A finn futball rémálma: Az 1997-es magyar-finn világbajnoki selejtező és a legendás öngól
A futballtörténelemben vannak pillanatok, amelyek örökre beégnek a szurkolók emlékezetébe, nem mindig a szépségük, sokkal inkább a jelentőségük vagy éppen a hihetetlen körülményeik miatt. Sokáig azt hittük, az 1997-es Finnország-Magyarország világbajnoki selejtező hajrájában lőtt Teuvo Moilanen-gólnál nem volt röhejesebb öngól a futball történetében - azzal egyenlített ki 1-1-re Csank János válogatottja a 90. percben, és harcolta ki a pótselejtezőt. Ezúttal válogatottunknak az 1997-es vb-selejtezőben a finnek ellen Helsinkiben szerzett egyenlítő gólját elevenítjük fel, egy olyan találkozót, amelynek végén váratlan fordulat hozott reményt a magyar labdarúgásnak.
A kezdetek: Magyarország és Finnország a futballpályán
Mielőtt az 1997-es, sorsdöntő összecsapásra térnénk, érdemes felidézni a két nemzet közötti korábbi futballösszecsapások történetét. Magyarország és Finnország válogatott labdarúgó csapata sokszor mérkőzött meg egymással az évtizedek során, gyakran egészen eltérő erőviszonyok mellett.
Kiemelkedő példa erre az 1951. november 18-án, vasárnap délután az Újpesti Dózsa Stadionban (Megyeri úti Stadion) lejátszott mérkőzés összefoglalója. Budapesten, a Dózsa stadionban mérkőzött egymással Magyarország és Finnország válogatott labdarúgó csapata. Negyvenezer néző lelkes tapsa köszöntötte a legjobb finn és magyar labdarúgókat. A két csapatkapitány, Puskás és Asikainen virágcsokrot cserélt, majd Vlček játékvezető sípszavára megindult a küzdelem.
Rögtön az első percekben kidomborodott a magyar csapat nagyobb fölénye, nagyobb tudása. Puskás vágja át keresztben a labdát, Bozsiktól kapja vissza, majd Puskás lövését védi szépen a finn csapat kapusa. A finnek szórványos rohamokat intéztek a magyar kapu ellen. Távoli szabadrúgás után a finn balszélső beadását védi szépen Gellér, a magyar csapat kapusa. Villámgyorsan kidobja a labdát, Bozsik vágja át keresztbe, ott van Hidegkutinál. Hidegkuti, Kocsis, majd újra Hidegkuti a labda útja, Hidegkuti lő, gól! 1:0 Magyarország csapata javára. Továbbra is a magyar csapat maradt támadásban. A közönség igen sokszor megtapsolta a magyar csatársor ötletes, szép játékát. Ezt a beadást még menti a finn védelem, de a következő pillanatban Kocsis lövése után ismét rezeg a háló, 2:0 Magyarország csapata javára. Sándor indít el most szép támadást. Bozsiknak adja a labdát, az átvágja keresztben, Hidegkuti lő, gól! 3:0 Magyarország csapata javára. Továbbra is a magyar csatársor támad. Zakariás, Sándor, majd Kocsis a labda útja és Kocsis lövése nyomán máris 4:0 az eredmény Magyarország csapata javára. A második félidőben Czibor lő gólt: 5:0, majd utána Kocsis mesteri alakítását tapsolja meg a közönség. Puskás lövi a magyar csapat hatodik gólját. Szepesi György tudósítása a 8:0-ás magyar győzelemmel végződött magyar-finn labdarúgó mérkőzésről. Mezőnyjáték, gólok (Hidegkuti (3), Kocsis (2), Puskás (2), Czibor (1)).
A magyar csapat összeállítása: Gellér Sándor, Buzánszky Jenő, Börzsei János, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Sándor Károly, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.A finn csapat összeállítása: Olavi Laaksonen, Martin Kurt, Tapio Pylkkönen, Stig-Göran Myntti, Veikko Asikainen, Erik Beijar, Jorma Vaihela, Aulis Rytkönen, Seppo Pelkonen, Kalevi Lehtovirta, Kalle Lahti.
