A Síelés és a Labdarúgás Alapjai: Technikák, Tévhitek és Sérülésmegelőzés

Akár a havas lejtőkön szeretnénk elsajátítani a síelés fortélyait, akár a zöld gyepen keressük a kihívásokat a labdarúgásban, a felkészülés, a megfelelő technika ismerete és a sérülések elkerülése kulcsfontosságú. Ez a cikk átfogó útmutatót nyújt mindkét sportág alapjaihoz, a sikeres teljesítményhez szükséges tudnivalókról és a gyakori tévhitekről.

Felkészülés a sípályára: Technika és Biztonság

A megfelelő felszerelés és ruházat fontos elemei az első síelésnek, de nem az egyetlenek. Mielőtt síelni kezdenél, érdemes megtanulni a síelés technikáját. Bár a tudás nem helyettesíti a gyakorlatot, az alapfogalmak ismerete megkönnyíti a kezdést. Ha úgy döntött, hogy az idei téli szezonban megtanul síelni, és nem gyakorol szisztematikusan, akkor gondoskodnia kell a megfelelő fizikai felkészültségről. Ez lehetővé teszi, hogy biztonságosan és az egészséged érdekében síelhess, de megkönnyíti a szükséges készségek elsajátítását is.

Legalább néhány héttel (6-12 héttel) azelőtt kezdj el rendszeresen gyakorolni, hogy megteszed az első lépéseket a lejtőkön. Koncentráljon a láb- és karizmok erejének és állóképességének javítására, a mozgástartományok növelésére és a testtartást stabilizáló izmok (az úgynevezett core) erősítésére. Ez azért fontos, mert a síelés különösen a térdet terheli meg, és a sok esés, amelyet a síelés kezdetén valószínűleg elszenved, sérülést vagy sérülést okozhat. Válaszd a saját testsúlyoddal végzett gyakorlatokat (pl. fali szék, a plank különböző változatai, többdimenziós hajlítások és hátraszaltók, guggolás felhúzással vagy ugrásokkal stb.), valamint a kiegészítő súlyokkal (súlyzók, súlyzók, kettlebell, TRX szalagok, bosu, mini szalagok vagy tornabálok) végzett gyakorlatokat.

Nem vagy biztos benne, hogyan kell felépíteni egy edzést egyedül, vagy hogy helyesen végzel-e egy gyakorlatot? A jó kezdéshez válasszon órákat (egyéni vagy csoportos) síoktatóval, aki megismerteti Önt a sípályán való síelés alapjaival, segít elsajátítani a síelési technikát, vagy kijavítja a hibáit (hogy ne alakuljanak ki rossz szokások).

A helyes sípozíció

A síelés közbeni helyes pozíció elfogadása a biztonság (amely lehetővé teszi a gyors reagálást a lejtőn vagy a pályán kialakult helyzetre), a haladás vagy a sebesség növelésének egyik legfontosabb eleme. Mindenekelőtt gondoskodnia kell arról, hogy a testsúlya egyenletesen oszoljon el a lábain. Álljon csípőszéles lábakkal. Ezután óvatosan hajlítsa be a térdét (amennyire a cipője engedi), és enyhén hajlítsa be a csípőjét, hogy kissé meggörnyedt testtartásban legyen. Helyezze a kezeit könyökben behajlítva a teste elé. Kerülje a gerinc merev tartását, a túlzott hátrahajlást, a gyors, széles és koordinálatlan kézmozdulatokat, illetve a lábak közötti távolság lerövidítését (elveszíti az egyensúlyát). Ahogy változtatod az állásod magasságát (leengedés és felemelés), ügyelj arra, hogy a csípődet, a térdedet és a bokádat egyszerre dolgoztasd meg.

Síelési technikák

Kezdje a síelés tanulását az úgynevezett szántásban való mozgással, ami megkönnyíti többek között a sebesség elsajátítását. A szántás a legegyszerűbb síelési technika, amellyel megtanulod az elemi dolgokat: egyenesen haladást, a síléc irányítását (beleértve a gyorsítást és a lassítást), a kanyarodást és a fékezést. Ha már elsajátította a szántó síelést, akkor egy szinttel feljebb léphet, és kipróbálhatja az úgynevezett shuffle síelést. Ebben az esetben a sílécek egymással párhuzamosan helyezkednek el, lehetővé téve a gyorsulást.

