FIFA 18 Xbox 360 Játékos Mod Információk
A FIFA-játékosok tábora két jelentős csoportra oszlik. Vannak, akik nem igazán törődve a változások mértékével minden évben beleölik a pénzüket a sorozatba, hogy a legújabb résszel játszhassanak, és vannak, akik éveken keresztül nyúznak egy epizódot, majd a masszívabb előrelépést hozó felvonásba fektetnek be újra. Ezt az EA is pontosan tudja, és láthatóan tudatosan lavírozik azon a vékony mezsgyén, amelyen a jelentős változások és a puszta számozással járó előnyök még pont jó arányban vannak adagolva.
A sorozat évről évre egyik leggyámoltalanabb eleme a játékmenet. Félreértés ne essék, nem a hangulatra és a pörgésre gondolok, hiszen azok teljesen rendben vannak, hanem arra, hogy milyen szinten képes visszaadni a játék az igazi foci érzetét. Ebben egy ideje magasan veri a rivális Pro Evolution Soccer a programot, mégis sikerül újra és újra elnyernie a rajongók maximális bizalmát. Ebből is tökéletesen érződik a körítés és a népszerűség fontossága, amelyekben a FIFA-sorozat letaszíthatatlanul ücsörög a kényelmes trónján.
Az idei epizód pedig ismét abból ad többet, amiből kevesebb is elég a sikerhez. A tálalásból. Ha már a játékmenetet említettük: az most is jól hozza az elvárható FIFA-szintet, viszont annál egy szemernyivel sem többet. Ezen a téren minimális változtatásokat eszközöltek a fejlesztők, amelyek a kevésbé rutinosabbaknak valószínűleg fel sem fognak tűnni. Talán úgy voltak vele a stúdiónál, hogy a tavalyi epizód nagy újításaként bevezetett Frostbite Engine még az idei epizódra is kihatással lesz, ezért nem kell komolyabb változtatásokat eszközölni.
A játékosok test-test elleni küzdelmei valamivel életszerűbbek lettek, és a lassabb, taktikusabb labdatartásra is több lehetőségünk lesz, mint tavaly, mégis csak másodpercekre bukkannak fel ezek a változások egy-egy hosszabb mérkőzés alatt.
Grafikailag sem nyújt sokkal többet elődjénél a FIFA 18. Tény, hogy néhány bevilágítás és effekt szebb lett, ezt nem lehet tőle elvenni, de az arcok és az összkép szintén a tavalyi felvonást idézik. Vannak játékosok, akik semmit sem változtak az egy évvel ezelőtti kinézetükhöz képest, még akkor sem, ha a való életben már egészen más frizurával, vagy testfelépítéssel nyomulnak.
Én a Juventusszal játszottam legtöbbet, és Gonzalo Higuaín továbbra sem hasonlít önmagára, de ami még nagyobb baj, hogy tavalyhoz képest sem lett élethűbb a játékban. Ha csak azt nézzük, hogy Európa öt topcsatára között szerepel a neve az elmúlt szezon alapján, ha másért nem is, legalább ezért illett volna kicsivel több energiát fektetni az ő kinézetére. De ez elmondható az összes másod- és harmadvonalas játékosról is egyaránt. Ronaldo és Messi talán még precízebben festenek a képernyőn, mint tavaly, de a többiek egy az egyben azt a fizimiskát hozzák, amit a FIFA 17-ben már láthattunk.
Játékmódok és Újdonságok
A játékmódok közül egyértelműen az említett sztorimód folytatását kell kiemelnünk. Az mindenképpen üdvözítő, hogy folytatódik Alex Hunter története, és ezúttal sokkal színesebben, mint egy évvel ezelőtt. Az EA-nél jó érzékkel ismerték fel, hogy kell a népnek valami drámaibb és lehengerlőbb történeti szál, hogy ne csak a monoton labdázgatásban kelljen elveszni. Úgy néz ki, idén ez lesz a csapat ütőkártyája, és az sem véletlen, hogy minden rendezvényen és interjúban ezzel villogtak a fejlesztők.
