felhúzta őt, és amikor nem volt mellette, már nem tudott ugyanaz lenni. Ritka, de a futballban előfordulhat ilyesmi.”

Hanyatlás a Chelsea-nél és a hazatérés az Atléticóhoz

A 2009-10-es szezon azonban csapnivalóan alakult a Liverpoolnak, hetedikek lettek a bajnokságban, Benítezt kirúgták. Roy Hodgson irányítása alatt a Liverpool gyengélkedett, Torres formája visszaesett, és 2011 januárjában 50 millió fontért végül a Chelsea-hez igazolt: ez akkor brit rekordösszeg volt. Ez a váltás pályafutása hanyatlásának kezdetét jelentette. A Liverpool-szurkolók árulónak tartották.

Torres mégsem dőlhet hátra teljesen elégedetten, ugyanis pályafutását egyértelműen két részre lehet osztani, 2011 előttre és 2011 utánra. A Chelsea-ben Torres árnyéka volt önmagának. Hiába mutatkozott be új klubjában február elején, csak április 23-án szerezte meg az első gólját 903 perc, több mint 10 meccs után. Az egyetlen értékelhető idénye ebben az időszakban 2012-13 volt, amikor ősszel Rafa Benítezt nevezték ki vezetőedzőnek - talán amiatt is, hátha felrázza a vegetáló góllövőt. 22 gólt össze is hozott minden sorozatot számítva, csakhogy rengeteg, 64 tétmeccsen. Hatot az Európa Ligában rúgott, ahová BL-címvédőként esett ki a Chelsea.

Fernando Torrest az utóbbi hetekben egyre többször boronálják össze nevelőegyesületével. El Niño egyelőre adós a gólokkal a Kékeknél, az interneten emiatt rendre „cikizik”: míg korábban remek helyzetkihasználásról volt ismert, addig a Chelsea-ben töltött ideje alatt inkább a ziccerek elpuskázásával hívja fel magára a figyelmet. 2014 nyarára kiderült, hogy Abramovics Fernando Torres-projektje kudarcot vallott, így kölcsönadták a Milannak. A 32 éves csatár 2014 nyarán csatlakozott a Milanhoz, azonban nem nyújtott meggyőző teljesítményt és egy sikertelen félszezon után elhagyta Milánót.

Nevelőklubja, az Atlético Madrid mentette ki, Diego Simeone edző látott benne még életet, így másfél évre kölcsönvette a Chelsea-től 2015 elején. A megállapodás értelmében Torres egy másfél éves kölcsönszerződés keretein belül tért vissza nevelőegyesületéhez, az Atletico Madridhoz. Simeone viszont már csak csereként számolt vele, ezt Torres el is fogadta, és a másfél év után aláírt még két évet. A GazzettaWorld szerint nincs kétség afelől, hogy a kölcsönszerződés lejárta után Torres marad az Atleticóban, akik új szerződést kínálnak neki. 2016-ban megszerezte 100. gólját a klubban az SD Eibar ellen.

Fernando Torres statisztikák a főbb klubokban

Megjegyzés: A táblázatban szereplő számok a cikkben megadott információk és a karrierstatisztikák alapján közelítő értékek.

Pályafutás vége és örökség

Tavaly, 34 évesen érezte úgy, hogy hazájában vége a karrierjének, Japánba, a Sagan Tosuhoz ment levezetni. Lényegtelen, de a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy tavaly 19 meccsen 4 gólt kapart össze, 2019-ben 13 meccsen nincs találata. 19 évnyi profi futballkarrier után múlt héten bejelentette Fernando Torres, hogy visszavonul. Mert egy kis csavart még ebbe is tett, kevés futballista vonul vissza egy szezon kellős közepén: a Tosu augusztus 23-án fogadja bajnokin a Vissel Kobét, itt szerepel Andrés Iniesta és David Villa, Torres két világ- és Európa-bajnok válogatottbeli csapattársa, így Torres stílusosnak látta, ha ellenük játszik utoljára. Utána lesz még hat bajnokijuk, de azokon ő már nem vesz részt.

De legalább győztesként, ugyanis címekben nem volt hiány a karrierjében: világbajnok, Európa-bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres Európa Liga-győztes, FA-kupa-győztes, vagyis a nemzeti bajnoki címen kívül minden megvan neki. Kevés játékos karrierje mutat ilyen látványos felemelkedést és hanyatlást. Torres legjobb évei kétségtelenül Liverpoolban voltak: „Az a három és fél év teljesen megváltoztatta az életemet.”

Stílusikon a pályán kívül

Torres így emlékszik vissza a divattal való kapcsolatára: „Soha nem gondoltam volna, hogy ikon leszek. Fiatalon az, hogy egy multinacionális cég arca legyek vagy reklámokban szerepeljek, inkább viccnek tűnt volna. De megtörtént. Persze sosem hasonlítanám magam Michael Jordan-hez vagy David Beckham-hez, mivel ők egyediek és megismételhetetlenek.” Ez a gondolat jól illeszkedik Torres pályafutásához: miközben a pályán inkább visszafogott, introvertált személyiség volt, a pályán kívül akaratlanul is egy korszak stílusikonjává vált. Talán azért feledkeztünk meg erről az oldaláról, mert távol tartotta magát a celebkultúrától és a bulvártól. Nem épített tudatos „márkát” magából, mint sok kortársa, mégis, stílusa, megjelenése és kisugárzása révén hatással volt arra, hogyan tekintünk a futballistákra a divat világában. Ezek a képek ma már nemcsak nosztalgikus értékkel bírnak, hanem újraértékelik Torres helyét a futball és a divat kapcsolatában.

tags: #fernando #torres #soha #nem #jatszana #real

Népszerű bejegyzések:

• Az FTC jégkorong szakosztályának múltja
• Hajdú-Bihar vármegyei II. osztály football infók
• Matematikai Alkalmazások Előnyei és Lehetőségei
• A magyar kapusok történetei Bene Ferenc életén keresztül
• az Ausztria–Magyarország mérkőzés 1987-ben