Az 1998-as világbajnokság felé: A selejtezőcsoport
Az 1986-os vb-kudarcot nagyon nehezen dolgozta fel a magyar labdarúgás, ha egyáltalán feldolgozta. Sem az Olaszországban (1990), sem az Egyesült Államokban (1994) rendezett vb-re nem sikerült kijutnunk. Mészöly Kálmánt 1996-ban Csank János követte szövetségi kapitányként. Hivatalba lépésekor vállalta, hogy a válogatottat a vb-selejtező mérkőzésein a csoport második helyére vezeti. Ez akkoriban vb-pótselejtezőt ért. A franciaországi VB selejtezőiben óriási erőfeszítések árán magunk alá gyűrtük az erejéből kifogyó, mumus Svájcot, noha megverni persze nem bírtuk őket.
A harmadik selejtezőcsoportban az utolsó forduló előtt a már biztos vb-résztvevő Norvégiának húsz, Magyarországnak tizenegy, Finnországnak tíz, Svájcnak hét, Azerbajdzsánnak pedig három pontja volt. Csoportunkból a norvégok kiemelkedtek, az azerieket oda-vissza illett legyőzni, a svájci, a finn és a magyar válogatott harcolt a második helyért.
Az eredeti elképzelés szerint a vetélytársak ellen egy hazai győzelem és az idegenbeli döntetlen elég lett volna. Persze tudtuk, hogy nem lesz könnyű, hiába voltunk jobbak a budapesti meccs első félidejében a finneknél, Orosz Ferenc góljával csupán 1-0-ra győztünk. Norvégiában viszont várakozáson felül játszott a csapat, Kjetil Rekdal csak a 83. percben szerezte meg a házigazdák első gólját, igaz, rúgott még kettőt (0-3). Bakiban nem követtünk el bakit (3-0). A zürichi Hardturm Stadionban viszont legjobbjainknak nem ment olyan jól, mint a Fradinak másfél évvel korábban, Kubilay Türkyilmaz a 83. percben törte meg a mieink ellenállását (0-1). Csank János nem véletlenül nyilatkozta a találkozó után: „Hiába játszottunk jól a mérkőzés nagy részében, ismét a végén buktunk el. Sajnos, azt kell mondanom, még mindig nyolcvanperces csapatom van.” A norvégok elleni hazai 1-1 viszont bravúr volt, a szövetségi kapitány nem véletlenül jegyezte meg: „Biztos vagyok abban, hogy ezzel a játékkal a következő ellenfelünket legyőzhetjük.” Svájcot fogadtuk az átépítés alatt álló Népstadionban, a játék nem volt a norvégok elleni, a győzelem el is maradt. Sovány vigasz, hogy az ellenfél futott a döntetlen után, amelyet Stéphane Chapuisat a 90. percben szerzett góljával vívott ki (1-1). Az azeriek az Üllői úton sem okoztak gondot (3-1).
Az utolsó forduló előtt Norvégia 20 ponttal már továbbjutott, mi egy ponttal előztük meg a finneket, Svájc már nem szólhatott bele a második hely sorsába, azaz döntetlent kellett Helsinkiben kicsikarni.
A sorsdöntő helsinki mérkőzés (1997. október 11.)