Alex Hunter tehát visszatér, most azonban az idő előrehaladtával Anglia határait is átlépi, és megnyílik előtte a nagyvilág. Ezúttal is több szigetországi csapatban kezdhetjük meg a viszontagságokkal tarkított utunkat, hogy aztán eljuthassunk álmaink Real Madridjáig. Az átvezetők ismét nagyon izgalmasra sikeredtek, többször bukkannak fel benne ismerős arcok, mint Griezmann, Henry vagy éppen a főkolompos CR7.
A karriermódban viszont majdnem ugyanazzal találkozunk, amivel tavaly is, forradalmi újításoknak nyoma sincs. Persze valószínűleg roppant kínos lett volna, ha érintetlenül marad az egyik húzó játékmód, ezért olyan apróságok bukkannak fel ebben a szegmensben, mint az átigazolások közbeni animációk, melyek azonban nem tűnnek eléggé kidolgozottnak ahhoz képest, hogy szinte csak ezzel kellett foglalkozniuk a fejlesztőknek.
A séma a megszokott maradt, idény előtt meghívásos tornákon vehetünk részt, amelyek csupán a bevételünkre lesznek hatással, semmi más értelmük nincsen. Ha ezeket gyorsan letudtuk, kezdődik a szezon, és a jól megszokott naptáron egymás után bukkannak fel a soron következő meccsek, végeláthatatlanul. Két derbi közé beékelhetünk edzéseket, ahogyan ezt már tavaly is megtehettük, de érdemleges teendőink továbbra sincsenek, azon kívül, hogy a felálláson buherálunk. A fejlesztők rászánhattak volna egy kicsivel több energiát, hogy izgalmasabbá és színesebbé tegyék ezt a vonalat.
Továbbra is az Ultimate Team az egyik legnépszerűbb lehetőség a játékon belül, és ahogyan a többi játékmód, a FUT szintén a biztosat hozza, amitől naggyá vált. Néhány apró finomításon kívül világmegváltó változásokra itt sem kell számítanunk, az viszont elismerésre méltó, hogy a bevezetett apróságok sokat hozzátesznek az élvezeti faktorhoz. Megjelentek ugyanis a napi és heti feladatok, melyeknek köszönhetően sokáig magához láncol majd a játékmód. Ezen feladatok teljesítésével válhatunk egyre meghatározóbbá a futballtérképen, és vehetünk erősebb játékosokat, hogy aztán egy félelmetes csapatot irányíthassunk.
Az idei epizódba olyan legendás ikonok is bekerültek, mint az igazi Ronaldo, sokak nagy kedvence, Ronaldinho, vagy éppen az olasz zseni, Del Piero.
Platformok és Általános Értékelés
A FIFA 18 PC-re, PS4-re, PS3-ra, Xbox One-ra, Xbox 360-ra és Nintendo Switch-re jelent meg.
Egy FIFA-ban az a legjobb, amikor a neten folyamatosan győzelmeket aratunk, egyre jobb játékosokat szerzünk, és a legmagasabb divíziókig jutunk. Igenám, de ettől függetlenül sokan a karrier módot is szeretik, egy menedzser bőrébe bújva akarnak Premier Leaguet vagy Bundesligát nyerni, majd elhódítanák a Bajnokok Ligája első helyét is. Éppen ezért fontos már offline is, miként tudjuk összerakni a csapatunkat, és mire helyezzük a fő hangsúlyt. Vannak, akik egyből a legerősebb együttest választják és rögtön a világsztárokat igazolják le. Fontos tudni azonban, hogy nagyon érdekes aspektusa a játéknak, mikor a fiatal újoncokat képezzük ki és legendákat varázsolunk belőlük. Olcsón hozzájuthatunk ezekhez a drágakövekhez és, ha van kitartásunk és energiánk akkor hatalmas örömet okozhatnak a későbbiekben. Nagyon sok kutatást és utánajárást igényel, hogy ezeket a gyémántokat megtaláljuk és egyáltalán felfedezzünk bennük valamit, ami miatt érdemes vesződnünk velük. Nem lesz mindenkiből aranylabdás, -ezt azért ne várjuk-, de építhetünk rájuk és nagyszerű futballistákká vállhatnak.