A carving síelés (más néven derék síelés - középen kúposak) alapja a lejtőn való lefelé haladás az éleken, amit többek között a dinamikus térdmozgás tesz lehetővé. Ennek eredményeként a síelő nem veszít sebességet kanyarodás közben. A szántó síelésnél a kanyarodáshoz a testsúlyt az egyik sílécre kell áthelyezni. Balra kanyarodáshoz a jobb sílécet a hóhoz kell nyomni, és fordítva. A párhuzamos síelésnél a kanyarodáshoz a testsúlyt az egyik lábra (a külső lábra) kell áthelyezni, és a síléceket egyszerre kell az egyik oldalra mozgatni. Ezt csúszófordulónak nevezik.

Fékezési technikák

A fékezés ismerete szintén fontos része a biztonságos közlekedésnek a „két deszkán”.

• Szántás: Ez a sebesség csökkentésére és könnyű fékezésre alkalmas. Helyezze a síléceit fordított V alakban (mintha szántó síeléskor tenné), engedje le kissé a súlypontját, és mozgassa hátrafelé. Minél szélesebbre tárja szét a síléc sarkát, és minél erősebben tolja a belső oldalon (szegélyezés), annál lassabb lesz a sebessége.
• Oldalirányú fékezés: Ezzel a módszerrel hatékonyabban és gyorsabban lehet megállni, mint a szántással, ezért meredek lejtőkön és akkor érdemes használni, ha a lehető leggyorsabban nullára akarunk fékezni (vészhelyzetek).

Gyakori hibák a síelésben

A síelni tanulók alapvető hibája, hogy „sétából”, azaz megfelelő kondicionális felkészültség, valamint a síelési technikák alapvető ismerete nélkül lépnek a pályára. A felnőttek körében is létezik az a tévhit, hogy az oktatóval való oktatás a gyerekeknek szól, ezért általában egyedül próbálnak megtanulni síelni, ami gyakran rossz szokások elsajátításával és a fejlődés elmaradásával végződik. Egy másik hiba, amit a kezdők a sítechnikával kapcsolatban elkövetnek, hogy esés közben megfeszítik az izmaikat, és lefelé esnek - a térdükre és a csuklójukra, aminek súlyos sérülés vagy trauma lehet a vége. A síelés mindenki számára elérhető, kortól és edzettségi szinttől függetlenül. Kellő elszántsággal és a megfelelő felkészüléssel (mind a kondíció, mind a felszerelés tekintetében) a síelés technikájának alapjai egy szezon alatt elsajátíthatók.

A futball világa: legendás pillanatoktól a sérülésekig

A „Panenka” büntető: egy legenda születése

A focisták egy része azért válik halhatatlanná, generációk bálványává, mert egész pályafutása során magas szinten teljesít. Vannak néhányan, akik egy-két jól sikerült szezonnal is mély nyomot hagynak az utókorban. Van olyan focista, akinek a nevéhez csak egy-két varázslatos mérkőzés kötődik. De talán csak egy olyan van, akinek az egész pályafutásával kapcsolatban egyetlen mozdulatra emlékszünk. Ő a csehszlovák Panenka.

Ha nem csapja be olyan pofátlan módon a világ akkori legjobb kapusát, Sepp Maiert azon a bizonyos belgrádi éjszakán, akkor hazáján kívül biztosan nem emlékezne senki a nevére. Ahogy kevesen tudják ki volt Anton Ondrus, Marián Masny vagy Jan Svehlik. Pedig ők is azon a mérkőzésen játszottak, amelyen Antonin Panenka, mégis csak az utóbbi vezetéknevére emlékszik a világ. A legendás mozdulatot mindenki ismeri, magát a játékost alig valaki.

Az 1976-os Európa-bajnokságra 32 csapat nevezett, ezeket nyolc csoportba osztották, innen csak az elsők jutottak tovább. Csehszlovákia Angliát és Portugáliát megelőzve jutott a legjobb nyolc közé. Aztán a csehszlovákok a negyeddöntőben azt a Szovjetuniót ütötték ki, amely az azt megelőző összes Eb-négyesdöntőben szerepelt. Vagyis a csehszlovákok egyáltalán nem érdemtelenül jutottak a jugoszláviai végjátékba. Ott azt a Hollandiát kapták az elődöntőben, amely két évvel korábban a világbajnokságon mindenkit elkápráztatott játékával és ezüstérmet szerzett. Zágrábban 90 perc után 1-1-re állt a két csapat, majd a hosszabbításban Csehszlovákia két gólt is szerezve jutott a döntőbe. A másik ágon, Belgrádban hiába vezetett Jugoszlávia 2-0-ra az NSZK ellen, a címvédő hosszabbításra mentette a találkozót, melyben két nyugatnémet gól született. Nagy meglepetésre a csehszlovák válogatott bejutott az 1976-os Eb döntőjébe és megnyerte a tornát. Így NSZK-Csehszlovákia döntőt rendeztek Belgrádban.