Szó szerint ez történt. A hazaiak számára csak a győzelem volt az elfogadható eredmény, míg Csank János csapata már egy döntetlennel is versenyben maradhatott. A szakadó esőben lejátszott mérkőzésen a magyarok kezdtek jobban, a finnek csak a félidő felétől kerültek némi mezőnyfölénybe, ám nagyobb helyzetet akkor is a mieink hagytak ki, a huszadik percben Kovács Zoltán öt méterről a kapu mellé pöckölt. A második játékrészben az északiak kerültek fölénybe, az ötvenötödik percben Reini fejesét Sáfár óriási bravúrral tolta kapufára, ám hét perccel később már tehetetlen volt a Casino Salzburg kapusa: egy szögletrúgást követően Sumiala talált a kapujába. Az ítéletidő ellenére tombolt a stadion, hiszen az 1-0-val a finnek megelőzték volna Magyarországot. A dán szövetségi kapitány, Richard Möller-Nielsen további támadásokra buzdította játékosait, akik mentek is előre becsülettel, előbb Sumiala, majd Litmanen lövésénél védett Sáfár.
Csank János mindent megpróbált az egyenlítés érdekében, az utolsó félórában pályára küldte Illés Bélát, Horváth Ferencet és Dombi Tibort, de ez sem segített a magyar válogatott támadójátékán. Amikor pedig már mindenki a hármas sípszót várta, csoda történt. A meccs amúgy az ilyen időben megszokott rém unalmas szenvedés volt, a megszokott ütőképtelen magyar támadójátékkal. A rendes játékidő lejárta után már kezdett halványulni a meccs előtti bizakodó hangulat. Már Csank kapitány bajsza is egyre mélyebbre konyult, ahogy lehúzták a belehulló hideg esőcseppek.
Az 1-1-es döntetlent hozó pillanatok: A Teuvo Moilanen-öngól
Az embernek ilyenkor eszébe jut az 1997-es Magyarország-Finnország világbajnoki selejtező 90. percének eseménysora. A 92. perc végén olyan gólt hozott össze a finn védelem, amilyet mi már 20 éve próbálunk, de csak hasonlókra tellett eddig. Magyar szöglet balról, Kereszturi András ívelte be a labdát. Egy szögletet követően Hyypiä kétségbeesetten menteni akart, de Oroszt találta el. Az MTK csatáráról a finn kapu felé pattanó labdát Mahlio próbálta meg kivágni, de pont az előtte bukdácsoló Moilanent találta el, akinek a hátáról a kapuba vánszorgott a labda.
A szöglet után Halmai még mindent elkövetett, hogy kimaradjon a meccs legnagyobb magyar helyzete, de a megzavarodott finn játékos volt szíves a saját kapuja felé felszabadítani, ahol a hősiesen védekező Mahlio telibetalálta Moilanen kapus bal seggpartját, mi pedig nem hittünk a szemünknek. A fülünk pedig tele volt Faragó Ricsi amorf üvöltésével, de hát kit érdekelt! Üvöltöttünk mi is. Ne is beszéljünk róla, inkább nézzük és hallgassuk! Többször.
Finnország-Magyarország | 1-1 | 1997. 10. 11 | MLSZ TV Archív
Sebők Vilmos így idézte fel a gól előtti pillanatokat: „Odacsúsztam, mert oda kellett csúsznom. Meccsenként rengetegszer megtettem, s megteszem majd máskor is, most azért lett jelentősége az egésznek, mert elindította a gólhoz vezető folyamatot. Jó, hogy így alakult, ennyi az egész, amellett persze, hogy sohase alakuljon rosszabbul. Hiába volt sorsdöntő, csak egyetlen mozzanat volt a meccsből. Ha más van ott, ugyanúgy cselekszik, ez meggyőződésem.”
A finnek szerint Bernd Heynemann játékvezető a 90. percben kétszer is hibázott. Szerintük Mixu Paatelainen lövésébe Mracskó Mihály beleért, ezért kirúgás helyett szögletet kellett volna ítélni. Ráadásul a német bíró a reklamáló Jari Litmanennek nemcsak hogy sárga lapot adott, az első lehetséges alkalommal újra ellene ítélt. Ebből lett aztán Lőrincz Emil szabadrúgása és a gólt megelőző szöglet.
