A FIFA 13 játékos teljesítményadatainak elemzése és a komplex futballfilozófia

A FIFA 13 rengeteg meglepetést kínál, és bár az égrengető újdonságokat továbbra is megtartja magának az EA Sports, még mindig a FIFA-sorozat kínálja a legteljesebb fociélményt - pont. Ugyanis amellett, hogy képes olyan szituációkat teremteni, amiket nap, mint nap a tévében láthatsz, ízig-vérig megmarad videojátéknak; szórakoztat, olykor gyönyörködtet és ámulatba ejt, közben olyan mennyiségű tartalmat kínál, hogy az egyszeri játékos hónapokig jóllakik vele. Félreértés ne essék, a FIFA 13 nem azoknak mutatja meg az igazi szépségét, akik „mellesleg” szeretik a sportjátékokat, hanem azoknak szól, akik a konzolokon és a számítógépeken is a futballt keresik. Nekik kötelező az új FIFA beszerzése!

Játékos teljesítmény és adatkezelés a FIFA 13-ban

A FIFA 13 nem ígér drámai változásokat, viszont az EA Sports szokásához híven igyekezett több ponton is belenyúlni a játékmenetbe, és finomítani azon. A meccsek még izgalmasabbak és pergősebbek, elmondható, hogy a fejlesztők célkitűzése, mely szerint két mérkőzésnek nem szabad ugyanolyannak lennie, és a játékmenet legyen kiszámíthatatlanabb, megvalósulni látszik: ezt szolgálja a fizikai engine, a cselezés, a labdakezelés és mesterséges intelligencia továbbfejlesztése is.

A Player Impact Engine és a fizikai küzdelem

A Player Impact Engine az előző rész egyik bevált (?) újdonsága volt, nem véletlen, hogy a készítők még inkább ráúsztak. A fizikai motor pontosabb, mint korábban, és természetszerűen a test-test elleni küzdelem jelentősége is felértékelődött. Nem kellemes, ha a kistermetű szélsővel nem férsz oda a labdához, hiába vagy gyorsabb ellenfelednél, és egy ütközésnél is valószínűbb, hogy te fogsz alulmaradni.

Cselezés és labdakezelés

Ehhez jön jól a cselezés, a készítők itt egyenesen a FIFA Streetből emeltek át elemeket, és bár mindez nem jelenti azt, hogy a grundról ellesett mutatványokat fogunk produkálni a kapu előtt, de az kétségtelen, hogy rengeteget finomodott a játék ezen része: ha jól használja az ember, a legvehemensebb védő elől is lazán húzza el a labdát, és még a legárgusabb kapust is könnyedén fektetheti el. Érezhetően kevesebb az olyan rosszul elsült labdaátvétel, ami a gépi intelligencia hiányosságának tudható be, az meg más kérdés, hogy a szintén felpumpált labdakezelés már próbálja nehezíteni a dolgunk: a passzolás közben nem vesz át mindent automatikusan a célzott játékos, ha nem ér oda időben, vagy túl gyorsan halad, rosszul pattan meg a lábán a labda, és könnyen kiigazításra kényszerülhetünk. Ezt persze az ellenfél igyekszik majd megtorolni.

Fejlesztett támadó mesterséges intelligencia

Mindezt a fejlesztett támadó mesterséges intelligencia hivatott kiszolgálni. Ha épp nem mi irányítjuk a játékosokat a támadás közben, azok igyekeznek megfelelően helyezkedni, együtt haladnak a csapattal, úgy várják a labdát, hogy előreszámolnak a továbbadási lehetőségekkel is, és keresik a réseket a védelmen.

Karriermód, Ultimate Team és a játékosadatok

Tartalmilag a FIFA 13 több mint rendben van, tonnányi játékmód és elképesztő online támogatás jár a játékhoz. A szokványos bajnokság mellett ott van a karriermód és az Ultimate Team; jelentős bővítésen esett át mindkettő.

A karriermód mélysége és az átigazolások

A karrier nem csak folyamatosan izgalomban tartja a játékost, de jelentős újítás, hogy menedzserként válogatottak terelgetését is bevállalhatjuk, akikkel a nagyobb kupákat is végigjátszhatjuk. Az átigazolások sokat finomodtak, a játékosok adás-vételét a forma, a kor, a morál, a hátralévő szerződés időtartama, a csapaton belüli riválisok is befolyásolják, ráadásul papírozás közben megjelent az ellenajánlat lehetősége, és akár játékost is bedobhatunk a felkínált összeg mellé. Menedzserkarrierem elején Mesut Özil bejelentette, hogy akkor neki ennyi volt, elmegy inkább a Milanba unga-bungázni Berlusconival.