A játékmenet pofozgatásai elsősorban az ütközésrendszernél és a labdakezelésnél érhető tetten. Immáron még több kontakt kiszámítását bízták a fizikai motorra, vagyis több véletlenszerű szituáció fordulhat elő a pályán. Például egy erős belépő után nem törvényszerű, hogy megszerezzük a labdát, bizonyos esetekben inkább csak odapiszkálva megakasztjuk az ellenfelet. Ebből persze sok nagyszerű, ugyanakkor számos igen bugyuta mozdulatsor, indokolatlan esés is születik, úgyhogy ezeket a változásokat nem tudtam pozitívumként értékelni. Nem lett könnyebb a tavaly kifogásolt nehézkes védekezés sem. Sőt, a kissé leegyszerűsített cselkombinációknak köszönhetően most még nagyobb kihívással néz szembe a védekező csapat, például ha a sokkal könnyebben behozható megkerülős cselt próbálják bevetni ellenünk.
Pozitívum, hogy a játékosok spontán reakciója életszerűbb lett, és egy hirtelen lepattanó labdára gyorsabban reagálnak, azaz kevésbé próbálják meg lekezelni a labdát, inkább azonnal megpróbálnak felszabadítani, kapura fejelni, stb. Ez kimondottan üde pillanatokat varázsol egy-egy kipattanó után a pályára, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól a kapusról vagy a kapufáról kipattanó lövésekre mindig érkezik majd valaki. Összességében a játékmenet jobb lett tavalyhoz képest, de csak éppen egy nüánsznyival és ezen az a hasznos kis újdonság sem változtat sokat, hogy menet közben az átvezetők alatt már lehetőségünk van egy gombnyomással cserélni.
A FIFA 17-ben nagy örömmel fogadtuk a The Journey-t a maga filmszerű sztori módjával, amit idén tovább folytathatunk abban a klubban és azzal az Alex Hunterrel, akivel a 17-ben abbahagytuk (persze van lehetőség teljesen új Alexet is indítani). Itt már azért történtek újítások, ugyanis amellett, hogy főszereplőnk külsejét átszabhatjuk új frizurákkal vagy tetkókkal, néha sorsfordító(nak tűnő) döntéseket is meg kell hoznunk, melyek némileg átrendezik a történetünket és a körülöttünk lévőket. Példának okáért rögvest a sztori elején dönthetünk úgy, hogy kirúgjuk a régi menedzserünket, de ettől függetlenül sem jön össze a Real Madridhoz való szerződés és Amerikába igazolunk. Nem gondolom, hogy ezek a döntések jelentősen megváltoztatnák a sorsunkat, hiszen egy előre megírt sztori szerint alakul a karrierünk, így valójában nem mi választhatunk csapatokat. Ennek ellenére változatosabb volt több különböző országban focizni, mint csupán a Premier League-ben, de hasonlóan szórakoztató volt Rio Ferdinand talkshow-jában válaszolni a kérdéseire, vagy éppen C.
FIFA 18 | THE JOURNEY: HUNTER RETURNS | OFFICIAL TEASER TRAILER
Mindezek mellett számomra a legüdvözítőbb újdonság, hogy már a Journeyben is játszhatunk kooperatív módban egyszerre négyen is, amire tavaly még nem volt lehetőség. Sajnos a többi játékmód sem húzott igazán nagyot (frisseket pedig nem kaptunk), kezdve például a menedzser opcióval, ahol ugyan átrendezték némileg a menürendszert, de a valódi újdonság tulajdonképpen egy rendkívül ízléstelenül összerakott átigazolási-tárgyalás rendszer. Itt egy animáció keretein belül, személyesen a másik csapat edzőjének tehetünk ajánlatot, vagy alkudozhatunk a megvásárolni, illetve eladni kívánt játékos áráról.