És a meglepetésgárda már a 25. percben 2-0-ra vezetett. Ám az uralkodó világ- és Európa-bajnok a 28. percben az elődöntőben mesterhármast szerző Dieter Müller góljával szépített, majd amikor már a keleti gárda tagjai szinte ünnepeltek, a 90. percben Hölzenbein egyenlített. Miután a bronzmeccs is 120 perc alatt dőlt el, így ennek az Eb-végjátéknak az egyik különlegessége az volt, hogy egyetlen párharc sem 90 percig tartott. Viszont az első három eldőlt 120 perc alatt, a negyedik nem. Ugyanis a várakozásokkal ellentétben a sokkal jobb erőállapotban lévő németek nem tudták bedarálni a csehszlovákokat. Így a történelemben először döntöttek egy komoly trófea sorsáról büntetőpárbajban. Akkor ez még kuriózum volt, ma már sokan szidják. Ám utóbbiak gondoljanak az 1968-as Eb-elődöntő pénzfeldobására.

A csehszlovákok kezdtek, vagyis akárcsak a mérkőzésen a németeknek kellett rohanniuk az eredmény után. Uli Hoenessnek hívják a játékost, aki abban a sorsdöntő pillanatban szinte kirúgta a stadionból a labdát. Uli Hoeness hibája sokba került a németeknek. Egyetlen lövésen múlt minden. Antonin Panenka sétált a labdához. Kis túlzással senki nem tudta ki ő. Majd öt másodperc alatt bevonult a sporttörténelembe. Távolról, de lazán futott neki. A rúgást felesleges leírni, mert mindenki látta, aki érdeklődik a futball iránt. Amikor rossz minőségű, fekete-fehér tv-ken néztük az élő közvetítést, talán fel sem fogtuk hogyan is került a labda a balra vetődő Maier kapujának közepébe. Azóta mindenki tudja. Ahogy minden focirajongó ismeri Panenka nevét. Csak így: keresztnév nélkül.

Úgyhogy jegyezzük meg itt és most: Antonin Panenka a teljes neve. A vezetéknevéből a magyar nyelvben már főnévi igenév is lett, mindenki tudja mit jelent „bepanyenkázni" a labdát a kapuba. Azt viszont kevesen tudják hazánkban, hogyan nevezték el a cseh médiában ezt a mozdulatot. Vršovický dloubák. Aki tudja, ejtse ki helyesen ezt a kifejezést!

Antonin Panenka éveken keresztül gyakorolta ezt a rúgást az edzések után, nagy titokban. Csak a csapat kapusa tudott róla. Utólag azt mondta, hogy már az Eb előtt elhatározta, hogy ha sor kerül rá, így végzi el a büntetőt. A szemtelen 11-esnek köszönhetően a világválogatottba is meghívták. A kezdőcsapat kihirdetésére pedig így emlékezett: "Amikor Max Merkel edző elkezdte sorolni az összeállítást, hogy a kapuban Jasin, a védelemben Carlos Alberto, Franz Beckenbauer, előrébb Charlton, Eusebio, baloldalon Panenka, azt hittem ott helyben elájulok. Hihetetlen, hogy ilyen focisták között játszhattam".

A németeknek lőtt legendás 11-es világhírűvé tette Panenkát. A világválogatottig, valamint a védjegyévé vált lövésig, majd az azt követő ünneplésig természetesen hosszú és rögös úton jutott el. 27 éves volt az Eb-győzelem idején. Édesapja kerékpár-versenyző volt, aki megszerettette fiával a sportot. A kis Antonin az iskolában szinte minden csapatsportot kipróbált. Végül a foci mellett döntött. A prágai Bohemiansban töltötte aktív korának nagy részét, ám az soha nem volt igazán meghatározó csapat a csehszlovák bajnokságban. Az Eb-győztesek közül is egyedül Panenka játszott ott.