Ultimate Team és Skill Games

Az Ultimate Team megörökölte a karriermód tulajdonságait: nem kell ecsetelni, hogy mennyivel nyújtja meg ez az újdonság a FIFA kártyajátékának szavatosságát. Az idei év újdonsága, a Skill Games. A játékmód lényege, hogy különböző ügyességi feladatokat kell megoldanunk időre, illetve limitált kísérleti lehetőséggel, így például gyakorolhatjuk a labdavezetést egy nyakatekert szlalompályán, ívelgethetünk kukákba a pálya közepéről, és kartondobozok fölött átemelve lőhetünk kapura, remélve, hogy nem csak betalálunk, de a sarokba akasztott céltáblát is leverjük. Az ügyességünket pontszámmal jutalmazza a játék, mi pedig meg sem állunk, míg nem gyűjtjük be a lehető legjobb elismerést minden egyes gyakorlathoz. A Skill Games remek fejlesztés, egyszerre kínál gyakorlási lehetőséget a kezdőknek és a profiknak is.

Match Day: Valós idejű adatintegráció és technikai hiányosságok

Az online hátszélről se feledkezzünk meg, hiszen jelentősen kibővül a FIFA-élmény azok előtt, akik hajlandóak rácsatlakozni az EA szervereire. A multiplayer szép és jó, mégis az igazán zseniális, hogy egyszeriben teljesen más dimenzióba kerül a játék, ha az internetet is segítségül hívjuk. A FIFA 13 új fícsere, Match Day kiválóan szemlélteti mindezt. Ezen a játékmódon keresztül egy folyamatosan frissülő adatbázishoz férhetünk hozzá, amiben elég csapatot választanunk, utána a játék automatikusan mellénk rendeli azokat az ellenfeleket, akikkel a gárda a való életben is összekerülne a bajnokságban. Mindezt úgy teszi, hogy a meccseket igyekszik a lehető legélethűbben szimulálni: a stadion, a bíró, a várható időjárás a valóságot idézik, miközben a felállás is abszolút hiteles lesz, mert a lesérült és eltiltott játékosok nem játszhatnak, illetve a többiek formája is a korábbi teljesítményük szerint javulhat vagy rosszabbodhat!

Kritikai észrevételek

Mi ezzel a probléma? Nos, mindez kísértetiesen hasonlít a tavalyi FIFA-tesztünkben leírtakra, akkor túlnyomó részt ugyanezeket szajkózta az EA. Bár alapvetően megbarátkoztunk a gondolattal, hogy egy évenként megjelenő játékon nem lehet drasztikusan változtatni, de ha ennyi fejlesztési ígéretet kapunk, a minimum az, hogy olyan (ezek szerint hamis) érzet keletkezik bennünk, hogy az idei rész maga lesz a tökély. Csakhogy a FIFA mögött álló engine igenis tökéletlen. Tartjuk magunkat ahhoz a sokszor ismételt állításhoz, hogy a játék mérkőzései szórakoztatók, de a motornak vannak hiányosságai. Az Impact Engine fejlesztése meglátásom szerint amennyit hozzátesz a programhoz, annyira röhejessé is teszi azt: nevetséges, hogy két játékos már helyezkedés közben úgy összegabalyodik, hogy mindketten seggre ülnek, azután pedig baromi realisztikusan tápászkodnak fel körülbelül a harmadik próbálkozásra. Mindez valahol a mesterséges intelligenciát is minősíti persze. Ezen felül a FIFA grafikája kezd múlt szeptemberi lenni, egy grammot sem változott, ami az átvezetők során mutatkozik meg igazán, mikor közelről vagyunk kénytelenek bámulni a jóllakott óvodássá avanzsált CR7-et vagy a lufi fejűvé fújódott Robbent. Különben is, a korábbi ígéretekkel ellentétben miért vannak még mindig kinyomhatatlan videók a cserék előtt? Bugok akadnak, ez természetszerű, és a kommentátor is rendre hibázik; Hajdú B. például imád beköszönni a Santiago Bernabéu stadionból, még akkor is így tett, mikor a Madriddal idegenben játszottam a Levante ellen. A FIFA-ba technikai fronton könnyen bele lehet kötni, és bár ezek apróságoknak tűnnek, összességében mégis bosszantóak. Mindezt a technikai hibák ellenére kiváló körítéssel prezentálja nekünk a játék, a FIFA 13 hangulata tényleg lebilincselő, és ha szereted a focit, nem fogod egyhamar abbahagyni. Kétségtelen, hogy grandiózus újdonságok nincsenek, de a színvonal a régi, és akkor ezzel gyakorlatilag mindent elmondtunk.

