A Labdarúgás Története a 19. Században: A Modern Foci Megszületése
A labdarúgás (angol eredetű szóval football, az Amerikai Egyesült Államokban soccer, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB) a játék szabályalkotó szervezete.
Napjainkban a labdarúgást az egész világon amatőr- és hivatásos szinten űzik. A FIFA felmérése szerint a futballt a világ több mint 200 országában 240 milliónál többen játsszák rendszeresen. A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépszerűbb sportja. A labdarúgás modern formája Angliában alakult ki a XIX. század közepén. A modern fociról csak a 19. század második felében beszélünk, amikor is különösen az Egyesült Királyságban kezdett el fejlődni.
A Labdarúgás Ősi Gyökerei
Bár a modern labdarúgás a 19. században öltött formát, a labda rúgásával kapcsolatos játékok a történelem során számos országban léteztek. A FIFA szerint „nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)”. Kínában a népesség körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh („rúgni-labda”) volt. A labda kerek volt, bőrből varrták, és prémmel vagy tollal töltötték ki. Hasonló játékokat játszottak az ókori Görögországban és Rómában is, amelyek során a résztvevők egy labdát próbáltak rúgással célba juttatni. Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje.
Középkori Elődök és Tiltások
A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. A középkori foci brutalitása megdöbbentené a mai sportkedvelőket: szabályok hiányában gyakoriak voltak a súlyos sérülések és a halálesetek is, noha nagyjából az egyetlen kikötés az volt, hogy a szándékos emberölés szigorúan tilos a játékok alatt. Ezen kívül azonban bármily nemű fizikai kontaktus, ütés, rúgás és szinte bármi, amit el tudunk képzelni, meg volt engedve a két résztvevő csapatnak, amelyek bárhány játékosból állhattak.
A középkorban aztán kialakult a ma ismert formája a sportnak, amely Calcio Fiorentino vagy calcio storico (történelmi futball) néven vált ismertté, innen az olaszban a focira használt calcio kifejezés is. 1400 körül Firenzében a calcio labdajátékot előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren játszották. A 16. században angol társával ellentétben az olasz verzió az előkelő emberek játéka volt, még XI. Leó és VII. Kelemen pápa is játszott a Vatikán terén.
A labdarúgás ezen korai, gyakran kaotikus formái komoly problémát jelentettek a középkori hatóságoknak. 1314-ben London akkori főpolgármesterének, Nicholas de Farndone-nak rendeletet adott ki a labdarúgás betiltásáról. Majd III. Edward angol király is csatlakozott a sportot ellenző nemesekhez, és 1363-ban kiadott kiáltványában betiltotta a „kézilabdát, a futballt, a hokit és egyéb értelmetlen játékokat”. 1667-ig összesen 30 alkalommal lett megtiltva a focizás, noha a Tudorok idejére nyilvánvalóvá vált, hogy a nép szeretete a sport iránt erősebb volt, mint holmi királyi rendelet, így a futball megmaradt.
A Modern Labdarúgás Születése Angliában a 19. Században
A modern labdarúgás közvetlen elődje az angliai diákok sportszeretetének köszönhetően fejlődhetett ki még az 1820-as években. Ekkor kezdődött el a sport szervezettebbé válása: különböző iskolák és közösségek elkezdtek szabályok szerint játszani a sportot. A pálya nagyságát és a résztvevők számát is meghatározták, illetve megalapították az első amatőr futballklubokat.
A Szabályok Egységesítése és Szervezetek Létrehozása
A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi szabályrendszert. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban a Cambridge-i egyetem iskoláival, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Néhány klubnak azonban már volt saját szabályzata, például a legnevezetesebbnek, a Sheffield Football Clubnak, amelynek „Sheffieldi szabályok” néven vált ismertté a kódexe. Ezt a klubot egykori középiskolai tanulók alapították 1857. október 24-én.
Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek az első gyűlése 1863. október 26-án volt. Az FA lefektette az első hivatalos szabályokat, és elválasztotta a futballt a hasonló játékoktól, például a rögbitől. Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben megalakítja az International Football Association Board-ot (IFAB), amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára. A Board tagjai évente szavaztak a játékszabályok módosításáról.
A Szabályok Fejlődése a 19. Század Végén
A 19. század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok, amelyek jelentősen formálták a játékot:
| Év | Esemény | Hatás/Jelentőség |
|---|---|---|
| 1848 | Cambridge-i Szabályok | Az első részletes szabályrendszer írásba foglalása. |
| 1857 | Sheffieldi szabályok | A Sheffield Football Club saját szabályzata, hozzájárult a szabályok diverzitásához. |
| 1863 | The Football Association (FA) megalapítása | Az első hivatalos szabálykönyv lefektetése, a futball és a rögbi szétválasztása. |
| 1870 | Játékoslétszám meghatározása | Tíz mezőnyjátékos és egy kapus bevezetése. |
| 1874 | Büntetőrúgás bevezetése | A játék büntetőmechanizmusának pontosítása. |
| 1878 | Játékvezető megjelenése | Külső, semleges fél bevonása a mérkőzés irányításába. |
| 1882 | Partdobás bevezetése | A játékon kívüli labda visszajuttatásának szabályozása. |
| 1885 | International Football Association Board (IFAB) megalakítása | A szabályok módosítására és felülvizsgálatára jogosult nemzetközi testület. |
| 1891 | Tizenegyes bevezetése | A legsúlyosabb szabálytalanságok szankcionálása. |
| 1891 | Kapuháló felszerelése | A gólok egyértelműbb megállapítása. |
| 1891 | Határbíró (partjelző) megjelenése | A játékvezető munkájának segítése a pálya szélén. |
| 1895 | Hivatalos játékszabályok kiadása | A játékosok tevékenységének összehangolása és a feladatok megosztása. |
Eleinte kilenc támadó játékos mellett egy hátvéd és egy kapus állt a pályán. A támadó játék modernizálásával több védőt kellett hátra vonni, majd azóta még újabb és újabb felállások, játékstílusok alakultak ki.