Az olaszországi Eb-ről bronzéremmel tért haza, ezúttal a harmadik hely sorsáról döntöttek 11-esek. Egészen megdöbbentő, hogy a csehszlovákok ugyanabban a sorrendben rúgtak, mint négy évvel korábban a döntőben: Masny, Nehoda, Ondrus, Jurkemik és Panenka. Dino Zoff ellen viszont már nem merte megcsinálni Panenka azt, amit Maier ellen. Prózai módon felvarrta a felső sarokba a labdát. Panenkának az volt a 49. válogatott mérkőzése, 31 évesen. Hazája szabályai szerint, aki elérte az 50 válogatottságot és elmúlt 30 éves, az külföldre szerződhetett. A csehszlovák focisták közül az elsők között kapta meg ezt a lehetőséget, és a Rapid Wienhez igazolt. Kétszer lett bajnok, háromszor kupagyőztes a bécsiekkel, 1985-ben KEK-döntőn játszott. Ezután St. Pöltenbe költözött, végül a hütteldorfi Slovantól vonult vissza 40 évesen.

Akkor volt a rendszerváltás hazájában, és a szabaddá váló Prágában előbb cukrászdát, majd borozót vezetett. Egy Prága melletti kis faluban, Nespekyben él a feleségével. Imád szerepelni nyilvánosság előtt. Szinte mindig mindenki egyetlen dologról akar vele beszélni, de ő nem unja. Pontosan tudja, mivel jár, ha valaki ilyen fontos pillanatban ilyen történelmi tettet visz véghez. 2020 őszén súlyos tüdőgyulladással kórházba került és a koronavírust is elkapta, a világ minden részéről érkezett bátorító üzenet a focicsalád tagjaitól. A Rapid szurkolói egy hatalmas drapériát tettek ki a stadionjukba és azt írták rá, hogy ezúttal is úgy harcoljon, mint annak idején a pályán. A gyógyulása után egy cseh újságnak nagyobb interjút adott, és természetesen abban is szóba került a "panyenkás 11-es", amiről a "feltaláló" ezt mondta 45 év távlatából: "Örülök, hogy ezt a rúgást nagyon sokan utánozzák. Olyan világsztárok is, mint Messi, Ronaldo, Ramos, Ibrahimovic."

A labdarúgás sötét oldala: brutális szabálytalanságok

Ahol indulatok feszülnek, előfordul, hogy a játékosok elveszítik a fejüket. Itt azonban felmerül a kérdés: melyek valójában a labdarúgás legbrutálisabb szabálytalanságai?

• Verekedés: „Nem nagy ügy” - mindennapos eset a pályán. Kicsit lökdösődnek, de semmi komoly.
• Bírólökdösés: E mögött nem annyira a fizikai fájdalom okozása áll, mint inkább az, hogy sértegetni akarják a bírót.
• Könyöklés: Az egyik legdurvább dolog, ami elképzelhető, súlyos sérüléseket okozhat. Van, amikor valaki tényleg csak véletlen felejti kinn a könyökét, de találkozhatunk csúnya, szándékos szabálytalanságokkal is.
• Köpés: Valakit szándékosan leköpni? Alapvető emberi dolog, nem csak a fociban: ilyet senki nem csinál, tiszteletlenség.
• Nyilvánvaló szabálytalanság: Mint például Suarez kezezése a 2010-es világbajnokságon, amikor kapusnak felcsapva kézzel kotorta ki a labdát a gólvonalról a Ghána elleni mérkőzésen. Kiállították, de a gólvonalnál szemérmetlenül ünnepelt, amikor Asamoah Gyan kihagyta a büntetőt.
• Rasszizmus: Ismét Suarez… Patrice Evrát sértegette még 2011-ben, nyolcmeccses eltiltást kapott érte.
• Szimulálás: Nyilván nem túl etikus, de ahol a minimális plusz, a legkisebb előny kicsikárása óriási különbséget jelenthet a végén, megesik, hogy a játékosok elragadtatják magukat.
• Fejelés: Zidan esetét Materazzival, úgy gondoljuk, sekinek nem kell bemutatni.
• Kung-fu: Erre a leglátványosabb példa a négy évvel ezelőtti világbajnoki döntő remekül elkapott fotója: Nigel de Jong akciója Xavi Alonso ellen.
• Csonttörés: Aki ilyet csinál, legalább fél évre el kéne tiltani. Ez a legutolsó aljasság. És sajnos még csak nem is annyira ritka, hogy valaki nyílt lábszárcsonttörést szenvedjen. Így járt pórul az arsenal brazil származású horvátja, Eduardo, aki utána soha nem is jött helyre teljesen, nem tudta ugyanazt a brilliáns játékot hozni, mint sérülése előtt.
• Harapás: A gond nem az okozott sérülés, hanem az, amit maga a cselekedet képvisel. Túllép a két test között álló minden korláton.