A fizikai teljesítményadatok szerepe a modern futballban

A FIFA 13 valósághűségre törekvése felveti a kérdést, hogyan is kezelik valójában a játékosok teljesítményadatait a modern futballban. Mielőtt a témába mélyebben belemennék, hadd szögezzem le: természetesen a ma már elérhető mindenféle fizikális adat hihetetlen segítséggel bír a játékos terhelhetőségével, sérülékenységével, konkrét fizikai állapotával kapcsolatban. Kimutatható személyre szabottan, hogy pontosan hány percet, milyen terheltségi mutatókkal, mekkora területen, hány ismétléssel végezzünk bizonyos gyakorlatokat annak érdekében, hogy a futballista készen álljon a következő mérkőzésekre.

Amikor teljesítményről beszélek, nem csak a fizikai teljesítményről van szó. A baj ott kezdődik, hogyha a futballcsapat fejlesztésének elsőszámú hivatkozási pontja a fizikális mutatókban ölt testet. Ilyen például az „X játékos Bajnokok Ligája szintű futómennyiséget produkált”, vagy „Y összesen 14km-t futott, csapata legtöbbet futó játékosa”. Ugyanez a kategória, amikor a mérkőzés után az edző ránéz az adatokra, és lehordja az irányitó játékosát, akinek a sprintek száma elmaradt a vártnál, mivel „nem akart eléggé”. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs vita: van helye a fizikális teljesítmény adatainak a futball-teljesítmény témájában. Az a jelenlegi álláspont viszont azoknál a csapatoknál, ahol komplex egészként tekintenek a játékra, hogy a fizikális adatok a nagy egész apróbb részei, illetve a fizikális teljesítmény elválaszthatatlan a mentális tevékenységétől a játékosnak. Minden emberi rendszer komplex rendszer.

Komplex rendszerek és új futballfilozófiák

Ahogy sokszor sok helyen lehetett már olvasni, az utóbbi egy-két évtizedben, kettő teljesen új futball-pedagógiai filozófia nyert teret. Az egyik, Bene Ferenc által magyarul könyvben is megjelent Taktikai Periodizáció, ami egy portugál embernek, bizonyos Vitor Fradénak a nevéhez köthető. A másik pedig, magyarul teljesen, angolul részben elérhetetlen “Structured Training” nevezetű elképzelés, amelyik Fransisco Seirul.lo gondolatrendszere. Mind a kettő kiindulópontja a futball komplex módon való értelmezése, illetve mind a kettő állítása szerint a futballt, mint csapatsportágat a játékosok és a környezetük között lévő kölcsönhatások vizsgálata által érdemes elemezni. A két idea egymásra gyakorolt hatása egészen egyértelmű, ugyanakkor vannak eltérések is, így teljesen egy kalap alá venni őket nem érdemes.

Francisco Seirul.lo és a Strukturalista Edzés

Kis kitekintés, hiszen fontos tudni, kiről is beszélek. Francisco „Paco” Seirul.lo Vargas professzor a nemzetközi szakmai berkekben, főként spanyolajkú területeken manapság már egy intézmény. Az FC Barcelona klubjánál a 80-as, 90-es években kezdett dolgozni. Sportolóként atléta volt, ha jól tudom 100, 200, 400m gátfutásban versenyzett. Tehát nem volt futballista. Csapatsportokban először, az FCB kézilabdacsapatánál kezdett tevékenykedni, bizonyos Valero Rivera mellett. Vele egyetértésben alkottak meg egy teljesen új edzés metódust, ami a Barca kézilabdacsapatának elképesztő sikereket hozott. Talán Nagy Laci többet tudna erről mesélni…