A legtekintélyesebb finn lap, a Helsingin Sanomat másnap ezt a címet adta cikkének: „Egy buta gól kettétörte az álmokat.” A tudósító újságíró véleménye szerint a német játékvezető indokolatlanul sokat hosszabbított. Érdekesség, hogy Heynemann a jelentésében Sebők Vilmost jelölte meg góllövőként, a finn teletext Sami Mahliót nevezte meg. A Helsingin Sanomat mélyen hallgatott a gólszerző személyéről, csupán annyi szerepelt a tudósításban, hogy öngól. Maradjunk abban, amit a Nemzeti Sport írt húsz évvel ezelőtt, két nappal a találkozó után: „Tekintve, hogy az utolsó érintés Teuvo Moilanené volt, ez utóbbi kijelentés áll a legközelebb az igazsághoz.”
A mérkőzés adatai
| Esemény | Adat |
|---|---|
| VB-selejtező | Finnország - Magyarország 1-1 (0-0) |
| Dátum | 1997. október 11. |
| Helyszín | Helsinki, Olympic-stadion |
| Nézőszám | 31 617 |
| Játékvezető | Bernd Heynemann (német) |
| Gólok | Sumiala (62.), illetve Moilanen (92. perc, öngól) |
| Finnország összeállítása | Moilanen - Tuomela, Ylönen, Hyypiä, Reini, Mahlio, Litmanen, Valakari, Koskinen (Rissanen, 82.), Sumiala (Johansson, 89.), Paatelainen. Szövetségi kapitány: Richard Möller-Nielsen. |
| Magyarország összeállítása | Sáfár - Sebők V., Lőrincz, Keresztúri, Mracskó, Nyilas (Horváth F., 67.), Halmai, Lipcsei, Egressy (Dombi, 81.), Kovács Z. (Illés, 57.), Orosz. Szövetségi kapitány: Csank János. |
A pótselejtező és az utóélet
Az 1-1-es döntetlen pedig azt jelentette, hogy a csoport második helyén Magyarország végzett, így a Csank-csapat játszhatott pótselejtezőt. Akkoriban úgy éreztük, hogyha túllépünk északi rokonainkon, már ott is vagyunk a későbbi F csoportban, hiszen a pótselejtező nem okozhat gondot a második helyre odaért kiváló csapatnak. De ez senkit sem érdekelt. A lényeg, hogy válogatottunk pótselejtezőt játszhatott.
A finn futballtörténelem legjobb játékosa, Jari Litmanen másfél hónapja az [origo]-nak azt mondta: a tizenhárom évvel ezelőtti öngól még mindig kísérti. „Egyszer nekünk is sikerülhetett. Egyszer mellénk is állhatott a szerencse. Mert a sors többnyire visszaadja azt, amit korábban elvett. Más kérdés, hogy mifelénk többnyire a fanyalgás az úr. Amikor korábban szerepet kapott kudarcainkban a balszerencse, azt szajkózta boldog-boldogtalan, hogy félre a panaszokkal, kizárólag az eredmény számít. Most pedig, amikor igenis bennünket segítettek az égiek, ott a hajlandóság sokakban arra, rá-legyintsenek, mondván: óriási mázlink volt” - írta október 13-án megjelent értékelésében a Nemzeti Sport.
A pótselejtezőn aztán Jugoszlávia összesítésben 12-1-re diadalmaskodott. Az a pótselejtező aztán az irapuatói főtt tészta emlékét is homályba borította. Mindössze 12 kapott gólon múlott, hogy a magyar foci nem támadt fel 1997 őszén. Egy korszak véget ért, az első korszak, amelyre már mi is emlékszünk. Elbúcsúztunk Mracskó Misitől, meg a hasonló arcoktól, akiktől kisgyermekként megtanultuk, hogy a labda gömbölyű, és ezentúl elöl sem Klausz ontotta már a gólokat. Jöttek a fiatalok, az új generáció, akik megváltják majd Puskásék örökségét.
tags: #finn #magyar #meccs #gol