Foci cselek: művészet és technika

Ki ne emlékezne Puskás Ferenc legendás visszahúzós cselére az évszázad mérkőzésén az angolok ellen a Wembleyben? Foci cselek már akkor voltak, amikor még maga a labdarúgás sem nagyon létezett, hiszen Geoffrey Chaucer a Canterbury mesékben már a XIV. században említést tett a játék egy korai formájáról. Amikor a XIX. században (1863-ban) az angol Football Association elfogadta a játék első szabálykönyvét, megkezdődött a labdarúgás máig tartó szervezett keretek közt zajló fejlődése. A cselek már a kezdetekkor fontos szerepet játszottak.

• A játékhelyzet megszabta cselezés: Ennek lényege, hogy a játékos mindig az adott játékhelyzetet látva dönti el, milyen módon tudja a leghasznosabban megjátszani a labdát.
• A cselezés öröméért cselezés: Ebben az esetben a játék szépsége dominál, a labdarúgó nem feltétlenül a csapat szempontjából hasznosabb és hatékonyabb megoldást választja, hanem „művészi örömet” lel a cselezésben.

A jól cselező labdarúgótól nagyon nehéz elvenni szabályosan a labdát, szabálytalanság esetén pedig a megítélt szabadrúgásból alakítható ki helyzet. Noha feljebb azt írtam, hogy a foci cselek egy része ösztönösen jön, természetesen rengeteg gyakorlással el lehet sajátítani őket. A térdeid közelítsenek egymáshoz, miközben belsővel oda-vissza passzolgatod magadnak a labdát. Futás közben tartsd a lábfejed közelében a labdát, egy idő után már érezni fogod és nézned sem kell. Tartsd a labdát a periférikus látásod alsó harmadában. Ha ugyanabban a tempóban futsz, a védő könnyebben ki tudja számítani a mozgásod, így könnyebben szerel. Nézd meg, a legjobbak hogyan csinálják! Szinte lehetetlen tőlük elvenni a labdát, amint a kezükkel, lábukkal, vállukkal próbálják (természetesen szabályos körülmények között) távol tartani az ellenfél játékosát.

Tévhitek a labdarúgás szabályairól: Játékvezetői döntések

Az alábbi 11 pontot egy alapfokú játékvezetői tanfolyam résztvevői számára összeállított anyagból válogattam össze, amely rávilágít a labdarúgásban keringő tévhitekre:

1. Tévhit: Ha nem pattan fel a labda a sáros földről, mehetünk haza…

   A játéktér alkalmasságának vizsgálatára nincs olyan szabály, amely megmondja, meddig kell felpattannia a labdának. A játéktér ellenőrzését a bíró saját belátása szerint végzi, sárba dobálással ma már senki sem operál. Az őskorban, ha egy játékvezető azt akarta, hogy ne legyen meccs, megkereste a legnagyobb pocsolyát és fél méterről beleejtette a labdát. Ha pedig éppen azt akarta bizonyítani, hogy a pálya alkalmas a játékra, akkor egy száraz helyen vállmagasságból tesztelte a talajt.

2. Tévhit: Két labda van a pályán. Állítsd már meg a játékot!

   Azonnal meg kell szakítani a játékot, ha egy még egy labda kerül a pályára tévhit. Erre csak akkor van szükség, ha a második labda zavarja a játékot.

3. Tévhit: Nem les! Hátrafelé ment a labda.

   Tévhit, hogy ha a labda hátrafelé ment, akkor nem lehet les. Egy játékos ugyanis akkor van lesen, “ha közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél”. Ebből pedig az következik, hogyha hátrafelé gurul a labda, de a támadó a labda elrúgásának pillanatában a labda előtt volt, akkor lehet lesen. Ezt az ellenkező oldalról is megközelíthetjük: hiába rúgják a labdát egy beadásnál előre, ha a játékos az elrúgáskor a labda vonala mögött volt, akkor nem lehet lesen még akkor sem, ha előrefut a beadásra.