1994-ben került először kapcsolatba a klub futball szakosztályával, majd 2014-től, az FC Barcelona első számú futballcsapatánál végzett munkájának eredményeként a klub a metodika szakosztály vezetőjének nevezte ki. Angolul Department of Methodology, ez egy külön téma, megér egy pár misét: nekik külön szakosztályuk van a stílusuk folyamatos fejlesztése érdekében! Dolgozott többek között Cruyff, Bobby Robson, Rexach, Van Gaal, Antic, Riijkaard, Guardiola, Villanova, illetve Tata Martino mellett is. A csapat 2008-tól kezdődő újbóli sikeressége azonban mérföldkő volt Seirul.lo, Pep, illetve az egész klub történetében, hiszen innentől kezdve minden megváltozott. Összességében elmondható, Fransisco Seirul.lo az egyik legnagyobb hatású erőnléti edzője a futball világnak, aki megtörte a Klasszikus Gondolkodás vonalvezetését. Ő volt az egyik első gondolkodó, aki egy egyedülálló koncepció alapjait tette le azáltal, hogy nem másolta le az egyéni sportágakban sikeres edzéstervezési alapelveket.

A labdarúgó struktúrái és a teljesítmény fogalma

Induljunk ki onnan, hogy miként értelmezzük a futballistát a komplex rendszerek tézisének szempontjából. A futballista egy komplex rendszeren belül helyezkedik el, amit futballnak hívunk. Ott vannak ellenfelek, van a labda, a pálya méretei, a játékvezető, illetve a nézők. Ezek a hozzátartozók jelentik a futballistának a környezetét, amin belül határozza meg önmagát. Ebben a környezetben igyekszik alkalmazkodni a legjobb tudása, a saját edzője által felvázolt követelmények, illetve a saját maga által kitűzött céljai szerint.

A világ nagy része összetevőire bontja a futballistát és azt fragmentáltan és izoláltan próbálja egyenként javítani. Az UEFA és sok más licenszeket kiadni igyekvő futball edukációs szervezet ilyenkor négy összetevőről ad számot: technikai, taktikai, fizikális, mentális attribútumok. A gondolatmenet egyértelmű, az edzéseken ezeket az attribútumokat kell gyakorolni és fejleszteni és a folyamat végén összerakni őket. Látványos példa a golf sportja. Ott külön lehet gyakorolni a beállást, az ütő fogását, a lendítést, a csukló mozdulatait, illetve ezer másik kisebb részeit a tökéletes mozdulat egészének. Vannak mindegyik kifinomult mozdulatra kitalált gyakorlatsorok és egymásra lehet őket illeszteni. Seirul.lo azt mondja, a labdarúgót nem lehet részeire bontani, komplex egészként kell rá tekinteni. Mivel komplex egész, így új meghatározásokra van szükség, amik ezt a komplexitást megfelelőképpen kifejezik. Ezekről a struktúrákról sok helyen lehet olvasni, Javier Mallo, Complex Football című könyvében, a spanyolul írt tanulmányában Seirul.lo-nak, illetve több másik hasonló témában írt írásban is.

A futballista felkészítésének gondolatmenetét Seirul.lo professzor a futballista komplexitására és az őt alkotó struktúrákra alapozva vezeti le. Tehát még egyszer: a futballista egy dinamikus komplex rendszer, egymástól és a környezet kreálta kölcsönhatásoktól elválaszthatatlan struktúrákkal. Ezt a dinamikus komplex rendszert, Paco Seirul.lo ún. „human sportsperson (HSP)” néven hívja, gyakorlatilag humán sportemberként lefordítva az egyszerűség kedvéért.

A teljesítmény újraértelmezése

Alapvető gondolat bármilyen sportkörnyezetben, hogy a játékos teljesítményét próbáljuk edzőként feljavítani, illetve fejleszteni. Ha ez igaz, akkor a teljesítményt, mint fogalmat meg kell határozni. Az utca embere, amikor a teljesítmény szót meghallja, azonnal számokra és kimutatásokra gondol, jogosan. Hány másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra ez vagy az az autó? Milyen jegyet kaptál matekból? A futball viszont más téma. Ha a futballistára komplex módon tekintünk, akkor a fizikális, illetve mentális teljesítményt nem lehet különválasztani. Tehát nem lehet külön edzetni sem, hiszen minden mindennel összefügg.