Az Ultimate Team sem fejlődött sokat, de itt legalább hasznos a bevezetett újdonság. A napi és heti feladatok miatt tényleg megéri minden nap visszalátogatni pár meccsre, ugyanis potya-aranyat, illetve tasakokat szerezhetünk ezek teljesítésével. Lőj 3 gólt spanyol játékossal, igazolj egy csatárt, játssz egy Squad Battles-meccset és több hasonló, ilyenkor elsüthető feladatok várnak ránk minden nap. Ha valaki most felkapta a fejét a Squad Battles-re az joggal tette, ugyanis ez a másik újdonsága az idei FUT-nak. Ebben a módban állítólag a valódi sztárfocisták (?) vagy a jóval hihetőbb közösség tagjai által összerakott, AI vezérelte csapatokkal küzdhetünk meg heti rendszerességgel frissülő leosztásban. A mérkőzésekért kapott pontokból tornászhatjuk egyre előkelőbb besorolásba magunkat egy virtuális ranglétrán, hogy a hétvégi frissítésnél az addig elért státuszunknak megfelelő jutalmakat zsebelhessünk be, amik természetesen pakkokat, játékosokat, speciális mezeket, na meg aranyat jelenthetnek.
Nyilvánvalóan a játékosárak megint átrendeződtek, így míg a FIFA 17-ben egy Dele Alli még párezer aranyért megszerezhető volt, most 40.000 alatt nem találod meg a játékospiacon. Ugyanez mondható el az immáron minden platformon elérhető Icon kártyákról: a piacon szinte elérhetetlen áron mozognak, egyébként pedig pakkokból eshetnek, vagy a durvább Squad Building Challange feladatok jutalmaiként kaparinthatjuk meg őket.
Az EA idén külön webes felülettel és mobilos társalkalmazással is készült a FUT-ra, melyekben különböző kihívásokat teljesíthetünk, valamint menedzselhetjük csapatainkat. Ezen felül pedig megkapjuk külön a játék mobilos verzióját is, szerencsére ingyenesen, úgyhogy egy próbát megér. Sőt, a FIFA idén már Nintendo Switch-en is támad, PC-n pedig már DirectX 12 alatt is élvezhetjük a látványt - az EA semmit sem bízott a véletlenre.
Az egy dolog, hogy a bírók még mindig nincsenek a helyzet magaslatán (a sárga és piros lap osztogatása nem túl konzisztens), de ami ennél is problémásabb az elmúlt évekhez hasonlóan, hogy most is láthatunk arra példát, hogy a labda átmegy valakinek a lábán. Tehát a focilabda áthatol egy ember combján, bokáján, lábfején, stb., mintha az ott sem lenne. Például a támadó passzol a csatárnak, a védő jókor lép közbe, de a labda nem veszi a fáradtságot, hogy érzékelje mindezt, és pályamódosulás nélkül kiköt a csatárnál. Nem, nem, és nem! Ilyesmit egy focis játék, ahol pont hogy a labda és a játékosok interakcióin múlik minden, nem engedhet meg magának! Így aztán nem nagy meglepetés, hogy még mindig láthatunk rudigólokat, amik a fizika hibájából adódóan jönnek létre, keserédes kabaré-jelenetek kíséretében.
Szóval van még hova fejlődnie a FIFA-nak, de a taktikusabb játékmenet és a gyorscserék miatt bizakodó vagyok, hátha megérjük azt az évet, amikor minden klappol. Ez most nem az, de a FIFA-k közül kétség kívül ez a legjobb. És hogy idén PES, vagy inkább FIFA? Az objektív válaszom erre az, hogy érdemes letölteni a PES és a FIFA demóját is, menjetek velük pár próbakört, és döntsétek el Ti magatok.
tags: #fifa #18 #xbox #360 #jatekos #mod