4. Tévhit: A 16-os vonalán volt a buktatás, nem tizenegyes az!

   Ha éppen a 16-os vonalon történt a szabálytalanság, az ugyanolyan 11-es, mintha belül történt volna. A játéktéren ugyanis a vonalak ahhoz a területhez tartoznak, amelyet határolnak. Magyarul: ha az oldalvonalon/alapvonalon történik egy szabálytalanság, akkor az még a játéktéren belül történt. Ugyanígy ha a büntetőterület vonalán történik egy szabálytalanság, akkor 11-est kell ítélni.

5. Tévhit: Ha tizenegyes, akkor sárga is!

   Nem igaz, hogy minden esetben, ha büntetőrúgást ítél a játékvezető, akkor sárga (vagy piros) lap is kötelezően jár - a szabályokban nincs erre való utalás. Nem igaz az sem, hogy egy szabálysértésért nem lehet dupla büntetést (például kiállítás + büntetőrúgás) alkalmazni.

6. Tévhit: Tizenegyesnél nem lehet cselezni

   Egy büntetőrúgásnál a nekifutás alatt az ellenfél megtévesztésére irányuló cselezés megengedett, a bíróknak csak abban az esetben kell közbeavatkozniuk, ha a cselezés a nekifutás befejezését követően történik. Ebben az esetben a sportszerűtlenül cselező játékosnak sárga lap jár. Néhány példa megengedett és tiltott cselekre: Neymar 11-esei a jelenlegi szabályok szerint sportszerűtlenek. Ez a Messi 11-es is sportszerűtlennek számít, és mivel ekkor már érvényben volt az új szabály, sárgát is kapott érte. Ez a cselezés 3:45-nél viszont teljesen sportszerű és megengedett.

7. Tévhit: Ez nem kezezés! A labda ment a kézhez, nem fordítva!

   Egyes esetekben a kezezésért nemhogy sárga lap nem jár, de le sem kell fújni. A bíró csak akkor avatkozik közbe, ha a játékos szándékosan kezezett. Ha a kézzel érintés nem tekinthető szándékosnak, megy tovább a játék. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma, hogy a kéz megy-e a labdához, vagy a labda megy-e a kézhez. Ha a játékos például oldalsó középtartásban tartja a kezét (vagy a sorfalban egymásba karolnak), és a labda nekimegy a kezéhez, akkor az szándékos kezezés, és büntetni kell. Ha egy játékos keze futás közben természetes mozgással véletlenül hozzáér az egyenetlen talajon felpattanó labdának, akkor a kéz ment a labdához, mégsem történt szándékosság, így büntetni sem szabad. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma az sem, hogy a kéz le van-e szorítva. Lehet test mellé szorított kézzel is szándékosan megjátszani a labdát, például ha a testet az odaszorított kézzel együtt mozgatjuk. Ugyanígy lehet a lendületből elmozduló kéznek és a labdának is nem szándékos találkozása.

8. Tévhit: Szándékosan ért kézzel a labdához?! Sárga lap!!!

   Tévhit, hogy a labda kezezéséért mindig sárga lap jár. Nem kell például büntetni, ha a játékos egy nézőtéri sípszót hallva fogta meg a labdát, ezt ugyanis külső zavaró hatásnak kell tekinteni. Ilyenkor a bíró megszakítja a játékot és a mérkőzés labdaejtéssel folytatódik. A kamu hivatkozás viszont nem segít: a bíró ugyanis csak akkor nézi el a tévedést, ha ő maga is hallotta a sípszót a nézőtérről.

9. Tévhit: Utolsó emberként szabálytalankodott. Kiállítás!!!

   A kiállítás kritériuma nem az, hogy a szabálysértést a védő „utolsó emberként” kövesse el, hanem hogy szabálysértésével nyilvánvaló gólhelyzetet akadályozzon meg. Ha a védő a kapuvonalnál a szögletzászló közelében szabálytalankodik, akkor ő ezt „utolsó emberként” követte el, mégsem akadályozott meg nyilvánvaló gólhelyzetet, ezért nem kell kiállítani. Azonban az is lehet, hogy egy védő úgy akadályoz meg nyilvánvaló gólhelyzetet, hogy van egy mezőnyjátékos-társa, aki közelebb van nála a kapuvonalhoz, de nincs esélye a beavatkozásra. Ilyenkor nem „utolsó emberként” szabálytalankodott, de nyilvánvaló gólhelyzetet akadályozott meg, ezért ki kell állítani.