Az idők során, a HSP körül kialakult gondolatmenet egyfajta evolúción ment át. Mostanra világos, hogy azokban a futballfilozófiákban, ahol a futballt nagy egészként, komplex módon kezelik, ott a különböző struktúrákat folyamatosan és egyenlően stimulálni kell, hiszen a nagy egész fejlődése csak így történhet meg. Az edzőknek muszáj olyan feladatokat kijelölni a HSP-nek, amelyben a rájuk hárul a döntés feladata, ahol ők felelnek a saját maguk fejlődéséért. Az edzőknek muszáj megedniük, hogy a HSP-k saját magukat fejlesszék és saját maguk optimalizálják saját struktúráikat. Attól függően, hogy a különböző szituációk mit kívánnak a saját maguk által kinyilvánított célok tekintetében és a saját maguk által képviselt hozzáadott motiváción keresztül. Ha pedig így tekintünk a HSP-re, akkor egyes egyedül a döntés sikeressége tudja a teljesítményt jellemezni. Ha megfelelően optimalizálta a HSP a struktúráit, akkor olyan helyzetbe hozta magát, ahol jó döntéseket tudott hozni. Ezáltal jól játszott.

A döntéshozatal sikeressége mint teljesítménymérő

De mit jelent ez az edzéseken? Ez egy kemény dió: el kell engedni az ok-okozati összefüggéseket is, hiszen a játék a játékosoké, és nem az edzőké. Ezt a fajta edzéstervezési, játékos és csapatfejlesztési metodikát hívja Seirul.lo professzor ún. „Structured Training”-nek, magyarul Strukturalista Edzésnek. Definíció szerint minden olyan futballedzés, amelyik a HSP-t a struktúrái átrendeződésére és optimalizálására készteti, azt Strukturalista Edzésnek kell tekinteni. Nincs olyan, hogy erőnléti vagy technikai edzés. Csakis a HSP összegző fejlesztése van. A teljesítményt csakis a döntéshozatal sikerességében szabad és kell mérni. Nem szabad engedni, hogy egy GPS, a sprintek száma, futómennyiség, laktózértékek, monitorok és számitógépek adatai legyenek az egyedüli szempontok.

A játékelképzelés és a döntések kontextusa

Persze nem szabad elmenni szó nélkül, hogy a döntés sikerességéről csak akkor lehet beszélni, ha kontextusba helyezzük. Muszáj lennie az edzőnek egy olyan elképzelése a futballról, ami jól kidolgozott és a játékosok számára érthetően és meggyőzően prezentálható. Mi magyarok, valamikor régen Játékképben és Stílusban gondolkodtunk. Mourinho és a Taktikai Periodizáció követői Játékelképzelésnek („The Idea of the Game”) hívjak, ami a Játékmodellen (Game Model) keresztül ölt testet. Guardiola, Lillo, és hasonszőrű menő edzők a Pozíciós Játékot (Juego de Posición) használják ennek a meghatározására. Mi most az egyszerűség és a példa kedvéért ezt most hívjuk játékelképzelésnek. „A Pozíciós Játék nem csak arról szól, hogy előrefelé passzoljunk, hanem sokkal bonyolultabb a helyzet: arról szól, hogy előnyöket alakítsunk ki minden egyes szituációban. Ezt meg lehet valósítani lassan vagy gyorsan, vertikálisan vagy kevésbél úgy, nagyobb és kisebb csoportokban, de egy valami állandó: a folyamatos akarat az előnyök felkutatása és kihasználása érdekében. Ezek az említett előnyök nagyon szoros összefüggésben állnak a pályán található területek kihasználásával. Ezért a kontextus, ami a döntés sikerességét meghatározza, a játékos területmenedzselése, a területek megfelelő felhasználása, az előnyök észrevétele és azok kihasználása a labda helyzetéből adódó szituációkon keresztül. Azt jelenti, hogy akkor dönt egy játékos jól, ha jókor van jó helyen és/vagy ha a labdát megfelelő ütemben megfelelő helyre passzolja. Cruyff mondta erről: „Ideális esetben a gól tulajdonképpen csak egy extra passz a kapuba”.

Gyakorlati példa az edzésen

Nézzük, hogyan néz ki ez gyakorlatban. Nagyon fontos a versenyképesség állandó fenntartása, mivel a játékos alapvetően versenyző és motivált a győzelem elérése érdekében. Egy bármilyen pontozási rendszer állandó jelenléte ezt segíti. 8 narancssárga 8 fekete ellen + 2 kék Jokeres játék. Két pont a győzelemért a narancssárga csapatnak, nulla a feketének. Ez már eleve azt mondja a HSP-nek, hogy a szabályok egyértelműek, tessék nyerni. A kérdés mostantól kezdve, hogyan? Mondjuk, hogy aznap a labda cirkuláció alapelve a legfontosabb a játékelképzelésen belül (ugyanez: legdominánsabb mozaik a játékképen belül), amire szeretnénk koncentrálni. Ha labda cirkuláció a téma, akkor a passzok száma egy jó kiindulópont.