A Professzionalizmus és a Felszerelés Fejlődése
A profi futball kezdetei Észak-Angliába nyúlnak vissza, bár az első profi játékosok Skóciából származtak. 1879-ben egy jelentéktelen gyapotmunkás klub, a Lancashire-i Darwen döntetlent játszott az Old Etonians ellen. Később kiderült, hogy az angol klubban két skót játékos, Fergus Suter és James Love játszott. Skócia szomszédai csak 1893-ban engedélyezték a profi futball pályafutását. A Futball Szövetségnek ezután pénzforrást kellett biztosítania a profi játékosok állandó jövedelmének biztosításához. A foci népszerűsége még inkább megnőtt, mivel számtalan fiatal férfi kereshetett megélhetést a labda rúgásával a gyárakban végzett kemény munka helyett.
A foci szabályainak fejlődésével az évek során a játékosok felszerelése is fejlődött. A bőrből készült, tollal töltött labdákról fokozatosan áttértek például a sertés húgyhólyaggal töltött labdákra, amelyeket rugalmasságuk és levegő megtartására való képességük miatt választottak. A labdák hátrányai közé tartozott, hogy rossz időjárás esetén vízszívó képességük volt. A középiskolás játékosok jobb minőségű mezeket viseltek, mint az amatőrök, akik vegyes mezekben és csatokkal ellátott nadrágokban játszottak. Csak a profi foci fejlődésével kezdtek a felnőtt játékosok is középiskolás elegáns mezekbe öltözködni, amelyek stílusa és színei kezdetben eléggé változatosak voltak. Ami a stoplis cipőket illeti, először szegecses cipők alkották őket. Később ezeket elhagyták, és helyettük sima cipőket használtak. A bőrcipők a bokáig értek, ahol foltokat varrtak be az extra védők bevezetésére. Ezeknek a stoplis cipőknek a hátránya a merevségük volt.
A Labdarúgás Megjelenése és Elterjedése Magyarországon a 19. Században
Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben honosodott meg a labdarúgás és igen hamar nagy népszerűségre tett szert. A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emléke 1879-ből származik. Molnár Lajos a MAC egyik alapítója tesz említést „Athletikai Gyakorlatok” című szakmunkájában az „angol rúgósdiról”. A sportágról szóló első ismertetést 1879-ben Molnár Lajos írta „Atlétikai gyakorlatok” című könyvében, igaz, a focilabdát összekeverte a rögbilabdával.
Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint a „footballt” Esterházy Miksa, a Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanítgatta. Biztosat nem lehet tudni. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot, ahol a diákok örömmel ismerkedtek a „rúgosdi” játékkal is. A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a volt, ugyanis ekkor alakult meg az egyik legjelentősebb hazai egyesület, az Újpesti Torna Egylet.
Az Első Labdarúgó Mérkőzések és Klubok
Százhúsz éve, 1896. november 1-jén játszották az első nyilvános futballmeccset Budapesten. A felszerelést előzőleg úgy állították össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a kék gyári munkanadrágot rövidre vágták, a bakancsokat pedig megstoplizták. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták, és a meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a „Rókus Kórház csapata győzött 3-0-ra”.
A mérkőzés után néhány hónappal, 1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki, 1897. május 9-én pedig lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést is a Millenárison a BTC két csapata között. Kezdetben minden játékos amatőr volt, a játékot kedvtelésből űzték. A futball hőskorának játékosai számára a labdarúgásnak semmiféle anyagi vonzata nem volt, hacsak az általuk fizetett tagdíjat nem számítjuk.
A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok, többek között az Óbudai Torna Egyesület, a III. kerületi Torna és Vívó Club, a Műegyetem, a Magyar Athletikai Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Törekvés Sport Egyesület, az Újpesti Torna Egylet, a Postások Sport Egyesülete és a „33” Futball Club. A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amely irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként jött létre. Az MLSZ első elnöke Jász Géza lett, akinek vezetésével 1901. január 19-én 13 egyesület képviseletében alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amelynek önállóságát a FIFA 1907-ben Amszterdamban tartott ülésén mindörökre elismerte, ezzel fel is vette a tagjai közé.
Női Labdarúgás: A Kezdetek
A labdarúgás nem csak a férfiak körében hódított teret a 19. században. Az első női labdarúgó-mérkőzést 1895-ben játszották Londonban, ezzel elindítva a női foci történetét, amely később, a 20. században vált igazán népszerűvé és szervezetté.
tags: #foci #a #xix #szazadban