10. Tévhit: Hazaadta! Szabadrúgás!

    Nem minden esetben tiltott a labdát a saját kapusunknak hazaadni. Közvetett szabadrúgás csak akkor jár az ellenfél javára, ha a kapus a saját büntetőterületén belül ”kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott”. A három lényeges momentum tehát, hogy 1) a kapus kézzel érinti, 2) a csapattárs szándékosan rúgja haza, 3) és rúgja (tehát például a térddel és az felett hazaadott labdát meg lehet fogni). Büntetendő azonban a fejjel, mellel, térddel való hazaadás akkor, ha ezt a játékos kizárólag azért teszi, hogy a szabályt kijátssza. Ez esetben a játékos sportszerűtlen magatartásban vétkes, amiért neki sárga lap, az ellenfélnek pedig közvetett szabadrúgás jár.

11. Tévhit: Egy csere miatt plusz fél perc, egy hordágyas ápolás miatt plusz egy perc a hosszabbítás a mérkőzés végén.

    Hibás az a felfogás, hogy a félidők végén az időbeszámítást úgy kell meghatározni, hogy játékoscserénként fél percet, hordágyas ápolásonként egy percet kell adni a bírónak a játékidőhöz. Irányelvek ugyan vannak, de az elvesztegetett idő hosszát minden kötöttség nélkül a bíró határozza meg.

Sérülések és megelőzés a labdarúgásban

A futball kontakt sportág, melyben nagy a sérülések veszélye. Az ellenfél által elkövetett szabálytalanságok és a test-test elleni harc során kialakuló sérülések mellett elég egy hirtelen mozdulat, mely következtében zúzódás, ficam, törés, szakadás és rándulás is kialakulhat. A sérülések okai nagyon sokrétűek. Általánosságban elmondható, hogy a sérülés kockázata belső (például életkor, nem, korábbi sérülés, fizikai erőnlét, neuromuszkuláris képesség stb.) vagy külső (például felszerelés, környezet, játékfelület, játékvezető, ellenfelek stb.) kategóriába sorolható; sok sérülés azonban nem vagy/vagy szempont, mert a belső és külső kockázatok kölcsönhatásban állnak egymással.

2009-ben az UEFA kérésére Ekstrand és Waldén (2009) elkészítettek egy tanulmányt, melyben a 2001-2008-ig tartó időszakban 23 labdarúgócsapatot vizsgáltak a sérülések előfordulásának tekintetében. A tanulmány 566.000 óra (475.000 óra edzés, 91.000 óra mérkőzés) sporttevékenységet vizsgált, amely alatt 4483 sérülés következett be. Az átlag játékos 34 mérkőzésen és 162 edzésen szerepelt egy szezonban. Ebből kimutatható, hogy minden sporttal eltöltött 1000 órára 8 sérülés jut. A sérülések helyszíne szerinti megoszlása azt mutatja, hogy 2546 (57%) mérkőzésen, míg 1937 (43%) edzésen történt. A bemutatott kutatás alapján megállapítható, hogy egy sportoló évente átlagosan legalább két sérülést szenvedett. Ez egy 25-ös kerettel rendelkező labdarúgó csapatra vetítve 50 sérülést jelent a csapat számára. A professzionális labdarúgók között, a labdarúgás speciális jellemzőit tekintve kijelenthető, hogy jórészt az izom- és szalagsérülések azok, amelyekkel számolni kell a sportolóknak.

Combhajlító izom sérülések

Ekstrand és Waldén (2009) megvizsgálták, hogy melyek azok a sérülések, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő a labdarúgásban. A combhajlító izom húzódásos sérülést elsősorban a gyors és a robbanékony izommunka jellemzi. Mivel a hamstring izmok legfőbb feladata az excentrikus kontrakció, kinetikus energiát elnyelve, védve a csípőt és a térdet, így a sérülések nagyobb része ez alatt az összehúzódás során jön létre, a késői előrelendítési fázisban. A húzódások hirtelen fellépő, éles fájdalmat hoznak létre az combhajlító izmokban, feszesség érzéssel, illetve nagyobb mozgástartomány kialakulásával - a térd nyújtás és a csípő hajlítás alatt - is párosulhat. Néhány esetben duzzanat is kialakulhat pár nappal a sérülés létrejötte után. Ritkább tünetei közé tartozik a zsibbadás, bizsergésérzés, disztális gyengeség.