• Nem adhatom el a labdát.
• Ha nem adhatom el, mit kell tennem annak érdekében, hogy jól passzoljak?
• Ha eladtam, azonnal vissza kell szerezzem, mert különben az ellenfél jut el 40-ig hamarabb.
• A koncentráció még egy fokkal emelkedik, amikor 30-hoz érünk.
• Miért is van +2 ebben a gyakorlatban? Mit jelent ez a +2 a labda el nem adása szempontjából?
• Ha mi 10-en vagyunk, ők meg nyolcan, milyen területeket kellene elfoglalnom a labda cirkuláció sikerességéhez?
• Ha rövid passzokkal járatjuk a labdát, az ellenfél mit fog csinálni?

És itt jönnek a képbe a struktúrák, amiket saját maguknak kell optimalizálni. Ez a struktúrák szempontjából azt jelenti, hogy aki éppen nem a legpontosabban passzoló játékos (Koordinatív struktúra), de mondjuk sokat (Bioenergetikai struktúra) és gyorsan tud futni (Kondicionális struktúra), az azonnal arra gondol, hogyan tudna a legtisztábban, legegyszerűbben játszani. A játék lényegére, a labda magtartására hamar rájön (Kognitív struktúra) és nem próbálja a leglátványosabb megoldásokkal (mondjuk felelőtlen sarkalással) kompenzálni passzolási hiányosságait (Kreatív struktúra). Ezekhez a játékban keletkező szituációkhoz kell egy bizonyos fokú motiváltság is (Érzelmi-akarati). Ez a motiváltság következhet az edző személyiségéből, a pontrendszer alkotta versenyhelyzetből, a játékostársak elvárásaiból, és/vagy a jelen időben tapasztalható személyes hangulat alakulásából is (például: gyermek születése vagy személyes tragédia). Ebben a példában az a helyzet, hogy a HSP saját magát optimalizálja úgy, hogy abból ő győztesen jöjjön ki.

Az edző szerepe a strukturalista megközelítésben

Az edző feladata, hogy minél inkább világosabbá tegye a csapat számára, hogy a játékelképzelés hogyan is nézzen ki a pályán és ösztökélje a HSP-ket, hogy egyénenként illeszkedjenek be a játékelképzelésbe. Nem az a feladata, hogy egyes HSP-nek megmondja, pontosan mit csináljon. Főleg akkor nem, amikor a labda az adott HSP-nél van. Tudniillik, a HSP fejlesztése a döntési szabadságon keresztül történik. Ha a szabad döntések lehetősége fennáll, a HSP önmaga tapasztalja meg döntéseinek sikerességét. Ezáltal az történik, hogy a HSP hiba vagy siker után újra optimalizálja saját struktúráit és újra próbál a játékelképzelés kialakítási folyamatába beleilleszkedni. Ezért van az, hogy a teljesítmény definiálható így is: a játékelképzelésbe való beleilleszkedés sikerességének mértéke a döntések meghozatalán keresztül.

Összefoglalás

• A futballista egy dinamikus komplex rendszer, több mint a részeinek összessége.
• Ezt az összességet Seirul.lo struktúrákon keresztül szemlélteti, a struktúrák által jellemzi.
• Ezek a struktúrák a következők: Bioenergetikai, Kondicionális, Kognitív, Koordinatív, Kreatív, Szoció-affektív (összműködési), Érzelmi-akarati, Mentális.
• A futballista a játékelképzelésből adódó szituációktól és saját maga adottságaitól függően (mint a komplex rendszerek jellemzője) képes alkalmazkodni és ezt a struktúrái optimalizálásával viszi végbe.
• Az edző feladata, hogy egy konkrét játékelképzeléssel rendelkezzen, amit kontextusként tálal a futballisták elé.

tags: #fifa #13 #jatekos #teljesitmenyek

Népszerű bejegyzések:

• A nemzetközi labdarúgó-szövetségek szerepe és kihívásai
• A felejthetetlen nehézsúlyú ökölvívó összecsapás
• Legendák a magyar vízilabda világából
• Gyerek foci Tatabánya
• Részletek a Paksi FC – MTK Budapest találkozóról