A súlyos sérülések közé tartozik még a combhajlító avulziója, leszakadása. Lehet akut és krónikus is. Teljes leszakadás esetén az inak visszahúzódnak a csontról, de vannak olyan szövetek, amelyek próbálják megelőzni a nagymértékű visszahúzódást, hogy az inak a csont közelében maradjanak. Az izomgörcs a szervezet vagy az egyes izomcsoportok elfáradása esetén történik. A hirtelen és erőteljes mozgás létrejötte után tartós összehúzódás jön létre, kialakul a görcs, ami jól látható és tapintható, fájdalommal jár. A túlerőltetés sérülés hatására jön létre, mivel a sérült ízület izmaiban, amelyek a mozgásában vagy rögzítésében részt vesznek, fájdalom alakulhat ki. Ezek az izmok megpróbálják védeni a sérült részt a mozgástól.

Rehabilitáció

A rehabilitáció célja a sportolók esetén, hogy az adott egyén sérülésének megfelelő ellátásban és terápiában részesüljön, minél hamarabb visszatérhessen a sérülést megelőző szintre. A combhajlító sérülések legelső, akut fázisában a legfontosabb cél a sérülés védelme, a mozgástartomány és az erővesztés minimalizálása. A második szakaszban fokozatosan vissza kell nyerni az erőt a teljes mozgástartományban, javítani a csípő és a medence neuromuszkuláris kontrollját, készülve a sport specifikus mozgásokra. Excentrikus és koncentrikus erősítés is lehetséges. Az excentrikus edzés dynamométer segítségével valósítható meg, olyan gyakorlatokkal, mint az egyenes lábbal végzett deadlift, egylábas windmill vagy a Nordic hamstring. A rehabilitáció során a legfontosabb a fájdalom és a gyulladás csökkentése, a mozgástartomány visszaállítása, a flexióban és extenzióban részt vevő izmok erősítése, a csípő és medenceizmok megerősítése, medence és gerinc lumbális szakaszának kontrolljának normalizálása, az egyensúly és a propriocepció fejlesztése, a futás és az ugrás technikafejlesztés és az újrasérülés lehetőségének minimalizálása. A combizom fájdalom csökkenése után megkezdhetőek a specifikus terhelések is, de csak a fokozatosság betartása mellett: a felhúzások, kitörések, guggolások különböző formái. A sportba való visszatérés előtt futás esetén is a fokozatosságot kell szem előtt tartani: először csak gyaloglás; futás csökkentett sebességgel egy vonalban, rövidtávon; futás teljes sebességgel és távon, egyvonalban; futás előre, oldalra, hátra; elindulások-megállások gyakorlása, sprintek majd a futás közbeni irányváltások és sprintek beiktatása. A terápiás edzés gyakorlatok mellett nagy szerepe van a különböző fizioterápiás eljárásoknak. Az elektroterápia, mely olyan rehabilitációs eszköz, amely elektromos áramot használ az izomösszehúzódások stimulálására.

Megelőzés

A rehabilitáció mellett a másik fontos szempont a labdarúgásban a sérülések megelőzése. A rizikó faktorok csökkentése érdekében a labdarúgás nemzetközi világszervezete létrehozott egy labdarúgó-specifikus strukturált bemelegítő gyakorlatsort, a „The 11+” programot. A gyakorlatok elsősorban a statikus és dinamikus ízületi stabilizációkra koncentrálnak, különböző pozíciók, valamint mozgások tekintetében. A nordic hamstring curl az egyik leghatékonyabb specifikus gyakorlat, mely a FIFA 11+ megelőzési programnak is kiemelt feladata. A nem kontakt sérülések megelőzésének prevencióját hangsúlyozza, egy speciális bemelegítési gyakorlatsor létrehozásával, amelyben dinamikus és statikus elemek is megjelennek.

tags: #foci #a #deszkan #csap #fel #ocsem

Népszerű bejegyzések:

• támogatás székesfehérvári felsőoktatásban tanulóknak
• Csányi Sándor a magyar foci jelenlegi állásáról
• A Glaser Ildikó pályafutásának háttere
• Az évszázad legjobbjai
• Magyarország távolmaradása az 1984-es Los Angeles-i játékoktól